Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-30 / 221. (3331.) szám
ax ÍR «j ki ibi r r l'J' 6 1 ff t I i g í a n F in k D d ir< v. Hí ta P< 14 .P P. A 2 ______ <PMCMMAGÍAR H1^ ___________ 1933 december 30, szombat 8 — . -----—------—— A kassai képviselőtestület megszavazta a költségvetést A javallat mellett szavaztak a magyarság pártjai - Tost László, Halmi Béla és Helyei Gyula szakszerű bírálata Kassa, december 29. (Kassai szerkesztőségünktől.) Kassa város képviselőtestülete Maxoc Milán polgármester elnökletével csütörtökön délután kezdte tárgyalni a város 1934. évi költségvetését. A költségvetés általános vitáját Maxon polgármester elnöki bejelentése előzte meg. melyben kiemelte, hogy ez a költségvetés a tartós gazdasági krízis jegyében készült. A válság erősen érezhető a város gazdálkodásában is és nem engedi meg, hogy a jövő évben emeljék a kiadásokat, mivel számolni kell azzal, hogy az adók és illetékek a jövő évben sem fognak befolyni az előirányzott mértékben. A polgármester azután megemlékezett Svehla Antal haláláról, továbbá megemlékezett arról, hogy december 28-án mailt tizenötödik évfordulója. annak, hogy a csehszlovák csapatok bevonultak Kassára. Az általáros vita első szónoka, Toszt László, helyettes polgármester, a ke- resztényszocialista-párt részéről tette meg megjegyzéseit a költségvetési előirányzathoz. Reflektált a költségvetési jelentésre és szükségesnek jelölte meg, hogy a város vagyoni helyzetéről mérleget készítsenek, hogy a közönség előtt tisztán álljon a helyzet. Szükségesnek tartja azt is, hogy a sziszteml- záció keresztülvitelénél ne töltsék be egyszerre az összes állásokat, mert kevés lesz az erre a célra előirányzott összeg, hanem az állások betöltése történjék fokozatosan. Nehezményezte, hogy a városi főjegyzői hivatal elvette a város hatósági jellegét, aminek a következménye az, hogy a polgármester egy hatósági bizonyítványt sem állíthat ki, holott a városnak közel egy milliójába kerül a jegyzői hivatal fenntartása. Mint politikai ellenőri ültették a város nyakára a főjegyzői hivatalt, holott erre semmi szükség nincsen, mert a polgármester is a kormány kinevezett embere- és nem választott tisztviselő. Kifogásolta to- 5 vábbá, hogy az erdőgazdaság személyügyi ki*- adásai 760.000 koronát tesznek ki s ezzel kap> cső latban tudni sz eretné, hogy me nnyibe ke- rül egy magánkézben lévő hasonló erdőterület- igazgatása. Nagy többletkiadással jár az is, hogy az erdőgazdaság nem rendelkezik a vá> ros parkozásához szükséges faiskolával s a > facsemetéket idegenből fceíl llbozatni. Felvilágo- j sitást kért abban az irányban, hogy miért ad a . város 1934-ben a városi villamos vasútnak 70 : ezer korona szubvenciót, tehát, jóval többet, . mint tavaly? — Felhozta, azután a helyettes polgármester a sziniszezónok felosztásának, ügyét. A város 120.000 korona szubvencióban részesíti évenként a csehszlovák és a magyar színházakat. A szubvenció kétharmad részét a csehszlovák színház kapja. Ezért igazságos volna, hogy a magyar színház kedvezőbb időbeosztást kapjon s ne csak a kora őszi és a késő tavaszi hónapokban játszhassék, amikor a közönség nem szívesen jár színházba. Kérte a város vezetőségét, hogy az országos hivataliban tegyen lépéseket a magyar színház kedvezőbb szezónbeosztása , érdekében. Egyébként a költségvetést a mai időkhöz mérten reálisnak találta és az országos keresztény- szocialista párt. nevében bejelentette, hogy áztál talán osságban elfogadja. Toszt László nagy érdeklődéssel kisért beszéde után dr. Halmi Béla a magyar nemzeti párt részéről részesítette objektív és szakszerű kritikában a költségvetési előirányzatot. Mindenekelőtt elismeréssel adózott a város vezetőségének a költségvetés reális összeállításáért, amely a mai gazdasági ikrák képét viseli magán ugyan, de ennek ellenére eleget igyekszik tenni az összes fontos kötelezettségeknek.- Ezek a kötelezettségek kettős irányúak: egyrészt szerződése s kötelezettségeik, melyeknek minden körülmények között eleget kell tenni, másrészt olyan kötelezettségek, melyek szorosan összefüggenek azzal a pozícióval, melyet Kassa a. városok sorában elfoglal. — Mi is azt hisszük, -- mondta dr. Halmi, — hogy a jövő évben se mfognak befolyni az összes előirányzott bevételek, ezért a kiadásoknál a költségvetés elfogadása után is fokozott óvatosságot kell majd tanúsítani, mert nem feltétlenül szükséges, hogy minden megszavazott tételt teljesen kimerítsenek. Ez a költségvetés egy uj és nagy korszakot nyit meg a város életében, mert a szisztemizá- ció jegyében készült. A városi tisztviselők szisztemizációja nagy pénzügyi terhet, ró a városra és méltán felmerülhetett az a kérdés, vájjon a város adófizető polgársága éllbirja-e ezeket- a terheket? 360.000 koronás többletkiadásába kerül a városnak ez a sziszteniizáció s tény, hogy a város ezzel a nagy áldozatkészséggel a tisztviselői kar becsületes munkáját akarja jutalmazni. Reméli, hogy a többletkiadás meghozza a gyümölcsét a tisztviselői kar további munkájában. A többletkiadás köny- nyebb elviselése szempontjából ajánlatos azonban, hogy ne töltsék be egyszerre az összes állásokat, hogy a nyugdíjazottak vagy elhalá- iozottak állásait egyelőre szintén ne töltsék be és hogy a kiszolgált tisztviselőket küldjék nyugdíjba. Nagy tehertételt jelent a főjegyzői hivatal fenntartása, amely több mint egy millió koronájába kerül a városnak. A főjegyzői hivatal munkájának minden elismerése mellett, tisztázni kellene végre, vájjon a főjegyzői hivatal személyi kiadásait nem az államnak kellene-e viselnie, .meg kellene állapítani végre a főjegyzői hivatal ügykörét, meg kellene alapítani, hogy az építkezés joga a tanácsot illeti, végül pedig le kellene szállítani a főjegyzői hivatal személyzetének számát. Az idevonatkozó törvény szerint a főjegyzői hivatal mai formájában 1934-ig áll fenn. azonban egész bátran meg lehetne szüntetni már most is. A költségvetés bevételi oldala négymilliós csökkentést mutat fel, de ugyanennyivel, csökken a kiadási oldal is. Ez azonban magin ár ras előirányzat, mivel az uj szabályrendeletek több bevételi lehetőségeket biztosítanak. Elismerés illeti meg azt a sikeres törekvést, hogy a pótadókulcs a jövő évben sem emelkedik s a város ennek ellenére jelentős tételeket áldoz kulturális és szociális célokra. A költség- vetést általánosságban a mai viszonyok között reálisnak találja e azért a magyar nemCáumfácáih Irta: SchspUin Aladár Csúnyácska nagyon szeretett cigarettázni. Nagyon derék leány volt, de erről a rossz szokásáról nem tudott letenni, holott az anyja váltig haragudott érte. Hogy elkerülje a veszekedést, este, mikor már az anyja lefeküdt, kiment a kertbe, beleült egy kerti székbe, a másikra felrakta a lábát — lehetett, a kert sötét volt, nem látta senki — és rágyújtott. Nagyon kellemes meleg este volt, jó volt nézni a csillagokat, hallgatni a kert csöndjét, gondolkozni gondolat nélkül. Csúnyácska már a második cigarettát szívta, nagyon