Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-06 / 5. (3336.) szám

1934 január 6, szombat 'p^gaiMag^arhírlap 142 bányász égő változtatta hét újabb robbanás a Dux melletti Nelson-tárnát A reggeli robbanás után lemondtak minden reményről Befalazták a bányát, de délben a robbanó gázok teljesen széiveiették az elzáró falat — JVem tudják megfékezni a tárnatüzet Dux, január 5. Az északcsehor»zági bá- nyakata strófa színhelyén végzett mentési munka teljesen tehetetlennek bizonyult a pusztító bányatüzzel szemben s ezzel a re­mény utolsó sugara is kialudt, hogy a bá­nyába eltemetett 128 embert, _ akiknek sorsáról eddig bizonyodat nem tudunk — meg lehessen menteni. A Nelson III. tárná­ban ma reggel öt óra tájban újabb robba­nás történt, a robbanást erős rengés kifér­te, mely különösen a, bánya keleti részét ‘rázta meg. A vízvezetéket levezető aknából, amely a mentési miunka. kiindulópontjául szolgált, füsttel kevert vízgőzök törnek elő. A inentő-legénység számára a behatolás le­hetetlenné vált s ezért a vizsgálóbizottság el- remle ite a mentési munka beszüntetését s a bánya két föaknáját most már kívülről fog­ják elfalazni. Mint ismeretes, a mentoexpediciók a bá­nyában több oldalról próbálták raegközeli- íeui a katasztrófa helyét, de ez nem sike­rült. mert tűz vágta el útjukat. Kis ér. etet tettek a tűz eloltására, de ennek erős aka­dálya volt az, hogy a bányában vízhiány van, mórt a robbanás tönkretette a vízveze­téket A mentőlegónység miniraax-készülé­kekkel támadta meg a tüzet, azonban a lán­gok néhány pillanat rnuiva újból felcsaptak. Ezért az elfalazás módszeréhez fordultak, ami már szintén az utolsó remény föladását jelentette. A reggeli robbanás teljesen uj helyzetet teremtett s le kellett mondani a bánya mélyén történő elfalazás tervéről a ehelyett a bánya földszinti nyílását zárják el A föld alatt betemetett munkások már az njabb robbanás előtt sem lehettek életben, mert a bánya valamennyi nyílásából fojtó füst árad ki. A vizsgálóbizottság négy és fél óra hosszal a bányában A közmuhtkaügyi miniszter által kinevezett vizsgálóbizottság tegnap délután háromne­gyed hatkor lebocsát kozott a bányába g meg­tekintette annak bejárható és megközelíthető részeit. Megállapította, hogy a bennszorult bányászokhoz uem lehet eljutni, mert a közbe­eső utón tűzvész pusztít. A bizottság negyed­tizenegykor hagyta el a bányát, azaz négy és félórát tartózkodott a föld alatt. A bizottság ezután a mentéisi lehetőségeket mérlegelte. Elrendelte, hogy az egyes nyitásokon föliha- toló levegő összetételéről vegyi elemzés ké­szüljön 6 ennek alapján áillapátsák meg, me­lyik aknán keresztül szervezzék meg a men­tési munkát. Mielőtt a vegyi vizsgálat eredménye isme­retessé vájt volna, bekövetkezett az előre nem látott uj csapás, amely minden számí­tást keresztülhúzott: a robbanás. A már eddig is reménytelen mentőmunka ezzel végleg lehetetlenné vált. Elzárják a bányái A vizsgálóbizottság sietve visszarendelte a mentőket a bányából s rendeletére rögtön hozzáláttak a bánya föakuáinak elfalazásá­hoz. Először favázat ácsoltak össze s ennek segélyével tégla boltozatot építettek. Bezár­ták a 138 szerencsétlen bányász tömegsír­ját . . . Az elzáró munka Során kisebb baleset történt. Az akna szélén szorgoskodó bánya­munkások egyike megcsúszott s bezuhant a? aknába. Mintegy hét métert esett lefelé, ott fennakadt. Szerencsére csak kisebb sérülést szenvedett. Rendkívüli minisztertanács Déli 12 órakor rendkívüli minisztertanács üllt össze Prágában s ezen Dostá'lek közmun- kaügyii miniszter jelentést tett a bányasze­rencsétlenségről, részben a saját személyi ta­pasztalatai, részben a íviasgáilóbizottsáig meg­állapításai alapján- A miniszter első hely­színi intézkedése a:z volt, hogy a bányaJlsenü- leiti igazgatót nyugdijaztatla. A köztársasági elnök százezer koronás és a kormány első ötvenezer koronás segély- admnányához Prága városa csatlakozott egy százezer koronás segéllyel. A főváros tanácsa elhatározta, hogy a bányaszerencsétlenség ál­dozatainak koporsójára koszorút küld s temetésük idején a főváros valamennyi uoeai világi tó-te>&ie egy óra hoosaat fog égni. Kaspar prágai érsek 10.000 koronát küldött a szerencsét lenüljártak bátram aradottai szá­mára. Egy szemtanú előadása Rossmeisd sofför a robbanás pillanatában autójával a bánya közelében haladt el s látta a katasztrófának a föld színén mutatkozó je­leit. Előadja, hogy a Nelson III. tárnából 60 méter magasra csapott föl a láng. A magasban a láng és fiist szétszélesedett s a következő pillanat­ban kő- és széntörmelékek s fa- és vajda­rabok zuhogtak áá a magasból. Azután mindent elborított a fíistgomoly. A bánya szájánál levő épületben tartő*- kodó mim kasok a robbanás előtt különös je­leket vettek észre. A lámpák fénye pillogni kezdett s fényere­jük a felére csökkent. A munkások ösztönszeröleg veszedelmei sej­tettek a jelenség mögött és kirohantak az épületből a szabadba. Ennek tulajdonítható, hogy a robbanáskor az épület romjai csak két embert ütöttek agyon. A déli robbanás égő kráterré változtatja a bánya eltoriaszoltiönyilását Délben 12 óra 5 perckor újabb nagy robbanás történt az égő bánya mélyén. A robbanás ereje áttörte azt a frissen készített falat, mellyel a Nel­son 1IL tárna száját eltömték. A betonrészekből, vasból és homokból rögtönzött akadály nagy ro­bajjal repült ezer felé a levegőbe. Az elfalazáson dolgozó munkások és mérnökök még kellő időben észrevették a földalatti morajt s szerteszaladtak. Wolf Ferenc bányász volt az egyetlen, aki a lán­bejáratának környékét kiürítették s a csendőrség kordonja széles körben távoltartja a klváncsías- kodókat a veszedelmes helytől. Huszméteres ugrás — sérülés nélkül A bánya szájánál tartózkodott a robbanás pil­lanatában NetJhes Károly lakatos is. A fölvonó tornyán dolgozott a szénosztályozó közelében 20 méternyi magasságban. A robbanás pillanatában elvesztette lélekjelenlétét s elfeledkezett arról, milyen magasságban van, leugrott a toronyról. Az alulról feltörő légoszlop annyira meglassí­totta esését, hogy kisebb rándulást leszámítva, teljesen épségben ért földet. A csodálatos szerencsével biró ember szabálysze­rűen végigdolgozta aznapi munkaidejét a bánya ko vácsmühely óben. tűseiis M&ufaMé Ida: Ueccaefy Tew*t i. Latin óra alatt nyitva állott az ablak. Ott- ktinn vakítóan és altatóan sütött a nap. A közeli pályaudvarról egy tolató mozdony ütemes dohogása hallatszott hol crescendo, hol meg decrescendo. A tanár magyarázott, olyan hangon, amely a szélvihart is el tudná zsib. basztam. — „De“ jelöli először az elválást a térben: de digito annulum detrahere ... A kék messziségből pacsirtaének is hal­latszott, mert a, vasúton túl már szántóföldek kezdődtek. Az ének édes és kaeskaringós sujfcásokafc rajzolt a fiuk álmos leikébe. — ,.De“ jelöli továbbá az irányt. De Assyria revocavit esercitum... A tanár hirtelen az asztalra csapott. — Lantos hol jár az eszed? A harmadik pad sarkán ült Lantos. Ter­mészetesen nem válaszolt, ilyen kérdésekre nem 6zokás, csak ártatlan csodálkozással és tiszteletteljes méltatlankodással nézett a tanár szemébe. — Számoknál „de“ a kivonást jelöli. Annis duobus de viginti. Hol is járt az imént Lantos esze? Almira szigetén' járt és azt csakugyan nem lehetett bevallani a tanárnak. Mert Almira kis korál- eziget a Csendes-Óceán közepén, közel az egyenlítőhöz. Lantos nemrégen egy francia folyóiratot kapott kezébe, a színes melléklet almirai tájat ábrázolt. Pálmák és sziklák, fölöt­tük és alattuk a tenger és az éj szomjas kék végtelensége. Azóta, a távoli korálsziget vasár­napi orgon&bugással szólt bele a kisdiák hét­köznapjaiba. Ha. ö egyszer a maga ura lesz, akkor haladéktalanul elmegy Almirába. Sőt lelkileg már oda is hurcolkodott. Az iskola dermesztő unalma és a tanujóévek lealázásai elől a Csen­des-Óceánra menekült. Ott vár reá az élet. Ami most van, az nem élet, csak várakozó tengődós, mint a gubóé, mikor a pillangószárnyakat növeszti. Almira a szabadság és a szabadság az élet. Ő, milyen forró és milyen fájdalmas honvágy epesztette Almira után! Már komolyan készülődött az útra, szerzett egy delejtüt és egy zseblámpást... Kincsei most is nála. vannak, ha. megtapogatja, akkor rögtön titokzatos és ragyogótollu paradicsom­madarak szárny suhogását hallja, Almira! — Diem de die: napról.uapra... Lantos, ide figyelj — de tértié vigilia: harmadik őrvál­táskor ... n. A korálsziget lassan elmerült az idő tenge­rében, mint a téli napgolyó a ködfelhőben. De tiz esztendővel később, tiz szürke esztendővel később, Lantos megint hallotta, az almirai madarak szárnysuhogását — ezúttal a. budapesti Szeeesszió-kávóbázban. Valami szerencsés véletlen — egész életében mindig szerencséje volt! — utat nyitott neki a Tomka-társaságba, sőt megnyerte neki a tár­saság ünnepelt és rettegett zsarnokának, Tomka Róbertnek barátságát is. Tomka akkoriban az ifjú entellektüellek vezére volt, egyébként egy mammutvagyonu iparbáró egyetlen fia. Az egész legény csupa tehetség, a körme hegyéig csupa önhit, káprázatos, borotváéin támadó kedv. — Újévkor lapot indítok! — ígérte és ígérete már tele volt hadüzenetekkel és támadásokkal. — A lap cime: Riadó! — Riadó jó név. Ez lerántja az alvó filiszterekről a paplant. És a programra? — A programm négy szó: Temessétek e] a halottakat! Mert a magyar életet tűrhetetlenné teszi, hogy a konvenció hullaházat csinált az országból... Mi ütött Lantosba? Egyszerre lobogni és lángolni kezdett, egyszerre felugrott. — Igaz, igaz, ezerszer is igaz! A közéletet önmagukat túlélt, tekintélyek és odvas elvek töltik meg! Aki meghalt, legyen az ember, vagy gondolat, azt eltemetni, hogy helyet adjon az életnek! Tomka megfogta, az ifjú karját és a szemébe merítette- hideg, hegyes tekintetét. — A Riadónak te leszel a szerkesztője! Más nem is lehet. IGYUNK KASSAI SÖRT! 12° PRIMUS GYÁRTJA: ^ *«■ BORBAN BAUERNEBL es FIA r.t. KOSICE — Én? — rémüldözött és ujjongott Lantos­ban a huszonkét esztendő. — Én? Nem értek a lapszerkesztés technikájához. — Annál jobb, igy legalább nem fogsz kon­vencionális lapot csinálni. Ettől kezdve élete állandó csomagolásban telt. A gondolatait válogatta, rendezgette, pák- kolta a Riadó számára. Mert most kezdődik az élet! Az élet készen áll a küszöbön és arany- trombitákkal hívja. Az élet: a harc. ő akkor fog élni, ha azok a tüzes harcok, amelyek a Riadó körül lobogni fognak, célt és méltóságot adnak neki. És megint azt a forró, édes és fájdalmas honvágyat érezte, amely valamikor Almira felé szívta a lelkét. A Riadóból azonban sohasem lett újság. Tomka, az ünnepelt és rettegett, váratlanul felfedezte magában a festőtehetségét és ezentúl reggeltől estig festett, violaszin mezőket-, mahagoniszin erdőket, türkisz-zöld égboltot. Egyéb semmi sem érdekelte, mert -most már tudta: ő az énjét a makrokozmoszban csak ecsettel a kezében érvényesítheti, A Riadó pedig, mint a meglékelt gálya, busán és lassan elmerült a feledés tengerében, ahol az elstilyedt Almira várta. m. Jó, rendes hivatalnok lett Lantosból, bár semmi sem vonzotta erre a pályára. Mindig az volt az érzése, hogy ő nem is a saját életét, hanem más valakiét éli, talán az apjáét, vagy nagyapjáét. Egy nap azonban — éppen vasárnap volt- — az Eszterházy-utcában találkozott a saját, életével Egy fiatal nőt látott. Talán nem is volt szép, de több volt: minden, ami nő csak lehet;' az aranykulcs, amelytől megnyilnakj a férfi. 5 iWIII hmíímw Étvágytalanságnál, rossz gyo­mornál, béírekedésnél, renyhe emész­tésnél, anyagcserezavaroknál, csalán- kiütésnél, és börviszketésnél a termé­szetes Ferenc József keserüviz rendbehozza a gyomor és a belek működését s megszabadítja a testet a felgyülemlett rotthadó anyagoktól. Hz orvostudomány több úttörője meg­állapította, hogy a Ferenc József víz abszolút megbízható hashajtó. H Ferenc József keserű víz gyógyszer- tárakban, drogériákban és füszerűz- letekben kapható. got okádó kráter közelében maradt s a meggyul­ladt gáz lángjaitól arcán és nyakán súlyos égési sebeket szenvedett. Autón szállították a kórház­ba. Mivel ojabb robbanástól tartanak, a bánya fő­— Di*. Neumann Tibor előadása a pozsonyi keresztény szocialista központban. Pozsonyból inják: A karácsonyi szünet után január 10-óu, szerdán, ismét megkezdődnek a népszerű kul- | turális előadások a pozsonyi ,keresztény szo- | cialista központban (Ventúr u. 9). Az elő­adást 10-én este 7 órakor Dr. Neumann Ti* j bor tartja Szent Erzsébet életéről. Az előadást j szavalat és énekszám egészíti ki. A rende­zésre ezeu az utón is meghívják a keresztény munkásszervezet, a pozsonyi helyi pártveze­tőség tagjait, valamint a keresztény munkás­szervezet elnöksége által bevezetett vendé­geket.

Next

/
Thumbnails
Contents