Prágai Magyar Hirlap, 1934. február (13. évfolyam, 26-49 / 3357-3380. szám)

1934-02-11 / 35. (3366.) szám

-mWLUA^AGÁARHTRTiAP 1984 február 11, vasárgap. Útban Szt. Ilona felé... Octaíve Aubry, a világhírű francia történetíró érdekes könyve • Oktave Aubry, a világhírű francia történetíró és az életrajz utolérhetetlen mestere uj könyvet irt, amely folytatásokban jelenik meg az egyik nagy francia folyóiratban. A könyv cime Szent Ilona felé, Napóleon életrajzának legmegrázóbb fejezetével foglalkozik. Az alábbiakban meg- pórbáljuk összefoglalni légé lekesebb részeit. A császárt száműzetésének egyelőre még is­meretlen helyére, nagyobbrészt véletlenül ösz- -szeverődött emberek kisérik el, akiket maga sem ismer. Legnagyobbrészt kalandorok, akik keres­ni akarnak a császár tragédiáján. De rajongó hi-' vek is akadnak köztük. Legidősebb, még Napó­leonnál is három évvel öregebb La^ Cases, régi világbeli nemesember, aki a forradalom alatt emigrált és akinek minden oka megvolt rá, hogy­ne szeresse a korzikai zsarnokot. Waterloo után, mikor mindenki elhagyta, ez a szürke pofasza­kállas, száraz kis ember kitartott mellette. Gon­dolkodás nélkül elkísérte a titokzatos száműze­tésbe, pedig Napóleon nem is bánt jól vele. Csak egy hátsó gondolata volt, de ez is tiszteletre­méltó: Las Cases-t irodalmi becsvágy gyötörte. Halhatalan akart lenni, mint a napóleoni eposz énekmondója. Az uj Iliász Homéroszának ál­modta magát. Vágya teljesült, a Mémoria.1 de Sarat-e Hélene maradandó mü, Lag Cases-nak si­került Napóleon okos, tapintatos és figyelmes Eckermannjává válnia. Oharles-Tristan de Montholon harminckét éves. Állítólag Napóleonnak tüzérkapitány korá­ban matematika-órát adott Ajaccioban Szép fiú, kissé puha és meggondolatlan, bakot lőtt Napóleon szolgálatában, kompromittálta magát XVIII. Lajosnál, végül nincs más választása, mint feleségével együtt elkíséri a császárt a szám­űzetésbe. Egészen önzetlenül csatlakozott Na­póleonhoz Gaspard Gourgaud, a Montkolonnal egyidős tüzértiszt. Nem volt rá egyéb oka, mint határt nem ismerő rajongása. Bertrand tábornok becsületes, de erélytelen katona volt, vézna, ko­pasz, görnyedt emberke és siralmasan festett felesége, a kétméteres Fanny Dillon mellett. At ir származású szép asszony megvetette férjét, hercegi házasságról álmodozott és igazán csak jobb hijján ment ehhez az Empire-nemeshez. Fanny feltétlenül bízott az angolok gentleman- like viselkedésében és már látta magát egy London melletti kastély parkjában, mint az egész angol arisztokrácia ünnepelt kedvencét. 'Nagyot nézett, mikor a sors Szent Ilona szige­tére sodorta. Ezek voltak Napóleon főbb kísé­rői. A hajón, amely Anglia felé viszi, a császár ugyanúgy öltözködik, mint a Tuiliériákban. Né­ha azt reméli, hogy Amerikába kerül, ahol uj életet kezdhet, mint gyarmatos. Julius 24-én kikötnek a Torbay-i öbölben. De senki sem szállhat partra. Napóleon néhány angol újsághoz jut, amelyek találgatják, hogy hová viszik a bu­kott császárt: a londoni Towerbe, a skóciai Szent György-erixlbe. vagy Szent- Hona szige­tére? Az utóbbinak a neve ismerősen cseng a császár fülébe. Már a bécsi kongresszuson is szóba került, mint esetleges száműzetés! helye. Hadnagy korában, mikor jegyzeteket készített az angol gyarmatokról, ezt irta kis könyvébe: Szent Ilona kis sziget. Ez éppen huszonhét év­vel ezelőtt- volt. Vesztét a lelkes Napoleon-barát angolok okozták, akiknek ladikjai valósággal megostromolták a Torbay-i kikötőt. Napóleon fanyar mosollyal fogadta, a tüntetőket; minden eshetőséggel számoló képzelete nyomban látja, hogy meg van pecsételve a sorsa. Akit ilyen lel­kesen fogad az angol közvélemény, azt a csá­szári rabot nem hagyhatják Angliában. Plymoutíhban a parton és a Bellerophon körűi! Őrjöngő tömegek ünnepük a csázárt. Még pus­kalövések is dördültek, hogy táv ólt ártsák a ki­váncsiakat-. Az újságok egyre határoz ott aib formában közük a hirt, hogy az angol kor­mány Ígéretével ellentétben, Napóleont Szent Honára viszik. Julius 31-én Lord Keith és sir Henry Bumbury államtitkár félsz állnak a fedél- e-et-re. A császárt Boanaparte tábornoknak szó­lítják. Hivatalos formában közük vele. hogy tartózkodási helyül Szent Ilona szigetét jelöl­ték ki számára. „Az éghajlat egészséges, a hely biztonságosabb, mint bármely más a világon." Napóleon némán hallgatja az értesítést, egy arc-izma sem rándul meg. — Bonaparte tábornok öt tisztet és tíztagú személyzetet- választhat ki kísérői közül, to­vábbá a seborvosát. Ezek a személyek az an­gol kormány külön engedélye nélkül nem tá­vozhatnak a szigetről. Bonaparte tábornokot és kiséretét sir George Cockburn ellentenger­nagy viszi Sz-ent Ilora szigetére. Napóleon nyugodtan, különös zengéssel vá­Hoang =Tlhi =Xhé Irta Bállá Borisz Valaki nemrégen jött vissza Franciaországból azt mondta nekem, hogy meghalt Hang-Thi- Thé hercegnő. Azt hiszem a Gazette de N i c e -'ben olvasta. Én egy pillanatra le­hunytam a szememet. Néhány órát töltöttem vele a Grand Écart- ben. Egyszer egy júniusi éjjelen Parisban Hoang-Thi-Thé hercegnő lénye és hangja úgy tűnt akkor énnekem, mint ha igen' messziről jönne, a lelki színvonalnak egy olyan természe­tes öntudatlan magasságából, amelynek semmi köze sincsen az európai „nagy-élethez“ és nagy­vonalúsághoz. —r évezredek szűrték és művelték ezt a lányt és az ő szavait. Hoang-Ba császár szomorú unokája úgy viselte magán az előkelő ségnek szinte láthatatlan attribútumait, mint ahogy hazájának, Indokinának vékony virágai­ban s e virágszirmok hallgatag fehérségében ál­modnak azok az alig-alig észrevehető, gyöngéd érszinek és lehelet-rajzolatok, amelyek egy egész keleti világrész művészetét befolyásolták és a finomság, az álom és melódia távlatába, állítot­ták. S úgy hasonlana-k sokszor Európához, mint mondjuk éppen ő, Hoang-Thi-Thé a Grand Écart dancing többi vendégeihez, akik ott ül kük vagy táncoltak akkor körülöttünk a Voeöf Cliquot, champagne fine, a gin-ek whisky-k, coctailek és kiíencszáztizennyolcas Bordeaux-k gőzétől sti­mulálva. Fehérbőrű, fehér hattyutollag gőggel: az ajkaknak pimasz, mérges-piros élvezetvágyá­val; tapadó, hideg és önző lényükkel. Ott ült Hoang-Thi-Thé a fehérbőrűnk gőgös csapatá­ban, azok között, akiknek lassú fanyar mozdu­lataiban érezhetők a nagy vagyonok és miiiár- dos szülők, akik Vichy-ben -gyógyítják, foltoz­zák magukat, akik a chicagói, minneapoüsi tőzs­dén facsarják a holtragyöngült világgazdaságot-. De Hoang-Thi-Thé tiszta szemeivel átnézett rajtuk; talán nem is vette észre őket. Midőn érte mentem, a hotelban a foyerben ült egyedül ég levelet irt. A tonkini udvar ott­honi viseletében. Itt is, ott is, minden sarokból az angol nők deszkaformáju nyakukat nyújto­gatták feléje -A férfiak whiekybe lógó. meg­ázott nyelvvel lesik, minden naozdulatát, a, nők. riadt és rémülten irigy libatökmteftej, de már­is dörgölőzni, ismerkedni vágyó mosollyal — milliomos sznobok, európai söpredék... Fony- nyadt, nyugtalan ujjúikon vagyonokat- érő bril- liánsok. S közelebb megyek és megnézem Hoang- Thi-Thé kezét-... Felém int, nyugodt, udvarias, sok mindent át­szenvedett mosolyával. A hódolathoz szokott 