Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-06 / 30. (3361.) szám
3 ——MM—W7 iiLMum T$3<J február 8, keddVoroiilov várja a keletázsiai háborút Az orosz hadügyi népbiztos beszéde az orosz hadsereg ereiéről — Az orosz határ mindenütt meg van erősítve Moszkva, február 5. A szovjetunió távirati irodája közli annak a beszédnek a szövegét, amelyet Vorosikxv hadügyi és tengerészetügyi népbiztos az orosz kommunista párt 17. párt- kongresszusán elmondott. _ Vannak modern tankjaink, — kezdte beszédét Vorosilov — mennyiségileg és minőségileg kitűnő tüzérség fölött rendelkezünk, kézi és nehéz gépfegyvereink nagyszerűek, légielháritó ütegeink a legkitűnőbbek. Hatalmas kémiai iparunk van és vasúti összeköttetésünk mindenfelé kitűnő- Vannak hatalmas bombavefő repülőgépeink is és légi flottánkat, tökéletesítettük. Hadseregünket géperőre alakítottuk át, úgyhogy a vörös hadsereg az elmúlt években egész más külső képet kapott. Az ország védelme céljából számos erődöt építettünk nemcsak a nyugati határon a Ladoga-tótól a Fekete tengerig, hanem Keletázsia veszélyeztetett vidékein is és Ke!. - - bériában. A keleti tengernél, Murmanszk vidékén, a Fekete tenger mentén és a Távoli Keleten partvidékünket is megerősítettük. Aki ilyen körülmények között kedvet kapna a szovPa ris, február 5. Alig alakult meg Dala- dier kormánya, máris nehézségekbe került és a miniszterelnök kénytelen volt elfogadni két középpárti miniszter lemondását és helyükbe uj minisztereket kinevezni. A konfliktust Ohiappe, Páris energikus rendőrfőnöke váltotta ki. akiről a baloldal azt állította, bog? bele ke verődött Stavisky-botránvba. Jelentettük, hogy Daladier az uj kormány megalakítása után kénytelen volt lemondani a neoszo- ejalisták és a szocialisták támogatásáról, mivel bevonta, kormányába a középpártok két képviselőjét, Pietri pénzügyminiszter és Fabry ezredes hadügyminisztert. Időközben Daladier arra a meggyőződésre jutott, hogy a balpártok támogatása hasznosabb számára, mint a középpártok kegye. Épp ezért Chiappe rendőrfőnök ügyében a baloldal álláspontját fogadta, el és Chiappé-ot lemondatta, de kárpótlásul kinevezte Marokkó főkorrnányzójet megtámadására, hamarosan belátná,, hogy nehéz fába vágta fejszéjét. — Az a veszély, hogy országunkat tengeri utón támadják ineg, arra kényszeri tett bennünket, hogy megkezdjük flottánk kiépítését is. Ke- Ietázsiában egyelőre nincsenek sorhajóink és re- pfilőgép-anyahajóink, de azok a könnyű hajók, továbbá a tengerészeti repülőgépek és a tengeralattjárók. amelyek ott állomásoznak, minden támadónak súlyos nehézségeket okozhatnak. Japán háborúval akar kiszabadulni a válságbál — Japán az első ország, amely arra gondolt, hogy egy háború segítségével megtalálja a kivezető utat a válságból. A világpiacon Japán a fegyverek és a fegyverkezési nyersanyagok fővásárlójaként lép föL Ugyanakkor politikai előkészületeket tesz egy olyan háború megkezdő sére, amely okvetlenül súlyosabb lesz, mint a kínai háborn volt. Japán Mandzsúria teljhatalmú urává vált és most mindenáron arra törekjának. Amikor a miniszterelnök szándékát bejelentette a minisztertanácson, Pietri és Fabry, a középipártok képviselői, azonnal levonták a konzekvenciákat és lemondottak. Daladier kabinetjét baloldali emberekkel egészítette ki: Paul-Boncourt megtette hadügyminiszternek és Marchandaut-t pénzügyminiszternek. Mivel a két középpárti miniszterrel együtt Doussaint államtitkár is lemondott, ennek helyébe Jaübert került. A kormánykiegészitéssel a kabinet irányának átszervezése teljessé vált Daladier a jövőben nem keresheti az együttműködést a középpártokkal és kizárólag a neoszocialisták és a szocialisták támogatására építhet, A középpártokat rendkívül elkedvetlenítette Chiappe lemondatása. Viszont León Blum vasárnapi elermontferrandi beszédében hiszik, hogy ártson Szovjetoroszországnak * keleti vasút mentén. — Keletázsia egén felhők gyűlnek. Könnyen háborús vihar törhet ki Ha a háborút ránk erőszakolják, akkor ez a háború nagy és komoly lesz. A háborút a boteevizmus ellen fogaik viselni. Tudatában vagyunk annak, hogy' az uj küzdelem modern lesz és így sokkal gyilkosabb, mint az eddigi fegyveres konflagrációk voltak. Az orosz erődöv Vorosilov ezután fölsorolta azokat az előkészületeket, amelyeket a szovjetunió Keletázsiá- ban végzett Az ottani haderőt megerősítették. Számokat természetesen a népbiztos nem idézett. A fontosabb területeken, hosszú kilométereken át erődöket építettek s ezeken az erődökön át az ellenség nem jatahat keresztül. Vladivosz- tok, Északszahalin és Kamcsatka partvidéke egyetlen erőddé alakult át. Ezeket a vidékeket a vörös hadsereg minden körülmény között védeni fogja. jelentette, hogy ezek után a szocialisták támogatni fogják Daladier kormányát. Chiappe sorsa Hir szerint azon a minisztertanácson, ahol Fabry és Pietri lemondott, súlyos konfliktusra került a sor lemondó miniszterek és a miniszterelnök között. Fabry és Pietri nemcsak Chiappe megtartását kérte, hanem számos katonai kérdésben is követeléseket állított föl. így többek között ellenezte azt, hogy Weygand tábornokot, a legfőbb hadvezetőség elnökhelyettesévé nevezzék ki, mert Weygand Fabry hadügyminiszter véleménye szerint 67 éves és igy nem felelhet meg már e fontos hivatalnak. Daladier nem tette magáévá Fabry álláspontját és Weygand kinevezését elfogadtatta a kormánnyal. Ohiappe nem fogadta el marokkói főkortuánj zóvá való kinevezését. Levelet intézett a miniszterelnökhöz, amelyben megállapította, hogy hét év óta hűen szolgálta Franciaországot és az igazságtalan elmozdítás mélyen megsérti. Ohiappe-ot, aki a középpártoknál és a jobboldalnál rendkívül népszerű, tegnap két kerület fölkérte arra, hogy vállalja a képviselőjelöltséget. Az egyik egy korzikai kerület, mert Ohiappe korzikai, a másik Páris. A volt rendőrfőnök egyelőre elutasította az ajánlatokat, de kijelentette, hogy később fog vállalni jelöltséget. Ohiappe utódja ft párisi rendőrség élén Bonnefoy-Sibour, aki mint rendőrtiszt a csatornái hajósok sztrájkja alkalmával tüntette ki magát. Az nj rendőrfőnök máris elfoglalta helyet. Ohiappe-pal való szolidaritása jeléül Be, nard, a Szajna-departement prefektusa ugyan-* csak lemondott. Helyébe Villey, a Rbone- : departement prefektusát nevezték ki. Mivel Ohiappe nem fogadta el a marokkói főkormányzói állást, Ponsot as eddigi !