Prágai Magyar Hirlap, 1933. szeptember (12. évfolyam, 198-211 / 3308-3321. szám)

1933-09-16 / 211. (3321.) szám

4 <BR«an-MAjS^CTiaacr „A színeseké a jövö” Beszélgetés Claude Farrére-rel Lelepíeziék az esztergomi Szobieszky-emtéh- miivet Budapest, szeptember 15. Tegnap éjijei érkeztek meg Budapestre a Bá th ori-ümiepségekre bejelen- tett lengyel vendégek Polcbinflzky ayugahruisott földmüveléeügyi miniszter. Matuserezky ée Ketr- íteszky meghatalmazott mindez terek reietéeével A lengyel vendégeket x szobi határ állom ásón, majd Budapesten a nyugati pályaudvaron az ud­vari váróteremben lelkes ünnepségekkel fogadták. A kormány nevében Káiiay földművelésügyi mi­niszter üdvözölte a lengyeleket. Az üdvözlésre a vendégek nevében Po'löhinezky válaszolt. Rámu­tatott arra, hogy a történelemben páratlan as a tény, hogy a két szomszédos állam ezer éven keresztül a szom­szédos jóviszony során egyetlen egyszer sem került ellentétbe. Ma is azért jöttünk. — mondotta, — hogy áldoz zunk egy nagy magyar ember, Báthory emléké­nek, áld mintegy megszentelte a két nemzet közti kapcsolatokat. A lengyel vendégek fogadtatására egybegyült tömeg lelkesen megéljenezte a szóno­kot, utána Huszár Aladár főpolgármester intézett, meleg szavakat a lengyel vendégekhez. — A lengjél és magyar nemzetet — mondotta többek között, — vérségi kapcsolatok, de !a közös történelmi múlt során kialakult baráti érzések te­szik testvémemzetté, Esztergom, szeptember 15. Ma délben leplezték le fényes ünnepségek keretében az esztergomi Szóbieszkí-emlékművet Esztergom visszavételének ISO éves évfordulója alkalmából. Az ünnepségen dr. Serédí Jusztimán bíbor os-hercegprimás, bíbo­ros Hlond lengyel hercegprímás. Lázár Andor igazságügyiminiszter és a Magyarországon időző lengyel vendégek, valamint nagyszámú előkelő közönség vett részt. Az ünnepi beszédet a magyar-lengyel egyesület névéiben dr. Bar teli János tartotta, majd a kor­mány nevében Lázár Andor igazé ágügy mini* z tér j beszélt. Lázár miniszter beszédében hangsúlyozta, hogy I a lengyel nemzet útja a magyar nemzet útja j mellett vezet és valahányszor a két nemzet a történelem utján találkozott, sohasem támadt egymásra, hanem mindig egymásnak nyújtotta kezét, mert elismerte a nagy történelmi igazságot, hogy a másik erősítése a saját erősítését jelenti. Lázár Lgazságügyminiezter után Matuaevszky. meghatalmazott miniszter, volt budapesti lengyel követ beszélt. Lelkes beszédét azzal fejezte be, hogy a- valódi barátságra Lengyelország hasonló barátsággal felel, amelyről biztosítja magyar test véreit a lengyel delegáció nevében. Az ünnepséget az emlékmű megkoszorúzása fejezte be, majd utána az ünnepség résztvevői a hercegprímásnál ebéden vettek részt. Párie, szeptember. Claude Farréret — akinek mindem fényképe merész alajtoarna arcéit mutat, szúr okfekete ezakállal — a valósághoz híven két színnel kellene festeni, de ez a két szín nem barna és fekete, hanem piros és fehér: rózsapiroe, kövér- kés, vidám ée jóságos arc, sűrű hófehér lapát- szakálO. így ránézve, nem látom meg a teremtő zsenialitást, de a világjáró kalandos litteráris utazó aureo Iáját sem. Egy vidám, jóságban és rendíthetetlen lelki egyensúlyban elhízott, cagy- inteiligenciáju öreg ur egy ugyancsak derűt és polgári jólétet lehelő elegáns uriszobában, aho­vá egy föltűnően csinos, pikánsarcu szotoaleány tessékel be. Amit mond, csupa okosság, csupa nagyon eleven mondás, amelyet nagyon eleven, gömbölyű ed s temperamentumos gesztusok ki­sérnek. Egy bájos otthonban ... Most Marokkóból jött éppen (a bájos otthont még öregségében is csak kivételesen élvezi: tán tengerésztisztkoráiból maradt meg örökös u tazha teámé ága Claude F amire nők). Várja, hogy irodalomról és könyvekről kérdezzem, de engem az érdekel, hogy az ily kivételes ember kivételes helyzetében (egy világ átjáró .litteráris bonvivant agguló bölcsessége milyennek Ítél Embert. Földet és Jövőt? — Mi a legnagyobb tanulság — kérdezem — minden távoli és egzotikus utazásaiból? — Az a szent meggyőződésem a tanulság — mondja —, hogy a fehér faj uralmának meg vannak számlálva a napjai: a színesek a Föld jövendő urai! A fehér faj dekád eme iában van. a színes fajok progresszióban. A ..sárga veszede­lem" közmondásos kitétel, de helyesebb volna „színes veszedelemről" beszélni, mert a fekete, barna, sárga emberek szaporodási koefficiense egyaránt jelentékenyem magasabb, mint a fehé­j reké. Gazdasági, szociális körülmények nem [ adnak erre elegendő magyarázatot: a színesek I még gazdaságilag kedvezőtlenebb helyzetükben | is szaporábbak a fehéreknél és ha kedvezőbb gazdasági helyzetbe jutnak, az újabb lökést ad szaporodásuknak, amelynek mértékét nem csökkenti a halálozási a.rányszá.m. amely sem­mi cselre sem magasabb, mint a fehéreké. Az erősebb szaporodásból következik azután természetszerűleg a színesek inváziója a fehér ember vadászterületeire. Mint a viz a magasabb szintről mindig a mélyebb felé törekiszik, úgy meg van az emberi terjeszkedésnek is a. maga .hajceeveeségi törvénye a. sűrűn lakott terüle­tekről a ritkábban lakott területek felé. Legfel­tűnőbb ez Amerikában. A kínaiak és japánok, akik odahaza roppantul elszaporodtak már, tö­megesen özönlenek át a Csendes óceánon Ame­rikába. Még erősebb természetesen az ázsiai színesek kivándorlási vágya Ausztrália felé,, amelynek roppant területei még teljességgel; la­katlanok. A színes ember magasabb kultúrája — S pusztán a szaporodási koefficiens ura­lomra jogosíthat valamely fajt? — kérdezem. — Hisz számos példáját láttuk a történelem­ben, hogy magasabb kulturképességiüknél fogva számbelileg kicsiny nemzetek, vezérelték az el­maradottak, vagy kulturképtelenek tömegeit. — Csakhogy — felelte mosolyogva s kedve­sen Claude Farrére — a színes faj egyáltalán nem kultuxképtelen! A kínaiakról például azt merném állítani, hogy kultúrában fölülmúlják a fehéreket. Hogy Kína most csupa fejetlenség és véres zűrzavar, az miteem jelent. A kínai történelem szinte periodikusan mutat 30—50 éves interregnnmokat, amelyek alatt a biroda­lom a leghallatlanabb anarchiáiban fuldoklott. De ezek a zavaros korok vajúdási zavarokhoz hasonlók, amelyekből a szervezet frissebben, ujult erővel kerül ki. Utánuk virágzó korok szoktak következni. A sárga fajok roppant kulturhajlamát termé­szetesen össze sem hasonlithatjiuk a sötétek jó­val kisebb kulturképességével. A fekete ember (habár a jazz-t és a Gharleetont, meg1 a jigg-et tőlük vettük át legmagasabb kulturvivmányul) valójában jóval kisebb kul túr képességű, mint a fehér. A négerek szellemileg meglepően korán érettek, de azután nem fejlődnek tovább. Jól megfigyelhető ez az amerikai néger iskolákban. A hatévas néger gyerek olyan fejlett, mint a tízéves fehér: a vegyes elemikben mindig a né­gerek a legjobb tanulók. A középiskolák osztá­lyaiban azonban már nem egészen így áll a do­log. A néger 15—16 éves korától alig fejlődik tovább. Ezért a gondolat-fűzése is mindig egy­szerű marad, a filozófiája, életnézete .primitív, úgyszintén irodalma és művészete is. A nége*- rek azért, ha szaporák is, nem jelentenek vesze­delmet: ők nem tekinthetők a mi utódaink­nak ... Nagy általánosságban mindenesetre az a meggyőződéseim, hogy az ázsiai ember minden tekintetben fölér az európaival. Korrektivunml hozzá kell tennem azonban, hogy ,,ember" alatt, e mondatban egyedül a férfit értem.Nők között a fehér nőnek párja nincs! Vele sem a sárga, sem a barna, sem a fekete össze nem hasonlít­ható, sem nőiesség, sem ravaszság, sem lelki nemesség, ízlés, civilizáció, vagy szexuális von­zóerő szempontjából. (De nem tudom;, hogy a fehér nő ily előryös voltát nem lehetne-e a faj dekadenciáig jelenségei közé sorolni?) í A KÉK GYÉMÁNT REGENY Irta: IFJ. BÓK A Y JÁNOS (24) — No látod! És szerintem neked az a fel­adatod, hogy lehetőleg elősegítsd ezt az al­kalmat. Hogy kelepcét állíts. Beszéld rá a bárót, hogy a tulajdonképpen eljegyzési ün­nep előtt fogadja a barátok és ismerősök gratulációit. Úgy tudom, a gazdagok világá­ban ez szokás. És tegye ezt közzé az újsá­gokban. hogy mindenki tudomást szerezhes­sen rója. Ami pedig a fő, állitsa közszemlé­re az eljegyzési ajándékokat, közöttük per­sze a gyémánt nyakéket is. Az ilyen gratulá­ción sok ember megfordul és rendszerint az ismerősök, barátok tömegébe idegenek is furák ódnak. Az alkalom tehát kiváló: sza­bad belépés a hazba és a híres ékszer sincs páncélkor tünbe zárva, hanem kint fekszik védtelenül egv asztalon. A többi a te dolgod. György tekintete megélénkült — Nem fogod nekem elhinni, Andor — mondta —, de ugyanezen a terven rágódom én is. Igen, magam is azt hiszem ... De lá­tod. ez mégis csak feltevés, még pedig meg­lehetősen bizonytalan. Ée ha tévedtünk? Ha nem jönne el? — - Istenem, akkor sem kockáztatsz sem­mit. Különben is csak azt akartam neked bebizonyitani, hogy még nincs veszve min­den. jöhetnek még fordulatok. Kár kétségbe esni- Remélem, ezt belátod? — Ha te nem volnál — mondta György és hálásan tekintett barátjára. — De a báró, vájjon elfogadj a-e terveinket? Úgy érzem, kissé hitelemet vesztettem előtte- Hátba,-. • — Ne légy kishitű. Meglátod, menni fog minden. Mikor lesz az eljegyzés? Alig fiz nap múlva: február nyolcadi­kén. * Edith szerelte volna „megállítani az időt. De a napok rohantak, szédületes, kérlelhe­tetlen gyorsasággal kergették egymást, mint­ha a végzet hajtaná őket egyetlen, időpont felé: február nyoloadika! S ez a nap is el fog következni, min t ahogy el következett a többi, és akkor ... akkor véglegesen eldől a sorsa, nem lehet többié változtatni rajta. Eddthet egészen megzavarta az éjszakai kaland. Megbolygatta lelki és erkölcsi egyensúlyát. Gondolatai egyetlen kérdés körül forogták, visszatértek oda, ahonnan ki­indultak, óloménllyal nehezedtek agyára, de nem vezettek semmilyen megoldásra- Sze­reti-e vőlegényét, szereti-e, annyira, hogy a felesége legyen? De miért ez a nyugtalan­ság? Mi történt? Egy férfi látta meztelenül, egy idegen, más világból való férfi, egy kö­zönséges betörő, szinte nem is ember, aki­vel sohasem fog többé találkozni- Ez volna? ... Nem, ennek semmi jelentősége nincs. De hát akkor miért nem tud szabadulni a lealá­zó képtől: két izzó. sötét férfiszem siklik vé­gig a bársony meleg simaságával remegő testén ... Igen, ő az egyetlen férfi, aki igy látta, azt látta, a/mit aznap este a tükör mu­tatott, mindent látott, kifürkészte titkait.. • Beszennyezte tekintetével és megrafbolta azt, akinek a felesége lesz. Most már értem a nagymama szavait: egy nőt csak egyetlen férfi láthat meztelenül... Edith felzokogott. De nemcsak a jelenetre gondolt gyakran, hanem magára a férfire is- Soha arcvonások nem. rögződtek meg annyira emlékezetében, minit ezek. S e kemény, erélyes vonások fé­lelmet keltettek benne- Szabadulni akart tő­lük, mindenáron szabadulni! Edith valósággal sanyargatta magát, harc­ba szállt gondolataival, leintette és elnémí­totta őkel:, ha őszinteségükben tulvakmerő- 1 ek voltak. De az éjszaka kifogott rajta, gon­dolataiból álmot varázsolt, nyomasztó ál­mot és az álomra figyelni kell, mint valami varázslatos színdarabra, nem szabad megza­varni az előadást Néha már arra is gondolt, hogy még a hi­vatalos eljegyzés előtt felbontja mátkaságát. De nem volt hozzá bátorsága. Mégis zom orit- sa szegény öreg nagyanyját, felizgassa aty­ját, aki szinte elhalmozza kedves figyelem­mel és jósággal, feldúlja a családi békét és utat nyisson a pletykának, hogy mint az özönvíz rája zúduljon és bepiszkolja szeny- nyes árjával? S a vőlegény, Juhász Géza, az sem érdemelte meg ezt tőle. Nem, ezt nem teheti. Előbb kellett volna, most már késő. A családban is észrevették, hogy Edith megváltozott. Egész napokat töltött szobájá­ban, keveset beszélt, szórakozott volt, majd hirtelen emberek közé kívánkozott, kérte, vigyék társaságba. A mosoly már nem volt arcának természetes kifejezése, erőltetett, mesterkélt lett, elvesztette varázsát, mert visszfénye immár nem tükröződött a sze­mekben. És talán a mosoly eltűnt ragyogása tette, hogy maga az arc is egy árnyalattal halványabb lett. Sárossy báró látta, hogy lá­nya már nem dolgozik a régi lelkesedéssel az eljegyzési ünnep előkészítésén. De nem tulajdoni tett ennek .különösebb fontosságot. Az eljegyzés olyan nagy esemény egy fiatal lány életében, hogy könnyem megbolygathat- ja kedélyvilágát. Az álmok, a várakozás .. mindez az idegekre hat. És igy fogta fel Edith különös viselkedését az egész család e igy fogta fel azt Juhász Géza is. Egyik reggel levelet adott át a szobalány Edithnek, aki még ágyban feküdt. Edith egy utolsót nyújtózott, végigbuzta kezét homlo­kán, mintha az álom ködétől akarna szaba­dulni. Csak akkor nézte meg a levelet, ami­kor a szobalány már kiment. Fehér, egysze­rű boríték, kemény, egyenes betűkkel irt címzés. Ismeretlen írás- Gyorsam feltépte a borítékot és széthajtotta a papírlapot. Egyet­len sor: „Nem tudom elfelejteni. Még. találko­zunk!" 1933 szeptember 16, szombat. Hogy védjük meg magunkat »utódjaink*-tól? — Veszedelem egyáltalán az emberiség szá­mára, ha a színesek uralkodnak a földön? — kérdeztem. — Az emberiség szempontjából aligha: a sár­gák az emberi kultúrát nem veszélyeztetik. Veszedelemnek a sárga területhóditás inkább csak a fehérek faji önzésének szempontjából te­kinthető. Roppant veszedelem azonban minden szempontból, ha a sárgák területhóditása nem békés utón megy végbe, hanem a különböző ezinü fajok élet-halálharcára vezetne. Ezért tar­tom a bolsevikieket a legsúlyosabb vétkezők­nek minden emberi haladás és kultúra ellen, minthogy a fehérek ellen uszítják minden föld­részen a színeseket... De nem kevésbé vészes kísérletezésnek tartom az amerikaiak és auszt­ráliaiak metódusát, akik mindenféle kivételes törvényekkel sújtják a színeseket s mesterséges korlátozásokkal akarják visszanyomni a sárga bevándorlási próbálkozásokat, mert egyre szít­ják a szinesekben a gyűlöletet és vak indulatot a ma még uralkodó, de számban egyre csök­kenő fehérek ellen. Ha már védekezésről akarunk beszélni, én a sárga invázió ellen való védekezés egyetlen célravezető módjának azt tartom, hogy a töme­geik szociális helyzetének javításával emeljük a születési arányszámot, csökkentsük a halálozá­sit, mig a szaporodási koefficiensünk eléri, vagy túlhaladja a színesekét. De ettől se vár­junk csodákat: ha. egy. fajnak letelik az élet­ideje, megöregszik, dekadenciába jut, háttérbe szóiul s végül elvész: akár az egyes ember. A színes fajok, nevezetesen az ázsiaiak problémája komoly dolog. Megoldásáról néze­tem szerint addig szó sem lehet, amíg Távol- Kelet minden népei, nem nyerik el teljes önál­lóságukat és függetlenségüket. A színes vesze­delmet akkor védjük ki legjobban, ha ellensé­geskedés helyett barátságban élünk az ázsiaiak­kal, bízunk bennük, igyekszünk mentalitásukat megérteni és velük megértetni a magunkét... — fejezte be érdekes mondanivalóit a nagy iró. Benedek Károly. — Magára gyújtotta lakását a raukfiiredi ker­tész. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Megdöbbentő öngyilkosság történt ma hajnalban a közeli Rankfüreden. Jurza Ferenc 73 éves aggle­gény, — aki az állami fürdők kertésze volt, de már dolgozni nem tudott, — követett el tragikus módon öngyilkosságot. Az elmúlt északa Jurza még hajnali három óráig beszélgetett a fürdő egyik vendégével. Alig egy fel órával ezután, hogy a vendég eltávozol, Juírza lakásából lángnyelvek, törtek elő. Tűzoltók, csendőrök és vendégek kö­zös erővel oltani kezdjék a lángban álló lakóházat, de az már nem tudták megmenteni. A ház telje­sem leégett. Akkor találták meg szénné égve, felakasztva Jurza Ferencet. A vizsgálat megálla­pította, hogy Jurza petróleummal leöntötte búto­rait, s azután meggyujtotta. Hogy tettét miért követte el, nem tudják, de Jurzán az utóbbi idő­ben életimtság jelei mutatkoztak. Edith csaknem felsikitofct. Mintha villám- ütés érte volna, hirtelen felegyenesedett és kiugrott az ágyból. Félelem fogta el, segát- séigért szeretett volna kiáltani, az az érzése volt, mintha valamilyen végzetes veszély fe­nyegetné, mintha üldöznék és menekülni© kellene. — ő irta... ő... — suttogta egész testé­ben reszketve. — Az arcátlan! Még inni mer! És egy idő múlva, mikor már kissé lecsil­lapult, ahogy tekintete újból a levélre esett, csendesebben tette hozzá: — Saját kezűleg irta! S e mondat hirtelen más irányt adott gon­dolatainak. Mit is beszélt apa az ellopott csekkről? Ez volt az egyetlen bűnjel, mert rajta volt a kézírása. És ellopta, nehogy árulója lehessen. De hát akkor? . • • Miért ad most a kezünkbe egy' második bűnjelt, amely vesztét okozhatja? Mert sze •.. nem, nem, erre gondolni is rettenetes! — Igen, mert tudja, hogy nem merem felhasználni ellene. És ha téved? Ha odaadnám a delek - tivnek a levelet: itt van, tessék, ő irta, nyo­mozzák ki, fogják el? Nagyszerű tréfa volna, vájjon mit szólna hozzá? De — igen, a nagy­mama, papa, Géza — és a detektív — Hi­szen nem is egészen bizfos, hogy ő irta — hogy ő maga irta. Nézzük csak! Azt mondták balkezes írás, ez is az, erélyes, álló betűk, úgy mesélték — csakugyan! Tehát bizonyos! De mi célja lehetett a levéllel? Csupán az, hogy megmondja nekem? — Hallatlan vak­merőség! És mit akar ezzel mondani: „Még találkozunk!" Fenyeget? Hozzám akar fér­kőzni? Meg akar támadni ? — Edithet féle­lem fogta el — Nem akarok vele találkozni — kiáltot­ta hangosan. — Nem akarok ... Nem! Soha többét Majd erőt. vett. magán és higgadtan, szigo­rúan igyekezett gondolkozni. Kötelességem, hogy azonnal megmutassam a levelet. Elő keli! segítenem., hogy elnyerje büntetését az. aki mewrabolt minket és — megszégyení­tett

Next

/
Thumbnails
Contents