Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-24 / 218. (3328.) szám

MM SZfaTOHK » KÉPES HÉTTEL 40 01PM. Ára a korona (3328) szám • VasárilSP « 1933 december Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 K& R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több £gyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Ké A szlovenszkói és ruszinszkói magyarság politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ll„ Panská ulice 12. 11. emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 1L, Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. SÜRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRRHA H Jóakaratnak békéje iránt, Hűvös fővel kel! latolnunk minden míunkaniélkiiiiséget s meleg szívvel kell ápol­nunk a nemzeti érzést önmagunkban és a hozzánk tartozókban és fel kell karolnunk minden magyar testvérünk sorsát! Lássuk tisztán azt is, hogy csak akkor tart­hatunk számot megbecsülésre és elismerésre más nemzetek részéről, ha megmutatjuk hogy van erő bennünk az összetartásra és van erő bennünk a jogos követeléseink mel­lett való szilárd kitartásra és azok kiví­vására. Né felejtsük el sohasem, hogy vannak igaz­ságok, amelyek el nem homáíyosithaíók. Vannak ideák és ideálok, amelyeket nem lehet sutba dobnia vagy megserami»ií e n i c annak, aki nem tud helyükbe nemesebbet vagy jobbat helyezni. Mi a krisztusi igazság, a keresztény etika alapján állfink, amely nem ismer különbséget ember ég ember között, amely szerint minden egyes nemzet fia egyaránt tarthat jogot a boldogulásra. Ennél az Igazságnál fenköKebbet, nemesebbet nem alkothat még a legkiosíszoltabb emberi zse­nialitás sem. A krisztusi Igazság mindenkor hát, él és győzni fog! Ma sokszor úgy látjuk, hogy feje-tetején áll minden logika, józanság és úgy tűnik fel nekünk, hogy a kaotikus állapotokból nincs kivezető ut. Ne tévesszen ez meg minket. Végül az egész vf ágon mégis csak úrrá kell lennie annak a belátásnak, hogy csak az a politika válhafik a megelégedés forrásává, amelynek súlya a legkevésbbé érezhető. Kelet Lipcsében LUBBEt halál Torgíer “mí*off I felmentés I aneii PopoSi Tudósítás a 3. oldaton Minden politikának célja az lehet, hogy men­tői több embernek mentői simább módon biztosítsa a boldogulást. Klasszikus példa erre a brit birodalom, amely uralmát a« egész világra csak a politikának ily művésze­tével tudta és tudja kiterjeszteni. Karácsony estéjién kigyulnak a karácsony­fa apró lángjai. Jól tudom, fájdalmasan fog­nak ezek benne rezegni sokhelyütt a magyar bánat-f akasztott a könnyekben. Sugározzák ezeken az értékes könnygyöngyökön át annak a magyar jövőnek életes valósága, amelynek a magyar munka é« a magyar , kitartás bástyáin fel kell épülnie. A miiifiii piitiif é$ a tartománysyüBés Ma; JAROSS ANDOR (fg.) A keresztény világ legnagyobb ünne­pén - amikor a földkerekség minden táján az északi sarktól a déli sarkig, a karácsonyfák millióinak szelíd fénye világit — vájjon mit érez a rendkívül nehéz viszonyok között élő kisebbségi magyarság? Amikor a' nagyok és a kicsinyek, a hatal­masok és a gyöngék, a gazdagok és a szegé­nyek egyformán örülnek a karácsony külön­böző ajándékainak, — vájjon mit találnak a a kisebbségi magyarok a maguk szerény, dísz­telen karácsonyfájukon? Mert szerény, dísztelen a mi karácsonyfánk, épp olyan, amilyen szegényes a mindennapi életünk, — azonban mégis Karácsonyfa! Ka­rácsonyfa, amelyről a Krisztus-hit ragyogó világogssága árad mindnyájunk leikébe és újjáéleszti bennünk a szörnyűséges életbarc- ban elemyedt energiákat és megacélozza az önmagunkba, népi 'hivatásunkba vetett hitün­ket. Karácsonyfa, amelyen nincsenek ugyan a hiúság gyártotta emberi csecsebecsék, amely dísztelenül áll utolsónak a nemzetek karácsonyfáinak gigantikus sorában, de gyö­kerei szilárdan be vannak ágyazva a szülő­föld áldott talajába. Ezt a karácsonyfát a vi­lágválság legszörnyübb viharai megtépázhat­ják. azonban dísztelenül is állni fog. mert a földszeretet és a népi öntudat szilárd alapza­tából nőtt ki a törzse. Ez a karácsonyfa azt hirdeti nekünk, hogy Jézus, a világ megváltója a mienk is, mert mi is épp olyan jogú és rangú népe: vagyunk a földnek, mint bárki más! Azt hirdeti, hogy egyenlők vagyunk az egyenlők között s amint megadjuk a dicsőséget a népek közös Atyjának, épp úgy megillet, bennünket is a jóakaratu emberek békéje. A béke nagy ajándékát- várja az egész föld­kerekség ettől a karácsonytól. Vak buzgóság- gal. az emberszeretet legnemesebb lángolásá­val hiszünk mi is a Föld békéjében, amelyet csakis a lelkek karácsonyi békéje biztosíthat. Az igazi béke krisztusi szellemében áldjuk körű: ma a legszegényebb karácsonyfát: a ki- kisebbségi magyarok karácsonyfáját. Nem iri­gyeljük senkitől a díszesebb, az ajándékokkal telerakott karácsonyfákat s nem esünk két­ségbe a mi szörnyű szegénységünk fölött. A magunk részéről — kinostelenségünk dacára — a béke karácsonyi ajándékát nyújtjuk min­denki felé. Ennek ellenében azonban mi is kö­veteljük az egyenlőknek kijáró egyenlő élet- lehetőségeket: az alkotmányban biztosított népi jogainkat és az egyesek szent kenyerét. Az igazi béke egyet jelent az igazságosság feltétlen érvényesülésével. Fölemelt fejjel, az állampolgári kötelességek teljesítésének büsz­ke tudatával, erkölcsi és szellemi értékünk tel­jességével nyugodtan állunk szembe a lét­küzdelem további viharaival, nem félünk s a béke zálogát: az igazságosságot, a polgári jo­gok teljességét követeljük a magunk szá­mára- is. A legszegényebb karácsonyfa alatt a leg­nagyobb erkölcsi gazdagság birtokában • érez­zük magunkat: hiszünk az emberi szolidaritás­ban, a népek isteni békéjében, nemzetünk jö­vőjében. a kisebbségi magyarság önfenntartó erejében! A magyar ember természetének lényege az őszinteség és nyíltság. Ha magyar egy célért küzd, nyílt sisakkal és nem titkos fegyverrel teszi ezt. Törekvéseinket, mint egyébkor, most sem rejtjük véka alá és ezért akár­milyen fórum előtt és igy a sajtó fórumán is félre nem érthetően hirdetjük és valljuk; mi magyarok vagyunk, magyarok akarunk ma­radni és ennek biztosítása érdekében fel­használunk minden törvényadta eszközt. Erről az útról nem téríthet le minket sem gáncs, sem elismerés vagy a csábításnak akármilyen módja. Az utóbbi időben olyan események adód­tak, amelyeket ebből a szempontból meg kell említenem. Benes külügyminiszter szloven­szkói kőrútján elismerésmorzsákat hintett a magyarok elé. Tizennégy évnek kellett le­folynia, míg elismerés-szarujából a magyarok­nak is jutott valami. Amit azonban az egyik kéz ad, azt a másik gyorsan visszavonja. Benes ur Érsekujvárott még a magyarság államalkotó erejéről szólott, amely szerinte is megnyilatkozott azóta, hogy Szent István kereszténnyé tette a magyar nemzetet. A Prager Presse december 17-iki számában pe­dig azt olvashatjuk, hogy „a magyar elem konstruktív államalkotó képessége szétfosz- lik a történelem ítél őszéke előtt“. Hasonló szellemű megállapítások ezen kiviil is hem­zsegnek ebben a cikkben, pedig a Prager Presse köztudomás szerint a külügyminiszter­hez közelálló lap. Nem fűzök most kommentárt sem a dicsé­retet osztó külügyminiszter kijelentéséhez és nem szállók vitába a véle szöges ellentétben lévő cikkírója nézetével sem. Csak egy tanul­ságot vonok le mindebből: ahogyan a magyar­ságnak bárminemű lekritizálása egy pilla­natig sem csökkentheti bizalmunkat a magyar nemzet nagyrahivatottságában, úgy valamely váratlan dicséret sem tölthet el fellengzős re­ményekkel kisebbségi helyzetünk jobbrafor- dulása tekintetében. Mert karácsonyra Írom ezeket a soraimat, nem térhetek ki a magyar sorsnak nagy taní­tásai elől, amelyek elsősorban is azt paran­csolják nekünk, hogy tisztán lássunk. És ily értelemben fűzőm tovább gondolataimat. Ma