Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-07 / 203. (3313.) szám

4 1938 apeptemiber 7, eaütftrtafc. Prágai beszélgetés a „zsidó fasizmus” vezérével Szemíöl-szembe Jabotinskyval, a cionista kongresszus legérdekesebb alakjával „Az igazi zsidóság nem ismeri az osztályharcot", mondja a palesztinai barna­ingesek vezére — Á cionista revizionizmus eszközei és céljai Prága, szeptember 6. Gyalog kéül fölmenni a hatodik emeletre, mert a liít nem jár a szállo­dáiban, amelyben Jabotinski, a cionista revi­zionisták vezére lakik. Délután háromra adott találkozót és pontosan betartja a terminust, da­cára annak, hogy e napon reggel kilencig tár­gyalt. Az egyetlen jel, hogy az ágy vetetlen a kicsiny szobában. A kofferek útra készen, Jabotinszki a kongresszus befejezésével eluta­zik a harc színhelyéről, amely számára nem ho­zott, de nem is hozhatott sikert. — Mindenki öntől várta, hogy lendül étet ■visz a kongresszus tanácskozásaiba, — kezdem az interjút egyenesen a dolog közepébe vág­va, — mindenki öntől várta, hogy uj élet kez­dődik a cionista mozgialómban az ön fellépé­sével a kongresszuson. Mi az oka, hogy nem teljesült ez a várakozás? A szikár, szenvedélyes ember arca meg sem mozdul a kényelmetlen kérdésre: — A kongresszuson deífenzivába szorultunk, ami természetes is. Ragaszkodunk a parlamen­táris formákhoz és pártunk csupán 18 százalé­kát képezte a kongresszus plénumának. Ez is nagy eredmény. 97.000. szavazatot kaptunk a kongresszusi választásokon, dacára annak, hogy pártunk Palesztinában nincs kellően beszer­vezve. Nem kis dolog, hogy ezzel a program­mal eddig is látható eredményt értünk el a cionista mozgalomban. Mi önálló és szuverén cionizmust akarunk megteremteni és egyetlen célunk, hegy min­den melléktekinícten kérésziül megír remisük a zsidók független és önálló otthonát Palesz­tinában. ellen sincs kifogásunk, ha angol tisztek áll­nak a milicia élén­— Miképpen képzeli ön a világpetició megszervezését ? A csupa ideg ember, aki láthatóan fe­gyelmezetten győzedelmeskedik temperamen­tumán, igyekszik mozdulatlan maradni, de a kis szállodai asztalra fektetett keze ökölbe szorul és lassan emelkedik: — Az erkölcsi erő mutatásában. Kívánsá­gaink és törekvéseink megértetésében. Pro­pagandát kell űznünk az egész világon sok­kal nagyobb méretekben, mint eddig. Állan­dóan mutatni és értékeltetni kell a világ min­den országában, ahol zsidók élnek, hogy a legégetőbb, legfájdalmasabb kérdés, nem az illető országok, hanem a zsidók számá­ra: a zsidókérdés. Ida azt mondom valakinek, hogy valamely városban kétezer vak ember él, akiken se­gíteni kell, az illető elhiszi és elfelejti. De ha felvonultatom előtte a kétezer vak em­bert, ha élménnyé változtatom benne a léte­zésüket, akkor állandó problémáivá teszem előtte, amiről nem feledkezhetik meg soha. — Szóval: aki többet követel, az többet kap? — Úgy van, mondja Jabotinski és több­ször megismétli: aki többet követel, többet kap. Ez az alapja az egész magánjogi rend­szernek is. Elmondok önnek egy taLmudbeli példát: Két ember megy az uccán és talál egy törülközőt. Mindegyik magának igényli, mindegyik azt mondja, hogy ő találta. Nem tudnak megegyezni, elmennek a bíróhoz A bitó a régi salamoni ítéletet hozza: ketté­vágja a törülközőt és mindegyiknek odaadja a felét. Rendben van. Ha most a két ember 'közül az egyik jóindulatú, a másik pedig rosszindulatú, akkor másképpen alakul a helyzet. A rosszindulatú magának követeli az egész törülközőt, a jóindulatú azt mondja: „Együtt találtuk, tehát legyen a fele az enyém, a fele a tiéd/' Elmennek a bíróhoz, aki azt mondja: „Egyiktek csak a törülköző felét kívánja magának, tehát tulajdonképpen csak a fél törülköző az, amelyet mindegyik r. --íE-rjr ttvt—p ^ rr&aam* Az antikrisztus földién Eulo^ius, párisi orosz meiropoJia az oroszországi Merész cél ez a bizonytalanságban, a széthú­zásban. Azt mondjuk, hogy gyengék vagyunk és a gyengék fegyvereivel kell harcolnunk. Ez igaz. De nem szabad gyengébbnek látszanunk, mint amilyenek tényleg vagyunk, mert az erő mutatása mindig eredményes, különösen nap­jainkban. — Mi az önök pártjának közvetlen program­ja? Mik azok a célok, amiket elsősorban akar­nak megvalósítani? — A jelen helyzetben három feladat áll előt­tünk. Az első: megszervezni a Németország el­leni bojkottot, egységes és központi szervezke­déssel. A második feladat: a világpetició abból 'a célból, hogy Palesztinát valóban zsidó állammá alakítsuk a Jordán mindkét partján. ■A világpetició célja az. hogy minden államot I közvetlenül megnyerjünk cionista törekvéseink-! .nek. hogy minden állam közvetlenül támogasson ben- j minket a zsidó állam kiépítésében, hogy igy ne egyedül a mandatárius hatalomra j •háruljon minden felelősség. A harmadik feladat:! m un kiáss z e r v e z e t ok létesítése P a feszt in ába n azon elvi alapon, hogy az igazi zsidóság nem ismeri az osztályharcot. Uj gyarmatosítást akarunk megkezdeni és azt akarjuk, hogy ezt az uj akciót uj szellem has­sa át: a zsidó testvériség szelleme. A cél nem 'lehet az egyéni boldogulás, az egyéni megél­hetés. az egyéni meggazdagodás, a cél csak egyetlen egy lehet: a zsidó állam felépítése. Eddig is vannak megbízható szervezeteink Pa­lesztinában, pártunk ottani tagjai a cionizmus avant-gardeja. Eddig mindössze 2.500 tagot számlálnak mun­kásszervezeteink. az organizációé munkában ezt a ezer vezetet akarjuk kiépíteni és a Pa­lesztinán kívül folytatott munkánknak is ez az egyetlen közvetlen célja. Megfelelő anyagi alapot akarunk teremteni, hogy az uj kolonizációt a revizionista párt szellemében minél szélesebb alapon teremt- \ hessük meg i és ezáltal elérjük pártunk természetes, nagy­arányú növekedését. — Hogyan képzeli el a palesztinai zsidók felfegyverzését? — Ebből a kérdésből akarnak ellenfeleim politikai fegyvert kovácsolni ellenem, pedig ez a kívánság egyszerű, jogos és természetes. Nem kívánunk mi hadviselésre alkalmas fegy­veres sereget, mi egyszerűen a belső rend megszilárdítását kívánjuk a magunk erejé­vel. Más országban azt mondanák, hogy a rend­őrségi szolgálat kiépítéséről van szó. Palesz­tinában ki vagyunk téve az arabok bosszú­jának, ki vagyunk téve annak, hogy az ara­bok szenvedett támadása esetén nem kapunk idejében védelmet az ott levő angol katona­ságtól. Az angol hatóságok többször védekez­tek azzal, hogy kicsiny a fegyveres készült­ségük. Mi tehát önként ajánlkozunk, hogy a magunk erejével védjük meg magunkat. Ki­zárólag erről van szó: szabályosan és nyilvánosan kiképzett ön­védelmi miliciát akarnak felállítani, lehetőleg saját tisztjeinek vezetésével, de az valiás-üSdözésrői Paris, szeptember eleje. (Párisi tudósítónktól). Mögöttem a bulvár Iái mája. elhaló melodikus moraj. Előttem a sötét Rue Daru. kétoldalt, égigérő fekete házfalak között ola­josán csillogó aszfaltjával, mint éjjel befagyott patak. A hagymakupolás orosz templom misztiku­mok szírijeként feketéink. Elkerülöm a zárt vas- pántoe templomkaput. Oldalvást apró bejárat sár­gán világitó tömjénszagu szobácskákba vezet. Arányló szláv szent-kopek között szakállas papok, archimandriták 'diakónusok álluak ■ sorfalat sötét egyházi ruhában. — A metropolita ő eminenciája várja szerkesztő urat. Ikonokkal telt. aranyos szentekkel kárpitozott falu irókamrában. fekete bőrfotöjelben a metro­polita Eulogius maga is mintha valami szent ólaj- bafesfcett képmása lenne. Fürtös haja eggyéfolyik a mellére ömlő dús szürke szakállal, arca lágy. vüágosszinii mint általában zárt falak közt élő embereké. Nyílt szeme, halvány széles ajaka jósá­gosak. Remetének vélnéd inkább, semmint- egy­házatyának. Holott- ő metropolitája minden Orosz­országon kiyül élő orosznak, csupán ama. kevés országot véve ki, ahol államvallás az orthodox hit. Maga Tychon, az utolsó cár idejéből maradt patriarcha nevezte ki, röviddel halála előtt. — Mikor megölték az utolsó cárt — mondom, — Tychon lett. az egyház feje, ugyebár? — Azelőtt is az volt, — igazit helyre a főpap. — A cár nem feje volt az egyháznak, nem pápája, mint sokan tévesen vélik, hanem csak protektora. Az egyházfő, a patriarcha Tychon volt. Az ő el­hunyta után Pjetr, kit Szibériába küldtek a bolse­visták. Azóta Szengiusz, ki engem is megerősített volt tisztségemben, amint patriarchává választot­ták. Azóta alig kétszer-háromezor érintkezhettem vele nyíltan levél utján. A bolsevikiek elzárták a levelezésünket is. Az újságok közölték a patriar- chának egy nyilatkozatát, melyben cáfolja az oroszországi vallásüldözést. Hanem ezt a nyilat­kozatot a patriarcha meg nem erősítette soha, e ez magán viseli az apokrifség minden jelét. A patriarcha, mint az egész orosz klérus, a szórón- gatás nehéz napjait éli. A mártirok százezrei... — Milyen állást foglal el az oroszországi klérus a bolsevizmussal szemben? — Az egyedül lehetségesét: a teljes visszavo­nulást minden politikától, minden közéleti szerep­től. Még Tycihon pátriárka parancsolta meg vala­mennyiünknek ezt. Mióta államvallássá emelték az ateizmust. Isten szolgáinak egyedüli támasza a kommunista alkotmány azon pontja lehetett, mely minden hit s lelkiismeret teljes szabadságát biztosítja a Szovjet országaiban. Hanem alkotmá­nyuknak ezt a pontját maguk a bolsevikik sze­gik meg folyton, a marxista álszabadság-rendszer­nek jellemző példaképe. Mikor meghozták, Le­nin azt hitte, hogy ha kivesz kezünkből minden erőt s hatalmat, a nyáj maga fog szétoszlani. De rá kellett eszmélniük, hogy Isten hatalma nem kényszeren alapul, mint az övék; virágzik, gyara­podik az, minden hatalmi eszköz és politikai, gazdasági erő htján is. Akkor a bolsevikik meg­törték a saját alkotmányukat ős hozzáfogtak a hit rendszeres üldözéséhez. Oroszországban, visszatért [ a mártirok kora, mint volt a kereszténység első ! századaiban.-- Mit mondhatnék erről, amit nem tud Ön ma­ga is? Gyökerében támadták meg a 'hitet: nem „szabad" oktatást adtak, mint hirdették, hanem hivatalosan oktatják minden iskolában az állami ateizmust, Gyermekeket vallásra oktatni („az if­júság megrontása", mint mondják), büntetendő cselekményszámba megy. A „Bezbozsnikik", az „istentag-adók" szervezetét az állam szubvencio­nálja és protezsálja minden módon. S minthogy minden propaganda lepattant az Isten vértezeté- «ről, minthogy egyre zsúfoltabbak lettek az ará­nyuktól megrabolt templomok: hozzáláttak a kínzáshoz és a terrorhoz. A kommunizmus első öt esztendejében megöltek 3000 papot, köztük 20 püspököt és ezrével küld­ték börtönbe, Szibériába a klérus megmaradt tagjait. A többi évről már nincsen statisztikánk. Csak azt tudjuk, hogy a hívők tízezrei nyerték el Szovjet- o rósz országban a mártirkoronát. Egy szentéletü érseket élve temettek el. Egy másikat meztelenül kiállítottak télen a hóba és jeges vízzel öntözték, mig szörnyű jégszoborrá nem fagyott mindenki elrettentésére. Más főpa­pokat karóba húztak. Volt, akit ló farkára kö­tötték s úgy vonszolták a köveken. Másokat szakadékokba löktek vagy ragadós vízesésekbe taszították. Rákerült a. sor a szentségekre, az ereklyékre. Profanizáltak, szétszórtak, megsemmisítettek min­dent. ös evangéliumokat sajtpapirosnak, s rnon- straumákat aljas célokra használtak fel. Maguk a templomok sem jártak jobban. Elpusztult a csodás Szimoflow-monasztérium, a művészi Iwerszka-ká- polna... de nem folytatom, mert rövidebb volna felsorolni azt, ami megmaradt, mint azt, amit föl­dig rontottak, kiraboltak, megszentségtelenitettek. A sátán harca Isten ellen — De most, úgy mondják, legújabban enyhül az elnyomás, szűnnek a 'borzalmak, — jegyeztem meg. — Ne kigyje, — felelte a metropolita. — A hit- iildözés hullámzik. Időnként meglankad, mikor azt hiszik, hogy már „legyőzték" Istent, Aztán kitör ujtból, ujult erővel, mikor az istentelenek remé­nyei tévedésnek bizonyultak. A mostani üldözte­tés láthatólag a nevezetes ötévi gazdasági pro­gram integráns részét alkotja. — Része lehet e szörnyűségekben ama ténynek, hogy a bolseviki vezérek között sok a zsidó? — kérdeztem. — Nem. Dehogy is. Nem zsidók ők, hanem az Antikrisztus hiveL Nem az ortodox egyház ellen folyik harcuk, hanem az Isten ellen, ki zsidónak, kereszténynek egyként istene. — Hogy engedheti Isten mind e szörnyűsége­ket? — fakadt ki ajkamon a kérdés. Az ősz főipap összekulcsolta mellén két imádko­zó kezét: — Kiszámíthatatlanok, embernek nem érthetők az Isten utjai — mondotta. — ö nem harcol lát­ható fegyverrel és mégis a Rossz le nem győzheti ,‘őt. Az igazihivő Oroszországot tán azért tett© ki 'magának kíván. A fél törülközőt tehát ketté­vágjuk. A rosszindulatú ember igy megkapja a törülköző háromnegyed részét, a jóindulatú ember megkapja a negyedét. Ez a példa is ■mutatja, hogy milyen irányban kell halad­nia a cionista mozgalomnak. A zsidóságnak nagy ereje van s ez az erő ma úgyszólván kizárólag erkölcsi. De éppen az erkölcsi erő az, amely a zsidóságot meg­tartotta sok ezer éven keresztiül és meg fogja tartani tovább is. Ajz erkölcsi erő az egyetlen, ami nem enyészhetik el soha. Lendület, önuralom, precíz 'kifejezési mód, nagy szónoki képesség, megingathatatlan fa­natizmus: ez árad ki Jabontinskiból a rövid beszélgetés alatt. Megértem, hogy ez az em­ber nem arathatott sikert a kongresszuson, ahol százféle érdek és melléktekintet befo­lyásolta a tanácskozást. Kisérőim, a revizionista párt egyik szloven- szkói kiküldöttje távozóban megkérdezte tő­lem, hogy mik a benyomásaim a beszélgetés után. — Vezéregyéniség. Izig-vérig az. Tehetsé­ges és fegyelmezett. A benyomásom az, hogy a kongresszus egy kicsit kifárasztotta, talán meg is felemlítette. Nem az ő területe a kon­gresszus. De biztos, hogy nagy eredménye­ket fog elérni. Kísérőm elmondta még, hogy Jabotinski orosz zsidó családból származik, teljesen asz- szimilá'lt családból. Jabotinski nem is tudott héberül olvasni gyermekkorában. Egy orosz- országi pogrom után ébredt rá zsidó mivol­tára és fogadta meg, hogy minden munkáját és minden erejét a zsidó nép javára fogja szentelni. Sándor Imre. a megpróbáltatásnak, mert kedveli mindenek fölött és meg kívánja tisztítani. Mert a hit tisztul a kí­nok tüzén. így tisztult meg az őskeresztények hite Nero alatt. Lássa, Oroszországon is, minden üldöztetés ellenére száll, egyre száll égbe az ima. Rejtett falvakban titkon papokat szentelnek s félreeső források vizében kisdedeket keresztelnek. A Semmi hite csatát vészit — Az orosz népben nem halhat ki a hit. Neki a hivés életlényege. Hiszen magát a bolsevizmust is hit. alakjában vette be. Hit az is: a Sátán hite, a Semmi hite. (la religion du néant), de hit. Meg­váltást ígér. És figyelje meg: magát az ateizmust is hitként k-ultiválják. Nem a müveit nyugat cini­kus. szkeptikus hitetlensége ez, hanem valósággal lánggal égő satanizmus. Harcra kelnek az Isten­nel, dacolnak, szebmeszállnak vele, kihívják, fü­lébe harsogják az Istentagad á&ukat. A kommuniz­must egy anti-istennek érzik: démonikusak; de telve vannak hittel. Az orosz, a pár excellence hi­vő nép, ahogy elvesztette Krisztust, az antikrisz­tus karjaiba kellett, hogy essen. Félrevezethették, de a hitét nem vehették el. Ha visszatalál Isten­hez (és kétségtelen, hogy visszatalál), fanatikusabb hivő lesz, mint valaha. — Hogy Oroszországban voltaképpen mi van, nem tudjuk. Nem tudják azok sem, akik frissen érkeznek a szovjetpokolból. Mert az Antikrisztus országában nincs újság, nincs szabad szó, nincs szárnya gondolatnak. Egyik ember nem cud a má­sikról, se egyik falu a másik faluról. — De a lelkek irányát mutatják az emigránsok, ahogy a tengerszem minden tengerektől távol, he­gyek csúcsán mutatja óceánok dagályát és apá­lyát. Négyszázezer orosz emigráns él Franciaor­szágban. Kétmillió a nagyvilágban elszórva. És ezek 'tömegesen térnek Istenhez. Az orosz templo­mok zsúfolva, egy emigránsházban sem hiányzik az ikon. Még a forradalmi szocialisták is sorba járulnak az Ur oltára elé. Nő, tágul, tisztul a hit. És az orosz nép, melynek semmi lelki köze mai vezetőihez, örökre hálás lesz a müveit Nyugat hivő népeinek, akik itt, a száműzetésben lehetővé tették nekünk, hölgy teológiai intézetet, tartsunk fenn, hogy neveljük az ifjú papi nemzedéket, melyre holnap oly nagy szükség lesz odahaza. Az orosz nép örökre hálás lesz azoknak, akik meg­szabadítják őket mai uraiktól: az Antikrisztus prédikátoraitól... Benedek Károly. Társ ad a lm Élet # Cserkésznap Rimaszombatban. Szeptember tizedikén, vasárnap nagyszabású cserkésznapot rendeznek a rimaszombati magyar é6 szlovák cser­készcsapatok, Az egész napos program délelőtt istentlszteleittel veszi kezdetét, amely után a csa­patok az ipar társulat székháza előtt gyülekeznek és felvonulnak a város főútvonalain. Délután két órakor testületileg vonulnak ki a cserkészcsapa­tok a vásártérre, ahol a program délutáni része fog lefolyni három órai kezdettel, éspedig: 1. Gya­loglóverseny startja, 2. Kis cserkész bemutató, 3. A loglóverseny startja, 2. Kis cserkész bemutató, 3. seny, 5. Gyaloglóverseny döntője, 6. Versenysá- tonverés. A délutáni program félhafcig tart, nyolc órakor tábortűz lesz magyar-szlovák műsorral. A cserkéeznap rendezésének munkáját Bérezv László kerületi cserkész titkár irányítja s az ünnepélyen a kerületen kívül az országos szövetség de képvi­selted magát

Next

/
Thumbnails
Contents