Ő kormányzó, helyen marad. A Commedíe Francaise bevonul a pofi ikéba Nagy feltűnést keltett Páris bán az a körül meny, hogy Fabre-ot, a Commerie Francaise igazgatóját váratlanul lemondatták a helyébe Thomét, a közbiztonsági rendőrség fejét ne vezték ki. Fabre-t, a legelőkelőbb francia színház igazgatóját egyszerűen csak telefonon értesítették, hogy' nyugdíjazták. A különös eljárás számos képviselő és szenátor intervenciójának következménye, akik rendkívül haragudtak a színház igazgatóra, mert a karácsonykor, a Stavisky-botrány legviharosabb napjaiban hirtelen műsorra helyezte Shakespeare Coriolanus cimü darabját, amely a szenátorok korruptságát ostorozza. A darab tendenciáját a közönség megértette és a Ooriolanusnak óriási sikere volt. A színházban a régi római viszonyokat ábrázoló darab előadása közben gyakran tüntetésekre került a sor, amikor a római élet korruptságáról volt szó. Fabre elmozdítása ellen a színházi kritikusok, a színészek és a színházi személyzet hevesen tiltakozott, A francia színészek szövetsége lépéseket foganatosított, hogy Fabre-t visszahelyezzék állásába. Thomé egyébként nem sokáig marad a Comedie Francaise élén, mert fontos diplomáciai megbízatást kap. Váratlanul elhelyezték Ungvári# az országos tanfelügyelőt Útig vár, február 5. (Rraszinszkói szerkesztőségünk jelentése.) Vondrácsek országos tan-Mügyelőt váratlanul elhelyezték UngvárróL A hirtelen intézkedést azzal magyarázzák, hogy Vomtrácsok és az országos hivatal között éles ellentétek voltak. Vondrácsek volt az. aki az ungvári magyar gimnázium ügyében megértő álláspontra helyezkedett és nagyban segítségére volt a gimnáziumi bizottság törekvésének, hogy az ungvári magyar gimnáziumot 'megnyissák. ——o—— SHAKESPEARE ÉS A FRANCIA BEUPOUTIKA Daladier középpárti kormánya baloldali kormánnyá alakult át A szocialisták támogatni fogják - Fabry és Pietri helyébe Páni-Boncom és Marcbandau került a kabinetbe - Harc Weygand generalisszimus körül Chiappe párisi rendőrfőnöket lemondatták A va<c&oraasztálnál elcsíptem: — Na? Hát a karácsony? Hogy sikerült? .Móric mosolygott, de kényszeredetten: — Sehogy!... •— felelte. — Nem sikerült! — Nem?... Csak nem akarod azt mondani, hogy valami tévedés volt? Hogy ő nem az? — Nem! Nem!... Ellenkezőleg! Egészen bizonyos, hogy ő! — Hát akkor? Nem látott szívesen? Vállatvont: — Az is megeshetett volna! De erre nem is került sor! — Hogy, hogy? Úgy, hogy mikor megérkeztem Münchenbe, azonnal, még aznap délután elmertem oda. ahol a fotográfus műterme van ... Mit fotográfus műterem?... Egy egész sokszorosító vállalat. Fotografáló, cinkografiai és litográfiái intézet. Négyemeletes nagy ház, ami az övé!... Szóval, gazdag ember. Amint megtudtam, a feleségével kapta a vagyont... Egv kicsit zavar - bajöttem, mert- elgondoltam, hogy ilyen pozíciójú embernek aligha lesz kellemes, ha egy szerre a családjába belepőttyan egy apa, aki- aki... Szóval, mit tudom én, mit mondhatott, ez a felesége családjának, hogy egy ilyen vagyonos leányt hozzáadtak?... Ez jutott jutott eszembe és már akkor elhatároztam, hogy a, legnagyobb óvatossággal fogok el- ijámi...