Napló, 1933. október (1. évfolyam, 1-23. szám)
1933-10-20 / 15. szám
4 1933 október 20, péntek. NAPRÓL-NAPRA-OA PÁCIENS DILEMMÁJA Az élet általában nem szokta olyan kedélyes Formában feltálalni problémáit, mint teszem fel Bemard Shaw, akinek erényei közé tartozik, hogy mindig gondol a gyöngébb idegzetiiekre. Ezúttal a debreceni orvosok esetében a gyöngébb idegzetiiekre elfelejtettek gondolni, mert például a rendőrtisztviselö, aki kicsavarta a szőnyegből a szép Piroska hulláját, elájult, pedig a rendőrök általában az erős idegzetiiek közé szoktak számítani. Az orvosok dilemmájának esete ezúttal a borzalom markáns eszközeivel ielentkezik. Shaw kissé ledérnek hangzó tételét, hegy az orvostudomány a boncasztalon túl alig fejlődött a derék kuruzslók óta, s hogy a kis bajokkal szemben csakúgy, mint a nagy bajokkal szemben tehetetlenül áll az orvos, ha egyéni szuggesztivitása nem hat a betegre s az magától nem hajlandó lemondani kedvenc rögeszméjéről, amelyet minden korban más bonyolult latin címszó alatt tart nyilván az orvostudomány, — megint egyszer beigazolódott. A hangulat a debreceni esetben nem annyira alkalmas a vitára, mint a Shaw-féle bemutató után, holott a probléma a tálalástól eltekintve lényegében ujgyanaz. Egy foghúzásban is ott leselkedik a halál, s ahol az orvos szerephez jut, ott valójában az élet legerősebb szálai automatikusan meglazulnak. Ez nem az orvosok ellen szól, sőt, azt hisszük, hogy valójában az orvos egyénisége az egyetlen komoly pozitívum az orvostudományban. Azt mondjuk, hogy az eszközök silányak és végesek. A debreceni esetből ugyanis elsősorban az a tanulság, hogy valamennyien Isten kezében vagyunk, mert ha az orvos elveszíti operáció közben azt a minimális találékonyságát, amivel még egy suszternek is rendelkeznie kell cipőíoltozás közben, akkor a bonckésből percek alatt gyilkos szerszám válik. Az orvosok rossz diagnózist állítottak fel, megállapították a terhességet, amikor nem is volt teherben a lány, jó, megoperálták, ez is jó, de hogy operáció közben szinte ész nélkül toholtak a hamis diagnózis után, amikor a tények már véres jelekkel szóltak ellene a diagnózisnak, hogy mielőtt újra és újra rábízták volna magukat a bonckésre, egy röpke percre gondolkozni kezdtek volna az eset fölött — ez már végzetes. A tanulság elég siralmas: a bonckés józan és higgadt értelem és valami csekély képzelőerő nélkül megmarad nagy eredményei mellett is ostoba, gyilkos szerszámnak, amely a kezet, amely vezeti, mészáros kezévé változtathatja, ha a kéz vakon bizza magát a szerszámra. A VÁNDORLÓ ARANY Számos nyugtalanító jel közül, amellyel a korszellem unosuntalan dokumentálja önmagát, azt hiszem első helyen áll: a vándorló arany. Az arany majdnem többet utazik, mint a diplomaták és uralkodók, akik bizony minden ellenkező híreszteléssel szemben csakis és kizárólag utána loholnak. Az arany korunk költöző szárnyasai sorába lépett s úgy száll délre vagy északra, ahogy a gazdasági szelek járása változik felettünk. Csak imént érkezett meg lóhalálában Amerikából a kontinensre, amikor Roosevelt buzgó pillanatában olyan irányba akarta lökni az amerikai társadalom fejlődését, ami az arany erkölcseivel homlokegyenest ellenkezik. A kontinens levegője azonban nem tesz jót az aranynak s csak alig rezdüítek meg a genfi falevelek a -wilhelmstrassei viharsarok fagyos fuvalma alatt, az arany máris felröppen és fürge szárnyalással Amerika partjai felé közeledik. Az első hírnökök már fészket is raktak a Wall-Street ereszei alatt, csipogásukra máris megélénkült a newyorki börze imént még kihalt tájéka. így megy ez már évek óta. Soha még nem volt ilyen ideges a töke, mint napjainkban. S a tőkének ez az ideges szaladgálása a gazdasági krízis megoldhatatlanságának egyik föoka. Nem lehet tartós megoldást találni, mert nincs stabil bázis, amire a megoldást fel lehetne építeni, igen természetesen, fokról-fokra. Arról álmodni sem lehet, hogy merőben gazdaságellenes kísérletekkel komoly eredményeket lehet elérni a gazdasági krízissel vívott küzdelemben. Mind. addig, amig az üzleti élet irányítja a gazdaságot s mindaddig, amig az üzleti életre a töke bizalmatlansága nyomja rá bélyegét, nem fog megszűnni a krízis. Igaz, hogy a tőke idegessége csak szimptóma, de olyan szimptóma, amely csak az egész beteg szervezet felfrissülésével fog eltűnni. Addig nem. — A magyar belügyminiszter közv&tit a sztrájkoló épitömunkások és a munkaadók között. Budapestről jelentik: A 'budapesti cpi- tőmunkások sztrájkjában békéltető tárgyalások kezdődtek u munkaadók és a munkások megbízottai között. A munkások megbízottai ma fölkeresték Keresatee.FlacJier Ferenc belügyminisztert és felkérték, hogy a tárgyalások vezetését vegye kezébe. Keresztes-Fisdher Ferenc belügyminiszter azonnal érintkezésibe lépett, a kereskedelmi miniszterrel é« remélhető, hogy az egyezség rövidesen létrejön és a miun. hások újból felveszik a munkát. Egyelőre 170 —178 épületen folyik a munka, a többi épülőfélben levő épületen azonban még nem dolgoznak. OROSZORSZÁGBAN MEGOLDÓDOTT I. SÁNDOR CÁR HALÁLÁNAK REJTÉLYE Napóleon legyőzőjének koporsóját üresen találták a szentpétervári cári sírboltban — Sándor 1825-ben nem halt meg, hanem Kuzmics Fedor néven 1836-ig élt Szibériában A világsajtót csak nemrégiben járta be a hir, hogy a szovjet rendeletére felbontották a Roínanov-dinasztia elhunyt tagjainak koporsóit a szentpétervári cári sirboltban g hogy a kincskeresők, akik vagyont érő drágaságok után kutattak az oroszok egykori uralkodóinak végső nyughelyén, bámulatos, szinte megdöbbentő épségben leltek reá Nagy Péter, Katalin cárnő, T. Miklós és III. Sándor cár tetemeire. A megrendítő látványnál, amelyet a még ha- lottaibán is hatalmas Nagy Péter földi maradványai nyújtottak, mélységesebb megdöbbenés csupán I. Sándor porfir koporsójának felnyitásakor érte a szovjet pribékjeit. A roppant kőkoporsó ugyanis üres volt! Végleg beigazolást nyert tehát az az Oroszor- szágs'zerte kerek egy évszázad óta élő rege, hogy a Napóleont legyőző I. Sándor cár nem tért örök nyugvóra a komor gyászpompáju temetkezési szertartás során, amelyet atyjuknak 1825 decemberében rendeztek Miklós ég Konstantin nagyhercegek, a cár két fia, akik közül sokáig egyik sem volt hajlandó apja örökébe lépni. A cári Oroszországban a múlt század harmincas éveinek derekán méltán kelthetett megdöbbenést, hogy az elsőszülött fiú, Miklós cárevics visszautasította a koronát és Moszkvában hűséget esküdött öccsének, Konstantinnak. Konstantin nagyherceg ugyanakkor a csodatevő Kazan-i Szüzanya előtt térdre borulva esküdött hűséget bátyjának és eskette fel a parancsnoksága alatt álló orosz haderők valamennyi csapattestét. Úgy látszott, kettészakad a birodalom. Hosszú hónapokig tartott, amig Konstantin kétségbeesett könyörgéssel birta reá bátyját, hogy a trónra lépjen. — Jól tudod, hogy atyánknak csak helytartója lehetek — mondotta ekkor az uj uralkodó, akit puritán egyszerűséggel koronáztak meg a moszkvai Kreml ősi székesegyházában. Ugyanakkor a távoli Taganrogban a rémülettől megdermedve hullt térdre egy vén muzsik az őszbeborult vándor előtt, akiben ráismert I. Sándor cárra. A misztikus elhatározás, amely arra kényszeri- tette Oroszország egyik leghatalmasabb uralkodóját, hogy élete alkonyán levesse a bíbort, elvonuljon a világ elől s a végtelen szibériai rónákon keressen feledést nagy cselekedetei é* esetleges botlásai emlékére, megtörtént már a •középkorban is. Az akkori világ leghatalmasabb uralkodója, V. Károly császár, akinek birodalmában ^sohasem szállt alá a nap“, szintén szemtanúja volt a komor gyászmenetnek, amely feketelovas határon üres koporsót vitt az Escorial épülőfélben levő királysírjába.. V. Károly a San Juste kolostor csöndes magányában fejezte be életét. I. Sándor, aki önmagát kirekesztve az élők sorából, a „Kuzmics Fedor barát“ nevet vette fel. Szibériában végezte földi pályafutását. EGY CÁRI ÉLET REGÉNYE Ezzel a romantikus cári gesztussal foglalkozik uj regényében Dimitrij Merikovszky, aki gyönyörű képet rajzol olvasói elé Napóleon nagy ellenlábasáról, a pirospozsgás arcú, lányosán szőke, mosolygós szemű I. Sándor cárról. Elmondja róla, hogy lelke mélyén mindig rajongott a misztikum iránt. Telve volt okku lista hajlamokkal. Szellemidé- zéesel foglalkozott, tulvilági. lényekkel keresett kapcsolatot és talán éppen ezek az érzések vezették később, élete delén az okkultista Krtide- nor bárónéhoz is, a minden oroszok megbaeon- 5ott lelkű cárját. Csakugyan, Sándor %cár fiatalos, egészségtől szinte kicsattanó külseje mögött súlyos belső válságtól gyötört lélek rejtőzött. Élete végéig, de mindenesetre titokzatos eltűnése pillanatáig üldözte őt apjának, a hálószobában megfojtott Pál cárnak halálhörgése. Alexander Pavlovics nem tudott, szabadulni a múlt vízióitól. Hasztalan igyekezték megértetni vele hívei, hogy Pável cár haláláért semmi felelősség nem terheli a trónörököst. Platón, Ben- nigsen, Pahlen éti Jasvil herceg között már régen elvégezetetett a trónuson garázdálkodó szörnyeteg kiirtása, az eseményeket Sándor nagyherceg nem akadályozhatta meg. Pahlen kancellár, az összeesküvés lelke, a fiatal cár uralkodásának első éveiben térden állva rimánkodott urának, ne gyötörje magát tovább a kínzó lelkiismeretfurdalás, ■felejtse el a múltat,, éljen országának és legyen valódi atyja a roppant birodalomnak, amelynek kormányzására elhivatott. Ennek ellenére I. Sándor cár negyedszázadig tartó uralkodása során gyakran és egyre gyakrabban foglalkozott a lemondás gondolatával. Merikovszky regénye érdekes epizódot is megemlít ennek hangsúlyozására. — 1817-ben történt — írja többek között, — hogy Sándor cár Kievben fogadta az ukránok népes küldöttségét s a fejedelmi lakoma után maga is szót emelt, amire egyébként csak ritkán akadt példa. Megdöbbentő volt a férfiereje teljében lévő uralkodónak tragikus kijelentése, amely akkor hangzott el az ukrán hetmanok tiszteletére rendezett fényes estélyen. —- Nekünk, akiket szent Oroszország kormányzására szólított a Gondviselés, tisztában kell lennünk azzal, hogy csak addig állhatunk a birodalom élén, amig munkaerőnk teljében érezzük magunkat — szólt a jelenlevők megrendült csendjében a cár. — Amikor ütött az óra, hogy nem teljesíthetjük maradéktalanul a kötelességeinket, távoznunk kell . . . A SZIBÉRIAI VÁNDOR Sándor cár csakugyan el is távozott. Eltűnése után a földkerekség egyik legnagyobb birodalmát, kitünően szervezett hadsereget, csordultig telt kincstárt és a lehetőségig rendezett közállapotokat ' hagyott fiaira, arról megfeledkezett azonban, hogy örökül hagyja számukra — a népszerűségét is. A népe által rajongva szeretett uralkodó állítólagos halála után nyomban kitört a dekab-. rista felkelés. Oroszország rettegett attól, hogy Miklós nagyiherceg személyében uj Pál cár kerül a trónra és kétségbeesetten sírta vissza azt a férfiút, aki még Napóleonnal szemben is meg tudta védeni Oroszország egységét és aki korának nemcsak egyik legnemesebb lelkű fejedelme, de egyik legnagyobb gavallérja ig volt, 1826 őszén, Perem kormányzóságban tűnt fel először az a titokzatos férfiú, akit mindenütt megkülönböztetett hódolattal vették körül s bármerre járt, sehol nem közölte személyi adatait. Kuzmics Fedor. — ez a név szállóigévé lett inessze Oroszországban g a hajlott korú barát, akit Sztarec néven tiszteltek, csak úgy, mint alig egy évszázaddal később Raeputint, soha senkinek sem nyilatkozott önmagáról. Tobolskban épp úgy, mint Taganrogban, Ufá- ban, majd ismét az Ural-menti csenevész falvakban tűnt fel a lengő öszszakállu Sztarec — legalább is így mondták azok, akik vele nagyritkán találkoztak. Bármerre járt, láttára keresztet vetett a muzsik, a kozákok térdre borultak előtte, asszonyok, gyermekek csuhája szegélyét csókolták. Mindenki felismerte, mindenki tudta róla, hogy a „Szfarec“ nem más, mint maga az „Atyuska“, aki csalódottan elvonult a világtól. Merikovszky szerint egy alkalommmal megtörtént az is. hogy a cári udvartartás egyik tagja, Osten-Sacken gróf, aki valahol a Baikal-tó