Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)
1934-02-25 / 47. (3378.) szám
IM4 tóbvnér 98, r&rttrragp. 17 AiSiÓkUÚK ÉAP.IA [Látogatás a szép szőke Diana Loyalnél, |aki a világ egyik legnehezebb \r\\/\/On7Í Szelidití a „szelíd", de valójában rendkívül í í 1UI lf\QjQ L VC^ZI lélénh, vadóc és léhezheletlen galambokat A híres galambszelidUőnő elmondja produkcióinak titkait London, február havában. Oroszlánt ezeMi-te- . ni a legnehezebb dolog a világon, mert az állatok királya a legvadabb, a legféktelenebb, minden vadállatok között! ez a tévhit béidegző- dütt az emberekbe, akik oly nagy kedvteléssel szemlélik az oroszlánszeliditök kockázatos és né- ; héz munkáját, a világ nagy cirkuszaiban. De galambot szeliditeni.. . hát erről hallott már valaki?!... ' Állítom, hogy a világ legszelídebb állatát, a béke szelíd szimbólumát, a fehér galambot: (akár olajággal a csörébeu), is kell szeliditeni. Sőt, a galambok szseliditése sokkal, de sokkal nehezebb dolog, mint a vad oroszlánoké s az egyetlen, elmés és érdekes galambszelidi- tönö, a szépséges Diana Loyal, akit a londoni Bertram Mills cirkusz nagy, szezonjáró műsorán láttam s akivel, produkciója után beszéltem, olyan hihetetlen dolgokat, mondott el nekem erről az íiniknmszérü állatszeliditésről,, amelyet ■sohasem hittem volna el, lia — színfalak mögött ma ram nem szereztem volna hiteles meggyőződést arról, amit mond. — Galambot szeliditeni a legnehezebb dolog a világon — kezdte a beszélgetést, a szőke i Diana. —. , , A szép fehér galamb, a szelídség és gyengédség megtestesítője, lényegében — rendkívül félénk, hallatlanul vadóc és bizonyos értelemben fékezhetetlen állat. — A galambot csak egyetlen ponton lehet megfogni: — a látásánál. A galamb5hihetetlenül messzire lát, előre és oldalt is, szemének különleges berendezkedése révén és sokszor egy kilométer. távolságra Í6 követni tudja a neki mutatott ; parancsot, helyesebben: óhajt,.— ha megfelelő emberére akad... A galambot csak látással lehet szeliditeni, csak olyasmivel lehet engedelmességre bírni, amit mog tud pillantani és csak olyasmivel lehet bizonyos mozdulatok újra ét, híjra* való elvégzésére 'rábírni, ami beiül esik'látási területének határain ...' — A galamb természetét — merem állítani — nem ismerik a természettudósok. A mi családunkban hagyomány a galambtartás ét galambgondozás. Nálunk mindenki galambszeliditéssel foglalkozott és foglalkozik s mi megismertük ■ ennek a kedves, de fantasztikusan különös madárnak egész egyéniségét karakterét! ■ — Mindenekelőtt- meg kel] állapítanom, hogy a galambok átlagos életkora a tiz és busz év között váltakozik; az én egyik legjobban trenírozott madaram, például, már tizennégy éve produkálja magát és mondhatom, hogy még mindig elsőrangú és egyáltalán nem mutatja a vénülés jeleit! Az ilyen, aránylag hosszú életkorú madárnál azután az idomitás sem megy egy-két hét alatt. Hosszú és türelmet próbára tevő munka ez, amely többnyire hosszú hónapokat ve6z igénybe. Átlagban nyolc hónap az az idő. ami alatt egy galambbal ki merek állani a pódiumra vagy a. cirkusz közepére és — szárnyára merem bocsátani.; Természetesen úgy, hogy azután a' saját szárnyán vissza is jöjjön hozzám! — A galambidomitág eÍ6Ö lépése, hogy megértessük a madárral, hogy ott. azon a helyen kell maradnia, ahova letesszük. Ez a legnehezebb dolog az egész idomitási munkában. Azt, hogy nem szabad felrepülnie. egy helyről, mondjuk, egy nyitott tetejű kosárból, csak egy két hónap múlva érti meg a madár. Amikor először fel akar repülni, halkan rácsapunk és visszatesszük a kosárba. Azután lassan újrakezdjük, újra felvesszük kezünket róla és amikor. megint felröppen. szépen, szelíden újra elkapjuk és visszahelyezzük a