Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)

1933-11-10 / 31. szám

1S33 november IC, péntek. 4 öerlin, november 9. A Lubbe-por mai ta­núkihallgatásainak során jelentkezett Dimit- roff takarítónője, aki bizonyára némileg el­rajzolt, de tagadhatatlanul érdekes képet fes­tett a bíróság előtt a Lubbe-pör legérdeke­sebb alakjáról. A takarítónő vallomásában előadta, hogy ő Kaspeizcr titkárnőnél dolgo­zott, amikor egyik nap idősebb ur csengetett be és a nagyobbik szoba után érdeklődött. Az idősebb ur Schaafsmanja néven mutatkozott be és kibérelte a szobát. A németországi fém­munkás sztrájk idején Schaafsmanja éktelenül mérgelődött, s amikor a takarítónő azt kér­dezte tőle, miért izgatja fel ennyire a sztrájk, legyintett és azt mondta, hogy ő ehhez nem ért. A különös viselkedésű idegen azt mondta, hogy Oroszországból jött, ahol sokkal jobbak a viszonyok, mint Németországban. A tanú az elnöknek arra kérdésére, hogy látta-e, hogy a lakó dolgozik valamit, azt feleli, hogy megfigyelte, hogy ci különös lakónak sok könyve van, főleg meztelen képekkel illusztrált könyvek, s ezért azt hitte, hogy Schaafsmanja ur író, aki „NácktkulturávaN foglalkozik. Megfigyelte azt is, hogy a lakó sokat ir, de munkáját mindig magával vitte. Látogatói nem igen voltak, egyszer járt nála egy fekete ur, akinek hiányzott egy foga és később Ka- speizer kisasszony Ilge nevű barátnője láto­gatta meg az idegen néven ott lakó Dimit- rolfot. Dimitroff ekkor váratlanul a következő kérdést intézi a tanúhoz: — Kaspeizerné úgy tudom gyakran elégedetlen volt a takarítás­sal? Dimitroff ezúttal sem téveszti el a hatást, mert a takarítónő éktelen haragra lobban, el­kezd kiabálni, hogy ő azért hagyta el a la­kást, mert nem birta tovább tűrni azokat az állapotokat, amik ebben a lakásban uralkod­tak. — Hogy miért mentem el, ezt maga nagyon jól tudja, maga szemtelen fickó — kiáltja a tanú Dimitroff felé. Az elnök rendreuta- sitja a tanút, aki azonban nem tudja fékez­ni magát és magából kikelten kiabálja, ho°v Dimitroff erőszakot akart rajta elkövetni. Dimitroff: — Még életemben nem hallot­tam ilyen szemtelenséget. Elnök: — Hallgasson Dimitroff. Dimitroff ezután megállapítja, hogy 1930 második felében egészen 1931 novemberéig Kaspeizerné asszonynál lakott, ahol dr. Schaafsman, iró néven volt bejelentve, azon­ban soha nem látogatta meg őt Eberlein kom­munista képviselő, egyébként Eberleint csak 1932-ben ismerte meg Moszkvában. Megállapítja, hogy a tanú preparált vallo­mást tett, csak azért, hogy a vádat vallo­másával alátámassza. Ezeknél a szavaknál ismét izgatott jelenetre kerül a sor az el­nök és Dimitroff között, végül is az elnök megvonja Dimitroffntól a szót. DIMITROFF A GYÚJTOGATÁS ÉJSZAKÁJÁN — UDVAROLT A következő tanú Röslerné, aki a parlament írágyújtásának éjszakáján a müncheni gyors hálókocsijában együtt utazott Dimitroffal. A tanú előadja, hogy a vonat már ment, amikor Dimitroff belépett a fülkébe és társalogni kezdett vele, Dimitroff Herdiger dr. néven mutatkozott be neki és előadta, hogy iró, s a német kultúra hanyatlásáról készül könyvet írni. Egy óráig va?y fél kettőig beszélgettek és másnapra rendevut beszéltek meg egy ber­lini kávéházba. Dimitroff ezután elhagyta a fülkét. Reggel értesült a tanú az újságok­ból, hogy felgyújtották a birodalmi gyűlés palotáját, Dimitroff is megjelent a reggeli­nél, belenézett egy újságba és csak a fejét csóválta, este a kávéházban beszélgetett Dimitroff a gyujtogatási esetről cs többek között azt mondta, hogy nem hiszi, hogy a kommunisták követték volna el a gyújto­gatást. Dimitroff: — Azt mondtam, hogy a gyúj­togatást politikai provokátorok követték cl. Ami pedig a tanufelvonultatást illeti, a klasz- szikus vádirat klasszikus tanúi mutatkoztak be előttünk. Az elnök megfenyegeti Dimitroffot, hogy­ha még ery percig így folytatja, a legsúlyo­sabb büntetést rója ki rá. A szünet után a bíróság tovább folytatja Dimitroff kisebb nagyobb nőügyeinek bon­% colását. Sor kerül Dimitroff volt menyasz- szonyának vallomására. Anni Krüger asz- szony előadja, hogy ő maga nyomatott eljegy­zési kártyákat saját és dr. Schafsman-Schmidt névre, mert ezzel akarta elhallgattatni azo­kat, akik Dimitroffal való viszonyáról plety- káztak, Dimitroff ezeket az eljegyzési kár­tyákat nem is látta. A tanú vallomása során előadja, hogy Di­mitroff miatt vált el férjétől. VISZONYA VOLT-E KRÜGERMÉNEK DIMITROFFAL? A tárgyalás további folyamán az elnök felol­vassa a Krügerné válási Ítéletét, amely mind­két iiázás tár sat hibásnak mondja ki a válás­ban, az asszonyt Dimitroffal folytatott viszo­nya miatt. Krügerné további vallomása során részleteket mond el Dimitroffal való viszonyá­ról, elmondja, hogy Dimitroff mindig magá­nyosan járt, egyizben látt őt két férfi társasá­gában, Dimitroff a.zt mondta., hogy két szegény művészismerőséről van szó, akiket támogat. Dimitroff kijelenti, hogy őszinte hálával tartozik a tanúnak, aki soha nem tudta, hogy ő kommunista s aki, mi­után őt ilyen súlyos váddal terhelten letar­tóztatták, akkor is melléje állt és megpró­bált rajta segíteni. Dimitroif kijelenti, hogy Krflgeméhez a legtisztább barátság szálai tűzték. Ezután Dimitroff kérdést intéz a, tanaihoz, igaz-e, hogy az ő letartóztatásával kapcsolat­ban őt is letartóztatták? Az asszony -sírva vall­ja be, hogy amikor megtudták Dimitrotffali való kapcsolatait, őt is letartóztatták, de aztán egy­napi íogvatartás után újból szaifradoiifocFCs irtot­ták. Dimitroff -ezután kéri, hogy azt a memoran­dumot, amelyet ő még szeptember 30-án 'készí­tett, ismertesse ,a bíróság. Eixbeimn a memoran­dumban Dimitroff kérte, hogy külföldi újság­írókból és jogászokból álló bizottság vizsgálja át az ő németországi magánéletét. Az elnök kurtán elhallgat tat ja Dimitroffot, majd. az ügyész -teszi fel a tanúhoz azt a kérdést, hogy a Dimitrolihoz való viszonya valóban olyan természetű volt-e, mint amilyennek a válási okirat feltünteti. A tanú erre a kérdésre igennel felel. Dímilroff dühösen felugrik: — Bocsánatot kérek, ügyész ur, de ki kell jelentenem, hogy nem vagyok se impotens, se hoxnoszekszuális, hanem igazi férfi... E szavaknál az elnök félbeszakítja Dirnitrof- fot, általános felháborotdás moraja tölti be a termet, úgy hegy az elnök -kénytelen -a -tárgya­lást beszüntetni. Esetek különös emberekkel •> A mandarin bölcsessége Ennek a történetnek az az értéke, hogy va lóban megtörtént, hőse Prágában él és böl csessége bölcsebb a mandarinok sokat ma gasztalt bölcseségénéi. Egy gyáros barátom a kínai kormánnyá tárgyalt. Valami igen nagy üzletről volt szí és nekem csak annyit mondott, hogy millió kát fog keresni, ha sikerül. A siker azonbai egy Prágában élő mandarintól függ, mondta a barátom, és ez a mandarin felette különö ember, megfoghatatlan, amit ne értsek misz tikusan, hanem úgy, hogy nem lehet megfog ni, annak dacára, hogy a keze mindenüvé elér és minden lében ő a nagy kanál. Menjel fel hozzá, mondta a gyáros, és vegyem eh. a pszichoanalízist, mert azt szeretné tudni milyen biztosítékokat tud és akar a kina kormány a szállítások ellenértéke képpét nyújtani; ezt pedig legszabatosabban cs meg bizhatóan csak a prágai mandarinból tudón kiszedni. Gyáros barátom a nagy üzleteke nagyvonalúan és körültekintéssel köti me\ és ezt az esetet is úgy rendezte, hogy egy elő kelő társaságban találkoztam a mandarinnal aki hosszabb előjáték után a társadalmi fór mák kihangsulyozásával meghívott a laka sara egy csésze teára, anélkül, hogy tudót volna a köztem cs a gyáros közt fennálló vi­szonyról. A mandarin lakása mindenben illett a ma- gasrangu férfi szellemi és anyagi személyisé géhez. Csodálatos perzsák borították a pad lót, nagyszerű sárkányos aranyselymek ékes kedtek a falakon, bölcs mondások bizonyltot ták, hogy a Mennyei Birodalom egyik fő funkcionáriusa kellő cs kellemes harmóniábt tudja olvasztani az anyagi cs a szellemi éle elemeit, cs beszélgetésünk elején rögtön rá jöttem, hogy valóban kiválasztott emberre ülök együtt. Szürcsölgettük az illatos teát é. a párakból a Távoli Kelet tarka képei száll tak elő és népesítették be a szobát. Felada­tom nem volt könnyű, hiszen egy valódi kí­nai mandarin emberismeretével az európa együgyű pszichoanalízis csevegéses fondorla­tai nem tudtak lépést tartani; nekem pedi,( meg kellett analizálnom ezt az embert, aki­ről láttam, hogy az első pillanattól kezdve többet tud rólam, mint cn húsz évi analizi. után róla tudhatnék. Mindig emlékezetemben fog maradni ez t tea cs a hozzá fűződő beszélgetés cs mindi< látni fogom az ölesen tagbaszakadt kínait c metszett szemével és lelógó bajuszával, amely minden rezignáció tökéletes szimbóluma volt ügy lógott le két felől ez a bajusz, mint álta­lában a kínai férfiak képein látható, de en­gem azért nyűgözött le különösképpen, meri szuggeszció következtében azt hittem, sói szentül meg voltam győződve róla, hogy ci a bajusz mondja el azt, amit a keletien ille­delmes szavak elhallgattak. Ezek a virágo. szavak az mondták, hogy ilyen nagy szeren­csére nem volt elkészülve és hogy az én láto­gatásom egy alázatos és érdemtelen manda­rin egyszerű lakásán felejthetetlen élmény — aj,— ■ számára. Nem lesz ezentúl olyan kérésem, • amit azonnal ne teljesítene, — követelném • tele akár vagyonát. Itt mélyen meghajolt és nem engedte, hogy közbeszóljak, részben • azért, mert feleslegesnek találta a hálálko- 1 dást, amit vallása tilt, részben pedig, mert • jól tudta, hogy egy újságíró képes rá, hogy '■ szavánál fogja és kölcsön kér tőle vagy ezer '• koronát. Virágos szavai továbbá azt mond- ' ták el, hogy milyen csodálatos ország a 1 Mennyei Birodalom. Sokáig időzött vallási ; és művészi kérdéseknél és tanulságos össze- 1 hasonlításokat tett Európa és Ázsia hite kö- ; zött. Majd lassan és észrevétlenül áttért Ja- 1 pánra, amely számára nem szent Ázsia többé, i mert az európai civilizáció, a kapitalizmus ■ és az imperializmus karmaiba került és töb­bet szabadulni nem tud. Innen magyaráz­' ható, mondta a bölcs mandarin, aki azt hitte, ; hogy neki kell kizárólagosan beszélni, hogy magas vendegét, azaz engem mulattasson, hogy Japán harcba kezdett Kínával és rosz- szabb ellenfél Európánál. Kínának védekez- - ni kell, mert Kina ugyan nem ches cs nem ragaszkodik görcsösen cgy-egy területhez, akár találtak-e ott szénbányát, akár nem, de amikor fegyveres elszántsággal megindult testvére, Japán ellen, azért tette, mert sok tűrés után és a szent vallási parancsok betar­tása mellett rájött arra, hogy meg kell vé­deni az ősi ázsiai földet----------a tradíció és a vallás érdekében. — Nem voltunk felfegyverkezve — mond­ta pátosszal — cs ez bizonyltja legjobban, hogy a békét minden fölött tiszteljük és bor­zadunk a vérontástól. Nem volt hadseregünk. nem voltak tankjaink és gépfegyvereink, ágyúink és repülőgépeink . . . De Íme, most a földből nőttek elő, van már mindenünk, a szent lelkesedés teremtette meg a hadsere­günket . .. Ha még hiányok mutatkoznak, akkor ezek nem lényegesek és szükségünk csak jó gázmaszkokra lenne . . . Ebben az elhatározó pillanatban a rezig- nációs bajusz kétfelé ágaskodott és félelme­tesen hasonlított II. Vilmos német császáré­hoz. A mandarin felállót, kitárta karjait és az eddigi francia nyelv helyettv tökéletes zsizskovi cselb dialektusban így szállott: —■■ Riba, Fisch — Geld am Tisch! íme a bölcsesség egyetlen mondatban. Aztán még csak annyit mondott, hogy a szállítások felét készpénzben fizetik, a má­sik fele abszolút biztosíték. Egyáltalán hir­telen és átmenet nélkül üzletről kezdett be­szélni. Lassan kitűnt, hogy a mandarin nem is igazi kínai, csak kínai szolgálatban áll. Prágai születésű, prágai lakos és neve Man­darinok. Jaroslav Mandarinok. Mindent tud, tud az üzletről, tud megbízatásomról és benne van. Mondjam ezt meg barátomnak. Említettem, hogy barátom gázmaszkokat gyárt és ezekkel kívánt üzleteket kötni Kí­nábanf —- Látom, hogy megfeledkeztem róla, hát történetem végen pótolom a mulasztást. NEUBAUER PÁL. A TAMMANY HALL BUKÁSA Sokéves uralom után megbukott a newyorki Tammany Hall, a városi párt, amelynek hatal­máról és titokzatos üzelmeiröl nemcsak újság­cikkeket, de regényeket is olvashattunk. A polgármester megválasztásával végleg eldőlt a párt sorsa, megszűnt az uralom, amelyet New- yorkban „bossismusnak“, az urak protekcio­nizmusának neveztek. Ez volt a világ legna­gyobb városi klikkje, amely a saját tagjai kö­zött osztott szét minden vagyonszerzési lehe­tőséget a legnagyobb lehetőségek városában. Az uralom megtartásának módszere egyszerű volt: a választások ideje alatt a legügyesebb jelszavakkal szerezték meg a tömegeket, apró koncokkal lekenyerezték a kisembereket, a választások megtörténte után pedig folytatódtak az üzletek ugyanezeknek a kisembereknek a kizsákmányolására. A Tammany Hall megta­lálta a maga üzleteit a szesztilalomban is és nyilfan vádolták meg a pártot azzal, hogy ve­zetői résztvesznek a nagyszabású alkohol- csempészetben. Valószínű, hogy a szesztilalom elleni hangulat söpörte el a pártot, amely a nagy titkos üzletek miatt lekötelezte magát a tarthatatlan intézkedés mellett. Idegen származású embert választottak meg polgármesternek, aki szónoki képességén kívül azzal a nagy előnnyel rendelkezik, hogy min­dig nedvespárti volt és ezt múltjával is méltó­an igazolhatta. Valóságos forradalom volt a választás alatt a newyorki uccán, az emberek tobzódtak az alkoholban és mivel az egyéb­ként törvényesen megengedett sörfogyasztás ezen a napon tilos volt, a derék jenkik sör he­lyett a legkoncentráltabb alkoholokat fogyasz­tották. Most már nem a titkos bárokban itták a whiskyt, nem a hátsó zsebükből előhúzott üvegből kortyolták a snapszot, hanem nyilvá­nos vendéglőkben. Részeg tömegek várták az uecákou a választás eredményét és a forradal­mi kicsapongás, a még meglévő törvény elleni nyilvános kihágás a jókedv jegyében, a mámor jegyében izzott és folyt le. Valójában a hipokrízis bukását jelenti a szesztilalom és newyorki függelékének, a Tam­many Halinak a bukása. Az emberi gyarlóság őszinte kiélése győzedelmeskedett a tarthatat­lan és méreteiben értelmetlen szigor fölött. A szesztilalom dicstelen korszaka beigazolta, hogy az emberi — talán káros — hajlamok könyör­telen elnyomása sokkal egészségtelenebb álla­potokat teremthet, mint a hajlamok kiélése. A szesztilalom növelte naggyá Amerikában a ban- ditizmust, mert a szesztilalom elleni működésé­ben a közvélemény menlevelet adott ennek a későbben a közélet minden ágazatát behálózó bandiíizmusnak. A közvéleménynek rokonszenvesek voltak azok az elegáns és jómódom gentlemanek, akik veszedelmes kirándulások árán szerezték meg a nélkülözhetetlen whiskvmennyiséget az amerikaiak számára. Ezek az urak. akik egy­szerre több revolverrel és egy whiskysüveg­gel a hátsó zsebükben járkáltak, szórták a pénzt, ahol csak megjelentek és a szegény em­ber mindig bizalommal fordulhatott hozzájuk, a várt segítség sohasem maradt el. Nagy volt a becsületük a gangsztereknek a külvárosok tö­megei előtt, addig, amíg csak bootleggereknek, szeszcsempészeknek nevezték őket, akik az alkoholos hordókat szállító motoros csónako­kon vívták titokzatos éjjeli harcaikat a konok és értelmetlen vámőrök ellen. A szesztilalom tenyésztette ki ezt a kezdetben rokonszenves tipusí, de, mint minden foglalkozási ágban, úgy itt is az történt, hogy túlzsúfoltság következett be. Idővel több lett a szeszcsempész, mint a csempészni való szesz és így a felesleges bootleggerek kénytelenek voltak kevésbé rokon­szenves, de egyaránt veszélyes más vállalko­zásokba kezdeni. A fegyverük és a képesíté­sük megvolt hozzá. Ahogy a festőművész el­megy plakátrajzolónak, úgy ment el a boot- legger kidnappernak, gyermekrablónak, aki egyévestől hatvanévesig terjedő korig embere­ket rabolt, inkább csak a váltságdíj lehetőségei­re lévén figyelemmel. Most, hogy a szesztila­lom megszűnésével kihúzták a szeszcsempészés talaját valamennyi booílegger Iába alól, a mun- káüanná vált banditák a legváltozatosabb zsa­rolási módszereket találták ki és népszerűségü­ket végleg eljátszották. Kétségtelen, hogy a bandltizmus keletkezésének és kiépítésének le­hetőségét a szesztilalom adta meg Amerikában. A közvélemény e területen nyugodtan hagyta működni őket. ezért nőhetett meg a tarajuk cs ezért garázdálkodhattak későbben olyan terü­leten is, amelyen már egységesen fordult elle­nük az egész társadalom. A melegágy, amely­ben nagyranöttek, akkor száradt ki, amikor Amerika nedves lett. Most már csak az a kér­dés, hogy a szétágazó burjánzásokat slkcrüí-e kiirtani.' A lehetőség erre kétségtelenül nagyon megnövekedett a szesztilalom megszűntével. Hogy a szellemet már sikerült kiirtani a köz­véleményből, azt éppen a Tammany Hall buká­sa jelenti. A hosszukezü urak, akik nem tagad­ható összeköti elésben állottak a szeszcsempé­szek és egyéb bűnösök titokzatos szervezetei­vel és akik annyi éven át uralkodhattak New- york polgársága fölött, eltűntek a közélet süllyesztőiében a szesztilalommal együtt. A LVBBE-P0R PIKÁNS NAPJA » 1# 1 mi j*EBnnpppaqi^qMBnaEqBag3DMCTBaaicP|UP»mnanm Dimitroff itö-iigyei a bíróság előtt A bolgár forradalmár és a „Nacktku!tur“

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents