Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-23 / 18. (3349.) szám
1984 jaauiAr 28, kedd. ^I«<ya-A\Atí£AR*HIRM» Kramár kiutasítja az autonómiát, de hajlandó iskolatanácsot adni Sziotfenszkónak A cseh nemzeti demokrata cárt véréré tudni sem akart volt szövetségesének, Rázus pártjának követeléseiről Prága, január 32. Az utóbbi napokban a Náxodni Ltsty ankétot rendezett a szlovák problémáról. Az ankét kapcsán a lap vasárnapi számában Kramár. a cseh nemzeti demokrata párt vezére „Mi és Szlo- venezkó“ cimen ingein érdekes cikket árt. „nem ismerjük a sz'ovákok !e!kBletét“ — 'Elismerem, — kezdi cikkét Kramár — hogy nem vagyok barátja a szlovákok helyzetéről rendezett ankéteknek, — mondja cikkében. — Ez igen könnyen alkálimat adhat ellenségeinknek, hogy ebből bizonyítékokat idézzenek az állam konszolidációjának gyengeségéről, ha erről ankénteket keli rendezni. Nehéz tagadni, van benne valami megszégyenítő, ha tizenöt óv elmúltával még mindig a szlovákokhoz való viszonyunkról beszé lünk m,ikor az állam és az állam jellegének gondolatát mégis csak a nemzet egységére építettük fel és amikor az állam emez alapvető eszméjét nemcsak a burócszentmártoni deklaráció, hanem az állam alkotmányának a csehek és szlovákok részéről történt egyhangú megszavazása is bizonyította. És mivel nehéz föltenni részünkről, hogy rossz- akarat volna bennünk a szlovákok iránt, mindennek az okát egyrészt abban kell keresnünk, hogy nem ismertük eléggé a szlovákok lelkületét, másrészt abban, hogy nem volt elég tapasztalatunk az áll amp olitikában. Miatta szerepére! — Legalább annyit kellett volna tudnunk SzlovenszkÓTÓJ — folytatja a cikkíró — hogy" a Szentirás csaknem az utolsó fellegvára volt a szlovák nyelvnek, hogy tehát a prágai Mária szobor s a, szentek szobrainak ledöntése, s az iskolákból a keresztek eltávolítása olyan formában, hogy az még a kulturált vallástalanokat is sértette, ez a legkevésbé volt alkalmas, a szlovákok rokonszenvének megnyerésére. Ezt alaposan kiaknázták ellenünk a lengyelek a teeoheni kérdésben s még inkább a magyarok és a szlovák magyarán ok a szlovák autonómia gondolájának és követelésének a propagálásában, még mielck* nálunk általánosan ismeretessé vált volna a. pitts- burgj szerződés, mely valósággal öngyilkos célzatot tartalmaz az állam egységére és jövőjére nézve. Hlinka. András, aki Liptószentmiklóson a többiekkel együtt lelkesen propagálta a nemzet és az állam egységét, lengyel útlevéllel Páriéban járt és amikor engem Prágából fölhívtak arra, hogy nyomozzam ki, mit keres ott, megállapítottam, hogy a békeszerződésekben a szlovák autonómia biztosítását akarja elérni. Ez kétségtelenül fontos dolog volt-, de ismerjük be, hogy ebben az esetben az a szenvedélyességünk, hogy a nézeteltérést börtönnel oldottuk meg, nem volt taktikus. Az egyszerű emberek úgy képzelték, hogy a cseh országrészekben legnépszerűbb szlovákot a csehszlovák kormány püspöki méltóságra fogja ajánlani, eszel szemben első. helyen a mi politikánk a börtönbe küldte. Lehetséges, hogy Róma nem teljesítette volna kérésünket, de államérdek volt-e az, hogy" Hlinka Róma, helyett velünk, kerüljön konfliktusba? Srobir szlevenszktii küfctáiéze - Ssites volt Szlovensxkóra elküldtük Srobár minisztert. Úgy ismertük, mint hűséges, rendíthetetlen szlovákot, aki hozzánk közel áll és nekünk kedves s nem volt akadály az, hogy vilgánézete dimetráli- san ellentétes volt a szlovák nép vallásos érzületével Erre egyszerűen nem gondoltunk akkor. Politikai tekintetben a kormány egyik tagjának Szlo- venszkóra való kiküldetése hiba volt s talán ez lett az alapgondolata annak a nézetnek, hogy Szlo- venszkó különleges helyzettel b:r s igy alapjává lett az autonómián félreértéseknek és itt meg kell vallanom, hogy Rasin előrelátóbb volt mint én, mert e küldetés tő! óvott engem. Ha akkor oda energikus, de minden politika' és kulturális viszályok fölött álló embert kti’dűnk volna, talán Hlin- ka el sem ment volna Parisba.. A cseh is szlpvátc h vatalnoMsk — A ami hivatalnokpolitikánk kissé „vadul"1 festett Szlovenszkón — folytatja alább a cikkíró. — Ahelyett, hogy hivatakfokházakat építettünk volna, amelyekben embereink rendes családi életei, élhettek volna, egy k ssé elsietve óriási költséggel Pozsonyban földművelési múzeumot építettünk, idehaza súlyos milliókkal, támogattuk a villanegyedek építését, fizettük a slovenská vybodát és a hivatalnokoknak weekend utazásait Csehországban élő családjukhoz. Min hogyha Szlovenszkó nem s integrális része lett volna az egységes á'Iámnak, hanem — gyarmata. Hogy ezzel mennyit szenvedtek azok a jó embereink, akik lelkűkben a regi esek idealizmussal és a szlovák testvérek megsegítésének legjobb akaratával mentek le Szlovénnak óra, erről nem is kell beszélnem. Meg voltara arról győződve és Szlovenszkón több ízben kife- j-rvtem, hogy a szlovák hivatalnokoknak, ^-menynyiben magasabb állásokra pályáznak, kötelességük egy időt a történelmi országrészekben szolgálni, éppen úgy, mit, ahogy a cseheknek a szlovén- szkói területen. Az magától értetődő, hogy szlovákokat a központi hivatalokban is alkalmazni kell. De csak a legutóbbi napokban olvashattuk e magától értetődő követelés teljesítését, hogy az egyik minisztériumba berendeltek egy szlovákot, A gazdasági kvóta — Nehéz kérdés marad természetesen a gazdasági probléma, mert teljesen megváltozott Szloven- s2Íkó egész földrajzi struktúrája, Szlovenszkó ma a régi déli irány helyett nyugatra orientál idik és azért is, mert nehezen utánozhatjuk a magyar politikát a gyáripar mesterséges támogatásában s uj iparágap fejlesztésében. Ezt lehetővé tette akkor a közös ügyekben fennállott aránylag alacsony magyar kvóta — elsősorban a mi rovásunkra. A szörnyű gazdasági válság nemesek szlovenszkói, hanem közös válság és közösen kell keresnünk a belőle kivezető utat, Egyet, azonban a ezloveruszkóiaknek nem va’ma szabad e'fe lej térnék, hogy Szlovenszkó sem ma, sem a jövőben sokáig nem lesz forrása holmi nagy gazdasági előnyöknek, hanem éppen fordítva áll a dolog, mint ahogy arra nyugodtan és meggyőző szám Tkvl utalt Malypetr miniszterelnök. Nem szabad elfelejtemiök, hogy e magyarok, ha nem akarnák Sző- veosikót, akkor nemcsak a politikai, haneon a gazdasági pangermanizmus ellen, amely reálük nézve épp agy, mint másokra nézve is jóval veszedelmesebbé vált Ausztria-Magyarország szétválása után, bizonyára összeköttetést keresnének fe- élnk. Kramár elutasítja a szlovák nemzeti párt autonomisia törekvéseit — Köz tűnik és a szlovákság együk része között fennáll! még az autonómia meg nem oldott kérdése — mondja alább a cseh államférfi- — Olyan vita, amely nagyon nehezen oldható meg, ha ugyanezen szó alatt mindegyikünk mást és mást ért. Némi tneggyugvással vehetjük tudomásul a szlovák néppárt ós nemzeti párt képviselőinek nyilatkozatát., hogy* Szlovenszkó olyan autonóm iá járak politikai platformján állanak, amely összefér a csehek és szlovákok köztársaságának egységével. Ankétünk során Rázus kartárs is nyilatkozott, de írt egy politikai költeményt is. Úgy jellemez bennünket, mint politikai kalmárokat, akik a szlovákokat lebirtó)k, hogy kizsákmányolhassák őket. A esettektől nem uraskodást, hanem testvériséget vár a testvériségért. Amiatt panaszkodik, hegy a szlovákoknak nincs meg a kvótájuk és ezzel máiéi is értük a oni vitánk alapjához. A szlovák nemzeti párt ural azt gondolják, hogy Szlovenszkó olyan ország, amilyen Magyarország volt a m n- archiában s a köztársaságban egy újfajta dualizmust kellene bevezetni, vagy amint azt dr. Vanoo mondja, megvonni az érdekszférákat. Ugyan eddig nem akarnak kormányt és katonaságot, Van- cső d‘r. csupán annyit mond, hogy nvkíimík észak felé. nekik dél felé föladatuk védeni az államot. De Rázus szerint már kvótát akarnak. Istenek számára való mulatság lenne ez a kvóta bizottság, ám éppen azok a beszédes számok, amelyeket a miniszterelnök említett nyilatkozatában ,alaposan