Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-02 / 27. (3358.) szám

2

'PM<M-MAiCAARH1RL^ 8J tebruüir 2. péntek. v

—. _aL ^n-.i. ■. ~----------------------------------------------- --- - —- -————■——wí—«• —---------------------------mai egyidejűleg az angol kormány is nyilvánosságra liozta Berlinben átadott lefegyverzési memorandumát, amely

egyes kérdésekben még az olasz memorandumnál is nyomatékosabban képviseli a német álláspontot.

Az angolok szerint elsősorban olyan lefegyverzési konvenciót kell elfogadni, amelyben a íelf egy vérzett hatalmak lemondanak egyes támadó fegyvernemekről. E konvenció alapjaként meg kellene állapítani, hogy a felfegyverzett hatalmak nem akarnak és uem tudnak lefegyverezni és éppen ezért a fegyverkezési problémát más módon kell meg- oldani.

A memorandum ezután részletesen foglalkozik a német kormány békeakaratával és azokkal a támadást kizáró szerződésekkel, amelyeket a birodalom szomszédaival meg

akar kötni. Az angolok megállapítják, hogy e támadást kizáró szerződések megkötése praktikus szempontból rendkívül növelné a biztonsági érzést. Az angol kormány örömmel üdvözli Hitler ama bejelentését, hogy a birodalom nem óhajt támadó fegyvereket és hadserege létszámának emelése kizárólag védekezés szempontjából történik. Az angol vélemény szerint az egyenjogúság aiapelive ugyanolyan lényeges, mint a biztonság alap- elve és a két alapelvet föltétlenül összhangba kell hozniAz angol kormány nem ellenzi a német hadsereg háromszázezer főre való fölemelését, ha természetesen ehhez az erőhöz arányiba rendezik a francia, az olasz és a lengyel hadsereg kérdését is.

Az angolok elfogadják azt a néniét álláspontot, hogy az SA és az SS, a nemzeti szocialistáik rohamosztagai nem katonai jellegűek. Végül a memorandum a támadó fegyverek megsemmisítésének szükségességéről beszél, de helyesli azt, hogy a ima lefogy vérzett hatalmak, igy Németország mellett Ausztria, Magyarország és Bulgária is bizonyos védőfegyvereket kapjon, többek között 155 máli- méteres tábori ágyukat.

A sieitHshbent Paris

Páris, február 1. A francia sajtó az angol és a német lefegyverzési memorandumot nagy lehangoltsággal fogadta. A memorandumoknak egyedül azt a részét helyeslik, ahol az angolok és az olaszok kifejtik, hogy az általános lefegyverzési konvenciót genfi keretek között kell megkötni, A. franciák Anglia szemére vetik, hogy beleegyezik Németország fölsz emelésébe és Olaszországot hibáztatják, hogy csaknem mindenben

Bukarest és Konstanzs Közit!

kisiklott a gyorsvonat

Bukarest, február 1. Bukameet és Konstanza között a gyorsvonat Dunára állomás mellett ki&iklott, s négy kocsi a töltésen felborult. A közönség körében óriási pánik tört ki. azonban csak néhány könnyebb sérülés történt. A pályatest a kisiklás következtéiben mintegy háromszáz méteren nagyon erősen megrongálódott. Érdekes, hogy a kisiklás tizenkét órával azután történt, ahogy a görög kűlüigyminisiZter vonatja is áthaladt ezen a ponton.

igazat ad a németeknek, a lapok sajnálattal emlékeznek meg, hogy Rómában és Londonban a félig katonai formációkat nem veszik tekintetbe. A javaslatoknak e része Franciaország szempontjából elfogadhatatlan.

A Petit Párisién fölveti a kérdést, vájjon Anglia nem tudja-e, hogy Németország már túllépett a fegyverkezés megengedett mértékén és nagy katonai erővel rendelkezik A jobboldali sajtó azon a véleményen van. hogy Franciaországnak töltetlen nagyobb hadsereggel kell rendelkeznie a szárazföldön, mint Németországnak, mint ahogy az angol tengeri haderő nagyobb, mint a francia.

Német visszhang

Berlin, február 1. A német sajtó szemmel- láÜható&n még nem tájékozódott illetékes helyen az angol és a francia memorandum kérdésében, mert tartózkodóan és elővigyázatosan ítéli azt meg. A Völkische Bcobachter szerint a közvetlen francia és német tárgyalásokban a, birodalom semmiféle közvetítőt nem fogadhat eL

A szovjet keletázsiai generalisszimusza fontos tárgyalásokat folytat Moszkvában

Moszkva, február 1. Bliicher tábornok, a távoli kelet orosz hadseregének parancsnoka Moszkvába érkezett és meglátogatta Vorosilov hadügyi népbiztost. A megbeszélések a távoli kelet politikai helyzetére vonatkoztak. —Blücherí később Molotov, Sztálin és Litvinov is fogadta s.e tárgyalásoknak általában nagy jelentőséget tulajdonítanak az orosz fővárosban.

ft görög külpolitika alapvonala:

Szövetség Törökországgal, szoros barátság Olaszországgal, megnemtámadási egyezmény iomániáyal és Jugoszláviával

Athén, február 1. A görög parlament külügyi bizottságában a miniszterelnök hosszabb expozét mondott, amelyben beijelenntette, hogy Boigáiroirsiz-ág a Balkán-egyez menyhez vájó csatlakozást végleg visszautasította és hogy ezt a lényt a kisantant zágrábi konferenciáján már hivatalosan is bejelentették. A miniszterelnök szerint

a görög külpolitikának három alapelve van: szövetség Törökországgal, szoros barátság Olaszországgal és megmem támadási szerződés Jugoszláviával és Romániával.

A továbbiakfbam bejelentette, hogy elvben nem ellenzi a balkáni négyes egyezményt, de a mostani egyezmény nem egyéb, mint egyes országok hegemóniájának a biztosítása. Ezért

az egyezményt úgy kell megszövegezni, hogy ahhoz Albánia és Bulgária számára is nyitva álljon a csatlakozás útja

A négy külügyminisztert most azért hívták meg Belgrádiba, hogy -ennék az uj egyezménynek a föltételeit meg tárgyalják.

Kasé a, február 1. Az utóbbi időben a kelet szlovenszkói Orló községben „Levente" jelzésű magyar cigaretták kerültek forgalomba. A esendőn nyomozás megállapította, hogy a cigarettákat Pecsenye János, az államvasutaknál alkalmazásban lévő mozdonyvezető terjeszti. Pecsenyét a C6endörség letartóztatta. A megtartott házkutatás alkalmából 204 „Levente" cigarettát találtak lakásán, azonkívül

két útlevelet, melyek Pecsenye és felesége nevére voltak kiállítva. A két útlevélből kitűnt, hogy a házaspár az utóbbi időben száztízszer lépte át a magy ar határt, sőt, volt olyan nap is, amikor kétszer. Pecsenyét a kassai kerületi bíróság fogházába szállították.

é% ebmmseMfásfm

— Egy öreg ur naplójából. —

Ida: SzUnyai

Már elceöndesült a lakáé a csipogó verébhad kiröppent a szobából 6 én egymagám, a karosszékben tűnődve sokáig, arra gondoltam, hogy milyen szívesen velük röppentem volna.

Dél felé újabb vendégek szállingóztak. Zsófi elemében volt. Az izgalomtól nekivörösödve hordozta a tálakat és üvegeket. A fiaim é$ lányaim, vejeim és menyeim meghatódott kéz- csókkal és csókokkal emlékeztettek arra, hogy milyen öreg vagyok már. Éé amint felém emelték aggodalommal teli arcukat, tekintetükön kiült a félelem, hogy látni fognak-e még a következő évfordulón. Hiába forgattam a fejemet erre-arra, minden arcból azt kellett tudomásul vennem, hogy milyen öreg vagyok. Az idegenek, akik régebben nem láttak, ügy néztek rám, mint. valami természeti csodára. Nem nyúlhattam egy pohár után, hogy nyomban meg ne előzzenek. mintha attól félnének, hogy egyetlen mozdulatom elég ahhoz, hogy összeomoljon az a testi csoda, amit hetvenöt éven át elég épségben sikerült megőriznem. És olyanokat mondogattak, hogy milyen fiatal vagyok és üde, ők bizony fiatalon is öregebbek nálam. Meg kell adni, remekül tartom magam. Más öregek ebben a korban ... Kedvem lett volna rájuk ripakód- ni, hogy hagyjátok már a fenébe ezt az álmél- kodást. Az ember nem azért lett hetvenötéves, hogy fúrt azt sípolják á fülébe, hogy az életkorok általános statisztikája szerint már rég a sírban lenne a helye. Küldjétek nekem vissza a gyerekeket, azok nem úgy beszéltek az életről, hogy örökkön a halálra kelljen gondolnom tőle. Azok nem is beszéltek ilyenről Azok csak voltak szavaltak, nevettek és csipogtak és eszük ágába se jutott, hogy agyon terheljenek utálatos gyöngédséggel. De ti már magatok is attói féltek, szüntelen arra, gondoltok, amire én, csak nem meritek bevallani

De hát nem lehetett szólnom. Én az ünnepelt vagyok és a társadalom törvényei szigorúan előírják, hogyan kell viselkednie ilyer esetben egy hetvenötéves ünnepeltnek. Még a Zsófiié le külön házi törvények is. Ezek szerint a karosszékben a helyem. „Ne legénykedjék az ur annyit" — zsörtölődik velem — az úrtól nem kívánja senki, hogy mindig koccintson és folyton jőjjön-menjen ide-oda. Holnap majd panaszkodni fog, hogy nem tud aludni s rakhatom a borogatást egész étszaka a szive fölé." És vissza tuszkol a fotelbe, ahonnan egy egy óvatlan pillanatban kimenekültem. Már a. r y el vemen van, hogy hatalmasan ráförmedek, mert vagy én vagyok az u.t a házban s akkor az történik, amit én akarok, vagy pedig a Zsófi s akkor legyen az ő akarata szerint. De amint- tagjaim beleereszkednek a fotelbe s áh digálásban fáradt izmaimon édesen fut a pihenés kényelme, be kell látnom, hogy ez a Zsófi mégis okosabb nálam és a karosszékben a helye az olyan urnák, aki már hetvenöt éves.

Különben sincs már rám szükség. Úgy járok, mint a jótékonycélu mulatsággok felolvasói, akiket udvariasan megtapsolnak, amikor felmennek az emelvényre és még udvariasabban, amikor eltávoznak onnan. Ezzel a jelenlévők eleget is tettek kötelességüknek e megkezdődhet összejövetelük voltaképpeni célja, , a tánc. S az ünnepelt felolvasó egyszerre magában marad egy sarokban, minden ünneplés nélkül és szörnyen csodálkozik, hogy ennyi volt az egész. Nálam ugyan nem kerekednek táncra és én nem is csodálkozom, de a sarok, ahol magamra maradok ünnepeltetésem után, nálam is megvan. Egyszerre el kezdenek foglalkozni egymással, politikáról, szerelemről, pletykákról csevegnek. Mindezt maguk között, az én véleményemre nem kiváncsi senki. Mert mi*t tudhat, ezekhez egy hetvenötéves ember? Olykor egy szépaeszony-menyem mellém simul és megcirógatja ősz hajszálaimat, kopasz fejemen, ahogyan kisfiákat szokás dédelgetni, hogy túlontúl el ne unják magukat a nagyok között. Aztán visszaröppen, valami érdekes mondatra felein', mit jó! hallott, miközben velem volt elfoglalva. A kisfiú pedig (mármint én) üljön szép csöndben és viselje jól magát. Istenem,,

velünk, öregekkel, egészen úgy bánnak, mintha valóban gyerekek lennénk.

S én nem is mozdulok többet a fotelből. Nem én, azért sem, pedig már nem is vagyok fáradt. Egyszerűen csak lusta kutya vagyok és úgy teszek, mintha fáradt volnék. Élek, sőt cudarul visszaélek ezzel az egyetlen jogommal, ami az öregség elmén megillett a felnőtt fiatalok társaságában. Még a szépasszony-menyek előtt sem állok fel, amikor megkezdődik a bn- csuzkodás. Csak odaengedem arcomat és kezemet a csókra. Babusgató hangjukból és aggódó pillantásukból tudomásul veszem, hogy megint a halálomra gondolnak és arra is el vannak készülve, hogy most. látnak utoljára. Nagyon tévedtek — mondom magamban, ami- .kor már mind elmentek, aztán hirtelen kiegyenesedem és katonás, rugalmas léptekkel (amint, az öreg Ferenc Jóskáról írták unos-untalan) átvonulok a szobámba, amit ez a. csodálatos Zsófi közben rendbe hozott.

No, végre egyedül vagyok ismét. Ennek a napnak is vége van. Hiába, hiányzik a reggeli séta és a. jó napocska. .Ha például júniusban születtem volna, még mindig elsétálgatnék késő délutáni napon is, a Nagyboldogasszony utján. De én szeptember végén születtem, amikor korán sötétedik. Az ablak mellé húzódom és nézem, nézem az eget. Lassan már a felhőket sem lehet látni, olyan sötét minden rajta. Hirtelen kigyulladt egy fény, a szemközti ablak sárga négyszöge. A szomszédos lakásból át zeng a rádió. Az utcán hosszú bőd üléssel iramodik tova egy gépkocsi. Az emberek élni kezdenek és elindulnak az örömökért, amit az este és az éjszaka rejteget. A szeptemberi esték gyönyörűek Budapesten. A fényruhába öltözött dumaparti kávéházakból kiihangzik a zene. a gellérthegyi Kioszk piros gömblámpái is kigyulladnak s a széles Duna úgy csillog a sok fényiben, mint valami hosszú ezüstösen fekete uszály.

Ez mind. mind van. de ez már mind nem az enyém. 0). milyen furcsa, hogy a világ egyre fiatalabb és én egyre öregebb leszek. Most is vannak fiatal és szép asszonyok, csak azok a szép és fiatal asszonyok nincsenek már, ah. .,

valamikor velem mérték össze szépségüket és fiatalságukat. Hiszen az is olyan furcsa néha,, hogy már nem az öreg Wekerle a miniszter- elnök és a kisfiú, akit én még járni taníthattam volna, most . már épp úgy kegyelmes ur, mint volt a Wekerle és rendelet-eket bocsát ki, amelyek engem is köteleznek. És az is olyan furcsa, hogy az Operaház az idén is meghirdeti a bérletet, csakúgy, mirt harminc év előtt az én időmben, de már mások tapsolnak a zene-' kari ülésből és másoknak tapsolnak a színpadon. S a parlamentben is csakúgy üléseket tartanak, de az ülésen már nem jelenik meg sen- kisem az én képviselő-barátaim közül. A fiatalok mindent elvettek tőlünk, ami valamikor á miénk volt. Ők kóborolnak a Váci-utcán és ők párbajoznak a vívótermekben. Mindez olyan furcsa, csaknem hihetetlen, de mégis az fáj a lég jóban, hogy 6zép asszonyok simogatják néhány szál hajamat, csókolják a kezemet és ugyanakkor nem lehelnek a fülembe kedves és forró szavakat. Hogy épp olyan öreg lettem, mirt azok az öregek, akiknek az én fiatalságom szép asszonyai csókolgatták a kezüket. Ah, minő szégyen, hogy ez velem is bekövetkezett. A tükörbe nézett és a tükörből ezüstös fej csillog vissza rám. Most mindjárt felállók és letépem magamról ezt a buta álarcot. Nézzétek, én még fiatal vagyok! Az elvarázsolt kisfiú. De valami élesen a lábamba sajog, a térdem is elzsibbadt. Visszaereszkedem a fotelbe. Bizony, bizony, öregur, magának már nem szabad heveskednie.

Zsófi bejön é miközbene megveti az ágyat, gyanakvó pillantásokat vet reárn alatt ómban. Végre megszólal, hogy az ur (mármint én) nem akar-e még lefeküdni? Nem, az ur nem akar és hagyjon már fel, Zsófi, ezzel az örökös gyámkodással, amíg meg nem unom. De hogy mi is lenne, ha megunnám egyszer, arra már nem merek kitérni. Jó, jó, feleli Zsófi, hiszen ő csak kérdezte és jön-megy, majd méh iém tesz egy pohár tejet a kis asztalon. Dühösen rezem ezt a buta, fehér folyadékot. Hát- mi vagyok én. csecsemő, hogy örökösen tejet itatnak velem? Már csak az van hátra,, hogy dudlit is adjanak hozzá. Elfordulok a. tejtől

Kassán letartóztatták en mozdonyvezetőt,

meit magyarországi „Levente** cigarettát hozott forgalomba