Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-06 / 177. (3287.) szám
8 ______________________________________________________ *— ———P"——— .......mm ................................. -mi mmin MMana—— 19 33 augusztus ft rasámaip. MmmmmmsnumBssttwmimammKjmmmm SZEPLÓT májlo.tot es mindenfajta bőrbetegséget azonnal megszüntet a világhírű Földes- féle aradi Margit-créme és szappan Az arcbőr rövid idő múlva szép, f iatal és üde iesz, a ráncok kisimulnak. Mivel a MARGIT- CRÉMET sokan utánozzák saját érdekében csak eredeti védjegyünkkel ter«gasztotl dobozi fogadjon el. Nyitva, vagy kimérve, eredeti MARGIT-CRÉME sehol nem kapható. Főlerakat Csehszlovákia részére: „Sz. ERZSEBET gj/ónyszertár, Brailslava (Pozsony) Duna n. 38 nemesi levél, meg kellene indítani az örökösödés port, sok-sok pénzt kellene összeadnia a nyolc nemzetnek, mertihisz külországban van a Jászság, a családfát kellene kimutatni, egyezkedni kellene az utódoknak s valaki csak előrukkolna az elsőséggel is... Sok baj van a birtokkal. A birtokkal, amely egyelőre szintén nincsen. Aiigba tudná eltartani az a gyönge háromszáz hold azt a sok embert, aki mind örökösnek pályázik. Mészáros néni reménykedve néz rám. Hátha ki tudnánk sütni valamit. Meg sem merem neki mondani, hogy a kunszentmártoni biróság mégcsak a jelenlegi bérlőt sem találja ... Biztosan Zakál, a szemfüles pozsonyi szabó, az ül már a tízezer holdban, de nem árulja el senkinek... Száll... száll a legenda ... Egy-kétböldas magyar kisgazdák álma az ezerhiöldakról... Szombathy Viktor. — A világ második legnagyobb távcsöve. Newyorkból jelentik: Egy newcastlei műszer- gyáros elkészítette a torontói egyetem számára a világ második legnagyobb csillagászati távcsövét. A távcsőhöz használt közel két méter átmérőjű, 30 cm vastag tükör súlya 2 és egynegyed tonna, csiszolásán egy évig dolgoztak, pontossága eléri az ötszázezred hüvelyket. Az óriási távcsövet, amelynek költségei meghaladják az 50.000 font sterlinget, 75 tonna súlyú acélkupolában fogják elhelyezni. Az amerikai szesztilalom felfüsQesztése óta nagy a fellendülés a tokaji borvidéken Amerikai és európai borkereskedők özöntik el a Hegyaljái, ahol csökkenő készletek és emelkedő árak mellett készülődnek az u\ szüreti ünnepségre Tokaj, augusztus 5. Roosevelt amerikai efw nők neve ma egyike a lég nép*. - nek — a tokaji borvidéken, a világhírű Hegyalján. A derék bortermelők, a borpincék tulajdonosai azelőtt nem igen törődtek vele, hogy uj elnököt választottak az Egyesült Államokban, de most annál jobban érdekli őket minden esemény, ami Északamerikában történik. A dollár árfolyama, a trösztök elleni rendszabályok éppen olyan intenziven foglalkoztatják ma őket, mint a Morgan ellen lefolytatott eljárás és általában minden, ami Amerika gazdasági életét befolyásolja. Ezt a nagy érdeklődést pedig az amerikai bor- kereskedők váltották ki, akik az utóbbi időkben valósággal elözönlötfcék a Hegy- alját. Valóságos invázió van Tokajban, Mádon, Szántón és a többi híres szőlőtermő központokban és e vidéken — mondanunk sem kell — nagy lelkesedéssel fogadják az amerikaiakat. A lakosság, amely nehéz gazdasági válságon ment keresztül, valósággal fellélegzik, mert, ha a jelek nem csalnak, elérkezett az idő, amikor a tokaji bor, a királyok itala, vagy helyesebben, az italok királya, újra régi jogaihoz jut és elfoglalja helyét * az amerikai polgárok asztalán. A tokaji bor ára hosszú éveken keresztül állandóan lefelé ment. Kiderül ez abból, hogy Budapesten még ma is 70 fillérért kapható egy liter legkitűnőbb hegyaljai bor. Az amerikai szesztilalom felfüggesztése után az amerikai borkereskedők kiküldték utazóikat és ügynökeiket Európa összes borvidékeire, de legkiváltképpen a nehéz nemes borokat termelő vidékekre, Ezek az ügynökök óriási mennyiségeket vásárolnak össze a legjobb évjáratú borokból. A nagy érdeklődé® természetesen áremelkedést idézett elő a Hegyalján és igy a termelők, akik súlyos főkön, gazdasági válságokon mentek kérész-1 .ül, végre megtalálják számításukat. Tavaly még óriási mennyiségű bort öntöttek ki a hegyaljai bortermelők, hogy ilymódon tartsák az árakat, de az idén már nincs szükség ilyen erőszakos akcióra. Az amerikai vásárlási kedv nem egyedülálló, mert — valószínűleg amerikai megbízásból — igen sok borkereskedő érkezik Svájcból, Hollandiából, sőt Lengyelországból is, akik szintén nagymennyiségű bort vásárolnak össze. Magyarországon is megélénkült az érdeklődés a tokaji bor iránt és ma, az uj szüret előtt, a hegyaljai pincékben alaposan elapadtak a készletek. A multévben átlagban húsz fillért fizettek egy liter ujborért a tokaji borvidéken, de ez az ár máris 50—60 fillérig emelkedett most a nyár folyamán. Az egész Hegyalja a reménység, a vidám bizakodás képéi mutatja. Az emberek ismét bíznak a jövőben, a hegyaljai városok uccáin különböző nyelvű feliratok dicsérik a világ legelső borát és a reklámok elsősorban a külföldi borvásárlók figyelmét igyekeznek fölkelteni. Tavaly, mint tudjuk, Lázár Miklós nemzetgyűlési képviselő kezdeményezésére Egyetlen E&itoíteár&a'asás a g 3 d © I e © i iamboreera 8 Indulás augusztus 13-án reggel, 6 óra. Visszaérkezés Bratislavába augusztus 16.-án reggel 6 órakor. Sészvétali <s2Sj:7§ Ki* — ©Zeséteb untot a vesíatS — Teljes ellátással 17® !£«. Közös útlevélhez fényképes községi személyazonossági bizonyítvány szükséges. PMH. Utazási Oszt. Bratislava. nagyszabású szüreti ünnepséget rendeztek a Hegyalján, amely régi magyar szokás szerint napokig tartott. Az idén természetesen mégis,métiik ezt az ünnepséget, még pedig az eddigi előjelek után Ítélve, még szélesebb keretek között, mint tavaly; A mult- évi szüreti ünnepségre nemcsak Magyarországból, hanem Ausztriából, Németországból és az egyébb szomszédállamokból érkeztek vendégek, hogy r észtvegyenek ezen a sajátos magyar mulatságon. Lovas bandériumok vonultak fel nemzeti viseletben, a vidék legényei és leányai érkeztek vidám zeneszóval a szüreti kocsikon, volt ököTsütés, tűzijáték, népünnepély és senki sem tudja megmondani, hogy hány hordó bor fogyott el a mulatságon, mert nemcsak a magyarok, de a külföldi vendégek is alaposan mélyére tekintettek a pohárnak. Az idei szüreti ünnepségre még nagyobb előkészületeket tesznek, mint tavaly és várható, hogy az említett kedvező körülmények között igen nagyszabású és látogatott mulatság lesz az idén a Hegyalján. Az idei szüreti mulatságot szeptember elsejétől tizedikéig fogják megtartani és a rendezésen már hetek óla dolgozik éjjel- nappal az előkészítő bizottság Lázár Miklós vezetése mellett. Nagyszabású programot állítanak össze és a magyar kormány is mindent megtesz az ünnepség sikere érdekében. A magyar államvasutak küiönvonatokat indítanak a Hegyal jára, úgynevezett filléres gyorsvonatokat, hogy azoknak is lehetővé tegyék a szüreti mulatságon való részvételt, akik különben nem tudnák megfizetni a drága vasúti díjszabást. A tokaji hegyvidék ebben az évben nagy fellendülés előtt áll, aminek itt van a legfőbb ideje, mert az elmúlt években igen szomorú időkön ment keresztül az itteni szőlőtermelés. magyarázgatta nekünk ezt az egyszerű és mégis csodálatos találmányt, az alapelvét, a kivitelét és annak egyes nehézségeit, rágcsálva a fogpiszká lóját, hadonászva a fogpisz- kálójával, az asztalkendőre egyenes és görbe vonalakat húzogatott a fogpiszkálójával, melyet a rajz világossága kedvéért néha sóba, néha paprikába mártó,gatott. Évről-évre hallgattam fejtegetéseit, de hogy mi a találmánya, hogy mi a lényege és az értelme, azt gyermekésszel még nem foghattam föl. A többiek, a felnőttek is csak sejtették. Ezek egy darabig kérdezősködtek, aztán ümmögtek, elmosolyodtak s biztatták, szerkessze meg, előbb látni szeretnék. Géza bátyám nem sietett ezzel. Mindenesetre fölcsigázta a várakozást. Ezermesternek, varázslónak nevezték. Ha szabad magamat igy kifejeznem, a mi szü^ körünkben máris világhírre tett szert. Valahányszor megérkezett hozzánk, körülvették a rokonok és fag- gatgatták, hogy mi újság. Egyszer már egy ábrát is hozott, melyen piros és kék irónnal fői volt vázolva a terv s ezt titkolózva mutogatta mindenkinek, lelkünkre kötve, hogy el ne áruiják, különben fuccs az egésznek, ötletét ellopják s mások zsebe.ik be a tenger pénzt. Főképp nagynénéim és korosabb ba- rátnéik izgultak. „No Géza, mikor leszel már milliomos?11 — sápitoztak a nyári haboská- vé-ozsonnáknál —: „De aztán meghivj majd a kastélyodba, de aztán fölvégy a négyesfo- todba, de aztán ne szegyeid majd a szegény rokonaidat11 — évődtek vele s kedélyesen hátba verték őt, majd hozzátették: „Nézzétek, már most is szabadkozik, hiába ... a gazdag emberek.11 ö elértette a tréfát, mosolygott rajta, de aztán egyszerre elkomolyodott és kijelentette: „Nem szabad az ilyesmit elhamarkodni.11 Nem, ő nem hamarkodta el. Évekig tartott, amíg találmányát megvalósította- Ez miná- lunk történt, egy őszbehajló, szomorú nyáron, augusztusban. Előzőleg hetekig tárgyalt a mesteremberekkel. Asztalosok és lakatosok egymásnak adták a kilincset. Folyton valami hibát talált munkájukban és visszadobta nekik, többször szidta őket, mint a bokrot, de végül mégis csak elkészült a minta s Nagy boldogasszony napján bemutatta nekünk. Éppen le akartunk telepedni az ünnepi ebédhez, amikoir ő rejtélyes mosollyal intett a szobalánynak és a szakácsáénak s azok egy súlyosnak látszó alkotmányt cepeltek be, melyet az ebédlőasztal mellé helyeztek, egy kisasztalkára. Mi csak bámultunk. Egy simára gyalult favázat láttunk, egy körülbelül másfél méter hosszú és egy méter széles deszkát, azon különféle vasalkatrészeket, csapágyakat, forgósarkokat s két hatalmas, élesre fent pengét, mely egy fogantyúban végződött. Ez volt az ő találmánya, az ő gépe, az ő kenyérvágó gépe, mely nevét örökké emlékezetessé teszi előttem. Minden fölösleges bevezetés helyett dolgozni kezdett. Kezébe kapta a frissen sütött, még szegetlen kenyeret s a deszkára erősítette, a számára lefektetett sínek közé. Megragadta a fogantyút, ami által a párhuzamosan egymás mellé rögzített két pengő mint egyetlen emelőkar a magasba lendült, aztán ez a két penge, ez a két nehéz lovassági kard, ez a két félelmetes szablya recsegve, csikorogva lezuhant a kenyérre, oly pokoli zajjal, hogy anyám elsápadt és befogta a fülét. Apám valamit kiáltott feléje, amit nem lehetett érteni s egyre integetett, hogy hagyja már abba- De ő nem engedte magát zavartatni. Még az se zavarta, hogy a kenyér egyszer-kétszer kiugrott a gépből, a földre gurult, mintha tiltakoznék a kíméletlen bánásmód ellen- Géza bátyám utánarohant, fü- löncsipte a szökevényt, visszanyomta sínéi közé s folytatta munkáját, tovább emelgette a nehezen forgó pallosokat és csatabárdokat, le-föl rángatta őket, az izomereje minden megfeszitésével, úgy hogy beleizzadt és belevöröeödött, közben pedig, hogy a gép lármáját némiképp ellensúlyozza, jókedvűen rikkiantgatott és kacagott: „Sebaj. Több is veszett Mohácsnál. Egy-kettő, egy-kettő. Vegyétek és egyétek. Megy ez, mint a parancsolat. Úgy megy, mint a karikacsapás. Sa- rabold-darabold. No esztek? No nesztek. Kinek kell még? Először, másodszor, senki többet, harmadszor.11 Tiz-tizenöt perc alatt valóban földarabolta az egész kenyeret. Akkor leült, a hirtelen támadt csöndben megtörölte verejtékeis homlokát és még mindig kacagva körülnézett, leste a hatást. ] Dermedten meredtünk rá. A kenyérvágógép föladata az volt, hogy erőmüvi utón szétvagdalja, elaprózza a kenyeret s ennek a föladatának határozottan meg is felelt, de működése oly meglepő és viharos volt s oly vegyes érzéseket támasztott bennünk, hogy nem mindjárt tudtunk szóhoz jutni és sokáig hallgattunk. Valaki kifogásolta, hogy túlontúl zajos. Valaki megjegyezte, hogy az alakja kissé ormótlan s a kések talán