Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-08 / 55. szám

1933 december 3, péntek. Színház. Művészet Sport Ahogy most valamelyik délután együltömben elolvastam a Naplóban megjelent valamennyi cikket a szlovenszkói irodalmi regionalizmus vagy unionlzmus problémájáról, akaratlanul is eszembe jutott az egyszeri házaspár tanulságos históriája. Az egyszeri házaspár ugyanis nem sokkal az esküvő után rettenetesen összeveszett azon, hogy mi legyen a gyerek neve. A gyerek, persze, még távolról sem volt... így vagyunk valahogy szerintem az irodalmi regionalizmus vagy anionizmus problémájával is Szlovenszkón. Mert jó, jó: mi belemegyünk már abba is, hogy legyen regionalizmus, és abba is nagyon szíve­sen, hogy legyen unionizmus, de hol van végre a gyerek: a szlovenszkói magyar irodalom, mely- lyel ezt a regionalizmust vagy unionizmust meg lehetne csinálni? Tizenöt esztendős kisebbségi élet után, mellyel meggyőződésem szerint nagyon jelentős határ­kőhöz érkeztünk jövő elhatározásainkat illetően, ideje, hogy végre nagyon komolyan nézzünk ma­gunkba és önmagunktól kérjük számon: mit csi­náltunk vagy mit nem csináltunk meg, mit csi­náltunk meg jól és mit csináltunk meg rosszul a tizenöt esztendő alatt. És ennél a nagy számon­kérésnél — valljuk be — meg kell állapítanunk, hogy a szlovenszkói magyar irodalmat sehogyan sem csináltuk meg. kinek a hibájából, a miénké- böl-c. vagy kívülünk álló okok miatt, arra itt most talán nem időszerű kitérni, arról essék szó más alkalommal, a helyzet azonban, amit mind­annyian tudunk, az, hogy van néhány írónk, akiknek sikerült kiemelkedniük a regionalizmus szükreszabott kereteiből és megkapniok a ma­gyar irodalmi centrum íémjelzését, a többiek azonban egyelőre a másodrendű garnitúra kény­szerű szerepében vagy írnak még vagy már el­hallgattak, de sem együttesen, sem külön-külön nem jelentenek szlovenszkói magyar irodalmat. És ez a tény már magában is megadja a feleletet arra a kérdésre, hogy regionális irodalmat kell-e csinálni, vagy csatlakozni a mélygyökerü, euró­pai színvonalon álló magyar irodalmi centrum­hoz. Aki a szlovenszkói írók közül megüti ezt az európai mértéket, azt a nagy dunaparti irodalmi centrum a centripetális erők örök törvényszerű­ségénél fogva úgysem hagyja itt: az irodalmi perifériákon, hanem besorozza''-* a maga birtok- áUományábáv akar tetszik az illető, trónak, akár nem. És viszont. A regionális irodalom részére maradna itt tehát egy másodrendű garnitúra, amelynek az irodalmi centrum fémjelzése való­ban „savanyu szőlő441 s amely ezt a regionális irodaimat az unionizmus híveinek minden tiltako­zása ellenére is megcsinálja, ha másból nem, sértett hiúságból, csak megint kérdés, hogy ez a „másodrendű irodalom44 szlovenszkói irodalom lesz-e egy regionális nyelvvel és értékkel, vagy pedig könyvkiadás cs statisztika csupán, ahogy vasárnapi cikkében nagyon helyesen állapította meg ezt Szvatkó Pál. Eggyel tisztában kell len­nünk: a mi generációnk sosem fogja tudni meg­csinálni a fogalom igazi értelmében vett regio­nális szlovenszkói irodalmat, egyszerűen azért nem, mert mi még nem a szlovenszkói és iöként: nem a kisebbségi gondolat élményévei indultunk neki az életnek. A mi táskánkba még mást ra­kott az édesanyánk és hogy most mégis a ki­sebbségi frontokon viaskodunk, annak sincs je­lentősége az irodalom szempontjából: csináljuk, mert erre a frontra vezényelt a külön egyéni sorsunk és mert magyar kötelességünk paran­csolja, hogy így csináljuk, ahogy csináljuk. A re­gionális magyar irodalmat Szlovenszkón, ha va­lamikor sor kerülhet erre, legfeljebb az utánunk következő generáció tudja majd megcsinálni, ainelyuek első élménye a külön kis szlovenszkói magyar élet volt minden bánatával és minden örömével és amely ezt az első nagy élményét átmenti majd az írásaiba is, ha tollat parancsol kezébe a sorsa. A mi generációnk irói egyszerű­en csak magyar írók maradnak és a geográfiai értelemben vett szlovenszkói ég alatt is csak a magyar irodalom munkásai lehetnek minden re­gionális programszerüség nélkül, mert program- szerűséggel, előre kimércézett megkötöttségek­kel — Istenem, de régi igazság ez! — lehet talán könyveket írni, de nem lehet irodalmat csinálni. Főként nem nálunk, ahol az írónak addig az egy­szerű fizikai cselekedetéig is. hogy kezébe ve­gye a tollat, ezer akadály, kétségbeesett küzde­lem és ezer hívatlan prókátor áll az útjában. Ezért fölösleges és idöeiötti a mi viszonyaink között arról vitatkozni, vájjon a reglonailzmus- nak vagy az uníonizmusnak van-e létjogosultsá­ga irodalmunkban. Már csak azért is, mert ez a diszkusszió ismét odavezethet, hogy továbbra is — irodalompolitikát és nem irodalmat fogunk csinálni, ami hitem szerint eddig is egyik föoka volt annak, hogy ebek harmincadjára kerültünk egész itteni irodalmi életünkkel. A szétszórt szlovenszkói magyar írókat meg kellene már egyszer sikeresen szervezni, ehhez nem fér két­ség, de nem azért, hogy programszerű regionális irodalmat csináljanak,hanem egyszerűen azért, hogy írjanak és írhassanak már végre és min­den unionlsta program nélkül is beieilleszkedhes- sék közülük a nagy magyar irodalmi centrum európai értékskálájába az, aki kvalitásával érde­mesnek bizonyul erre. Ez a szelekció azután min­denre megadja a választ. De addig, amíg itt az írónak jóformán írnia sincs módjában, addig itt valóban regionalizmus lesz: a tehetetlen, maguk­ba omlott írók és a még tehetetlenebb kiadók re- gionalizmusa. Ping-potig-láz a Champs Elyséen Szabados: „Remélem* legyőzőm Barnát az egyéniben” Barna: „Én meg remélem, hogy nem” Változatlanul üres házak előtt játszik Rimaszombatban a kitűnő ketetszlovenszkói magyar színtársulat Rimaszombat, december 7. (Saját tudósí­tónktól.) Minden ellenkező híreszteléssel szem­ben kényteleriek vagyunk megállapítani, hogy a keletszlovenszkói magyar színtársulat végzetes válságba került Rimaszombatban. 'Az első előadás, mint jelentettük, szép számú közönség előtt folyt le, de a második előadást már a közönség részvétlensége folytán nem is lehetett megtartani. Azóta úgyszólván semmit sem javult a helyzet. A harmadik és negyedik napon Gárdonyi Géza „öreg tekintetes" cimü vigjátéka került színre, de a két este együtt alig gyűlt össze negyed­házra való közönség. A bejelentett társadalmi akció egyre késik, holott a rimaszombati magyar társadalmi cs kul­turális élet vezetőinek kell sorompóba lép­niük, hogy a teljes katasztrófát megakadá­lyozzák. A Gárdonyi-vígjáték előadásával a színtársu­lat megint kiválót produkált, ekkor mutatko­zott be Kaszab Anna drámai hősnő, aki fővá­rosi viszonylatban is elsőrangú színésznő. Ró­zsahegyi Kálmán szerepét Vágó Artúr játszot­ta és szinészi képességeinek legjavát nyújtot­ta. Ezenkívül Sokhy György és Turóczy Gyula tűntek ki a jó előadás keretéből. A Mi lesz Salzburgban? A salzburgi ünnepi játékok vezetősége most tette közzé az I934-es müsortervezetet. Az ünnepi játékok két filharmo­nikus hangversenyét Arturo Toscanini vezényli; Sírauss Richárd dirigálja a Fideliót és saját mü­vét, az Egyiptomi Helénát; Brúnó Waiter ve­zényli a Don Jüant, a Trístan és Isoldc-t és We­ber Oberonját; Clemens Krauss kezében lesz az Arabella és a Rózsalovag cimü két Strauss- otpera, a Cosi fan tutte cimü Mozart-dalmü, a Figaro lakodalma és az Asszony árnyék nélkül zenei vezetése. Reinhard.t a jövő nyáron néni szerepel uj rendezéssel Salzburgban. A NYUGATSZLOVENSZKÓI MAGYAR színház műsora érsekujvárott Csütörtök: Előre megfontolt szándékkal. Péntek: Tessék beszállni. AZ IVÁN-SZINTÁRSULAT MŰSORA RIMASZOMBATBAN: Csütörtök: írja hadnagy. Meller Rózsi világsi­kerű mesejátéka. Péntek délután: Az öreg tekintetes. A szezon sláger vigjátéka. Péntek este: Éjféli tangó. Operett. Szombat: Zsákbamacska. A szezon operettslágere. Vasárnap délután: Kadetszerelem. Operett. Vasárnap este: Zsákbamacska. Hétfő: Ember a hid alatt. Indig Ottó nagysikerű vigjáték-ujdonsága. A RUSZINSZKÓI MAGYAR SZÍNHÁZ MŰSORA Csütörtök: Zsindeiyezik a kaszárnya tetejét. Péntek: Tessék beszállni. Szombat: Tessék beszállni. Vasárnap: Tessék beszállni. A NYITRAI MOZIK MŰSORA: PALACE: December 7—10-ig: „Volt egyszer egy muzsikus44 (Szőke Szakáll, Verebes Ernő). TATRA: December 6—10-ig: King Kong. (A vi­lág nyolcadik csodája). (—) Anglia újból emeli a vámokat Londonból jelentik: Az angol kormány pénteken felszabadul minden vámpolitikai megkötöttség alól és újból hozzáfoghat a vámok emeléséhez. A pénteki nap­pal lejár a világgazdasági konferencia megnyitá­sa alkalmából megkötött vámfegyverszüneti egyezmény felmondási ideje s az angol kormány teljesen szabad kezet nyer további vámpolitiká­jában. A Daily Telegraph értesülése szerint, már a jövő héten egész sereg vámelelés lép életbe. A kormány mindenekelőtt a külföldi acéláruk és használati cikkek vámtételeit akarja lényegesen felemelni. Páris, december 7. Az üvegfalú, hatemeletes Garage Marbeuf, a fejedelmi A venue des Champs Elysées’ szomszédságában, szombat óta a hatalmas Páris egyik középpontjává nőtte ki magát, - - - * ■ A szűk Rué Marbeufon nagyobb a forgalom, mint a szinháznegyed szűk uccuin a premierek után s a gigászi garázs kasszái előtt (amit leginkább Fritz Láng valamelyik film víziójához lehet ha­sonlítani egymást túlszárnyaló fém- és betoneme­leteivel és rengeteg, szinte megszámolhatatlanul sok ragyogó autójával) már napok óta sorfalat állnak a jegyvásárlók. Pedig jórészük hiába áll­dogál. A ping-pong világbajnokságra inár a nyitás előtt alig lehet belépőjegyet kapni. Mert bár a mérnöki ügyeskedés a helyiség igen tiszteletreméltó méretoiu is túlhaladt a szabad területek felhasználásában, első szempillantásra meg lehet állapítani: kicsi ez a terem Párisnak. Itt, ahol égy tizedrangu rugby-mérkőzésre vagy valamelyik külvárosi tüzoltóegylet helybeli ke­rékpárbajnokának produkciójára minden különö­sebb „pu'blicitó" nélkül legkevesebb oOjOOO ember szokott összegyűlni, tekintettel a: párisiak latinos temperamentumára, nagy organizációs merészség kellett a Garage-Marbeuf egyébként kifogástalan helyiségének megválasztásában. , . Parist valósággal lázba hozta a világbajnokság. Barna Viktor nevével most gyakran találkozik az ember a lapok hasábjain, interjúkban, beszámo­lókban, sőt még a megjelent előkelőségek rovatá­ban is. Tizennyolc hónappal ezelőtt kötött ki a Szajna partján ez a virtuóz pesti fiú és rövid idő alatt nemcsak a sportban, hanem az életben is jelentős. sikereket aratott. A nagybulvári fényes Belitz-palo fában dolgozik „M. le directeur Barna41, ahol a- hosszú termekben szinte szédül a járókelő a ping-póngasztalok tengerében. Felkerestem Barnát, gratuláltam sikeréhez. Szabados is jelen volt s igy beszélgettünk hár­masban a pesti támadásokról, fürészelésekröl. — Hamis az egész vádaskodás — kezdte Barna. — Labdát neveztek el rólam is, Szabadosról is s rajtunk kívül még vagy 50 jónevü játékosról a világ minden nemzetéből. Ezek szerint professzio­nistának kell nyilvánítani minden világviszony­latban számba jövő játékost. Ha ez Pesten egye­seknek örömet okoz, csinálják. Azért mi, bálit a világbajnokságok statútumainak, mégis meg­szerezzük, reméljük, Magyarországnak a tölünk elvárható világbajnokságokat. De különben sem hiszem, hogy ilyen komoly lenne az áskálódáe. Az egész világbajnokság előtti feszültségből táp­lálkozott s ha majd sikerülni fog minden, nem lesz többet semmi baj. Igaz, Szabados? Szabados jóváhagyta kollégája véleményét és szorgalmasan törülgette még mindig vizéé homlo­kát. — Mit várnak a világbajnokságtól? Újra Barna felelt mindkettőjük nevében: — Szerénytelenül hangzik bár, de én bízom ab­ban, hogy megint a magyarok aratnak le mindent. És az égyéni világbajnokságot ki nyeri? — kérdeztem. Most Szabados felelt: — Ez majd. a fináléban dől el Barna között és köztem. Épp úgy, mint tavaly, vagy mint ta­valyelőtt. Remélem, most legyőzőm Barnát, mint. tavalyelőtt. Mire Barna határozottan jelentette ki: —- Én meg remélem, hogy nem. Végül mind a ketten kijelentették s kérték, hogy vegyem nyilatkozatukat kötelező erejűnek: — Megnyerjük a világbajnokságokat, nem vész­szűk fel a francia állampolgárságot és uem nő­sülünk meg soha. Tekintettel a szigorú fogadalmat tevő világbaj­nokok 22, illetve 23 esztendejére, a fogadalom utolsó paragrafusára nem kell mérget venni. G. J. 11 NEMZET INDUL - - . .. \ A MILÁNÓI JÉGHOKKI-VILÁGBAJNOKI .. TORNÁN Milánó, december 7. Mivel Németország is be^ adta nevezését az 1934. évi világbajnoki jég- hokkitornára, a résztvevő nemzetek száma tizen­egyre emelkedett. A következő csapatok fognak tehát rMilánóban kiállni: Kanada, Csehszlovákia, Olaszország, Svájc, Ausztria, Anglia, Svédor­szág, Lengyelország, Franciaország, Magyaror­szág és Németország. BKE-POZSONYI S1KLLB 1:1 (1:0 0:1 0:0) A pozsonyi Mares bíráskodása mellett csütör­tök délután Pozsonyban lezajlott jéghokkimér- kőzés a hétfői és' keddi játéktól fáradt BKE technikai fölénye mellett zajlott le. A pozsonyiak igen ambiciózusan játszottak, különösen dr. Wi- sovszky és Pisecky voltak jók. A magyaroknál Minder vált ki. A pozsonyiak gólját Bartosek ütötte, a BKE részéről Minder volt eredményes. A játék utolsó harmadában eldurvult. Ötszáz néző nézte végig a mérkőzést. 1 * Az ottawai Shamrocks jéghokkicsapat Stréathamban adott revánst az angol váloga­tottnak. A kanadaiak pompás játékot produkál­tak és 7:0 arányban győztek. ♦ A csehszlovák válogatott jéghokkicsapat első ezidei. ellenfele Ausztria válogatottja lesz. A nagy nemzetközi találkozóra most szombaton este és revánsára vasárnap délután kerül sor a prágai jégstadionban. A csehszlovák válogatottban sze­repelni fognak a Prágában trénerező kanadaiak is és igy a különben kitűnő osztrákoknak nehéz helyzetük lesz. Az érdeklődés igen nagy, hisz4 a tavalyi Európabajnokság döntőjében is Ausztria volt Csehszlovákia ellenfele. * Kusocinski, az ismert lengyel világrekorder Bécsbe érkezett. A kiváló futó lábsérülését, — me­lyet még a los-angelesi olimpiászon szerzett és amely már hosszabb ideje gátolja az aktív spor­tolásban — fogja Bécsben kezeltetni. Kusocinski gyógyítási költségeit a lengyel sporttársadalom nyilvános gyűjtés utján teremtette elő. IZGALMAS HAJSZA AZ UNGVÁRI BÜNTETŐBÍRÓSÁG ÉPÜLETÉBEN Ungvár, december 7. Az ungvári bünte- tőb íróság a ruszinszkói kasszafuró banda két tagja fölött ítélkezett. A banda tagjai közül Juhászt és Frojmovicsot már régeb­ben börtönbüntetésre ítélték. Most Szil- vássy-SzIivka és Babic VasiL állott a bíró­ság elé. Szilvássyt háromévi fogy házra és Babicot egyévi börtönre ítélte a bíróság. A tárgyalás után izgalmas jelenetnek voltak szemtanúi a szemlélők. Szilvássy hirtelen kiszakította magát őrei kezéből és lero­hant a lépcsőkön. Beszaladt a pincébe, az ajtót bereteszelte maga mögött és minden előkészületet megtett ahhoz, hogy föiakasz- sza magát. A börtön őrök rátörték az ajtót és az utolsó pillanatban levágták a kötél- mi. ÁRPÁD-KORABELI CSONTVÁZAKRA BUK­KANTAK A MISKOLCI AVAS-HEGYEN Miskolc, december 7. Az Avas-hegyiU't épí­tése közben az ásatásoknál két Árpád-korabeli csontvázait találtak. A lelet eredetiségét az is bizonyltja, Rogy az egyik oson tv áz mellett réz- pénizeikeit találtaik ás ismeretes, hogy Árpád ko­ráiban még. szoikásibam voüJt az úgynevezett Chairoo-dbulu s, amelyet azért tettek a hatott mellé, hogy az alvilág hajósának megfizethesse a viteIdáját. Ezen a helyen tovább folytatják a kutatásokat s remélőik, hogy. további érté­kes leletekre fognak bukkanná. SIKKASZTÁSSAL VÁDOLJA A KÁROLYI­URADALOM TISZTVISELŐIT A CSALÓ PRÁGAI PÉNZÜGYI TANÁCSOS Pozsony, december 7. Benda Henrik, a cisaló pénzügyi főtanácsos, akiit a K árol y i -uradul 0m - tói jogtalanul felvett 20.000 koronás honorá­rium miatt 'letartóztattak, a vizsgálóbíró előtt tett vallomásában úgy akart kibújni az ellene emelt vádiak alól, hogy a Károlyi-uradalom tierctviselóit vádtoüta meg etkikaszással. VÉRES FÉLTEKENYSÉGI TRGÉDIA IGLÓN Igló, december 7. (Tudósitönk telefonjc- lentése.) Ma hajnalban véres családi drá- raa játszódott le Ma'kút János huszonhá­roméves iglói asztalosnál. Maikut hosszabb idő óta rossz viszonyban élt feleségével, akit hűtlenséggel gyanúsított. Ma reggel három órakor veszekedés hevében Maikur hatalmas éles kést döfött az asszony hátú- ba, azután kimenekült a lakásból és az uc- cán sagát torkába szúrta a kést. Mindket­tőjüket a lőcsei kórházba szállították. Az asszony állapota életveszélyes, a férfi azon­ban csak könnyebben sebesült meg, úgy­hogy letartóztatásba helyezték. 1 Kelemben Sándor: Irodalmi regionalizmus Szlovenszkón

Next

/
Thumbnails
Contents