Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-18 / 41. (3372.) szám

T^<ZU-A\aG$ARH7RMI>

1934 február 18, vasárnap.

KÜLÖNVÉLEMÉNY

ARANYGYÖRÖS MESTER

r"— Kaim jed-elo. prcsim? — kérd-eun s*eré- inyeu a •homályos iülikéiűeo ü.lő egyetlen úrtól a kassai gyorsvonatban, mert kezdeuefe 'bálvány. reményeim támadni, hegy talán aludni ds lehet maiid a vonaton, a.-m>eűy állandóan zsufol- toin indul, unióén les iái iá tolták a mencddijaikat. Az ur ke/ji, hogy Kassára utazik, majd ő intéz kérdést In //ám. amelyre, sajnos, már nem tudok vádaiswiitiii. mert odáig nem terjed a tu- doiiíáiiyom. Németre férdilom a beszédei. mire az ur — most a maga részéről szerényen:

— Akkor talán magyarul?

Ivek u.áii küiijiuj íúT iiiét c- iéttűK egymás. - lile e ur vz állast, vasutak hivatalnoka, el tői függetlenül aa-or/jan hamar rájöi tünk, hegy u■ v- ír. 1-Oii.i a duium u i varmegyéiben fisolei- iü:ak in: adukét len. Illető ur csati egy napot te: tök Prágában, reggel érkeze iá. este már utazik vissza. Megkérdoziem tőle: Hivüialo- sam? ll.k’ő ur kicsit zavartan ás körüiíménve svn mondja el:

— Á. nőm. K érem én szolid emifcer vagyok, n'nés .. .ve ni szenvedéiy-ém. néni iszom, nem

d. ihányz: iá, cs:k egy dolog van. ami érdekei.: a kanári madár. Hu v, éve vagyok a kunáiima- dár rmbyi Volt egy tenyészetem is de feladtam. Persze kopni kanárit Kassán ís eleget. de én csak az értékes, különleges kanárit kedvekéi.

Megkockáztattam egy tájékozatlan kérdést:

— V a lóiban vz n .: úl-C/zbséy ka., i á r i és Kanári között?

Az álkiiiit'isiztviselő miegdöbfben've nézett végié. i ' gond>11;adott is hogy válaszoljon-e

eayáiiaián, de aztán mégis, talán mert. földije vagyok, jóindulattal felvilágosított:

— Kanári és kanári között elvan a .különb- sóig, mint a vályog ve tő cigány hegedűiébe és a hegedűművész játéka toöziött. Bz/t nem én találtam ki, hanem annak a vastag könyvnek a szerzője, amelyet most olvastam a kanárimadarak életéről és tenyészfíiéséről: bizonyos dr. Fodor ur Budapestről- A vályogvető cigány hegedűje visít és minél hangosabb, annál! jÉbib. gondolja a cigány. így van ez a kanárival is. A hozzá nem értő boldog, ha a madara egész nap fütyül élesen, hangosan. A nemes kanári pedig mélyen búg és mindig uij technikával, uj áriákat igyekszik énekelni, mini a kiváló komponista. A jó kanárinak nincsen k b'':”mi; szóiamal, a :ó kanári n:lni:T töpreng és mindig más dalon töri a fejét- A hangja mély, finom, csiszolt, mint a régi Stra- diváríus-begcáük hangja. Azért nem sajnáltaim a fáradságot, hegy két éjszaka utazzam és megszerezzem a madarakat, amilyeneket én kívánok. Hallottam, hogy egyik itteni tenyésztőnek van két jó madara, hát eljöttem értük. Odamenteni hozzá egyenesem, de nem tudtunk megalkudni, nagyon sokat kért. hatszáz koronát két Ilimért és négy nőstényért, de a nőstények értéke nulla. Otthagytam, egész nap szaladgáltam egyik tenyésztőtől a másikig, de nem találtam kedvemre való madarat. Most est-e aztán visszamentem hozzá, könyörögtem neki. hogy engedjen valamit, azt mondta, hogy van neki madara olcsóbb is, ötyén koronás is, de azoknak az árából,nem enged egy fillért sem. Nem tehettem mást, megvettem. Vannak biresébb családok kanáriban, de ez is igen jó család, kitűnő tenyészel. Úgy nevelik ezeket a madarakat, hogy születésüktől kezdve sötétben tartják őket A napsugár, ami mindé') élőlény éltetője, persze hiányzik nekik, szegény áHaltok félnek és mikor elkezdenek énekelni, mély és reszketős a hangjuk. így les./, az igazi művészi hang.

Szóval sötétség és félelem, — mondom borzongiva.

— Igen, ez a jó kanári sora.

A jő kanári sora. Megborzongtam és elér- zékeinyüiltem: milyen egyszerű sor a művész sora. Nöíéteég és félelem. Már-már kitört belőlem a lendület a kékesvilágitásu sötét vonatfülkéiben. hogy lelkes előadást tartsak földműnek, a veszprénnimegyei születésű csehszlovák vasutasnak, aki minden emberileg m égi ehető t megtett, hogy megmentse kenyere! és akinek eddigi harca sikerrel is járt. A művész soráról és sorsáról akartam előadást tartani éjszakai utitársaimnaik, aki negyvenöt éves borára két lányát adta férjhez, nagyapa, adóssá voltba verte magát, amelyekből most kászálódik ki és aki két éjjel utazik egymásután, hovy szabadnapján két kanárit vásárolhasson Prágában. Méregdrága pénzért. Biztosan megértette volna* de visszafogtam magam

I a vágtató sőiélségiben. Most mar sajnálom, elmond óm utólag, ha n em is olyan jól, mint akkor tudtam válna- mcnidami. Vaijijon eíoivas- ísa-e ?

— Mindenekelőtt ne értsük félre egy .mást. kedves földini. Könnyű a, lka lom volna a sötétben és félelemben nevelt kanárimadár példáján szimbolikuis esamé'uftatást tartani a I művészetről. Egyszínű és hatásos v 'in be- | I>izonyi;tani, hogy a sötétben való élés és ?é- | lelem, vagy még rövidéiben: a fájdalom min- | den nnüvézzeí szülője. Nem erről a müvészet- I ről van s-ó, kedves földim. néni arról a vér- ; télen. lóézfuli művészetről akarok beszélni, j amelynek égy .'orván lehet késői, Idtenyéez- | tét alanya az enrbe-r- és a kanárimadár, ön j volt szives có-r-dndahi. hogy a szépen kiművelt ' kCinárihangot kiáll}!.'ásókon és versenyeken

produkálják A tenyésztők kollekcióban áíliU

ják iki a madarakat, négy darab egy kollekció- Az első díj nyertese értékes arany emléktárgyat kap a nagy erkölcsi diadalon kívül: Gseh- ezlovákiióibain .aranygyűrűt, Magyarországon aranyikoszorut. Elmondta ön, hogy a díjnyertes kanárit enyésMiők bitekén niendijálk miagukról: aranykoszorus mester vagyok Nem erről a kitermelt, legmagasabb, legel- von-tahb. legvérteleuebh művészetről van szó, kedves földián, önből nem lesz soha aranvko- ! szőrűs mester a kopár i'tenyószlés terén, azJt hiszem, nem is ambicionálja. Az ön mű.vésze- ; le, a mi m üvészetymik egyelőre a. tenyészitiés : dPapptáiban .van, ix fáján lom és félelem állapotában. amelyet kitartóan és eredményesen állunk.' ön különösen bátran és példa adásira méltóan barcol-c meg az átplánt-álteág harcát, az •éVfbe~,m-?Tndés harcát, ön elmondta e harc tör téliedét:, aimélynék csak egykét részletéit ismer e/’heíeim itt. E’mondta, hogyan helyez- . lette át magát Morvaországba, hogyan tanulta meg egy év alatt a cseh nyelvet, hogyan őrizte meg Ülését ^zer* Ne veszély között, ezerféle ellen áramlattá] küzdve IP maradt és nem lebegett rrás «reme előtt mint rgaMdta és ke- nyere. ir;jyp-rl meri-rit amit kivánlak és még azon tuti is. Km véréé megtartotta, biztositotía, (‘•riadjál ezéccn elláíla- Ami energiái a ma- ; ra-clt. azt cgy-eMeú szenvedélyére forditja, a

kanárimadarakra. Irigylésre méltó sok ener* gia, aim.i két álmatlan éjszakában és megtar karitot't pénzecskében mutatkozák. Adija Isteni, hogy a' tenyészetben ‘bőiven megtétnüljön a ki-' adájs.

