Prágai Magyar Hirlap, 1934. január (13. évfolyam, 2-25 / 3333-3356. szám)

1934-01-14 / 11. (3342.) szám

STRASSBURG ÉS BESZTERCEBÁNYA Mai SZVATKÓ PÁL Prága, január 13. A rádió birodalmában nem vagyok annyira otthonos; mint valószínűleg sokan szlovenszkói olvasóim közül, 6 ennélfogva meglepetten fi­gyeltem föl, amikor múltkor egy idegenszerü német kiejtéssel beszélő állomás hangjait hal­lottam meg a csodálatos szerkezeten. A ked­ves női hang szokatlanul édes és hullámzó mó­don ejtette a legtisztább német szavakat, s ami még jobban meglepett: beszédébe francia kifejezéseket kevert, Amolyan hivatalos kife­jezéseket, például „député", „ohambre de com- iraerce^, „préfet de police", s „Herr" helyett ál­landóan „monsieur“-t mondott, „Frau" helyett „Madame“-ot. Egyébként folyékonyan és hosszan beszélt, leadta a legfrissebb híreket, majd egy német dialektusban előadott kis színdarab következett. — „A strassburgi rá­dió", . — mondották vendéglátóim — „kitűnő állomás, ma talán az egyik .legélvezhetőbb és legtarkább német műsorral". Eszembe jutott az elszászi rádióhölgy ked­ves német előadása, amikor most újra annyit beszélnek nálunk arról, hogy kibővítik a né­met, illetve a magyar rádióleadást a köztársa­ságban. óriási bejelentések történnek, a sajtó mint határtalan vívmányról nyilatkozik az uj tervről 6 az eredmény az lesz, hogy a pozso­nyi magyar órát. esetleg Besztercebányára át­tevő, naponkint réhány perccel kibővítik. Lám, a franciák nem csapnak ekkora hűhót a strassburgi rádióval, pedig ott minden szó, ami franciául elhangzik, németül is megjele­nik, sőt a német műsorban kapjuk a leggaz­dagabb német dalleadásokat, a legszebb német táncokat és zenét. A strassburgi rádió tulajdonképpen nem is francia, hanem tele van helyi vonatkozással, melegen istápolja a lakosság lokálpatriotizmu­sát, szokásait és ízlését. A franciákat nem kötik kisebbségi szerződések, a nagy és ne­mes nép spontán adománya az, amivel az elzá­szi németeknek a rádió utján kedveskedik. Pa­ris beállítottságát a másfélmillió elzászi né­mettel szemben egyáltalán nem befolyásolja a francia-német viszony: bármennyire boryoluit és elmérgesedett az, bármennyire ölik egy­mást a két hatalmas ország érdekei a világ- szinpadon, Paris jó! és kedvesen bánik a. saját németjeivel, mintha mi sem történne Német­ország és Franciaország között. Ez az, amit mi is kívánunk: a. kisebbséggel való bánás­módot függetleníteni kell a nagypolitikától és a diplomáciai ellentétektől. Azt, amit a hata- lom a kisebbségnek juttat, nem politikumnak venni, hanem természetes és magátólértetődő adománynak, mint ahogy Franciaországban senki sem ütközik meg azon, hogy az ország egyik legnagyobb rádiója elejétől a végéig kétnyelvű s a francia mellett pont az úgyneve­zett „ősellenség" nyelvét vetíti órákon, napo­kon és éveken át az életbe. Az uj szlovenszkói leadó berendezésénél és műsorának össze válogatásánál lebegjer a prá­gai illetékesek szeme előtt a francia példa, hiszen úgyis szeretik tisztelettel követni a nagy francia mintaképet. Ne csak a diplomáciában kövessék, hanem a kisebbség kultúrájával va­ló bánásmód terén is. Nem • elég, ha politikai centiméterrel kimérve néhány perccel hosszabb ideig fog valami ismeretlen ur valami magyar szöveget olvasni az uj szlovenszkói rádióban. — mi a strassburgi minta betartását kívánjuk. Azt sem mondhatják ez alkalommal, hogy tel­hetetlenek vagyunk, hiszen a nagy példakép, Franciaország, amelyet nem is kötnek kisebb­ségi szerződések, megadta az elzásziaknak azt, amit mi kérünk, holott százalékarányban kevesebb német van Franciaországban, mint magyar Csehszlovákiában. Ha már a szlovenszkói rádió tervezett, re­formjáról beszélünk, a műsorról is megemlé­kezhetünk. Valahányszor a csehszlovák kul­tuszminiszter a magyar kisebbségről nyilatko­zik, büszkén rámutat arra, hogy a köztársaság kormánya kulturális téren mindenkinél többet tesz a kisebbségért, sőt a miniszter szavaiból kicseng néha az az állitáe is, hogy a kultúra, amit a magyarságnak adnak, magasnivóju és gyönyörű. Sehol nem nyílik kedvezőbb alkalom a hangoztatott elv bebizonyítására, mint az uj rádióban. Amit eddig a pozsonyi magyar óra adott, —- néhány tiszteletreméltó kivételtől el­tekintve — nemcsak kevés volt, hanem szána­lomra méltóan gyönge is, amiről nem a rendező tehet, hanem az, aki tülke vés pénzt bocsátott rendelkezésére. Amit eddig hallottunk e ma­gyar órán, valóban nem reprezentálhatja a ma­gyar szellemi életet. Olyan program volt, amely­nek hallatára az ember inkább leszokik a magyar kultúráról mintsem hogy megkedvelje. Nem cso­da, ha a szlovenszkói magyarság szívesen hall­gatja a budapesti rádió muzsikáját, a vidám és kedves előadásait. Szívesen hallgatja ezt a rá­dióműsort, mert, egyrészt megérti, másrészt mert jó. A köztársaság leadóit is szívesebben hallgatná, de egyrészt nem érti őket, másrészt műsoruk rossz. Tessék ezen a két hibán segí­teni, s bizonyára mindenki élvezettel fogja be­kapcsolni a belföldi műsorokat. A magas ízlésű magyar közönség unottan fordul el attól a pri­mitív programtól, amelyet a belföldön ma kap, s nívójának megfelelő szórakozást keres. Nem tehet róla, ha itt neon találja meg. Ez nem poli­tika, ez a műsor összeállításának kérdése. A magyarok nem csökönyösek. Szívesen el­ismerik és pártolják azokat a kulturális dolgo­kat, amelyeket megértenek s ami elkényeztetett Ízlésűiknek megfelel. Ha a szlovenszkói uj rádió olyan lesz;, mint a strassburgi: törődni fog a megértés elemi problémájával és műsora nívó­ban vetekedni fog a többi állomással, akikor mindenki szívósén rákapcsol.. — Viszont ellen­kező esetben, pusztán politikából, müsorjavitás nélkül, kár megépíteni az uj leadót. Az illetéke­sek értsék meg végre, hogy a rádió sikerének kérdése nem politikai kérdés, hanem az izlés kérdése (amit egyébként a közelmúlt kellemet­len tapasztalatai után például a hitleri német- ország rádióintézői is megértettek) s az győz benne, aki szebbet és jobbat tud adni. A rádió a modern Orpheusz — de csak akkor Orpheusz, akkor megy utána mindenki mindenhová, ha tényleg olyan gyönyörűen muzsikál, mint ahogy éppen .a legendás hirü Orpheusz- tudott muzsi­kálni a mitológiában. Bukarest, január 13. Tatarescu kormá­nya tegnap este minisztertanácsot tartott, amelyen először jelent meg Titulescu, aki végérvényesen elfogadta a külügyminiszteri tárcát. A külügyminisztert a kormány tagjai melegen üdvözölték. A kormány elhatározta, hogy erélyes rendszabályokat léptet életbe a veszedelmes politikai áramlatok ártalmatlan- nátevésére. A minisztertanács intézkedései alapján az egyház, az iskolák és a katonai hatóságok is részt vesznek az elhárító munká­ban. A főiskolai törvényeket megváltoztatják és az egyetemi hallgatóknak megtiltják, hogy politikai pártokba lépjenek és részt vegyenek nyilvános tüntetéseken. A közoktatásügyi mi­niszter és a hadügyminiszter közös törvény- javaslatot dolgoz ki, amelynek alapján az is­kolákba bevezetik az előzetes katonai kikép­zést és a fiatal generációt rendre és nemzeti fegyelemre oktatják, a román nemzeti egy­ház ugyancsak részt vesz a belső egészségese- dés munkájában. A minisztertanács végén az igazságügy­miniszter bemutatta az állam védelmére vo­natkozó uj törvényjavaslatot. Pár is, január 13. A Petit Párisién bu­karesti munkatársa beszélgetést folytatott Tatarescu miniszterelnökkel. A román kor­mányfő az interjúban kijelenti, hogy a ható­ságok mindent elkövettek a Vasgárda ártal­matlanná tevésére. A Vasgárdától eltekintve az országban teljes rend és nyugalom ural­kodik. Az cgyenrokaviselést megtiltották. Az egyetemi hallgatók egyenruhát kapnak, de ez az uniformis már külső formájával is az ál­lam érdekeit fogja szolgálni. A kormány pénzügyi politikája és külpolitikája változat­lan marad. Naximos görög külügyminiszter európai körutia után hamarosan megkötik a balkáni paktumot Bulgária magatartása bizonytalan — Albánia nincs a szerződő államok sorában London, január 13. Maximos görög kül­ügyminiszter, aki az elmúlt héten végig­járta a nyugateurópai nagyhatalmak főváro­sait, a hét végén elhagyja Londont és vissza­tér Görögországba. Újságíróiknak kijelen­tette, hogy útja eredményével meg van elé­gedve. A Daily Héráid munkatársa megkérdezte Maximost, vájjon igaz-e az. hogy Albániát nem vonják be a Balkán-szerződésbe, a kül­ügyminiszter erre a kérdésre nem válaszod. Az angol külügyminiszter a görög külügy­miniszter tiszteletére tegnap adott ebéden beszédet mondott és az angol kormány ne­vében melegen üdvözölte a balkáni szerző­dés tervét. Hir szerint Simon angol külügy­miniszter azt javasolta Maximosnak, hogy a balkáni hatalmak no kövessenek negatív magatartást Bulgáriával szemben és tegyék vizsgálat tárgyává a bolgár követeléseket. A balkáni paktumot Görögország, Török­ország, Románia és Jugoszlávia között kötik meg, míg Bulgáriát fölszólítják a belépésre, de nem kényszerítik arra. a szerződést ha­marosan aláírják. Angol politikai körök az olasz-francia közeledés egyik fontos jelensé­gének tartják a balkáni szerződést. Lapvásárlók ne fogadják el est a számot képes melléklet nélkül "VI MM SZAMUHK A KÉPES HETTtl M OtPM. lsem, Ar. a Korona ^ 11. (3342) szám • Vasárnap * 1934 január Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- „ Szerkesztőség: Prá g alL P a n s k a “l,ce 12* 7V”v°nt8 “Kí:k?;rr ér«4ÜÍ' A szlovenszkói es ruszinszkói magyarság Pr^VVa^á “ c. n m .I'.w. félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. i.,.i • » a ^ . R képes melléklettel havonként 2.50 Kd-val több politikai napilapja J*1l',<m = 34184. szám ár. 1.20 Ki. vasárnap 2.--KÍ SÜRGŐM YCIM: HIRLRP. PRRHR Az állam védelméről szóló u) törvényt kap Románia Titulescut melegen fogadták minisztertársai' - Az egyház, az iskola és a hadsereg közös erővel lép fői a vasgárda ellen

Next

/
Thumbnails
Contents