Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-17 / 212. (3322.) Második kiadás
^KAÚAi-iV b4lkl!Aft*HIUJUA30 1933 december 17, vasárnap. kérdés a szovjettel való kereskedelmi kapcsolatok felvétele. Ausztria iránt szimpátiával viseltetik, énnek a szimpátiának indító oka elsősorban ki a küzdelem, amit saerinle helyesen és iiősie- sen folytat Hitler Nétueto rs-ztágának bekebelező tendenciái ellen. A MAGYAR KÉRDÉS Sokkal kedvezőtlentebüül fejlődött a Magyarországihoz való viszonya a köztársaságnak. A magyar vörös betörés, a Habsburg-cestau- ■ ráció kísérletei, az irredentizmus, a Rotther- mere-akció okozzák a nehézségeket. Az utóbbi időben pedig a magyar revíziós propaganda, különösen Betlileu István németországi és angliai előadásai egyenesen támadó-jellegűek. Szóvá teszi, hogy az előadásokban valótlanságok. gyűlölet mutatkozik és annak a meggyőződésének ad kifejezést, hogy ez a (kampány ép úgy eredmény nélkül fog végződni mint Ro!hermere-akeiója. Meg kell. hogy mondja a magyaroknak, hogy a csehszlovák politika semmiféle propagandának. sőt erőszaknak, semmiféle nemzetközi szervezet, vagy hatalmasság akaratá- kedvéérí sem hajlandó területének valamely részéről lemondani. Mindezek dacára szükségesnek tartja bőikében élni a magyarokkal. Németországgal szemben a be nem avatkozás álláspontján áll és a Hitler-forradalom lázának enyhülése fokozatosan alkalmasabbá teszi Németországot, .arra, hogy megfelelő viszonyt létesíthessünk. A továbbiak során még megemlékezik az európai kisebb államokról és részletesebben foglalkozik a Szentszékkel való viszonyról, melynek alapját a -m-pd-us vivendi adja és meggyőződése, hogy a köztársaság kormánya nagyobb nehézségek nélkül meg tud majd állapodni a Szentszékkel a modns vivendi rendelkezéseinek kivitele kérdésében. Mindezek konklúziójaként határoz " n állást foglal a genfi politika mellett, a . Vizetek szövetségének átszervezése ellen még akkor is, ha a fegyverkezés és más európai kérdésekben bizonyos engedményeket kellene tenni az eredeti állásponttól. A nemzetek szövetsége nélkül való megállapodások elismerése ellen van, mert véleménye szedni minden olyan kísérlet, amely á nemzetek szövetségének átformálását célozza és például a nagyhatalmak túlsúlyát biztosítaná, a .nemzetközi szerződések radikális revíziójának útiját nyitná meg, mely egyenlő volua a nemzetek szövetsége elpusztulásával és a jelenlegi nemzetközi élet teljes felbomlásával. * Krofta tehát végeredményben arra a megállapításra jut, hogy az európai helyzet két részre osztja a hatalmakat. Az egyik oldalon áll a revízión izmus és a fegyverkezési, a politikai és gazdasági egyenjogúság követelése, a másik oldalon a nemzetek szövetségének alapokmányában lefektetett alap elveknek teljes érvényesítése és az ebből folyó status rjuo meghövesitése. Az időgép kereke azonljan forog, a gazdasági krízis uj gazdasági és szociális problémákat vet fel, melyeknek megoldása elhatározott és világpolitikai vonalvezetést kíván. És sem a régi egyensúly metódusai, sem az uj nemzetközi élet genfi szabályai nem alkalmasak a nagy kérdések megoldására. A magyar nemzeti kisebbség élénken és figyelemmel, de tárgyilkos szemmel kell, hogy kísérje ezt az egyelőire fejlődésnek, nem nevezhető diplomáciai háborút és egyellen egy kívánsága van:. Köveleti az egyszerű és emberi valóság- keresést és a megoldást a béke és jóakarat szellemében az állandó békéért, szabadságért és az istenes kenyérért. A véletlen jelentős szerepet szánt Benes külügyminiszter urnák az élére Állított kérdések jelenlegi fokán. Elvárjuk és megköveteljük tőle, hogy párisi tárgyalása alatt állaim- férfiúi képességeit