6zép nő s a segítségre kész kedves nővér egybefolyó kifejezése jellemzik Hoang-Thi-Thét. Ez a kínai iány felüláll minden erőlködésen, ön­magához igazodik mindenben; önmagához és egy ’ kétezeréves arisztokrácia szabályaihoz, egy szinte mithoszba vesző családfának átszűrt, elfinomodott és befejezett vérkulturájának su­gallatait követve mozdulatokban, nézésben, be­szédben. A kis kinai hercegnő ismeretségünk kezdetén alig beszélt, csak állandóan és áthatóan figyelt. Egyáltalán nem érdekelte, ki vagyok, mi vagyok; a külső körülmények láthatólag un­tatták. Egyre volt- kiváncsi, hogy milyen a gon­dolkozásmódom. Később egy villanásnyira már beleláttam a telkébe. Holdfényes homályban még, álomszerű kontúrokban, láttam benne idegen világokat. Elringató mélységet s egy kis szellővel — egyetlen mosollyal — megfegyelmezett nagy bánatot. A mozdulatlan, végtelen keleti tenge­rek beletörődését és nyugalmát a változó világ­rend nagy játékaiba. Néha egyszerre a kínai gyöngyök szögű bája és szívóssága villant fel ebben a ködös, kedves holdfényben, amely Hoang-Thi-Thé leikéből áradt. Mindinkább az volt a benyomásom, hogy vad tudna lenni. Volt az ajkának egy rándulása — ugyanakkor a sze­mei hidegek lettek, iszonyú hidegek, messziek és fagyosak, A Jang-Cse-Kiang hegyvidékeinek végtelen, téli hidegeit korbácsolta az ember felé ez a tekintet, — ilyenkor, gondoltam ma­gamban — városok és tartományok tűntek el az ő, a Hoang-Thi-Thé őseinek egyetlen dühös szemöldökráutására, — ilyenkor százezreket korbácsoltak meg ég végeztek ki. De Hoang- Thi-Thét már Biarritzban nevelték, a Jean d’Arc intézetben. Szótlan, halovány, katolikus mágnáslányok között. Tanulhattak volna tőle a sznobok. Hoang- Thi-Thé nem szégyelte kivenni a kezemből az öt frankot, amelyet borravalónak nyújtottam oda a soffőrnek. Azt- mondta: három frank is elég s olyan módon mondta, hogy a taxisoffőr mélyen megemelte sapkáját ég mosolyogva kö­szönt nekünk. Hoang-Thi-Thé epret és oranzsá- dot rendelt a Grand-Éoartban. ott, ahol a töb biek egész pezsgő-szimfóniákat rikácsoltak ki gőgösen, — de a pincérek szintén mélyen meg­hajoltak előtte. Hoang-Thi-Thé egész lényével ellentmondott Európának. A táncosnők ott fo­rogtak, mint egy déli meleg szélvész, az aszta­lunk előtt a parketten. Egy már félnéger boruló kultúra övezett minket; fantasztikus dobogás kecskeszerü mozdulatok és égő ritmus a levegő­ben. És Hong'-Thi-Thé az ő európai ruhájában újra magához vonzza a tekinteteket; a fehér, tolakodó arcok idepislognak asztalunk felé, ahol kettesben ülünk és a kinai leány befelé moso­lyog és ttgy; játszik a pohárból kinyúló szalma szállal, minri a gyérek. Majd közelebb hajol. Az olasz misztikusokról beszél, akiket Hanoiban, az indokínai katolikus kolostorban olvasott. Az egész dinasztiából, az egész családjából ö volt az egyetlen keresztény. Emlékszem, május kilen­cedikén végezte szentáldozását a Saint Augus- tin-ben, ö- Hoang-Thi-Thé, akinek édesapját, Jen-The urát, a detronizált indokinai király fiát éppen a keresztények ölték meg 1913-ban. Galüeni tábornagy és Péroz ezredes elleni utolsó és nagy küzdelem után ... Az amerikai nők sziluettjei —- versenyen fe­lüli szép alakok — diadalmasan imbolyognak előttünk. Narancsfény reszket végig a mulatón s miközben mindenki vonaglik és hólabdák röp­ködnek a fejünk fölött s miközben a zenekar a Voyage dernier-t játszotta, emlékszem, Hoang- Thi-Thét egy láthatalan fix pontra szegezte fer­de szemeit. Nem ért hozzája csak nagyon kevés a környezetből. Pedig raffinált módon minden „Koniferum" valódi