Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-06 / 5. (3336.) szám
t>r^<mj-Mag^ar-hirlap 1934 január 6, szombat Nehogy azt rüéltóztassanak hinni, hogy a Pengefi-ikrek most következendő rövid története épp olyan légből kapott koholmány, mint amilyen valószínűtlennek a Pengeti név látszik — azonnal elárulom, hogy nem is Pengefinek hivják őket. Miután azonban az elmesélendő história egyik-másik vonatkozásának kellemetlen következményei lehetnének rájuk nézve: jónak láttam a családi nevüket kissé megváltozatni . A keresztnevüket azonban változtatás nélkül közölhetem, elvégre azzal, hogy áz egyiket Pistának hivják, a másikat Gyurkának, nem mondottam el semmi közelebbit róluk, lévén ez a két keresztnév meglehetősen gyakori a magyar névnapi kalendáriumban. Még csak annyit kell előrebocsátanom, hogy az ikrek köztudomás szerint legtöbb esetben hasonlítani szoktak egymásra, amely szabály alól a Pengefi-ikrek se képeztek kivételt. Sőt. Rövid, de tapasztalásokkal teljes életemben láttam már éppen elég egymáshoz hason'atos ikerpárt, de ahogy Pista és Gyurka egymáshoz hasonlittotak, az már szinte tulzásSzámba ment. Ezek nem úgy hasonlítottak egymásra — ahogy azt mondani szokás —, mint egyik tojás a másikra, hanem úgy hasonlítottak, mint egy tojás a saját tükörképére, amely hasonlat csnk azért jutott most eszembe, mert egyszer, valami diákkabarén láttam tőlük egy varietéjelenetet, mondhatom, hogy pokoli sikerük volt vele. A jelenet abból állott, hogy Pista katonatisztnek volt öltözve, Gyurka pedig tisztiszolgának. Amikor a függöny felment, Gyurka, a tisztiszolga, kétségbeesetten állt a. telefonkagyló előtt és egy üvegkereskedőnek telefonált. — Halló — mondta remegő térdekkel — küldjenek azonnal egy embert, aki be tudna üvegezni egy ftagy állótükröt, mert véletlenül eltörtem és ha hazajön a hadnagy ur, hát agyonüt. Annak a tükörnek készen kell lenni, mielőtt ő megsejt valamit, mert ha megtudja, akkor vége az életemnek. Alig hogy letette a kagylót, megérkezik Pista, mint délceg hadnagy és már kinn, a színfalak mögött hangosan dul-ful, hogy igy, meg amúgy ez a haszontalan tisztiszolga, hol csavarog ez már megint, egyszóval GyurldF pueemek minden oka megvolt arra, hogy olyan halálos rémülettel szaladgáljon ide-oda a színpadon, mint ahogy azt meg is cselekedte ... — Mit csináljak, hogy meg ne tudja a tükröt, mit csináljak? — siránkozott szivethasogatóan, végre is, egy hirtelen ötlet hatása alatt magára kapott egy hadnagy blúzt és abban a pillanatban, amint Pista hadnagy belépett a színpadra, Gyurka odaállt a tükör üres rámája mögé és minden igyekezetével azon volt, hogy gazdájában a tükör illúzióját keltse. Most jött a tulajdonképpeni jelenet, amely a Pengefi-ikrek hihetetlen hasonlósága miatt valóságos kacagógörcsöket szerzett minden nézőtéren ülőnek. Gyurka pontasan azt a hatást keltette ott, a ráma mögött, mint Pista tükörképe. Utána csinált minden mozdulatot, minden fintort, előrelépést, hátramenést és még ma is emlékszem: hogy fájt az oldalam annak láttán, amikor Pengefi Pista a Gyurka tükörképének segélyével megborotválkozott. Azonban a Pengefi-ikrek nemcsak a müked- velőelőadások deszkáit használták fel arra, hogy hasonlóságukat érvényesítsék. Megtették ők ezt az életben is. ifíár diákkorukban arról voltak nevezetesek, hogy egy osztályba járván, mindennap csak az egyikük tanulta meg a leckét és bármelyiket szólították fel a kettő közül felelni, mindig az állott fék, aki tudja az aznapi anyagot. Amit az osztályfőnökük megneszelt és maga is jóhu- moru ember lévén, nem dorgálta meg őket de attól a naptól fogva, hogy rájött a turpisságra, a két Pengefi-fiu mindegyikének már jóelőre