Veszprémimegyei magyar szár mazásu család, két szülő, két gyermek, összesen mégy. Annyi, mint a kiáillitálsra kerülő kanárimadár-koHék* ció.

A Kaná ri-'Szigetekről idekerülő ének esim a- darakat, alighogy a környezetet anegsizoktáik, sötétibsn énekeltetik. A küzdés, szenvedés, flé- ’elem a megszokásom és asszimiláción keresztül csiszolt művészetté finomodik: így tenyész- tődiik a nemes kanári fajt a, amelynek nagy értéke van Prágában is, Budaipesten is. A szenvedés fejleszti ki a nemesebb fajtát, amelyet egyaránt megbecsülnek a különleges értékelők a nemzetközi piacom. Ezt az értékelést fogja elérni ön is, kedves földim, és társai, akik ugyanolyan kitartással harcoltak és szenvedtek. mint ön. Az erediméiy a Icáin ári tenyésztői-: számára zártkörű eredmény, az ön eredménye is eléggé zártkörű, de az értékelni tudók számára értékes. Aranykoszoru helyett aranygyűrű fogja önt megilletni, ami az adott helyzetben és a nemzeti eszme megfelelő magasságából tekintve legalábbis egyenértékű.

Sándor Imre.

Ez a másik angyal, valami nagyon különös, nagyon egyéni, mértanilag szólván, vakarni ferde tekintette! büvö'te cl az embert, sürii pislogásokkal barna szempiliái ától. Valamit, kutatni látszott az emberben ideges nyugtalansággal, ami olyokr olyan cívisébe tétlen volt, amilyen csak egy női tekintet lehet. Színésznőnek készülvén ezzel a ferde tekintettel e ezekkel a sűrű pislogásokkal, gyakran volt, szerencsém hozzá az alkonyati órákban, mikor megjelent az ajtóban olyan hirtelen, olyan zajtalan, olyan finoman, mint egy szellem, húszéves fiatalságának valami olyan tárgytalansá- gávai s anyagtaianságá'val, hogy csak a szem- pillái rezgéséről éreztem, -hogy itt van! Mint ahogy álmomban egy jegenyefát éreztem volna a levelei rezgéséről. Fel se pillantottam a papírjaimról s csak úgy mondtam irásközben, tovább folytatva keserű munkámat.:

— Eriiül!- Eriiül! ímert Editorok hívták) uK-giiit itt van, maga bo-iiiovtajaii! Megint rezeg, — folytattam. - megint fel van dúlva, az ember nem is tudja, mért? No. nem bánom, jöjjön közelebb, ti'jön :c. m ingyárt befejezem.

Közelebb jött. ieii't. sóhajtott, ferdén nézett s pislogott.

— Az ember nem tudja a dolgokat. — mondta. — Az ember olyan tévesen Ítél. Például, Moliére komikuma rettenetes, ha hozzáadjuk a magánéletéhez.

—- Maga ezzel ne törődjön, Edith, — biztattam. — ez nem a maga dolga. Általában, ne törődjön semmivel, mert, minden gondolat és tép-elő-dés úgy feldúlja mingyárt, hogy az rét

tenetes.

— Igaz! — felélte, — nem is törődöm semmivel! • mondta, amellett, hogy vibrált és remegett, izzó nyugta lanságának valami természet-fölötti k is u gá.r zásában. —; Csák éppen, hogy benne vagyok egy szerepben, amit tanunk.— mondta s leoidolt, a nyakáról egy kis selyem'kpndőit, úgy lihegett és oda volt

S szűzi melle, a levegős dekoltázsban, egész mérföldeket járt be felemelkedve s visszaer-esz- kedve ebben a drámai lélegzetvételben. Ebben a lel ken de zésben. Egész mérföldeket eszményi távolokban, egy magas csillagrendszer kulisz- szái között. Mert amellett, hogy női lénye, fiatalsága s léá.nyszerüsége igy röpködött s ájul- do'zott a szenvedélyességben. áz érzésben és lendület ességben. — ez mind szinte kivül volt. rajta, a vérén és természetén és érzékein kivül a tárgy t a lanságban s anyagtalanságban. valahol messze a légüres térben. Soha sem láttam nőt, leányt, vagy angyalt, aki külső eszközei pazarságáivai még annyit sem fejezett ki, hogy egyszerűen él és létezik. Még annyit se, hogy egyáltalán érez-e valamit ebből a világból, mikor szűzi mellei olyan magas hullámokat vetnek? Azonfelül, kutató tekintete, szinte ösztönösen fürkészte gyanakvó pislogásaival a tulajdon semmiségét a más tekintetében s rögtön össze is omlott ebben a buvárlatában. mikor önmagát keresve, semmit se talált. Csak éppen azt lehetett érezni benne, egész ideghálózatából. egész érzés világából, hogy keres.

j hogy kutat, hogy keres valamit, ami nincs.

| — Készen vagyok, Edith, -r- mondtam s irói

! 1 'ánatoltóba:i s csalói-oí(súgómban, ami a munkám után betödüi.c a szivemet, odaültem hozzá.

A magam részéről már rég tudtam, hogy minden hiábavaló. Hogy rines elég hitem ahhoz. hogy Don Quijote lehessek. Arra is rájöttem, hogy az ember egymagában különb és többet ér, mint általában az emberek. Sok minden azért tartott az életemben, mert lehetetlennek tűnt,. Edith-te! való barátságom is csak azon múlt-, hogy soha sem hittem volna, hogy ennyire türelmes lehetek, ennyi jószándékkal és szánalommal a szivemben. Vergilius, a szerelem költője, sohasem szeretett. Viszont én gyakran szerettem. Volt úgy, nem egyszer életemben, hogy mikor szerelmem elhagyott (és ilyen esetem többször volt), mindig ugv éreztem, mintha a r.arő'nyt. vitte volna el magával a reLiküijében. De a-itugy Edith»t szerettem, ugv soha senkit! Mintha nem is vo'ua a világon, ugv szerettem, azzal az érzék-téten odaadással, amellyel nem láttam és nem éreztem béö’te csak azt az ő mértanilag ferde tekintetét s a szempiliái mechanikáját.

— Maga egy angyal. — mondtam, amint odaültem hozzá. — Gyakran zavar a munkámban, kissé gyakran is jön hozzám, de azért mégis egy angyal. Egy igazi angyal. Nincs köteteké a földdel s a világgal.

— Nincs kötelékem? — kérdezte sűrű pislogással,, érzékiden nyugtalanságában. — Most éppen van. lássak

— No, jó! van, — feleltem. — de mérsékelje egy kissé ezt a vihart kebleiben, mert erre nincsen semmi oka. Vegyen rendesen -lélegzetet. szép csendesen és szabályosan, csak ép-per amnyi levegőt vegyen, ami momentán szükséges a tüdejének.

:— Tudni illák, benne vagyok a szerepemben. Nem is hallotta, amit mondtam az előbb. Hogy tanulok egy szerepet. Ezt itt most mingyárt elő is adnám, hogy maga megítélje végre a tehetségemet s behozzon egy színházba.

— Más a tehetség. — feleltem, — s más a szinház. Soha többé nem volna hitem magában, ha, egy igazgató leszerződtetné.

— Úgy? — -mondta és nagyon nézett, még ferdébben nézett, ahogy szokta, olyan remegő szempillákkal, mint a lepkeszárnyak, megakadva.

— Edith! — rebegtem. — hagyja a színházat. a szerepeket! 'Az élete sokkal szomorúbb, semhogy az ember nekimehetne álmoknak s a vágyainak.

— Oh. ez beszéd! — felelte. — Nem tudnék élni. álimok nélkül, vágyak nélkül! Nem tudnék élni a színpad nélkül! — mondta szűzi melle magasra vetődésé vei.

— No. jól van! — mondtam s e viharosság mellől távolodni kívántam, mint egy hajótörött. aki megpróbálja kiúszni a partra.

A messzi partra! Mert ebből a kietlen kétségbeesésből, ezekből az üres szavakból s öha. De megfogta a kezemet. Egy kis hideg, nedves kéz fogta meg a kezemet, az érintésnek s a merev ujjaknak olyan gyakorlatlanságával, olyan érzéke-n-kivülvalóságával, hogy ennek nem lehetett ellent állni.

jókból, a szobám túlsó sarka elérhetetlen mesz- sziségnek tűnt.

— Megtanultam a ..Kaméliáé Hölgy“-et, — mondta. — az utolsó felvonást, a haldoklási jelenetet! — s ezzel, rögtön, a két melle megindításával, olyan zihálásba kezdett-, olyan fulladozó köhögésekbe és agóniákba kezdett, hogy e! kellett volna rémülnöm, ha ez mind csak egy hajszálnyira hatott volna rám. Rögtön éreztem, ez az angyal nem halhat meg számomra, még képzeletben, még egy fikcióban sem, mert ez az angyal sohsem élt. És csak néztem. És csak hallgattam bús szavait a Gau- ti-er Margit szerepében. Egész közelről néztem, ahogy ültem mellette.

— A maga karjában fogok meghalni!—vetette közbe, a szerepen kivül egy pillanatra,— mivelhogy nincs partnerem.

— Hát, csak tessék! bátran! — feleltem, miközben kilehelte lelkét.- Megjelent a Magyar Kisebbség uj száma.

Az Erdélyben megjelenő és tizenharmadik évfolyamúba lépett Magyar Kisebbség a kis ebbeégi magyarság egyetlen tudományos értékű nemzetpolitikai szemléje január 16-án megjelent második számában ismét kitűnő tanulmányokkal és cikkekkel találkozunk. A gazdag tartalomból kiemeljük Mester Miklós cikkét, amely az autonóm Erdély 1863-—64-es évi országgyűlésének végzéseiről szól. A cikk rámutat az autonóm Erdély berendezkedésére és az autonómia kiépítésének munkálataira. Fóris Anna folytatja e számban a szlovák nemzetiségi kérdés magyarországi fejlődéséről szóló hosszú tanulmányát s most a Tisza Kálmán-éra eseményeit taglalja nagy hozzáértéssel ós pompás adatismerettel. A szerkesztőség ezután foglalkozik azzal az interpellációval, amelyet dr. Szül-lő Géza nyújtott be a prágai parlamentben a magyar nyelv használatáról a csehszlovákiai vasutakon és postán. A más nemzeti kisebbségek helyzetképeivel foglalkozó rovatban a szlovák autonomizmus legújabb eseményeit és a szudétanémet politikának fejlődéséről szóló adatokat találjuk. A folyóirat-szemle a Katolikus Szemle” uj útjait ismerteti. A könyvek szemléjében pedig a folyóirat idézi Herezeg Ferenc emlékiratainak azt az érdekes részletét, amelyben a kiváló magyar író leírja a váci államfogházban töltött büntetésének történetét és azokat a- kapcsolatokat, amelyekre a fogházban szert tett ugyancsak büntetésüket, kitöltő román irredentisták között- Különösen érdekes az, amit Slavici Jánosról, az erdélyi románság elhunyt irókiválóságáról mond. A Dokumentumok-rovatban a folyóirat Willer Józsefnek, a romániai magyar párt parlamenti csoportja főtitkárának búcsúszavait ismerteti, amelyeket Willer a meggyilkolt Daca miniszter- elnök ravatalánál mondott. A pompás folyóirat valóban megérdemli, hogy a csehszlovákiai magyar kisebbség széles rétegeiben is elterjedjék, mert egyetlen folyóirat sincs, amely oly hozzáértően és oly gondosan foglalkozna a kisebbségi problémákkal, mint a Jakabffy Elemér, Sulyok István és Willer József szerkesztésében megjelenő Magyar Kisebbség. Előfizetési ára Csehszlovákiában egy évre 80 korona. Megrendelhető a magyar nemzeti párt komáromi központi ií,> dájában (Komárna, Deák Ferenc uoca 3.)

jjj,Wmjj '.AK

A MÁSIK ANGYAL

Kis novella Irts: Szomory Dezső

6