Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-09 / 179. (3289.) szám

^RXGAlA\\GtARHlRLAR 1933 augusztus 9, szerda. Prága, augusztus S. A Národni Ot>vnbüzeni „Seton Watton, a területi revízió ellen11 címen az alábbiakat közli: ’ — A The Slavonic Rewiew folyóirat közzé­tette Seeton Wateon cikkét a revíziónak a ezláveágöit érdeklő kérdéséről. A cikk elmondja, hogy a revízió kérdése az utóbbi évben mind­inkább előtérbe nyomul a nemzetközi politiká­ban. A békeszerződések gazdasági részének ösz- szeomlása révén killönhöző körökben mindin­kább erősödött az a nézet, hogy Európa 1918— 19-es területi átszervezése ugyancsak tökélet­len és drasztikus revíziót igényel. Ezt a néze­tet vallja Középeurópában számos propagan­dista s gyakran úgy adják elő az angol és ame­rikai újságírók, minit absztrakt javaslatot. A kérdést azonban nem tekintették fontos nemzet­közi problémának mindaddig, amig Mussolini meg nem tette a négyhatalom paktumának leg­főbb problémájává é6 úgy látszott rövid időre MacDonald is hajlamos volt erre a tervre. A kisantant és Lengyelország éles tiltakozására, nemkülönben a középeurópai helyzet gyors megváltozása folytán, amit Németországban Hitlerék ural ómra jutása váltott ki, a négyes paktumnak jóval ártatlanabb formát adtak. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a revizió kérdé­sét félretették volna, hanem csak annyit, hogy megakadályozták a revízió megvalósítását a népszövetség szervezetének megkerülésével. Hiba volna, ha azok, akik a revíziót hibának tekintik, strucctaktikát vennének föl és a kér­dést e gye zeremindenik orra elintézettnek minő­sítenék. Ellenkezőleg, álláspontjukat minden érvvel és ténnyel védeniük kell s különösen most volna joguk kívánni ellenfeleiktől azt, hogy azok világosan precizirozzák követelé­seiket. — A cikkíró a továbbiakban a szláveág há- boruelőtti területi megosztásáról ir s megálla­pítja, hogy a békeszerződések révén kaptak a szláv nemzetek lehetőséget arra, hogy 6aját államaikban szabadon [fejlődhessenek. Az uj helyzetben a revizionisták agitáció ja tiltakozást jelent az uj rend ellen s a háború előtti status quot kivánja vissza. A cikfciró a revizionista követeléseket hat csoportra osztja. Ezek: 1. Ausztria, 2. az olasz határok, 3. a német-len­gyel határ, 4. Lengyelország keleti határa, 5. Magyarország határai, 6. balkáni határok. — Ausztria kérdésében a cikkíró annak a nézetének ad kifejezést, hogy nemzetiségi szem­pontból nincsen érv az AnscMuss ellen s itt csak gazdasági és politikai kifogásokat lehet ellene emelni. Az olasz határra vonatkozólag kinyilvánítja, hogy ez az egyetlen határ Euró­pában, amelyet össze lehetne egyeztetni a nem­zetiségi határral. Északon 349.Ó00 jugoszláv és 199 ezer német lakik, akiket nem lett volna szabad Olaszországhoz csatolni s akiket Olasz­ország minden lehető brutális eszközzel elnem­zetlenit. A revizió fökövetelője Mussolini lenne az első, aki stratégiai okokból itt a revizió el­len foglalna állást. A német-lengyel határról Seeton Watson azt mondja, hogy a legyeteknek joguk van a tengerhez való útihoz azon a len­gyel területen, melyet Németország csak Len- gyelo-rezág felosztása alkalmával kapott. Danzig kérdésében lehetséges megnyugvást teremteni a mai rend mellett a népszövetség felügyelete alatt. Szilézia kérdésére vonatkozólag azt mond­ja, hogy a lakosság vegyes nemzetiségű