Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-12 / 57. szám

6 jjag!£ 1S33 december 12, kedd. Elfogták Becsben Mezei Jenőt, a világszerte tóriii*! hamis­kártyás kalandort, aki Hóivá! Mentáért ttlrüeJf bandájának Is tagja volt Budapest, december n. A bécsi rendőrség szombaton este rádio- gram utján értesítette a budapesti -rendőrfő-- kapitányságot, hogy ott elfogták egy Mezei Jenő János nevű budapesti származású em­bert, akit hamiskártyázás miatt jelentették fel Mezei a rendőri igazolása során Nagy Elemér néven akarta igazolni magát, a bécsi rendőr­ség azonban rövidesen megállapította, hogy a világszerte körözött Mezei Jenő kalandor­ral azonos. Mezei ellen a magyar hatóságok z6 rend­beli csalás, sikkasztás és 14 rendbeli uzsora vétsége miatt adtak ki körözést. Mezei Jenő mint a Horvát Menyhért hír­hedt bandájának egyik tagja volt, az egész világon ismertté tette a nevét s állandóan több ország rendőrsége üldözte. Mezei még a békeidőben kezdte meg kalan­dorkodását. A háború előtti években zugbuk­méker volt, azonban több lóversenycsalás mi­att kitiltották a versenyekről. Abban az idő­ben nem tudták rábizonyítani furfangos mó­don elkövetett csalásait. Mezei ezután el is tűnt Budapestről. Később, 1912-ben, egy vas­úti ékszerrablással kapcsolatban tűnt fel új­ból. Egy budapesti ékszerkereskedőnek a ko­lozsvári gyorsvonaton ellopták százezer ko­rona értékű gyöngyeit. Mivel Mezei is a vo­naton utazott, a gyanú azonnal ráterelődött s a detektívek Brassóban letartóztatták. Vizsgálati fogságba került s három évre Ítélték el. Felebbezés során kellő bizonyíté­kok hiányában a Tábla felmentette. Valószínű azonban, hogy Mezei részt vett az akkor nagy szenzációt keltő ékszerrablás­ban, mert amint a viszgálati fogságból kisza­badult, Budapesten tűnt fel és költekező élet­módot folytatott. A Rózsa-dombon villát vásárolt, i6oq négyszögöles kerttel. A háború alatt vámcsalás miatt ütközött össze a hatóságok­kal. A háború befejezésekor eladta a rózsa­dombi villát s eltűnt Budapestről. Egy év múlva azonban újból felbukkant s az Aradi- utcában. „Masken“ Hitelintézet címen üzletet nyitott, ahol különböző értéktárgyakra hitelt folyósított. A békés kereskedői életet azonban rövidesen megunta. Az elzálogosított érték­tárgyakat eladta s egy napon váratlanul el­tűnt Budapestről. Barcelonába utazott, ahol hamiskártyázás­sal foglalkozott. Majd Rio de Janeiroba köl­— Agyafúrt szeszcsempészeket fogott a teke- házai pénzügyőrség. Ungvári tudósítónk jelenti: A szeszcsempészésnek egészen ravasz módját eszelte ki tárom gödényházai parasztember. Fel­raktak egy szekérre széna közé 150 liter szeszt, letakarták dunnával és egyik társukat mint bete­get ráfaktették a szekérre azzal az ürüggyel, hogy beszállítják a nagyszőllősi kórházba. A dolgot be­súgták a pénzügyőröknek, mire egy pénzügyőr biciklire kapott és a kocsi után eredt. A szőllősi begy alatt érte utói a csempész társaságot és megállásra szólította fel őket. A „beteg44 volt az első, aki kiugrott a szekérből, a közeli szőllőben felragadott egy karót és már éppen neki akart tá­madni a pénzügyőrnek, mikor egy autó érkezett a helyszínére, melynek utasai a szorongatott em­ber segítségére siettek. A társaságot letartóz­tatták. xx Influenza, torokgyulladás, az óit és ga rat elnyátkásodása, a mandolák megbetegedése, valamint tüdőcsucshuruit esetén gondoskodjék arról, hogy gyomra és belei a természetes „Ferenc József* kesmiviiz használata által többször és alaposan ki tiszti titaissajnak. — Bukaresttől Budapestig az Orient-express egyik kocsijának tengelyén utazott egy állásnél­küli ácslegány. Budapestről jelentik: Tegnap este a Bukarestből jövő Orient-express egyik kocsijá­nak tengelyéről egy összefagyott embert szedtek le a vasutasok Az elcsigázott, összetépett ruhá­jú embert bevitték az őrszobára, ahol, mikor né­mileg magához tért, előadta, hogy Hudák Anta, 82 éves albertfalvai áccsal azonos, aki 1916-bar rukkolt be katonának, román fogságba került, s 1 románok évekig tartották internáló táborbai Brassó mellett. Mikor innen kiszabadult, továbl kellett járnia a kálváriát, mert álláshoz nem ju tott és csak alkalmi munkákból tartotta fenn ma gát. Időközben megnősült, egy orosz nőt vett fe leségül, akit szintén magával akart hozni, az asz szony papírjai azonban nem voltak rendben ós ig? kénytelen volt egyedül útnak indulni. A szeren c3étleD ember az irtózatos hidegben Bukarestté utazott a vasúti kocsi tengelyén. Annyira megsaj nálták, hogy gyorsan meleg ruhát kerítettek nek és beutalták a népkonyhára, ahol egyelőre ellá táet fog kapni. % tözött, ahol Horvát Menyhérttel találko­Horváttal egyetértésben Mezei rövidesen kár- tyaklíubot alapított, ahol természetesen hamis kártyázás folyt. Rio de Janeiroban ez egyszer Mezei fizetett rá az üzletre. A játékkasszinót jobbára nemzetközi szél­hámosok, hírhedt és körözött kalandorok látogadták, akik összejátszottak a krupiék­kal és Mezei bankját teljesen kifosztották. Csekély pénzzel a zsebében .szökött fel Mezei egy oceánjáró gőzösre s a Riviérára utazott. Végigjárta a francia és az olasz tengerpart összes üdülőhelyeit s valamennyi helyen je­Színház, Műi/észetr BUDAPESTI LEVÉL Budapest, december 11. A mait héten már az ötödik színház csukta be kapuit a szezon közepén, Bármennyire is fájdalmas legyen ez a kényszerszüneíelés, mégsem en­gedhetjük meg, hogy a színházigazgatók a „rossz gazdasági viszonyokra1* és a „pénz­telenségre** kenjék azt a szomorú látványt, hogy ragyogásra hivatott transzparenseik sö­téten meredeznek a pesti éjszakában. Mert ami a gazdasági viszonyokat és a pénztelenséget illeti, özek a tünetek nem újak, másrészt kár volna eltagadni azt az el­vitathatatlan tényt, hogy a rosszán már túl­vagyunk és lassú, de fokozatos javulás állott be az egész vonalon. Másrészt ne felejtsük el, hogy Budapest színházi város és a közönség szívesen elspórolja a szája elöl is a falatot, csakhogy estére a színházba mehessen. Éppen ezért legelsősorban saját magára vessen a színházigazgató, aki kénytelen bolt­ját bezárni és ne keresse a baj okát külső kö­rülményekben. Vegyük csak sorjában: A Pesti Színházról már tavasszal, amikor a „Zsákbamacska** című operett telt házakat vonzott, megírták, hogy nem bíznak benne. A színházigazgató parádés autót és gyönyörű szőrmés bundát vásárolt. Kicsi szinház igaz­gatója ne vegyen nagy kocsit. A Révay-uccai színháznak kifogyott a szusza abban, hogy méregdrága sztárokat játszatott. A Kamara Szinház igazgatója jobb sorsra hivatott. Egy hónap élőit azonban fejébe vet­te, hogy a „Bengirjon1* cimü darabbal meg­hódítja a világot. Hiába óvták, nem hallgatott senkire. Most csak vasárnaponként játszha­tok, remélnünk kell, hogy talpra áll. A Király Szinház legrokonszenvesebb az ez- idöszerinl zárt színházak között. Az áldozat­kész igazgatóság nagy pénzt költött a „Sült galamb** cimü operettre, amelynek szöveg­könyvéről a lapok megírták, hogy egy számo­lócédulát sem ér meg. A Király Szinház jó arccal szenvedte el a bukást és három jubi­leumot csinált a revtiböl, hogy müvész-sze­mélyzetét foglalkoztassa. Minden remény megvan ahhoz, hogy a szinház legközelebbi darabja meghozza a direkciónak azt a sikert, amelyet megérdemel. A Vígszínház kényszerszünetét mindenki előre látta, csak a szinház vezetősége hunyta ba a szemét. A lipótvárosi kispolgár a „Caesar és Cleopatra“ első próbájának napján meg­mondta volna, hogy kár a fáradságért. A kö­zönség uj darabot akar uj Írótól. Egészes bi­zonyos, hogy a színház dramaturgjának szek­rénye mélyén nem egy olyan színdarab hever, amellyel el lehetett volna kerülni azt, hogy ez a szép és jobb sorsra éTdexnes szinház napokig veszteg heverjen. A Városi Szinház szombaton, vasárnap és ünnepnapokon a „Fehérvári huszárok** együttese játszik, hétköznapokon csukva van­nak a kapuk. Azt kell remélnünk, hogy a bajba jutott színházak rövidesen segítenek magukon és jobb, érdekesebb, művészibb teljestményeik- kel hódítják meg ismét a közönséget. Búcsú Fedáktól A nagy magyar miivésmő egyévi tartózkodásra kedden Amerikába utazik enni kellett, mert hiszen az ember nem sérthette meg azokat a drága vendéglátóit, hogy ne a legjobb étvággyal egyék. Örökös halanezi- dozás volt így az életem, hogy jaj Istenem, berekedek, jaj Istenem, elrontom a gyom­romat. Most ez bál" Istennek mind nin­csen: viszem a Fedákoi magammal egy bádogskatulyában, ebetek helyette, a mennyit akarok, nem reked be, nem ront­ja el a gyomrát. Nagy passzió, annyit mondhatok. — Milyen érzés ez igy tél víz idején ne­kivágni az óceánnak? Mindig újra kezde­ni egy kicsit az életet? Elkomolyodik. — Én tényleg mindig újra kezdem. És ez életem legnagyobb ajándéka, hogy mindig újra kezdhetem! Ez tart frissen, ez ad energiát, jókedvet, egészséget, hogy mindig valami előtt állóik, ami érdekel, ami uj, ami izgat. így télviz idején nekivágni az óceáninak? ... Ha volna időm, álékor talán meg is ijed­nék tőle. akkor talán el is állna a léleg­zetem, elszorulna a torkom. í)e hál* Isten­nek, nincs időm reá: mert végeredmény­ben tervtelenül megyek ki. Én csak azt tudom, hogy a filmemet meg akarom mutatni az amerikai magyarok­nak, ákikkel nem törődik senki és akiket senki sem szeret úgy, mint én. S most ada­tott meg nekem először, hogy odia is elme­hetek, ahova egy társulattal nem lehetett e] menüt: Westvirginia bányavidékére például, a hol 20 éve nem hallottak magyar szót.. Hogy azután a turném után mi történik; hogy tudnám ón azt előre olyan mammut- országban, mint Amerika — ahol ha vaja­ki futni akar, az futhat is, mert engedik, mert lehet! Lehet, hogy filmdarabokkal fogok foglalkozni s a sztároknak fogom keresni a jó filmszerepeket Lehet, hogy, egy munkásznbbonyt húzok és beállók egy nagy rendező mellé vo- lontőmek kora reggeltől késő éjszakáig ós megtanulom ezt a mesterséget De lehet az is, hogy el fogok játszani egy ’ filmszerepet, vagy hogy — színpadon fo­gok játszani... vagy leülök a Csendes­óceán partján és megírom az „Útközben4' cimü könyvemnek a folytatását . • • De mit lehet tudni: talán borügynök leszek! Ég Délamerikát nem akarom Mhagyni: Sao Paulában 35.000 magyar ól! Úgy sze­retném kibeszélni magamat velük. És ta­lán róluk írnék könyvet — mit tudom én... Nézem ezt a Zsázsát ós hallgatom. Meny­nyi nyugtalan energia, mennyi tettvágy van a kócos fejében, bogy ég a fantáziá- > ja! Egy miniszterelnök, egy bank- és had- . vezér veszett el benne, igazi Seybold, per- . 'petuum mobile, Columbms Sári, feltaláló és pionír, életének örök argonautája . . . Meglátják, a végén még karriert fog csi­nálni! Good luck, szerencsés utalt, Zsuzsa! Budapest, december 11. Keiden déli 2 órakor a bécsi gyorssal Fedák Sári egy évi tartózkodásra Amerikába uta­zik. Zsazsa a Carltonbiain lakik, a szálló legna­gyobb szobájában. A szobába, amelyhez képest egy hadban álló harctéri parancs­nokság színhelye csendes idegszanatórium, — csak közelharc utján lehet bejutni! Hajóbőröndök hekatombái torlaszolják el már a folyosót is, szabók, szállítók, csomaggal várók, barátnők, adjutánsok, fotográfusok állingálnak minden sarok, bán, de bemenni nem lehet. Zsazsa ruhát pró­bál. 38 uj ruhát, 6 uj bundát, 35 uj kala­pot, 35 pár uj cipőt, ugyanannyi kesztyűt és retlíkült visz magával Zsazsa Ameriká­ba ma este próbálja az utolsó turnust, 14 estélyiruhát. Az ajtónálló komorna a te­lefonon megbeszélt jelszó fülbesugása után beenged az előszobába. Csukott és nyitott bőröndök rajvonala között földön heverő sámfák, fogasok, csomagok s egy arainy- korzetton pihenő selyempineseii keresztül bejutok a szobába. Egy fogas tele próbá­ra való toalettel, mindenütt kicsomagolt és becsomagolt páksaméták, rengeteg pa­pír, egy sárga selyem- és egy ezüst lamé­A A losonci kongreganista leányok szín- előadása. A Müha'lovios Gyula esperes ós a .losonci Irgalmas Nővéreik vezetése alatt álló ö eánykangregáció e hó S.-án nagyszerűen si­került ünnepélyt rendezett. Sízinre hozták N-agykéry: ,, Gr vények fölött1* című vallásos színmüvét. A 35 szereplő mindegyike elsőran­gú alakítást nyújtott s a nagyszámú néző­közönség hálás tapsokkal honorálta játéku­kat.' Az ünnepély programját néhány ének­és zenetszám ,továbbá G-aiamszeghy Margit nnély átérzéssi&l előadott szavalata és Kovács Gyula fülekpüspökw káplán ünnepi beszéde bővitette ki. Az előadást közkívánatra meg­ismételték dec. 10.-én, A „Thüringia, Németország gyöngye.** Po­zsonyból jelentik: „Thüringia, Németország gyöngye14 címen tart előadásit szombaton de­cember 16.-án este 7 órakor az YMCA „Euró­pán keresztül*4 cimü előadási ciklusa kereti­ben, Dr. Schmddt Károly Jenő. főesmeres. A köztársaság nyugati részében enyhült a fagy, mig a Szepességben — 24 fok volt a mi­nimális hőmérséklet, a nyugati depresszió Né­metországban hóesést idézett elő, úgyhogy ná­lunk is csapadékrahajló idő várható. — Várha­tó idő: Jobbára felhős, nyugaton csapadékra­hajló, a fagy gyöngülésével. Ez az utam más lesz, mint minden eddigi. Azelőtt, mikor társulattal mentem ki, min­den nap dolgoznom kellett, utazni, próbál­ni s köziben még meghívásoknak is eleget tenni, ami annyit jelentett, hogy lentékenyen megkönnyítette gazdag kartya- partnerei pénztárcáját. De innen is hamaro­san menekülnie kellett. Rájöttek a csalásra. Velencébe tette át a székhelyét, ahol csekk­csalás miatt az olasz hatóságok kétévi fegy­házra ítélték. Azonban óvadék ellenében az eljárás végső lefolytatásáig szabadlábra helyezték. Mezei amint kiszabadult a vizsgálati fogságból, megszökött és Parisba utazott. A francia fő­városban újból a kártyához folyamodott és hamis játékával hatalmas összegeket nyert. Rövid szereplés után a francia rendőrség le­leplezte és fél évre lecsukták. A francia fegy- bázban Nagy Elemér néven töltötte ki bünte­tését. Azt a hamis nevet használta, amellyel most a bécsi rendőrhatóságot akarta féreve- zetni, mert jól tudta, hogy ha a valódi nevét mondja meg, úgy a magyarországi ügyeiért is felelősségre fogják vonná Amikor a francia fegyház kapuja kinyílt előtte, Bécsbe utazott s ott folytatta tovább a hamiskártyázást. Ott történt most a leleplezése. szövétdarabka, plédek, termoszok, bőrön­dök ós újra bőröndök. Felfedezem végre Zsázsát. Csa.pzott hajjal áll a térdelő Dé­nes mester és két. asszisztense között. Már- tiri mosollyal üdvözöl. — Mi teiz, Zsazsa? — Ne is kérdezd. A szépségem! Nean nekem való. A szépség finom ürmöknek való, akik­nek finom úri férjük van, áld elsején kifizeti a villanyt, meg a spe- eerájkontót, meg kismókushas-bundát vesz — de nekünk, akiknek mindezt ma.gu[nk- nak kell megszereznünk — ez bizony nem való. Most próbálom ia huszonnegyedik ru­hát, hátra van még tizennégy... Sóhajt. Hirtelen odaszól föudvajnmester- nőjének, Kiirthy Sárinak: — Te, telefonálj csak haza, hogy a krum­plit tegyék he a sütőbe . . . Zsazsa ma este otthon alszik Szemtlőriin- ceai és sültkrumplit fog vacsorázni. Köz­ben próbálja a szálán-, Iámé-, ciré-, ve­lőm*-, tüll-, muszlin és bag óracsodákat s a jó Isten tudja, hogy valamennyinek mi a neve . • . — Az az érzésem, hogy nagyon sokáig nem fogok visszajönni, azért is stafiro­zom igy ki magam.

Next

/
Thumbnails
Contents