jól érezte magát, boldog volt, a szive tele szép és kedves gondolatokkal. Ekkor valami susogást hallott a kertajtó felől. Bátor leány volt, odament megnézni, mi vau ott és olyasvalamit látott, amit jobb lett volna nem látnia. Boriska, a szobaleány volt ott a kapunál egy tűzoltóval. Halkan suttogtak, a suttogásukban valami forróság volt s éppen, amikor csúnyácska fölismerte őket, a tűzoltó átfogta Boriska vállát, a két fej összeborult. Minden kétséget kizáróan, letagad hatatlanul cs ók o lóztak. Csúnyácska jó leány volt, nem csinált lármát, nem rebben let te szét az ifjú párt, óvatosan visszament a kerti székbe, leült és rágyújtott egy újabb cigarettára. De a boldog érzése oda volt. Nehéz, nyomasztó szomorúság szállotta meg a szivét, valami kínos sóvárgás támadt benne és nagyon boldogtalannak érezte magát. Nem is értette tisztán, mit érez, haragudott Boriskára, szinte gyűlölte és mégis megértéssel gondolt rá, szégyenkezett és különös vágyat érzett azután, amiért szégyenkezik. a csókolódzó pár képét folyton maga előtt látta, szeretett volna szabadulni tőle és mégis lehunyta a szemét, hogy jobban láthassa. Amint kissé kitisztultak a gondolatai, ráeszmélt, hogy ő is csak lány, mint Boriska, mint minden más lány és őt soha nem csókolta meg senki. Csúnyácska csendesen sírni kezdett, aztán odadobta a cigarettavéget, fölugrott és beszaladt. a szobájába lefeküdni. Nehezen tudott elaludni, egy párszor rájött a fuldokló zokogás, úgy hogy az anyjít felébredt és ijedten futott az ágyáhozcm — Mi bajod van, kisleányom? Csak nem vagy beteg? Csúnyácska nem felelt, csak annál jobban zokogott. Végre sok faggatás után belefuxta fejét a párnába és szégyenkezve mondta: — Anyáim, férjhez akarok menni! Adjatok férjhez! * Csunyác-ska ezzel nagy és nehéz, problémát adott föl a családnak. Már huszonbetedik évében járt, de eddig senki nem is gondolt arra, hogy férjhez is akarhat menni. Azért volt Csúnyácska, a család már régen beletörődőit abba, hogy örökké ott fog élni köztük, ápolni fogja, ha beteg van a családban, segíteni fog minden ügyes-bajos dologban, gondozza bátyjaimak gyerekeit, ha a szülők elutaznak, rendelkezésére áll mindenkinek, akinek segítségre van szüksége. Nagy kényelem volt Csúnyácska a jiárom bátyának, a feleségeiknek, az anyjának, elvégzett helyettük mindent, amit nem tudtak, vagy nem akartak elvégezni. Most aztán férjhez akar menni, a kívánságát pedig nem lehetett megtagadni, hiszen azért lány, hogy f érjhezmenjen. A családi tanács is igy határozott. Pál, a legidősebb bátyja, hírneves és gazdag orvos- tanár, kimondta a határozatot.-- Karolin — ez volt. a Csúnyácska igazi neve, ahogy szembe szólították, Csúnyácskának csak akkor nevezte mindenki, ha nem volt jelen, de akkor mindenki — férjhez akar menni, tehát férjhez kell adni. Tartozunk neki annyi hálával mindnyájan, hogy szándékában segítségére legyünk. Azt is elhatározták, hogy az örökségét közadakozással megtoldják, úgy hogy a hozománya elérje a negyvenezer peugől. A húga ugyan csak feleannyit kapott, de az csinos volt, húszéves volt, kacér volt, azt vitték volna egy szál szoknyában is. Csúnyácska az volt, amit a neve mondott, a férfiak: között félszeg és ügyetlen volt, tehát segítségre volt szüksége. Vőlegényt kellett neki keresni, mert ha azt őrá bízzák, akár halála órájáig sóvároghat a házasság után. Megindult tehát a vőlegénykeresés, valami tisztességes, komoly, nem éppen öreg, de nem is fiatal úriembert kerestek, aki többre becsüli a hü, tiszta szivet, negyvenezer pengővel, mint a test múlandó szépségét. Sok tudakozódás, megfigyelés és okoskodás után végre Mihály, a legfiatalabb bátyja talált egy alkalmas jelöltet. Véletlenül 'találkozott egy volt iskola társával, akivel gyerekkorában jóbarát Ságban volt. Ez a fin negyven éves volt, okleveles gyógyszerész és azt panaszolta Mihálynak, hogy még mindig nincs patikája, mert a kormány nem ad neki, venni pedig nincs pénze. Most kinézett magának egy szép kis patikát egy kedves vidéki városban, de annak az ára harmincezer pengő. — Házasodj meg, — mondta neki Mihály. — Végy el egy pénzes leányt. — Hol ismerek én pénzes lányt, aki hozzám jönne? — felelt a patikus. Décsi Miklós nevezetű. Ez a fiú megfelelőnek látszott. Nem Volt éppen szép ember, Elegáns sem, de derék ember volt. Pál doktor jó információkat, szerzett róla gyógyszerész ismeretségei körében Décsi Miklós tehát némi meglepetéssel, de örömmel is olvasta a levelet, melyben Gábor Mihály, a fiatalkori jóbarátságra és az együtt töltött iskolaévekre hivatkozva meghívta magához vasárnap délután egy csésze teára. Csúnyácska pedig már előre szerelmes volt isme retlen vőlegényébe. * Mihálynak csinos villája volt a Németvöigy- ben, szép nagy kerttel. A család, mely ez alkalommal összegyűlt, kellemes volt, okos, rendes emberek, nem nagyképűek, általában nagyon kedvesek. Pál doktor csak rövid ideig maradt velük, mert valami sürgős dolga volt, de igy is nagyon imponált Décsi Miklósnak az orvosi modorával és a magántanári elmével. Ottmaradt azonban a felesége, nagyon szép, fiatal, elegáns asszony, aki olyan kedvesen bánt Miklóssal, mintha különös rokon- szenvet érezne iránta. Az uzsonna is kitűnő volt, Miklós itt evett életében először tengeri rák-szendvicset. Minden nagyon, szinte túlságosan jó volt. Csak Csúnyácskával volt némi baj. A szegény leány olyan rettenetes zavarban volt, hogy még csúnyább lett tőle. Különösen az orra, az kivörösödött, szegény és még formátlanabb; bunkó módjára ragyogott ki az arcából. Miklós némi célzásokból sejtette, hogy neki ezt a leányt feleségül kellene venni, próbált is hozzászólni, igyekezett arra gondolni, hogy derék, jó feleség lesz belőle, bele fog illeni egy jó kis vidéki gyógyszertárba, de a dolog nagyon nehezen ment. Mindig közéje és a leány közé furakodott a bunkóé vörös orr és megzavarta a kellemes gondolatokat. Beszélgetés közben a többiek ügyesen bel©szőttek szavaikba olyan kis történeteket. amelyekből kiderült, hogy Csúnyácska a legjobb leány a világon s Miklós arra gondolt, hogy valóban sok női erény zeti párt részéről is bejelnti annak elifoggadá- eát. Dr. Halmi Béla után Magáth János (Hiinka- párti) szólalt fel és főként az edrőgazdálkodást, valamint a közmüvek személyzeti kiadásait tette éles kritika tárgyává. Közeik István (kommunista) kifogásolta, hogy a költségvetést csak szlovák nyelven nyomatták, azonkívül feleslegesnek mondta azt a 40.000 koronás kiadást, melyet a szlovák nyelvű uccatáblák rendelésére akar fordítani a város. Ocsenásek (cseh nemzeti szocialista) a csehszlovák biok kelnöke, pártja nevében hosszan foglalkozik a költségvetés általános képével, melyet elfogadott. Helyei Gyula (magyar nemzeti párti) a nehéz helyzetben lévő kassai kereskedők és iparosok érdekeinek védelmében erős kritiká- bair részesítette a költségvetés kereskedő- és iparosellenes tendenciáját, amely a túlzott takarékosságban jelentkezik. Ezzel csökkenti ka vásárlóképességet. Az iparosok közül ma sokan lettek munkanélkülivé, nagy nyomorban élnek, de ezekről a költség- vetés nem gondoskodik. Kifogásolja, hogy a költségvetést csak szlovák nyelven nyomatták ki, a képviselőtestület sok tagja nem érti és nem is tud érdemben hozzászólni. Ez nem nemzetiségi kérdés, hanem a város polgárságának egyetemes érdeke, melyet az állam demokratikus formájának megfelelően kell kezelni. * / l * y » Kifogásolta végül a főjegyzői hivatal egyik legutóbbi rendeletét, amely az utcai cégtáblák elhelyezésének reformjára vonatkozik és kérte, a sérelmes rendelkezés megváltoztatását. Ezután Farkas János (kommunista), utána pedig Rácz Gyula (szoc. dem.) szólalt fel. Az utóbbi beszéde alatt nagy vihar tört ki, mert hamis bélyegző használatával vádolta meg a kommunista pártot a munkanélküli segélyek igénylésénél. Rácz kijelentésére a kommunisták felzudultak, kívánságukra a polgármester jegyzőkönyvbe vétette - az ügyet és megígérte annak kivizsgálását. Ezután befejezték az általános vitát és a képviselőtestület 33 szavazatta] 6 szavazat ellenében általánosságban elfogadta a költségvetést A részletes vita kezdetét péntek délután öt órára tűzte ki a polgármester ég az ülés este fél tízkor véget ért. kell hozzá, a negyvenezer pengőn kívül, ami ellensúlyozza ezt az ellenséges vörös orrot. Hozzá lehet-e vájjon szokni? Lehetséges, hogy valaki ugv megszokja, hogy nem is veszi észre? A családtagok ügyesen elszáll rugóztak, Décsi Miklós azon vette magát észre, hogy egyedül van Csúnyácskával. Be is alkonyodon,, már jóformán sötét volt s ők csak ültek, közel egymáshoz, a kertben s alig beszéltek va-. lantit. Csúnyácska zavart, de boldog mosoly- lyal ült, Miklós pedig arra gondolt, hogy mit mondjon a leánynak. Nem tudta érezni a leányból kisugárzó igézetet, amely megnyissa benne a kedves, szép szavak forrását, olyan mondásokat adjon a szájába, amelyek ahhoz a férfihoz illenek, aki meg akarja nyerni annak a leánynak a kedvét, akivel beszél.. Szótlanul ültek és közben egészen sötét lett. Csúnyácska arca elveszett a sötétben, nem világított az orra, de a keze, amint a kerti szék fonott támlájára tette, különösen szépnek és fehérnek tűnt föl a sötétben. Miklósnak hirtelen ötlete támadt: rátette a kezét a szép fehér kézre. Csúnyácska keze egy pillanatra megriadt, mint a kis madár, de a helyén maradt. Miklós érezte megriadását, érezte melegségét, érezte a kézben lüktető életet, sőt, mintha valami fájdalmat, reményt és félelmet érzett volna ebben a kézben, amely most szép volt, lágy volt, kedves és sóvárgó- Szerelmes leány keze. Egy pillanatra még odatolakodott a csúf, szomorú orr emléke, de a kéz hamar elriasztotta. Miklósnak most olyan gondolata támadt, amilyen még sohasem fordult meg agyában. Muszáj egy leánynak szépnek lenni? Nem elég, ha jó és kedves leány és szép a keze? Egy kis szomorúságot érzett, elbúcsúzott attól a csinos feleségtől, akit elgondolásban szánt magának. Fölkeli, még mindig rajta tartotta a kezét Csúnyácska kezén, föléje hajolt és csókolgatta a kis fehér kezet, minden ujját külön. Csúnyácska nem vonta el a kezét, csak riadtan suttogta: — Mit csinál, Miklós? Miklós erre eleresztette a kezet, odahajolt a leány fölé, két tenyerével magához emelte az arcát és megcsókolta a száját. A leány fel oldódva adta vissza a csókot, aztán elszaki- , tóttá magáit és arcát kezébe rejtve, beszaladt I a házba. Miklós ott maradt egyedül, kellemes gondolatok között és már egy csinos kis 1 gyógyszertár tulajdonosának érezte magát.
