Napló, 1933. november (1. évfolyam, 24-48. szám)
1933-11-26 / 45. szám
1933 november 28, vasárnap. Í0& 5 EGY POLGÁR , VALLOMÁSAI írja,- MÁRM SÁNDOR A FRANCIA VÁLSÁG Ezen a nyáron, csaknem bénultan a fáradtságtól, idegességtől, nikotintól és reménytelenségtől, gyanútlanul kószáltam a Loire partján, s elmondhatatlanul untam magam. Párisi barátok ajánlották pihenőnek ezt a La- vardin nevű falut, állítólag az egyetlen helyet, ahol az elmúlt esztendő hajszáját maradék nélkül ki tudom heverni. Tökéletes csend, mondták, néhány műemlék, egyetlen vendég- fogadó, jó levegő, jó kis borok, a Loire-menti táj szelíd bája — egyszóval elég egy hét ezen a helyen s „ki leszek cserélve14. Tévedtek. Már két nap elég volt. Ha az ember nagyon fáradt a metropolis lármájától, mindenhová hamarább elmehet pihenni, mint az u. n. „csendes44 helyekre, ahol az idegek a hangosfilmfelvevőgép érzékenységével reagálnak a legkisebb zörejre. Lármát csak homeopata-módszerrel lehet gyógyítani: aki nem birja már Páris lármáját, menjen át egy hétre Londonba, s boldog lesz, ha visszatérhet. Egyszóval a „csendes hely44 -elmélet másodnapra megbukott. Ebéd után félrevontam a kocsmárost: — Hová lehet itt menni? — Itt? — felelte lenézéssel. — Sehova. Megtudtam, hogy ő is unja a helyet. Ez meglepett, mert hatvan éve nem mozdult el onnan. Azt hittem, megszokta. Bizalmasan előadta, hogy Lavardin a legunalmasabb hely a világon, lakosai rosszindulatuak és nagyszá- juak, a helység vize nem egészséges, s a jegyzőnek viszonya van a postamesternővel. Mindez lesújtott. De négy kilométer távolban megtalálom Montoire-t, mondotta, járási székhely, tízezer lakossal, mozival, gyógyszertárral, garázzsal, katedrálissal, modern hotellel, zenés kávéházzal, ő maga is oda szokott járni, ha már végkép nem birja szülőfaluját. Sétáljak át. Kényelmesen egy óra ut az egész. Montoire kezdetben elbűvölt. A Loire-part- ján feküdt, mint egy meséskönyvben s főterén kötéltáncos produkálta magát, érkezésem pillanatában. Nagy tömeg nézte, városias öltözetű parasztok és paraszti Öltözetű francia kisbugrisok — ha nem tudtam volna, hogy franciák, észrevehettem volna abból is, hogy a kötéltáncosnak, mikor nyaktörő produkciói után tányérozni kezdett, senki nem adott egy vasat sem. Nem akartam kínos feltűnést kelteni, s én sem adtam. Talán rossz volt a termés az idén, gondoltam szánakozva. Bejártam a várost, ültem a zenés kávéházban, s egyszerre torkonragadott a francia kisváros emésztő, öngyilkosságra ösztökélő, sivár unalma. Francia kisváros, aki nem ismeri, nem tudja még, mi az életveszély! Kínos honvágy fogott el városiasság, fény, lárma után. Megkérdeztem a pincért, merre van itt a legközelebbi nagyváros? — Tours, — felelte. — Mennyi a lakosa? — ötvenezer. — Messze van ide? — ötven kilométer. — Lehet itt valami jármüvet bérelni? — Talán, — mondta óvatosan. Óvatossága indokolt volt, mert tekintettel a szombat estére, a városka egyetlen fuvarozóvállalata már becsukott. Szombaton itt mindenki hétvéget csinál és leissza magát. A ga- rázsos, kis, köpcös, fiatal francia, aki, mint cégtábláján olvastam, szántógépeket is képviselt itt, kellemetlenül hallgatta meg kérésemet. Ő már lemosakodott, mondta, mint nagy érvet. Csakugyan, ő is, felesége is, ünneplő- . ben ültek az irodában, készültek valahova. Szombat-vasárnap nincs fuvar Montoire-ban. — Nézze, — kérleltem, — Tours ötven kilométer, mi az? Megfizetem az utat, a tete■ jébe veszek Madamenak is, önnek is egy mozijegyet Toursban. Éjfélre visszalehetnek. Akarja? A potya mozijegy kilátása szemmellátha- tóan felvillanyozta a házaspárt. Minden francia meghal egy kis potyáért. Sebesen sugdo- lództak, aztán elindultunk egy kis kocsival. Madame ült a hátsó ülésen. Monsieur vezetett. Egy óra alatt beértünk Toursba. Fellélegzettem. Toursban nagy becsületük van az íróknak. Zola, Balzac, Francé, még az élő Duhamel is uccát kaptak itt. Hátha, gondoltam reménykedve. Jókedvemben, miután a prefektura előtti téren kifizettem az ut árát- megtetézve a mozijegy költségével, meghívtam a házaspárt a város legelőkelőbb kávéházába aperitifre. A mozi csak jó óra múlva kezdődött. Ajándékozzon neki karácsonyra egy tartós emléket! AltegrCt Mód. Standard egy készülékben egyesit speciális fenökövot és fenőszijat; automatikusan élesít minden pengét. Nikkeleivé 120 Ki Fekete 96 Ki Kitűnő borotválkozást tesz lehetővé! Egy penge egy évig használható! W- Uj! Allegro Mo(l. Spccial Úti formátum kétélű pengék számára, nikkelezvo Kő 60.— Kapható kereskedőknél, fodrászoknál stb. EHGELD. 8RAT15LRP, finsarvHovo nám.6 PRAHA, DIVIÖOVA 1. A meghívást nem bántam meg. Most már, r< hogy kapcsolatunk üzleti részét lebonyolítottuk, az asszony is, a férfi is, jómódú francia kispolgárok, súlyt helyeztek a nyájas társa- d dalmi formaságokra. Bókokat mondtunk egy- 8 másnak, az első rendelést én fizettem, a kö- L vetkezőt ő, s így tovább. Szaporán pergő a. nyelvvel fecsegtek. Élveztem beszédüket, g mindketten itt születtek a Loire mentén, a h legtisztább francia vidéken. Anatole Francé u is idejárt öregkorára franciául tanulni. Ne- a kém sem árthat, gondoltam. Fülembe huzat- a tam ezt a kristálytiszta, argót, — és tájszólás- n nélküli francia beszédet. Egymás szavába e vágtak, úgy adtak elő, az asszony a pletyka- é kát, az összes pletykákat, melyek a Loire n mentén a kastélyokban s a kunyhókban rr ezidőszerint esedékesek voltak, hátborzongató történeteket öreg urakról, fiatal nőkről és ví- n szont. A férfi persze szívesebben politizált, majd áttért a komolyabb közgazdasági kér- d désekre. 1933 nyarát irtuk és a világ azt hitte, p különösen a francia világ, hogy a „krízis44, n ahogy ők nevezték, elérte tetőpontját. Érdé- n kelt, mit szól egy ilyen kis francia bugris az e elcsépelt „világválságához? e — ön traktorokat is árul? — kérdeztem. Megmondta a gyár nevét, melynek szántógépeit Montokéban ő képviselte. n — És megy az üzlet? ip in i mm mii iiii 'i n 11 mi 'iiiiiiiiihiiíiw—nini képpedve. — Itt? A Loire mellett? ... Ezt komolyan mondja? No, ne tréfáljon. Hiszen ha itt egy paraszt egyszer részletre venne valamit s az kitudódna, másnak az egész család a Loirenak menne szégyenében ... Felállt, begombolkozott, fizetett. Idegenül bámult reám. Megérezte rajtam a gyanúsat, hogy idegen világból érkezem, ahol olyan homályos és szégyenteljes üzletággal is foglalkoznak, mint a részletüzlet. Karját nyújtotta nejének, elment és nem láttam többé, de elhoztam ezt a mondatát emlékbe á Loire mellől, s ha azt hallom, vagy olvasom, hogy már Franciaország is elmerül a válság áradatában, szeretnék elébb biztosat tudni arról, vájjon ad-e cl már részletre szántógépeket a moft- toire-i garázstulajdonos? A naúy diplomata és a his kereskedő szomorú közös ugye Levelet kapott Hendersontól egy érsekujvári kereskedő aki uj leszerelési tervet dolgozott ki Genf számára „Befolyásolja ön a kormányát és az oltani közvéleményt, hogy nagyobb energiával folytathassuk a munkánkat” Érsekújvár, november 25. (Saját tudósítónktól.) Ascher Oszkár érsekujvári exportőr egyszerű kereskedő csupán, mégis hosszú évek óta élénk figyelemmel kiséri a világpolitika eseményeit s már többször is előfordult, hogy különböző lapokban megjelent cikkeivel próbált útmutatást adni világproblémák megoldására. Körülbelül két héttel ezelőtt egy minden eddiginél merészebb és fantasztiku- sabb ötlete táma-dt. Kidolgozott egy tervezetet a hatalmak leszerelésére vonatkozólag és ezt a tervezetet clküldötte Genfhe a leszerelési konferencia elnökének, Arthur Hendersonnak, a világbéke ismert apostolának. Mint ő maga is mondja, nem is igen számított arra, hogy tervét illetékes helyen komoly figyelemben részesítik. Úgy képzelte, hogy Genfbe ezer és ezer hasonló megkeresés érkezik és a leszerelési konferencia titkársága fizikailag képtelen minden levelet elolvasni. Annál kellemesebben lepte meg őt, hogy november 11-én kelt levelére — egy héten belül — november 18-iki kelettel sajátkezű választ kapott Genfböl Henderson elnöktői. A világhírű diplomatának ez a komolyhan- gu érdeklődő válasza, kétségtelenül figyelemre méltóvá teszi Ascher Oszkár lefegyverzési előterjesztését. Hogyan képzeli el Ascher a leszerelést Ascher Oszkár munkatársunk előtt dióhéjban a következőkben foglalta össze elgondolását: — Az első kérdés: Komolyan akarnak-e az államok leszerelni? Ha komolyan akarnak cs valóban csak azért van szükségük hadseregre, hogy minden egyes állam rendjét és békéjét biztosítsák, úgy az megoldható volna egy olyan kölcsönös konvencióval, hogy az egyes államok számára megállapított létszámú miliciát központilag dirigálnák és az egyes államok között kicserélnék. Maga Hitler kancellár mondotta, hogy Németország megelégednék a 300.000 főből álló miliciával. Úgy mint Németországban, a többi európai államokban is hasonló milíciákat szerveznének, de mindegyik milicia idegen államban gondoskodhat a belső rend és béke fenntartásáról. Ez a csere próbaként öt évre volna megejtendő. — Úgy hiszem, ez a megoldás egyrészt kölcsönös biztonságot teremtene, másrészt leheHa fáradt és izgatott, ha álnmtlánság- ban és gyakori félelemérzésben szenved, ín hasgöros, mellnyomás, vagy szív fáj ás kínozza, akkor igyék reggel éhgyomorra l—2 pohár természetes „Ferenc József”- keserüvizet, mert ez megszünteti az emésztési zavarók okait s elhárítja a vértódu- lást. Az emésztőszervek gyógyításának több orvostanára elismeri, hogy olyan tüneteknél, amelyek a tápcsatorna tartalmának önmérgezéséből származnak, a Ferenc József-víz kitünően beválik. A Ferenc József-keserű víz gyógyszertáraikban, drogériákban 6s füszerüzletekberi kapható. tétlenné .tenne minden imperialisztikus törekvést és ezzel egyszer s mindenkorra kizárná a háború veszélyét is. Henderson levele Ascher ezt az előterjesztését természetesen részletesen megindokolta és nyilván nem gyakorolt rossz benyomást Hendersonra, mert a leszerelési konferencia elnöke sietett rá válaszolni. Érdekesnek tartjuk ezt a levelet — amely angol eredetiben érkezett — pontos magyar fordításban leközölni. Genf, 1933. november 18. Hotel de la Paix Kedves Uram! Köszönöm előterjesztését, melyet a leszerelési konferenciához küldött. Engedje meg, hogy önnek megismételjem azt, amit a főbizottság legutóbbi ülésén kijelentettem: „Változatlanul az a kötelességünk, hogy a leszerelési konferenciát eredményesen befejezzük. Késedelem nélkül igyekeznünk kell olyan szerződést kidolgozni, amelynek révén a katonai készülődéseknek tényleg határt szabjunk és valóban lecsökkentsük, biztosítva a további revíziónak és a további leszerelésnek a lehetőségét44. Ha nem sikerül megfelelő szerződést csinálni, az veszélyeztetné a Népszövetség jövőjét s a világbéke ügyét. Ezért remélem, hogy úgy az Ön kormányát, mint az ottani közvéleményt a jövőben is még nagyobb energiával befolyásolni fogja, hogy ezzel is megkönnyítse azt, hogy munkánk a leszerelési kérdésben eredményes befejezéssel járjon. Kiváló tisztelettel: Henderson s. ki □ , , Szép dolog, hogy Henderson azonnal válaszolt az érsekujvári jóindulatú és kétségtelenül okos Ascher Oszkár tervezetére — mégis van benne valami groteszk és lehangoló. A világ legnagyobb jelentőségű konferenciájának elnöke, akinek rendeltetése az volna, hogy kormányokkal és nagyhatalmakkal fogadtassa cl a leszerelése konvenciót, világrengető eseménnyé változtassa a hadseregek átszervezéseinek lehetőségét, — most, szomorú tehetetlenségében magánemberekkel levelezik, s magánembereket kér arra, (bármennyire csak udvariassági forma is ez) hogy támogassák őt és nyerjék meg kormányukat a közös ügy — Henderson és az érsekujvári Ascher Oszkár ügye — támogatására. A hegyek vajúdtak s megszületett a kis egér. nMat«aromitot felfedezi a feüSf«ld“ - mondotta Bethlen Londonban London, november 25. Bethlen István, & Londonban tartózkodó volt magyar miniszterelnök, a sajtó képviselőinek adott újabb nyilatkozatában kijelentet/te, hogy a különböző angol államférfiakkal és politikusokkal folytatott l>e-szélgetései arról győzték meg, hogy Magyarország többé nemi az az ismeretlen állam, amilyen a múltban volt, hanem jelentőségét ma már egész nyugaton fölismerték és értékelik. Lattor Ferenc balafonfSIdvári plébános tett az ui esBri RttsoBk Budapest, november 25. (Tudósítónk telefonjelentése.) A római Szentszék Fet-ser Antal nemrégiben elhunyt- győri megyés- püspök utódául Luttor Ferencet szemelte ki. Luttor Ferenc balatonföldvári plébános volt, kitűnő egyházjogász, akinek számos jelentékeny munkája jelent meg s akit ki- váJóegyházi. szánoknakásmemek. — O, la, la, — mondta, — Ez a mi népünk, uram! — Szegények? — Azt nem mondhatnám. Mindenkinek van pénze a bankban. — A termés milyen volt? — kérdeztem kínomban, mint Ferenc József. — Kitűnő. — Hát akkor? — Semmi akkor, — mondta. — Ez egy ilyen nép itt. Ezeknek nem lehet eladni szántógépet, se másegyebet. — Talán nem váltak be itt a traktorok? — Dehogy nem. Élnek-halnak utána. Minden parasztnak leghőbb vágya, hogy szántógépe legyen, s feladhassa az ökör-vircsaftot. De van valami, amit még jobban szeretnek: a pénzt. A készpénzt, uram. Embernek fogalma nincs arról, milyen nehéz ezekkel üzletet csinálni. Itt úgy kell elcsipni a vevőt, uram, röptében, amíg áthalad a piactéren, ahol eladta a marhát, vagy a gabonát, s még mielőtt befordul a sarkon a bankba, abol kamatra beteszi a pénzét. Ezt a pillanatot kell elcsipni, amíg a hetivásártól a bank kapujáig ér, mert ha egyszer már bankba tette pénzét, nincs emberi erő, mely reábirja, hogy azt mégegvszer kivegye onnan. Hallgattunk. Tűnődtem. Fejcsóválva mondtam: — Nem értem. Hát ha a környék ilyen gazdag itt, az emberek tehetősek, mindenkinek pénze van a bankban, a parasztok szeretnének is szántógépet, csak éppen nem szívesen nyúlnak a strimfliszárba, miért nem vezeti be energikusan a részletüzletet? Ez igazán a legegyszerűbb a világon. Nyitva maradt a szája, úgy bámult reám. — Tessék? — mondta, és közelebb hajolt, mint aki nem hall jól. — A részletüzletet? — ismételte aztán cl-
