Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-24 / 218. (3328.) szám

1933 december 24, vasárnap.

^W^/^I»Pbwiikiibb

27

SzmHÁzKönWKubTüRA.

A magyar közönségnek

még áldozatkészebb erőfeszítést kell váltatnia színházaink érdekében

A Prágai Magyar Hírlap ankétje a kisebbségi magyar színjátszás

Rendezte! KELEMBERI SÁNDOR

Prága, 1933. december. Ha volt valaha valamink, melynek fennmaradásáért áldoznunk kell, akkor a kisebbségi magyar színjátszás az, Színházaink súlyos helyzetbe kerültek és szinte naponta kapjuk a jelentéseket arról az emberfeletti küzdelemről, melyet puszta életükért folytatnak. Gondolunk itt elsősorban a kelet- szlovenszkói magyar színtársulatra, amely nívó és teljesítmény tekintetében mindenkor a kisebbségi magyar színjátszás első vonalában haladt s ez a.z áldozatos munkája odajuttatta, hogy néhány héttel ezelőtt az anyagi romlás széléről küldött távirati segélykiáltást a köztársasági elnök kabinetirodájához. És ez nemcsak a színtársulatok életének kérdése, hanem minden politikától és egyéb különbségektől messze elvonatkoztatva kisebbségi kulturéletünk egyéb legerősebb pozíciójáról van szó, melyet, ha most elveszítünk, a magunk erejéből csak nehezen foglalhatunk vissza. A pozícióvesztés kérdése pedig ebben a pillanatban még túlnyomórészt rajtunk: magyar közönségen múlik.

A Prágai Magyar Hirlap kezébe veszi a zászlót abban a küzdelemben, amely színjátszásunk életéért folyik. Ebben a küzdelemben a magyar közönségnek vállalnia kell egy minden eddiginél keményebb erőfeszítést belső szervezetükben egészséges színházainkért, melyek csak a közönség tudatos támogatására várnak. Országos ankétet rendezünk a kisebbségi magyar színjátszás problémáiról s az ankét keretében megszólaltatunk mindenkit, akinek egészséges megállapításai, gondolatai, tanácsai vannak akár a színházak, akár a közönség irányában.

Ankétünket a hivatalos tényezők, a Szinház- pártoló Egyesület vezetői és a szimházigazgatók megszólaltatásával kezdjük, akiknek három kérdést tettünk fel;

t. Hogyan látják a kisebbségi magyar színjátszás mai helyzetét?

2. Mi volna a leghelyesebb módja színjátszásunk jövőbe való átmentésének?

3. Mit várnak a színigazgatóktól és a színházaktól a mai súlyos idők eredményes leküzdése tekintetében?

A színigazgatók részére a harmadik helyett a következő kérdést, tettük fel:

— Mi a kisebbségi színjátszás legégetőbb problémája és milyen terveik, milyen programjuk van a mai válság leküzdésére?

A magunk álláspontja ezekkel kapcsolatban eléggé ismeretes. A színigazgatóktól a lehetőségekhez képest a legjobb előadást, a közönségtől pedig azoknak megfelelő látogatást kérünk.

Beszéljenek most helyettünk a nyilatkozatok s az ügyszeretet, amely ezeket a nyilatkozatokat diktálta.

*

DR. JANKOVICS MARCELL:

Dr. Jankovics Marcell, a Szinpártoló Egyesület országos elnöke.

— A kisebbségi színjátszás kérdése szerény nézetem szerint egyike ma a legnehezebb kérdéseknek és okos megoldása szerzők, színművészek ég a magyar kisebbségi közönség részéről oly tökéletes összhangot követel, melyet megteremteni talán a színjátszásnál is nagyobb művészet ...

— A választott színdaraboknak magyar szempontból értékeknek kell lenniök, méltóknak a magyar kultúrához, — akár prózai, akár zenés müvek. Előadásuk csak ily előfeltétel mellett nyelvifen tar tó és kultúrát mentő eszköz és erő. Ezenkívül a daraboknak vonzóknak is kell lenniök, hogy a közönség necsak kötelességérzetből járjon az előadásokra.

— A színművészeknek méltóan kell képviselniük a magyar művészetet, vagyis jól kell ját- szaniok. Viszont a művészekben ambíciót csak két dolog válthat ki: a mainál puhább kenyér és a közönség lelkesedése, mely szeretettel nyújtja az élet küzdelméhez és a nemes célhoz a fűszert is: az elismerést. Mikor világbirodalmakban buknak a színházak, mert az egész világ elszegényedett, akkor nagy szó a művésztől el- fjlfrw&a teljesítményt, * közönségtől lágy kenyeret és önzetlen lelkesedést követeim éppen a kisebbségi életben, mikor ebben a nagy, elszegényedett világban az elszegényedés utján a magyar kisebbség kényszerűen gyorsabban halad, mint bárki más. A hideg szobára és száraz kenyérre ítélt magyar művész honnan meritse a mintát, példát, iskolát, ambíciót, ha művészetét nem látja tükröződni lelkes közönség szemében?! — Ée éppen e földrajzilag is elnyújtott területen, ahol a művészetet szerető intelligencia egymástól nagy távolságokra lakik! Pozsony és Kassa messze esnek egymástól s a kisebb helyek nem képesek a szinmüvészetet. sem talpra állítani, sem istápolni.

— A harmadik, a döntő faktor a közönség. Én teljes őszinteséggel e harmadik faktortól várom a magyar színművészet lehetőségeinek megoldását. A kisebbségi magyarság tegye ösz- sze minden fillérjét — a színházai takarékpénztárába: a kasszába. Ott nem devalválódik ez a megtarakitás, mert aranykamatot hoz: szórakozást, lelki megújhodást és mindenekelőtt — magyar 6zót.

— A művész, ki ehhez a közönséghez szól, vagy ennek a közönségnek dalol, — busán, vígan, száz és száz alakjában, — megtalálja ekkor az élet forrásait és küzdelem erejét, ambíciói fütő eszközét a lelki télviz idején is. Ebből megszülethetik a magasabb rendű Ízlés és a kisebbségi magyar kultúrához mindenben méltó színjátszás. Ebben hiszek! A színjátszás engedélyeinek, kerületeinek gyakorlati lehetőségeinek megoldása rideg, száraz próza, — teljesülésünk technikai ügyesség, politikumok, kitartás és mindenekelőtt ideg kérdése.

— A jó öreg Podmaniczky Frigyesnek pesti színházi intendáns korában elhangzott megjegyzése szálló ige lett: „Shakespearet vagy tökéletesen kell előadni, vagy egyáltalában nem szabad előadni, de előadni minden körülmények között kell..Ezt variálhatom a mi mai viszonyainkra ... Magyarul mindenesetre játszani kell, mert elkallódnia egyetlen magyar szónak sem szabad.

GOMBOS JÓZSEF

nyug. táblabiró Kassa, a Szinpártoló Egyesület ügyvezető társelnöke:

— A kisebbségi magyar szinjátszás helyzetét válságosnak látom, aminek legfőbb oka egyrészt a színi kerületek, másrészt a sziniidények kedvezőtlen beosztásában rejlik. A kassai magyar szezont például csak a kora őszi és a késő tavaszi hónapokra engedélyezik. — Véleményem szerint a két szlovenszkói szinikerületet úgy kellene átcsoportosítani, hogy az egyik a nagyobb városok, (Pozsony, Kassa, Léva, Losonc, Érsekújvár, Komárom), a másik pedig a kisebb városok részére szóljon. A sziniidényeket is úgy kellene beosztani, hogy a magyar színházak a nagyobb városokban télen keresztül is játszhassanak, amikor a közönség sokkal szívesebben jár színházba. — Színigazgatónk, — ezúttal csak a kassait gondolom, —. akinek nehéz helyzete ismeretes előttem, szerény véleményem szerint csak úgy képe6 megúszni a mai válságos helyzetet, ha az állam, az ország és azok a városok, ahol ezidőszerint játszási jogosultsággal bir, megfelelő szubvencióban részesítik, ha a magyar szini kultúrát ápolni és fentar- tani kívánó társadalom a színházakat megfelelően látogatja s végül: ha a szlovenszkói hivatásos magyar színészet anyagi és erkölcsi támogatására létesült Szinpártoló Egyesületbe rendes vagy legalább pártoló tagokul minél számosabban belépnek.

IVÁN SÁNDOR:

Iván Sándor, a keletszlovenszkói magyar színházak igazgatója, arra a kérdésünkre, hogyan látja a kisebbségi magyaT szinjátszás helyzetét, Iakonikus rövidséggel felelt:

— Sehogy. Egyik legnagyobb baj, hogy nincs megfelelő utánpótlásunk színészekben, «znH rendkívül eufyoebH as, hogy a miutoum

alá csökkent a Magyarországból szerződhető színészek száma. Ezzel kapcsolatban sokszor felmerült már a szlovenszkói magyar sziniiskola felállításának kérdése is, csakhogy ez nagyon nehezen megoldható probléma és ha léteznék is ilyen iskola, bajosan tudna megfelelő kiképzést nyújtani a növendékeknek. Még nagyobb baj azonban, hogy megfelelő friss szinészanyagunk sincsen, s ez az oka annak, hogy nincsen elegendő idevaló színészünk sem. De ha volna is, akkor sem lehetne állandóan csak idevaló színészekkel játszani, mert a közönség mindig uj embereket akar látni a színpadon. Most is legalább tizenkét magyarországi színészre lenne szükségem s engedélyeztek nyolcat.

— A jelenlegi súlyos helyzetet talán az egységes szlovenszkói szinikerület visszaállításával lehetne enhyiteni valamennyire. Mert így hiába hozom a legjobb darabokat, a mai viszonyok között a legjobb színészekkel és a legjobb előadásokban, a kisvárosokban nem tudok boldogulni, még leszállított helyárakkal sem. Rozsnyóról csak a legnagyobb nehézségek árán tudtunk átjönni Rimaszombatba, de az itteni közönség, úgy. látszik, teljesen a sorsunkra akar hagyni bennünket. Hogy miért és hogy mi lesz ennek a vége, nem tudom.

DR. AIXINGER LÁSZLÓ,

a Szinpártoló Egyesület pozsonyi fiókjának elnöke. az alábbi nyilatkozattal válaszolt:

—- A kisebbségi magyar szinjátszás válságban van. Hogy miért került válságba, azt egyes városokban a közönség közönyén kívül bőven megokolják a válasz nélkül maradt parlamenti interpellációk, az eredménytelen küldöttségjárások és a nem megfelelően elintézett memorandumok, amelyek politikamentesen, tisztán kulturális szempontokból és tárgyilagosan tárták fel az itteni magyar szinjátszás sikerességének akadályait és azokat a módokat, amelyekkel segíteni lehetne. Adják meg a magyarságnak a szinjátszás ügyeiben az önkormányzás jogát, hogy szerve: a Szinpártoló Egyesület utján választhassa meg a színigazgatókat, állapíthassa meg, hol, mikor, melyik társulat játszik és adják meg a magyar színészetnek segélyképen azt az összeget amely a magyarság számarányánál fogva járna neki. Ily módon népszerű színigazgatók, jó társulattal és színvonalas előadásokkal keresnék fel ott és akkor a magyar közönséget, amikor az igényeinek és kívánságainak legjobban megfelel. Akkor nem kellene féltenünk a magyar Thália sorsát, mert a magyar közönség képére szabott színjátszást pártolja, áldozni is hajlandó érte. Ha sikerülne elérni a magyar színjátszás ilyetén rendezését, akkor a közönség készöröme6t töltené meg mindenkor a maga színházát és a magyar színészet kibírná a versenyt a rádióval és a mozival is.

SCHUBERT TÓDOR,

a Szinpártoló Egyesület lévai helyi elnöke;

— A kisebbségi magyar színjátszás jelenlegi helyzetét, sajnálattal állapítom meg, nagyon szomorúnak, sivárnak látom. A kerületi megosztás, amely 928 óta tart, a lassú sorvadás útjára kényszeritette színjátszásunkat. A mai nehéz gazdasági viszonyok ezt a sorvadást

i siettetik és nehezítik a gyógyítást. Emellett szervezetlenségünk az oka, hogy a nyugati kerületben Földes indusztrializálhatta a színjátszást, Iván nemes törekvéseit pedig anyagi nehézségek gátolják.

— A kisebbségi színjátszásunk jövőbe való átmentésére elsőnek oly munkát kívánok, melynek célja, hogy az Országos hivatal megváltoztassa ez irányú felfogását. Miután ezt aligha várhatjuk, talán még fontosabbnak tartom a Szinpártoló Egyesületnek a legszélesebb körben való népszerűsítését. Erre azonban nem alkalmas egy olyan egyesület, amely évi 60 korona tagdijat szed. A tagdíjat a minimumra kell leszállítani. Ott, ahol, mint pl. Kassán, nagyszámú tag van, akik tudják és szívesen fizetik a magas tagdíjaikat, azok, rabit taléntee

Super Flapjack

Feltalálták az ideális puderdobozt!

A „vita“ meghalt, éljen a Super Flapjack, a kézitáska formájához szabott puderdoboz, mely a nő szépségtárát: a púdert, a szárazruzst és az ajak-ruzst magában foglalja. A kozmetika vezető cégei: Ohanel, Gould, Bourjois, Louis

Philippe, Tangee, Michel és Coty preparátumaikat máris az uj doboznak megfelelő formában hozzák forgalomba. Nagyságos Asszonyom tehát továbbra is megmaradhat kedvenc márkáinál! Nem kell többé sok fáradsággal összeválogatnia toilettszereit, nem vesztheti el ajakruzsát, hanem kap helyette egy bájos ékszert, melyet a párisi ékszerészek máris brilliánsokkal díszített platinából készítenek. Minden jól vezetett prágai parfümériában kapható ezüst, chrom és emaillirozott lakk kivitelben.

A legszebb karácsonyi ajándék!

Vezérképviselet:

D. ENGEL, Prága-Pozsony

szívesen fogják a leszállított tagdíj ég a 60 korona közötti különbséget továbbra is fizetni. De nem elég itt megállni. Minden városban, ahol a hivatásos színészet működik a Szinpártoló Egyesületen belül meg kell alakítani a bérlők, a színházlátogatók csoportját, még pedig minél magasabb számmal, akik kényelmes heti vagy havi részletekben fizetnék be a sziniévad bérleti összegét. Itt a fősulyt nem az első helyek megszokott bérlőire fektetném, hanem az olcsóbb helyek bérleteire. A cél az legyen, hogy minél több uj színházlátogatót nyerjünk. Tudom, hogy ez ma, a film korszakában, s a mai súlyos gazdasági viszonyok mellett nagyon nehéz lenne, de ha minden városban, ahol hivar tásos színészek játszanak, csak néhány lelkes ember akad, aki kezébe veszi a dolgot, az eredményben nem kételkedem. Mi lenne ennek a hatása? Ha minden városban a színigazgató a Szinpártoló Egyesületben tömöritve találná a színházlátogató közönséget, ha az a Szinpártoló Egyesület 100, 150. 200, esetleg még több bérlő nevében emelné fel a szavát, szeretném látni azt a színigazgatót, aki meg nem felelő repertoárral, vagy meg nem felelő társulattal próbálna működni.

— A műkedvelő színi gárdák támogatását mindenütt, de különösen ott tartanám fontosnak, ahol hivatásos színészek nem működhetnek. Az itt-ott felbukkanó kiválóbb erők továbbképzését az időnként rendezendő szinikur- zusokon, — amelyekből később állandó színi iskolát lehetne fejleszteni, — gondolnám megoldhatónak. Végül a Szinpártoló Egyesület mai szervezetének a múlt tanulságai alapján való megfelelő módosítását tartom szükségesnek, ami tudtommal folyamatban is van.

— Mit várjunk színigazgatóink tói, színházainktól, hogy megússzák a mai nehéz helyzetet? Ne nézzék az igazgatók a koncessziót csak üzletnek, adjanak száz százalékos művészetet s meg vagyok győződve, hogy nemcsak Szinpártoló nak könnyítik meg a munkáját, de ők ír megtalálják a számításukat még a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett is.

Ankétunkat következő vasárnapi számunkban folytatjuk.

. jíjuir.iiiia