forrong az egész világ. Akár az Ameri­kából, akár az Ázsiából, a távol Keletről jövő híreket olvassuk, mindenütt éles ellentétek összeütközéséről kapunk hirt, nem is szólva Európáról, amely olyan, mint egy megboly­gatott méhkas. A gazdasági bajok, nyomor, éhínség tetéz­ve elemi csapásoktól csak okozói a mai ál­lapotok szélsőségeinek, s a világ nem tud megküzdeni mindazokkal a nehézségekkel, amelyek lépten-nyomon felvetődnek. Meg­oldást sürget mindenki. Ahogyan a kisember szenved legitöbbet a mai viszonyok súlya alatt, úgy fokozottabbak minden kis nemzet terhei és a legsúlyosab­ban érzik ezeket a nemzeti kisebbségek, ame­lyek sorába tartozunk mi is. Tisztán kell lássuk azt, hogy a nehézsége­ket vállalnunk kell tovább is, amig hely­zetünk javulását kj nem küzdjük. Vállalnunk kell önfeláldozó munkássággal, bizalommal egymás iránt és tántoríthatatlan hittel kisebb­ségi célkitűzéseink jogos és igazságos volta A köztársaság belpolitikai légkörében, mely már évek óta nem igen ismeri az erősebb hul­lámverést, mert minden a kormánykoalíció előre megfontolt, sokszor hosszú kiegyeztető tárgyalások után fogant elhatározása szerint történik, az elmúlt hetek egy kis csemegével szolgáltak. A csemegét a sokszor rapszodükus szlovák néppárt tálalta a szlovenszkói tarto. mánygyülésen. Rövid néhány napra hirtelen minden újságírói figyelem és politikai érdeklődés Pozsony felé terelődött, ahol az autonomista szlovák néppárt a saját kormánybalépésével megvalósított önkormányzati keretet kontre- minálta meg azzal, hogy az 1934, évi országos költségvetés tárgyalásáról kivonultak a kép­viselői. Az előzmények többé-kevésbbé ismertek az újságolvasó közönség előtt. A Pribina-ünnep- ségek a pártot sok kellemetlenségbe sodorták. A tartománygyiilési képviselők azt kívánták az országos eblöktől, hogy enyhítsen a párt ellen vezetett kurzuson s akkor hajlandók meg­szavazni a költségvetést. Az országos elnök nem diplomata egyéniség s igy a válasz nem lehetett kielégitő. Ilyen körülmények között kerültek a magyarság pártjainak képviselői abba a hely­zetbe, hogy elhatározásuktól függött a tarto- mánygyülés határozatképessége. Az ellenzéki taktika azt parancsolta, hogy éljenek az adott helyzettel s ha a maguk és az általuk képviselt nemzeti kisebbség helyzetén fellépésük nem is javíthatott, nyitva állt az a lehetőség, hogy a szlovák néppárt elhatározását a tartomány- gyűlés munkájának felfüggesztésével erköl­csileg kidomborítsák és időközben a tárgyalási lehetőséget, valamint a sérelmek orvoslását előmozdítsák. A magyarság pártjainak elhatározása azon­ban minden irányban teljesen független volt. Pártjaink, mint a múltban, úgy most eem állottak oly közel a szlovák néppárthoz, mely valamelyes bizalmas együttműködést válthatott volna ki. ök nem közölték terveiket, mi pedig csak az adottság alapján határoztunk. És most elárul­hatjuk azt is, hogy nem csalódtunk akkor sem, mikor két hét múlva az újból egybehívott tar- tománygyülésen a szlovák néppárt képviselői bizonytalan léptekkel, lassan visszatértek az ülésterembe és látnunk kellett azt, hogy bár időközben egyetlen sérelmük sem orvosoltatott, de még megfelelő Ígéretet sem kaptak, mégis nem csak resztvettek a költségvetés tárgyalá­sán, hanem azt gondolkodás és feltétel nélkül meg is szavazták. Évek óta figyeljük a párt munkáját és látjuk, hogy sok jóakarat és len­dület van az egyes vezetőkben, de hiányzik a gerinces vonalvezetés és á következetes kitartás az elvek érdekében felhasznált eszközök tekintetében. A rapszodikus feltörekvést gyak­ran váltotta már náluk fel a tehetetlenségbo- zuhanás, az elhatározás erélyét tépelődő csiigge- dés. A szlovák nemzet legnagyobb pártja vala­jP§r Lapvásárlók ne fogadják el ezt a számot képes melléklet nélkül ^ Kisebbségi magyarok karácsonyára Ma; ESTERHÁZY JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents