Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-17 / 62. szám
1933 december 17, vasárnap. 9 Végeiért a lipcsei tárgyalás A védők erélyes beszédei után a vádlottak élnek az utoisá szó fosával Dimitroff általános derültség közben szónokol — Torgler nyilatkozata Az elnök xárószava — Karácson/ előesté én hirdetnek ité.etit Lipcse, december 16. A biiuper mai tárgyalásán Torgler vádlott védője, dr. Sack ügyvéd tartotta meg védőbeszédiét. — Mikor február 27-én, — kezdi az ügyvéd beszédét — megtudtuk, hogy ég a birodalmi cryülés palotája, ez a hir lesújtóan érintett minden németet, aki valamennyire is politikai öntudattal bir. Mindenki tisztában volt vele, hogy súlyos gonosz-, tevő keze van a játékban, amely a németek legtöbb javát akarja megsemmisíteni. Minden gondolkodó ember tisztában volt azzal, hogy elérkezett a pillanat, amelyben szembe kell szállni a pusztító szellemi anarchiával. Hitler Adolf azonnal felismerte a helyzetet, felismerte a rendőrminiszter is, aki belátta, hogy itt nem ér semmit az óvintézkedés, hanem alaposan kell hozzáfogni a tisztogatáshoz. A biiuper folyamán beigazolódott, hogy Hitler Adolf uj államában is függetlenek a bírák. A per meg fogja mutatni, hogy a szavakat, amelyeket Hitler március 23-án mondott, hogy az uj német állam nemzeti alapon épült jogállam, az elkövetkezendők szentesítik. E tekintetben a bünper tehát a német történelem egy része, bizonyság nekünk németeknek és alkalom, hogy magunkba tekintsünk. A védöbizoUság vádmi A védő nem tudja megérteni, miképpen hihetik az emberek azt, hogy nemzeti szocialista nem védhet más pártáliásu embert. A védő felolvas egy táviratot, amelyet előző éjszaka kapott a \ié- dőbizottságtól: „A főállamügyész Torgler elleni javaslata mutatja, hogy ön a védelem vezetésével, különösen a politikai védelem elhárításával kiszolgáltatta és elárulta megbízóját a vádhatóságnak és a kormánynak.* Dr. Sack kijelenti, hogy ő maga rossz védője lenne Torglernek, ha mindent meghallgatott volna., amit az ügyben el akartak vele hitetni. Mindezek a körülmények nem tudtak bizalmatlanságot kelteni a kommunista Torgler és nemzeti szocialista védője között. — Nem sokat gondolkodtam azon, — folytatja dr. Sack, — mikor a védelmet átvettem, hogy elutazzam-e Parisba és ott tanulmányozzam a kérdést, hogy csakugyan van-o mentőanyag Torgler számára. Mint német ember szomorúan érkeztem vissza. Valami összetört bennem, mikor Parisban egy éjszaka azt mondták nekem: .,Mit akar ön? Azt hiszi csakugyan, hogy Torgler bűnössége, vagy ártatlansága a fontos? Az irányzat a fontos.* — Két napig vettem részt a londoni tárgyalásokon és mikor onnan visszatértem, c-sodálkozva kérdeztem magamtól, hogy kiváló jogászok miképpen lehetnek képesek ilyen bizonyítási eljárás keresztülvitelére. Azt a következtetést vontam le. hogy a külföldön tartózkodó németekben semmi felelősségérzés nincs, semmi népközösség hazájukkal és számomra nem voltak mások, mint jól működő hazaárulók. Az egész nyilvánosság előtt kijelentem ezt és mint Torgler védője, nem kérek enyhítést, ítéljenek keményen, de ítéljenek igazságosan. Miért vállasa Torgler védelmét Dr. Sack beszéde másik részét azzal kezdi, hogy azért vette át Torgler védelmét, mert a vádlott kijelentette neki, hogy nem volt része a birodalmi gyűlés palotájának felgyujtásában és hogy sohasem csinált üzletet a politikából. Ö csak Torgler védője, nem pedig a kommunista párt védője. Ezután utal Göriag miniszterelnök kijelentésére, hogy a gyújtogatás olyan időpontban történt, amelyben a régi rendszertől átvett rendőrséget éppen újjászervezték. Torgler ártat'tm Különösnek találja, hogy Torgler minden kis hibáját erősen aláhúzzák, míg Grothe tanúnak, ennek a fontoskodó és tendenciózus hazugnak, megadták a jogot, hogy folytonosan ellentmond jón saján magának. Teljesen kizárt dolog, hogy Torgler tettestárs volt a gyújtogatás elkövetésében. Képtelenség azt mondani, hogy amiért Torgler egy bizonyos időpontban nem volt az irodájában, ebben az időben a gyújtogatást készítette elő. A német büntető jog szerint a vádlottra rá kel! bizonyítani a bűnösséget, nem pedig a vádlott feladata, hogy hogy ártatlanságát bizonyítsa. Ezután a védő behatóan foglalkozik Karwaihne és Kroyer tanuk vallomásával és arra a nézetre jut, hogy Karwahneban megvolt a jószándék, hogy az igazságot mondja, de vallomása tárgyilagosam helytelen. Ezután dr. Sack a főállamügyész terhelő bizonyítékait veszi sorra Grothe terhelő tanú, bár nem büntetett előéletű, de az orvosi vélemény szerint terhelt és hisztérikus. Egyetlen állítása sem volt bizonyítható. Ezután sorra vette a többi tanút, akiknek vallomása össze omlik a tüzetes vizsgálatnál. A gyanú, hogy Torgler irattáskáiban gyujtóanya- got vitt a birodalmi gyűlés épületébe, semmiképpen sem bizonyítható. A főállamügyész fölállította a tézist, hogy mivel Torgler a gyújtogatás napján este 7 órától háromnegyed kilencig nem volt a szobájában, fel kell renni, hogy ez idő alatt a gyújtogatást készítette elő. A védő átnyújt a bíróságnak egy időtáblázatot, amely pontosan feltünteti, hogy ebben az időközben a vádlott és számos tanú vallomása szerint mit csinált a vádlott a birodalmi gyűlés épületében és környékén. Ez kétségtelenül bizonyítja, hogy Torgler a kritikus időben nem volt abban a helyzetben, hogy a gyújtogatás előkészítésével foglalkozzék. Torgler semmi előkészületet nem tett a menekülésre, nem volt hamis útlevele, nem jelentett be hamis lakást. — A jóhiszemű ember, a „jó együgyű*, merném mondani, itt maradt és kitartott ideálja mellett. Amit ez az ember három hónapon keresztül kiállott, az mindenesetre hozzájárul szellemének tisztulásához. Hacsak a legkisebb kapcsolat is lett volna Lubbe és Torgler között, úgy az a tárgyalás folyamán bizonyára felszínre került volna. Torgler mindig azt hangoztatta előttem, hogy hál1 Istennek, mint niémet semmi részt nem vállalt ebben a bűncselekményben. Kétségtelen, hogy jobb körülmények között az üdvös népmozgalomban vett volna részt a vádlott. Megérthető, hogy a fiatalember, aki már 15—16 éves korában kénytelen kenyeret keresni, áldozatul esik a demagógiának. Torgler tipikus példája az autodidaktának, aki, ha jó helyre kerül, valóban sokat tehetett volna a p r o 1 e tar iátus érdé kéb e n. Hitler mondotta: „Isten óvjon bennünket attól, hogy német bűnrészese legyen ennek a gonosz- tettnek* és én nyugodtan mondhatom, hogy a lelkiismeretesen keresztülvezetett bizonyítási eljárás azt a bizonyosságot szerezte, hogy ez a német Torgler hál* Istennek nem vett részt a birodalmi gyűlés palotájának felgyujtásában. Ez a belső meggyőződés adja ineg a jogot nekem, hogy felelősségem tudatában javasoljam: mentsék fel Torgler vádlottat. Dr. Sack e szavakkal fejezi be védőbeszédét. A bíróság kétórás szünetet rendel el. A wád képvise’ői válaszolnak a védőbeszédekre A délutáni ülésen először Parisius ügyész válaszolt Seifíert védőügyvéd fejtegetéseire, utána pedig Werner főállamügyész foglalja össze a vád álláspontját a védelem érveivel szemben. Véleménye szerint a bíróság nem sablonos alap elvek szerint alkotja meg véleményét, hanem minden lehető körülmény hozzájárulhat meggyőződése kialakulásához. Ha a bíróság bizonyos meggyőződésre jutott, úgy senki sem akadályozhatja meg abban, hogy annak megfelelő döntést hozzon. Ha a bíróság nem szerezte meg a meggyőződést, úgy abból is le fogja vonni á következtetést. A főállamügyész hangsúlyozza, hogy tárgyilagosságát minden irányban igyekezett megőrizni és ha nem voltak annyira kétségei, mint a védőknek, úgy ez éppen a különböző felfogáson alapszik és azon, hogy a védelem feladata és kötelessége éppen a kétségbevonható dolgok kiemelése. Véleménye szerint Torgl-er személyesen és mint bűntárs cselekedett. A védők replikáznak. Ezután ismét a védőügyvédek jutnak szóhoz, hogy replikázzanak a vádhatóság összefoglalására. Valamennyi védő kitart eredeti álláspontja mellett. Az elnök ezután a vádlottakhoz fordul azzal a kérdéssel, hogy van-e még valami mondanivalójuk. Az utolsó szó jogán Van dér Lube, aki az egész tárgyalás alatt lehajtott fővel ül, tétovázva felemelkedik és kijelenti holland nyelven: — Nem, nincs több mondanivalóm. Torgler áll fel ezután és kéri, hogy a bolgár vádlottak beszéde után szólhasson. — Nem látom be, hogy miért, — mondja az elnök, — de eleget teszünk kérésének. Dimitroff vádlott, van valami mondanivalója? Dimitroff kijelenti, hogy a 258. paragrafus alapján joga van ahhoz, hogy először mint a maga Atédője és azután mint vádlott szólaljon fel. — Önnek csak az utolsó szó jogán van mondanivalója és ezt a jogot most megadjuk önnek. DIMITROFF BESZÉL, LUBBE KACAG Dimitroff nagy aktaesonióval a kezében kezdi beszédét. Mindenekelőtt azt az elhatározását említi, liogy magát fogja védeni, auait azzal indokéi, hogy az idegen védelemnek sem mézét, sem mérgét nem akarja élvezni. Védi forradalmi becsületét, ideáljait éis világszemléletét és azt mondja, hogy a nép és igazságszolgáltatás elidegenedett egymástól. Általános derültség közben kénytelen az elnök arra kérni Dimitroffot, hogy a tárgyhoz szóljon és a vádtól nyilatkozzék. Dimitroff igyekszik egész fejezeteket idézni a vádiratból és kijelenti, hogy a kommunista párt nem volt kétségbeesve. A birodalmi gyűlés palotájának égése semmilyen összefüggésbe nem hozható a kommunista felkeléssel, vagy bármilyen kommunista akcióval. Ezután Torgler védőjéhez fordul, „kedves doktor Sack“-nak szólítja és színes képekben fejti ki az egység pont emeletét. Közli felfogását a gyújtogatás keletkezéséről is és ő is azt hiszi, hogy van dér Lubbe nem az egyedüli tettes. Nézete szerint kettős szövetség van a politikai őrültek és a politikai provokáció képviselői között. A provokáció képviselőjét nem sikerült megtalálni. Lubbe természetesen nem kommunista és nem anarchista', liamem okoskodó „Lumpenproletár11, deklassúit lázadó, eszköz, amellyel visszaéltek. Dimitroff egyes kijelentéseire az egész terem kacag, van dér Lubbe alig tudja tartani magát a nevetéstől. Dimitroff zavartalanul folytatja előadását cs kemény próbára teszi a bíróság türelmét. Rejtett támadások és gonoszkod ások rejtőznek szavaiban. Goethéből idéz, mire az elnök harsogó kacaj közben figyelmezteti: — Még három percet adok önnek. Az elnök folyton újabb terminusokat ad. Dimitroff végre megteszi javaslatát, hogy mint ártatlan mentsék fel. Ezemkiviil I kártérítést kér az elvesztett időért. Mikor még mindig tovább beszél és már Galileit is említi, a biróság visszavonul és visszatér azzal a határozottal, hogy Dimitroff nem beszélhet tovább. Ezután Taneff és Popoff szólalnak fel az utolsó szó Jogán. Mindketten ártatlanságukat hangoztatják, végül Torgler emelkedik szólásra: —■ Tartózkodom attól, hogy a bizonyítás anyagával foglalkozzam. Köszönöm védőmnek fáradozását, a főállamügyész javaslatához csak annyit mondhatok: Ha a történelemben még soha sem tettek volna ilyen javaslatot teljesen ártatlan ember ellen, úgy ez volna az első. Sejtelmem sem volt a gyujto- leimények és kijelentések a tárgyilagosság ÍTÉLET: DECEMBER 23-ÁN Torgler beszéde után az elnök emelkedik szólásra és összefoglalja a háromhónapos tárgyalás alatt szerzett tapasztalatait. Elmondja, hogy csalódott a sajtó magatartásában. Különösen a külföldi sajtóban elhangzott vélemények és kijelentések a tárgyilakosság ellen. — Ilyen sajtónyilatkozatokkal szemben csak azt ismételhetem, — mondja az elnök — h°gy a hivatott biróság döntését az egymással szemben álló vélemények nem befolyásolhatják. A tárgyalás evvel végétért. Az ítélet kihirdetése december 23-án, szombaton este $> órakor lesz. Szinésztruppott szervezeti egy áliilnéss-igaxgatő, tagjai nevében hatezer pengőért autóbuszt vásárolt hiteibe és megszökött Budapest, december 16. November utolsó napjaiban nagy öröm érte á budapesti Newyork-kávébázban tanyázó állásnélküli artistákat és színészeket. A kereset, nélkül levő, gondokkal küzdő szegény emberek között megjelent Mezei Ferenc -volt vidéki színigazgató és szenzációs tervekkel kápráztatta el őkei. Elmondotta, hogy társulatot akar szervezni, amely hatalmas turaaut óbusszal járná be az országot. A színész truppnak „Magyar Kincsesház* lesz a neve és kisebb darabokat, tréfákat fog előadni. Amikor azután Mezei a túraautó fényképét is megloibogtátlta a lelkesülő társaság előtt, az izgalom tetőfokra hágott és valósággal megrohamozták Mezei Ferencet, hogy tagul szerződtesse őket. Az igazgató nagylelkűnek mutatkozott és valamennyiök jelentkezését elfogadta. A „társulat tagjai* nagy izgalommal várták a december hetedikére tervezett indulás napját. A szervezkedés valóban komolynak látszott, annál is inkább, mert Mezei valamennyiekkel aláíratott egy szerződést, amelynek szövege a következő volt: „Ezennel elismerem, hogy a mai naipon beléptem Mezei Ferenc igazgató ur „Magyar Kin- cseisiház* cimü csoportjába, a következő feltétellel: Napi 2 pengő fellépti-dij és teljes ellátás, ezenkívül 10 százalékos haszonrész a turné jövedelméből.* Énre az utolsó pontra különösen büszke volt a magát igazgatónak nevező Mezei Ferenc. Kijelenti ette, hogy a tizezázalékot üzért adja, mert nem akarja kis társulatának tagjait kizsákmányolni. Önemceak igazgatója tagjainak, ő a szerződtetett tizennégy emberrét, tiz férfit. és négy nőt mindenben társának tekinti. Az artisták és színészek mégha tót tán vették tudomásul „igazgatójuknak* nemes gesztusát. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy a „Magyar Kincsesház Társulat* tagjai a legszebb reményekkel eltelve, várták december 7-iikót,-az indulás napját és várlták — Mezei Ferencet. A „direktor ur" ugyanis, amíg a szerződéseket alá nem Írták, mindennap bent ült a kávéháziban, órákat töltött „tagjai* társaságában, de az aláírást követő napon- eltűnt. így érkezett el azután a december 7-i.ke és a kis csoport tagjai hamarosan ráeszmélteik arra, hogy valami nincs rendjén. Szerdán délután végkép meggyőződhettek erről. Egy izgatott ur állított be a kávéházba és a „Magyar Kincsesház Társulat" tagjait kereslte. — Róbert Sándor autó fuvarozó vagyok — mondottá az ismeretlen ur. — Már egésiz Pestet végigjártam önök miatit!... — Miattunk? — Igen, kérem. Önök vásároltak tőlem 6000 pengőért egy csukott autóbuszt. A színészek csodálkozva, meghökkenve bámultak egymásra. Hamarosan kiderült, hogy Mezei Ferenc, mint az állítólagos társulat meghízottja jelentkezett az autófuvarozónál. Ajánlatot tett arra, hogy megvásárolja a tulajdonában lévő csukott autóbuszt. Mezei levelet mutatott fel, amelyben állítólag a társulat tagjai kezességet vállaltak a vételárért. A fuvarozó a levél ellenében odaadta hitelbe az autóbuszt. Mezei pedig vígan elkocsizott. Róbert természetesen pénzt követelt a kicsalt autóért, a színészek pedig époly, természetes, hogy nem tudtak fizetni. Most már egyesült erővel vonultak fel egy ügyvédhez, hogy sérelmeikre orvosságot találjanak. Ugyanakkor megfogadták, hogy élve vagy halva, de előke- ritik Mezei Ferenc élt, Ennél azonban sokkal egyszerűbb lenne, ha a rendőrségre bíznák az „igazgató ur" előkeritését. — Lugkö és szerelem. Nyitrai munkatársunk jelenti: Weiser Erzsébet nyitrai cseléd- leány tegnap tömény lugkőoklúttal megmér- gezte magát. A kórházba szállítói;ták, ahol gyomormcisást alkalmaztak, állapota azonban változatlanul életveszélyes. Megállapítást nyeri a vizsgálat során, hogy a reményit elán szere- lem adta kezébe .a méregpotharat.