céltalanul is olyan hosszúak. Géza bácsi bólongatott. Elismerte, hogy a találmány még korántsem tökéletes. Nem is egy hibája van, de száz és száz hibája, főképpc a mi kontár ipraoisaink miatt, de ezeket a hibákat idővel lassanként mind el lehet tüntetni. Gondoljunk az első mozdonyra, hasonlítsuk őket össze a mai mozdonyokkal. Semmi se megy egyszerre. Ami alakját illeti, az azért volt szükséges, mert ez a találmány nemcsak a mi országunknak szól, hanem minden országnak a világon, olyan országokra is, ahol esetleg ilyen óriási kenyereket sütnek. Hogy van jövője, azt a vak is látja. Számos előnye közül főképpen azt emelte ki, hogy a kenyérhez alig kell hozzányúlni kézzel, a munkát csak úgyszólván maga a gép végzi el helyettünk. ,Az elgondolás mindenesetre szép11 — szólalt meg valaki. — „Szép?11 — kérdezte Géza bácsi kicsinylően s megállapította: „Gyönyörű11. Bevallom, hogy nekem mint gyermeknek nemcsak az elgondolása tetszett, hanem a kivitele is, főképpen a fülsiketítő zörgése és a hosszú, gyilkos pengéi. De amint tovább gondolkoztam, egy kétségem ébredt, melyet félénken bár, de ki is mondtam. Közöltem, hogy akármelyik késsel könnyebben, biztosabban, egyenletesebben, gyorsabban lehet fölszeletelni a kenyerét, mint ezzel a géppel. „Ja, késsel, fiam — mondta .Géza bácsi, mintha tulajdon kétségeivel beszélgetne — az természetes, az magától értetődő.11 Rám pillantott, aztán vállat vont, ami körülbelül ezt jelentette: „Csakhogy az, fiam, nem találmány.11 Fülig vörösödtem, mint. később is gyakran. amikor igazat mondtam és ezzel másokat megszégyenítettem. Megszántam szegényt. .Kértem, hogy tanítson meg a gép kezelésére. Tüstént behozatott egy .másik kenyeret, kezembe nyomta a fogantyút, a há| tani mögé állt és amig erőlködtem és csattogtam, így vezényelt: „Egy-kettő. Na látod, fiam. Nyomd rá, ne sajnáld. De rögzítsd a kenyeret. Itt fő a rögzítés fiam. Ha nem rögzíted, akkor nem ér semmit az egész istenség. Vigyázz, mert elvágod az ujjadat. Úgy fiam, úgy. Majd bele kell magad gyakorolnod.11 Hálásan megcsókoltam, másnap elutazott. A kenyérvágó gép egy darabig még ott állt az asztalunk mellett, de senki se használta. Anyám, aki a kés pártján volt, bevitette az éléstárba. Ott porosodott nyárig. Amikor Géza bácsit vártuk, anvám a terítésnél odaszólt a szobalánynak: „Majd hozza be a kenyérvágó gépet is. Géza nagyságos ur ma már itt ebédel.11 Ilyenkor mindi£ ott volt a gép. Én vágtam vele. Géza bátyám félszemmel nézte és hellyel-közzel egy-két szakszerű utasítást adott. Említette, hogy majd át fogja teljesen alakítani. De minden évben csak valamit tökéletesített és csinosított rajta. Egyszer megolajozta, hogy könnyebben járjon, de ekkor a kenyérszeletek átlucsko- sodtak, máskor meg befestette a deszkáját valami barna festékkel, de ekkor a kenyérszeletek egymáshoz ragadtak, hogy szét se lehetett őket választani. Maga tanácsolta, hogy egyelőre inkább vágjunk késsel, ö is ezt tette. Rá se hederitett a gépére, észre se vette. Utóbb édesanyám akkor se hozatta be, amikor nyaranként ellátogatott hozzánk. Levitték a pincébe, a nyirkos levegőben megrozsdásodtak pengéi, eladtuk ócskavasnak, a favázat pedig feltüzeltük. Mindenki elfelejtette. Csak én emlékszem még rá. Hogy miért? Nyilván azért, mert ez volt Géza bátyám egyetlen müve, az ő életének főalkotása és más egyebet nem is hagyott hátra. Szerettem őt. ő is engem. Borközi állapotban gyakran magához ölelt és igy mókázott: „Ne félj fiam, sohase félj, amig engem látsz. De ha majd nem látsz — s itt a hangja 'hirtelen elkomolyodott — ha majd többé sehol se látsz, akkor félj, fiam, akkor nagyon félj, akkor mindig csak félj11. A háború utolsó élvében halt meg. Azóta nem egyszer eszembe jut ő meg az intel me. Úgy érzem, ha eztíéligmeddig meg is fogadtam, be is teljesedett. Szétnézek ebben az idegen és érthetetlen világban, keresem őt, nem látom többé sehol és sokszor bizony már félek is.