táblát kellett akasztani a nyakába, amelyen a keresztnevük rajta állott már azelőtt, mielőtt tudták volna, hogy melyikük fog felelni: a Gyurka, vagy a Pista. Később pedig, az egyszerűség kedvéért fel kellett állni mindakettőjüknek és úgy kellett elmondani a leckét, duettben. Egyetemi hallgató korukban aztán vége volt az ilyesfajta leckemegosztási lehetőségnek, mert az egyik ügyvédnek készült, a másik orvosnak. Akkor viszont arra használták a hasonlóságukat, hogy felosztották egymás között azokat az elemeket, akiktől pénzt lehetet kölcsönkérni. Akitől Gyurka kért, azt Pista sohase pumpolta meg és viszont, amivel sikerült elérniök azt a kivételes helyzetet, hogy mig más emberfia az utpa egyik oldaláról a másikra szökött át. mikor vlamelyik hitelezőjét megpillantotta, addig mindekét Pengefi-iker közömbös nyugalommal nézett az illető szemébe és a legaagyalibb flegmával jelentette ki, hogy bizonyára tévedés van a dologban és a keresett adós valószínűleg nem ő lesz, hanem az ikertestvére. Ellenszenves ismerősök és megunt szivszerel- mek mellett köszönés nélkül mentek el az utcán, azzal az ürüggyel, hogy nem ők azok, hanem a másik, hangversenyekre, színházakba egy darab, közös jeggyel jártak, villamoson egy diákbérletei utaztak, utcai csendháboritások alkalmával egymás fényképes igazolványával identifikálták magukat és aztán felháborodottan igazoltak alibit, egyszóval sok tekintetben úgy éltek a hasonlóságukból, mint valami természet- adta, soha ki nem fogyó kincsből. A viharos diákkor óta eltelt jó egypár esztendő és a napokban, amikor valami címet kerestem a telefonkönyvben, hirtelen rábukkantam a Pengefi-ikrek nevére. Láttam, hogy az egyikből tényleg ügyvéd lett, a másikból orvos és egy házban laktak, nem is messze az én lakásomtól. Minthogy van is most véletlenül valami apró-cseprő ügyem, amely tígvédet igényel — gondoltam — felnézek egy percre az én régi cimboráimhoz. Kiírtam a telefonkönyvből a elmüket és a kapu alatt ott is találtam a táblájukat: Pengefi István ügyvéd, Pengefi György, orvos. Pelfelé indulok a lépcsőn, egyszerre szembejön velem az én rég látott Pistám, aktatáskával a hóna alatt. — Szervusz, öregem — mondom neki — épp hozzád készülök. — Milyen ügyben! — azt mondja. — Van valami kis jogi kavarodásom — mondom. — Jogi? — mondja kaján vigyorral. — Hát akkor csak eredj fel egész nyugodtan, otthon vagyok, az irodában. Akkor láttam, hogy nem Pistával beszélek, az ügyvéddel, hanem Gyurkával, az orvossal. — A csirkefogóhumorod, úgy látom a régi — állapítottam meg elégedetten, aztán érdeklődni kezdtem, hogy azt mondom: — Aztán hogy vagytok, mit csináltok ebben a szomorít világban? — Hát — azt mondja — hol ezt, hol azt. — Van sok dolgotok? — Nem mondhatnám — dünnyögi mélabusan —, mert bizony van olyan idő, amikor hetekig nem akad se nekem egy paciensem, se Pistának egy kliense, de — teszi hozzá diadalmas szem- villanással — mi akkor se esünk kétségbe, mert szerencsére van egy kitűnő mellékfoglalkozásunk, ami- ilyen esetekben úgyszólván minden pillanatunkat lefoglalja ... — Na ne mondd — szólok viharos őrömmel — aztán mi az a melléfoglalkozás? — Hát tudod, öregem — mondja Gyurka vésztjósló komolysággal — az úgy van, hogy az ilyen kisforgalmú napokon Pista ott ül az irodájában, én meg a rendelőben és egyebet se csinálunk egész nap, csak hasonlítunk egymásra ... Ezzel mosolyogva rázta meg a kezemet és lecsörtett a lépcsőn. Én elgondolkozva néztem utána ‘s azzal az őszinte vággyal telt meg a szivem: bár adna az Ég sok ilyen elpusztíthatatlan kedvű, nyomorúságtól le nem hervadó mosolyu embert ennek a szegény világnak, mint ‘a két Pengefi-iker. Bécs, január. Tudjuk, de nem