Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-24 / 218. (3328.) szám

ÍMeuMAfiíSRHIMiOT Tojjon el az igazi karácsony! Irta: TAHY ÁBRAHÁM apostoli kormányzó Az isteni remény beteljesedésének boldog napja a karácsony. Azért dobog melegebben édes örömtől minden szív s örvend minden igaz lélek a szent Titok megtestesülésének éjsza. káján, miitor felhangzik az ájtatos hívek mil­lióinak ajkán: Krisztus Jézus született, örven­dezzünk! Harmatoztak immár az égi magasok, megnyílt a föld és összeölelkezve az Éggel, meghozta az Üdvözítőt. Eljött a Béke fejedelme, a Királyok Királya, aki szeretetben és igazságban uralkodik a népek felett a világ kezdetétől fogva. A bibliai angyalok glóriás dicshimnusza köszönti a jászolyban szendergő isteni kisdedet Világboldogitó program csendül ki az égi sereg dicsénekéből: Dicsőség Istennek a magas­ságban és békesség a földön a jóakaratu em­bereknek! A betlehemi kisded hozta meg a földre azt a két talizmánt, azt a minden kincsnél drágább két ajándékot, melynek birtokában földi éle­tünknek minden problémái megoldást nyernek; e siraJomvölgyében való zarándoklásunk tür- hetővé, a szenvedések elviselhetőkké s az ember és ember közötti viszony melegebbé és test­vériesebbé válik. Krisztus Jézus születésével alászállott az égi karból az a két Nemtő, a hitnek és szeretőiek angyala, akinek egyike világosságot hozott a pogányság sötétségébe, megvilágositván min­den e világra jövő embert, a másika pedig bele oltotta a szivekbe a testvériség szent érzelmét, megtanítva arra, hogy mindnyájan egy Atyának vagyunk gyermekei és éppen ezért minden szét­választó akadályt ledöntve egymással testvéri ölelésben kell egyesülnünk! Az idei karácsonyfán ezt a két angyalt kere­sem én, gyermekileg aggódó szívvel és fájda. lom, — nem találom! A hit angyala mintha visszaszállott volna égi honába, vagy mintha eltakarta volna fénylő arcát gyászfátyollal, az Istentől elpártolt és a földi nyomor vizözönének iszapjában vergődő emberek elől. A bensőséges boldogító hit és a jóerköl­csökben nyilatkozó keresztény élet ma már csak egyes kiválasztott lélek tulajdona, mert a nagy­többségnél csupán külsőségekben tetszeleg magának ez az isteni erény, minden gyakorlati megnyilatkozás nélkül. Ezért szabadjon igy fohászkodnunk: földre- szállt isteni Kisded, szánd meg a hitetlen­ségben vergődő emberi nemet és küldd kará. csonyfánkra újólag a Hit szent angyalát, hogy hirdesse: „nincs Isten nélkül boldogság"; hogy hirdesse: „nyugtalan a mi szivünk, mig meg nem nyugszik Benned, Urunk, Istenünk!" s hogy nagy kincseazembernekahit, mert élni és szenvedni megtanit! De hiába keresem karácsonyfánkon ma a szeretet angyalát is. Mintha lelki szemeimmel ott látnám könnyezni a Szeretet Istene trónja előtt az emberi nem ez egyedüli boldogító Nem­tőjét, panaszkodom mennyi szeretetlenség, mennyi meg nem értés, félreértés, igazság­talanság, gyülölség, bosszú nemteleniti meg a szebb és nemesebb emberi életre hivatott emberi lelkeket, „Non est Pax"! Nincs béke, mert a béke a szeretet virága, a szeretet pedig csak a jóság, az igazság, az egymást megbecsülés talajában nőhet fel. Ez a talaj azonban — úgy látszik — napjaink gyűlölködő tüzétől kiszáradóban van s nincs aki öntözze... Ezért szabadjon ismét fohászkodnunk: Isteni Kisded!, kit az irántunk való nagy szeretet hozott e földre, küldd el — könyörögve kérünk — a Szeretet angyalát, hogy olvassza fel a szivekben a szeretetlenség jeges kérgét, hogy tanitsa meg a gyűlölködő, egymást maró hogy nem látja tisztán azt az utat, melyen felelősséggel indulhat el. Tartunk tőle, hogy ez ut idővel a súlytalanság bődébe viszi bele a pártot. A magyarság pártjai a tartománygyülésen 1931. év óta ingadozás nélkül haladnak az ob­jektív ellenzékiség utján. Az 1929, és 1930. évi költségvetéseket még megszavazták, mert a szlovenszkói patriotizmus talaján állva nem akartak eleve ítéletet mondani azon gazdálkodás felett, melyet a szlovenszkói országos képvi- selőtesttület, illetve annak választmánya fognak kifejteni. Nem akartak kaput zárni azon lehető­ség előtt, hogy a szlovenszkói nemzetek önma­guk között pártpolitikai tekintet nélkül tud­nak egymás testvérei lenni. Azóta gazdagod­tunk olyan tapasztalatokkal, melyek részünkre szintén nem voltak meglepőek. Ezek a tapasztalatok kétségtelenül igazolták, hogy a szlovenszkói önkormányzati képviselet tagjainak többsége nem tudott szabadulni azon megkötöttségektől, melyeket a mindenkori kor­mánytöbbség politikai iránya szabott meg és az országos kéviselőtesttület-ben szereplő cseh­szlovák pártok mindenkor a magyar kisebb­ségi érdekek mellőzésével igyekeztek politikai céljaikat szolgálni. Népünkkel szemben érzett felelősség tudata váltotta ki ellenzéki álláspon­tunkat, mely azt diktálta, hogy az országos gazdálkodásban és azt kiegyensúlyozó országos pótadó elfogadásban felelős részt ne vállaljunk. Az idei költségvetési vita folyam ám dr. Ala- py Gyula a kulturális tételnél, jelen sorok írója pedig a mezőgazdaság és az útépítés fe­jezeteknél mutatta ki pontos számadatok alapján azt az osztályrészt, melyben a szlo- yenszkói magyar lakosság részesedik. Ez a részesedés 8 százalék a kulturális fejezetnél, 14 százalék a mezőgazdaság és 13 százalék az útépítésnél. Elbirálhatáe érdekében közlöm, hogy a magyarság számaránya 21 százalék, a a mezőgazdasággal foglalkozók között pedig - 33 százalék. Ezek a számok önmagukban be­szélnek. Egy későbbi alkalommal szívesen fogom közreadni ezt a statisztikát részletezve. Ez alkalommal csak még röviden kitérek az egyik referens, dr. Fiikom Jenő (szlovák néppárti) azon kijelentésére, hogy a magyar­ságnak kell annyi gentlemanlike magatartást tanúsítani, hogy 'belátja, miszerint a szlovák népnek több szüksége van kultúrája érdeké­iben anyagiakra, mint a magyaroknak arány­lag is, mert a szlovákság elmaradtsága ezt megkívánja. Ezt a tézist igy nem tudjuk el­fogadni, mert a kisebbségi magyarság kul­túrintézményei nem azonosíthatók a magyar­országi fejlett kultúrintézményekkel, sőt 1919 óta óriási visszafejlődésben volt részük. Én úgy hiszem, hogy a szlovák kultúra nem függ a kisebbségi magyar kultúra fejlődésétől és megfordítva sincs semmi függőségi viszony. A modern haladott gondolkodás azt kívánja, hogy mindkettő éljen, de soha ne egymás ro- váspra gyarapodjék. Ezt a demarkációs vonalat kell megteremtenünk. A férj dühösen bevágta maga mögött az aj­tót és elrohant hazulról. Maca egyedül maradt. Pillanatokig még úgy ült asztalnál, mint az az előbb, az unalom szoborszerüségével arcán, mig a férj kétségbeesett igyekezettel érvelt, békitett és bizonyított, hogy téves látszat az egész, az a piros ruhás nő közönséges ügyfél, aki most először fordult meg a hivatalában. De mennél inkább buzogott, védekezett a férj, annál szivósabban hallgatott Maca. Ilyenkor való­ságos gyönyör a hallgatás. Kis, gúnyos mosolyt láttat az ajkai körül. Egész addig, amig a másik kimerül az egyoldalú küzdelemben. Akkor kegyesen megszólal és diktálni kezdi a béke­feltételeit. Most azonban nem igy történt. A férj hirte­len elhallgatott, még csak annyit mondott, hogy neki elég volt ebből a szekatúrából, az­tán magára rángatta kabátját, felcsapta kalap­ját és elrohant hazulról. Maca csaknem sóbálvánnyá változott, amikor az előszoba külső ajtaja is becsapódott. Lehet ez? Még várt egy darabig, mert csak visszajön Oszkár... Aztán lassan, durcás-mergesen csúcsosodni kezdtek az ajkai, melyek az előbb még unott fölénnyel tapadtak össze. Felállt és úgy ellökte a széket, hogy az tántorodott Mi határozott vonal mellett