az európai gondolkodás szolgálatába, az igazságkeresés szolgálatába állítsa, ahelyett, hogy bizonyos nemzeti ön- céluság, vagy a háborús pszichózisban, keletkezett ideákból és elvekből font kötéllel korlátozza lépéseit. FRANCIAORSZÁG A BAKÁIK OZÁS POLITIKÁJA MELLETT Páris, december 16. A „Petit Piariisien“ azt Írja, hogy úgy Páriisban, mint Prágában és a kisantant államok valamennyi fővárosában egyetlen igyekezet dominál; kiküszöbölni az ellentéteket és előkészíteni a talajt, a barátságos nemzetközi együttműködésre, Páris minden olyan barátságos lépést támogat, amely Középeit répa és a Balkán békéjének biztosítására irányul, aminthogy a legutóbbi bolgáT-jugoszláv királytalálkozót is a legnagyobb mértékben támogatta | Takács Menyhért | November 29-én, szerdán este, családi 'körben a rádiót hallgattuk. Híreket, mondtak be. É<s egyszerre komoly, megrendült hang hirdette: A magyar nemzetnek nagy gyásza van. Takács Menyhért dr. jásző-premontrel prépost- prelátus, a püspöki pilaulus és cappa magna viselésének jogával felruházott magyar apát aznap délben egy órakor a premontreiek tanárképző intézetében, a- budapesti Norberti- nuimban hosszú szenvedés után életének 73. évében meghalt... A hír az elektronok szárnyán egy másodperc alatt hatszor kerüli meg a főidet. Ugyanebben a pillanatban, amikor a mi szivünket facsarta össze a. gyász, száz és száz -szlovénézkói magyar otthonban fakadt ki a könny a szemekből. Mert az egyetemes magyar nemzet gyászát, fájdalmát fokozottan érezzük mi. szlovenszkói magyarok, akikkel Takács Menyhért tizenöt éven át osztotta meg a kisebbségi sorsot, akiknek körében töltötte áldásos működésének öt decenniumát. Ott élt-, ott dolgozott közöttünk a Bódva csöndes völgyében, a hét évszázados jászói monostorban a magyar közélet egyik legkiemelkedőbb alakja. Az utódállamokban ezrével és ezrével élnek azok a férfiak, akik életútjukat az ő vezetése alatt álló premontrei kanonokrend három gimnáziumában, Kassán, Rozsnyón, ‘Nagyváradon alapozták meg azzal a neveléssel és tanítással, melynek szellemét dr. Takács Menyhért fejlesztette ki és szilárdította meg rendtársai, az ő szeretett fiai között. De nemcsak nagy pedagógus, rendjének kiváló, vezetője, ideális főpap, hanem kiemelkedő közéleti vezérférfiu is volt, akinek irodalmi, tudományos, társadalmi munkája, a katolikus, s egyéb társadalmi egyesületekben kifejtett tevékenysége a magyar élet egész területére kihatott. Hatalmas egyéniség volt. Már külső megjetársa volt, Ágoston püspököt. Ez volt utolsó közéleti szereplése közöttünk. - Arca fájdalomban vonaglott, szeméből könny patakzott s egy pillanatban — megcsuk] ott a hangja és a szivéhez kapott. Rémülten döbbentünk rá, talán őt is a morbus hungarieiis dönti korai sirba. így történt. Közülünk a Balaton mellé utazott. hogy a magyar tenger partján keressen gyógyulást, majd augusztus 14-én a budapesti Norbertinumba jött s itt gyógyittatta magát szerető rendtársai e rokonai körében. De meggyöngült szive már nem birta elvégezni a test- regenerálásának a munkáját. November végén hirtelen rosszabbodott állapota. s állandó kezelőorvosa, Mártoncsik Imre dr., a rend nagy papköltőjének, Mécg Lászlónak az öccse, előkészítette a rendtársakat s a rokonokat a legrosszabbra. November 24-én éjjel 12 óra tájban annyira rosszul lett, hogy 1-elkiá-tyja, Zimányi Mihály kormányfőtanácsos, a Norbertinivm igazgatója feladta az utolsó kenetét. Meghatóan mondja el Mártoncsik dr. az utolsó napok halálküzdelmét orvosi naplójában. — Súlyos betegségében egyetlen alkalmat sem tudok, amikor panaszra nyitotta volna ajkát. A betegszobában mindig derű volt. az ő vidámságának derűje, míg a préposti lakosztály többi szobáiban könnyek hullottak. Az egész rendháziban komor arccal járt a szomorúság s fájdalom, — a prépost szobájában jókedvre derítő szlovenszkói anekdoták űzték el a halál aggodalmát... — Könnyek szöktek a szemembe utolsó áldozásánál, amely halála napjának reggelén történt. Hörgött már, szinte teljes eszméletlenségben feküdt. Erős hangon a fülébe kiáltottam: ..Hozzák a szentséget, prelátus ur!“ Szavaimra kiegyenesedett s áhítattal fogadta a szentséget. Viaszszerü, mozdulatlan arca egy pillanatra át- szellemülten felragyogott- A lélekereje tette ezt — Halála előtt egy órával összecsomagoltam orvosi táskámat s bucsuztam a hozzátartozóitól. Egyszerre mindnyájunk nagy bámulatára felemelkedett jobbja s a régi úri gesztussal némán utolsó búcsú-fogásra nyújtotta ki felém ... És a halottas ágy előtt ott térdepeltek rendtársai, lelkiatyja. Zimányi Mihály, a magyarországi rendi perjel, dr. Kovács Lajos kormány- főtanácsos. a rendi tanár jelöltek s míg szemükből könny pergett, halkan recitálták a Mi- sererét. Ott zokogtak testvérei, rokonai, de az ő leike már Isten küszöbén jelentkezett s bebocsátást kért az örök boldogság honába. . S a zsolozsma recitativ szólamát szinte áttörte az égi felelet, amely a lelkekben szólalt meg: Erige, serve boné et fidelis, intra in gaudium Domini tűi. Délben egy órakor a meggyötört szív megszűnt dobogni. * _ _ A holttestet nem vitték Jászóvárra, a Tapolca kies völgyébe, a kőszál oldalán zugó fenyvesekbe irtott csöndes rendi temetőbe, Gödöllőn temették el a rendi sirkertben a maeryar közélet legkiválóbb képviselőinek hatalmas részvéte mellett. TEA Irta: Harsányi Zsolt lenesében éreztette a vezetésre hivatott széllé^ met: fejjel emelkedett ki az emberek közül, olyan sudár, olyan arányos volt a termete, mint a jászói rengetegnek szálas tölgyei. Klasszikus arcából kifejező szemek sugározták a szellemi fölényt. Egyéniségének varázsa alól nem tudott szabadulni senki, aki a közeliébe került, akár tanítvány, akár rendtáre, akár a közéletben vele együtt működő volt áz. És nagyszabású volt 'koncepcióiban. Amikor rendjének -élére lépett, hamarosan rendezte a kissé zilált pénzügyeket, restaurálta és modernizálta a jászéi monostort, vízvezetékkel és villanyvilági- fcással látta el 6 a faluba is bevezette a villanyt, renováltatta a rendi plébániákat és templomokat, uj s a modern pedagógia minden követelményének megfelelő gimnáziumi épületeket emelt Kassán ég Rozsnyón, uj alapokra fektette a rendi tanárképzést a budapesti Nor-ber- tinum létesítésével. Mikor a világháború s az összeomlás derékban törte ketté' n-agyobbsza- básu terveit, — közvetlenül a háború előtt folytak komoly tárgyalások a budapesti gimnázium felállításáról, — nem csüggedt, sőt ezekben a sorsdöntő napokban volt a legnagyobb. A prépostéig alá tartozó intézmények s rendházak három ország területére szakadtak szét, de ő itt is, ott is igyekezett jelentős sikerrel megmenteni rendjét a pusztulástól. Minden politikától -mentes vezetést és életet inaugurált. amely számot vetett a tényleges állapotokkal, mentette a menthetőt s az uj keretek között uj lendületbe hozta a premontrei rend legrégibb foglalkozási ágát. a lelkipásztorkodást. Magyar- országon pedig gödöllői alapításával uj életre támasztotta rendjét. Hiába került azonban egyénileg és rendje életében minden politikumot, mégis meg nem értéssel találkozott. Esztendőkön át állotta a kilátástalan harcot, amely végre is megtörte a hatalmas tölgyet. Nem volt más útja, ez év júliusában otthagyta a jászóvári préposti széket, amelynek vezetésével a szentszék Moots Hűbériét, a premontrei rend beTsra nemzetiségű római generális prokurátorát bízta meg. Súlyos betegen hagyta el Jászóvárt, Szloven- szkót. Az a betegség gyötörte és ölte meg, amelyet a Prágai Magyar Hírlapban egy ilyen tragikus alkalommal morbus hungaricusnak neveztünk el. A szívbaj, amelyet rohamosan fejleszt, súlyosbít a magyar fájdalom, amely iránt Benes érsekujvári beszédében megértést és méltánylást hangoztat. Ez a morbus hungaricus ölte meg felejthetetlen vezérünket, Petrogalli Oszkárt, Kassa aranyszívű püspökét: dr. Fischer- Colbrie Ágostont, a rimaszombati református püspököt: Péter Mihályt és ez ölte meg Szlovéné zkú utolsó magyar főpapját, a háború előtti -magyar főpapi generáció utolsó szlovenszkói ■képviselőjét: a jászóvári prépostot is. Ott állottunk a szószék alatt, araikor 1925 tavaszán a kassai dómban búcsúztatta f&pap- ■ társát, akinek leghübb, legodaadóbb rnunka(Átadom a szót Emi! barátomnak. Emil barátom kitűnő ember, jó fiú, hűséges barát, minden. Csak egy kicsit szórakozott. Leírom, amit tegnap mesélt nekem, mintha csak gyorsírással jegyeztem volna). Kérlek, ismered ezeket a Zádorékat. Nem lenne velük a világon semmi baj ,esak olyan érzékenyek ne volnának. Néha már azt kell gondolnom, hogy a férfinak is ,az asszonynak is van egy kis enyhe üldözési mániája. A legártalmatlanabb megjegyzésben kicsinylő célzást sejtenek, amit aztán egy félóráig kell kimagyarázni. Ha nyilvános helyen vagyok, és Ők történetesen a másik asztalnál ülnek, másnap már korán reggel felhív az asszony telefonon, hogy mit tárgyalt róluk az én társaságom egész este, mert Ők jól látták, hegy mi folyton róluk beszéltünk. Végül s szavamat kell adnom, hogy nem beszéltünk róluk egy szót se, de akkor is csak azért tesz úgy, mintha e hinné, hogy meg ne sértsem, ha már szavamat adtam. Pedig csakugyan nem beszélt róluk senki. Ha pedig meghívnak és más elfoglaltságom miatt kénytelen vagyok azt felelni, hogy nagy sajnálatomra nem mehetek, akkor az asszony vészterhes hallgatással teszi le a kagylót, de másnap nyolc különböző ismerős hív fel telefonon és valamennyi ugyanazt közli: Zádorné bízta meg őket, hogy pu hatolják ki feltűnés nélkül, m! kifogásom van nekem Zádorék ellen. Egyszóval igen fáradságos velük az érintkezés, de én azért ragaszkodom hozzájuk, mert alapjában véve kedves és jó emberek és tudom, hogy ők is nagyon ragaszkodnak hozzám. Legalább is máig ragaszkodtak. Hogy mától kezdve mi lesz, azt nem tudom. Legjobb volna, beleugranom a Dunába. Hallgasd meg, mi történi Két héttel ezelőtt Zádorné felhívott telefonon, hogy a rákövetkező szerdán menjek el hozzájuk teára és bridzsre. Akkor kénytelen voltam azt válaszolni, hogy lehetetlen, mert feljön Zalából a sógorom egy napra s a délutáni már neki Ígértem. Évente egyszer jön fel, most már nem hagyhatom cserben. Zádorné hitte is, nem is. Kicsit sértődötten közölte velem, hogy a megb vást fenntartja máskorra. Pár nap múlva megint felhívott, hogy teázzak náluk hétfőn. A meghívást örömmel elfogadtam. Erre vasárnap reggel lázat éreztem, estére már harmincnyolc fokos lázam volt. Kénytelen voltam telefonozni Zádornénak, hogy a teáról le kell mondanom. Ö nem hitte el, hogy beteg vagyok; másnap délután háromszor is felhívott telefonon, hogy ellenőrizze, vájjon Otthon vagyok-e csakugyan. És nrndgyárt meghívott péntekre, abban a reményben, hogy a rnu’ó influenzának akkorra már vége lesz nálam. Az influenzának vége is lett, de csütörtökön táviratot kaptam Bécsből, hogy azonnal utazzam fel, megjött' a berlini ügyvéd és azt a cedálási szerződést azonnal meg kell csinálni. Nem telefonoztam Zádornénak, hanem irtani neki. Hosszú levelet Írtam és mellékeltem bizonyíték gyanánt magát a táviratot. Két nap múlva már itthon is voltam és azonnal felkerestem Zádornét. Nagyon sértett hangon’ beszélt, hiszen már harmadik meghívását utasítottam vissza. Kézzel-lábbal próbálkoztam kiengesztelni, de ő nem akart niegbékülni. Végre nagynehezen megállapodtunk egy uj és most már végleges napban. Én ugyan könyörögtem neki, hogy várja meg, míg a lakásomról hívom fel, nem hazulról beszélek, és az előjegyzési naptáram nélkül nem tudok biztos napot mondani. De ő nem tágított. Azzal vádolt, hogy újabb kifogásokat keresek. Vagy mondok most azonnal egy napot, vagy pedig ö tudni fogja, mihez tartsa magát és levonja a konzekvenciákat Én tehát kínom' an bemondtam a csütörtököt Gondoltam, hogy ha van is valami beírva a naptáramba csütörtökre, inkább majd azt elintézem valahogy, de Zádörék- kal végre rendbe kell jönnöm. 'Otthon, kérlek, majd a guta ütött meg, mikor egy pfllatást vetettem a naptárba. Három rendkívül fontos dolgom volt már beírva és éppen a szerda délutánra, tehát arra a napra, amelyet magara jelöltem meg Zádoréknak. Először is meghívtam magamhoz egy volt osztálytársamat, aki már hónapok óta készül a szőnyegeimet megnézni, de mindig elmaradt a dolog, mert ő csak szerdán dé'után ér rá, minden más délután el van foglalva. Telefonja nincs. Ajánlott levelet irtára neki, megkértem, hogy halasszuk jövő szerdára a dolgot. Táviratozott, hogy lehetetlen, mert el kel* utaznia négy hétre a Balkánra valami üzletik miatt. Visszatáviratoztam, hogy akkor halasszuk el az egészet hat héttel. Erre nem válaszolt. Megsértődött. De elintéztem. A másik volt a Kepes-család. Oda Ígérkeztem hat órára bridzsre. Telefonoztam Kép esnének, hogy tegye át az én kedvemért az egész brídzset csütörtökre. Kézzel-lábbal tiltakozott, mert két asztalt verbuvált össze, hogy lehet most azokat mind végigtelefonozni és áttenni egy másik napra? De addig könyörögtem és erőszakoskod am, mig nagynehezen belement. Húsz percnyi telefonozás után boltfáradtan tettem le a kagylót, de mégis boldogan: sikerült áttennem Kepeséket csütörtökre. Hátra volt még Pista öcsém, a szegény rokon, akivel úgy kel! bánni, mint a himes tojással, mert azonnal szalad anyámhoz panaszkodni, hogy komiszul bánok vele. Anyám az egész rokons g- ban ezt a Pistát szereti legjobban. Pista mird n szerdán be szokott jönni Cinkotáról a textiltelepről a városba, mert ezen a napon van a rendes heti tanácskozás a bankban. Magamhoz rendeltem hét órára. Mivel ki volt zárva, hogy hétre szabadulok Zárdoréktól, őt is át kellett tenni egy másik napra. Felhívtam interurbán telefonon és egy félóráig kínlódtam vele. Alaposan megzsarolt, elkérte ajándékba a vadászbekecsemet és megigér- tette velem, hogy személyesen felkeresem a főnökét, hogy fizetésjavitást kérjek neki. Fizetés- javítást! A mai időkben! De hát sikerült elintéznem, hogy nem szerdán, hanem csütörtökön jön be hozzám. Külön ezért beutazik Cinkotáról. Tegnap volt szerda. Pontosan fél hatkor megjelentem Zádoréknál. Már az előszobában éreztem, hogy valami nincs rendben. — Itthon vannak a nagyságos asszonyék? — kérdeztem az inast. — Nincsenek, elmentek moziba. Éppen az előbb. — Moziba? Hiszen ma délutánra meghívtak Ide teára és bridzsre! — Dehogy ma délutánra, nagyságos uram, a bridzs-tea holnap lesz, csütörtökön. Mint a villám csapott beléni a valóság. Elvétettem a két napot. Csakugyan csütörtökről volt szó. Én tévesztettem el szerdára, mikor hazamentem. Ma délután kellene odamennem Zárorékhoz. Én pedig mindenkit hosszú könyörgéssel és erőszakkal mára tettein át.. Még nem tudom, mit csinálok. Azt hiszem, öngyilkos leszek. Szervusz. % Itt
