Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-25 / 47. (3378.) szám

iö

Okosa© teszi az a szülő, aki gyermekét arra neveli, hogy mindenre aludni kell egyel. Vonatkozik ez éppen úgy üzleti, mint magántermészetű dolgokra. Még sohasem okozott bajt. az. lia valamit aem hirtelen indulatba© ve tét tűnik papírra, hanem nyugodtan, meggondolva irtuk meg. Gyakran már ázzál is megelőzhetjük az ilyen levélírásból eredő bajokat, ha a megírás után mégegyiszer elolvassuk s ha a dolog természete megeugedi. elolvasrat- juh egy harmadik, elfogulatlan személlyel is. A holt betűnek megvan az a hátránya is, hogy hiányzik belőle az élőszó zenéje. Teljesen kiszámi illatat lan, hogy cimzett. milyen hangulatban olvassa.

Aki levelet ir, igyekezzék olyan természetes hangon írni, ahogyan az életben beszélni szokott. A keresett szavak, idealizált költöies kifejezések idegenül hatnak, csakúgy, mint az agyonfestett arc. Erre is von egy régi francia közmondás: le #tyl«, c'est ItumMfie. (A stílus az ember.) Madarat tolláról, embert — mondhatuók irótolláról Miét megismerni. Vegyünk csak elő néhányat a nekünk irt levelekből. Milyen sután írja le az egyik a legegyszerűbb dolgot éa mennyi szót szaporít a másik egy szimpla esetben, mért azt hiszi, hogy ..jobba© bat“. Van aki sok oldalon keresztül összevissza. ir mindenfélét s mire a levél végére érünk, nem tudjuk, mit is akar tőlünk. A legtöbb ember nem tud levelet írni. caak azért, mert szebben, jobA levélírás

Olya© egyszerűen hangzik: levelet írtam, vágy- levelet kaptam. Pedig mennyi következménye. lehet- egy' hirtelen megírt- levélnek. Néha nagyobb a hatása, mint amennyit Írója akart. A leírt, szónak mindig megvolt, a maga súlyra, hiszen a latinoktól eredő szállóigévé vált közmondás; verba volánt, scripta manent (a szó elrepül, az írás megmarad) ma is olyan friss és használatos, mint volt akkor, amikor — bizonyára sok tapasztalat alapján — keletkezett.. ^

Merem állítani, nőknél sokká) fontosabb ég kényesebb a levélírás, mint férfiaknál. A mai modern, felszabadult korban is, a nő bizonyos mértékig ter(métszetszeriileg passzivitásra van kárhoztatva, nem mondhatja meg sok esetben azt-, amit. szeretne, de lia mégis kikivánkozik belőle, a nehezebbet választja: megírja. De sok bajnak lett már okozója a scripta manent. a megmaradó Írás, amit avatatlan •zeni meglát, vagy címzettje olyankor vesz újból elő, amikor egészen más érzéseket vált. ki belőle, mint, akkor, amikor kapta. Hányszor sírta vissza elhamarkodottan megírt és elküldött levelét leány és asszony, de persze hiába, mert a megbízható posta, sőt a netán megbízhatatlan küldönc, pontosan kikézíbesitette.

T»aaayjzv^AfiieARHim>ag

Kétféle női módszer

Megjegyzések a „Ne fuss a férfi után 1“ című cikkünkhöz

Február 11-iki számunk asszouymellékle- tének vezető cikkéhez szél hozzá az alábbi cikk, amelyet egy szlovénabból olvasónőnktöl kaptunk s amelyet minden kommentár és a lap álláspontjának leszögezése nélkül közlünk azzal a megjegyzéssel, hogy további rövid hozzászólásoknak is szívesen helyet

adunkSzloycuszkó, február. A 10—15 év előtti idők uői alakja a paeeriv nő volt, áld bá jos szépségével, karcsú alakjával, szép mosolyával elbűvölte a férfit,

aki a varázs hatása alatt mindenféle taktikával igyekezett, azután meghódítani a megtetszett nőt. Lovagiasság, finom udvarias előzékenység, meg- kettözte.tett figyelem, apró, kedves ötletek véghezvitele, cigány és sok virág voltak a hódítás eszközei. Azóta az uj idők hatása inás szokásokat honosított meg a szerelem világában. Miért e változás? Mert maga a férfi éa vele a női eszmény is megváltozott. A férfi az uj idővel felszabadult szokások és formáik hatása alatt elkényeztetett, kényelmesebb, nagyobb tudatában van értékének és támadóbb lett. Minek a nagy erőlködés, minek a nagy harc, ha nem muszáj?! És tényleg ma sokszor a nő az, aki több fortéllyal ée kiszámított raffinériával közeledik a már megtetszett férfihoz. Nagyon megváltoztak a formák és a közeledés megengedett, mértékének különféle fokozatai a két ©e.m között. Az uj kor meglazította vagy talán jobban mondva elsöpörte az előirt régi szabályokat, a .,minden meg van engedve" és az „eszközben nem válogatással" rohan a cél felé. ledöntve a közeledés módjában rejlő régi ideálokat. De az uj nemzedék is

bán szeretné tudtunkra adni azt, amit ir. Mondanivalónkat fogjuk rövidre. Minél rövidebb és tömörebb, annál tetsztösebb és jobban hat.

A mások levelét tartsuk tiszteletben. A nem nekünk szóló levél elolvasása kevesebb baszó un cl mint kárral jár reánk nézte. Olvau ez, mint a hallgatódzás. Többnyire a saját kárunkra történik ós nagyon Ízléstelen. Ha valaki megtudja, soha többet nem lehet bizalommal irántunk. Másoktól kapott leveleket még akkor sem hagyjuk szabadon, ha nincs benne titok- Ez a levélíró lebecsülését, jelenti és » leírt szó lekicsinylését

Klári.

más. A. mai ifjúság a maga erős önzésében, nem ismeri, nem akarja ismerni a magasztos eszményeket, türelmet, önfeláldozást, önlégyözéet. magamnak való parancsolást, minek az, ina gyorsa© élünk, futunk a hatások után, s csak egy szép létezik, az én akaratom és annak keresztülvitele. S talán az őstermészet figyelmeztető szava volna ez, mely tudtára adja nekik, hogy a mai ifjúságra nehezebb idő vár, mint reánk, idősebbekre hárult.. Százalékba© kifejezve, hol van az arány a nőknek otthonra, n család részére nevelése és a hivatásra való nevelése között.

A háború utolsó éveiben történt, hogy egy pesti család leánykája elvégezte a leánygimnáziumot, jó eredménnyel s arról vitatkoztak, hová adják a leánykát: az egyetemire, vagy inkább a felsőtani tóuő-képzóbe? S a. szülök úgy határoztak, hogy inkább a íanitönőképzöbe, az apácákhoz menjen, mert az egyetem és annak élete mégis cgak szabadabb, többet, megengedőbb és a korlátok ledöntéséhez vezet, több veszélyt tartalmaz. Pedig a. leányka gondosan, jól nevelt, komoly és nyugodt természetű volt-. Vájjon most nem azt. tartják-e természetesnek hogy a leány a gimnázium elvégzése után, még ha vidéki is, inkább egyetemre menjen. «

Ő nos, éppen ebben rejlik, hogy az élet többet kíván a mai nőtől most mint régen. Ha a mai nő boldogulni akar, erősen fel kell vérteznie magát, mert. akarata, ereje és lelke sok megpróbáltatásnak lesz kitéve. S ma az a* okos nő, aki eltalálja, hogy a megtetszett férfihez mily eszközökkel kell közeledni. Mert vannak férfiak, akik még a régi világho tartoznak és vannak olyanok, akik újak. Égy barátnőm hozzám egyszer azzal a panasszal jött: ..hogy.' lehessen ő boldog, hogy imponáljon neki a férje, mikor nap-nap mellett látja íélszegsé- ; gét, gyengeségeit. El van foglalva egész nap híva- j tásáv-al és nem ér rá foglalkozni vele és felesége problémáival". Én erre azt feleltem: A férjet szeretői kell az ő hibáival és jótulajdonságaival együtt. A férj nem imponálhat, mert ő is csak ember, ki hibákkal telt, mint mi nők. S nekünk kell (ha okosabbak vagyunk) a különbséget kiegyenli- teni.

Az élet és azok. apró-cseprő eseménye? nem egy

példáját mutatják, hogy mily ügyesen g kitartóan küzdöttek egye* nők, mig végre a megtetszett férfi övék lett. Először a leányka agyában fogamzott meg az eszme. Pont a.z ablaka alatt való sétáié sok alatt. Pont abban az uccában való vásárlásoknak A megszólító*; révén ő közeledett. S a nő közeledésével szemben a mai férfi rosszabb helyzetben .van, mint. a régi nő. Mert. a régi nő egyszerűen, „kérem ne. molesztál jómnál" lerázta az alkalmatlan lovagot, de a. mostani férfi még kedves arcot, is kell, hogy vágjon a különben észrevehetetlen játékhoz. S aztán a tervet átveszik a szülök, a férfi kritizál, az érzelmi szálak szaporodnak, a megszokás is megteszi a magáét & egysem a. férfi észreveszi, hogy a leány megtölti életét, távoliét,ekor hiányzik neki, nem tud élni nélküle s behódol és boldog családapa lesz.

Ma ritkán hódit a szerény és bájos Hamupipőke. Szerénységét észre. sem veszik, önérzetes büszkeségét meg sem értik. Egy kis barátnőm, helyes kis szőke leány, megismerkedett egy 6zint>én fess szép barna férfival. A társadalmi feltételek és a többi körülmények mind megfelelők voltak. Teniszeztünk. Én pihentem e néztem játékukat Májusi hangulat volt. Hozzám jön egyik partnerem és kérdezi, mit gondol kedves N . . ., lesz a kettőből egy pár?

, -Igen, azt, hiszem", feleltem, ö ellentmondott:

I „Nem yiiem lesz." A leányka nem elég ügyes sme- rész. hogy meghódítsa. És valóban igaza lett. A leány pár év múlva máshoz ment férjhez.

De megváltoztak a nők külsőleg is és megváltoztak a férfi igényei is. Egy alkalommal szóba került a rövid és hosszú haj kérdése. Nem ismétlem a régebbi idők férfiainak Ízlését e tekintet- ben, hisz általánosan ismert. Mikor én levágattam hosszú hajam, apám úgy sajnálta azt, hogy egy hétig nem tudott rám nézni. Nos és a ma.i nemzedék egyik ifja igy szólt; „Nem szeretem és nem tudom a nőt hosszú hajjal elképzelni, a nő hosszú hajjal a. gyeplőre és a rabszolgaságra emlékeztet." Kicsiség, de uj nézeti

Ha a nő közeledését mindig érdekessé, újjá és változatossá tudja varázsolni, különben ártatlan találkozások a férfire nézve mind értékesebb, nagyobb jelentőségűek lesznek. Mert vannak nők, kiket a sors arra predesztinált, hogy mindig a magához vonzó szerepét játsza ée vannak, akiknek az a szerep jut: harcolni a férfiért.

Szép, nagyon szép a nő által elfoglalt magaslat, amikor értékének öntudatában, apró kis szempillantás óikkal, kedves mozdulatokkal és igéző mosolygással intézi a saját és a kiválasztott férfi sorsát, de azt hiszem, hogy, — amint, minden őrök változásban van — az uj időkhöz mérten a női hódítás régi passzív fegyverei sokszor gyengéknek bizonyulnak. Bár ne igy volna!

Nóra.

______________ 1PB4 tebanár 2g,va»ÍT?»p.

— Bántott valaki? — kérdezte újra.

A. fejemmel intettem, hogy nem.

Ekkor kézen fogott.

— Gyere hát.

Egyenesen odavezetett a fenyőcsoport alá- Én akartam is (menni, meg uem is, de ellenkezni .nem mertem. Nagyon féltem, hogy milyen újabb szégyen vár rám megint.

— Hát ez a gyerek nem kap uzsonnát? Megfeledkeztetek róla? — kérdezte a nagybácsi a néni felé fordulva. A hangjában mintha lett volna egy csepp szemre hány ás, ami nekem nagyon jól esett.

— Jé, hát te is itt vagy? — kiáltott a néni. — Hát te hol bujkáltál? Azt hittem, már rég hazamentéi.

Belenézett a káivésedényekbe.

— Van itt még kávé is, tej is, elég. Szaladj fiam, Ernő, hozzál csészét meg kanalat.

Egy .perc múlva már ott. ültem az asztalnál, előttem a kávé, jól megrakva habbal. Mellette egy nagy darab kuglóf. Vigyázva ettem, ne tartsanak engem, holmi tökfii kónak.

Ernő, az unokaöcsém is barátságosan fordult. felém.

— Hol voltál? Kerestelek, nem találtalak

— Sétáltam a kertben, egyedül.

— És mit csináltál?

— Semmit. Csak gondolkoztam.

A többi gyerekek furcsán, megütödive néztek rám. A mellettem ülő csűri kislány élné vet te magát.

— Én még sohase gondolkoztam. Nem is tudoni. hogyan kell.

Aztán elterült rólam a figyelem, aminek örültem. Nyugodtan ehettem meg a kávémat.

Uzsonna után játszani mentünk. Jól ment a játék- Labdáztunk és ebben én legény voltam. Jobban tudtam labdát dobni is, kévülni is, mint. Ernő. aki kicsit, pohos, nehézkes gyerek volt. Hamarosan én lettem a vezér. A lányok is velünk játszottak. A többi fiuk gorombák voltaik velük- Ha megdobták őket, olyan erővel hajították hozzájuk a labdát, hogy nagyot puffant a szoknyájukon, amire a fiuk nagy röhögésben törtek ki. Az egyik lánynak könny is szökött a szemébe, »at aztán még jobban kiröhögték. Én lovaglás akartaim lenni. Azt a csifrit kellett megdobnom, aki az uzsonnánál mellettem ült. Vézna kislány volt, épp olyan szeplős, mint én. Megsajnáltain ég olyan

puhán, szelíden dobtam hozzá a labdát, hogy alig érintette. A fink kiabáltak i»:

— Nem éri Nem éri Nem dobtad igazán.

— Állj ki te, — mondtam oda annak, aki a legjobban kiabált. — ügy hozzád vágom, hogy7 kettőt fog érni.

A gyerek nem állt ki. A csűri pedig hálásan pislogott rám. Ez jói esett nekem, pedig a lány nem is volt szép. Fel voltam izgulva, fölényben éreztem magam az egész társaság fölött.

Aztán elfáradtunk, 'leültünk körben a fűbe, beszélgetni. Az egyik fiú valami idétlen elbeszélésbe fogott, be se tudta fejezni. Kine- ivettük, úgy hogy duzzogva vonult tőlünk félre. A kis csűri mellém húzódott, egész közel simult hozzám, ami engem zavarba hozott, de nem mertem sem odébb húzódni, sem szólni. Féltem, hogy észreveszik a többiek és kiesd- folnak.

Aztán én vettem át a szót. Meséltem nekik falusi dolgokról, amikről ők sohase hallottak, a birka-usztatásról, mikor a birkákat markos béreslegények belehurcolják a patakba, jól megfürdetik, aztán, a parton ülő parasztasszonyok nagy ollókkal levágják a bundájukat. Persze, kicsit lódítottam is, a legnagyobb kost éu hurcoltam a vízbe — pedig nekem éppen csak hogy szabad volt a partról nézni a mulatságot.

— Mekkora egy kos? — kérdezte az egyik fiú gyanakodva.

— Hát... nagy. Te még nem láttál kost?

— Képen igen. De mekkora?-- Van akkora, mint az Ernő Bundás kutyája.

Ez a Bundás egy nagy .szentbernáthegyi volt.

— És te be tudtad vinni a vízbe?

Engem. elfogott a kétség. Elbiszík-e? Nem fognak-e nevetni rajtam, mert. kiderül, hogy lódítottam? Elkedvetlenedtem.. Nem beszéltem tovább. Fölényesen hallgattam, amit. a többiek fecsegtek. A kis csűri még jobban hozzám simult és a fülembe súgta:

— Én elhiszem azt. a kost. Te erős vagy.

Kellemetlen volt ez a hízelgés, mán* majdnem valami mérgeset mondtam rá. de elha raptam a szót. A kislány, úgy látszik, mégis értett valamit a mozdulatomból, mért ijedten elhúzódott kissé mellőlem és szomorú lett.

Az előbbi fiú gúnyosan nézett rám.

— Az a kos azért mégsem igaz.

Éh azt éreztem hogy neki kellene menni a- fiúnak, jól kupán vágni. De nem mozdultam.

Gyengébbnek éreztem magamat, különben sem voltam verekedői. Azért nagyon elég1®- detlen voltam magammal, azt gondoltam, gyáva vagyok. Mialatt a többiek jól mulattak, nagyokat nevettek mindenféle csaceiságokon, mélyen elkedvetlenedive ültem. Most megint alábbvalónak éreztem magamat a többieknél. Biztosan lenéznek, hazugnak tartanaik, pedig én csak azért lódítottam, hogy a történet érdekesebb legyen. Azon törtem a fejemet, hogy lehetne innen észrevétlenül elpárologni, de nem mertem mozdulni, mert féltem, hogy faggatni fognak, miért megyek, hova megyek. A csűri biztosan azt .mondaná, ne menjek, — most igazáu haragudtam rá. Szomorúan éreztem, hogy uem való nekem gyerekeik között lenni, .legjobb, ha magamban vagyok és játszhatok azokkal a gondolatokkal és képekkel, melyek a fejemen keresztül-kasul járnak- Elém ötlött egy remek kép, amit valami •könyviben láttam: amint áll. fekete ruhában egy kunyhó előtt, a madarak á kezéből esznek és az arca fénylik a szelíd jóságtól. Legjobb lesz. elmegyek én is ilyen remetének, ott legalább nem kell senkivel együtt lenni, nem csúfolhat 'és nem néz le senki. Ha az a csúfol ódó fiú odajönne, ráuszítanám a madaraimat, azok úgy elkergetnék, hogy a lába se érné a földet, ülnék a kunyhó előtt és szo- morkodnék, de ez a szomorúság szép lenne, mint a nyári alkonyat. Erre a gondolatra mintha messziről, hangzó, halk dal kelt volna valahol bennem. Olyan szép volt, hogy majd sirva fakadtam, Az egész testem tele lett szomorúsággal, már nem is éreztem, hogy7 gyerekeik közt vagyok, mintha nagyon messze volnék tőlük. Hasra feküdtem a fűben, néztem egy hangyát, amint erőlködve húzott valami magvaoskát. Most közelebb éreztem magamhoz ezt a kicsi állatot, szerettem volna segíteni neki.

Valaki fűszállal megpiszkálta a nyakamat. Felijedtem. A csűrj volt. Hogy az ilyen nem tud békét hagyni az embernek.

— Alszol? Miért alszol? Álomszuszék vagy, — mondta vigyorogva.

Az a gúnyos fiú elkapta a szót.

— Álomszuszék! , Álomszuszék! Nézzétek, elaludt köztiünk.

A többi gyerekek is belekaptak a mulatságba. Már fáradni kezdtek, a beszélgetésük' vontatott lett, az unatkozás hűvös árnyai borultak a társaságra, örültek, hogy felfrissül- j ivek a csúfolódásban. Valamennyien felugráltak é& karban énekeltek; *

Aludj bábám, aludjál,

Te csak mindig aludjál.

Körülugráltak engem, műit az ándüsánusofc.

Szörnyen zavarba jöttem, aztán vad harag fogott el. Felugrottam, neki akartam menni a fiúnak, aki a gúnyolódást kezdte. Ebben a pillanatban megláttam a nagybátyámat, aki az orgonabokor mögött állt és alighanem már régen figyelte a társaságot. Egyszerre lehullt \ bennem minden indulat, az egész valóm mintha megfagyott volna. Olyan tisztán, tudatosan láttam magamat, mint még soha, mintha az ösztön szerűség teljesen kipárolgott volna | belőlem s csak a kristályos tudat maradt j volna. Mindent, a kertet, az ugrándozó gye- | reteket nagyon messze éreztem magamtól, mintha nem is lettek volna valóságok s mintha I nem lemre velük' semmi kapcsolatom. Csak a nagybátyáimat éreztem közel, a maga he- ! lytén, óriásira megnagyitva. Féltem tőle.

Nem bírtam ott maradni. Otthagytam a gyerekcsoportot és a nagy orgonáimkor másik oldalán igyekeztem szó nélkül elszelelni. A gyerekek egyszerre elhallgattak, csodálkozva néztek rám, kellemetlen érzéssel. Csak a gúnyolódó fiú mondta halkan;

— AffektéŰ fráter.

El akartam futni, de a nagybátyám megállított.:

— Hova mégy?

— Haza, — feleltem elszántan.

— Gyere, veled megyek. — mondta, és megfogta a karomat. Mentünk, jó darabig szótlanul, a nagybátyám is mintha zavarban lett volna. Útközben néhány kurta kérdést intézett hozzám, amire én még kurtábban, igennel vagy nemmel feleltem. Nagyon féltem- Azt képzeltem, a nagybátyám haragszik viselkedésem miatt s be fog vádolni szüleimnél, aminek rossz vége lesz rám nézve, mert a bácsi nagy tekintély volt a családban.

Otthon a nagybácsi végigsűnitott a fejemen és egy ezüst piculát nyomott a markomba. Én nem mertem vele menni abba a szobába, ahol. szüleim voltak, csak a nyitott ajtónál hallgatóztam. A nagybácsi nyugodtan beszélgetett, hívta apámat, egy juhár sörre és beszélgetés közben, .mintha csak úgy hirtelen felötlött volna benne, ezt mondta:

—• Ezzel a gyerekkel vigyázzatok. Furcsa

e.gy érzékeny gyerek ez. Esze, az van, de attól félek, nem lesz boldog éleiében.