Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)
1934-01-18 / 14. (3345.) szám
2 MM immár 18, wIMrWk. TMUttM-MAGkAR-HTELaft A kormány nem látja mellözöttnek a magyar nyelvet a vasutakon ét a pőttán Malypetr miniszterelnök válasza Sziillő interpeílációjára viselői többi ab en hangosan közbeszóltak: „TTvfc- ier lemondott a. danzigi korridorról44, Lemond az még a saját életéről is44 — kiáltozták. A vihar csillapodtával Sigray folytatta beszédét. Támadta, a kormányt, majd Gömbös Gyula miniszterelnökhöz fordult, hogy fejezne ki magát szabatosan és mondja meg nyíltan, kire gondolt, amikor legutóbbi sátoraljaújhelyi beszédéiben a „hülyék korszakáról44 beszélt. — Csak nem a hivatali elődeim© célzott? — kérdi Sigray. Sigraynak Sztranyavszky Sándor, a nemzeti egység pártjának elnöke azonnal válaszolt. Kijelentette. hogy a magyar kormány nem folytat germanofil politikát. A kormány mindenkivel békében és barátságban kíván élni. Belpolitikai téren pedig jelentős eredménynek könyvelhető el az a tény, hogy Magyarországon nincsen éhező. Sztranyavszky beszédét a szociáldemokraták szintén közbeszól ásókkal zavarták meg. Kifogásolták, hogy amikor Kánya Kálmán külügyminiszter Parisban járt. Budapesten Papén a lkam cél! árt látták vendégül. * Gömbös és Keresztes-Fiscfter a Készül fővárosi törvényjavaslatról Budapest, január 17. (Budapesti szer- keszt.ségiink telefonjelentése.) A magyar kormány törvényjavaslatot készített a főváros önkormányzatiának szabályozásáról. Az uj fővárosi törvény körül nagy polémia indult meg a magyar sajtóban és főleg az ellenzéki lapok éles bírálatban részesítik a javaslatot. Egyes állítások szerint a törvénytervezet diktatórikus célokat szolgál és veszélyezteti a főváros autonómiáját. Keresztes-Fischer belügyminiszter a kormánynak nem áll szándékában diktatúrát bevezetni és ilyesmire a kormány egyetlen tagja sem vállalkozna. Gömbös Gyula miniszterelnök ugyancsak nyilatkozott a készülő fővárosi törvényről és kijelentette, hogy a kormány nem szünteti meg a magyar főváros autonómiáját. A sajtóban és a sajtón kívül elhelyezett híreket tendenciózus beállításoknak minősíti a magyar miniszterelnök. A javaslat holnap az egységes párt értekezletének napirendjén fog szerepelni és a kormány kifejti álláspontját Prága, január 17. A nyár folyamán dr. Szüllő Géza nemzetgyűlési 'képviselő és törvényhozó társai interpellációt nyújtottak be az öeszkor- mányhoz, melyben a vasútnál ég a postahivataloknál a magyar nyelv jogainak nagyobbmérvü respektálását sürgették. A miniszterelnök most válaszolt az interpellációra s válaszában a következőket mondja: Az interpelláció abból a nézetből indul ki, bogy a kisebbségek védelméről szóló nemzetközi szerződés, az alkotmányié vél és a nyelvtörvény az állami vállalatok és intézetek nyelv- gyakorlata által sértetnek. A kisebbségek védelméről szóló szerződés által ama kötelezettség állapíttatott meg, hogy a nyelvi kisebbség tagjainak a bíróságok előtt saját nyelvük használatára megfelelő lehetőség nyujtassék. A nyelv- törvényi ezt a lehetőséget a nemzetközileg vállalt kötelezettségen felül, egyes főhatósági jog- cselekmények kivételével, a többi állami hivatalokkal és közegekkel folytatott érintkezésre is kiterjesztette. Az alkotmánylevél 128. §-a pedig csupán a polgárság magán- és kereskedelmi érintkezésedre Vonatkozik, az állami vállalatokkal és intézetekkel való érintkezésre azonban nem. Az idézett jogi rendelkezésekből világos, bogy a szóban forgó nyelvi jogok nem léteznek. A fennálló jogszabályok