Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-12 / 57. szám
4 Hagíé1333 december 12, kedd.- * ^ :T5-:Sr'i2.'- V i'-ríf- •.: ' 1 A ■'. / . „P ÓSA NÉNI” Negyvenéves írói évfordulója alkalmából Irta: SZOMBATHY VIKTOR A lovasitott finánc, a megregisztrált gyermekcipő s a francia közigazgatás egyéb rejtelmei A Napló páriái tudósítójától látta, hogy a postás „csomagot feltör és kirabol”. Feljelentette a fiatalembert felettes hatóságának. Rögtön megindult ellene a fegyelmi eljárás, állásából felfüggesztették. Pódz nélkül, idegen*1 ben, a közmegvetésnek kitéve, egész karrierjét összeomlottnak látva, a fiú apja szolgálati fegyverével fejbelőtte magát. Benedek Károly. Páris, december hó. Tegnap, a vasárnapi Szajnapart nyüzsgő forgalmában figyeltem meg egy kitűnő francia családanyát gyermekeivel. Egyszerű s nemes ízléstelenséggel öltözött hölgy volt ez, kérem, nagyon meglátszott rajta, hogy mennyire élvezi az embereket, a szép kék levegőt, a munkásasszony boldog vasárnapját általában és különösen annak a három maszatos gyermeknek az örömét is, akik tágranyilt szemmel a szoknyájába kapaszkodva huzatták magukat. Nagyon boldogok voltak mind a négyen. Csak a legkisebb gyerek kezdett el egyszerre nyafogni, hogy elfáradt. A mama a karjára vette pillanyatnyilag bár (mondta) „ilyen nagy gyerek már szégyelje magát karon ülni.” — „Bocsánatot kérek madame (figyelmeztettem) a kisgyerek elvesztette az egyik cipőjét.1* — Azáml Hogy fog ez tovább járni a maga lábán? Szerencsére egy másik járókelő, hallva a balesetet, figyelmeztet, hogy a közelben posztoló rendőr éppen most talált egy gyermekcipőt. — „Monsíeur 1‘agent, legyen oly szives, adja hamar ide a gyereknek a cipőcskéjét. Nézze, az egyik lábacskája meztelen: az utón esett le róla. Ez az, igen, látja, a párja a lábán van.u — „Az bizonyos”, feleli a derék rendőr bajszát húzogatva, „hogy ez a párja a cipőnek, de sajnos nem adhatom oda, A szabályzat szerint talált tárgyak beszállitandók a rendőrkapitányság elveszés! osztályára ahonnan a tulajdonos azt kellő igazolás ellenében nyugtával kiveheti.” — De minthogy a talált tárgynak már jelentkezett a gazdája! — Az nem változtat a szabályzaton, — mondja a rondőr. — Szóval most vigyem be a gyereket a főkapitányságra? — kérdi a fáradt anya kétségbeesetten. — Azt nem ajánlom, — oktat ki jóindulatu- lag a biztos ur, — mert a talált tárgyat osztályozni, leletezni, regisztrálni kell és ez legalább három napig tart. Nagyon sajnálom madame, hiszen nekem is vannak gyermekeim, de nem változtathatok a tényen, a szabály szabály és rendnek muszáj lenni... Mit csinál 683,219 francia közhivatalnok? A francia közigazgatás a második császárság idején Európa legjobb közigazgatása volt, mely mintául szolgált többi közt még az osztrák-magyar monarchia példás közigazgatásának is. Mióta azonban a kormányzat 617 sokbeszédü fiókisten és nehány tucat hetenként változó semmi szakhoz nem értő szakminiszter kezébe került, azóta a bürokrácia valami furcsa külön életet él a köztársaságban minden jólélek őszinte rettegésére. A francia köztársaságnak ezidőszerint nem kevesebb, minit 683,219 közalkalmazottja és köztisztviselője van, akik többnyire nevetségesen alacsony fizetéssel minden modern segédeszköz kij- ján elavult körülményes közigazgatási törvények terhe alatt végeznek nagy buzgalommal oly munkát, mit modern organizáció mellett fele, sőt negyedannyi ember jobban elvégezne. Mindössze egy-két éve, hogy például