-- Vagyis, hogy előbb írsz neki!? __ Igen! Akkor este ezzel a szándékkal feküdtem le. És másnap reggel meg is írtam a levelet. — És? —. Nem. küldtem él! Mert eszembe jutott., hogy előbb megnézem ... Hiszen fotográfus. Fetoehetek hozzá, és levétetbetem magam vele, mielőtt, leleplezném magam előtte. — Na és? — Meg is tettem ... Bementem.., Magas, barna fiatalember fogadott. Eleinte olyan zavarban voltam, hogy alig bírtam kinyögmi, hogy mit akarok. Csak néztem, néztem és úgy találtam, hogy hozzám hasonlít, nem az édesanyjához! ... Mialatt a felvételt csinálta, egy .kicsit magamhoz tértem és akkor bámulva jöttem rá, hogy nem érzek iránta, semmi melegséget, csak valami idegenkedést, sőt ellenszenvet- arra a gondolatra, hogy ez a fiam ... — Ugyan? — De igen, kérlek!... És ekor inát nean- csak, hogy semmi vágyat sem éreztem, hogy megmondjam neki az igazat, hanem már meg is bántam, hogy odamentem. Mert attól féltem, hogy- mikor bediktálom a nevem, rájön, ki vagyok. — És mit csináltál? — Hogy hú zzam -halasiam a dolgot, kérdeztem, hogy az eigéez vállalatot személyesen vezeti-e? Itt elhallgatott Móric és elkezdett nevetni. —- Nos? — sürgettem. — Mondd már! — Azt felélte, hogy ő csak segéd. Alkalmazott ... Vagyis kiderült, hogy az, akivel beszéltem, nem a fiam volt! Hát persze, hogy nem hasonlíthatott az anyjára! De hozzám se! Pedig ezt már meg is állapítottam róla! — Hát vele nem is találkoztál? — Nem! Kifizettem a képeket, és azt mondtam, majd értük jövök. De nem mentem! Még aznap elutaztam!... —- De hát miért? ..„ — Azért, mert rájöttem, hogy az egész dolognak semmi értelme! Néki csak kellemetlen volna!... Képzeld el! Egy tekintélyes, gazdag polgár, aki talán azt hiszi, az apja valami előkelő nagy ur!... És akkor én álljak elébe! Én! Móric! A veres hajammal! A szegénységemmel? ... Hogy tartson él? Ugyan!... Ostobaság! Még gondolni is!... — Kicsit elgondolkozott. majd azt mondta: — Meg aztán, tudod, én is! Vegyek a nyakamba egy teljesen idegen embert? Akit sohasem láttam, de most kezdjem el szeretni? Hátha rém is találom rokonszenvesnek? — Ugyan, eredj már! Ha egyezer tudod acéla, hogy a. fiad! — Arról a fotográfus segédről is meg voltam győződve, hogy a fiam! Mégis ellenszenvesnek találtam!... Hátha így járnék az igazival is? ... De ha nem is!... Öreg vagyok én már arra, hogy uj életet kezdjek!... Minek is? Mikor itt ez a klub! Az én igazi ottho nőm!... Elrémülök, ha eszembe jut, hogy majdnem hűtlen lettem hozzá. Nemrégiben temettük szegény Móricot- Kumisz, hideg, északi szél fújt. Csikorgó hóban lépkedtünk a koporsó után, fázva, feltűnt gab iérral, szótlanul és főleg kevesen, öten-hatan mindössze: a müvészklub kiküldöttei, akik az egyetlen koszorút vittük a ravatalra. Kegyetlenül ríged temetés volt. Nem sirt. senki, csak a vicéné, aki, mint kiderült, takarítani járt fél Mórichoz. Ő se a halottat siratta, hanem a kis keresetét, amitől a haláleset élűtől te. Más gyászoló nem volt. Nekem az egész szertartás alatt a müncheni fotográfuson járt az eszem. Vájjon, mit gondol, ha azok a képek, amelyeket Móric kifizetett. de amelyekért sohasem jelentkezett, néha a kezébe akadnak? Eltűnődik rajta- hogy ikit ábrázolnak? Érez valamit? Rokonszenvesnek találja az öreget? Vagy bosszankodva félredobja az egész csomagot és azt morogja: — Rendetlen, vén. szamár, idegen! ,,. Aki csepp híjjá, hogy itt nem ballag a koporsója mögött!