borókabogyó párlat csodás hatású rossz emésztésnél és gyomor- görcsöknél. „S lov lik“ Trencrn, az idegek behálózására és elkábitására indított rohamot, De a kinai lány szemeiből sokkal erősebb révület szállt felém. Talán meg­értettem őt és a fájdalmát anyja miatt is, aki a Réunion-szigeteken száműzetésben élt (mint Abd el Krím), megértettem akkor, mikor éppen egy pisze, kihívó babaarcu girlt, végtelenül ostoba és ugyanakkor végtelenül ügyes szőke nőt figyeltem, aki a „hideget" adta amerikai gavallérjával szemben g az ostoba szmoking ott mellette már rekedtre könyörögte magát. Egymás mellett láttam a forszírozott „nagy élete t“. Micsoda világok nyaltak meg a kinai lány pár szavában, olyan távlatok, ame­lyekről alig tudunk. Amelyben kozmikus fáj­dalom és egész birodalmak nyögnek, melyeket halottak hekatombái árnyékolnak be, végtelen síkságok, kelet felé meredő, alkonyba ringó pa­godáik, fájdalmas, szomorú tengerek... Milyen hitvány, kicsinyes, nyálkás élvezet-turká'áseá, egoista kis illegéssé-öiHégéssé degradálódott az egész „párisi éjjel" a Hoang-Thi-Thé szemeiből kiáradó révület mellett. Nagy arányok, nagy távlatok és nagy szenvedések hullámoztak ben­ne. Idegen szem alig látja s ha belenéz, meg­döbben; fajok, történelmi erők egy végtelen élettenger meleg és fagyos áramlatainak össze­ütközései játszódnak le itt láthatatlanul: mo­solyok mögött, úri szerénység mögött, finom kis mozdulatok mögött. A hercegnőnek Albert Sar- raut, a volt gyarmatügyi miniszter viselte gyám­apaként a gondját. Az ő révén szerette volna Hoang-Thi-Thé visszanyerni mérhetetlen vagyo­nát, amelyet akkoriban Indokínában a francia köztársaság elkobzott, Háromezer frank apa­názst kapott a köztársaságtól. ,,Itt, Euró­pában kell a pénz", mondogatta gyakran. ,,S megkapja’" — kérdezem. Hoang-Thi-Thé nem felelt; elmereng szomorúan. S később lassan mondja, összeráncolt, vékony kinai szemöldö­keivel: kelet felől jön valami majd és Európának vége lesz. Hoang- Thi-Thé ismerte azt a világot ahol most alkony! vérsziuben ég már minden Shanghaitól az Uraiig s a nyugat felé kígyózik lassan, mialatt Európa halaltáncát járja s az oboák, és dobok a „Dernier Voyage"-t játszák. De Hoang-Thi-Thé a pusztulás, a tragédiák, a születő és eülyedő birodalmak háromezereyes tudásával vérében, — nem várta meg az uj világot. Nem volt kiváncsi rá; eltávozott ősei után abba a narancsszínű révületbe, amely sze­meiből oly szomorúan áradt felém £ amelyet el­felejteni nem tudok. kább szolgáltattak volna ki a Bourbonoknak!" — sóhajt fel. — Miért nem ítéltek mindjárt háláira! Hiszen ott amúgy sem élhetek sokáig! Azért életrendjén semmit sem változtat. Cato életét olvastatja fel magának Plutarohosból. Környezete attól tart, hogy megmérgezi ma­gát, A francia tisztek, hogy megnyugtassák, a térképeket és útleírásokat kezdik bújni. De hi­szen Szent Ilona gyönyörű hely! Valóságos pa­radicsom! Festői vidék, nagy hegyek, termé­keny völgyek. Mme Bertrand magán kívül ri­kácsol, könyörög, fenyegetőzik. Térdre hull Napóleon előtt, úgy kéri, hogy ne vigye ma­gával a férjét, Napóleon hidegen válaszolja, hogy Bertrand tábornok szabadon rendelkezik a személyével. A fúria a tengerbe akarja vetni magát, Bertrand átkapja a derekát és vissza­tartja. Savary nevetve kiáltja felé: — Ugyan.■ ereszd el! Nemsokára útnak indulnak a Northhumber- land fedélzetén. Cockburn admirális rosszulo- doru, de tisztességes ember. Átveszi a császár minden értéktárgyát és fegyverét, Napóleon a kíséretből Moutholont, Bertrand-t. Las Cases-t és Planat de la Faye-t választja ki örök uti- távsakul. Gourgaud zokogva követeli, hogy őt laszol. Tiltakozik. Nem foglya,, hanem vendé-j is vigye magával. Napóleon enged és kihúzza ae Angliának. Nagyon erősnek mutatkozik, de | Piahat nevét. Miután a kis társaság átesett a Lord Keith távozása után összeomlik. *1“’ l megalázó vámvizsgálaton, a tiszteknek sike­rült vagy félmillió frankot maguknál rejteni a megengedett ezerötszáz lőnie helyett. Megtör­ténik az ünnepélyes átszállás a Northhumber- landra, A Bellérophon-on a császárt vendég és ural­kodó módjára kezelték. Á Northumberiandon már csak államiogoly. "Röviden excellenciásnak címzik'. Napóleont először meglepi a változás, azután igy szól: — Nevezzenek, ahogy akarnak,, azért én, én maradok! Mielőtt útnak indul a hajó, Napóleon még beszélget a parlament két tagjával, lord Low- therrel és rnr. Lylettonnal. — Be mocskolták az angol lobogót és az an­gol becsületet, mikor igy bebörtönöztek, — A nemzet érdeke azt követeli, hogy Ön­nek ne legyen rabolja visszatérni Francia- országba, — Lelhet, hegy óvatesan járnak el, de nem nagylelkűen. Amit tesznek, kis arisztokratikus államhoz ülik, rém nagy és szabad nemzethez. A maguk földjén akartam letelepedni, mint egyszerű polgár Hiszen a pályafutásomnak vé­ge van. Az indulás pillanatában a Nortb emberi a nd beleütközik egv bárkába, amelyben egy asz- *zorv meg egy gyermek ül. Még egyszer uto-1- i jára látni akarták a császárt. Társadalmi Élet # Az ungvári Evangélikus Nőegylet nagyszabá­sú kulturcsiét rendezett az evangélikus templom­ban. A kulturest Margócsy Aladár főasperes ma­gasröptű imádságává,1 kezdődött. Utána Szertpé- tery Piroska saját verseit adta elő, melyekkel mély hatást gyakorolt a. hallgatóságra. A kulturest leg­kimagaslóbb müsonszáma dr. Kárpáti János ..Vi­lágnézetek harcában" című szabadé.őadása volt. A kiváló szónok nagy képzettségre és széles látó­körre valló előadásában rámutatott arra, hogy az uj embertípus Krisztus lobogója alatt diadallal fog­ja megállni a harcot. Magdó Györgyné és Gönczy János énekszámaikban tudásuk legjavát adták. Huszár Ernő zenetanár, hegedűművész pedig szóló- játékával gyönyörködtette a közönséget. A kiüt ür­est rendezése Margócsy Aladárné főesperesné ér­deme. A zselizi kaszinó farsangi estje, mely a Ka­szinó zsúfolásig telt nagytermében zajlott le, nagy sikerrel szerepelt Szombathy Viktor és dr. Rév József. Szombathy egyik novelláját olvasta fel, dr. Rév József magyar dalokat énekelt és egy melo­drámára átdolgozott versét ifj. Heckmaun István karnagy adta elő. A gazdag műsor keretében sze­repelték még: Rendik Aranka, Jukászné Fehér Dida és Galambos Kató énekszámokkal, Dobio- vits Gita ének- és zongoradarabokkal. Az est anyagiakban is kitünően sikerült, melyért külön dicséret illeti az örökifjú Schöpflin Róbertét, a Kaszinó elnökét. A közép- és kisturi Katolikus Legényegylet e napokban tartotta avatóünnepélyét az uj iskola egyik tantermében, melyet a közönség zsúfolásig megtöltött. Tóth Ignác plébános, az egylet diszel- nöke megnyitó beszédében vázolta az egyesület ne­mes kulturális céljait. Majd Willant Henrik ny. igazgató-tanitó, az egylet tb. alelnöke tartott be­szédet és olvasta fel saját novelláját. A nagysikerű avatóünnep műsorát két bohózat, novellák felolva­sása és szavalatok képezték. Az egyes mcsorszá- mokat Grünvald József konferálta. 4h A Galántai Sportegycsiilet most tartotta rep­rezentációs bálját a Kolisoh-szálló nagytermében. A bál úgy anyagilag, mint erkölcsileg jelentős si­kerrel záródott. 8

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents