Napló, 1933. december (1. évfolyam, 49-63. szám), Prágai Magyar Hirlap, 1933. december (12. évfolyam, 212-221 / 3322-3331. szám)
1933-12-17 / 62. szám
1933 december 17, vasárnap. ÍSBÍé EGY POLGÁR VALLOMÁSAI írja: MARA/ SÁNDOR munkát. Ha nem volt napszám, keresett magának másféle férfimunkát, nem olyan nehezet, mint a kapálás. Képzeljék cl, ha tudnak képzelni, ahogy ott ül a szegedkörnyéki tanyai parasztház szobájában Dobákné a három gyerekkel, és a három gyilkossal az asztal körül, Pista citterázik szívhez szólóan, tort ülnek, esznek-isznak csendesen, a hóhér kinéz a kamrába, megszemléli az áldozatot s nevetve jön vissza: ,.Nem bir elszaladni a vén betyár, jól megkötöttem a nyakát" — mondja nem is annyira egy gyilkos, mint inkább egy rendes mesterember el é gült s égév el, öntelten, mint aki napszámba házi munkát vállalt s jól végezte . . . Aztán fal egyet a kolbászból s tovább ülik a tort. Tizenegy évbe telik, amig valamelyik rokonnak eljár a szája, s a társadalom utánakutathat mélységmérő eszközeivel Pipás Pista viselt dolgainak. „Már másnap beszéltek“ — vallotta az egyik tanú — „már másnap tudta a környék, hogy a Do- bák, meg a Börcsök, meg ki tudja, ki még...." — de évtizedbe telik, amig valamilyen véletlen „bűnügyet“ csinál egy pár család koma, 'óismerős magánügyéből. Senkinek nem sürgős, rokonság, szomszédség nem siet feladni Pistát meg a többieket, előfordul ilyesmi .? tií(lb .f t 1 ■ ■' b ezt a c■' :tá lb cli zitani. Törvény, társadalmi apparátus, az mind messze van, veszedelmes és ügyesbajos vállalkozás azt igénybe venni, s mire vezet? Csak költség, baj, utánanéznek a tanya életének, amely nálunk sem, a Kárpátok alján sem, Erdélyen sem olyan pirospozsgás, fehérgatyás. buzavirágos, ahogy néha a moziban mutatják a német rendezők, — (igaz, azt hiszem, a Bretagneban sem olyan,) — inkább ilyen pi- páspistás, s az élet házi törvények szerint igazodik, jó ezer s egynéhány esztendeje, a civilizáció vékony betonrétege alatt. Amit erre az „egészséges ősanyagra" ráépítettünk civilizációban az, ilyenkor látszik, csakugyan szép teljesítmény, szemrevaló is, s az alap kétségtelenül „egészséges". Nem lehet megvádolni Pipás Pistát, Bendénét, vagy Dobákné t, hogy különösebb „gátlásokkal" küzdöttek életükhosszat. Ajándékozzon neki karácsonyra egy tartós ^ emléket! Álteíl® Mód, Standard egy készülékben egyesit speciális fénökövet és fenöszijat; automatikusan élesít minden pengét. Mikkelezve 120 Ke Fekete 96 Ke Kitűnő borotválkozást tesz lehetővé! Egy penge egy évig használható! ar Uj! Mód. Special Úti formátum kétélű pengék számára, nikkelezve Ke 50. • Kapható kereskedőknél, fodrászoknál stli. ENGEL D, Bratislava, Masarykovo mim. (5. PRAHA, DIVIŐOVA 1. MAGYAROK ELETE BUKARESTBEN Keserű izii anekdota a háború utáni esztendőkből: A 'székely gazdának hivatalos dolga akad Bukarestben. Akármerre jár az idegen város utcáin, megüti fülét a magyar beszéd. Hivatalos helyeken is jól eligazodik magyar szóval. Hazatértében beszámol injáról és érdekes tapasztalásairól. Azután hozzáfűzi: mindig tudtam, hogy győztünk a háborúban, de hogy Bukarestet is hozzánk csatolják, arra nem számítottam. Való igaz, liogy Bukarestben nagy számban élnek magyarok. Mindenütt hallani magyar szót. Már békeidőben sokan vándoroltak oda. Főként iparosok, mért a szakértő és megbízható iparos számára itt biztos megélhetés kínálkozott. A kivándorló székelyek közül is sokan vették erre az írtjukat. A nagybirtokos bojárok szívesen fogadták ..a mindenhez értő,...túró-faragó ezermester székely gazdasági cselédeket. De sok fiatal székely leányt is elnyelt a dumbovicaparti kis Paris, ahogy a regáti román büszkélkedve nevezi fővárosát. Ezeknek .szomorú sorsáról azonban jobb nem beszélni. Az impémímváltozás után azután megsokasodott a bukaresti magyarok száma. A gazdasági élet nacionalizálása idekapcsolta az üzleti világot. k letört egzisztenciák erre húzódtak, hogy. valami zseniális üzleti gondolat hasznosításával talpraálljanak. Itt koncentrálódván a hivatali és államigazgatási élet, sok magyar ügyvéd is átGyomor-, bél- és anyageserebetegségeknél a természetes „Ferenc József4 keserü- vix az emésztőszervek működését hathatósan előmozdítja és így megkönnyíti, hogy a tápláló anyagok a vérbe kerüljenek. Orvosi szakvélemények hangsúlyozzák, hogy a Ferenc József-keseriiviz különösen ülő életmódnál igen hasznos gyomor- és bél- szabályozó szer. A Ferenc József-keseriiviz gyógyszertárakban, drogériákban és fiiszer ii zletekbcn kap 11at ó. telepedett. Van sok magyar vendéglő, kávéház és korcsma. Amikor a város konjunkturális fejlődése kibontakozott, magyar építészek száma is megnövekedett. Az erdélyi magyar ifjúság egyik ■ része is idejön, hogy egyetemi tanulmányait elvégezze. Valamikor régen csufnevük is volt a Bukarestbe került magyaroknak. „Bangyennek“ nevezte őket az utca. Ehhez a furcsa névhez különös beszédjük révén jutottak, amelyben szeszélyesen összekeverődött a magyar meg román szó. A magyar román, a román pedig magyar hagsulyozással. A név rájuk ragadt, de úgyszólván teljesen elvesztette sértő jellegét. Ma már tisztességet, jó munkát és szakértelmet jelent a bangyen. A magyarok immár értéket szereztek a bangyennek. Ott, ahol pontos és ió munka szükséges, ahol adnak valamit a megbízhatóságra, ott szívesen fogadják a bangyent. A legutóbbi kirakatrendezői versenyen például úgyszólván kizárólag magyarok voltak a nyertesek. Sok magyar céget is felfedez a kutató szem a bukaresti utcán a román felirat mögött. Orvosi, ügyvédi, mérnöki és ügynöki cimtáblák pedig azt mutatják, hogy a viszonyok kényszert tp ereje számos magyar intellektuelt arra szorított, igyekezzék itt keresni boldogulását. Magyar egyetemi ifjúság Bukarestben A magyar szem persze legaggódóbb figyelemmel a Bukarestbe került ifjúságot figyeli. Ennek a lelke a legfogékonyabb minden uj behatás iránt. Az idősebb generáció vagy beérkezetten kerül b.e. vagy pedig letörve ugyan, de sok élettapasztalattal. Ez véríezettebb s talán ellenállóképesebb is. A főiskolai ifjúság azonban tele van ambícióval cs reménykedéssel. Nem ismeri meg az élet nehézségeit, amelyekkel szembekerül. .Észrevétlenül érik a kísértések. Itt tanulja meg Va nélkülözést Itt ismerkedik meg a gondokkal, a pénztelenséggel és azzal a külön tehertétellel, amit életében számára kisebbségi sorsa jelent. De az is bizonyos, hogy ide a magyar ifjúságnak rendszerint legbátrabb és legvállalkozóbb része kerül. Aki mer, hogy nyerjen. Hogyan él a Bukarestben tanuló magyar egyetemi ifjúság? Számuk több, mint százra tehető. Nagyobb részük a jogi fakultáson tanul, kisebb részük tanárjelölt, technikus, állatorvostanhallgató, de vaunak, akik a kereskedelmi vagy a test- nevelési főiskolán tanulnak. A képzőművészeti főiskola hallgatói között is mindig vannak magyar fiuk. Indulásukat persze mindjárt megnehezíti a felvételi vizsga. Formailag nincs numerus clau- sus s általában, aki tud, az bekerülhet a legtöbb főiskolára és rendesen haladhat is. De például az állatorvosi fakultáson olyan különös a szelekció, hogy az idén egyetlen magyar fiú sem tudta megállatii a próbát a felvételnél. Legsimábban boldogulnak a magyar fiuk a kereskedelmi akadémián. Magyar orvostanhallgató kevés van. Ennek az a magyarázata, hogy a magyar orvosnövendékek inkább a kolozsvári egyetemet látogatják. A Koos Ferenc-Kor A magyar fiuk életéről beszélgettünk egy bukaresti magyar diákkal. A neve Jakab András, tanárnak készül, de emellett ráér, hogy szobrászattal foglalkozzék. Még pedig sikerrel. Bécsuj- falusi csángó fiú. Természetesen szegény és amikor elindult Bukarestbe, nem volt egyebe, csak a bizakodása, hogy szorgalommal és kitartással keresztül küzdi magát a nehézségeken. Jól számított. Mint képzőművészeti főiskolás bejutott a román Hivatalos Szalonba és tavaly elnyerte a Sima-dijat, ami a Szalon egyik legelőkelőbb kitüntetése. Mellette több magyar ifjú is szép sikerrel szerepelt, mint Fekete József, Oláh Gyula, Zsiga János és Tímár János. Mindannyian dijat nyertek. Így beszél a bukaresti magyar diák életéről: — A Bukarestbe került magyar főiskolai hallgatók egyetemen kiviili élete a Koos Ferenc Kör keretében, annak külön osztályában koncentrálódik. Most, úgy tudom, 114 tagja van. Közülük 54 a diákotthonban, a többi a városban elszórtan lakik. A diákok nagyobb része szegény, hazulról alig, vagy semmi segítséget sem kap. A diákotthon segit rajtuk, mert .az a két-háromezer lej, ami ott a legegyszerűbb megélhetéshez szükséges, bizony nem igen van meg. A Koos Ferenc Kör, amely a református egyház alapítása szerető anyaként öleli magához a szülőháztól és az otthontól elszakadt fiukat. Nagy szükségük van erre. hiszen sokan — köztük magam is — a szülőföld kisvárosából egyenesen kerülünk ebbe nagy és nekünk teljesen ismeretlen városba. Nehéz volna eligazodni a fiatal egyetemistának és aligha tudna az első akadályokon átjutni, ha nem volna segítségére a diákotthon. Az egyetemi élet nehéz. So- kai kell tanulni, de aki szorgalmas és leküzdi a nyelvbell nehézséget, az boldogul. Számos magyar fiút ismerek, aki napra végezte egyetemi tanulmányait, pedig ilyen a román fiuk között is kevés akad. A diákok állandóan rendeznek k ul t u rösszdél u t ánokat, előadásokat és hasonló összejöveteleket, egyfelől, hogy fenntartsák a kapcsolatot a Bukarestben élő magyarokkal, másfelől pedig, hogy némi pénzhez is jussanak, a diákotthon, meg a tanulás számára. Amennyire tájékozott vagyok, annyit, mint örvendetes tényt mondhatok, hogy a bukaresti magyar főiskolai hallgatók átlag hetven százalékban időre és jó eredménnyel végzik tanulmányaikat. íme, igy élnek a bukaresti magyar diákok. Nehéz sorban, sok gond között. De becsülettel helyt, állanak. Igaz. hogy amikor kikerülnek az egyetem padjairól, akkor kezdődik a fiatal élet második nehéz megpróbáltatása: az elhelyezkedés. Az idősebb generáció két táborba csoportosuk Az egyikben főként a regi bukaresti magyarság tartozik. Azok, akik már háború előtt átfele- pedíe'k, akiknek egyesületük s ebben néhii vagyonkájuk van. Ide főként az iparosok és kereskedők tartoznak. A másikba az intellektuelek tömörülnek, főként azok, akiket az uj és megváltozott idők sodortak oda. Ezek most klubbot alapítottak. Itt ápolják, úgy mint az előbbi csoport tagjai, a saját otthonukban magyar nyelvüket és nemzeti kultúráinkat. Azt, ami a kisebbségi magyarnak még megmaradt egyedüli kincse. De olyan kincs, ami százszázalékos ércfedezete lehet a nagy újjáépítésnek. B. I. A luiri heSüiása mmti Liechtenstein meg&ziin- ieii berni hBveiségét Vad űz, december. 15. A FiecbienAeini fe- ,j ed elemiéig parlamentje- eleget tett Sváj a kívánságának és kimondatta, liogy Liechtensteinre is érvényes a svájci lcitotör- vény, amely mindenfele sorsjátékot és.lutri zást megtilt. Ugylátszik azonban, hogy a párlament csak kény szerdáéból hozta meg ezt a törvényt cs a képviselők; többsége a lutri mellett volt,, mert megtorlással olyan határozatot fogadtak el, &- mely kimondja, hogy Bernben, Svájc fővárosában megszüntetik a liechtensteini követséget. Ez viszont nem tetszik azoknak, akik a lutri ellen voltak és most iszonyú elkeseredéssel harcol egymással a két párt. A lutripártMc azt panaszolják, hogy az állam 150.000 frank évi bevételtől esőik cl, amit csak részben kárpótol a bériül követség megszüntetés ével előállott megtakarítás, viszont a követ ségipártiak a legnagyobb elkeseredéssel hangsúlyozzák, liogy a berni követség megszüntetése károsan befolyásolja Svájcban a Liechtenstein fejedelemséggel szemben a jóviszonyt. Ebből is látható, hogy vau Európában egy olyan boldog hely, ahol a lutri a legnagyobb probléma és ahová a gazdásági válság hullámai nem értek le. Persze, ez nem jelet! azt, hogy néha ne fordul elő e-gy-cgy vaduzi holding társaság megszűnése, mart most is nyilvánosságra hozták, hogy a vaduzi Textil kredit A.-G. felszámol. Nyilvánvaló, hogy valami külföldi vállalat ez is, éppen úgy, mint a Stá- tistic Trust Co., amely most hivja össze a felszámolást kimondó közgyűlést. 5 PISTA BÁCSI. A legfelsőbb magyar bíróság is megerősítette e napokban Pipás Pista halálos Ítéletét. Pipás Pista a legérdekesebb „eset", akivel cb- . ben az évtizedben, magyar törvény előtt találkoztam. Söbrijóskaszcrüen hatott minden, mit ez a szegedi gyilkos csira-asszony, Pipás Pista a törvény előtt előadott. A magyar betyárvilág hőskoránál Írott füzetesregényekben jártak-keltek ilyen őslények, mint ez a Pipás Pista, alias Viktor, alias Ricgler Pálné, . aki jó szóért, pipa dohányért, oldal szalonnáért, egy pint borért levelezőlapra házhoz megy felakasztani fele sic öcs férjeket, zsugori családapákat, inkább csak szivessé<zből, mint jutalomért, meg hogy ki ne jöjjön a gyakorlatból. Mint egy primitív törzsön belül a végzet mcgszemélyesitőjc, a vár az sió, akinek titkos mestersége, hogy életet cs halait fizetségért eligazítson, úgy jár a férfinadrágos „kan-boszorkány“ a szegedkörnyéki falvak, tanyák között, pálinkás bátyusokkal zsebében, karján fiatal legényekkel,s a tanya, ahová beteszi lábát, igazán ,,Átokházá"-vá változik, a mestergerendáról leakasztják a szalonnát> s helyébe felakasztják a gazdát. Mi más ez, mint törzsi élet, néhányórás távolságban várostól, civilizációtól, könyvtártól és színháztól, — a vaksötét, az időtlen, a felde- rithetctlen törzsi élet, a mélység állatainak élete, melyek a felvilág törvényeit tartják valóságosnak és kötelezőnek? Az arzénperben ültek a vádlottak padján ilyen feketekendős, szikár termetű, kemény arcú idősebb asszonyok, Mari nénik és Lidi nénik, akik a törzsi matriarchátus legbölcsebb belátása szerint állították oda a méregpoharat a sexuálisan, vagy szociálisan feleslegesnek ítélt férfiak elé. Pipás Pista vallomásainak, néhány mondata feledhetetlen, s most, mikor a kötél vár reá, érdemes felidézni ezt a jelenségei, mert szavai, mint mikor gyufát gyújt valaki a koromsötétben, gyengén világítanak: ősfogalmazás ■ ez, amelynek primitív megvilágositó ' ereje tenyérnyi területe fényt áraszt arra a másik, alsóbb világra, amelyre. egy mesterséges kultúra felépült, Pipásék például felakasztották Dobákné kérésére az öreg Do- bákot, az asszony nézte, Pista húzta a kötelet, a három Dobák-gycrek az ajtóban kucorgóit s bámulták a családi igazságszolgáltatást. „Azután tor volt“ — mondta a törvény előtt Pipás Pista. Tömöröbben fogalmazni, szem- léltetőbben megeleveníteni három szóban ennek az alvilági drámának baljós és mégis közönyös hangulatát már nem is lehet. „Azután tor volt" — ez a három tompa, komor szó úgy koppan, mint a hant a koporsóra, az ősállat nyitja fel száját és beszél e szavakban.. A szomszéd kamrában lógott a gazda, s az asszony, gyerek, gyilkos és pribékek torra ültek össze, szalonnát ettek és kolbászt, bort is ittak, ahogy haláleset után az élőkhöz illik ez. Mi itt fenn, néhány centiméterrel feljebb, a társadalom anyagának felületén, polgári kultúráról, Valéry verseiről s a legújabb képzőművészeti irányok jogosultságáról vitatkozunk. De ha lejjebb piszkálsz ebben az ős- anyagban botod, hegyével, arzén buggyan fel a humuszból, egy nép mintegy bölcsőkori életét éli, Pipás Pisták másznak elő a mélyből, Bcndc Istvánok, a pribék-segéd, aki elmondja: “Egy napon beállított Pipás Pista, s azt mondta, lenne itt egy jó bolt. El kell tenni egy asszony férjét láb alól. A jutalom egy sonka, egy birka, mázsa búza és ioo.ooo korona.“ (Nyolc pengő!) „El sem akartam hinni, hogy ilyen nagy a jutalom . . ." El sem akartam hinni, mert hiszen nem hívták komoly munkára, kubikosnak, vagy répát kapálni, hónapszámba sem lehet megkeresni kapálással egy mázsa búzát, birkát, nyolc pengőt, inkább csak mulatságra hívták, virtuskodásra, egy embert el kellett tenni láb alól, felhúzni a mestergerendára, az is munka?.... — s ilyen nagy jutalom! Persze, hogy ment. A Császár is ment. De szólhatott volna Pista másnak is a tanyán, az is ment volna, mert „nagy volt a szegénység". Pipás Pista kóros szörnypofa, de nem kell azt hinni, hogy segédei afféle megrögzött bűnösök, hivatásos gyilkosok. Csak mentek, mert hát nem volt éppen munka, nagy volt a szegénység, az ember nem utasít vissza munkaalkalmakat Átokházán, ha éppen akad valami. Elarag, indulat, kapzsiság mintha nem is fűtené ezeket. Ha volt napszám, eljárt Pipás Pista napszámba is, szerette a nehéz férfi-