kosárba. — így megy ez mindaddig, amig megérti, hogy egy helyben kell maradnia. tekkor még mindig ott állunk mellétté és nem mozdulunk el. Most megpróbálunk egy lépéssel távolodni- de úgy, hogy a galamb lásson bennünket. És ekkor elkezdjük az egész, idegtépő idomitási munkát, elölről... Végül, hosszú hónapok után odáig jutunk, hogy szépen let ehetjük a galambot egy kosárba és eltávozhatunk mellőle, belátható terület határáig, mondjuk, a színpad vagy a porond széléig ég a galamb már „ül.. — Azután jönnek a mókásabb dolgok. Ráültetni, rácsaim őket- egy puska csövére, amely‘ bői hatalmas dörrenéssel száll ki később a golyó s annak ellenére, hogy a cső megrázkódik, a galambok meg sem mozdulnak, egy sem száll el a puska csövéről- Vagy beültetni őket seregestöl egy kosárba c rájuklőni.g a félénk, szelíd galambok, ahelyett, hogy szét- röppennének, mind-mind odarepülnek hozzám, a lövés helyére, a lövés Irányába, a vállam- ra... — Legnehezebb produkcióm, hogy egy hatalmas bambuszaid végére egy kis kalitkát helyezek, a bambuszaidat felteszem a homlokomra, egyensúlyozva ott tartom és egy kig kötél t-e- gélyóvel, fent a magasban, kinyitom a kalitka tetejét. A galamb kiszáll, helyesebben kiül belőle, a kalitka tetejére és ahogy alul tőlem látja: szárnyával pontosan utánozza az én kar- és kézmozdulataimat... Ennek a produkciónak minden részlete úgy ki van dolgozva, hogy szinte lélegzenem sem szabad többször, mint amennyiszer, egyszer és először lélegzettem, amikor a madár először csinálta meg pontosan a mozdulatokat. Ha nem vigyáznék én magam minden mozdulatomra. a galamb egyszerre otthagyna és t-oha többé nem tudnám visszacsalni és produkcióra bírni., „ — Amikor vége van a produkciómnak, felnyitok egy hatalmas kosarat és madaraim, galambjaim, mint a kezes bárányok, egy-egy intésre, egymásután, besétálnak a helyükre ét- én, szépen, lassan, rájukeresztem a kosár tetejét. Itt azt hihetne az ember,, hogy az egyik galamb rögtön követi a másikat és tulajdonképpen egyéb sem történik, mint ami a báránycsoportok1 összeterelésénél: egyik állat pontosan utánozza a másik mozdulatát s megy utána, esze nélkül... <*. — Nos, itt szó sincsen ilyesmiről. Itt minden egyes galambbal külön kell foglalkozni s amikor az ötven galambom, lassan és biztosan, mind besétál ketrecébe, én mindegyiknek, külön és különböző jelet adok. Ments Isten, hogy egyiket is eltéveszteném az ötven közül, a soron következő madárnál ..síiket szemekre“ találnék s biztosan összezavarnám az egész produkciót, úgy, hogy a madaraim a végén. valahol a cirkusz tetején ülnének le, visz- ézacsalhatatlanul... — Mindez pedig csak néhány szelíd példája én bizonyítéka annak, hogy a galambszelidités összehasonlíthatatlanul a legnehezebb idomitó- müvészet a világon! ’ ------ Lóránt Mihály. Eg y régi délután Irta: Schöpflin Aladár Unok a lesi véreim meg egy pár barátjuk a kert másik végében, a tornaszerek körül játszottak, én messze tőlük, a gyümölcsös részen keseregtem egyedül, fel-a Iá járva a hullott gyümölccsel belepett keskeny utakon- Gondolataimban vitatkoztam a gyerekekkel, igazoltam magamat, bebizonyítottam nekik, hogy igazságtalanok voltak hozzám, éu nem vagyok sem olyan ügyetlen, sem olyan buta, ahogy ők állítják és csúnyaság volt tőlük, hogy kicsufoltak; Hosszú szónoklatokat intéztem hozzájuk. — Látod, Ernő, ez nem volt szép tőled. Egy olyan urifiu, niiut te, nem mondja az uuo- kabályjáuak, • aki egy évvel idősebb, mint ő, hogy szamár. Az igaz, hogy ez a kert a tiétek, nekünk pedig nincs kertünk és nincs olyan emeletes házunk se, mint a tiétek. De volt kertünk, nagyobb is, szebb is, ha te láttad volna, elcsodálkoztál volna, mennyi almafa van benne, rajtuk akkora almák, mint egy kis dinnye. A ti kertetekben nincs akkora alma, de zöldborsó sincs annyi, mint a mienkben volt. Azért, hogy nekünk onnan el kellett jönni és most nincs kertünk és szegények vagyunk, még én nem vagyok szamár. A te apád ezt jobbaD tudja. Tegnapelőtt, mikor elkísért a vizsgára és jól tudtam felelni, pedig sohase jártam iskolába, csak az Eszti néni még a mamáin tanított, Gyula báosL a te apád, azt mondta az én apámnak, hogy jófejű gyerek vagyok,- pedig ő csak tudja. Azt is mondta* hogy-bár az ő fia tudna annyit, mint én. Ez az ő fia pedig te vagy. Különben is, én letettem a vizsgát, most már gimnáziumba fogok járni, te pedig még elemista vágj'. Egy elemista néni mondhatja egy gimnazistának, hogy szamár. A gimnazista mégis csak több. Aztán az idegen gyerékekhez fordultam. Elképzeltem, hogy eleinte csodálkozva néznek rám, mit akarok, aztán egyre jobban fellelkesednek szavaimtól és á végén mégéljeneznek. — Ti gyerekek, nem tudjátok, ki vagyok *n. Igaz, falusi gyerek vagyok. Most jöttürtk két hét előtt a városba. Az én pajtásaim nem olyan városi úri gyérékek vb 1 fák,Amint ti. A mi falunkban uem is volt űri gyerek., Az én pajtásaim, parasztgyerekek voltak, nem volt olyan szép ruhájuk, cipőjük se volt, mint nektek. Mezítláb jártak. Nem tanultam tőlük olyan úri játékokat, mint a tiétek. De azért ügyetlen tökfilkó nem vagyok. Csak a ti játékaitokat nem tudom. De tudok olyan játékokat, amelyekről nektek fogalmatok sincs. Gyertek vélem a patakra. Majd megmutatod!, hogy úgy rá tudok dobni egy lapos, sima követ a víztükörre, hogy ötöt. is ugrik,; amiig elmerül. Át tudnátok ti dobul kaviccsal a nagy körtefát? Én át tudom. Tudtok-e kanászostor- ral akkorát pattantam, hogy meghallja az egész falu? Én tudók. Ha ti jöttetek volna hozzánk a faluba, én nem úgy bániam volna veletek. Szépen megtanítottalak volna a mi falusi játékainkra, ha hibát csináltatok volna, megmagyaráztam volna, hogyan kell jobbak csinálni. Nem nevettelek volna ki, mint ti engem és nem mondtam volna, mint az a vastag- fejű, nem is tudom, hogy hívják, hogy az ilyen fajankó csak rontja a játékot. Nektek nem kellene most így egyedül járnotok a málna között, hanem jó volnék hozzátok és segítenék nektek játszani. Úgy elérzékenyédtem a saját jóságomon, hogy a könnyek is kijöttek a szememből. Hiszen én olyan jó kisfiú vagyok, ném bántok senkit, miért kell nekem olyan boldogtalannak lennem? Miért bántanak engem mindig, még a tulajdon bátyám is, aki persze ott játszik a többiekkel és ő is nevetett rajtam és nem sietett a segítségemre. Hát tehetek, én róla, hogy olyau csúnya gyerek vagyok, hogy olyan sovány a lábam, mint egy madáré, meg hogy szeplős■ az arcom? Azért neih kellene engem stiglicüek meg pulykatojásnak nevezni- Hirtelen haragba jöttem és gőgösen oda vágtam képzett hallgatóimnak: — Tudjátok meg, hogy ti vagytok a buták, nem én. Olvastatok ti annyi köhyvet, miiat éh? Tudjátok ti, ki volt az a Zrínyi Miklós? Én még róla is olvastam könyvét. Ebkor eszembe jutottak a kardjaim. Volt nekem kardom égész rakás, mikor még falun laktunk. Magam faragtam őket vastagabb és vékonyabb faágakból, kis deszkadarabot szegeztem rájuk markolatul. Olyan kardjaim voltak,-mint azoknak a bajuszos, pajzsos vitézeknek, akiknek a képei ott lógtak a házunk tornácán a falon. A kályhalyukban'.tartogattam- a kardokat, rejtettem Őket, miüt a kincset. Ha kedvem jött, csak kivettem belőlük kettőt-hármat, hősiesen megmarkoltam, megsuhogtattam a fejem körül és lecsaptam a törökre. Úgy hadakoztam, mint egy őrült, a törökök menekültek előlem és ón a végén a két markomba ragadtam egy-egy törököl, a szájamba is egyet és úgy jártam a Kinizsi Pál táncát. Mert én még azt is tudtam, hogy táncolt Kinizsi Pál Kenyérmezőn. Tudja-e ezt Ernő? Vannak-e olyan kardjai ezeknek a kákabélű városi gyerekeknek? Tudnak-e ezek valamit? - Miért is álltam össze velük? Nem méltóik hozzám. Olyan vagyok köztük, mint az a László, aki kivált seregéből, mint valami harci zászló. Én még azt az egyet is tudom- Nem jövök én többé ezek közé a kölykök közé. Ha ők azt hiszik, hogy én szamár vagyok, hát jó, nem törődöm vele. Azért én mégis különb vagyok, mint ők. Azért mégis arrafelé somfordáltam, amerre a gyerekek játszottak. Nem mintha játszani akarnék velük. Arról szó se lehet. Csak éppen kiváncsi vagyok, micsoda buta játékot játszanak. Nagy meglepetésemre nem láttam a játszótéren senkit. Elkezdtem őket keresni. Füleltem, sehonnan sem hallottam a játékuk zaját. Hova lehettek? Óvatosan, ind ián us módon, bokorról-bokorra ugorva kutattam a kertben. Végre meghallottam a gyerekek beszédét, néha egy kacagást, de ez sokkal halkabb volt, mint. mikor játszottak. Nagyon vigyázva, a fűben kúszva mentem közelebb. Ott ültek a fenyőfacsoport alatt, körben a kerek asztal körül, a néni az asztalifőn és nagy7 fehér edényekből töltögette nekik a kávét. Az asztal közepén nagy tálban tejszínhab, mindegyik gyerek kezében jókora kuglóf-szelet. ■Néztem őket és majd megszakadt a szivem. Azok ott milyen boldogok, vígan fecségnék, a néni mosolyog rájuk, kínálja őket, no nesze úiég egy kis bab, nem akarsz még egy cukrot, • te édesszájú? Hát te már megetted a kuglófodat, te nagybélü, te.? Nesze, itt van másik. Csak egyetek gyerekek, addig egyelek, amíg van irtiit. Mindenki kap minden jót, csak ón rám nem gondol senki. Ők ott a mennyországban, én pedig egyedül, számüzötten, árván; nem törődik sétáid: vélem- -Eszembe jutott az a vers, hogy: egy. árva gyermek andalgott, szivét bú tölti el és mintha azt a verset rólam írták volna, pedig én nem is vagyok árva. Nekem nem adnak se kávét, se habot, se kuglófot, engem nem •■vesznek be maguk közé, nem is vagyok odavaló, biztosan felfordi tanúm a ká véscsészét. Nem is tudnék olyan jókedvűen beszélgetni, mint a, többjeik, mert én buta vagyok. Ha a néni vagy a bácsi előtt beszélni kellene, '.olyan vagyok, mintha befagytam volna, nem jut eszembe egy szó sem. Közönséges, buta fickó vagyok, aki meg nem érdemli, hogy más gyerekekkel együtt lehessen. Falusi fajankó, aki nem tud úri gyerekék között rendesen viselkedni. Az ilyen nem is való arra; hogy éljen. Miiért is nem dobtak engem is a vízbe, mikor megszülettem, mint a kocsis a kismacskát, melyet én ügy meg- 6iráttam. Engem ugyan nem siratna senki. Feküdtem hason a fűben és keservesen sir- taim. Sokáig-e, nem tudom. A nagybátyám hangja riasztott fel. — Hát te mit bőgsz itt egyedül? Rémülten ugrottam fel, buzgón töröltem az arcomat a zsebkendőmmel. Zavaromat még jobban fokozta az, hogy a zsebkendővel együil egy csomó apró tárgy, kisbicska, ceruzavég, dió, kavics hullott ki a zsebemből, ijedtemben lehajoltam és ezeket szedegettem ör-ze, csak hogy ne kelljen a nagybátyámra >á- nézni ;— Mi bajod van neked, te gyerek? — kérdezte a nagybátyám csodálkozó hangon, minden harag nélkül. — Rántott valaki? Szerettem volna elmondani neki a bánatomat, a szégyenemet, számüzöttségem keserűségét. Szerettein volna megmagyarázni neki, hogy miért nem vagyok a többiekkel, hogy én nem vagyok Oka semminek, én nem bántottam senkit, azért nem érdemeltem hogy ne ülhessek a többi közé uzsonnázni. Szerettem volna megértetni vele a szomorúságomat, mert vonzódtam a nagybátyámhoz, aki jó volt. hozzám. De be voltam'fagyva, az agyamban nem volt gondolat, a torkomon nem fért ki szó. Csak álltain, mint egy fajankó, szótlanul, lehajtott féjjel, kimondhatatlan szégyenkezéssel a szivemben. *; A nagybátyám megsimitotta a fejemet.
