Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-08 / 178. (3288.) szám
TI^<M/V^G^ARHIRLAI» 1933 augusztus 8, kedd. állapotban találtai rá másnap a határaién ti parasztok. Ez az ember, hogy bosszút álljon támadóin, néhány társával behatolt a francia Sa.ar- vidékre, ott fenyegetésekkel „rábírtak” három embert, akikben a titokzatos éjszakai támadókat sejtették, hogy jöjjenek át velük a határon és átadták őket a német csendőrségnek. A francia kormány azonnal demarsot intézett a német kormányhoz és követelte a három elhurcolt francia állampolgár azonnali szaba- donbocsátását. Ma végre eredménye volt a francia demarsnak, a német kormány utasította az illetékes hatóságokat, hogy a három elhurcolt franciát azonnal bocsássák szabadon. Egyben a német kormány hivatalos sajtóirodája utján nyilatkozatot tett, amelyben súlyosan elítéli az ilyen incidenseket, akár személyi, akár pártpolitikai okokból támadjanak is. Ismét fellángol a hindu szabadságharc Újból letartóztatták Gandhi feleségét és első segítőtársát Munkában az angol bombavetők Elégeti repülőgép Prága, augusztus 7. Hivatalosan jelentik: A prágai repülőtéren ma reggel 9 óra 30 perckor a B 21—26 számú repülőgép közvetlenül a leszállás után elégett. A pilóta sértetlen maradt. A tűz okát kutatják. Véres revotaerfcait a lantssi kiftfiUtöen 9 doStknuíRkásck két pártja kfitflu Nantes, augusztus 7. A napi- és havibéres dokkmunkások közölt a kollektív szerződés kérdésében hosszabb idő óta he-ves harcok dúlnak. A feszül lséig az utolsó napokban nagyobb lett, úgy hogy ma véres összeülközés- ben robbant ki az ellentét a két part között- A napibér hívei közül négyen a kikötő egyik kocsmájában megtámadták a havi- béreseket. A verekedés annyira elfajult, hogy nemsokára szabályos revolveaiiare fejlődött ki a két j párt tagjai között, almit székeikből és asztalokból emelt fedezékek mögül folytattak egymás ellen. A harcnak' a rendőrség közbelépése vetett véget. Számos súlyos sebesültet kellett a kórházba szállítani. Egy kikötőmunkás meghalt. Ahmadabad, augusztus 7. Gandhi feleségét lés az indiai kongresszus másik 15 nőtag- jáit, akik augusztus másodika óta fogságban voltak, ma szabadon bocsátották- Amikor azonban kijeiéin tették, hogy a parancsot, amely szerint egy bizonyos területeit nem szabad eihagyniok, nem respektálják, újból letartóztatták őket. t Madrid, augusztus 7- Asohariar gopali rad- sát, Gandhi első segítőtársát, Trisangerben letartóztatták, amint éppen a kongresszusra tartott, hogy Gandhi uj akcióprogramját ismertesse. Aschariart ha-thavi súlyos fogházra ítélték. Sírnia, augusztus 7. Kotkajt, Északnyugat- India határvárosát, angol bombavetők úgyszólván a porig elpusztították. A lakosság már jóelőre kiürítette a várost, úgy hogy a pusztításnak nem volt egyetlen áldozata sem. Passzív forradalom Kubában Havanna au éiiüa-ái kistíbé* - Sí fővárost se vasúton. ss telefonon síé® leltet íSSfeí negkiiefiteni - fö kormány elrendelte as ostromállapotot — Festettarcu nőknek tilos a bemenet. Bo- roszlóból jelentik: A nemzeti szocialisták boroszlói körzetének vezetősége a sziléziai napisajtóban tudatja, hogy festettarcu nőknek „tilos a bemenet” bármilyen -előadásra, amelyet a nemzeti szocialista párt rendez. A párt biztosokat jelölt ki. akiknek joguk van közvetlen közelből meggyőződni a női arcok „tisztaságáról”. Havanna, augusztus 7. Maohado elnök ma ■egybehívta a kongresszust, hogy felhatalmazást kérjen az ostromállapot kihirdetésére. A szállítómunkások sztrájkja olyan méreteket öltött, hogy a főváros élelmiszerkészletei teljesen kifogytak s chs'gíon'acla oin veszélye fenyeget. A helyzet fenyegetőbb lett azáltal, hogy a vasutasok is csatlakoztak a sztrájkhoz. A klubok és vendéglők becsuktak, mert úgysem tudnak élelmet kiszolgálni. Havanna az éhség -és forradalom küszöbén áll. Havanna, augusztus 7. A Reuter-iroda legújabb jelentése szerint a főváros teljesen el van vágva az ország többi részétől. A kormány ellen indított úgynevezett „pasz- sziv forradalom” veszedelmes méreteket öltött. Harminckilométeres körzetben Havanna körül nem közlekednek a vasutak. ill!lllilllllilíll!íllll!llllllllllliill!ili1llM (39) — Igazán nem én vagyok az oka, hogy ez igy történt. Higyje el, másképpen gondoltam... És egy intéssel a Vera kísérője felé mutattam. Vera erre megint csak nem felelt. Mosolygott és a társasághoz lépett, amelyik már türelmetlenül várta, mikor végezünk a hosszú beszélgetéssel. A rendőr udvariasan szalutált: — Talán egy kis helyszíni szemlét.. Vera helyeselte. Felmentünk a lépcsőn és benyitottunk Vera szobájába. Nyaraló vendég szállodai szobája: bőröndök, (milyen ismerős előttem), egy eldobott könyv, széken pizsama, enyhe parfőmillat, pár szál virág egy vázában. A conte mindent átkutatott, szekrényt, fiókot, bőröndöt-- Szíveskedjék megállapítani, nem vitt-e el masával valamit? Vera nyugodt mozdulatokkal nézte végig holmijait. Végül hozzánk fordult és minden küiönös izgalom nélkül szólt: — Semmi egyebet egy gyöngynyaklánenál... A conte a zsebéhez kapott. De már késő volt, az amerikai megragadta a csuklóját és fcelemélyesztette hatalmas ökleit a conte zsebébe. Diadalmasan húzta elő a nyakláncot. A conte nem hagyta el jószokását: mindent ©'emelt, ami a kezéhez ragadt. Iratokat keresett, de nem vetette meg a gyöngynyakláncot -L-m. Számunkra ez szerencse volt, mert igy legalább bizonyítékot szolgáltathattunk a conte ellen, nem védekezhetett. Ha pedig valamit mesél az iratokról, nem fogja elhinni senki, majd azt mondja Vera, hogy mese az égdsz, amit Ardini beszél. A helyzet tiszta volt. A rendőr máris jegyzőkönyvezte az esetet, felírta a tanukat, aztán Összeszijjazta a cone kezét és autóért telefonált. Figyelmeztettem a rendőrt, hogy a conte ellen 'már Abbáziában is felmerült némi gya-, REGÉNY nu s Veronában hagyott podgyászát most már a rendőrség kutassa át. Sikerült olyan halkan intéznünk a szemlét és Ardini letartóztatását, hogy nem ébredt fel senki, csupán a kövér osztrák nő tördelte a kezeit és kért ezerszer bocsánatot, mintha legalábbis ő lett volna az egyik bün-ös. Ardini csak most szólalt meg: — Ez még nem az utolsó szavunk 1 — mondta suttogva, hogy csak én hallhattam — maradt még kártyánk, amit kijátszunk. Pillanatnyilag ön van fölényben ... A két amerikai nagy diadallal kisérte le a kocsihoz a hajdani oontet s vidám hajlongá- sok között csukták magukra az ajtót, mert elkísérték a rendőrt biztonság okáért az őrszobáig. Ahogy én a Yale-egyetem díszét ismertem, az még hágy néhány kék foltot Ardini karján a kaverna melletti fejbevágásért. A hallban csak egy lámpa égett, a szolga takarékosan eloltott minden lángot s az osztrák nő is visszavonult végre nagy sóhajtások között. Retten maradtunk Verával. Ez az a pillanat, amikor az ember úgy tesz, mintha mennie kellene, de nem tud elmozdulni s a szavakat keresi, az ürügyet kutatja, amiknek orvén még maradhatna s húzná az időtVera melegen megfogta a kezemet: — Igazán köszönöm még egyszer, hogy vigyázott rám. Nagyon sajnáltam volna azt a kis emlék láncot is, de most nem ez a fontos mégsem. Most az a fontos, hogy maga ilyen féltő gonddal ügyelt s túl azon, hogy csak egyszerű kis kalandnak vett, komolyan is gondolt velem. — Igen, pedig tudom, hogy hivatottabb önzője is van, mint én voltam. — Föltétlenül! —- mosolygott Vera —, de azt hiszem, még maguk nem ismerik egymást. Ideje, hogy bemutatkozzanak! Kérlek, gyere csak, — szóit most fel a lépcsőn —, egy kedUgyancsak megszakadt a telefon- és táviró- kapcsolat is az ország minden részével. Az ország belsejéből több helyről összeütközésekről érkezik jelentés. Az amerikai követ próbált közvetíteni a felkelők és a kormány közöli. azonban a tárgyalások zsákuocába ju- loíí fik. Súlyos szerencsétlenség a svéd nyári autóversenyen Stockholm, augusztus 7. Az első svéd nyári autóverseny alkalmával súlyos szerencsétlenség történt. Az indulásnál egy s-hajlás- ban hét kocsi rohant egymásba. Lafranz nevű mechanikus azonnal szörnyethalt, három kocsivezető súlyosan megsérült, valamennyi autó jelentékenyen megrongálódott. Az egyik autó kigyulladt és az országút mentén álló házat is felgyújtotta. A ház porig égett éa csak nagy fáradtsággal lehetett kimenteni belőle egy öreg embert. vés őrizom szeretne megismerkedni veled ... — Igazán nem fontos, Vera! — dönnyögtem, — hagyjuk is talán. Megtörtént, elm-ult vége van... — ó nem, barátom! Én is végigviszem már a játékot, ahogy maga akarja. A fiatal férfi megjelent s könnyedén meghajolt. — Fekete György, — mutatott rám Vera s egy pillanatnyi meggondolás után halkabban folytatta, — iró . •. Hóember. Regényt ir ... Finom malicia volt a hangjában. Azzal a másik férfire mutatott: — Nagy Ferenc. De én csak Fickónak hívom. Tudniillik a bátyám ... A bátyja! — Vera, igaz ez? — Maga örök kételkedő! Majd bebizonyosodik, ha nem hiszi. Ki látott már zivatar mögül előmosolyogni hétszinü szivárványt? Ki látta már feltörni sötét hegyek fekete éjjele mögül a ragyogó napot? — Hát nem a férje? Hangosan, boldogan kezdtem nevetni, Vera ijedten azt hitte, rögtön felébresztem a házat. Milyen kedves, barátságos fin lett hirtelen ez a fiatalember, a családi alapon szövetkezett iratsizerzők melléklovagja, a titokzatos utitárs. Egyszerre békésnek, fényesnek láttam ezt az egész világot, kell-e nagyobb öröm, mint ma este? — Én is magukkal tartok! — kiáltottam el magam, amire fönt, valahol az emelet sarkában az osztrák nő dühösen csapta be az ajtót. „ Sokáig ültem szótlanul aztán. Szemembe ittam a leány nézését, haját, mosolyát, ajkát, bokáját, — ezt a régen látott, kedves ismerőst ... — Vera, azt hiszem, vannak az ember életében pillanatok, amikor mindenféle bolondságra képes. Nálam most itt a pillanat. Kérjen bármit, megteszem. Leszek a cinkosuk ebben az átkozott históriában s aztán menjünk el valamerre, ha kell, testőre leszek, ha kell, türelmesen itt ülök a bozeili hídon s bevárom magát... Igen, most egy kicsit mámoros vagyok ... Legyen szabad nekem is boldognak lennem. Hadd dobjam el magamtól ezt a régi életet s fussunk valami más. egyszerűbb világba... Mióta megismertem, Pillanatnyi elmezsvarábsn a vonat alá vetette magát egy kedélybeteg losonci uriasszony Losonc, augusztus 7. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Losonc városának szomorú szenzációja van: Weiner Sándor főmérnök felesége vasárnap este a losonci állomás bejárója előtt a Ruttkáról érkező gyorsvonat elé vetette magát. A vonat keresztülhaladt rajta és darabokra tépte az idősebb uriasszony testét. A szörnyű öngyilkosság híre pillanatok alatt terjedt el a városban, mert a család egyike Losonc legtekintélyesebb családainak és Weiner Sán- dorné a losonci társaság megbecsült tagja volt. Az öngyilkos uriasszonyt férjén kivül két felnőtt fia gyászolja, az idősebbik fiú, aki nős és egy gyermek atyja, ügyvéd Losoncon, a másik most fejezte be jogi tanulmányait és szintén Losoncon telepedik le. Weiner Sándorné régóta kedély- és idegbeteg volt, egy ideig szanatóriumi ápolásban is részesült. A Weiner-család iránt városszerte osztatlan részvét nyilvánul meg. —• A magyar nemzeti néppárt zászlóbontása Szegeden. Budapesti szerkesztős égünk telefonon jelenti: Vasárnap bontotta ki zászlóját Szegeden an uj magyar legitimista pirt, a magyar nemzeti néppárt. A párt programját Grleger Miklós országgyűlési képviselő ismertette. Felszólaltak még Andróeey Karolina grótoő, Sigray Antal gróf és PaiLlaviciní őtgrótf. magát, mintha más sínekre jutott volna az életem vonata s most már látom, hogy az életben is vannak szép regények ... Vera ... meg kell csókolnom a kezét •.. — Nos, ©z egészen szép pecsét erre a rajongásra. Félek, hogy ez csak egy pillanat, ahogy mondja s másnap már eszébe sem jut ez a nagy önfeláldozás, barátom ... — Erre én is csak azt felelhetem, hogy majd meglátja. Nem elég bizonyiték-e már, hogy hetek óta a nyomában vagyok, őrizem, együtt érzek magával s azzal sem törődöm, mennyire morális a miaga cseleket© Alvarez irataival. És, ha úgy vesszük, ebben a tekintetben még mindig nem latok tisztán. De most már igazán mindegy! Szent bolondság, mondjuk, de szép bolondság. És minek itt annyit magyarázni, Vera .. • — Nagyon szépen beszél. Kezdem elfelejteni azt az abbaziai estét s ha én is szólhatok valamit, akkor bevallom, nagyon örülök a jövetelének és már vártam ezt a találkozást. Ültünk egymással szemben s mit tehettünk jobbat, mosolyogtunk hangtalanul. Annyi idő után végre egy kis üde megnyugvás... És ki tudja, mennyi apró bolondságot beszéltem volna össze jókedvemben, ha az álmos szolga ránk nem köhögött volna figyelmeztetőül. Ideje volt bucsuzkodnunk. — A viszontlátásra, holnap. Majd mindent megmagyarázok — nyújtotta a kezét. Holnap... és azután talán holnapután is?... Fekete György, bolond vagy, de egy kissé boldog is, bevallhatod ... 15 Két utitársam egyáltalán nem türelmetlenkedett. Kitünően érezték magukat a bozeni hegyekben, kedvük szerint való nőkkel ismerkedtek meg s igy egyelőre nem követelőztek, hogy a szerződés szerint vigyem tovább őket Tirol távolabbi tájai felé. Vidám napsütésre ébredtem. A hegyek kékes fényben ragyogtak és apró felhősipkáik ragadtak tetejükbe. Úgy éreztem, az uccán mindenki mosolygott, vidámság láthatatlan szalagjai fűztek össze idegent és bennszülöttet. De, mint derült égből villámcsapás, került elém a szálló ajtaja előtt ismét doktor Mttller és kajám hangon szólt: (Folytatjuk.) 2 SZOMBATHY VIKTOR: ©.$ * KÜLÖNÖS OLASZ NYÁR
