Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)

1933-11-12 / 33. szám

I. évi. 33. szám « V^sáffl^P ** 1933 november_12

Ár^8ű^RI^ 0

P1LSUDSZKI marsall, akit a lengyel nép. a mai államünnepen lelkesen, ünnepelt.

Félbeszakadtak az orosz-amerikai

tárgyalások .

Ellentétek a Kerenski adósságok körül — Litvinov Moszkvától kér utasítást

Washington, nov. 11. Az amerikai—orosz tárgyalásokat félbeszakították, mert Litvinov kénytelen megvárni, amig Moszkvából vá laszt kap arra a kérdésre, vájjon engedményeket tehet-e a Kerenszki adósságok kérdésében. Mint ismeretes, a tárgyalások magját az a probléma alkotta, vájjon a szovjet elismeri-e az 1917-ben Kerenszkinek folyósított hiteleket és elvben beleegyezik-e visszafizetésükbe. Hir

szerint a szovjetkormány hajlandó a Keren szkí-adósságok kétharmadát megfizetni, de nem hajlandó a hivatalosan és elvileg elismerni ezeket az adósságokat, mert ezzel precedenst teremtene és a rapallói szerződés alap- ián kénytelen volna a német birodalomnak megfizetni a háboruelőtti orosz adósságokat. A rapallói szerződésben ugyanis Szovjetorosz ország a régi német adósságok megfizetését

kilátásba helyezte arra az esetre, ha egy más hatalomnak szovjetelötii adósságait Moszkva elismeri. A szovjet úgy szeretné a problémát megoldani, hogy a Xerenszki-adósságokat hivatalosan nem ismeri el, űe a folyósított hitelekért magasabb kamatot számítana s e ka- matokkal Amerika törleszthetné a Kerenszki adósságokat. , , , . . .

tCegyvennógy millió német szawai vasárnap

<áerthardt Hsuptmann Hitler főkortese — Németország megnemtámadási szerződést alán! Csehszlovákiának?

Berlin, november 11. A német választási agitáció elérte tetőpontját. A főváros uccáit ezer és ezer nemzeti szocialista lepi el, aki az igenszavazás mellett agitál. Ugyanez történik a birodalom többi városában is. A házakat nemzeti szocialisták járják végig és ellenőrzik, vájjon mindenki hajlandó lesz-e vasárnap választási kötelezettségének eleget tenni. Valószínűnek vehető, hogy a holnapi választási napon, amikor Németország igennel vagy nemmel szavaz afölött, vájjon helyesli-e fiitler elhatározását a népszövetségből való kilépésre vonatkozólag vagy sem és amikor leadja szavazatát a nemzeti szocialista pártra, senki sem marad otthon s mindenki a választási urnákhoz siet. A szavazástól tartózkodókat az állam büntető keze okvetlenül elérné. A polgárok egyetlen lehetősége a nemtetszés kifejezésére az, hogy a „Nem“-mel jelölt papírlapot dobják a választási urnába, vagy ha ezt sem cselekszik meg, mert tartanak attól, hogy utólag kontrolálják őket, üres szavazólappal fejezik ki nemtetszésüket.

A választás titkos. 44 millió német választó- polgár szavazhat le és a nemzeti szocialista lapok biztosra veszik, hogy ennek a számnak 80 százaléka föltétlenül eleget tesz kötelességének. Egy-két tengeri hajón már megtörtént a szavazás és az eddigi jelentések szerint mindenütt, ahol szavaztak, százszázalékosan Hitler mellett foglaltak állást.

A választások jelszava, mint ismeretes, az, hogy a birodalom egyenjogúságot követel a világtól. Aki a német nép egyenjogúságát kívánja, az szavazzon igennel, aki a népszövetség magatartása mellett foglal állást, az szavazzon nemmel.

fierhardt

a ffősaorSes

Berlin, november 11. Gerhardt Hauptmann a Berliner Tageblatt mai számában „Igent mondok" cim alatt cikket közöl, amelyben többek között a következőket írja:

— Az úgynevezett népszövetségből való kilépésünket mindig egy időben kell emlegetni azzal a

nagy beszéddel, amelyet vezető államférfiunk mondott. Ez a beszéd mindenkit meggyőzhetett. Világtörténelmi jelentősége van. A német népet fölhívták, hogy hajlandók-e fedezni kancellárjának határozatát, amikor az Németország egyenjogúsítása mellett tört lándzsát. Az európai káosz

fölött ma egyetlen egy híd van: az egyenjogúság. MacDonald kijelentette, hogy Anglia mindig Németország egyenjogúsításáért küzdött. Európa békéje és Németország egyenjogúsítása ma közös fogalom. Minden németnek támogatnia kell Hitler Adolfot.

Mémétország közeledni akar Csehszlovákiához és Lengyelországhoz

L o n.d o ii, november 11. A Morningpost diplomáciai munkatársának értesülése szerint a német birodalmi kormány támadást kizáró szerződés megkötését ajánlotta a csehszlovák és a lengyel kormánynak. A tervezett szerződés hasonlítana a közelmúltban megkötött lengyel—orosz megnemtámadási szerződéshez, kizárná az erőszak alkalmazását a vitás esetek megoldásánál és az orosz—lengyel megfogalmazásban elfogadná a támadó félről szóló definíciót. Az angol forrásból származó jelentés úgy tudja, hogy Lengyelország csak abban az esetben köt megnemtámadási szerzőrést Németországgal, ha a berlini kormány garantálja a jelenlegi határokat.

Hindenburg szózata a német néphez

Berlin, november 11. Hindenburg köztársasági elnök ma este rádióbeszédet intézett a német néphez. Fölszólította a németeket a választások előestéjén, hogy sokéves szétszakítás után végre egységesen foglaljanak állást a kancellár külpolitikája mellett. A birodalomban senki sem törekszik háborúra és Hindenburg, aki három hadjáratot harcolt végi, a legjobban irtózik a vérontástól. A németek őszintén a megértést kívánják. Hindenburg többször kijelentette, hogy minden lefegyverzési konvenciót elfogad, amely igazságos

és mindenkire egyformán vonatkozik. A német nép teljes szivéből akarja a békét, de csak a becsületes és egyenjogú békét. A németek elhagyták a lefegyverzési konferenciát és a népszövetséget, nem azért, hogy a békés együttműködés gondolata ellen tüntessenek, hanem azért, mert nem fogadhatták el azt a szokást, amely még ma is különbséget tesz a győzők és a legyőzőitek között. Az igazi megértés és az igazi béke csak egyenrangú népek között valósulhat meg.

Szerkesztői üzenet

Ön azt írja nekünk, igen tisztelt olvasónk, hogy — engedőimével szószerint idézzük levelét — „van nekem egy hétéves szép kis leányom, odaadnám örökbe, de mellé jó pénzért, lia valakinek kell, de valami jó családnak".

Meg vagyunk győződve róla, kedves olvasónk, hogy a kis Ilonka valóban szép kis leány, egyformán tud — mint Írja — magyarul és szlovákul, bizonyára okos, bizo- 'nyara jónevelésü. Kétség sem fér hozzá, hogy fiatal és kevésbé fiatal házaspár örülne neki, ha egyszerre hétéves okos, szép gyermeke volna. Biztosra vesszük azt is, hogy kedves olvasónk nem szíveseu szakad el Ilonkától és ha már kénytelen elszakadni tőle, úgy azt is megértjük, hogy kárpótlást igényel, anyagi kárpótlást a veszteségért. Elvégre nem kis dolog fölnevelni a gyermeket hétéves koráig, mennyi gond, mennyi költség, mennyi öröm óa mennyi aggódás! Ismerünk embereket, akik éppen amiatt kénytelenek megtagadni maguktól a gyermekkel járó örömöket, mert nem tudják vállalni a legnehezebbet: a csecsemőkortól az iskolás korig való nevelést. A gyermek olyan öröm, hogy még vérségi kapcsolat nélkül is megéri azt az egész életen keresztül tartó gondot és gondoskodást, amellyel jár, de — mégis! —• ma már napról-napra inkább mondanak le az emberek a szép és boldogító föladatról, az örökbefogadásról. Nagyon megcsappant azok száma, akik hajlandók örökbe fogadni idegen gyermeket és nagyon megnövekedett azoknak a száma, akik gyermekeiket szívesen átengednék más embereknek, hogy fölneveljék őket. Higvje el. kedves olvasó, hogy igen sok szülő van, aki díjtalanul is átengedné gyermekét, csak abban a, reményben, hogy a gyermeknek jobb sorsa lesz. Azt hisszük önnél is, hogy a „jópénzért" való átengedés inkább csak a veszteség nagyságát és a gyermek értékét jelenti az önök szemében.

Kénytelenek volnánk azt tanácsolni, hogy mondjon le a készpénzbeli ellenszolgáltatásról, ha már elhatározta magát arra, hogy megválik gyermekétől. Egyszerűén így könnyebb a megoldás, — ha. ugyan egyáltalán sikerük Biztosan rosszul esik önnek ez a kívülről jövő szó, de ne felejtse el, hogy korunk tragédiája éppen: ami nekünk a legdrágább, az másnak a legolcsóbb: az emberélet.

Ismerjük az ön vidékét, arról a vidékről is említhetnénk példát, hogy megvilágítsuk a helyzetet, hogy egészen nagy vonalban megértessük, miért lett olcsóbb az emberélet. De inkább távolabbra megyünk, hogy némileg világosabban és szabadabban beszélhessünk. Ön is tudja, hogy Európában a legnagyobb erőfeszítéseket teszik a különböző szándékú és hajlamú államférfiak, hogy valóban megszüntessék az emberi élet olcsóságát, de ennek a törekvésnek is meg vannak a maga cmberáblo- zatai, akiknek halálát csak naoihirekből vesszük tudomásul. De hogy még világosabban és szabadabban értethessük meg a dolgokat, távolabbra kell mennünk, a földgolyó másik felére, ahol három nagy birodalom lépett a világpolitika nani színpadára: Amerika, Oroszország és Japán.

Olyan országok ezek, kedves olvasónk, amelyekben valóban olcsó az emberélet. Oroszország, mint ön is tudja, busz év óta vérzik állandóan, Amerika most kezd újra vérezni a világháború óta. Ebben a hatalmas országban egyre nagyobb méreteket ölt a farmerek lázongása és az elkeseredett emberek inkább olcsóvá vált életüket dobják oda, semmint megélhetésüket. Japánban minden korokban olcsó volt az emberélet, hiszen a japán temperamentum szerint kéj és szórakozás a halálba menni. A három nagyhatalom egymás között és egymás ellen húzza az árkokat, amelyekben talán a tömeghalál vére fog lefolyni. A belső pusztulás veszélyét akarják elhárítani, ha másképpen nem megy, a külső pusztítással, pedig jaj annak, aki a szomszédja bőrébe spekulál.

De térjünk vissza a távoli kalandozásból közelebbi vidékekre! A szomszédunkban, Ausztriában, ahol annyira becsülték az emberéletet, hogy még a halálbüntetést is eltörölték a háború után, most újra visszaállították azt a legkegyetlenebb formájában. Mint mai lapunkban olvashatja, kedves olvasónk, Ausztriában statárium van és az ítélet kihirdetése után két órával ki- végzik az elitélteket. A háború utáui fölvilágosodott Ausztria a haza legnagyobb