s ha Nómetomzágnak meg kellene kapnia a korri­dort, akkor Posent it= oda kellene csatolni, de a németeknek a lengyel területre való igényük a történelem legnagyobb büntevésén alapszik. A lengyel-orosz határ kérdésében a cikk szer­zője szemrehányást tesz Lengyelországnak, hogy nem teljesiti az ukránok autonómiájára vonatkozólag adott ígéretét. Végül rátér a ma­gyar határok kérdésére. Magyaiország a határ­kérdésben vitában áll valamennyi szomszédjá­val: Ausztriával, Csehszlovákiával, Romániával Berlin, augusztus 8. A nemzeti szocialista párt porosz sajtóirodája ma közli a párt ve­zéréinek rendelkezését az egyes kilengések megakadályozására. A rendelet hivatkozik arra, hogy a vezér Frick birodalmi belügy­miniszterhez intézett átiratában már elren­delte, hogy a joigtalag beavatkozásoknak a gazdasági életbe meg kell szűnniük, ugyan­csak réget kell vetni a* egyesek ellen indított jogtalan eljárásoknak is, semmi szán alatt sincs feljogositva a párt, helyesebben an­nak alcsoportjai, hogy jogtalanul kormány­intézkedéseket hajtson végre. A párt vezetőség a jövőben erélyesen fog fel­lépni minden pártvétséggel szemben. Min­den beosztásnak megvan a szorosan körül­határolt hatásköre és a párttagoknak ezen a hatáskörön beliül kell mozogni ok. Berlin, augusztus 8. A hivatalos nemzeti szocialista sajtóiroda jelenti, hogy Göring, miután a segéd rendőrség hivatá­sát már betöltötte, augusztus 15-iki hatály- lyal feloszlatja a segédrendŐrcsapatoka/t I és Jugoszláviával. Az osztrák oldalon revíziót csak Ausztria javára tehetne végrehajtani. A Szlovenszkó és Magyarország közötti határt Sztovenszkónak azon igénye döntötte el, hogy Szlovéfnszkó kijuthasson a Duna partjára, to- tábbá annak lehetetilensége, hogy nyugatról ke­let felé nem lehetséges más kommunikáció, mint a tnai viszonyok mellett. Pozsonyban ma több német van, mint magyar e csehszlovák pedig több van, mint a magyarok és németek együtt­véve. A Csallóköz ugyan túlnyomóan magyar, de gazdasági érdekei a Duna északi részévei! vannak összekapcsolva. Hogyha a gazdasági érdekeket ignorálni lehetne, akkor kétszáz-há­romszáz ezer magyart lehetne visszaadni a ma­gyaroknak Szlovéniákéból és Ruszinszkóból. A magyar kisebbség kétharmada azonban Cseh­szlovákiában volna kénytelen maradni. Ami a romániai magyar kisebbséget illeti, itt a nehéz­ség abban van, hogy a magyarok legnagyobb része az erdélyi román tengerben elszigetelten él. A Magyarországgal viáló egyesítésükhöz egész Erdélyt kellene visszacsatolni hárommillió románnal egyetemiben. A jugoszláv oldalon Ma* gyár országnak mintegy 200.000 magyart lehet­ne visszaadni, emellett azonban 100.000 jugo- szlávot keltene feláldozni. A Balkánon általá­nos a határvita. Jugoszlávia és Bulgária, Jugo­szlávia és Románia, Jugoszlávia és Albánia között, továbbá Albánia és Görögország. Albá­Berlin, augusztus 8. A titkos rendőrség uta­sítására letartóztatták és gyüjtőtáborba szál­lították Alfréd Braunt, Magmis igazgatót és Giese- ke volt miniszteri tanácsost, akik a rádió- panamába voltak belekeverve. A letartóztatottak között van Fleedh inten­dáns is. A négy letartóztatottat az oranien- burgi gyű j tőtáborba szállították. Knöpfke volt igazgatót tegnap Oberhoflban letartóztat­ták és Berlinibe szállították. Knöpfke a Ber­linbe való szállítás közben idegős.5zeroppa- nást szenvedett, úgy hogy a vasútról egyene­sen a kórházba kellett szállítani. A volt rádjiókormánybiiztos, dr. Bredow államtitkár a rádió vezetőinek letartóztatásáról szóló bir hallatára , táviratot intézett a propagandaminiszter- hét, amelyben kijelenti, hogy a rádió ve­zető funkcionáriusaival együttérez és kéri. hogy vele szemben is azt az eljárást alkal­mazzák, amit a letartóztatott és gyűjtőtáborba szálli- I tett vezetőkkel szemben alkalmaznak. nia és Bulgária, Bulgária és Románia, Bulgária és Törökország között. A lakosság itt igen ve­gyes és a jobb viszonyokra való reményt csak a Gént felügyelete alatti kfeeibfeeégvédellem nyújthatja. A szláv Európára kLtvetilen fegye- getés a revízió kérdése. Ez még a török, német, magyar és porosz évszázados uralom örök­sége. Ha egy kérdést közvetlen diszkusszióval napirendre tűznek, ez elmaradbatatlanuil maga után kell hogy vonja az összes többi kérdés napirendre tűzését. Nem képzelhető, hogy bár­mely állam önként lemondjon bármily terület­ről éspedig ellenszolgáltatás nélkül olyan föld­ről, melyen az ő nemzettestvérei laknak. Hogy adhat vissza Jugoszlávia területet Bulgáriának és Magyarországnak Olaszország kezdeménye­zésére, amikor Olaszországban a szláv lakosság­tól megtagadják a legelemibb jogokat? Nem le­hetséges olyan revizizió, amely a határokat a nemzetiségi határok szerint állapíthatná meg. Mindig maradnának kisebbségek. A területi re­viziót olyan államok kívánják, amelyekben diktatúra vau. Várható-e, hogy a diktatúra job­ban fog bánni a kisebbségekkel, mint a liberá­lisabb kormányok? A határok revíziója azt von­ná maga után, hogy számos kisebbség más ál­lam jogara alá kertilue. Ezért a cikkíró elvben a revizió ellen és az alapos kisebbségvédelem mellett foglal állást. Ebért volt birodalmi elnök fiát gyüjtőtáborba szállították Berlin, augusztus 8. A Contl iroda jelentése szerint ma délután a titkos rendőrség utasítá­sára az oranienburgi gyüjtőtáborba szállították Ebért Frigyest, a „Brandenburger Zeitungé volt főszerkesztőjét, Ebért volt köztársasági elnök fiát, vele együtt beszállították a gyüjtőtáborba Künstler Ferenc képviselőt, a szociáldemokrata E árt egyik vezetőjét és Heilmannt, aki éveken ereszt ül a porosz országgyűlésen a szociálde­mokrata párt képviselője volt. Választási küzdelem — tizennégy halottal Louisville, augusztus 8- Megkezdődtek a vá­lasztások Kentucky államban, ami annyit je­lent, hogy napirenden vannaik a véres uccai harcok és verekedések. A mostani választási harcnak 14 halálos és 10 súlyosan sebesült ál­dozata van. Noha a véres verekedés rendes kísérő jelensége itt a választási küzdelemnek, a mostani választások vérengzés dolgában fe- I lette állnak minden eddigi választásnak. Göring feloszlatja a segédrendörséget — A gyüjtőtáborba szállították a rádió volt vezetőit — SZOMBATHY VIKTOR: eo •• #• KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR llillllllílllllillllllílltllllllIHllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllilllllllilllllllllllilllttlIlllllllllHllllllllllllllllílllllIHlllllllllllllllltlIlllllllllllllllltlII^ REGÉNY nem kerültek elő ezek az iratok? Valaki be­csempészte hozzám. — Tagadom, hogy politikai ügyben utaz­nánk, — mondta a bátyja is, — egyszerű für­dővendégek vagyunk és tiltakozunk a gya­Magam fogok legjobban örülni, ha minden a legsimábban elintéződik és még a gyanú ár­nyéka is eltűnik a hölgyről, — mondta a tiszt udvariasan. — Ezt én kerestem magamnak! — mondta Vera keserűen, — igazán, csodáltam is volna, (40) — Gratulálok, a tegnapi éjszaka ezúttal önt dicséri. A pontot azonban majd én bigy- gyesztem a história után ... Még mielőtt feleltem volna, eltűnt a szűk uecaközben. megnyúlt alakját elnyelték az árkádok. Mit bántam én őt most: a mai nap végre meg fogja hozni a magyarázatot, a ki­békülést •.. Még néhányszor huszonnégy óra s ha Vera is úgy akarja, itt hagyjuk az ame­rikaiakat s együtt rohanunk haza Pest felé, vagy akár Svájcba, olyan mindegy most már... Kora délelőtt volt, amikor ismét megjelen­tem a Margherita penzióban. Az ajtó előtt két egyenruhás rendőr állt. talán a tegnap esti nyomozást folytatják? Rohantam fel a lépcsőn, hogy annál hamarább találjam Ve­rát, ám a kanyarodónál elém áll egy másik egyenruha, tisztelettel félretol. A penzió öreg szolgája szótlanul dermed az ajtó felé és a tisztes osztrák hölgy is csak sóhajtozni tudott. Vera kipirultan áll az ajtóban. Benn, a szobában ismét csak egyenruhások, akik lá­zas buzgalommal túrják föl a szekrényt, ürí­tik ki a bőröndöket, keresnek-kutatnak a szo­bában. — Mi történik itt? — kérdezem. Vera végigsimit a homlokán s közelebb jön — Képzelje! Valaki feljelentett, hogy kom­munista agitátornő vagyok! A rendőrség ház­kutatást tart- De, ami a leghihetetlenebb, — és itt kiáltozni kezdett Vera, elhagyta a nyu­galma, már sár is — ami a legborzasztóbb, képzelje, találtak is a szekrényemben röpira- tokat... Értse meg, teljesen ártatlan vagyok s magam tudom legkevésbé megmagyarázni, hogyan kerültek ezek ide! Vera bátyja tehetetlenül állt a felforgatott fiókok mellett. — Megfoghatatlan, — mondta, — ezt va­laki készakarva csinálta! — Doktor Müller! — kiáltottam el magam, —■ annak a keze van benne a feljelentésben. A tiszt röviden és szűkszavúan adott fel­világosítást s láthatólag azon volt, hogy mi­nél csendesebben végezzen, feltűnés nélkül. — Telefonon érkezett a följelentés, ma reggel — mondta kelletlenül valaki figyel­meztetett, hogy egy hölgy tartózkodik a szál­lóban, aki a f áss ló ellensége és kommunista röpiratokkal jött. Nekünk kötelességünk ezt kivizsgálni. Amint látja, valóban találtunk is röpiratokat. Egy marék olasz- és németnyelvű írást tett el a táskájába s vett fel róluk jegyzőkönyvet. Ami legjobban mérgesítette, az a tiroli irre­denta feketeszegélyee hirdetménye volt, ami­lyet Innsbruckban szoktak osztogatni az uta­soknak. — Tagadom! — kiáltotta Vera, — taga­dom, hogy részem lenne ezekben. Valaki be­csempészte hozzám reggel, amig az üzleteket jártam. Rám emelte könnyes szemét: — Magának akartam venni valami békítő ajándékot, meráni emléket, Gyuri! — Nincsen semmi baj, — mondtam —, majd kiderül az igazság •.. A házkutatás megtörtént, Verát őrizet alá vették, vele ment a bátyja is, valamint a ki­hallgatáshoz tanúnak a jajongó osztrák nő és a háziszolga, valamint én. Három autót meg­töltött a nagy processzus. A rendőrségen azon­nal hozzáfogtak a kihallgatáshoz. — Semmit sem tudok! — mondta Vera, — a röpiratokat és sohasem láttáim. Hivatkozom azokra, akik a tegnap esti tolvajlás után ná­lam voltaik a helyszíni szemlén- Ajkkor máért nusitás ellen ... A háziszolga előadta a tegnap éjjel történ­teket, még arra emlékezett, hogy Vera már korán reggel elment a penzióból. Többre nem emlékszik. A háziasszony vallomása azonban már sokkal fontosabb volt: kilenc órakor látta Verát távozni, egy negyedóra múlva magas, pápaszemes férfi kereste Ve­rát 8 várakozott rá a hallban. A háziasszony­nak dolga volt s csak annyit kiáltott az isme­retlennek, hogy Vera nemsokára jönni fog. Az idegen egyedül maradt s tíz percig senki sem járt, sem a lépcsőn, sem a hallban. Ha valóban ez az idegen csempészte a röpirato­kat. és a nyomtatványokat Vera szobájába, akkor tiz perc éppen elegendő volt számára, hogy felosonjon. Könnyű dolga volt, mert ta­karítási időben a szobák nincsenek csukva. Mire a tulajdonosnő ismét megfordult a hall­ban, — pontosan féltiz volt —, az idegen már eltűnt. — Csak ez lehetett! — toppantott a lábá­val Vera, aki ismét visszanyerte bámulatos önuralmát — s az egésznek én vagyok az oka, az én fantáziám és regényességem! Ezt az utóbbi mondatét nem értettem, kér- dőleg néztem Verára. — Igazán ideje lesz mindent elmondanom magának, Gyuri! — nfondta. — Félek, hogy tulkéső lesz és fölöslegesen bajba Jutottam. — Majd mindent rendezünk, — simogattam meg a szememmel, — nekem osaik annyi a mondanivalóm, hogy a tegnap esti tolvaj bosszújának tartom ezt az egész Játékot, — Ki fogjuk hallgatni őt is a cinkosa felől! — helyeselte a rendőrtiszt. — ó, az sokkal körmönfontabb, mintsem eláruljon valamit. Hanem, ha a veronai rend­őrséget megkérnék, hogy Ardini táskájában tartsanak egy kis kutatást, nem hinném, hogy ne találnának érdekes dolgokat. — Ez az értesítés néhány óra múlva meg­érkezik! Mig a helyzet tisztázódik, kénytelen leszek a hölgyét és a bátyját őrizet aűá venni. ha mindent simán megúszom. Ebben a pillanatban megszólalt a telefon. A tiszt a füléhez kapta a kagylót s arcán ész­revehető volt az egyre fokozódó csodálkozás. Papirt vett elő és jegyezni kezdett. Mikor le­tette a kagylót, hozzánk fordult: — Szép kis história! — kiáltott föl —, a dolog egyré jobban bonyolódik. Isfoí* a reg­geli feljelentő telefonált. Hallgassák meg: „Amennyiben bebizonyosodott, hogy Nagy Vera államellenes röpiratokat terjeszt, úgy hozzáfűzhetem azt, hogy egyszersmind nem­zetközi kémnő is, ő volt a tettese a siófoki dollárlopásnak, amely csak ürügy volt arra, hogy egy délamerikai iratot megszerezzen. Kérdezzék meg táviratilag a budapesti rend­őrséget, hogy a feljelentést nem vonták-e még vissza. Ha nem vonták vissza, akkor az ello­pott okmány is megtalálható lesz Nagy Vera holmiját között. Az irat nem adható ki, csak igazolt tulajdonosának, akinek tartózkodási helye most ismeretlen!" — Ez a doktor Müller kezet — kiáltottam izgatottan, — honnan telefonált? — Bolzanóból... — Semmiféle irat nincs nálam, — kiáltotta Vera kétségbeesetten —, az egész csak ha­zugság. Nem is voltak nálam a délamerikai iratok. önuralma elhagyta, leborult a szék támlá­jára és zokogni kezdett. — Micsoda játék folyik itten? — emelte fel a tiszt is a hangját. Most előálltam én. Meg kell mentenem Verát, inkább én szenvedjek, mint ő. Néhány órás vallatást megér Vera nekem. — A telefonons feljelentőnek csak részben van igaza, — mondtam feltűnően nyugodt hangon —> való igazság az, hogy fontos álla­mi okmányokat eltulajdonítottak a magyaror­szági Siófokon, dollárok nélkül. Ezekét az iratokat azonban nem Nagy Veránál lehet megtalálni, mert a tettes én voltam. (Folytatjuk,) 2 Scotus Viator a revízió kérdéséről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents