Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)

1933-10-04 / 1. szám

4 ___________ HíéS­_________ 1933 október 4, Sgarda. MAR ENNI IS ELFELEJT AZ EMBERISÉG! MEGLÁTOGATTAM A KIRÁLYOK SZAKÁCSÁT Irta: BENEDEK KÁROLY Nagy embereket. nem mindég könnyű dolog hírlapi nyilatkozatra, bírni. Mint szakértő, állít­hatom legalább is, hogy Gaeton Doumergue-töl, a köztársaság elnökétől csaknem ugyanoly ne­héz szakbavágó nyilatkozatot, kapni, mint a Restaurant X. Paris legelső gasztronómiai mü- intézete főszakácsától, kit a francia konyhamű­vészet legújabb vívmányairól akartam kikér­dezni. Vittem hozzá ajánlólevelet magától a ..gazdádtól, ki félő reverendával beszél e nem mindennapi alkalmazottjáról, s igy sikerült el­jutnom a nagy férfiú titkáráig, illetve a fősza­kács főtitkárjának a segédjéig, s igy étappról- étappra a kitűnő művész elé, ki étlapját autogrammjával jegyzi, mint diva­tos költők a szonettet. 'Az interjúból azonban semmise lett. Az első kér­désemre ugyanis, hogy ki a legkedveltebb ven­dége. a Mester azt válaszolta: ,.X. miniszter — de kérem, ne Írja meg, ez Ízléstelen volna“; mi­kor pedig az említett férfi étkezésbeli különle­gességei iránt, faggatóztam, azt a választ kap­tam. hogy „ilyet elárulni hallatlan inndiszkré- dó lennek1. Jobbnak láttam tehát a gasztronó­mia e gyakorlati szaktudósától haladéktalanul búcsút venni. emancipált hölgy volt: még dohányzott is mások előtt... A mai „urak“ persze beülnek*a nyílt terembe mindenféle tyukocskákkal és do Irányoznak derüre-borura. Holott aki ért az ételhez, az nem tűr meg mellette dohányszagot. Két szalon volt minden jó házban: egy étkező és egy dohányzó. Úriember hét órakor vacsorá­zott pontosan (nem ám nyolckor meg kilenc' kor!) ég színház után. éjfélkor következett a nagy souper. — Hogy Edward volt-e az egyetlen angol kliensem? Dehogy is! Hiszen a versenyistáló- tulajdonosok voltak a legkitűnőbb gourmand- jaink. s azok között sok volt az angol. De azért az angolok nem tudnak igazán enni. Én jól tudom, mert. ifjú koromban, hogy 'kül­földet is lássak, a londoni „Criterium“-ba kül­dött az apám. Hát uram: a „Criterium“ a leg­első ház volt abban az időben és mégis, egyen­ruhában jöttek a dinnerhez az urak és volt, aki felsőkabátban akart asztalhoz ülni! (Barbá­rok... tournedos-t esznek, meg cntrecote-ot. meg Sol frit-et: nem lg tudják, hogy mi a jó.) — Hogyne, elsőrendű angol1 vendégeink voltak. sőt. felejthetetlen amerikaiak is: Vanderbild meg az öreg Morgan volt kli­ensem, aki amerikai létére, nagyon tudta, hogy mi a jó. Do milyen ház is volt ám az enyém: nincsen olyan ma, mert a mai viszonyok között nem is lehet. Vastag szőnyegek minden teremben, az evőeszköz mind tömör ezüst és az asztalnemű a legfinomabb vászon. A pincékben állandóan másfélmillió aranyfrank értékű bor feküdt. És ami nálam 5 frankba került akkor, az öt frankba került busz év múlva is — nem úgy mint manap. Szakács volt a nagyapám, az apám; és mikor vettem egy szakácsot, a liires Casimirt, az nálam szolgált holtáig, kerek 43 esztendei<r. Igaz, hogy a bére mindössze 200 frank volt hetenként. Ma heti 2000-ért sem kapni valamirevalót! És az adók, uram, az adók!... AZ ÖRÖK LELKE A TERÍTETT ASZTAL MELLETT — Hát lehet ilyen körülmények között nyúj­tani valamit? A régi időkben ritka ebéd került 50 frankba, de lehet-e ma 500 frankért terűé­kenkint ugyanazt nyújtani? Látott már igazi chartreuse-t? — Tegnap itteni egy kitűnőt Dupont-nál —< jegyeztem meg bátortalanul. —- Kitűnőt?! — kacagott keserűen a kiváló Verdier. — És Ön elhitte, hogy igazi? Fiatal­ember: az igazi Chartreuse-nek ma 1000 frank pa­lackja! Ha ugyan egyáltalán kapható! — Ae nemcsak a Chartreuse szűnt meg, a régi. A vendéglősök is: a maiak nem szeretik már a művészetet (igy mondta ..notre art"). Üzletemberek, akik meg­gazdagodni akarnak mentői hamarább és aztán eladják az „üzletet". Persze a vendég, a kliens is nagyon megváltozott. Az arisztokrácia (pe­dig, fiatalember, az arisztokrata a. született gasztronom) áz arisztokrácia vulgarizálódott, el- amerikaiasodott. A nagyvagvont -kivégezte a szocialista örökösödési adó. Uj emberek jöttek a háború óta, uj divat, uj világ, siető világ, hul­lámzó világ, a vagyont kézről-kézrc repítik, mint a tenniszlabdát cs amilyen rövid az ólet ideje a mai liautc volóénak, ma minden ember ..jól élni" akar. — Jól élni, kedvesem, azelőtt a kevesek privilégiuma volt. Ma mindenki jól él és senki sem él jól igazán. Nemcsak a villa és a kanál van ma talmiezüet- ből tömörezűst helyett... — Álmomban néha (mondja Vérzékenyül ve)’ a. szegény jó -nagyapámmal találkozom a meg­rakott nehéz breton diófaasztal mellett. A régi „service francaise“-t szolgálják ki álmomban: egyszerre teszik fel az asztalra választásra a 4 potage-t. vagy a 32 eiitrements-t. íKi tud ma egyáltalán 32 entremets-t adni?) De hát. ez régen volt. Aztán jött. az .,orosz szervice", az éri koromban. —. Ugyan mit mondjak, ha nagy­apám. az egykorvolt. Verdier, megkérdi álmom­ban. ha diskurálunk, hogy minek hívják a mait? Véíles m&ts«tMnisl!i a német nemzeti szocialista párt Csehszlovákiában HOGYAN ESZIK A FRANCIA PROLETÁR A párisi ember (nemcsak a ,ockey- és auto­mobil-klub tagjai), szeretettel gondozza gyom­rát és Ínyét. Tanulságos elnézni bármely mun­káskocsmában, hogy a fülig kőporos márványcsiszolók vagy építő- munkások, mily szakértelemmel trancsiroz- zák a gesztenyével töltött pulykát, hogy csepegtetik lassan osztrigájukra a cit­romot ég hogy öntenek cukorral vegyített vö­rösbort az ötfrankos menüben desszertnek fel­szolgáltatott szamóca közé. Hát még az italok! Magam tanúja voltam, amint három billancourti autógyári munkás minden társadalmi érintke­zést megszakított avval a barbár „météque"- kel (külföldi), aki egy hajtásra, itta le a tiltott abszintot helyettesitő „Pernot“-t. nem várva be, mig a rácsepegő viz lassan opalizálja a méreg­zöld itokát... MI TETTE TÖNKRE A1 GASZTRONÓMIA TUDOMÁNYÁT — Nagyon téved, — mondja a tiszteletre­méltó Monsieur Verdier, a hajdan nagyhírű ..Maison Dorée“-nek közel félszázadig vezető -tulajdonosa s egyben főszakácsa, ki Tuck her­cegnek, jóbarátjának kérésére irta meg nagy­hírű könyvét a francia konyháról. — nagyon téved, ha azt hiszi, hogy Páriában még tudnak enni és inni az emberek! A gasztronómiának Franciaországban uj viv- mánya nincs. A párisi konyhát és pincét végleg és helyre­hozhatatlanul tönkretette... •— ...a gazdasági krízis! — vágok közbe, mire egy büntető pillantás a válasz. — Dehogy a krízis! A háborúban jött mi­haszna idegenek; amihez sem értő újgazdagok ■és a háború utáni adók ... És hozzátehetem, a császárságok összeomlá­sa... — Ez utóbbit nem egészen értem, — je­gyeztem meg bátortalanul. —- Nem-e! — mondja végtelen lenézéssel a vén Verdier, ki bársony pizsamájában, hosszú sza-kállával úgy hat az ódon műkincsekkel telt lakásban, mint valami regénybeli öreg márki. — Mindjárt megérti, ha elgondolja, hogy a Maison Doréenak 1841-tŐl 1903-ig (mert addig volt ez a ház az én családom kezén ... igen uram: mi alapítottuk és mi zártuk is he. mert ma már nem érdemes, liigyje el) a legjobb vendégei mindig oroszok és bécsiek voltak. A Soltykovok, uram, a Galitzinok, akik nemcsak megették, hanem méltányolták és átértették a konyhát; és akit első sorban kell említenem: a Springer báró, szegény, felejthe­tetlen barátom és kliensem ... Na. nem mon­dom, mások is persze: a Fould fivérek, például, vagy istenben boldogult Edward király. Na­gyon jó étvágya volt szegénynek. Egyszer, emlékszem, előre rendeltetett másnapra békát az adjutánsával és megevett, nem hazudok, egymaga hat por­ciót! RÉGI NAGYURAK A VENDÉGLŐBEN — Hogy ott ült-e a többi vendég között? Mi- <*oda kérdés! Külön szobában, természetesen. Jegyezze meg, fiatalember, hogy abban az idő­ben a valódi urak gyakran vettek külön szobát. Úriember nem járt vendéglőbe a feleségével! Barátnővel igen, akkor is szeparéban. Urinö nem jött vendéglőbe, legfeljebb utazás közben; de akkor se egyedül. Csak a Wladimir nagyher- oegnö engedte meg magának azt, hogy egyedül jöjjön a vendéglőbe, de 5 nagyon különc és Prága, október 3- A csehszlovákiai német nemzeti szocialista pártban hetek óta dúló vi­szályok ma végül a párt teljes szétbomlásához vezettek. Kaspar Rudolf képviselő, Simm Hu­gó szaktanár és Köhler Richard titkár kilép­tek a pártból. A „Volksfront" körül támadt ellentétek olyan helyzetbe hozták a német nemzeti szocialista pártot, hogy a lét vagy nemlét problémája felett kellett döntenie. A tegnapi és a mai nap folyamán számos kerületi csoportját a pártnak feloszlatták, úgy hogy Morva-Sziléziában ma már egyál­talán nem létezik a párt, Csehországban is úgyszólván napok kérdése, hogy nyom nél­kül kimúljék. A párt önkéntes feloszlatásának tényét arra Moravské Ostrava, október 3. Számos jel szól amellett, hogy a Távol Keleten ismét nagy poli­tikai események vannak küszöbön s hogy ezek az események egy méreteiben gigantikus hábo­rú liáboru vagy csupán egy úgynevezett lokális konfliktus elője-lei-e, ebben a pillanatban nehéz lenne eldönteni. Egy bizonyos, s ez az, hogy a két nagyhatalom, amely Ázsia felett az uralmat kezében tartja, döntő leszámolásra készül. Jaapán hadügyminisztere kijelentette a legutób­bi kormánytanácson, hogy Oroszországra való tekintettél Japán hadügyi kötté.égvetésének dup­lájára emelését tartja szükségesnek, ami nem csekélység, ha meggondoljuk, hogy Japán költ­ségvetésének nagyobbik felét eddig is a közve­tett vagy közvetlen hadügyi kiadások tették. Ilyen merész kívánság ritkán talált olyan meg­értésre a világtörténelem során, mint ez: a pénzügyi kormányzat úgyszólván percnyi gondolkozás nélkül honorálta a követeléseket éis ebben a pillanatban már kettőzött erővel dol­goznak Japán muniiciőgyárai. Mert, amint a had­ügyminiszter kijelentette, Japán nem hadseregének növelésére akarja felhasználni az uj pénzügyi alapot, hanem hadikészletének kibővítésére. Japán nagyon határozott formában utal arra, hogy ezeket, a lépéseket Oroszország példátlan fegyverkezése tette számára szükségeséé és en­nek az alátámasztására közölt- is néhány való­ban meglepő adatot az orosz haderőről. Ez a néhápy adat a világ valamennyi lapjában nap­világot látott ée a jámbor olvasó megtudhatja belőlük, hogy kell visszavezetni, hogy a legfelső biróság a Hitler-jpáritot államellenbs pártnak nyilvání­totta. Prága, október 3. A három képviselő, akik ma kiléptek a német nemzeti szocialista párt­ból, elhatározták, hogy „Szudétanémet parla­menti szövetség" címen külön klubot alakíta­nak és elhatározásukat ma a parlament elnök­ségének tudomására is hozták. Az uj klub ve­zetője ideiglenesen Simm Hugó. Már most kér­dés, hogy a három exponált nemzeti szocia­lista képviselő bejelentését a ház elnöksége egyszerűen tudomásul veszi-e? Már csak azért is, mert az 1929-es választások alkalmával megállapították, hogy uj parlamenti klubot csak akkor lehet a laki tani, ha erre legalább négy képviselő szövetkezik egymással. a szovjet hadseregének békelétszáma egy mil­lió háromszázezer főre rúg. Tehát sokkal nagyobb, mint a hajdani cári had­sereg volt. 1905 EMLÉKE KÍSÉRT Ez a hatalmas hadsereg önmagában is elég ahhoz, hogy egy szomszédos nagyhatalmat izga­lomban tartson, még akkor is, ha a szomszédos nagyhatalom telve van a legbókésebb szándé­kokkal. Ami pedig Japánról igazán nem mond­ható el. Japán és Oroszország között az ellenté­teik végzetesen kimélyültek az utóbbi hetekben. A konfliktus magva ismét a hircs, sőt hír­hedt keletkinai vasút, amely az oroszok tulaj­donát képezi, de amely végeredményben a ja­pánok birtokában van. A konfliktus nem újkeletű. A vasútvonalhoz Oroszországnak fontos katonai érdekei fűződ­nek, a vasútvonal azonban keneszt/ülihuzódik azon a területien, amelyen Japán máris megve­tette lábát s ahonnan ,n sárga kontinens britjei" nagy pánázeiai programjukat meg akarják való­sítani. Oroszország ebben a kérdésben sem kö­vette a harcias politika irányvonalát, hiszen jól látta a veszélyt, amelyet a be nem fejezett tár­sadalmi kísérlet számára jelentene egy Mboro. Azolk, akik ma Oroszország sorsát intézik, az 1905-os japáná háború tanulságait valósziniileg fordított irányban is alkalmazni tudják. Nehéz lenne eldönteni, hogy a lezajlott, nagy esemé­nyek mennyire változtatták meg ,.a fordított pi­ramis'* helyzetét nem egé&zn harminc év alatt, ami az első otosz forradalom és a küszöbön lé­vő második orosz-japán háború között eltelt, de el lehet képzelni, hogy egy olyan háború, amely nems&k katonai ere­jét, de preszizsét is súlyosan próbára tenné a szovjetnek, hasonló belső összeomláshoz vezet­hetne, mint ahogy vezetett harminc évvel ez­előtt, a cári Oroszországban. Oroszország máról-holnapra megváltoztatta ma­gatartását Európával 6zemben és a világvárosok kávéházaiban ülő forradalmárok megrettenve látták, hogyan áldozza fel a szovjet a világforra­dalom ügyét a stabilitás oltárán s Litvinov egy merész mozdulattal felvette annak a külpoliti­kának fonalát, amelyet Sazonov elejtett. A SZOVJET BARÁTKOZIK Oroszország ma sürgősen barátokat keres, ba­rátokat összes forradalmi vívmányai feláldozásá­val. Hiszen nemcsak belement abba, hogy Fran­ciaországnak kifizeti háborús adósságait, sőt koncessziókat ad valamennyi kapitalista világ- hatalomnak, mert azt gondolja, hogy az a nagyhatalom, amelynek anyagi érdekelt­sége van Oroszországban, egy háborús kon­fliktus esetén semmiesetre sem fog a szovjet ellen fordulni, de bókülni akar a Vatikánnal is és a béke ér­dekében a hivatalos materialista program szem­pontjából százszázlékos engedményeket ajánl fel. Mit jelent ez, ha nem egyebet, mint fordítottját annak, amit a japán hadügyminiszter állít, vagyis hogy a szovjetrepülőfc órák alatt Tokió­ban lehetnek. Nem, a japán csapatok Oroszor­szág ázsiai birtokait fenyegetik. Oroszország fél, mert noha az egész ország háború esetén mozgó­sítható, mégsem tud kiheverni egy háborút. Esetleg megnyerheti, de ki nem heveri. PÁNÁZSIA VESZÉLYE S Japán is tudja ezt. Tudja azt is. hogyha Oroszország most időt nyer, akkor ki tudja, talán évszázadokat nyerhet meg évek, sőt hónapok alatt. Japán tehát mindenáron még egy eredménytelen bábomba is bele akar és bele is fog menni. Oroszország inár rég lemondott oolna a kon­fliktust. okozó vasútról, az Izvesztyija hetekig csábdolokat fuvo-lázott Japán felé és folytak a tárgyalások a vasút megvételére vonatkozóan. Végül is a tárgyalások megszakadtak. Japán nem ad pénzt a vasú tért, mert néki nem is any- nyira a vasút kell, amely, ha ,,de jure ‘ nem is, de faioto azonban régen az övé, — sokkal fonto­sabb számára egy háború, amely megrendíti alapjaiban az orosz kolosszust. Oroszország tör­ténelme valóban a vesztes háborúk történelme, igaz, hogy minden vesztett háború után nagyobb lett a birodalom, de minden talpalatnyi földdel, ami­vel nagyobb lett, egy lépéssel közelebb jutott a végső, katasztrofális összeomláshoz. Hogy ez az összeomlás mikor fog bekövetkezni, ki tudja? Annyi bizonyos, hogy Japán nem ér­heti be Oroszországgal szemben részlet •eredmé­nyekkel. mert hiszen Japán ázsiai kilátásait' mint valami nveguiáezh adtad lan hegvkolosszus áll­ja el Oroszország. Maga a puszta tény, hogy Oroszország van, olyan imperialista tény, ami Japánt mindig irritálni fogja. A háborús kon­fliktus lehet hogy hónapokra és évekre ismét élőimül, de hogy egyszer ki fog robbanni, nem lehet kétséges. A helyzet érett .a kirobbanásra. S hogy a világtörténelem egyik leggigantiku- sabb mérkőzése lesz, az is bizonyos. A világtörténelem leggigászibb mérkőzése készül a Távol-Keleten A „sárga kontinens brittjei“ dönlo rohamra készülnek az orosz kolosszus ellen r

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents