Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-20 / 16. (3347.) szám

1834 január 20, szombat. Az elmúlt év kiemelkedő alkotásai a technikában Századunkban a technika már olyan fejlő­dést ért el, hogy a valóban nagy felfedezések és találmányok már a ritkaságok közé tartoz­nak. Továbbfejlesztések és javítások azonban évről-évre olyan tömegben adódnak, hogy a szakember is csak szorosabban körülhatárolt területet tud figyelemmel kísérni. Az elmúlt esztendő technikai alkotásairól, természetesen csak a kiemelkedő mozzanatokról, igen érde­kes beszámolót irt Ernst Trebeaius német mérnök az egyik berlini szaklapban. Nagy haladás történt 1933-ban a légii köz­lekedés technikájában. Figyelemreméltó ered­ményt értek el az amerikai Besler-testvérek, akik az eddigi benzinmotor helyett gőzgéppel próbálják a repülőgépet hajtani. Olajtüzeléssel 84 légköri nyoraásfesziiltségre hevitették fel a csőhálózatban lévő vizet, illet­ve vízgőzt s az eredmény máris felülmúlta a várakozásokat. Jellemző erre, hogy a német Juiikersimüvek kísérletképpen mór három repülőgépüket szerelték fel Besler-féle gőz­gépekkel. A repülőgépek sebessége a világháború óta megkétszereződött. A gyors személyiforgalmi repülőgépek 350—400 kilométert tesznek meg kedvező idő esetén óránkint. Egyelőre még az okoz nehéz­séget, hogy az ilyen gyors repülőgépeken az utasok befogadására szolgáló helyiségek mé­reteit a minimumra kell csökkenteni, ami érezhetően lerontja a közlekedés kényelmét. A legnagyobb sebességet 1933-ban az olasz Agello érte el, akinek versenygépe 682.4 kilo­métert tett meg egy óra alatt. Rekordnak ve­hető Balbo tábornok óceánrepülése is, amely­ben 24 hidropdán vett részt 115- emberrel. A vitorlázó, repülésben is világrekordot hozott az elmúlt esztendő. Egy königs'bergi diák, Kari Sdhimidt, 36 órán és 36 percen keresztül tartózkodott a le­vegőben. Az elmúlt esztendőhöz fűződnek az első menetrendszerű óceánrepülések is, közbenső leszállással a nyílt tengeren. A német Lufthansa rendezi ezeket a-járato­kat. A tengeri leszállókikötő az átépitett Westfalen gőzös, amelynek fedélzetét repülő­térré alakították. Az afrikai és a délamerikai part között közlekedő repülőgépek ezen a ha­jón pihennek meg és innen egészítik ki ben­zinszükségletüket. Az autószerkesztők is hozzákezdtek a múlt évben a gőzgép hasznosításához. Minden ilyen kísérlet eddig azon hiúsult meg, hogy a kazán elhelyezése és súlya leküzdhetetlen nehézségeket okozott. Emiatt most össze­csavart csőnyalábokban helyezik el a vizet, amelyet nehéz olajjal hevítenek. A múlt évben Angliában már tekintélyes számú autó fu­tott gőzhajtással. A példa nyomán Németországban is hozzá­kezdtek gőzautók építéséhez. Drezda városa legutóbb egy autóbuszt építtetett gőzüzemre. A gőzgéip eredményesebb kihasználása a vasúti technikusokat is élénken foglalkoztatta. Itt azonban annyira tökéletesnek látszanak a jelenlegi gépi berendezések, hogy a kevesebb szénfogyasztást és a nagyobb sebességet könnyebben lehet a holtsúly csökkentésével biztosítani. A vasúti technika törekvése tehát az, hogy szilárd, de az eddiginél könnyebb kocsikat építsen. A német birodalmi vasút az elmúlt évben olyan uj gyorsvonati kocsikat helyezett üzem­be, amelyeknek súlyát az eddigi 47.000 kilo­grammról 33.900 kilogrammra lehetett csök­kenteni. Ilyen kocsikból álló szerelvény órán­ként átlag 150 kilométeres sebességgel szá- guMlhatna. Egyelőre azonban nem lehet szó erről, mert előbb a vasúti pályákat kell a na­gyobb sebességnek megfelelően megerősíteni és egyenesbe vinni. A belföldi hajózási technika szenzációja az Eberswalde mellett épített hajóátemelö zsiliprendszer, amely 1000 tonnás hajókat 5 perc alatt 36 méterre tud emelni. Az egész zsilipszerkezeten a hajó húsz perc alatt halad keresztül. Uj, szilárd és ellenállóbb könnyűfémet is sikerült előállítani az elmúlt évben. Ez a „hydronalium“, amely alumíniumból, magné­ziumból és mangánból áll, valósággal forra­dalmat jelent a közlekedési eszközök építésé­ben. Különösen a hajózásban várják alkalma­zását, mert igen ellenálló a tengervíz ásványi anyagaival szemben. Budapest, január 19. Mint tegnap röviden jelen-! tettük, megdöbbentő gyász érte a magyarországi egyetemes református egyházat. Dókus Ernőt, az egyház egyik legkimagaslóbb egyéniségét, az egye­temes konvent volt elnökét halálos szerencsétlen­ség érte. A nyolcvan éves öreg urat a villamos elütötte, koponyaalapi csonttörést szenvedett s anélkül, hogy eszméletét visszanyerte volna, éjjel 11 óra tájban elhunyt. Az elhunytat Szlovenszkón is általánosan is­merték, hiszen Eperjesről indult el magasra iveit életpályája. Dók'ue Ernő ősi zempléni családból 1852-ben született, Sátoraljaújhelyen. Középiskoláit Sáros­patakon végezte, ahol már akkor feltűnt kiváló képességeivel. Azután az eperjesi jogakadémiára kerül, ahonnan 19 éves korában id. Andrássy Gyula gróf, akkori miniszterelnök személyi titkárának vette maga mellé. Ezekben az években ismerkedett meg a politikai élet számos kitűnőségével, köztük Deák Ferenc­cel, akik bizalmukba fogadták a kitűnő képessé­gű és nagyra hivatott ifjút. 1873-ban ügyvédi vizsgát tett kitűnő er edmény - nyel és ekkor külföldi tanulmányútra indult idősb Wekerle Sándor társaságában. Az egész Európára kiterjedő ut során szoros barátságot kötött We- keriével és ez a barátság mindvégig változatlan erősséggel tartott a két férfin között. Hát az bizony régen volt. A ma embere, aki jobbnál jobb, olcsóbb vagy drágább fény­képezőgép nélkül nem megy ki a sportpályá­ra, nem kel útra, de még ki seim ráindul, alig tudja elképzelni, micsoda nehézségekkel kel­lett a fényképezés úttörőinek megküzdeniök. Ma a fotóüzletben azt mondják a lemezt vagy filmet vásárlónak, egyéb dolga nincs, mint automatikusan működő gépet elkattin- tamia — a többit elvégzi a remekbe készült gép, az utolérhetetlen lencsék és a nagyüzem- szerüen vezetett előhívó laboratóriumok. Bezzeg nem igy ment az Daguerre idejében 1 Amikor hire ment a camera obscura feltalá­lásának, egy német lap, az akkoriban előkelő körökben olvasott Leipziger Amzeigex a kö­vetkező sorokkal köszöntötte a találmányt: „Tovasuihamó árnyképeket rögzíteni nem­csak lehetetlen, — amiint ez alapos német kutatásokból kitűnik —, hanem maga a gon­dolat is Istenkisértés. Az ember Isten képére teremtetett, Isten hasonmását pedig emberi géppel nem lehet rögzíteni. Igaz ugyan, hogy Isten az ördögi hiúság eszközét, a tükröt meg­tűri. Ezt azonban nyilván csak elnézésből tűri, hogy — különösen a nők — elolvashas­sák a tükörből arcuk együgyüségét és nagy- ravágyását. Végre is tisztában kell lennünk azzal, mennyire pogánnyá és gyógyithatatla- nul hiúvá válna az emberiség, ha pénzért bárki tucatszám készíttethetné el hasonmását. Ha ez a találmány elterjedne, bizonyára uj járvány törne ki: a hiúság járványa, mert ha mindenki olcsón tucatszám ajándékozhatja szét és csodáitathatja meg a maga arcát, ez az emberiséget isten tel enségbe taszítaná és végtelen hiúvá tenné. És ha Daguerre ur A hídépítés terén meg keli amMtemi a világ legnagyobb függőhídját, a San- Francisco mellett épített Aranykaput, amelynek föivnyilása 1280 méter. Pittsburgbam az éiv végén rendkívül érdekes munkához fogtak hozzá. Egy közúti híd vasal­katrészeit cserélik ki fokozatosan, alumínium alkatrészekkel, melyek belül üresek. Ezzel az eljárással hihetetlen módon le tudják csökken­teni a hidépitmény önsúlyát, ami erre a hid­ra átszámítva, kétmillió dollár megtakarítást jelentett. Mindezek a technikai vívmányok persze csak vázlatosan tükröztetik vissza a múlt év folyamán történt fejlődést. Mindenesetre azonban vannak olyan fontosak, hogy az em­beriség az eredménnyel meg lehet elégedve. Egyházi működését már 1870-ben megkezdte, mint egyházimegyéjének világi elnöke, később egy- liázmegyei főjegyző és tanácsbiró lett, majd pedig egyházkerületi tanácsbiró. 1881-ben zsinati pót- képviselővé választották és mint ilyen, a maii idők­ben egyetlen élő résztvevője volt a történelmi ne­vezetességű debreceni zsinatnak. Mint zemplén­megyei földbirtokos, a törvényhatósági életben is élénk szerepet játszott fiatal korától kezdve. Az országos politikába 1885-ben kapcsolódott be, amikor Sátoraljaújhelyen szabadelvű program­mal képviselővé választották, majd a pártnak igazgatója lett. Ezt a tisztségét végig viselte a pártban. Számos cikluson át volt Sátoraljaújhely képviselője. Köziben nem feledkezik meg ai egyházi szolgá­latról sem. 1907-ben a konvent rendes tagjává lesz, majd a tiszáninneni egyházkerület főgondno- ka és e méltósága alapján kerül be a főrendiház­ba, majd a legutóbbi időkben a felsőháziba. 1927-ben a református konvent elnöke lett. és ebben a nagydöntőse ágú méltóságban a megteste­sült pártatlanság, bölcseeég és méltányosság min­taképe volt, aki személyében hordta az emberi jó­ság minden vonzó értékét és a törvény acélos ke­ménységét. Áldásos munkássága a politikai és egyházi kér­dések mellett kiterjedt az irodalomra is s számos értékes müvet hagyott maga- után. Parisban százszor állítja is, hogy gépével em­beri tükörképeket ezüstlemezeken rögzíteni tud, úgy ez százszorosán infámis hazugsóig marad és nem érdemes arra, hogy az optika derék német mesterei bedőljenek ennek a szemtelen 61Mtásmak.“ És mégis akadtak bátor emberek, akik bíztak abban, hogy mégsem infámis hazugság az, amit Daguerre világgá kiürtölt. Ezek sorá­ban találjuk Max Dauthendey, a nagy német költő apját, akinek fia nagyon érdekesen fej­tegeti apjának a fényképezésért vivott harcát. Az öreg Dauthendey egy lipcsei optikus műhelyének volt a ben járnám ja, aki egy utazó­nál meglátta a carnera obscura párisi modell­jét. Bizony kezdetleges készülék volt az az ősi fényképező-imasina. Higanylemezein helyes beállítás után halványszürke kép jelent meg. A műhely főnöke nagyon kétkedve fogadta az utazót és miivel az első kísérletek ered­ménytelenek maradtak, röviden és tömören párisi csalásnak minősítette az eljárást. Ez azonban nem csoda. Hiszen abban az időiben maga Daguerre is alig volt tisztában azzal a vegyi folyamattal, amely találmányá­ban végbement. Ennek megfelelően bizony elég primitívek voltak a géphez mellékelt használati utasítások is. Többek között igy szóltak: A személy, akit ie akarunk fényképezni, világos helyire ültetendő. A fény erőssége szerint a lemezt egy-két óráig (!) kell meg­világítani, azután vigyük be a sötétkamróba, ahol higanygőzök fölött füstölendő, A füstölés idejét ki kell -próbálni. Maga Daguerre sem számított ró, hogy minden felvétele sikerülhet és csakugyan: minden felvétel kísérlet volt csak. A fiatal Dauthendey azonban hitt az uj találmány jövőjében ée főnökének ámulatára engedélyt kért arra, hogy vehessen magának camera obscurát. Nagybátyjától kölcsön kért; háromszáz tallért — ez volt az ördöngős ma­sina borsos ára. A főnök ur engedett a kérőé* nek és gunyorosan sok szerencsét kívánt. Mikor azután egyik kísérlet a másik után egy* re kevésbbé sikerült, elbocsátotta inasát. Dauthendey most már a maga szakállára' folytatta a kísérleteit. Házigazdája és feleségé órákig ültek mereven a gép előtt, tűző nap* fényben, szúnyogok, legyek kínozták a sze­rencsétlen kísérleti nyulakat — de ők bíztak Dauthendey kísérleteiben. Pedig a lemezeken nyoma sem maradt képnek. Semmi sem mu­tatkozott. Eigész Lindenau, ahol Dauthendey kísérletezett, résztvetí a fényképezés uttüré- sében. A gyerekek az uccán egyebet sem ját­szottak, mint camera obscurát. Ha azonban fölkapaszkodtak a kerítésre, amely mögött Dauthendey gépe" állt, ijedten befogták a fülü­ket. Attól féltek, hogy az igazi camera obscu­ra a maga rézoibjektivjeivel el talál sülni. Végre mégis sikerült az első felvétel. 1842 májusában a lipcsei vásáron már egész sor képet állított ki. Ügyességének hire ment és csakhamar magáihoz rendelte a des$au her­ceg, akinél nagybátyja, a háromszáz tallért kölcsönző mecénás, szolgált. Dauthendey si­került daguerreotypiát készített a dessaui hercegről. Erre ajánlólevelet kért a cári ud­varhoz és elutazott Szentpétervárra. Oham- beau tábornok, a cárné titkára azonban nem engedte a felség elé. Szegény úttörő elfelej­tette megkenni a titkári kezeket. Burtulina grófnő azonban mégis kieszközölte, hogy az egész cári udvart lefényképezzék. Felvételei olyan nagy port vertek, hogy lakása előtt hat hétig rendőrség vont kordont. Mikor azután a képek elkészültek, a cár parancsára két festő­nek ki kellett a képeket színeznie. Időközben már fellépett Taibot, aki egy- csapásra népszerűvé tette a fényképezést. Mig Daguerre eljárása szerint mindig csak egy kép készülhetett, Taibot találmánya le­hetővé tette a felvételek sokszorosítását. Dauthendey 1862-ig maradt Szentpétervárott, azután Würzburgban telepedett meg. Ott foly­tatta úttörő kísérletezéseit. Megérte még a pillanatfelvételeket lehetővé tevő Anschütz- fé'le zár feltalálását. Színes fényképekre is gondolt — ez az álma azonban már nem tel­jesedett be a derék német fényképezőmester életében. Apad a Bánság lakossága Temesvár környékén nőtt a magyarság lélekszámú Temesvár, január 19. A „Déli Hírlap" nagyobb cikkben számol be, a román országos népszámlálási bizottság eddig köz­zétett jelentése alapján, a Bánság lakosságának számbeli alakulásáról. E szerint Temestorontál, Krassö- és Szőrényimegyékből álló Bánság lakos­sága 1930-ban 937.058 lélek volt. Az 1910-ben vég­zett népszámlálás eredményei azt mutatják, hogy a Bánság lakossága az utóbbi busz esztendőben 31.889" lélekkel apadt, Teimestorontálmegyében 1930-ban 500.768 volt a lakosság száma, a nemzetiségi megoszlás a követ­kező volt: 174.692 román, 164.194 német ée 76.925 magyar. A lakosság többi része szerb és egyéb nemzetiségű. Az utóbbi busz évbe Temestorontál- ban a németek 10.816, a magyarok 8995, a szerbek és más nemzetiségűek 6646 lélekkel csökkentek. Szörénymegye lakosainak nemzetiségi eloszlása a következő: 181.828 román, 15.747 magyar ée 22.615 német, A többi különböző nemzetiségű. Ebben « megyében a román lakosság 82.1% volt és erről 82.5 százalékra emelkedett. Ezzel szemben a néme­tek száma 10.8 százalékkal, a magyaroké pedig 5.5 százalékkal csökkent. Krassóm egyében a lakosság száma 200.398 volt 1930- ban. Ez a szám az 1910. évi népszámlálással szemben 10 százalékos csökkenést mutat. Nemzeti­ség szerint a csökkenés a román okinál 7.1%, a né­metekéi 15.4% és a magyaroknál 43.5%. Temesvár város lakossága az 1910-ben tartott népszámláláskor megállapított 72.555 lakosról 1931- ig 91.445 lélekre emelkedett. A többiiet busz év alatt 18.800, vagyis 20.6%. Az emelkedés leg- szembeszökőbb a románságnál, amelynek száma 7566-ról 24.225-re emelkedett. Ezzel szemben Te- mesvárott a többi nemzetiség csökkenést tüntet föl. A magyarok csökkenése 990, a németeké 3872, a szerbeké 1479 lélek. A városkörnyéki falvek lakosságának növekedé­sében a legnagyobb arányszámot a magyarság érte el, ami a föld'kisajátitás következtében megszánt: uradalmak magyar mezőgazdasági cselédségnek a város irányában való özönlésében leli magyaráza­tát. A magyar telepesek földjeinek nagymérvű megfogyatkozása is szaporította a városok környé­kén levő magyar lakosságot. A magyar nemzesd párt pozsonyi főtit­kárságának uj helyiségei a Jakabbiró tőr 16 számú ház II. emeletién vannak. Hivatalos óra 8-tól 2-ig. Telefon 35-32. Eperjesről indult el magasra Ívelő közéleti pályájára a tragikus körül­mények között elhunyt Dókus Ernő Emikor a fényképezés istenkisértés számba ment. % 4

Next

/
Thumbnails
Contents