gondolunk rá eleget, hogy a világ leghatalmasabb archívuma a volt bécsi császári levéltár. Még elgondolni is alig tudjuk: hatvanhat millió akta penészedik a Habsburgok levéltárában. Ha valaha megjelenik ennek a levéltári anyagnak a katalógusa, ez egymaga öt-hatezer kötetes könyvtárat tenne ki. A legrégibb okirat Krisztus után 816-ból való. Ez a levéltár együtt növekedett a Habsburg-házzal. Valahányszor a Habsburg/birodalom házasság útján új tartománnyal gazdagodott, a meghódított tartomány vagy ország minden fontos aktája Becsbe vándorolt. Ebben a páratlan gyűjteményben az egész földgömb szerepel, Európa Danzigtól Flórencig, a Moldvától a La Manche-csatornáig, az északsarkvidéki szigetektől Madridig. De szerepel benne az Újvilág is. A Habsburgok mindig tisztában voltak az archívum óriási jelentőségével; az akták néha rob- bantóbb hatásúak, mint a dinamit. Valahányszor Bécset veszély fenyegette, a császári ház első gondja az volt, hogy biztonságba helyezzék a császári levéltár legfontosabb aktáit. Ennek a gigászi gyűjteménynek, amelyet a legfantasztikusabb óvatossági rendszabályokkal őriztek, máig sincs teljes katalógusa. 1742-ben Mária Terézia bizottságot nevezett ki katalógus készítésére. A bizottság húsz esztendeig golgozott és hatvan óriási kötet el is készült a katalógusból. De az akkori gyűjteménynek csak elenyésző kis töredékét dolgozták fel. Mária Terézia halála után a munka abbamaradt. Ilyenformán a hatvanhat millió akta között a kutatókat csak az ösztön és a véletlen szerencse vezeti. Ma is csodálatos ismeretlen kincsek rejtőznek köztük, amelyek esetleg módosítják a világ- történelemről való felfogásunkat, de arra, hogy a rengeteg érdektelen lim-lom között valaki megtalálja az igazán szenzációs dokumentumokat, nincs több eshetőség, mint arra, hogy az ember megüti a főnyereményt, ha sorsjegyet vásárolt. Előkelő besúgók . Pedig ebben az archívumban rejtőzik az utóbbi évszázadok egész története. Sokat beszéltek a Habsburgok kémszervezetéről és rendőrségéről, de a család legügyesebb rend. őrei maguk a családtagok voltak, szétszórva Európa minden udvarában. Az abszolút monarchia elvét a régi Európában a Habsburgok képviselték a legnagyobb eréllyel. A császárt minden forradalmi megmozdulás szenvedélyesen érdekelte. Portugáliában ugyanúgy, mint akár Chilében. Azonkívül, mi tagaőás, a pletykák is érdekelték. A ház feje mindent tudni akart és legjobb besúgói a tulajdon leányai, húgai és kuzinjai voltak. De az egész osztrák arisztokrácia, rengeteg magasállású férfiú is rendelkezésére állt a fekete kabinetinek. A császári archívumban rengeteg levélmásolat van, amelyekhez az udvar többé-kevésbé kalandos útakon jutott. Mindenkinek a leveleit felnyitották, elolvasták és gyakran le is másolták, a fekete kabinetinek külön műhelye volt a feltört pecsétek helyreállítására. Napóleon idejében még Sedlintzky rendőrfőnök levelezését is ellenőrizték. Most két újságíró is a szerencsés kutatók sorába lépett. Ismeretlen Napoleon-Ieveleket találtak, köztük olyanokat, amelyeket Napóleon még hadnagy-korában írt Ajaccioban, leobeni leveleket, néhány levelet a marengoi győzelem után, Montchenu márki jelentéseit Szent Heléna szigetéről... Montchenut a császár leghívebb emberének tartották és csak a leletekkel kapcsolatban derült ki, hogy a császár fizetett kémje volt. Különös kém, aki elkíséri a bukott császárt a száműzetésbe, a sívár és rossz klimájú Szent Ilona szigetére, osztozik gondjaiban és nélkülözéseiben ott ül a haldokló császár ágya szélén és titokban jelentéseket körmöl a bécsi címre! Számtalan titkos akta van Napóleon özvegyének változatos szerelmi életéről. De ezek mind jelentéktelen