elvi álláspontjának fenntartásával a „Csehszlovák államvasutak*, „Csehszlovák pósta44 mint állami vállalatok a magyar nemzeti kisebbség érdekeivel szemben előzékenyen járnak el. így a postaigazgatóságnak gondja van arra, hogy Szlovenszkó és Podlkarpatszká Rusz területén levő postahivataloknál a magyar nyelvű felek ellátása felől a helyi szükségéthez képest kellőleg gondoskodva legyen. Amennyiben meg- álapitható volt, nem fordult elő panasz arra nézve, hogy a posta igénybevételénél a feleknek magyar nyelvű megkeresései és kérdései eluta- sittattak vagy e nyelven kért 'telefonösszeköttetések megtagadhattak volna. , s Az állami vasutigazgatás körében sem hiányzanak bizonyítékok arra nézve, hogy a magyar nyelv nem mellőzt-etik. Bratislava-Ujvároetól Komáromig terjedő vasútvonalon végig szlovák- magyar szövegű feliratok vannak bevezetve. A Bratislava—Szobi, Sala—Nededi, Párkány— Csata—Sahyi, Feledince—Linhartovcei vasútvonalakon g hasonlóan a Bratislavai és Kassai vasúti igazgatóságok egyéb vasútvonalain na- gyobbára magyar lakosságú községekben szlovák-magyar szövegű figyelmeztető- vagy jelzőtáblák vannak felállítva. Nevezett államvasuti igazgatóságoknál magyarul megirt beadványok fogadtatnak és intóztetnek el, amennyiben kvalifikált kisebbséggel biró vidékről érkeznek be. Prága, január 17. Tegnap mulit egy hete annak, hogy a gazdasági kisantant prágai konferenciája megkezdte tárgyalásait. A konferencia öt bizottságának munkája, amely a dunai gőzhajózás, a vasúti szállítás, a posta, a nemzeti bankok együttműködése és a kereskedelmi politikai kapcsolatok kérdéseivel foglalkozott, a Nórádul Listy jelentése szerint simán haladt. A fölmerült nehézségek csupán technikai természetűek voltak s abból eredtek. hogy egyszerre két féllel kellett tárgyalni. A dunai gőzhajózás, a posta és vasúti szállítás, a nemzeti bankok együttműködése kérdéseit tanulmányozd bizottságok már be is fejezték munkájukat. A legnagyobb, nehézséget a dunai gőzhajózás kérdései képeztékA bizottságok eddig tizenöt határozati javaslatot dolgoztak ki. Már csak a szövegező és kereskedelempolitikai bizottság folytatja munkáját. A kölcsönös kivitel és behozatal szabályozásának éa fejlesztésének föladatai a legnagyobb jelentő sóA közönséggel való egyéb érintkezésben oíy gyakorlat honosodott meg, hogy az utasoknak a lehetőséghez képest mindig azon a nyelven válasz olt a tik, amelyen a kérdés ’ intéztetett, e igy magyar kérdésre magyar nyelvű válasz adatik. A szóban levő állami vállalat körében sem konstatálható, hogy a vázolt állapot a magyar lakosság részéről indokolt panaszokra adott volna alkalmat. Az előadottakhoz képest nincsen ok' arra, hogy a kormány a jelen interpellációból kifolyólag a kívánt további intézkedéseket fontolóra vegye. güek, de a Národni Listy értesülése szerint ezek sem ütköznek nagyobb nehézségekbe. A kereskedelempolitikai bizottság mégy ütésen elfogadta az úgynevezett minimális kereskedelempolitikai programot, s most a kivitel és behozatal további emelésének problémájával foglalkozik. Benes külügyminiszter tegnap kihallgatáson fogadta a három delegáció vezetőit, s ezek tájékoztatták a tárgyalások előrehaladásáról. A határozati javaslatok jóváhagyására holnap ül össze a konferencia teljes ülése.1 A konferencia által előkészített anyag a; kisantant-tanács zágrábi ülésének napirendjére kerül s ott fogjak véglegesen edk fogadni. Az elfogadandó egyezmény visszamenő hatá* lyu lesz s január elsejétől fog szólni. A osetí iparospárti Novy Vecemik értesülése szerint a tárgyalások nem mindenben vezettek eredményre, s több olyan probléma maradt nyitva, melynek elintézését a zágrábi kisantantta- nácsra bízzák. A gazdasági kisantant eddig megegyezett a minimális kereskedelmi programban — ih..berek, segítség! Mária hol vagy? Ákos! Mária! Mi történt veled? Mária a földön feküdt habzó szájjal, kifordult szemmel, a haja leégve, borzasztó sebek a testén, egész meztelenül, az ágya felbontva, az egész szoba lángban, füstben, kísértetiesen megvilágítva a lila és vörösessárga lángok feltörő fényében. Sándor a földön fekvő asszonyhoz rohant, de borzadva hökkent vissza, ahogy fel akarta emelni a földről. Mária arca krétafehér volt, a szeme üveges, szemöldöke és pillája lepörkölve, két vérteien ajka szétnyílva, állandóan reszketett és a nyelve hegye automatikusan ki-kiugrott a szájából, kéken, duzzadtan, habosán, nyálkásan, nyers húscafatban, mint egy dugattyú. Ez a látvány Sándor bácsi idegzetét is megrázta és a nagy, erős, vén ember úgy elkezdett üvölt-eni, mint egy megkéselt állat. Most már mindenki a szobába rohant. Klárikán erőt vett az orvosi ösztön ég a földön elnyúlt., vonagló test fölé hajolt. A szivét tapogatta. — Még él. — Él? — ordítozott Sándor bácsi és eszelősen nevetni kezdett.. — Él. De ... — De? — Menthetetlen. — Mit tegyünk vele? — Semmit. Vége. Mária szájaszéle már nem reszketett és a teste nem vonaglott többet, Csak a nyelve ugrált a szájában, mind lassúbb ütemben, de rémüle- tesen. Klárika a pulzusát fogta, — Még egy-két perc... Most már nem lélegzik. A nyelve sem mozog. —- Él még? — kérdezte suttogva a/z öreg és taériftU a földön. A cselédség ezalatt széthányta a szobát és vizes dézsával öntözte a zsarátnokot. A tűz egyébként csak az ágyat, a függönyöket, Mária ruháit és a szőnyegeket pusztította el. És elpusztította a gyönyörű asszonyi testet, amely most már elterülve, élettelenül itt feküdt a földön. — Él még? — kérdezte a sarkán térdepelő Sándor. — Meghalt — suttogta Klári és keresztet vetett. Sándor bácsi a Miatyánkot mormogta elfebé- redett, remegő ajkai között. IX. A temetésen együtt volt az egész Péterffy- család. Grónayné, Mária édesanyja könny nélkül, mint egy halkan lélegző, hófehér szobor, ott állt a családi sírbolt előtt és szemét a koporsóra szegezte. Aki ránézett: megfagyott abban a vér, hogy ez a magas, délceg, szép magyar matróna a. következő pillanatban már nem bírja tovább ezt az emberfeletti némaságot és sírásban, jajveszékelésben, átkozódásban, vagy nevetőgörcsben és eszeveszett őrjöngő. sikoltozásban omlik össze a lánya koporsója mellett. De KIema mereven és hangtalanul állt ott, mint. egy ijesztő bálványkép. Ott volt mindenki, csak István és Klárika anyja, Ágnes maradt otthon a beteg ura mellett. Hartmann Magda is eljött a temetésre és az egész szertartás alatt az apjára gondolt. Hogyan, hát ez is lehetséges? Hát az ö apja is meghalhatott volna? Később észrevett egy öregedő embert:, sápadt, sovány, de finom és arisztokratikus alakot, aki nagyon hasonlított Keresztes Klárira. Ez Keresztes Barnabás volt, Ágnes testvórbátyja, aki a háború elején Lyonban rekedt, ott 101.8-ig internálva volt és Pe- jachev.,.. iiorváth bánnal jött haza, egy kis francia asszonykával és két kis Keresztessel, ak% Lóriban születtek. Barnabás Klárit támogatta. Pista Klema nénibe karolt. Sándor bácsi egymagában áll a sírbolt ajtajánál és vastag bajuszára csepegő könnyeit törülgette kockás zsebkendőjével. i István alig támolygott a lábán. Ákos ég Vilma keservesen sirtak. * Késő éjjel, a sírbolt előtt Keresztes Barnabás halkan beszélgetett unokahugával, Klárikával. — Meddig maradsz itt? — Nem tudom. Pécsre, vagy Szegedre szeretnék elmenni a klinikára. — Pestre? — Soha. — Elemér itt volt? — Itt. — S nem találkoztatok. No jó. Majd nemsokára találkozni fogtok. — Soha. Barnabás kicsinylőleg legyintett. — Gyerekes beszéd. Akik úgy szeretik egymást, mint ti ketten, azok végül is hiába, akárhogy kapálódznak... de meg úgy is minden kiderül. Megkaptad a levelemet, amelyben a gyöngysorról írtam? — Nem. Barnabás ijedten kapta fel a fejét és fülig elpirult. — Hogy lehetséges ez? És belenyúlt a kabátja belső zsebébe. Rengeteg pénztárcát vett ki a feneketlen zsebből és számlák, bankjegyek és okmányok közül hosz- szas és izgatott keresgélés után kihalászott egy levélboritékot. — Főbeütni való, hitvány kutya vagyok. Fél- bolond, vén lump, alávaló bitang — dörmögte őszinte felháborodással. — Itt van a levél. A zsebemben felejtettem. * — Nem baj — sóhajtott Klárika, Most úgysem érdekel a gyöngy. * — Pedig nagy dolgok történtek ... —. Ugyan? — vetette fel a fejét érdeklődve Klári. De aztán újra maga előtt látta Mária viaszsárga arcát és vieszaroskarlt tehetetlen, néma fájdalmába. Barnabás azonban beszélni kezdett. — Rosszul tetted, édes búgom bogy senkinek sem. szóltál a. gyöngynyakékről. És különösen kár volt titkolóznod szegény Mária előtt. —- Miért épen Mária előtt?' — kérdezte csodálkozva Klári. — ő talán tudott volna segíteni rajtad. — Nem értem... Mária?... Klára sírva fakadt. Barnabás is a szemét türölgette. — Te nagyon titkolózó vagy. — Az édesanyám tudta... — De Mária ... — Mária zárkózott.volt, tele volt maga is gonddal és fájdalommal és ném tudtam az ö szivéhez közelférkőzni soha. Különben is ... — Nos? — Senkire sem tartozik a dolog. Barnabás elórzékenyedett. — Hát látod, ez az. Benned is Grónay-vér kering, gőgös és szemérmes, dacos és gyanakvó és te is magadra maradsz a magad szenvedéseivel. Szerencse, hogy édesanyád elmodta nekem, miért került szakításra a sor közted és Elemér közt. Lehet, hogy én rendbehozom. a dolgodat, lányom. Én. Igen, én, a vén Barnabás, az elűzött és miihaszna Grónay, a kalandor, a fantaszta és boldogtalan vén Íródeák, a kártyás, a lump, a tékozló és léha Barnabás, akivel az összes Póterffy és Grónay gyerekeket ijesztgetik, mint szörnyű példaképet. Na, nem baj. Én azért megmutatom, hogy valamire engem is lehet használni, ha minden kötél szakad... Barnabás ellágyult és Klárika megsimogatta bátyja sovány, sápadt arcát. — Miről van szó kedves Barna bácsi? — nát arról, hogy én feltettem magamban:- no ezt a dolgot nem hagyjuk abba, itt ki kell derülni az igazságnak, az mégis lehetetlen, hogy egy ostoba véletlen két olyan derék embert tönkretegyen, mint te és Elemér. Akarod hallani? Nem? Mindegy. Elmondom azért. Nos, hát én vettem kezembe a nyomozást. Három hónapja nyomozok és már nyomon is vagyok. — Szent Isten! > — Bizony. Most már sok mindent tudok. — Kié volt a gyöngy? — kérdezte hevesen, önkénytelenűí, szinte extázisbán Klára. — Várj csak... Ott még nem tartunk, Iá-, nyom. Hát én először is elmentem a rendőrségre és a detektív eket kitanitottam, hogy meg kell- tudni mindenekelőtt: a gyöngynyakék hol és mikor készült?! És ékszerészekkel megvizsgál-: tatt-uk- azok a platinacsatt alján egy amstarda^ mi cég jelzését- találták. Nosza, rögtön irtunk a cégnek- aho! az ilyenfajta vag-yöntérő cikkek bizonyára lajstromozva vannak. Úgy in volt. 6Folyta>t)nkJ Sucányi titíklás: Cl múub^enti haMk} — REGÉNY — 12
