Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-04 / 29. (3360.) szám
10 t>ra:gai-AWAarh i RLAg 1984 február 4, vasárnap Szőllövesszök, oltványok, Szőllőkertek Királynője és más legújabb bevált csemegeszöllő- különlegességek, garantált fajtiszta minőségben legolcsóbban kaphatók. Kívánatra árajánlattal szolgál: NÁDAS JÓZSEF BEREMOVO (Beregszász) sét mentek megenni a vendéglőbe, ahol a világ négy tája felől érkezőknek leginkább az étvágyuk volt fontos. A kon.fertálblitniak szivbeü kod velője volt, — mondhatni vivőrje. költője, talán az utolsó rajongója Budapesten: H edd a i Jenő, akit az egyfogatübam való pöfékelés (szivarozás) komoly, komótos, a légsulymiórő Állapotához, va-1 lám i nt a régi budapesti hangulathoz való iga-i zodás nélkü] nem gondolhat tünk el Budapest i uteáin. Mig Újházi Olyan hivatalos ceremóniával ült aiz egy fogatúban, mint később levesét fogyasztotta az általa kitüntetett helyiségekben, Holtai Jenő mindig valami bohémee, a mindennapi ügyekben résztvevő és együtt érző tekintetted nézegette az öreg kocsis kocsijából (amiről verset is irt) ezt a szép világot. Még korántsem volt ..Etnök ur“, amikor a filozófus barátságos nyugalmával helyefög- i lalt a komflisbara, hegy írók. színészek kávé-.j házaiba vitesse mamát. (Az omnibuszra talán csak azért nem szállott fel. mert az csak állomáshelyen állott meg. nem pedig ott, ahol ő akarta.) Megjelenése hozzátartozott a város békebeli hangulatáhozHajdan, az automobil előtti világban Mól-: nár Ferenc is konifl'is-uton volt, de sorsa elrepítette ettől a speciális járműtől * De se az omnibuszt, se a koin'liet nem vette igénybe az Andrássy ut ünnepélyes gyalogosai közül Tiller Mór, aki foglalkozására nézve valamely kis külföldi orszá g ócs kának konzul a és katonaszabó volt. Az Andrássy ut déli figuráihoz tartozott melligérő vöröses ezakálOáva] és ceremóniás megjelenésével. A Fonoiére-pailotiánál fordult be az Andrássy útra és itt a következőt mű-1 velte: — megemelte kalapját az egész Am- drássy ut előtt, amint a sarkon túli volt és feltárult előtte az a ma már mitológiába való Iátókép, amely az Andrássy ut felett bolyongott. ragyogott vagy álmodott, mint a főváros délibábja. A paloták rendje, a® ut tiszta- sárga, a fák különös üdesége — a nagyvárosi utca, amely mindig készen volt arra. hogy akár inkognitóbám utazó fejedelmeket, akár világszerte ünnepelt delnőket fogadjon. Tiller Mór foglalkozásához híven a ritka egyenruhában érkező előkelőségekre gondolt, akiknek formái annyiszor járták az útvonalat. Köszönt tehát, mély kalapemeléssel az egész útnak, tereknek, embereknek, kocsiknak, akik mind hozzájárultak ahhoz, hogy ne felejtsük él soha az élet ünnepélyességeit, a ritka napokat, amikor mindnyájunknak szüksége lehet díszruhára. Azéirt mami végig a szabó gyalogRzerr0! az utón és a maga képzelete szerint felöltöztette az utcát. VIII. Úgy az omnibusz, kedves, kedveskedő utasaival, valamint a gyalogjárók, konflis barátok, fiáker-habiíüék megk evesbed tok az Andrássy utón. Legfeljebb Boz — Dickens híres vigécének módjára álomban lehetne megint erre a társaskocsin utazni. A magyar viselet megkezdte hóditó útját és szebbnél szebb divattervek teszik majd színessé a közeljövő magyar társaságait A magyar népművészet motívumai diadalmasan érvényesülnek a legragyogóbb öltözeteken Beszélgetés Ferenczy Ferenccel) a nemzeti ruha mozgalmának vezetőjével — Húszéves Európa legészakibb erőmüve. Stockholmból jelentik; Teljes elhagyatóttságben, mesz- sze az északi sarkvidéken müiődik a hatalmas Porjus vízíerőimi. Már messziről hallani a Storz- Lules folyó örökké tartó erőteljes zaját, amely az észak legelőkelőbb erőforrásának szerepét, játsza. Az elektromos vasút órákhosszat halad a legví- gasztalanabb vidéken, melyet csak. a törpefenyő ítt-ott kies illanó zöld foltocskái tesznek változatossá, mig egyszerre a duzzasztás: területre érkezünk, mely már a vízmüvei szoros összefüggésben van. A svéd országgyűlés 1910-ben 2,150.0'X) svéd koronát irányzott elő a Porjusmü létesítésére, hogy a lapp-földet elektromos energiával lássa el. Ugyanekkor határozták el a Gölllvaara—Porjus közötti vasútvonal megépítését, mely 1911-ben készült el. 1914-beo a vizmü már készen állott és 1927-ben kicsinynek bizonyult, úgyhogy újabb egységekkel kellett 'kibővíteni. A víznek 500 méteres esése van. Mielőtt a víz az 525 m-es csatornába kerül, e!ő- **ör durva- később stlrü szűrőkön halad át, hogy • jégdaraboktól megtisztuljon. Érdekessége az erőműnek, hogy míg a dinamók magában a gépteremben vannak, addig a turbinák részére egy-egy betonból épített fülke {szolgál. melyek vasle,méh •ckkel vannak kihélelve. Ez a vizmü egész felső 8\Vkr«aágct klátja villanyárammal. Budapest, február 3. (A P. M. H. munkatáir- sától.) A P. M. H- múlt vasárnapi számában beszámoltam áriról a nyelvészek. írók, hinlap- xrólk körében megindult nyelvtisztitó mozgalomról, amely nyelvünk eredeti tisztaságát, szépségét, zamatosságát igyekszik megvédelmezni a garmadával beözönlő idegen kifejezésekkel és szellemmel szemben. Most egy olyan mozgalomról számolunk be, amely a ruházkodásból akarja kiölni az idegen szellemet és amellé a jelszó mellé, hogy magyarosan beszéljünk, komoly jelszónak állítja oda a másikat: öltözködjünk magyarosan J Nem túlzás, nem téves megítélés, ha azt mondjuk, hogy ezeknek az utóbbi években megindult és egyre izmosodó mozgalmaknak közös gyökerük van. Egyr nemzeti kulturális megújulás folyamata megy végbe és ez a kulturális élet minden területen: nyelvben, irodalomban, világi és egyházi zenében és még külsőségekben is, mint elsősorban az öltözködésben megnyilatkozik. Nyegle fölényeskedéssel, dróniikus gán- csoskodással nem lehet már ezeket a mozgalmakat elintézni, céltudatosan haladnak előre s minden jel arra mutat, hogy' tömegmozgalommá wálnak. Ösztönös mozgalom Hogy olvasóinkat tájékoztassuk a nemzeti viselet mozgalmának lényegéiről, fejlődéséről s eredményeiről, felkerestük dr. Ferenczy Ferenc miniszteri titkárt, aki a mozgalom eszmei vezetője, gyakorlati irányítója és legnagyobb propagátora. Dr. Ferenczy a következő felvilágosítást adta nekünk: — Olyan mozgalom a mienk, amelyet sem hivatalosan, sem mesterségesen nem tenyésztettek ki, nem áll mögötte semmiféle hivatalos apparátus, erős szervezet, vagy hatalmas pénzforrás, hanem ösztönös dolog az egész. Én a nemzeti kulturmegújulás előszelének hiszem s a ruha csak szimbóluma ennek, a megújulás sokkal mélyebbre nyúló valami. — Tíz év óta folyton felbukkantak kísérletezések majd ebben, majd abban az irányban s a mi most nekilendült mozgalmunk csupán annyit jelent, hogy ezeket az elszigetelt, lokális mozgalmakat egységbe akarjuk fogni. xMozgalmunkát egész tudományos kisérlete- zéssel kezdtük meg. EShibázott kísérletek — Az eddigi lokális megmozdulásoknak, amelyek mind sűrűbben és sűrűbben jelentkeztek, nagy hibájuk volt, hogy nem tvolt meg a kellő elvi alapjuk és irányításuk. Részben az történt, hogy egészen mereven, nem számolva a divat fejlődésével, a modern élet követelményeivel, történeti viseletét akartak a mába átál ültetn i, vagy pedig a népi motívumokat, népviseletet akarták azon nyersen alkalmazni, vagy — ami még rosszabb volt — túlbuzgó dilettánsok olyan kosztümöket terveztek, amelyeket mind a stílus, mind az Ízlés szempontjából jogosan kifogásolhattak. Éppen ezért egyik ilyen kezdeményezésnek sem volt olyan átütő ereje, hogy a mozgalom általánossá válhatott volna. Veszendő értékek — Hosszú éveken keresztül hivatalból foglalkoztam a falu dolgaival és láttam, hogy óriási, nemzeti szempontból felbecsülhetetlen értékeket, páratlan gazdagságot találunk a falvakban a népviselet terén. Látnom kellett azonban azt is, hogy ezek a nemzeti értékek stagnálnak, nem fejlődnek, nem hajtanak uj virágokat. Alapos vizsgálat alá vettem a kérdést, hogyan lehetne uj vért önteni ide. Rájöttem arra, hogy hiába prédikáljuk a falvaknak: ragaszkodjatok Ő3Í hagyományaitokhoz yisóletetekben, fejlesszétek! a népművészetek ezer ágát, maradjatok meg az ősi szokásokban. Ez mind hiábavaló. Az a folyamat, ami a népművészetek elhanyatlása terén észlelhető, abból az okból ered, hogy a népből kiemelkedett társadalmi rétegek teljesen felhagytak ezeknek a nemzeti értékeknek kultiválásával és úgy a ruházatukban, mint a szokásaikban a konvencionális és internaoionális stílust vették fel. — Természetes ösztön az, hogy az alsóbb néprétegék felfelé vágynak, törekszenek és a külsőségekben is hasonlítani akarnak azokhoz, akik magasabban állanak, mint ők- A népművészetek megújhodása s fenntartása másképp nem képzelhető el, minthogy ezek a vezető, felsőbb társadalmi rétegek példát adjanak az alsóknak a nemzeti hagyományok s értékek megbecsülésére. — Az a mozgalom, amelyet megindítottam, ennek a felismerésnek jegyében keletkezett. Hiszem és ivallom, hogy nekünk, vezető társadalmi rétegeknek kell előljárnunk jó példával a nemzeti hagyományok megbecsülésében s elsősorban viseletűnk magyarossá tételében A sikerült igazolás — Rendszeres ember vagyok s ezért e felismerés gyakorlati következményeit is rendszeresen akartam a köz tulajdonává tenni. Egybehívtuk külön-külön a férfiszabókat, a női szabókat, a tervező-művészeket s előadtam elgondolásaimat Két felfogás alakult kd. Az egyik határtalan lelkesedéssel tette magáévá a felvetett eszmét, a másik szkepszissel fogadta. — Arról volt sző tehát, hogy a vezető magyar társadalmi rétegek előtt beigazoljuk mozgalmunk célszerűségét és időszerűségét Igazoljuk azt, hogy amint ezer éven át a magyar viselet együtt tudott fejlődni a magyarsággal, korral, életigényekkel, ha fel nem hagytunk volna vele három emberöltő óta, nem állott volna meg ott, ahol megállóit, hanem a haladó időkkel együtt fejlődött volna. — Ennek igazolására az elmúlt ősazel országos pályázatot hirdettünk „magyaros szellemű s a mai időknek megfelelő tervekre". Az eredmény bámulatos volt, annak ellenére, hogy magyar divattervező-gárdánk nem volt, mert a külföld irányította a divatot. De hogy a magyar divattenvező talentum ezer éven át megvolt s ha alkalom nyílik rá, fel tud újból buzogni, az kitűnt abból, hogy rövid kéthetes terminus alatt 2000 pályamű érkezett be. A történeti és népi motívumoknak felhasználásával csodálatosan friss, üde, eredeti tervezések jöttek igy napvilágra. Ezek nemcsak szépség, de ízlés, ötletesség tekintetében is messze túlszárnyalják a nyugat kimerült divatját. — Hoigy mennyire megmozgatta ez a pályázat a magyarság egyetemét, mutatja, hogy Erdélyből is 15 pályamű érkezett a egy sikerült pályázatot kaptunk Eperjesről is. A magyarság megérezte, hogy általános magyar érték van megszületőben. Mozgalmunkban csupán ez az egy tény, a pályázat kihirdetése volt mesterséges, a többi mind ösztönből fakadt. Meg akartuk mutatni, be akartuk bizonyítani, hogy meg lehet csinálni az önálló magyar divatot történelmi anakronizmus nélkül, barbár egzotikum nélkül. A mozgalom nemzeti és gazdasági jelentősége — Mondottuk, hogy mozgíamunk csak egy kis része annak a kulturális megújulási folyamatnak, amely most a magyar nemzet lelkében végbemegy. Szimbólum csupán, de sokat jelentő szimbólum. De óriási jelentősége van abból a szempontból, hogy a népi motívumok felhasználásával egész sereg stagnáló népművészetet tudunk /íet- rekelteni, gyönyörű liimzéseinket, varrot- tasainkat bőven tudjuk alkalmazni, sok halódó, speciálisan magyar iparágat fel tudunk lendíteni, az úri osztály magyaros öltözködésével jótékony hatást tudunk gyakorolni a népviseletek fenntartására. — A mozgalom gazdasági jelentőségét is könnyű átlátni. Elsősorban iparmüvészetünk jut uj és bőséges munkakörhöz, speciális magyar iparágak elevenednek meg, felvirul a háziipar, mint például a községi csipkevei’és, a népművészetek fejlődésével pedig jelentékenyen emelkedik az idegenforgalom is. Nem kis jelentőségű az az erőforrás, amit az export révén érhetünk el, mert a magyar divat egészen bizonyosan utat talál a külföldre is. Vegyük csak tekintetbe, hogy Párás legújabb divatjában mennyi a magyar elem, a mi Parisban dolgozó magyar iparművészeink révén került bele. Gondoljunk a mellén yes ruhákra, a kabátok válldiszeire, a puffos ujjakra, az övtfn-aluli blúzokra, ezek mind magyar motívumok, amelyekkel iparművészeink frissítették fel a párisi divatot. A magyar ruha gárdája — A magyar öltözet terjesztésére megindult mozgalomnak van egy országos bizottsága, amely tervekkel, ötletekkel, irányítással, tanáccsal látja el mindazokat, akik hozzáfordulnak. Helyi bizottságokat létesítünk, hogy egyes helyeken a lokális viseletét felébressze. ébren tartsa. Gyors menetben minden mesterkedés, minden propaganda nélkül országos mozgalommá nőttünk. Gárdánkban ott van Glatz Oszkár festőművész, a Képzőművészeti Főiskola tanára, Márton Ferenc, Haranghy Jenő festőművész. Tervező-gárdánkban olyan kiválóságokat találunk, amiinők Szunyogihné Tüdős Klára, az Operaház tervező főszabásza, Nagy- ajtay Terka, a Nemzeti Színház főszabásza, Haranghy Erzsébet, Szenes István, Fábián Mária, Mayer Margit, Kardos Bős ke, Tedeszikó Anni, Gyárfás Zsuzsa s még sokan mások. — A hatás pedig már megmutatkozik. Szalonjogot kapott a magyar ruha, amely szebb, olcsóbb, Ízlésesebb a külföld nyakatokért divatkreációinál. Azok a hölgyek, akiknek önálló ízlésük van, igen szépen alkalmazzák a magyaros motívumul díszítéseket. Nagy segítségükre van ebben a „Muskátli" ciinü gyönyörű folyóirat, amelyet az állami nőipariskola ad ki s amely minden számában több gyönyörű írásos mintát közöl. — A férfidivatnál már nehezebben megy m átültetés. Mig a női divat egy éviben kétszer is változik, folytonos forrongásban van, « férfidivat lényeges formáiban állandó. Ám a férfiöltözetet is magyarossá lehet tenni sujtá- eok, alsó kardiszek alkalmazásával. Minden alkalmatosságra meg lehet találni a modern szellemű, de magyaros jellegű férfiruhát is, csupán a nagyon ünnepélyes alkalomra nem, de ezt a szmoking, a zsakett, a frakk sem oldja meg. Itt — szerintem — vissza kell térni a tradícióihoz. — Polgárjogot nyert már a magyar ruha és népszerűsítésében a nemzet napszámosai, szinművészeink vezetnek. Venoell Béla, Pilinszky Zsiginond, Oelényi József, Kőszegiig Teréz, Némethy Ella társaságokban, estélyeken. mulatságokon magyar motivuimu Öltözékben jelennek meg. És mind sűrűbben bukkan fel Budapesten is a magyar öltözet.