meggyöngitenék a dualizmus utáni nemzeti vágyat, mert csak nagy naivitás volna azt várni, Ü Vejvodú sí Prága I, Jilská u. 4 | Magyar konyha. Kiváló magyar borok ! kimérve V* literenként. Pilreni aőrök. hogy a nekünk felajánlott testvériségért megismételjük lajtántíuli barátságunkat. Nemi Mi egy-' séges áilHam vagyunk és mörad<umik a csehek ée szlovákok teljesen egyforma jogai és kötelességei mejlett, úgy ahogy azt az alkotmánylevéjben államunk alapjául emlegettük. — Különben nem nehéz megtalálni az indokait annak, hogy egy ilyen autonómiára a megvárok és a magyarónok miért buzdítják a szlovákságot Ezt. egy budapesti vezető magyar revizionista meg mondotta egy francia újságírónak: „Szlovenszkón • mi 800-000-nyi számunkkal valakik vegyünk, az egész köztársaságban sokat nőm Isteniünk!'* És ha emléKezeiiiUiiibö idézzük, hogy az ltí ües népszámlálás szerint Szlovenszkón 30.58 százaiéit: magyar volt e ennek jelentékeny részt© intelligens elem volt, nem nehéz megtalálnunk az okát, miért aknáznák ki hibáinkat az autonómia propagálására, amely ha dualizmust jelentene, végeredményben oda vezetné köztársaságunka t, ahol AueztriaMagyarország végezte. — Ott van a szlovákoknak — folytatja később Kramár — a tartomáuygyüléeük. itt módjuk van dolgozni tartományuk gazdasági és kulturális fejlesztésén. Ebben mindig meleg támogatást kapnak részünkről kvóta, és külön államiság nélkül. Hiszen az egyenesen komikus, hogy abban az időpontban, amikor bizonyos gazdasági ágakban törvényhozási egyöntetűséget akarunk behozni a kis- autaot államaiba, ugyanakkor mi a saját törvényhozásunkat ismét országrészek és ta.rtománygyillések szerint aprózzuk szét, Kramár végül teljesitendönek tartja azt a kívánságot, hogy Szlovenszkón is'kolaüvyi tanácsot létesítsenek a szlovák katolikusoknak visszaadjanak három középiskolát. A Magyar Tudományos Akadémia minden áldozatra kész a tudományos könyveket sújtó határzár megszüntetése érdekében Balogh Jenő volt magyar miniszter, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkára nyilatkozik a Prágai Magyar Hírlapnak Budapest, j-auár 2L (A P. M, H. munkatársától.) Dr. Benes csehszlovák külügyminiszter érsekujvári beszédében nagy elismeréssel adózott a magyar kultúrának s ezek a szavak általános figyelmet ébresztettek az egész magyar közvéleményben. Szeretnék hinni, hogy a külügyminiszternek ezeket az elismerő szavait olyan tettek fogják követni, amelyek a, gyakorlatban is a magyar kultúra elismerését jelentik ée további fejlődését lehetővé teszik. A nemzet kulturéletének legfontosabb része a tudományos munka ég a. csehszlovákiai magyarság’ éppen ezen a téren a 1 e ghátr amar ad o t- tabb. A viszonyok tárgyilagos vizsgálata után meg keli állapítanunk, hogy Csehszlovákiában nincsenek meg a magyar tudományos munka alapfeltételei Elsősorban hiányzik a megleled tudományos központ. Masaryk elnök nagylelkű adománya ugyan lehetővé tette egy akadémia-szerű intézmény létesítések á,m ennek anyagi eszközei még nagyon szűkösek, s így munkája a csehszlovákiai magyarság életigényeit nem elégítheti ki. A magyarságnak nincs alma matere, amely kisugárzó központja lehetne a tudományos életnek és uj tudós nemzedéket nevelhetne. Végül, legyünk egész tárgyilagosak és állapítsuk meg, hogy a csehszlovákiai magyarságnak nincs is olyan gárdája, amely a kor igényelnek megfelelő tudományos munkát végezhetne, ha pedig volna is ilyen, munkájának eredményeit a mai gazdasági viszonyok között, nem tudná nyilvánosságra hozni. A csehszlovákiai magyarság a jövőben csak úgy maradhat meg a kor színvonalán- ha a nagy kérdések tudományos feldolgozásához anyanyelvén juthat hozzá. Éppen ezért sajnálattal kell megállapítanunk azt a tényt, hogy mig más uemzetek tudományos irodalma — a németé is — akadálytalanul jut be Csehszlovákia területére, adtí>'g a magyar tudományos munka termékeivel szemben még mindig fennáll a szellemi határzár. Éppen Beneá miniszter megértő érsekujvári nyilatkozata teszi aktuálissá, hogy ezt a kérdést újból megbolygassuk. Mivel a magyar tudományos munka eredményeit főleg a budapesti Tudományos Akadémia rendszeres kiadványai, könyvek és folyóiratok közvetítik, ebben a kérdésben Balogh Jenő volt miniszterhez, az Akadémia főtitkárához fordultunk, aki a következő nyilatkozatot adta a P. M. H.-nak: A Magyar Tudományos Akadémia 1923 óta törekszik arra, hogy kizárólag tudományos (works of au exclusivi t.y ecieutific charactor publisíhed) magyar munkák akadálytalanul juthassanak be azon államok leriitetére, amelyekben a magyar kisebbség nagyobb tömegben él. E tárgyiban több ízben fordul tünk köz- benijárásért a különböző nemzetközi szerver zetek elnökségéihez, mint a Nemzetek Szövetségéhez, a szellemi együttműködés nemzetközi bizottságához (C. J. de C- I.), de ennek ellenére kiadványaink nem juthatnak el a címzőitekhez. Erdélybe például a múlt. év szeptemberében nem engedték meg Pauler Ákos „Anaxagoras istenbizonyitékai" ckn/tl müvének bevitelét, — A szellemi határzár rendkívül hátrányos arra a magyar anyanyelvű középiskolai és főiskolai ifjúságra, amely tanulmányait az utódállamokban végzi, mert igy nem tud hozzájutni anyanyelvén a tudományos munka eredményeihez. Hátrányos a magyar tanárokra, tanítókra, s a tudomány egyes ágai iránt érdeklődőkre, akik emiatt nem tudnak korszerű színvonalon maradni ós haladni. Hátrányos a másnyelvü tudósokra és kutatókra, akik különben értenek magyarül, de a szellemi határzár következtében, a magyar forrásmunkákat nélkülözni kénytelenek. Hátrányos végül a magyarországi tudósokra, akik természetszerűen figyelemmel akarják kísérni a. tudományos munka folytatólagosságát. — A csehszlovákiai tudomány művelői előtt például nem lehet közömbös, hogy a Magyar Tudományos Akadémia általános érdekű (nyelvészet, filozófia, természettudományok, matematika) kiadványai mellett közleményeinkben s könyveinkben sűrűn jelenik meg olyan anyag, amely Csehszlovákia területére vonatkozik, Szlovenszkó történetével, archeológiájával, flórájával, faunájával stb. foglalkozik. Nemrégiben jelent meg például Iványl Béla szegedi egyetemi tanár „Bártfa szabadkirályi város levéltára 1319-tői“ cimii müvének első kötete. Most adtuk kj Kazinczy levelezésének XXTI. kötetét, amelynek rendkívül sok Kassa-vidéki vonatkozása van. Most készülünk az Archívum Rákóczianum első kötetének kiadására stb, tüzek ismerete nélkül SzlovenSzkőn tudományos munkát alig lehet elképzelni. — Mi összes kiadványainkat ingyen, tisztelet- példányként kiiidenők meg a közkönyvtáraknak, iskoláknak * még a portók öl teég Is minket terhelne. Ismételten hangsúlyozom, hogy Akadémiánk tudományon? kiadványai között semmi nincs, ami akár a csehszlovák államot sértené, akár propagandiöztikw. vagy irredenta célzást foglalna magáiban. Meggyilkolta sógorát hét palóci legény Kassa, január 22. (Kassai szerkesztőségünk telefon jelentése.) Megdöbbentő gyilkosságot derített fel a osendőrség a Nagykapoe mellett fekvő Pá!óc községben. Az egyik csendőrjárőr szolgálati útja közben a község határában tevő temető melletti betonhid alatt egy oszlásnak indult férfiholítestre bukkant. A holttestben Szlekár József pálócl gazdálkodóra ismertek, aki még december 27-én tűnt el hazulról és azóta nyoma veszett. Kétségtelenül megállapították, hogy Szlekár gyilkosságnak esett áldozatul. A. megindult nyomozás Irideritette, hogy a gyilkosságot Budis János huszonhárom - éves pálóci legény és annak unokabátyja, Budis András harminchétéves munkás követte el. A két fiatalembert a csendőiség őrizetbe vette s kihallgatta. A legények eleinte tagadtak, majd hamarosan vallani kezdtek. Elmondották, hogy Szlekár sógoruk volt, akivel azonban már régóta haragban voltak. December 27-én a falu végén összeszólalkoztak, majd összeverekedtek. A verekedés hevében több fejszecsapással megölték, majd a holttestet a betonhid alá rejtették. A gyilkos- legényeket letartóztatták és bekísérték a kassai ügyészség fogházába. 5
