Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-30 / 221. (3331.) szám
Ma: RADIÓMEUEKLET-Vf'V Ma: RADIÓMELLEKLET ág, JShT J XII. évf. 221. (3331) szám • Szombat ■ 1933 december 30 Jjjll ^ BOB H^r Z jjni^r | S Jjjjr’ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ki. A képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.-K6A szlovenszkói és riiszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága Il„ Panská ulice 12. IL emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulica 12. 111. emelet, Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRAHA Vasúti szerencsétlenség és diplomácia (sp) Prága, december 29Sóba nem felejtem el karácsony estéjéinek azt a pillanatát', amikor tudomást szereztem az óriási francia vasúti szerencsétlenségről- A rádión betlehemi harangokat, karácsonyi éneket-, emberi békét és boldogságot akartaim fogni, amikor véletlenül Strassburgra akadt a tárcsa és szomorú mondatvégben hallom : „a szerencsétlenség kétszáz halottja miatt nemzeti gyászt hirdettek karácsony napjaira Franciaországban, s a német nagykövet megjelent a Quai d'Orsay-u, hogy a birodalom nevében kifejezze részvétét'*. Mintha leforráztak volna, nyomban elmúlt a béke és boldogság ünnepi érzése, ideges uíjságiróuj- jakkal kutattam, kerestem az európai űrben, hogy részletesebben értesüljek a szerencsétlenségről, megtudjam, ki volt, mi volt, merre .volt. Végre a Deutschland-Sender-nél megtaláltam, amit kerestem: szent karácsony est© elémbon takozott a világ legnagyobb vasúti {szerencsétlenségének szörnyű képe- De nem erről akarok megemlékezni. Később amikor a fejszecsapásként jövő friss hírek el- iső révülete elmúlt, visszaemlékeztem a német leadóállomás hangjára. V isszaemlékeztera arra, ahogy a bemondó föltálalta a katasztrófát. Volt benne valami grandiózus nyugalom és felség, igazi részvét és kötelező udvarias- ság, — de volt benne diplomácia és magas politika, céltudatosság és okos szándék is- „Uraim és hölgyeim" — mondotta szonór hangon a német bemondó — „szent karácsony előestéjén Franciaországban megdöbbentő szerencsétlenség történt, amely mélységesen megrendíti és igazi fájdalommal tölti el az egész német birodalmat." Szinte szokatlan és kihangsúlyozott ünnepélyességgel kongott a német állomás. Nem emlékszem, hogy bármily előző katasztrófánál ezt a csaknem szentimentális, a híradások megszokott szakszerű közönyétől elütő hangot hallottam volna- S amikor az események patetikus felsorolása után a német állomás a gyász jeléül háromperces szünetet iktatott a programba, véglegesen ünnepélyessé, s a híradás határain sokszorosan túlmenővé vált a jelenet. Eszembe jutott, az is, hogy a párisi német nagykövet elsőnek látogatta meg a francia kormányt a katasztrófa után. (Ezt Strassburg rádióján hallottam, amely — mellesleg szólva — németül speakelt, mintegy bizonyságául annak, hogy a német-francia feszültségtől mind énkép függetlenül a franciák — akiket nem köteleznek kisebbségi szerződések —■ mintaszerűen és nagyszerűen bánnak elzászi német kisebbségükkel, melynek jobb dolga iés több joga van, mint akármilyen más német kisebbségnek.) Eszembe jutott két-három nap múlva, hogy a német sajtó egyetlen gúnyos vagy sértő hangot nem hallatott a szerencsétlenség után a francia vasutakról, holott erre bőven kínálkozott volna alkalom, e néhány franciaellenes angol újság például el is követte azt az Ízléstelenséget, hogy a franciák felületességéről beszélt, s több vasúti szerencsétlenségre utalva Franciaországot elnevezte a „.szerencsétlenségek országának". Németország, ősellenség, nem tette ezt, sőt példásain viselkedett. Miféle következtetést vonhat le a kritikus szemű újságolvasó e kis német-francia epizódból? Nem nagyot, mégis jelentősét. Elsősorban azt, hogy a birodalomban a közvélemény irányítása végkéip a kormány kezében van, ennélfogva egyöntetű, ami a politikai akcióképesség szempontjából óriási dolog. A német közvélemény, amely két évvel ezelőtt, Szovjeforosz külügyi expozé Litvinov rendkívül aktuálisnak tartja keleten a háborús veszedelmet A japán rejtély — „Moszkva mindenkivel békét akar" A német-orosz viszony hivatalos megvilágításban M o s z k v a, december 29. A szovjetunió központi végrehajtóbizottságának ülésén Litvi- nov külügyi népbiztos expozét mondott a külpolitikai helyeztről. Megállapította, hogy Lengyelország és a szovjetunió viszonyában javulás állott be, aminek Moszkva nagy jelentőséget tulajdonit. Ugyanilyen kedvezően alakul Franciaország és a szovjetunió viszonya. Számos előkelő francia politikus meglátogatta Oroszországot, s e látogatások a megindult kedvező fejlődés első etappjának tekinthetők. Kedvező esemény ezenkívül az Olaszországgal megkötött semlegesség^ meg nem támadási és barátságos szerződés, továbbá az oroszamerikai diplomáciai viszony helyreállítása. Moszkva Spanyolországgal és Uruguayva1 is helyreállította á diplomáciai viszonyt, Litvinov szerint Anglia és a szovjetunió viszonya átmenetileg feszültté vált a Metró Vickers-társaság szabotázspörével kapcsolatban, de a barátságos atmoszférát hamarosan sikerült helyreállítani s ma Moszkva és London között ismét szabályos kereskedelmi tárgyalások folynak, A szovjet két ellenlábasa: Németország és Japán Litvinov beszédében különösen nagy figyelmet szentelt a német-orosz viszonynak. Szovjetoroszországnak nincsen oka arra, hogy megváltoztassa álláspontját Németországgal szemben. Ennek ellenére bizonyos csoportok a német birodalomban a közelmúltban megkísérelték, hogy átrevideálják az orosz-német viszonyt. Rosenberg és Hugen- berg gyakran élesen megtámadták Moszkvát. Szovjetoroszország mindent elkövet, hogy a német-orosz viszonyt semmi meg ne zavarja, ámbár a lehető legtávolab áll a harcos nemzeti szocializmus ideológiájától. Litvinov ezután áttért a japán-orosz viszony taglalására, Fölsorolta azokat a bizonyítékokat, amelyek Szovjetoroszország béke-akará- J sának bizonyságai. Moszkva megnemtámadási] szerződést ajánlott Tokiónak, ezenkívül eladta a keletkinai vasutat, ami szintén nagyfokú előzékenységet jelent. Ennek ellenére a japán sajtó bizonyos része és több hivatalos személyiség állandóan támadásokat intéz a szovjet ellen. — Feladatunk továbbra Is az marad, — mondotta Litvinov, — hogy békepoÜti'kánkat folytassuk Keletázsiával és igyekezzünk a Japánnal való viszonyunkat megjavítani. Ugyanékor azonban fölkészülünk mindenféle támadás és komplikáció ellen. Sajnos, a jelen pillanatban semmiféle garanciánk nincs arra, hogy a komplikációk elmaradnak, A népszBvetség dicsérd —■A távol-keleti háborús veszedelem ebben Washington, december 29. Roosevelt köztársasági elnök tegnap este nagy beszédet mondott, amelyben arról a kérdésről nyilatkozott, hogy miként szervezhetnék meg a kormányok a világbéke hathatós ellenőrzését. Bejelentette, hogy az Egyesült Államok határozottan állást foglal minden fegyveres intervenció ellen. Roosevelt szerint a népszövetség a világhétét alátámasztó pillérré vált. Amerika nem óhajt a népszövetség tagja lenni, de közvetve részt vesz a genfi munkákaz évben rendkívül aktuálissá vált — folytatta Litvinov. — Ezt a tényt az is erősíteni látszik, hogy Németország és Japán az elmúlt évben kilépett a népszövetségből. Németország ezt azért tette, hogy megkezdhesse fegyverke. zését. Japán azért lépett ki a népszövetségből, hogy szabad kezet biztosítson magának a kínai kérdésben. A népszövetség 6zemmellátha- tóan útjában áll azoknak, akik fegyverkezni akarnak, vagy imperialista „cselekvési szabadságra" törekszenek. Elvitathatatlan, hogy a népszövetség bizonyos tekintetben gátat tud emelni a háború után vágyó elemek útjába. Litvinov szerint a népszövetségből való so* rozatos kilépések azt jelentik, hogy a reakció* elemek agresszív ereje növekvőben van. >, jetoroszország a veszély láttára fokozott mér* tékben törekedni fog a béke előmozdítására. bán. Roosevelt ezután arról nyilatkozott, hogy az úgynevezett támadó fegyvereket hamarosan el kell tüntetni a világból. Az egyes államok kötelessége, hogy kijelentsék, hogy mától fogva fegyveres konflagrációk esetén nem engedik meg hadseregüknek, az országhatár átlépését. Roosevelt szerint, ha a népek többsége aláírná ezt a megállapodást, a békét nem fenyegetnie olyan komoly veszedelem, mint manapság. Roosevelt beígéri a népszövetség támogatását „A világbéke megszervezése" — llj konvenciói tervek még végzetesen zilált és fegyelmezetlenül szájaskodó volt, ma a világ legifegyelmezet- tebb közvéleménye. Elképzelhetjük, mi állt volna a francia szerencsétlenséggel kapcsolatban a német lapokban, ha nem az elfogadott tekintély diktálja az egyöntetű állás- foglalásit! Micsoda megszólás- és gánesvetés- özönt zúdított volna a medertelen német nacionalizmus a franciákra, képességeikre és berendezéseikre, ha nem égigérő tekintély előtte a kormány leintő szava. Talán diplomáciai bonyodalom lett volna a következmény, de mindenesetre újabb „malaise", újabb elkedvetlened’és, mint ahogy néhány angol kommentár tényleg fellegeket vont a csatornái határ egére. Ezzel szemben valamennyi francia lap boldog elismeréssel könyveli el a birodalom állásfoglalását a katasztrófa után. Berlin egy jó" pontot kapott Parisban, — s ne felejtsük el: kis események szülik íj nagy dolgokat. Akik a mai napokban gond terhes arccal figyelik a fegyverkezés körül dúló — látszólag szürke és unalmas, de valójában döntő és beláthatatlan horderejű — német-francia diplomáciai küzdelmet, néhány pillanatra föl- üdülhetnek e kis epizód nyomán, s legalább annyit megállapíthatnak, hogy a szent jogokért való viasfeodás „fair“-ül, fegyelmezetten, fölösleges idegesség és szántszándékos el- vaditáe nélkül folyik. A német közvélemény Hitler kezében van, s a kancellár egyenesen udvarol a franciáknak, hogy megteremtse a kedvező légkört a német javaslatok elfogadására. Évtizedek óta — még Stressemanm napjaiban sem — nem beszéltek annyi tisztelettel, elismeréssel és szeretettel a franciáknak valamennyi szent érzelmeiről Németországban, mint. — csodák csodája — éppen Hitler napjaiban. Tudjuk, hogy céltudatosság és úgynevezett „ravasz szándék" van a föntről diktált váratlan franciabár újságban, de a dolgok lényegén ez mit sem változtat. S aki ismeri a politikai tényeket, azt is tudja, hogy az ilyen módszer célravezető, p Mint ahogy Litvinov ügyes politikája — az „elvek fentartásáva.1" persze — egyetlen ölelésbe tudta vonni a kapitalista Franciaországot-, a puritán Amerikát, a fasiszta Olaszországot és a kommunista Oroszországot, úgy találhatja meg esetleg az egymáshoz vezető utat Herriot Franciaországa és Hitler Németországa is. Elvitathatatlan tény — s ez az az igazság, amit a Lagny-i katasztrófa utáni német-francia epizódból levonhatunk, — hogy a német kormány nagy körültekintéssel lát munkához, amennyiben egyrészt igyekszik a francia nép hiúságának hízelegni, másrészt oly abszolút mértékben kezében tartja országa közvéleményé;, hogy a hízelgést általánossá, szinte teljes német, nép- mozgalommá tudja átalakítani. Meglátjuk, milyen haszonnal jár az előkészítés majd a zöld asztalnál.