partján találkozott egykori urával, bátorságot vett és megkérdezte, vájjon mi indította őt erre az elhatározásra, — Ugyan miről beszélsz, Bátyuskám — pillantott rá nyílt tekintetű kékszemével a cár. — Mit gondolsz, tulajdonképpen ki vagyok én? — A mi ur-unk vagy, á nagyhatalmú Alexander Pavlovics cár — felelte a gróf és letérdelt. — Ha ezt tudod, ne szólj róla senkinek — szóit most az ősz barát és úgy, ahogy jött ismét. eltávozott. I. Sándor cár alakja körül nem csoda, hogy a regék és mondák egész sora szövődött. Sokan úgy emlegették, mint valamikor, a Romanov- dinasztia uralkodásának elején a hamis Dimit- rijfc. A történetírók egybehangzó véleménye szerint azonban bizonyos, hogy az a férfiú, aki 1826 őszén hunyt el Taganrogban, akit mindenki csak az „Istentől vezérelt Kuzmics Fedor atyau néven tisztelt s akinek hamvai ma is ott nyugosznak a bolsevisták által azóta nyilván rombadöntött taganrogi székesegyház sírboltjában, nem volt más, mint a tragikus végű Pál cár elsőszülött fia, aki I. Sándor néven uralkodott huszonöt esztendeig Oroszország fölött. Botrány a belgrádi szhuysttnában a horvátországi választások miatt Belgrád, október 19. A szkupstina mai ülésén Nitics horvát képviselő interpellációt intézett a belügyminiszterhez a választási visszaélések ügyében. Nitics képviselő dokumentumokkal igazolta, hogy a bánságok hivatalos köriratot intéztek egyes kerületekhez, hogy választások eredményét a kormány érdekében korrigálják. Lázics belügyminiszter azonnal válaszolt az interpellációra, de minden különösebb magyará zat nélkül egyszerűen tagadta a Nitics által bejelentett köriratok létezését. A belügyminiszter felszólalása után Nitics képviselő újból szót kért és konkrét adatokkal akarta igazolni állításait, amire az elnök megvonta tőle a szót. Utána Keseljevics horvát képviselő emelkedett szólásra, aki ugyancsak a horvátországi választási visszaélésekkel foglalkozott, ő is konkrét adatokkal támasztotta alá állításait, amire az elnök megvonta tőle is a szót. Keseljevics azonban tovább folytatta beszédét, mire az elnök az ülést bezárta. Rövid szünet után az elnök enunciálta, hogy Keseljevics képviselőt öt napra kizárják a szkupstina. üléseiről. Újjáépítik az angol flottát Imndon, október 19. A Daily Harcid szerint most készítik elő az angol haditengerészeti osztály költségvetését, A költségvetés nagyarányú hajóépitési programot tartalmaz. Az angol admiralitás nemcsak azt kívánja, hogy az angol flottát a londoni egyezmény értelmében egészítsék ki, hanem igen nagyarányú átépítési munkála- tofoat is irányoz elő. Az admiralitás programja szerint 1936 december 31-ig 25 legmodernebb típusú uj cirkálót fognak építeni. Továbbá 25.000 tonna súlyú nehéz páncél- sorhajó létesítéséről van szó, amelyeket 50 centiméteres ágyukkal akarnak ellátni. A jelenlegi; árak mellett öt és félmillió fontba kerül egy ilyen hajó. Ezenkívül további hajóópitések válnak szükségessé a régi, többé nem modern hajóik kicserélésére, körülbelül százezer tonna súlyban. Évenkint 15—18 torpedórombolót akarnak építeni o célból. Ugyancsak kicserélik a tengeralattjárókat is 10.000 tonnányi terjedelemben. Azt javasolja továbbá a haditengerészet vezetősége, hogy Anglia szer- ződesadta jogánál fogva ötven kisebb kereskedelmi védelmi hajót építsen. E hajók egyenkint 2000 tonna súlyúak volnának és 15 centiméter kaliberű ágyukkal látnák el őket, Ezenkívül 72 tengeri repülőgép építését kívánja a haditengerészet és a legénység létszámának fölemelését 10.000 emberrel. Azt hiszik, hogy a nagy szabású program első részletét már a legközelebbi költségvetésbe beállítják. —- Három szlovenszkói magyar laptól megvonták a magyarországi postai szállitás jogát. Budapestről jelentik: A hivatalos mai számában a kereskedelmi miniszter rendeletét közli, amellyel a Pozsonyiban megjelenő „Magyar nő „Déli Hírlap'1, valamint a Nyitrán me.gje- ná „Déli Hírlap", 'valamint a Nyitrán megjelenő „Magyar Napló1' című lapok postai szállítás jogát Magyarországra megvonja. % 0Í
