Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)
1933-09-09 / 205. (3315.) szám
Bécs felszabadulása (m) Azokon az ünnepségeken, amelyek e napokban folytak le Becsben annak emlékére, hogy kétszázötven esztendővel ezelőtt az ozmán sereg hódi lé lendülete megtört az egykori császárváros lakosságának bátor ellenállásán és az egyesült keresztény hadak vitézségén, Bécs lakosságán és az osztrák népen kii'vül lélekben részt vesz "az egész keresztény Európa. Mert h.a akkor, 1683-ban Bécs elesik és Szent István tornyán a kereszt helyére a félhold kerül, Ausztriát, Csehországot és Németország szomszédos tartományait minden valószínűség szerint az a sors érte volna utói, amelyet Magyarország legtermékenyebb része másfél évszázadig nyögött és ma sem hevert ki teljesen. Bécs lakosságával és az osztrák néppel e napokban mindenekelőtt a lengyel nemzet ünnepel, amely jogos büszkeséggel gondol vissza arra- hogy hős királyának, Sobieski Jánosnak döntő része volt abban, hogy a kereszténység ügye annyi meghátrálás és oly sok kudarc után végre megsemmisítő győzelmet tudott aratni az Izlám felett. De együtt ünnepel a bécsiekkel és az osztrákokkal a magyar nemzet is. Hiszen a törökök bécsi veresége nélkül Magyarország hódolt területei Isten tudja miikor szabadultak volna föl a szultán uralma alól. Bécs föls zab ad uiása után, még az 1683-as nagy esztendőben szabadult föl Érsekújvár, Párkány és a mai Szlovon- szkö több más végvára is. Három esztendő múlva azután Budán, Bo dogasszony templomának tornyára is fölszökött a kereszt és a török szüntelen vereségek hosszú sorozata után csak akkor lelt nyugtot, amikor a Bánáttal Magyarországnak legtovább bírt területét is kiürítette Szavojai Jenő seregei előtt. Ezért kérünk mi magyarok is részt a bécsiek ünepségeiből. Az a gyűlölet, amely kétszázötven esztendővel ezelőtt annyi jó magyart a törökkel szemben eltöltött, ma régen elszállott. Még csak a nyoma sem maradt még bennünk, hiszen a magyarság az elmúlt évtized folyamán egyre fokozódó barátsággal és szeretettel fordult a rokon török nemzet felé, amely védelmébe fogadta a hazájából menekülő Kossuth Lajost és bujdosó társait, amely Bosznia-Hercegovina megszállásának előestéjén is a legnagyobb rokonszenvre talált nálunk és amelynek fiai a világháború aátt együtt küzdöttek a magyar katonákkal. Ez azonban nem akadályozhat meg bennünket abban, hogy mi is örömmel emlékezzünk vissza arra a napra, amely Magyarországnak a török iga alól való fölszabadulásának kezdetét jelentette. A legnagyobb történelmi mégvilágitások fényében ma már tisztán látjuk hogy az nemcsak politikai, hanem gazdasági felszabadulás is volt. Az, hogy az Alföld pusztává lett, hogy a középkori falusi gazdaság rendszerét a tanyai gazdaság váltotta fel és hogy ezek miiatt az okok miatt a magyar települési terület ma is még elhanyagolt, azt csaknem kizáróan a százötven esztendeig tartó török uralomnak köszönhetjük. Még csak elképzelni is rossz, hogy mivé lett volna Magyarország, ha Bécsnél nem törik meg a török átka. Magyarország akkor a legjobb esetben balkáni színvonalon állana. Ezért a magyar nemzet is hálával tartozik azoknak, akik a félhold nyugatratöré&ét megakadályozták és megvalósították Zrínyi Miklós, a költő nagy álmát. De igazságtalanság volna elitélni azokat a magyarokat, akik Bécs ostromának idején nem a fölszabadító keresztény seregben, hanem a félhold árnyékában vitézkedtek Thököly Imre, a késmárki gróf vezérlete alatt. Mert a királyinak megmaradt MagyarorszáA Szent István-templom 500 éves és a török kiűzés 250 éves jubileuma Nagy ünnepségek között folyik Bécsben a német katolikusok kongresszusa Mikfas elnök cikke az oszirálság küldetéséről — Százhúszezer vendég A nemzeti szocialisták rendbontó kísérletei Bécs, szeptember 8. A bécsi Szent István templom fölépítésének ötszázéves és Becsnek a töröktől .való felszabadítása kétszáz- ötvenéves jubileuma alkalmait adott a német katolikusokinak arra, hogy szeptember 7 és 12 között általános nagy katolikus kongresz- szust tartsanak az osztrák fővárosban. A német katolikus kongresszust 80 év óta most tart jók meg először Bécsiben, mert az 1912. évi bécsi eucharisztikus kongresszus nem kizárólag a német katolikusok ünnepe volt. Eddig körülbelül negyvenezer katolikus érkezett Becsbe és a kongresszus rendezősége még 80.000-et vár. Óráról órára érkeznek a különvonatok az osztrák fővárosba és hozzák a hívőket, akiket a legnagyobb rendben elszállásolnak a város egyes részein- La Fontaine biboros, a pápai legátus, pénteken érkezett Becsbe. Rajta kivüil öt bíboros, haris; inch ár om érsek és püspök vesz részt a kongresszuson. A németországi katolikusok az ezermárkás határzár következtéiben kénytelenek távolmaradni az ünneptőlCsütörtökön este hét és nyolc óra között Bécs valamennyi templomának harangja megszólált. Ez az egyórás harangozás jelentette a kongresszus megnyitását. Innitzer hercegérsek ugyanakkor ájtatosságot tartott a Szent István templomban s Bécs többi templomában is megkezdődtek az ünnepségek a mindenütt megtartott Szent Lélek áj- tatosságokkai. A templomok tornyain pápai zászlók lobognak és a legtöbb középület ugyancsak zászlódiszbe öltözött.. Szeptember 12-én Krakóból három sportrepülőgép startol és Bécsbe repül ugyanazon az utón, amelyen Szobieszkj len,gyei király 250 év előtt hadseregével Bécs felé haladt, hogy fölszabadítsa a törököktől ostromlott várost. A lengyel repülőgépek Bnünnben le- szállnak, ahol Szobieszki is pihenőt tartott, majd folytatják útjukat Nikolsburgon, Tull- non és Kahlenbergen át Asperube. Szerda óta az a hir járta Bécsben, hogy Papén német alkaneellár, aki — mint ismeretes — katolikus, Becsbe jön a kongresz- szusra. Természetesen csak mint magánember jöhetett volna, de igy is kellemetlen helyzetibe hozta volna az osztrák hatóságokat. A hirt azonban mind német, mind osztrák részről megcáfolták. A pénteki nap Bécs, szeptember 8. A katolikus kongiresz- szus tegnap esti megnyitása után a pénteki nap, a kongresszus első napja, ugyancsak nagy ünnepélyességgel folyt le. A város minden részén látni a fehér-sárga pápai é* a piros-fehér-piros osztrák zászlókat A lapok — különösen a keresztényszoeialista Reiohspost — a német katolikus kongresszus alkalmával gyönyörű ünnepi számokat adtak ki s az eseményt nemcsak mint vallási, hanem mint politikai és békítő jelentőségű ünnepet méltatják. A legtöbb lap összeköti a Szent István templom félezeréves jubileumát Becsnek a törököktől való fölszabadítása 250 éves jubileumával és megemlíti, hegy 250 év előtt Bécs megmentette a török veszedelem elöl a keresztény nyugatot. In- nifzer bíboros hercegérsek cikket irt a kongresszus jelentőségéről és fejtegetésében vázolta a katolikus németség misszióját kelet és nyugat között. A Reichspost mai ünnepi számában Müklas elnök az 1912. évi bécsi eucharisztikus kongresszusra emlékeztet, amelynek protektora Ferenc József volt. A katolicizmusnak ez a háború előtti legutolsó gon, amelynek zömét a mai Sziövenszkó alkotta, olyan csúnya idők jártak akkor, mint azeőtt is, azután is csak nagyritkán. Egyik legsötétebb korszaka volt ez a magyar történelemnek. Bécsiijhelyen kivégezték Zrínyi Pétert, Frangepán Ferencet és Nádasdy Ferencet, Wesselényi Ferenc nádort csak halála mén tét te meg a bakótól, az ifjú Thököly Imrét, az összeesküvésbe ugyancsak belekeve- rődötl atyja, II. Thököly István halálos ágyáról szöktette meg Árva várából a likavai titkos alaguton át. Az alkotmányt felfüggesztették és helytartót állítottak a megmaradt ország élére. A protestánsok üldözése nálunk eddig ismeretlen kegyetlenséggel megindult és a vértörvényszékeken át gályarabságba hurcolta a hitükhöz híven ragaszkodó magyar, szlovák és német evangélikus és református lelkészeket egyaránt. E szörnyű közviszonyok hatása alatt a bujdosók százai szervezkedtek a Partiumban a Lipót elleni leszámolásra és a császári tábornokok csapatai valósággal kifosztották a városokat és falvakat. Lehet-e ilyen körülmények között csodálkozni azon, hogy a bujdosók és szegénylegények Thököly zászlaja alatt a Bécs ellen vonuló török seregekhez csatlakoztak, megragadva a kínálkozó alkalmat, hogy megszabaduljanak a császártól? Ha a helyes politika az, amely egy ügynek és az azt képviselő egyéneknek sikert hoz úgy nem Thökölyék csináltak helyes politikát, hanem azok, akik Lipóttól vártáik a haza ós önön boldogulását, De ha a nemzeti politika végső célja és értelme a nemzet fönntartása és az ellene törő erők elleni védekezés, akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy az igazi nemzeti politikát mégis csak azok csinálták, akiket a magyarság ma is hőseinek tekint: a Thö- kölyek, a Rákóczink, a Kossuthok és nem a Habsburg-pártiak. Hiszen, amikor Lipót fegyveréi felszabadították Magyarországot, amiért a nemzet lemondott a szabad királyválasztás jogáról, a győzelmes uralkodó legfőbb tanácsosai abban látták föladatukat, hogy koldussá tegyék és azután elnemzetienitsék a magyarságot. Makacs következetességgel folytatták azt a rendszert, amely ellen. Thököly fegyvert fogott, a császári szoldateszka újból ráfeküdt az országra, Eperjesen Farai fa vérpadra hurcolta Sáros legjobb magyarjait, az Erdős Kárpátok alján az Ínség és nyomor minden képzeletet felülmúlt, úgyhogy két évtized sem telt el és II. Rákóczi Ferenc zásziai alatt a „felszabadított" nemzet megint csak fegyvert volt kénytelen fogni létéért és fönnmaradásáért. Manapság az a divat járja a magyar történetírás egy részében, hogy a „nyugati" magyarság egy részének óvatos, alkalmazkodó és megalkuvó magatartását többre értékelik a „keleti" magyarság nyakas, meghajlást és megalkuvást nem ismerő ellenlábasánál. Az a beálitás <sem ritka, hogy- Lipót és utódainak centralizáló törekvései a történelmi fejlődés szempontjából nézve voltaképen a haladást képviselték a magyar nemesség védekezésével szemben. Páiffy Jánost szinte fölébe állítják Rákóczi Ferencnek, Csáky Imre püspököt testvérbátyjának, a kuruegenerálisnak. Akkor, amikor még a török volt ura az ország legnagyobb részének, valóban az előtt a dilemma előtt állottak a magyar nemzet vezérei, hogy Konstantinápolyból vagy Bécsből várják^, az ország egységének helyreállítását, a farkashoz, vagy a medvéhez csat.akozzanak-e. Ámbár Zrínyi Miklós esete, a vasvári béke keserves csalódása és annyi sok más tanulság már akkor is azt mutatta, hogy az osztrák ház nem ismeri a háládatosság erényét és nem méltányolja azt. hogy a magyar vitézek ezrei pusztultak el a végvárakban Bécs és az örökös tartmányojk másfélszázados védelmében. Mert, hogy Bécset csak 1683- ban, be ső szervezetében már kissé megrokkant állapotban vehette ostrom alá a török hadsereg és nem Nagy Szolimán alatt, erejének és hatalmának teljében, azt egyedül a királyi Magyarország különböző nyelvű lakosai szívós kitartásának lehetett köszönni. De amidőn a török farkas kitakarodoít az országból és már csak a német medvével állott szemben a magyarság, a nemzet létét és fennmaradását nem a labancok, nem. az opportunisták, nem az akkori „aktivisták" biztosították, hanem a kurucok, a keménygerin- cüek. Nélkülük talán jobban megtollasodott volna a nép, de hogy öntudatos nemzet maradt-e volna, az nem valószínű. Ha: RADIÓMELLÉKLET (3315) szám * SZÓ Hibát • 1933 szeptember 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- . . , - Szerkesztőség: Prágait. Panskó ullce 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, A SZlOVeTlSZkOl ÓS rUSZlJlSZKOl ellenzéki partöK !U emelet - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt ^/tv;7 * Prága 1L Panská ullce 12. Ili emelet R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOLltlKCLl napilapja Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kt SÜRQÖNYCIM: HIRLRP, PRftHfl
