Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)

1933-12-17 / 212. (3322.) Második kiadás

12

1933 december 17, vasárat?— Felhívás a pozsonyi német és magyar katolikusokhoz. A következő feíhiváe közlésébe kérték fel a magyar sajtót: A december 17-ére kitűzött egyházközségi választásain szavazzunk mi, magyar és német, katolikusok, mint egy ember a aöldszinü szavazólappal, amelynek listavezetője dr. Ochaba Ágost.

Minden katolikus őslakosnak elsőrendű kö- teless‘ge, hogy december 17-én elmenjen a részére kijelölt választási helyiségbe, éljene választási jogával és leadja szavazatát. A szavazólapokat kikézbesitik, azonkívül kaphatók a Ventur-utca 9. sa. a. levő irodában és a vá- j Iasztási helyiségben is. A szavazólapon nem szabad semmit sem törölni, mert ez befolyásolná a a választás eredményét. A választási helyiségben kapott oxit-élcba kell tenni a zöld- szinü javititlan szavazólapot és azt azután az urnába kell helyezni. Csak egy szavazó!apót szabad a. borítékba tenni. Tartsonk össze, katolikus őslakosok, járjunk el egyöntetűen, mert csak igy biztosíthatjuk jögainikat az egyházközsébene! — Itt említjük meg, hogy tekintettel a nagyítón tosságu egyházközségi választásra, az országos kercsztényszoeiailista párt központjának Ventur-utca 9. sz. a. helyiségeiben vasárnap egész nap szolgálatot tartanak.

— Doktoravatás. Roasár Gyula fiát (Vizkedet.), Rozmár Sándort december 16-án, szombaton délbe® Pozsonyban, a KoTrretisky-egyetem aariájábam a® összes jog- és álkmitmdományok doktorává avatták.

— Angimban esett az arany ára, Londonból jelentik: A szinarany ára ma unciánként 126 sb. 4. d.-re olcsóbbodott.

— A vizsgálóbíró elrendelte ér. Cotelly István, szabadlábmkelyezését. Pozsonyi szer- j kesztö'ségünk telefonon jelenti: A vizsgálóbíró ma elrendelte dr. Cotelly István szabadiábra- helyezését. Dr. CoteMyt néhány hét előtt, a köztársaság védelmérő szóló törvény egynémely intézkedésébe ütköző bűncselekmény gyanúja, miatt tartóztatták le. A vizsgálóbíró szabaddábrahelyezési végzését az ügyész sem elemezte, az ed«n jogorvoslattal nem él s igy valószínű, hogy dr. Cotelly még ma. legkésőbb az esti órákban elhagyja az ügyészségi fogház épületét.

— Flohr kettős veresége Leningrádban. Lemngridból jelentik: A Flohr—Botvínik es.kkverseny 9- ée 10. játszmájában a fiatal orosz sakk- mester előretört és győzött. Állá* 5:5. A párviadal még két játszmából áll.

—A jugogszláv királyi pár Zágrábban. Belgádból jelentik: Sándor király és Máriái királyné ma Zágrábba utaztak, ahol hosszabb ideig fognak tartózkodni A királyi pár kíséretében van Kurancsics miniszter. Icsmenics tábornok, a király első adjutánsa és Dimitri- jevics tábornok udvari marsall.

— HUnkát megoperálták. Nagyszombatból jelentik: Elinka András képviselőt, a szlovák néppárt elnökét a nagyszombati, kórházban megoperálták. Az operáció sima lefolyású volt s a. beteg a javulás utján van.

Magyar ember élete

írta: SZOMBATHY VIKTOR

Foglalkozások sokfélesége

Keli-e hosszasabb bevezető ahhoz, hogy

megértessük az olvasóval: milyen kétségbeesett igyekezet, mennyi ötlet, jószándék, fejtörés, kaland útvesztőjébe jut az, aki ma megélni akar? Ma, amikor hivatás és foglal- ! kozás olyan illuzórius valami, hogy senki ! se® csodálkozik azon, ha doktorból uccaseprö, udánuskapitányból gyüm öksskere s!k e d ő lesz, az ötleteknek és a találékonyságnak ezer fajtájára van szükség, hogy jóval a?, életszínvonal alatt, de legalább úgy-ahogy megélni tudjunk... Minden különösebb bevezetés nélkül ime néhány újabb példány a. gyűjteményből.

A biztos hártya

Foglalkozása: valaha egy nagy szoba/feslő- cég főnöke volt, később már csak egy segéddel dolgozott, utóbb egymaga fejtegetett, végűi alkalmi munkát keresett s örült annak is, ha rábízták egy-egy vaskerítés befesté- sét.

Napokban, időben és sémán itt evés ben gazdag, Unalmában föl-alá sétál s az egyik elhagyott. gyár kerítésének tövében összeismerkedett. a munkanélkülieknek azzal a csoportjával, amelyik unalmas heteit, kártyajátékkal tölti. Napokig mellettük ült, de nem avatkozott bele a játékba. Elnézte a stüszi vadász- szál yiaskodókat, — a viaskodó* rövid volt, de izzasztó- A legegyszerűbb hazárdjáték folyik a munkanélküliek között, akár Pozsonyban, Komáromban vágj- Munkácson legyen is az. Itt-ott kártya nélkül játszanak, felújítják a régi kockajátékot, másutt vörös és fehér fémlapokkal hazardíroznak. A kártya azonban mégis a legnépszerűbbBarátunk elnézte a kártyásokat. Azt figyelte meg. milyen mocskos, hiányos és szakadozott kártyával játszanak az emberek- Ekkor érlelődött meg benne az eszme.

Elment a papirkereskedőköz, vásárolt egy osonrag kártyái, A kártyával a zsebében odaáll ott délután a kártyázőfkhoz s mikor azok legjobban szidták a mocskos kártyát, s-zó nélkül kihúzta zsebéből az uj csomagot s letette a földre. Azok kapva kaptak a kártyán, var dúl megnyálazták « játszottak vele.

Az ötletes férfiú húsz koronáért vásárolta a kártyát, hitelbe. Este megjelent a kereskedőnél s lefizette a húszat. Maradt neki még huszonhárom- Másnap már nem volt rezsije, nyert harmincötöt. Harmadnap negyvenet. Háromhetenként uj kártyát vásárolt, ez kellett az üzlethezHogyan nyert? Egyszerű a dolog. Mindig,

amikor öt korona gyűlt össze a kasszában, joga volt elvenni, egy koronát. A kasszában az első napon negyvenhárom esetben volt öt koronán felül. Mindig lefölözte gondosan. Egész nyáron ebből élt. A napokban arra utaztam. Egy kert vaskerítését, másolta, mert — mint mondta — a mesterséget sem szabad teljesen elfelejteni. Most mái' albérletben vau a kártyája, ötven fillért kap az albérlőtől esetenkéntAki az üzletei feljavítja

Ez komoly üzletember. Valahonnan a Szépé* ságről került Nyugat-Szlovenszköra, mert

a Szepesség tud csak kitermelni ilyen igyekvő, eszes, gondos üzletembertipust, németeset.

Vendéglős és szállodás. Komoly szakember. Szakkörökben általánosan elismert. Neve jó. Aláírása sokat ér.

Specialitása van. Nagyon rosszul menő szállodákat, vendéglőket vesz át. Olyan halott üzletek után jár, amelyikben már nincs remény, amelyről busán mondtak le a bérlők vagy a tulajdonosok, ahová nem száll senki, ahol rossz a koszt, hig a sör, drága az étlap, poloskád az ágy. Egyszóval a leromlott, de jó sorsra méltó üzleteket veszi át. Olcsó pénzért játszók a kezére- örülnek, ha ráe ózhatják az üzletet.

Most azután a halott üzleteket feltámasztja. Hogy hogyan csinálja pontosan, az titok. Magunk is megcsinálnánk, ha ismernék a titkát, mert, ugylátszi-k, titka van ennek a különös mesterségnek. Megjelenik az átvételkor, körülnéz a városban, magyarán mondva: szaglászik, érdeklődik, informálódikVizsgálja az árakat, szemügyre veszi a helyet, az üzletfeleket, kijár a piacra, beszél a szakáccsal, ha kell, kicseréli a személyzetet, festet, renovál, berendez, beruház, magyarul szólva: invesztál. Belefektet a boltba tiz-ihusz-- ezer koronát. Rendbehozza a konyhát, a sön- tést, az éttermet, a szállodai szobákat, jó italokat rendel, finoman főzet, olcsó árakat szab.

Aztán reklaniirozni kezd. Üti a nagydobot, mozivásznon hirdet, plakátot szórat, érdekességeket ígér: frankfurti virslit, halászlét, fatányérost,’ néger jazz-dobost, kabarét, nyeremény pezsgőt, esti táncot.

S az üzlet lassanként menni kezd. Eleinte halkan, lárma nélkül: egy-egy uj vendég mindig akad, aztán egyre többen, egyre újabbak: a jó Isten a megmondhatója, hogyan csinálja, de egyszer csak tele van a vendéglője, a szállodáját látogatják, dicsérik, keresik, — egy félév mulrva föilJendült minden, a halott, üzlet ujjra él,

Ügyes, megnyerő modora, komoly, határozott. ember. Nem sokat tréfál Ráncba szedi a személyzetét.

Egy év múlva pompásan vág minden- Fellendítette a boltot. S akkor eladja, nagy

nyereséggel, kedvezően, ö diktál. „Bevezette" az üzletet.

Eddig nyolc üzletet javított föl. ötöt Csehországban, mert oda is áthívták. Ahol megjelenik, azt mondják a szaktársak:

— Hja, a K. jön ide! Akkor minden rendben vau

És K- ur elrendezi a dolgokat. Egyetlen helyen nem sikerült neki, egy délszWen- szkói város félig tönkrement vendéglőjét nem tudta feljárd tani.

TITOK

Irta; BERKES IMRE

Az arca mindig nyugtalan volt, sohase láttam rajta tiszta sugarat, derűs vonást- ilyen ember volt ő, szegény, abban az időben, amikor egyezer fel kellett keresnem a lakásán. Eddig csak kávéházak sötét zugaiban láttam, újság okba temetkezve, keservesen, de azért állandóan önmagával és másokkal kötődve, a szavában és az ideges mosolyában fáradt és fárasztó gúnnyal és némi leplezetlen rossz- indulattal. — Ez nyilván onnan van, — gondoltam magamban, — hogy sokat dolgozik és vesződik, e a tréfa aranyával leplezi a maga élete nyomorúságát. Vagy mert sokat bújja Dickenst, élete csodálatos szerelmét.

Bevallom, nem tudtom őt- elképzelni otthonában, ezt a fájdalmas tudóst,, a betűk rajongóját, aki képes volt arra, hogy álmatlan éjszakáin lopva, mezítláb és pőrén kisurranjon ágyából, mert szüksége volt, egy görög sorra az fiiadból s nem tudta, helyesen emlékszik-e rá. Ée egy ilyen 6or mellett, elüldögélt órákig, miközben a sorok egéez rengetege tolult a szeme elé e ő csak ült és olvasott, gyakran dermesztő hidegben is, íróasztala fölé hajolva, mint egy rettenthetetlen Anonymus, aki kilépett, a középkor dohos omladékáiból.

A lakása berendezéséből különösen az íróasztalára emlékszem. Sóba életemben nem láttam ilyen rendetlen íróasztalt. Könyvek egymás hátán, iratok buckákban és dombokban, ceruzák és tollak szerteszét és egy tornyos, réz- veretü tintatartó, amelynek egyetlen dísze egy kegyetlenül vigyorgó faun volt. Senki nem nyúlhatott ehhez az asztalhoz, mert ő pontosan el tudott itt igazodni, mindent, megtalált s mindent a helyére tett. Egyszer egy vakbuzgó cselédlány szétdulta az Íróasztalt, normálig rendet csinált, akkor egy teljes hétig nem lehetett vele beszélni, mert az ostoba rendcsinálásban eltűnt egy cédulája, amelyre az avar nyelvjárás jegyezte fel

— A doktor urat keresem.

Egy szelidarcu asszony állt előttem, Az arca friss és fiatalos volt, * a mosolya oly természetes és kedves, mint a virágiakadás, Egyszerű, szürke ruha födte nyúlánk termetét, * volt a lényében valami megdöbbentő közvetlenség, határozottan zavartan néztem ró, oly zavartan, s csak később jöttem rá zavarom okára. Ennek a fiatal, sugárzó asszonynak hófehér volt a haja tiszta ősz volt, a mosolya az ifjúság tüzet, szikrázta e a hajáról az öregség bágyadt ezüstje borongott, felém. mint. valami fehér fel,hőkorona, amit a fejére illesztett.

— Az uram mindjárt itthon lesz. — mondta élénken és derűsen s helyet mutatott.

Leültem. Udvarias és sablonos szavak. Csend. Valami különös feszültség és szorongás. Egy régi óra bágyadt, t>ik-taikja a falon. Az ablak súlyos függönyén át a nap sugara. És a napsugár fényében millió táncoló porszem. És az asszony csupa mosoly, Istenem, csak nem mosolyogna folyton. Istenem, mit akarhat s mit jelenthet ez a szép. isteni mosoly ebben a rendetlen, por- és pókhálólepte, fojtóezagu dolgozószobában?

És ekkor ezeket mondta:

— Higyje el uram, igy a legjobb. Semmi izgalom az életben, csak örök zárka, örök sötétség e mégis csupa fény mindenütt.. Látja, itt mennyi nap világit ebben a szoba,bán, a napok ezrei keringnek,'szállnak, s egyik sem ütközik össze soha, a másikkal, Mindegyik tudja a maga útját. És éjjel szép hold-darabok úszkálnak itt,, sok-sok hold-darab külön-külön. S ha az ágyamból ide kit önkin tek, akkor a hold-darabok egymásfelé futnak s egy. egyetlenegy, egész, csodaszép, ezüstfehér teli hold mosolyog rám az éjszaka mélységéből. É* ha. elfordítom a, tekintetemet., akkor újra darabokra törnek. Valaki összetöri őket.

Ijedten néztem rá.

De ö nem vette észre rajtam, hogy megijedtem tőle.

— Én tudom, hogy az uram töri össze a hol-' dat, folytatta — ö nem szereti az egyet, az egységet, az egészet, ö a részletek, az apró kis

töredékek embere. A piciny, csak. a fantáziában élő törtezámok rajongója ö Innen van, hogy

senki sem versenyezhet vele a tudományokban. Mert nincs olyaD rész, részlet, fel nem fogható kicsinység, pontocska, amit ő ki nem kutat. Engem is széttört. De amikor nincs itthon, akkor én gyorsan összerakom magamat.. Most, látja, egész vagyok. Ha hazajön, akkor újra össze fog törni.

Az ajtó kinyílt és a doktor belépett. Az asz- sony, bár mosolygott, láthatóan összerezzent. Ült tovább a helyén, de a szemét nem vette le az uráról. A szemében alázat és könyörgés volt. És most más volt a mosolya. Mintha dermesztő, hideg zúzmara lepte volna el ajkait. A mosoly már nem fénylett. Jég szikrázott a. szemében.

És ekkor beszélgetni kezdtünk.

Megtaláltam azt a könyvet — mondta a doktor. Az Íróasztalhoz lepett s egyik domb mélyéből kiásott egy könyvet. A domb megrokkant egy kissé. — Tessék! Kérem, vigyázzon rá! Értékes példány!

— Köszönöm.

— Azt mondják, hogy már csak az angol múzeumok egyikében található. Tiszta, klasz- szikus, mondhatom, remek latineággal van megírva. Régi köDyv. Most fogom megállapítani pontosan, melyik századból való. Mert azt még nem tudom—• És nem is sejti?

— Igen, de ez most még titok.

— Mily szépen süt a nap — mondta, most az asszony. — Melyik században süthetett szebben?

És mosolya újra felragyogott.

— Ha készen lesz a munkájával, — folytatta a doktor — akkor kérem, hozza vissza.

— Éppen az a baj. hogy ami eltűnt, azt visz- szahozni sohasem lehet. Az élet, ami elment, A fa, amely összeroskadt, És a századok a messzeségben — mondta az asszony.

A szeme fehérje kissé kifelé fordult, Mesz- szire. nagyon messzire uózett.

— ó, kérem. — kezdtem vele vitatkozni — hiszen éppen ez a tudomány feladató. Visszahozni. Elővarázsolni. Kiásni. Napfénnyel meg— Itt már én se> tudóik segíteni, — mondta meggyötörtén, — vége mindennek.

És eltávozott. A szak társak szerint ez lett volna az utolsó mentség: a vendéglőt most már át kell adni az enyészetnek—

Qondolkodnak-e

az állatok?

A gondolkodás te ember sajátja. Oouafflatvüa- gáuak bámulatos gazdagsága, gondolkodásának, fejlettsége érdemesítette a „teremtés koronájának büszke címére és emelte a növény- és állatvilág fölé. Az állatot ezzel szemben csak az ösztön és a reflexek kormányozzák. Tagadhatatlan azonban, hogy magasabbrendű állatok sokszor olyan intelligenciát tanúsítanak, amit nem lehet pusztán a vak ösztön számlájára írni. Bizonyos mértékben az állatnak is megvan az a képessége, hogy a külvilágból tapasztalatokat gyűjtsön, azokra emlékezzék és azok szerint irányítsa magatartását Sőt vannak, akik azt állítják, hogy az állat következtetni is tud és a körülmények figyelembevételével cselekszik úgy, hogy minél gyorsabban érje el célját.

Yer.kes amerikai állatlélekbuvár kísérleteiből arra a meggyőződésre jutott, hogy a rákok a legalsó bbrendii lények, melyek élményeket gyűjtenek ée azokat cselekedeteiknél értékesítik. Ha e rák csak egyszer is tapasztalta, hogy kalitkájának egyik oldala zárva van és másutt van a kijárat, mindig abban az irányban fogja a kijutást megkísérelni. A rák tehát emlékszik arra, hogy e!eS kísérlete milyen eredménnyel járt és másodszor már aszerint viselkedik.

A kutya nagyfokú inteüigenciáju állat, de csak előzetes tapasztalatgyűjtés után tanulja meg, mit hogyan kell a legcélszerűbben cselekedni. A rókára ugyanez áll. s ha egyszer rájött,, hogy a baromfiéi fakin nyílás van, melyen át. könnyűszerrel lopkodhat- szárnyast, sohasem felejti el többé. Nem felejti el azt sem, hol lehet bő egérzsákmányra találni és mindig visszatér arra a helyre. Ellenben ahol egyszer baleset érte, azt messze elkerüli. Minden cselekedetét eszerint a már szerzett élmények szabják meg. Következte tök épessége, amivel egy uj feladat legkedvezőbb megoldását megtalálhatná, nincsen.

A majommal azonban másként áh a, dolog. Ha egy majom előtt banánt helyeznek el egy fedeles ládába., tüstént odafut, felemeli a fedőt és kiveszi a csemegét. A majom „következtetés" utján jön

rá, hogy az adott körülmények között mi a. legcélszerűbb tennivaló. Hogy ez igy van, amellett szól a kutyával való összehasonlítás. Ha kutya

czemelátífára tesznek egy darab búst. a ládába, odafut, körülszaglássza., nyílás után keresgél, meg- meglökj orrával a ládát, de tovább nem jut. Idővel azonban izgő-mozgó fejével véletlenül megemeli a fedelet, meglátja a húst e akkor persze már betolakszik a ládába. Tanulékony kutyák min- gyárt az első kísérlet után megjegyzik tagúknak a láda kinyitásának módszerét, de a legtöbb kutya bizony csak többszöri próbálgatás árán tanulja meg leckéjét A kutya eszerint nem következtet, hanem addig próbálgat, mig célhoz jut. „Gondolkodása" — ha szabad ezt a szót használnunk — ennélfogva, távolról sem oly fejlett, mint a majomé.

világítani.

— Csak kié érlet. Örök csalódás minden- Ée minden a semmibe, a névtelenségbe, a föld mélyébe zuhan egyezer. És amit Onnan újra kiásnak, az már nem az igazi, C*ak látszat, Hazug kép. Áligazság. Amit éu kiások a bensőmből most, az nem azonos azzal, amit tegnap kiástam belőle. Holott egy és ugyanaz vagyok. Változatlanul egy.

Meglepetten néztem rá. s valami szellemes feleletre készültem- Ekkor mellémlépett a doktor, — mintha egy láthatatlan süllyesztő rettenetes ketrecéből került volna elő, oly ólmos és fáradt, volt, kezét váltamra tette s ezt mondta:

— Kérem, ne válaszoljon neki.

Majdnem hangtalanul kérdeztem tőle: Miért?

— Mert őrült.

Visszaült a helyére. Feje leroskadt két finom tenyerébe. Vállára mintha súlyos ércköpeny borult. volna, amely egyre nyomta lefelé, lefelé- gondolatai zugó tárnáiba ezt a szerencsétlen Anonymuet, aki sorsa előre kikalapált utjain kénytelen volt egy örült asszonnyal megosztani a napot, a fényt és az éjszakák Némán ült ott a szobor dermedt ée halott mozdulatlanságával az arcán, miközben az asszony tekintete egyre vidámabb és boldogabb lett- A régi mosoly égőn ée bapsogón virított rajta, mint egy tüzbe mártott, piros virág, * bajának északsarki koronája fagyasztó hideget árasztott ki magából. Dideregni kezdtem. Remegő kézzel fogtam meg a doktor kezét s a. fülébe súgtam:

— És miért? Miért, kell ezt elviselni?

—- Ki tudja ezt, barátom? Ki a rongyot, ki az üres csillogást, imádja. Némely ember a mocsaraik mélyébe zuhan egy hitvány asszonyért, én ezt az örült nőt szeretem. Mert benne minden torz, egyenetlen és veszedelmes, mint * természetben. Iszonyú mélységei vannak t lelke szintje is szebb, mint más ember legtitkosabb gondolata, Éppen azért, mert. őrült. Oly kicsiny vagyok, oly nyomorult és törpe, hogy nem tudok ez ellen védekezni. Aminthogy mindenki végtelen a titokkal szemben, amit a természet napról-napra. ingyen osztogat.

%