dolgok ahhoz a tizenkét levél- Jiöteghez képest, amelyet a kutatók több évi munka után találtak. Ebben megvan NapoLon és Talleyrand teljes levelezése és Ferenc császár nagy sereg eredeti levele. ötszázezer aranyfrank Napoleon-levelekért. A levéltári kutatók annak is nyomára jutottak, hogyan kerültek ezek a levelek Becsbe. Megtalálták Talleyrand és Metternich levelezését a Napoleon-levelőkkel kapcsolatban. Az egész rendkívüli jelentőségű levelezésből edd'g csak ez került nyilvánosságra a Revue de Parisban. Ennek a lényege röviden az, hogy Talleyrand eladta Mettemichnék a birtokában lévő Napoleon-Ieveleket ötszázezer aranyfrankért. A lévélkötegeket 1817 tavaszán deponálták a császári levéltárban. Azóta egészen a legújabb időkig senki sem látta a leveleket. Mi késztette Talleyr»nd-t erre a cselekedetre? Talleyrand minden képzeletet meghaladóan ügyes ember volt, de végül is rajtavesztett alapvető hibájára, hogy senkit sem szeretett, mindenkihez csak érdek fűzte. Ennek következtében öt sem szerették. Miután Napóleont elárulta, XVIII. Lajos nagyon barátságtalan volt hozzá, az öreg rókának tudomásul kellett vennie, hogy kikopott a nagy politikából. Anyagi érdek nem igen vezethette, hiszen kora ifjúsága óta kitűnőén értett a tőzsdemanőverekhez és a pénzszerzés minden megengedett és tilos módjához. Minden nagy világtörténi fordulaton csak keresett. Vagyona szinte a Rothschildokéval vetekedett, hagyatéka 1838-ban húszmillió frankott tett ki. A levelek szövege túlságosan szertartásos és diplomatikus, semhogy fényt deríthetne tettének igazi motívumaira. Valószínű, hogy a Bourbonokon akart bosszút állni, mikor külföldre csempészte a Napoleon- Ieveleket. Talleyrand első Metternichhez intézett levele felsorolja, hogy ki mindenki akarta megszerezni a Napoleon-Ieveleket. A cár már régóta érdek- a lödik irántuk, de Anglia és Poroszország is • ‘ minden áldozatra kész. ő azonban mégis vv szívesebben adja Ausztriának. „Mindig francia és jó francia voltam és leszek — írja nem minden vakmerő hízelgés nélkül —, de ön tudja, hogy francia után legszívesebben osztrák szeretnék lenni. Érzel, mem arra ösztönöz, hogy modern történél, műnk értékes és nem egyszer kompromittáló fejezete az önök kezében legyen/* A levél végén Talleyrand még jónak látja hangsúlyozni, hogy ,„Anglia nagy árat ajánl a levelezésért, de annak a helye Bécsben van.* Metternich, aki rendkívül bonyolult titkos vargabetűvel érintkezik francia mesterével, megírja, hogy a dolog nagyon érdekli. Erre Talleyrand kirukkol a feltételekkel: „Szándékaim a következők volnának, ha valamely más európai hatalommal tárgyalnék: ötszázezer frankot kérnék.** Ez a mondat egyformán rekordja a tapintatnak és a cinizmusnak. A dolog lebonyolódik, Metternich megbízottja Binder báró átveszi a levelezést és titokzatos kerülöúton Bécsbe szállítja. Talleyrand a maga részéről nem bánja, hogy az üzleten ötszázezer frankot keresett és ráadásul alaposan kijátszotta a Bourbonokat. Ilyen dolgok történnek a világ- történelem kulisszái mögött. H. A. A SZENVEDÉLY 1. Barátunk mindennap megjelent a kávéhzában. És minden este is és minden éjjel is. 2 Barátunk szenvedélyes dohányos. 3. Barátunk szenvedélyesen szereti a feketekávét. 4. Barátunknak egyáltalán rengeteg a szenvedélye. 5 Alig jön be a kávéházba, igy szól valakihez: — Kérlek, adj egy cigarettát. 6 Alig ül le az asztalhoz, megszólít valakit: — Kérlek, fizesd majd ki a feketémet. 7 Így múlik ez már esztendők óta. 8. Barátunk mindenkor, amikor kérdő tekintet mered reá, igy szól: — Otthon felejtettem a cigarettámat % 8 Hogyan adta el 1 alleyrand félmillió frankért Napoleonnal való levelezését a bécsi udvarnak ?
