Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-17 / 212. (3322.) Második kiadás
1933 december 17, vasárnap. Y2<.K-rt *YM.‘ a..■&Ii3B9g,.r,3rJ .yi- .&R’! JBHI L Assionn 1m iilllliW1WlI*lli ——HHff^Ü W ■UH sp1 JTT:.‘ • 'nwíCííflEMÉSSJrYlíi SKvcv W.-IN54 Wowl vWBHfk.V' P' 9 *U NÉGY PÁRISI ASSZONY EMLÉKÉRE... Talán azért ilyen időtlen, ilyen örök, ilyen minden kövében eleven ez a váró* a Szajna partjain, mert mindég egyedül a jelennek ős a jelenben él. ősi uecái. nyolcszázév es ó városrészei, patina* szobrok, magastetejü d.filedezö ő^- házak és múzeummá avatott királyi paloták nem akarnak elkövesedni: a LoUvre vagy a vereailleei park csakúgy hozzátartozik a legmodernebb Parishoz, mint a Lajosok Parisához hozzátartozott. Élő kövek, — Egy épitészbará- tom azt mondja; azért hatnak ily elevenen Paris minden házai, mert itt, a hely színén fejtették ki az építőköveiket. Mintha nem ráépültek volna a talajra, hanem kinőttek, kisarjadtak voina belőle, mint erdő avarából a tölgy. Nem tudom, ezért van-e, de amit az épületről mondunk, áll az az emberekre is. Ha Menil- montant lehömpölyög tüntetni május elsején a nagy-boulevardokra, lehetetlen meg nem érezni, hogy a Bastille t ugyanez a tömeg ostromolta meg 150 éwe! ezelőtt és esküt tennék rá, hogy Armenonville publikumát a XV. Lajos udvari nemességétől csak a ruiha különbözteti meg. Itt nincsenek vízválasztói a századoknak. A ma eleven sarjad a múltból, nem mint modern fel- építmény régi házon, hanem mint uj gyürii a réri fán. A forradalmi thiers éíats, miután legyilkolta s kiűzte a hobpraux-at, továbbépítette ugyanazt a magastetejü, domború félkupolával koronázott házakat mik e kiüldözött nemességnek voltak specifikus lakóhelyei; a Piacé de la Victorie-on sulyos-nyugodtan ül a nyakavágott XVL Lajos nehéz bronzlova nyergében, mintha soha forradalom, empire, komrnüu, pénzdemokrácia nem követte volna a Negyven Királyok uralmát. A „Tapis Vert“-en talán azért oly páratlan zöld a pázsit, mert nyolcszáz éve ültetik, nyesik egyazon magból egyazon helyen és ha zsabóba, harangszoknyába öltöztetnék a Murát hercegnő tea-vendégeit, miben különbözne vájjon ez a szalon a Julié Lespinaese i Rue Saint Dominiqueő termeitől? Hiszen az enciclopedisták bűbájos múzsájának szalonját i cseppel sem érezzük itt Pirisban régibb múlt- < nak, mint akár a Mme. Caillavet elmúlt zsur- i Jait. melyeknek Anatoíé Francé volt a központi napjuk... Akkor is, most is a férfiak tépnek le minden J babért. Ki írná meg vájjon a franciák kultúrtörténetét Navarrai Margittól, Agnés Sőréién, * a Dubarryn, a Rácaiméra. Madame Roland-on > és George* Sand-on át Marié Muraiig és a Com- 1 tesse de Noailles-ig, hinek sírján még el sem i ■fakultak a koszorúk? Mint füvek, paloták és 1 ) férfiak, ők is, e csodás női a francia édenkert- i nek, mind édestesvórei egymásnak, rnind egy i, azon lélek reinkarnációi'. Töt.tek és elmúltak —- s másnap nem emlékszik rájuk senki sem. Ki- áll meg Páréban merengeni eirok e’ött, mikor az egész múlt minden pillanata benne van mini (lég és szakadatlanul az egész jelenben? ... De én négy asszonyról akarok szólni ; most. Négy párisi nőről, akiknek csókoltam a kezét megittam a teáját és kikisértem őket harangzúgás között az Isten kertjeibe, hol minden vésett betű feltámadásról és minden csiszolt kő | örök elmúlásról beszól Louise Sshain Ha ismerősnek cseng a név az olvasó fülében, úgy bizonyára a férjére emlékszik haloványan. Eugéne Silvain-re, az utolsó igazán nagy klasz- szikus gzinészre a Comédie Francaise régi gárdájából. Mounet Sully-t visszhangoz ez a név, vagy Kainz-ot, ha úgy tetszik, régi Burgtheatert vagy régi Théatre Francais-t — pedig még nem múlt el tíz óv Silvain halála óta. Sih aln ék, ez a mtivéezpjr túlélték a saját maguk művészeiét. Mikor a közönség elmaradt raelőllük és fölöttük megváltozott az egész színpadi firmament. egy- m ás nak éltek tovább és rövid egymásutánban egymásnak is haltak meg; két kicsit m°rrható. kicsit mosolyogtató öregecske, kik összetöpörö- dötten, ősz hajjal is odaadóan szerették egymást. A drága „Ma Louise “ régen te valaha sokat bosszankodott, szenvedett is talán az ö Eugéne- jónek széies gesztusain és hangos tagolt beszédén, ki uccán, társaságban, mindennapos életben is mintha szerepeit játszotta volna. Hanem az évek múltával, ahogy mindinkább hazájának tudta a festett kulisszatájakat, a finom kis Louise-ban re összekeveredett lassacskán az élet a színpaddal. Hozzáidoxnult a ferjébez. s míg (szokásból} egyre korholta őt „csepürágó mo- doráért“ észrevétlenül maga is felvette a ,Jto- mlkus öreg* színpadias viselkedését... Ilyen volt a temetése (helyesebben elhamvasztása) is. Jól emlékszem, hogy az akkor már ragyogószép Mary Marquet — azon évekbe) Tardieu szereim® — micsoda malomkerékny sárga krizantémumkoszoruval szerepelt a gyász menetben Arra is emlékszem, hogy a „Comédie Francaise44 nevében az igazgató Emilé Fabreb meg Léön Bemard vágtak ki a halotthamvasztó kápolnában nagy szónoklatokat ,. Istenem,| Irtat BENEDEK KAROLY (PARIS) •*- 'mentit bosszantották életében szegény öre- g?t.|. M/lettem egy mindenttudó riporter-kolega i álopott, mikor egy kékbluzos munká* lepe- r ctéme az uj hamv vedret. Az tett figyelmessé- a somszédos urnára, melyre csak amúgy kék cérnával volt ráfirkálva Gecrges de Porto] Ric e neve. a nagy drámaíróé s fölényesen ki- y okított, hogy a fekete füst. mely oly megrázó . kmiorau emelkedik a hamvasztókemencéből, i koijntsem a tetemnek, hanem csak a fakopor- S sóijp a füstje. A kemence (úgymond) kerek ÍM fok meleget fejleszt ugyanis, s ebben a tetm fiistetlenül ham\ad el egy pillanat alatt; cs* szürke hamu marad utána.., pontosan 120 gramm. (Azt is tudta!) | másik oldalomon egy könnyezőszemü — ] mit szörnyen grippé* — színész azon háborodj fel fölöttébb rekedt krákogással, hogy sz|ryen-gyalázat Porto-Richenek s a boldogult Í ain-nek ilyen kékceruzás edényben adni tisztességet. Nevezetesen Silvainnak, aki t Orestes oly páratlan méltósággal tudta igviuni az Aagamemnon halottiurnáját a pádon. Hogy legalább is egy ilyen ortszíeszi it kellett volna juttatni neki is. a fele. égőié. ha már nem az állam: részről, hát közmorálból laga áibb .. ég kijövet egy képviselő csóvá'ta nagy- ;rovóan a cvikkorcs fejét, amiért a párisi natóriumot e haladó időkben a korszerű íny helyett még mindig orderáré gázkoksz- fütik. Néhányan, akik valaminő behozatali sdéiy után futkostak, ájtatos jóváhagyással gatták ... Gondolom, megemlítette a tényt később a Házban is, röviddel az uj választások előtt... Josephine Frank in*GrouH A Gustav Flaubert kedvenc unoka-bugát és jgyében örökösét 95 esztendős korában a Riviérám, Antibesbetu virágos, kertes, gyönyörű kastélyából, a pún istenről elnevezett Tanit- vil Iából temettük. A dúsgazdag vénasszonytől rettegett minden kiadó, mert féltékenyen őrködött a ♦,Salambo“ Írójának örökségéből még egyre kijáró tantiéin jei fölött. Az agg hölgy első házasságában egv Commanville nevű gazdag fakereskedö felesége lett, aki azonban csakhamar tönkrement s meghalt. Attól fogva a nagy iró tartotta el .unoka-bugát, s, mondják, hogy a szó szoros ér- ’itelmében agyondolgozta magát, hogy kielégítse az akkor még ifjú özvegy minden szeszélyét. Mme. Franklin Grout halálával az uto’só embert vesztettük el, aki szeméiyszerint ismert© Bovary Bertát. Gyakran beszélte az öreg hö’gy, hogy Rouen-ban a Szt. Patrick-temp'om tő- szomszédságában egy szűk és sötét, patikában szolgálta ki a gyér vevőket ez a hallgatag asz* szony, Charles és Delphine de Lamarrenak. a körorvos és kikapós feleségének, a Bovary-há- zaspáT élő eredetijének leánya, akiről Flaubert azt irta hires regénye uto'só lapjáné „Berthie szegény, és hogy kenyerét megkeresse, egy pa- mutszövőgyárha küldték dolgozni'1. Kiegészíthetjük; beleszeretett egy roueni gyógyszerész és elvette fe'eségül. Ha még él. könnyű kiszá- jmitani, hogy kerek 88 évesnek kell lennie... Jane de Moníebelto Szép volt. grófnő volt és gazdag volt. A .,sé- conde empire14 aranyos Parisa rajongott érte. Akkor, nagyapáik arszlánkoráhan. a Priera márki páho yában ült estéröl-ostére, középütt'a Nagyoperában. Mé’yen kivágott, uszályos sötét eelyemruhá- jábó! fehér vá lai kivildgoltak, mint a karrarai márvány. így ült glóriás szépségében, csodás hattyú, hidegen, érzéketlenül, s a vérpiros rózsa mozdu'atlan. csodás kezében volt a szépség e szobrán egyetlen eleven. Egész világ csodálta; az aranykor arany ifjúsága rajongott, vo- naglott és szenvedett érte, de mindnél hevesebben Franciaország római nagykövete. Monrieur de C/aqdordy, e bizarr diplomata, akit IX. Pius páca há ából grófi rangra emelt, de dévajul b jellegzetesen „Ccnfe di Mcnteporcone“ néven •— amin sokat nevetett ama régi vi’ág. melynek könnyű és természetes volt a mosolya. I Ag,°v-ág. háború, infáció. gazdasági válság I sodorták o a Monteporconek e könnyed vjiá- gáit. Az agg Montebello grófnő a tőzsdén spekulált az utóbbi években és antik műtárgyakat adott el: a magáét és a másokét. Angol politikával is foglalkozott. Ismerte a lordok minden gyöngéit és mondják, hogy nagynevű francia diplomaták szívesen kertelték föl és nagy áron vettek tőle egyet s mást, ha Balfourral, vagy Chamberlainnel volt bajuk, hogy meghallgathassák a nagyeszű grófasszony tanácsait. — De mikor MacDonald elvtáns lett miniszterelnök és Snowden elvtárs a kincs>tár e’eő lordja, Monte- bello grófnőt nagyon csöndes részvét kisérte a családi kriptába ezek után .... La Comtesse de Béhague A Béhague-grófok családi kriptájában nya- gosznak most. boldog tetemei és ód nem tudok elmenni e kripta elölt a legrégibb párisi temetőben. hogy arra ne kelljen gondolnom, hogy ezek az itt njugvó hamvak valóban a szó lég* igazabb értemében „bo’dogak44 kell, hogy legyenek. ügy vélem: a ha’ál is könnyen eshetett, szegénynek, ha e kriptára gondolt, melynek görögös bejáratán tiszteletet parancsolóan villog a De Bébagu-ek címere. A divat pszichológiája A divat mindennapi életünkbe mélven benyúló jelenség. Kedvenc témája az élelapok- nak, ame.yek pusztán a női hiúságot Látják benne és igy is figurázzák ki. Számtalan kiseb bnagyobb családi tragédiának okozója és a társaságbeli hölgynek legfőbb beszédtémája. Egy-egy diivaírevü társadalmi eseményszámba megy. A divatnak nagy és kiterjedt irodalma van, a szaklapokon kívül a napilapok és az illusztrált folyóirtok is állandó divatrovatot hoznak. A dolgozó emberiségnek nagy százaléka belőle él. Sok mindent mozgat és a társadalmi életnek jelentős komponense. Felmerül így a kérdés, hogy ennek a fontos társadalmi tényezőnek csupán csak a hiúság volna egyedüli forrása? Nagyon felületes álláspont lenne a kérdésnek pusztán ezeu az alapon való megítélése. Ha tekintetbe vesz- szük, hogy a divat egyik legfontosabb eleme éppen a változatosság, ha egyedül a hiúságban keresnék a divat forrását, téves útra jutnánk, mert ebben az esetben egy-egy szép ruhában addig járnának a nők, mig az a kopás vagy elhasználódás következtében használhatatlanná nem válna. Azonban még egy nyomosabb szempont is ellene szól a kérdés ilyen egyszerű elintézésének Ami divatos, az nem minden nő számára egyformán előnyős. Amikor a rövid] szoknya volt divatos, azok a nők is rövid szoknyát hordtak, akiknek egyáltalán nem szép a lábuk. Pedig ha a hiúság volna a do-i mináló szempont a ruházkodásban, akkor ezek a nők igyekeztek volna elrejteni.a iá-1 bukat. Általában, ha a nőket az öltözködés] kérdésében csak a hiúság szempontjai vezé-j relnék, akkor nem mindig a divathoz alkalmazkodnának. hanem azt választanák Id, ami jól áll Dekik. Ez volna az egyéni divat, ilyen ! azonban nincs. A valóságban legfeljebb az! uralkodó divat keretén belül eszközöl az j egyéni ízlée némi változtatást, de a divat I nagy irányelvei érintetlenül maradnak Ebből megállapíthatjuk azt a tételt, hogy a divat kényszerű normát, jelent, parancsok szigorú útmutatást Ml volna hát a lélektani oka a divatnak? Sokan azt mondják, hogy ez utánzási hajlam. Némi igazság van benne, de a divat keletkezését ez még mindig nem magyarázza meg. Hogy a megoldásihoz jussunk, tegyünk egy kis kitérést és vizsgáljuk meg, hogy mely tárosztály, ennek asszonyai nem törődnek a divat kényszere alatt és öltözködnek divatosan. A legszélesebb társadalmi réteg a földműves- osztály, ennek asszonlyai nem törődnek a divattal. Van munkaruhájuk és ünneplőjük. Ezt népies motívumok díszítik, amelyek vidékenként művészi magaslatra emelkednek, de tradícióvá válnak s ezek a motívumok évszázadokon át anyákról leányokra öröklődnek- Hiányzik tehát belőlük a divat legfőbb követelményei: a változatosság. A munkásosztály női szintén nem hódolnak a divat parancsámak és szeszélyesek, öltözködésükben a hasznossági szempont játsza a főszerepet s beérik a típussal, a kereskedelmi áruval. A divattal a középosztálybeliek igve kéznek lépést tartani, de teljes kifejlődésére a felsőbb osztályokban, a tehetős, gazdagabb rétegekben jut Talán azért van ez, hogy a vagyonukat, a gazdagságukat fitogtassák? Nem. A középkor várurnője nehéz brokát, arannyal hímzett, ék-1 szerekkel telerakott öltözéket viselt és ez sokkal nagyobb értékű volt, mint a mai divathölgy lenge selyemkölteménye Néha a divat egyenesen egyszerűségei, minden cicoma és ékszer kerülését Írja elő, olykor-olykor pedig a hamis ékszerek és üveggyémántok divatosak, amelyeknek semmi értékük nincs.! Ku o okokkal és tényezőkkel tehát hiába ; igyekszünk hozzáférkőzni a divat eredetének1 problémájához, Pszichológiai alapon keil hozr, zárulnunk a kérdéshez. A divat eredete az! \mber valamely belső, mély, veleszületett tu- kjdonságábao rejlik. \ Kifejtettük, hogy a divat a vagyonosabb oyztályok rekvizituma, tehát ezzel kapcsolatba kell keresnünk pszichológiai alapját is. Avvagyonos ember függetleníti magát a gon- dektóí és szabad idővel is bőségesen rendelkelik. A gazdag nő a háztartás gondjait a sze- máyzetre, gyermekei neveltetését a nörszre biia és igy nagyon sok szabad ideje marad- Éslez a túlságos sok szabadság, szabad idő, ami nem bir el az ember, — amikor anyagi helvete következtében mentesül a munkától, uemkell dolgoznia. Kérdezzük meg csak a legtöbb embertől, hogy melyik a legunalma- sabbmapja. Kivétel nélkül azt fogják felelni, hogyW vasárnap. Mert akkor nem kell korán felkelni reggel az ágyból, nem kell a hivatalba, íaz üzletbe menni, nem kell dolgozni, álíalásan nem kell semmit sem csinálni. Elesik al kell, a muszáj kategorikusan imperatívusza, nincs semmi kényszer és ez az unalmat jelenti, amely huzamosabb időn keresztül elviselhetetlenné válik Közismert dolog, hogy a rabok a tétlenséget, a sok szabad időt tűrik a legnehezebben, nehezebben, mint a szabadságvesztést. A kényszertől mentes időt nem unalmasan kitölteni nem mindenki tudja, ehhez szenvedély, mély lelki élet szükséges és kevesen mondhatják el magúkról, hogy sohasem, még szabad idejükben sem unatkoztak. Mit szóljunk az olyan emberekről, akiknek minden napjuk egy-egy vasárnap? Akiknek — anyagi helyzetük következtében — nem kell korán felkelniük, irodába, üzletbe menniük stb. Mit csinál az az ember, akinek semmi külső kényszer nem szabja meg teendőit, akinek semmi sem korlátozza szabad óráit, aki ugv oszthatja be szabad idejét, ahogy akarja? Az ilyen ember önmaga számára állít fel szabályokat és saját maga teremt korlátokat. A középkor autokratája, aki törvények felett állott, minden alattvalójának életével és vagyonával rendelkezett, nem bírta el ezt. a korlátlan szabadságot és kitalálta, megteremtette a maga korlátozására az etikettet. Ilyen rendszabályt teremtett, amely a „korlátlan^ uralkodónak minden lépését sza-, bályozta, amely szigorúan előírta, hogy mit, hogyan kell tennie. Egy tollvonással rendelkezett alattvalói élete és halála felett, de a felkelés pillanatától a lenyugvásig nem volt egyetlen szabad pillanata sem, amelyben szigorúan elő nem leltek volna Írva cselekvésének normái. S mennél hatalmasabb volt az uralkodó, annál szigorúbb etikett béklyózta, így történhetett meg, hogy egy spanyol királynő — sétakocsizás közben kiesvén kocsijából — órák hosszat volt kénytelen az ut porában heverni, mert segítség nélkül nem tudott felkelni, a főudvarmester pedig történetesen nem volt ott, már pedig az etikett előírása szerint csak neki volt szabad megérinteni a királynő testét. Ott kellett tehát hevernie a fullasztó porban, míg a főudivar- mester meg nem érkezett s fel nem segítette uralkodóját. Később azután, amikor az abszoluttemuson a felvilágosultság korszaka réseket ütött és a királyi hatalmat a törvények és a parlament korlátozták, az etikett merevsége is enyhült. De még ma is megvan és nemcsak az uralkodók körében, hanem az arisztokrácia és plutokrác'ia köreiben is érvényesül Az angol lord még otthonában is szmokingban ül a vacsorához, ha nincs is vendége. Mit tesz az a nő, akinek sok a szabad ideje, akit csak kevés dolog korlátoz és módjában van minden akaratát érvényesíteni, min= den szeszélyét kielégíteni? önmaga számára teremt kényszerűséget, megteremti a divatot, amelynek szabályait akkor is betartja, ha olyan terhesek, mint a spanyol etikett normái. önmaga kreálja a divatot, mégis a rabszolgája lesz. Ugyanaz a lélektani alapja tehát a divatnak, mint az etikettnek, a szabad ember is kénytelen önmaga számára korlátokat teremteni. A divat elterjedésében fontos motívum az utánzási hajlam, a hiúság, u korral haladni akarás, a tets/.enl vágyás, de a divat psziobológiái eredete abban rejlik, amire rámutattunk. Az ember nem tud huzamosabb időn keresztül korlátozások, kényszerek nélkül élni-és ha ilyenek külső okokból nincsenek, akkor teremt a maga számára. Dr. Szalóki Dezső (Tátraszóplak).