szolgáljuk * csehszlovákiai magyar közéletet, a tartomány- gyűlésen is szigorúan ezt a vezérfonalat -kö­vetjük, melyet a magyar kisebbség sorsával szembeni felelősség és a köztársaságon belül élő népek egyenrangúságának gondolata ha­tároz meg. Testvérei tudunk lenni mindenki­nek, aki azonos elvek mellett szolgálja a saját egyet, aztán nagy robajjal eldőlt a földön. Maca meg a sezlonra borult és a párnák tömegére vetette magát keserves sírással: — Oszkár, utálatos, goDosz, lelketlen Oszkár. Mégszólalt a telefoncsengő. Biztosan Oszkár közelit a békekisérlettel, gondolta Maca s mint bölcs taktikushoz illik, nem repült rögtön a készülékhez. Csak hadd gondolja az az ember, hogy ő is elrohant hazulról, randevuzik vala­kivel, vagy éppen öngyilkosságot követett el keserűségében, ami érthető is lenne egy fiatal asszonynál, akit rövid két hónapos házasság után, ilyen durván és lelketlenül magára hagy­nak. Aztán mégis megszánta a telefonkagylót, mely a nagy csörgésben csaknem lefordult a nikkel villákról és unott, hűvös hangon halló­zott: — Mi tetszik? — Hogy mi tetszik? — felelte egy ismeret­len hang — Például ez a kellemes, csengő han­gocska mindenesetre tetszik. Azt gondolta Maca, hogy szó nélkül leteszi a kagylót, aztán mégis feljebb igazodott a párnák között. — Ez mindenesetre a legkevésbbé sem érde­kel — mondta rendre utasitó szigorral, de azért arra is vigyázott, hogy kellemesen cseng­nem zete ügyért. Karácsony van és én azt hiszem, hogy a 'béke és szeretet ünnepe nem alkalmatlan idő­pont volt mindezek elmondására. A szlovák hegyek fenyői itt égnek gyertya­fénnyel a szlovenszkói magyar hajlékokban s ottkint havas karácsony takarja be egyformá­ra a szlovenszkói földet. 1 jen és búgjon a hangja, — Kivel óhajt beszélni? — Magával — hangzott a vidám és merész válasz —a legnagyobb mértékben magával. — Tisztázzuk előbb, hogy milyen számot hivott. — ó, kérem ez már nem is fontos, az auto­matakapcsoló szives volt tévedni, amivel és a legnagyobb mértékben meg vagyok elégedve. Ez volt az a pillanat, amikor Macának nyom­ban le kellett volna tennie a kagylót. Maca azon­ban elmulasztotta ezt a pillanatot. A hang, mely az ismeretlenből érkezett hozzá, mély volt és bársonyosan búgott, mint a gordonkaszó. És ha Oszkár ilyen cudarul magára hagyja, neki is joga van ahhoz, hogy másutt keressen szóra­kozást magának. önkéntelen mozdulattal szemérmesen lejjeb húzta a térdek fölé csúszott szoknyát és feldúlt haját is hátrább simította, mintha nem lenne már egyedül. Az­tán kis nevetést hallatott. — Maga úgy látom, igen könnyelmű ember ismeretlen barátom, hogy látatlanba ilyen merész kijelentésekre vetemedik. — Erről szó se lehet. A jó ösztönü férfi nemcsak a szemével látja a nőt, hanem a fülével is. Magának például szőke, karcsú és kékszemü hangja van. Nem igaz? Maca ismételten a kagylóba nevetett-, szépen és daloló bugással, s miután a másik hangról viszont úgy érezte, hogy barna, magas és szélésvállu, megindult közöttük a beszélgetés. — Asszony? — kérdezte a férfi. Mélyből jövő, bánkódó sóhaj volt a felelet. — Boldog? — vallatott tovább a másik. Még mélyebb és még bánatosabb sóhaj. — No hál Istennek, — lelkesült a férfi — igy még reményem lehet, hogy boldoggá tehetem. — Ohó! Ohó! maga túl gyorsan veszi a tempót. S a lendületes szócsatában vidáman futottak a percek. Maca már a tükörben nézegette magát 1933 deccanfocr 24, vasárnap. és keserítő embereket a szeretet ama nagy törvényére: „Szeresd felebarátodat, mint ten- magadat!" A mai élet nagyon sötét, hideg; fázunk! Ezért gyűljön ki a lelkekben a hit fáklyája: „Fiat lux!" — Gyűljön lángra a lelkekben a szeretet tüze: „Fiat Charitas!" .... És akkor lesz világosság, mely eloszlatja a napjainkban reánk boruló sötét­séget és lesz melegség, mely felolvasztja a lelkek mostani telének fagyát... Ezt hozza el a kis Jézus, karácsonyi ajándékul . Dolifuss az osztrák-magyar viszonyról B é c 6, december 23. Dolifuss kancellár új­ságírók előtt Ausztria-Magyarország viszo­nyáról tett nyilatkozatában egyebek között azt hangsúlyozta, hogy a két állam gazdasági és kulturális kapcsolatai a legintenzívebbek. Megszűntek azok az ellentétek, amelyek a régi monarchia idejében a két államot szét­választották. A két állam gazdasági együtt­működése nem irányul más áEamok ellen.. Ungvár képviselőtestülete megszavazta a város 33 milliós költségvetését Ungvár, december 23. (Ruezinszkói szer­kesztőségünktől.) Ungvár városának képviselő­testülete tegnapelőtt és tegnap tárgyalta le a jövő évi városi költség-vetést. A Legnagyobb takarékosság mellett is harminchárom millió százkilencvennégyezer nyolcszáznyolcvan korona öszszükségletről szóló előirányzatot nyújtott be a számvevő­ség. A rendes költség-vetésben előirányzott 12 millió 519.280 K-á6 szükséglettel szemben 11 millió 057.778 K-ás fedezet mutatkozik, de csak úgy, ha a földadót 360 százalékkal, a ház- béradót a volt 155 százalékról 170 százalékra, a járadék-, ált. kereseti-, különös kereseti s a többi adónemet 360 százalékra emeli, melyből 1,460.741 K reménybeli bevétel várható, mig a 20,675.600 K-ás rendkívüli költségvetés fede­zete biztosítva van. A rendes költségvetési fedezetet a város a remélt pótadókból fogja fedezni, melyeket a pénzügy igazgatóság által kivetett közvetlen állami adók alapján számítottak ki. A pénzr ügyigazgatóság ugyanis Ungvár város terüle* téré a/z 1934-ik év folyamán behajtandó kő­vetkező összegeket vetette ki: földadó 7952 K 25 f., házbéradó 361.055 K 50 f., általános ke­reseti adó 182.427 K 20 f., külön kereseti adó 32.126 K. 40 f. s magasabb illeték utáni adó 500 K. Ez összesen 596,543 K. állami adót je­lent, melynek be kellene folynia, ha minden adóalany fizetőképes lenne. a kagyló fölött és hói dorgáló mosolyokat, hol meg mélázó szomorúságot, hol meg ábrándos asszonyi merengést varázsolt áthevült arcára. És minden változatban hóditónak találta ön­magát. Kár, hogy a másik mindebből nem lát semmit. De azért igy is mulatságos, valóságos kaland. Jaj, ha ezt Oszkár tudná! — Ó, az én férjem már öreg ember — búgta bánatosan — Most lent sétál a ház előtt, öt órára uzsonnát kap és hat órakor már le is fek­tetem szegénykét. Bizony. Kacagott befelé azon, hogy örül mindennek a másik. Persze semmi akadálya sincs annak, hogy találkozzanak. Akár már ma is. Rendben van, a mozi előtt hat óra után. Rajta kis szőrme kabát lesz és barna szoknya. A férfi meg újsá­got tart a kezében, és hogy semmi tévedés se lehessen, egy másik újság viszont- kabátjának •külső zsebéből fog kinyúlni magasan. — Tehát a viszontlátásra. Hangos nevetéssel dőlt el a sezlonon. amikor letette a kagylót. Lám, ilyen minden férfi, egy kis alkalom ég rögtön készek a kalandra. Csak az a kár, hogy nem fogja látni, amint fel-alá baktat a mozi előtt, az egyik újsággal a kezé­ben, a másikkal meg a- zsebében. Úgy élsz óra- hozott ezen, hogy már Oszkár iránti haragja is elmúlt. Majd gyorsan kibékülnek és együtt fog­nak mulatni az eseten. Várta az urát, előbb nyugodtan, aztán türel­metlenül és végül ingerülten. Amikor hat óráihoz közeli tettek a mutatók és Oszkár még mindig nem jött, mérgesen felpat­tant a sezlonról. Haragos bosszúra szánta el ma­gát. Ha ő igy, akkor én ig igy. Átöltözött gyor­san. Azonban nem a kiskabátot, hanem a bosszú perzsát öltötte magára. Nem ár-t egy kis óva­tosság. És elrohant a mozi felé. Menet közben megöntözte tenyerét kölni vízzel. Tetszeni, hódita-ni akart-. Kedves lesz, nagyon, | Sereiül* p@$xtii8a I | fejfájás ellen | % AZ EGYETLEN ASSZONY Irta: Szitnyai Zoltán 2

Next

/
Thumbnails
Contents