a párisi központi törvényszéken egyáltalában van telefon. Nagy eredmény volt, hogy sikerült ott három to- lefonoskisasszony alkalmaztatásával egy központot létesíteni és az igazságügyminiszter ezért a rendelkezéséért valósággal forradalmár hírébe jutott. Most készülnek végre autóval látni el a csendőrséget, mely eddig gyalogosan vagy biciklin kergette az automobilos bűntettesek nyomát. (Hogy pontosabbak legyünk, volt összesen négy automobiljuk, kiselejtezett kocsik, melyeket egy autógyáros szívességből bocsátott egyszer rendelkezésükre.) Más kérdés, hogy autóhoz fognak-e végre jutni a fináncok, kiki egyelőre ugyancsak biciklin vagy gyalog szaladgálják végig a határt, az adóbehajtók, akiknek motociklijük sincs. bár évről-évre jár nekik bizonyos járulék még a mult századból lótartás cinrén. Meg is kérdeztem egyszer, hogy mit csinálnak vájjon, ha például jelentést kapnak, hogy automobilon szeszt óhajtanak csempészni itt meg itt a hatóság elől? — „Akkor kötelet feszítünk ki az utón keresztül”, világosított fel az ellenőr. „És ba az autó más utón megy? — Akkor a hatóságnak pechje volt! De legjellemzőbb talán, hogy az úgynevezett „brigádé volante” a fináncminisztérium repülő osztagai vítm- és adócsalások felderitésére, szintén most fogják csak megkapni első autóikat. Eddig gyalog jártak, engedélyük lévén mindenesetre szükség esetén vonatra is szállni. Tiz frank bevétel — háromszázezer frank behajtási kö tségl A francia adminisztráció azonban telve van ily képtelenségekkel. Páris város legutóbbi budgetjé- nek elővizsgálatakor Pinot tanácsos felhívta a gyűlés figyelmét a személyzet túlórázására, minthogy túlórák elmén havi 200.000, sőt 300.000 frank szerepelt mint kiadás. Aug. Lefebure tanácsos bátorkodott megórdeklőd- ni ez irdatlan tulórázási összegek értelmét, mire Monsieur Renard a Préfet de la Seine igen komolyan válaszolt: „E szorgos ellenőrző munkálatok alapján sikerült szeptember havában egy tizfrankos, november havában pedig egy 22 frankos hiányt találnunk és behajtanunk a városi kölcsön szolgálata körül.” A megajándékozott adófizető Ide vág barátomnak, az adóbehajtónak az esete is, ki egy szép napon ijedten vette észre, hogy valamilyek adófizető 8 frankkal hátralékban maradt, mely hátralékot ő elfelejtette bekérni. Márpedig az adórend szerint az adóhátralék bizonyos határidőn túl már nem követelhető. Tudta szegény feje, hogy e 8 frank hiányból minő baja származbatik neki, tudta azt is, hogy az adóköteles alanytól hiába kérné most a nyolc frankot, az a törvény ismeretében meg fogja tagadni a fizetést, s igy röviden kifizette az „összeget” a saját zsebéből és nyugtát irt róla. Jött azonban az ellenőr: „Az eljárás törvényellenes volt, — mondotta. Ez az adófizető polgár nem volt köteles megfizetni a 8 frankot, minthogy az ön felszólítása, a határidőnél későbbi keletű. Nem tűröm az adózók törvénytelen zaklatását. Tessék tehát a 8 frankot az illető adófizetőnek azonnal postacsek utján visszatéríteni.” Hogy csodálkozhatott az a kitűnő adófizető, aki 8 frank adóval adós maradván, fizetési meghagyás helyett a kincstártól váratlanul 8 frank külön ajándékot kapott. Öngyilkosság 20 fillér miatt De a copfnak megvannak áldozatai is és nem minden hivatali történet végződik bohózati csattanóval. Egy marokkói postahivatalba New Yorkból érkezett valaki számára erősen megrongált állapotban egy a,pró postacsomag. Amint a fiatal hivatalnok (mint az újságokból tudjuk, egy hadiárva, mint a franciák mondják „une pupille de la na- tion”) kezébe vette, a rongyos papiroson át kihullott egy mintának küldött ceruza. Ez volt a csomag tartalma. A hivatalnok eldobta a rongyos papirt, és zsebre- vágta a ceruzát avval, hogy majd átadja alkalom adtán a címzettnek. A hivatali szolga azonban meg(tol e’öHás nret'ten avírttú’t fel R «n ón n nüs’öil ,fóiy- neöelö-Intézet u] postáját Rozsnyó, december ix. Rozsnyó város egész társadalmának lelkes részvétele mellett történt meg december 8-án a püspöki leánynevelő intézet uj iskolaépületének ünnepélyes felavatása. Az iskolapalota építése már régen aktuálissá vált, végül is a társadalom áldozat- készsége lehetővé tette, hogy 600.000 korona költséggel felépítsék a tudomány uj csarnokát. Bubnics Mihály püspök vezetése mellett indult meg az egyházi és társadalmi akció, amely most e szép eredmény betetőzéséhez vezetett. Az impozáns, nyugodt vonalú, modern épület kizárólag a helyi iparosok munkájával épült fel. Felszentelése november 16-án történt, az iskolák már november 20-án megnyíltak, mig most ment végbe az ünnepélyes felavatás műsoros ünnepség keretében, melyet az intézet nagy tornatermében, zsúfolt nézőtér előtt tartottak. Dr. Priviczky Gyula, pápai kamarás, plébános, iskolaszéki elnc%, tartott megnyitó beszédet, majd a rozsnyói városi dalárda adta elő Beethoven „Isten di- csősége“ cimü zenemüvét. Ezután az iskolásgyermekek magyar és jiováknyelvü prológusa következett, majd egy szlovák és egy magyar nyelvű vallásostárgyu alkalmi színdarabot mutattak be. Várady Jenő Bériót hegedühang- versenyét játszotta el nagy rutinnal. Az ünnepi előadást vasárnap ismételték meg a nagy- közönség számára. Az előadások teljes jövedelmét az építkezési költségek hiányainak fedezésére fordítják. EurVítuli méter magasságban, s>„sThive<istfeó< Se^une- ring“-en megnwllt K6 mOcbánva váras u!, modern szanatóriuma Körmöcbánya, december 11. (Saját tudósítónktól.) A hólepte zólyomvölgyi fenyvesligetben, amely méltán viseli a szlovenszkói Sammering nevét, Szkalka község mellett, most nyitották meg az 1200 méter magasságban épült szanatóriumot, amelyet Körmöcbánya városa létesített. Az uj modern szanatórium, amely lényegesen emelni fogja a környék idegenforgalmát, elsősorban bazedov-be- tegség gyógyítására szolgál. Úgy a verőfényes napsugár, mint a magaslati levegő predesztinálták a közeli Szkalka ideális vidékét a szanatórium építésére és Körmöcbánya város áldozatkészsége minden elismerést megérdemel, hogy a gazdasági viszonyok között felépítette a gyógyy intézetet. A modern háromemeletes épület minden felesleges luxustól mentes, de családias és kényelmes szanatórium. Noha csak néhány nappal ezelőtt nyitották meg, máris óriási érdeklődés nyilvánult meg a gyógyintézet iránt, amely alkalmas arra is, hogy a téli sport híveit erre az ideális terepre vonzza. A szanatórium vezetését dr. Klein Ödön városi főorvos vette át. A régi szkalkai menedék- ház továbbra is üzemben marad, melynek közelében uj jégpályát és rodlipályát építettek és azokon a téli szezonban nagyarányú versenyt fognak rendezni. — Felszentelték a pozsonyi Szaléziánus templomot. Pozsonyi tudósítónk jelenti: Vasárnap délelőtt kilenc órakor szentelték fel nagy ünnepségek között az uj szaléziárus templomot, amelyet a Danubius-gyár mellett, a Mileties- és Kertész- uccák sarkán építettek. A templom befogadó képessége 3—-100 ember. A beszentolési ünnepségen dr. Okánik Lajos plébános nagy papi segédlettel először a kolostort szentelte fel, amelyben s. szaléziánus atyák napközi otthont is rendeztek be a külváros' gyermekek számára. Dr. Okánik Lajos szentbeszédében az otthon jelentőségét méltatta, amelyet az eddig folügyolet nélkül lévő gyermekek számára létesítettek. A szentbeszéd után feldíszítették az oltárt és dr. Nocesálek nagyszombati püspöki titkár fölszentelte a templom kegytárait. Ezután dr. Okánik Lajos ünnepélyes szentmsiét celebrált. Mise alatt a szalé- ziánus kispapok ötventagu kórusa énekelt. % az embereket arra, nogy meguezaeu munudKai folytathassanak. Abban rejlik a nagyszerű, a csodálatos, hogy Pósa néni keze nem ejtette e! Pósa tollát, az emlék nem lett benne „adminisztrációvá”, nemcsak szoborban, emléktáblában s családi körben hirdette Pósa emlékét, élesztette a szeretet lángját, hanem Írásban is folytatta a munkát, felemelte azt a tollat s ahogyan Pósa Lajos és Andrássv Lidia eggyé lettek, úgy lett eggyé lírájuk, epikájuk, egész Írástudásuk, mü- 1 vészetiik. Pósa néni írásait ni a is szereti az egész gyermekvilág. Gonddal telt óráinkban magunk Is szívesen elővesszük verseit, gondfelejtetőnek. Nóták és dalok, versek és himes prózák születtek a két lélek tovább-együttéléséből. Pósa néni nem hullatta a feledésbe a Pósa nevet. írjuk ezt abból az alkalomból, hogy Pósa néni most ünnepli írói pályájának nerí venesztendős fordulóját. Most, vasárnap van a szerzői estje a pesti Zeneakadémián. Az ura emléke élő valóság lett a szivében, ennek az emléknek élt és áldozott. Fanatikusan, örökké égő lánggal. Pedig közben — ő maga is írónő. Mennyi szeretetet hintett el gyermekverseiben, mennyi lélekmeleg áradt szét Írásaiból, milyen messzire viszi az antenna Pósa néni finom meséit most is! Micsoda együttérzés az életpárral, az elhunyttal: ott folytatta, ahol Pósa elhagyta — azt kell hinnie az embernek, hogy vannak titokzatos, megnevezhetetlen és megdöbbentő erejű fluidu- mok a lelkek áramában, amelyek képessé teszik Ö maga ugyan nem gömöri, de Pósa bácsi révén jussunk van hozzá Gömörországban s igy egy kicsit egész Szlovenszkón is. Mondhatnám úgy is: „a költő özvegye”, de ez alatt a kifejezés alatt a közvélemény mást ért, mint amit kifejezni szeretnék, mert nem a „busongó” özve- vyAt láttam soha Pósa néniben, aki emlékein élt volna egy régi, letűnt álomvilágban, hanem — ha lehet magam igy kifejeznem — a lelkes özvegyet személyesítette meg Pósa néni, aki fáradhatatlanul ápolta ura emlékét. Ragaszkodott ehhez a jogához, minden pillanatot, minden alkalmat felhasznált arra. hogy Pósa Lajos emlékének áldozzon s áldoztassou. Fáradhatatlan volt, mondom, tele lelkesedéssel, igyekezettel, ügybuzgalommal s amint csak alkalmat talált, rögtön odaállította elhunyt férjét a többiek elé, példaképnek, Pósa Lajos egyénisége az özvegy előadásában még jobban megszépült, ragyogó lett, s a kor, amelyben élt, százszorosán kívánatos. Életem első interjúja fűződik Pósa nénihez, ifjonti hévvel, de sok belső reszketéssel állítottam be Pesten Tűzoltó uccai lakására pontosan tíz esztendővel ezelőtt s bátortalan kérdésekkel ostromoltam. A kérdésekből és a feleletekből olyan lelkes beszámolót faragtam a Gömör hasábjain, hogy mindjárt sajtópolémia lett belőle, a nemesradnótiakkal. így aztán első nyilvános vitám is Pósa nénivel kapcsolatban történt — régen kezetfogtuink már, egykori „ellenfelek”, akik ebben az ügyben szerepeltünk — s Pósa néni is megérthette, hogy a nemesradnóti atyafiai emléktáblát állítottak nemrégiben Pósa Lajosnak. meg is érdemelte. Fáradhatatlan, buzgó s nemes lélek az özvegy, nem nyugodott addig, amis Budapesten is nem hirdeti Pósa bácsi emlékét egy szobor, s amikor csak tehette, a rádióban szavalta, szavaltatta Pósa verseit, könyveit adta ki. Olyan özvegy, aki érdemes a névre. Ha az öreg Pósa bácsi most letekint az égből. mosolygó szemmel nézheti életepárját. mondhatja csendes égi szivarszó mellett: ezt a2 asszonyt érdemes volt elvenni... Andrássy Lídiának hívják. Tanítónő volt. Mikor Pósa Lajos elvette, a Pósa-asztal Írói olyan magyar-lzü lakodalmat csaptak Monoron, amilyet csak a legkörmönfontabb vőfélykönyvek ismernek. A hálás utókor a monori házat is megjelölte egy emléktáblával... Az Alfölddel az ünnepély alkalmával ismerkedtem össze, mélabus. lapos vidék, valóban a szerelem és a szeretet tüze kellett hozzá, hogy ebben a méla, mérhetetlenül egyhangú környezetben kivirágozzék Pó- sának s Andrássy Lídiának lírája... Segítőtárs volt, élettárs, szellemileg egyenrangú fél. Az Én UjsÁgomat Is a feleség segítette szerkeszteni. Csodálatos, amikor megtudtam, hogy a gyermeklap szerkesztői üzeneteiben alig-alig üzengetett Pósa bácsi személyesen nekem, hanem Pósa néni intézte el az egész gyerekország levelezését Fiúmétól Brassóig, Pósa néni integetett jóra, kedves szüleim támogatójaként a szerkesztői üzenetek hatalmas tekintélyű rovatában, nem éreztem magam kijátszottnak, csalódottnak, meleget éreztem a lelkemben s hálásan csókoltam meg a kezét, hogy gyermekkorom vasárnapjait ő is megizesiteni segített... Tiz esztendővel ezelőtt éppen mozija volt Pósa néninek, valahol az Isten háta mögött, Pesterzsébet szélén, olyan helyen, ahol a jasszok is csak fáradt pillanataikban térnek moziba. Pósa- Mozgó volt a mozi címe, kicsinosította az özvegy, a névnek megfelelően, ügyes darabokat játszatott benne, de a mozi mégsem tudott eleget jövedelmezni. Hosszú ideig kinn élt ezután Sashalmon, Cinkota mellett, vidéki környezetben, csirkék és pelargóniák között, mert ezt szerette. Aztán a lányánál lakott, bent. Pesten, de zajosnak tartotta a várost és nem kedvelte a lüktető társadalmi életet, noha lánya szalonjában ő vitte az idősebb háziasszonyi tisztet s olyan bablevest tudott főzni hajnalfelé a hetven- tagu farsangi társaságnak, hogy még a jelenvolt Imaoka Dzsuicsiró, a közkedvelt japán tanár s egy csendesen mosolygó másik japán őrnagy is lelkesen kanalazta a különös, körmökkel és hus- darabokkal ellátott piros levet... Mert a nevezetes interjú után nem vesztettük el egymást szem elől Pósa nénivel. A hajdani gyermek-olvasó fe!-felkereste az írót, érdeklődésből és szeretetböl — Pósa néni gömörinek tartotta már magát s köztudomású, hogy a gö- möriek alig adják alább a szepesieknél, szeretik a megye határain kívül az erős összetartást, ha már a megyén belül nehezen megy is a szándék keresztülvitele. Gömöri alapon tartottunk együvé, gyűjtötte is maga köré a gömöri atyafiságot örömmel s lelkesen segítettünk neki az állandóan élő eszmét pártolni: hogy Pósának emléktáblája és szobra legyen mindenhol, ahol csak a gyermekek költője megfordult. Szinte látom most Pósa néni kedvesen figyelmeztető ujját: „Nem csupán a gyermekek költője Pósa Lajos, hanem a nagyoknak is Írója volt ő!‘‘ — szokta mondogatni. Sajnos, nem tudom, sikerült-e mindazokat az összegylHtött írásokat kiadni, amelyek megmaradtak Pósa hagyatékában, erősen akarta ezt is az özvegy.
