Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-06 / 177. (3287.) szám

1933 augusztus 6, vasárnap. Á gmundeni és az ischli parkok császárokról, hecegekröl mesélnek... Barangolás a Salzhammerg ul fe emlékei közöd Irta: SZVATKÓ PÁL A kilátás az ablakból tündér). Zöld gyepek a szelíd lankán nemes koronája fák, távolabb a begyeken gazdag erdők, a szem tényleg pi benni járhat e kedves vidékre. Friss levegi ömlik a tág ablakon a szobába, megsknogatj; Erzsébet királyné fehér márványszobrát a: íróasztalon, megpihen az egyszerű bútorok bar na fényezésén és megmossa a kiizadt, fékét* foltot, amit Ferenc József fáradt feje hagyot emlékül a zöld börkairosszéken. Most nincs napsugár. Tompa, nyárdélután felhős szürkeség terpeszkedik az ischli császár villa körül, fáradt, fakó fény, vihar előtti me- Iánk óllá. A Dachsteinen vihar kerekedik. A te­lített hőség aggasztó és elviselhetetlen, itt va­laminek jönnie kell. Vájjon ugyanilyen fülledt és fakó volt-e a levegő pontosan tizenkilenc évvel ezelőtt, jú­lius huszonnyolcadikán. amikor az öreg csá­szár utoljára ült az íróasztal mellett és okira­tokat irt alá, végzetes tartalmú okiratokat: Azután összecsomagolt, itthagyta ötvenezer agancsát, felsőausztriai erdészruháját, bőrnad­rágját a nadrágszárba dugott vadászkéssel, öreg mordályait, parkját és egyszerű vaságyát, amit mindennél jobban szeretett. Egyszerű, nagyon egyszerű Ferenc József ischli vadászkastélya. Az uralkodó magánlak­osztálya össze-vibsza három szoba: az audiencia terem, a polgári módra berendezett dolgozó- szoba és a szinte tulegyszerü hálószoba. Az .ischli birtok és villa magántulajdon, most Ferenc Szálvátor főherceg lakik benne, de a császár és király szobáit kegyeletteljesen meg­hagyták, úgy, ahogy 1914-ben volt, Ferenc Jó­zsef utolsó elutazásának napján. Néha beenge­dik az idegent. Egyedül állok az íróasztal előtt, ahol Ferenc József aláírta a szerbiai ultimá­tumot. Pontosan tizenkilenc évvel ezelőtt, jú­lius 28-án a mozgósítási parancs is itt keletke­zett. Biedermayer Íróasztal, kicsiny és kecses, görbe lábaival inkább Ámor levelezésének szol­gálatában állhatna, mint az uralkodók uralko­dásának, néhány családi fénykép rajta, toll, tinta, zöld itatós, intimen és kedvesen pihen a két nagy, kitárt ablak között a kis szobában, két lépés tőle az apró erkély, ahonnét mélyen belelátni az erdőkbe, két lépés a hálószoba és a kér eve t. — Ugyanilyen fülledt, meleg nap volt, ami­kor tizenkilenc évvel ezelőtt csomagolni kezd­tünk, — mondja halkan a-z öreg vadász, aki most a ciceróne szerepét játsza — a fővadászok mesélték, hogy a császár melankolikus és rossz­kedvű, de mi azt hittük, néhány nap múlva visszajövünk. Minden úgy maradt, ahogy volt. Most is igy van. Csak kint változott meg a vi­lág. Ferenc József vizeskannája, mosdója, kő- römreszelője, szi-varszipkájía itt van, ugyanúgy, változatlanul. De a többi dolog megváltozott. Udvartartás a gmundeni parton Ez a vadászkastély jelentette a régi mon­archiában a Salzikammergut mágnessarkát. Fe­renc József ide telepedett, itt vadászott, itt volt közvetlen és emberi, — a főhercegek, a herce­gek, a grófok, a bárók és a nemesek kötelessé­güknek tartották, hogy beálijanak bolygónak a nap köré és úrmi nd éntől Hal Ista dtig, Bad Ausseeig, ahogy a vasútvonal ment, sorra vá­sárolták a villákat, a kastélyokat a vadászhá­zakat. A Salzkammergutnak ez a vidéke, főleg a három központ: Gmunden. Ischl, Bad Aussee, a monarchia felső tízezrének nyaralója volt, előkelőség, nemesség, élet, pezsgés. Az egyet­len hely, ahol a főhercegekből júliusban és augusztusban kijött az ember. Leszálltak a he­gyek közé Schönbrunnból és a Hofburgból, mint az istenek Olympuszról, felöl főtték bőr- hadrágjukat, puskát akasztottak váíllukra, s elvegyültek a nép közé. Ennek ma persze vége van. A Salzkammer- igut feudális vidéke elvesztette jelentőségét. A (vasútvonal nem fontos többé, mert a kiépített (autóutak föltárják az eddig megközelíthetetlen (vidékeket, s az, amit Ischl, Gmunden, vagy (Aussee nyújt, nem felel meg a kOT ideáljának. |Az öreg, nyugalomra vágyó emberek továbbra lidejárnak, de a fiatalság áttette székhelyét a Imelegebb és strandoeabb tavakhoz: ha. a Salz- jkammergutban maradt a Wolfgangseet és az lAtterseet látogatja, egyébként lemegy Ka- Irinthiába a Wörthi tó vagy a MiUlstadtí tó Iparijára. Gmunden például megszűnt a „hercegek partja*' lenni a kísértetiesen pompás Traun-see bejáratánál Valamikor a fürdőhely nemcsak a bécsi Ringstrasse patríciusainak üdülőhelye volt, hanem Ischl ellenére a Sálzkamimergut tú­li ajdonk éppen hercegi udvartartásának helye. Az előkelő tó partján élt a würtenbergi hercegi csa­lád, a hannoveri exkirály, a cumberlandi her­cegek egész raja. Don Alfonso. Bourbon ber- lco2\ a braganzai és a toscanai hercegi csalá­dok és a romantikus Orth János, akiről annyi (legenda szólt a báboruelőtti monarchiában, — lA paloták ma résziben üresek, részben polgári (üdülőhelyekké váltak, de a mtilt szellője ott le­beg a pánkok fái között. Aligha van osztrák- magyar fürdőhely, amely annyit regélhetne a (fényes múltról, mint Gmunden, s külső ragyo- igásban hajdan Ischl gém volt hozzá,hasonlít­ható. lseidben nem „rezideáltak", mint Grnun- idenben például a hannoveri exkirály. Az osztrák (császár és magyar király szerényen visszavo­nulva élt villájában, vadász-ruhában járt-kelt iés nyári környezete jóformán kizárólag erdé­szekből és vadászokból állott. A császári villá­iban a bőrnadrág és a lódengallér uralkodott, a gmundeni hercegi kastélyokban a selyem és a bársony. Ha Ferenc József például átrándult ilschlböl a cumberlandiakhoz, a braganzaiakhoz, a toskániaiakhoz, vagy kedves kuzinjáboz, a Bourbon Alfonsó'hoz, Fül-öp, würtenbergi her­ceghez, a hannoveri exkirályhoz. ezek az utób­biak felgyújtották aa udvari fogadtatások va­lamennyi fényét és tultettek egymáson pompá­ban, etikettben. A régi, fagyosan seigneuri hangulatot mind­máig megőrizte a gyönyörű gmundeni Cumber­iland-park. A közönséges halandó ma szabadon íjárhat-kelhet az erdő nagyságú parkban, vé­gigmehet a széles felvonulási utakon, megláto­gathatja az idillikusán dombok közé tett vizi- irózsás tavat, a magasan trónoló kastélyt, az évszázados fák tövében alvó vadászházat, de a park üres, a mai fiatalságot jobban érdekli e melankolikus emléknél az uj strandfürdő. — .Fülöp, würtenbergi herceg, vörös tégla palotája Gmunden és Alt-münster között harminc év óta (üresen áll. A, néma kastély és az elhanyagolt qmrk szinte kísértetiesen hat. ma a kutyának sem kell többé. Többször megkísérelt ók, hogy .az épületet más célra fölhasználják, nevelőin­tézetet, kolostort akartak betelepíteni, de a fé­nyes reprezentálásra épített helyiségek alkal­matlannak bizonyultak a praktikus felhaszná­lásra. mert a kastély — jellemző a volt. her­cegi lakók életmódjára — nélkülözi a komfort legelemibb berendezéseit is, például a fürdőszo­bát. Üresen állnak a hatalmas paloták és parkok széles karélyban Gmunden fölött s alattuk tes- rped, emlékezik a fürdőváros. Ferenc Ferdinándi§£msága kellett javítani, mert szorította, „Mallorcán rendszerint mezítláb járok** magyarázta. ..s nem 99 Koniferum" valódi borókbogyó párlat élvezése gátolja az erek elmeszesedését s la- sitja az öregedés folyamatát. „Slovlik“ Trenéin, szoktam meg a lábbelit.** De uj cipőt sem csi­náltatott, hanem ollót hozatott és sajátkezűén lyukakat vágott a cipőbe, majd fogta vén, madzaggal átkötött esernyőjét és a legártat­lanabb arccal elment, sétálni a gmundeni Espla- nadera. Fenséges rokonsága borzalommal tért ki a madárijesztőszerü alak elöl a promená- dékon. Európa civilizációja nem hatotta meg többé Mallorca agg urát. Az ischli andiencia után hamarosan lerázta a Salzkammergut po- Tát felvágott cipőiről és hazautazott az elha­gyott szigetre. A világháborúban azonban kény­telen volt végérvényesen visszatérni a mon­archiába. Sötét éjszaka érkezett Gmundenbe. Télen volt, s a szállodát, amelyben legutoljára megszállt zárva, találta, de ö föltétlenül abban a házban akart, lakni, amit „megszokott**. A tu­lajdonos kénytelen volt hamarosan berendez- tetni és befűteni az egyik szobát, hogy főher­cegi vendégét, aki közben türelmesen várt az üres kávéháziban, elhelyezhesse. Néhány hónap múlva Lajos Szalvátor csehországi kastélyába költözött, ahol a háború vége felé meghalt. — És most tavasszal meghalt Thyra cum­berlandi hercegnő is gmundeni parkja vadász- lakában. Gmunden fénykorának alakjai egyre ■jobban eltünedeznek, a hercegek, a grófok, a bárók és utánpótlás nincs A rezidenciák sorba nyugdíjba vonulnak. Két hét. előtt hallt meg a kedves öreg gróf is, akibe állítólag Vecsera Mária szerelmes volt, s ha a gróf meghallgatja a szép és temperamentumos bárónőt, tálán meg­gátolhatja Rudolf trónörökös halálát és a világ­háború kitörését. Ma senki nem él a nagy gár­dából — fejezte be önkéntelen és melankolikus riportját az öreg gmundeni szállodásasszony. e&SWKtMGi'tS Newyorkból Bagdadba akarnak repülni leszállás nélkül a »repülő Ínyencek** Érdekes repülőkísérletek az Atlanti-óceán fölött Newyork, augusztus 5- Mauriee Rossd és Paul Codos francia repülőtisztek 10 óra 41 perckor (középeurópai idő szerint) startol­tak óceánfeletti útjukra. A repülök célja az, hogy megjavítsák a távolsági világrekordot egyenes vonalban és leszállás nélkül akar­nak eljutni Törökországig, ha lehet) Bagda­dig és ha minden jól megy, egészen Brit- Indiáig. A francija repülök Paris felett akar­nak elrepülni és csak akkor akarnak leszáll- ni, ha a magukkal vitt teljes üzemanyag — mintegy 2000 liter benzin — elfogy. Táp­lálkozásra öt sült csirkét, fagyasztott hu-s- főzetet, 36 narancsot, erős feketekávét Ó6 24 citromot vittek magukkal. A magukkal vitt változatos menü miatt elnevezték őket ^re­pülő Ínyenceknek". Newyork, augusztus 5. Adamovitz József ■és Benjámin lengyel repülőik előkészülete­ket tesznek oceánirepülésne. A két fivér Har- bour-Graoe-ből Varsóba szándékszik repülni. London, augusztus 5- Nauer Miklós svájci repülő Kap városiból indult el azzal a céllal, hogy többszöri leszállással Londonba repül. „Megengedhető e, hegy a ruszinszkói nép füvei és gyökerekkel táplálkozzék?44 Orvosok megdöbbentő adatai — A megkésett termés éh* séget idézett elő — Komoly aggodalom a tél miatt Prága, augusztus 5. Az „A-Zet“ mai számá­ban „Megengedhető-e, hogy a ruszinszkói nép füvei és gyökerekkel táplálkozzék ?“ cimen s a fönti alcímekkel a következőket Írja: Tagad­hatatlan, hogy számos jóérzésü és boldog ember együtt érez RuszinSzkóvai. Az a szörnyű pusztu­lás, melyet ebben a szerencsétlen országban a politika és a bortányos gazdálkodás okozott, a bekövetkezett elemi csapásokban érte el tető­pontját. A nyilvánosság érzi, hogy segítenie kell a szerencsétlen Tiszaujlakon. Az állam is telje­síti kötelességét s igy remélhető, hogy a tél beállta előtt a gyermekek legalább részben ru­házathoz jutnak s az emberek hajlékot kapnak. A napokban Prágában tartózkodott dr. Ulmann, a Vörös Kereszt kormánymegbízottja és foly­tatta a Ruszinszkói segély ügyében megkezdett tárgyalásokat. — Igen fájdalmas, hogy Tiszaujlak, nem az egyetlen és utolsó veszélyeztetett hely. A vihar és a felhőszakadás másutt is nagy károkat oko­zott és a lakosság mindenét elpusztította. Igv történt a nagyszölíősi járásban is. Ide messzi vidékről munkára jártak az emberek, hogy szo­kás szerint egyharmadrészt kapjanak az aratás­ból. A nagyszölíősi vöröskereszt azoknak sorá­ban volt, akik elsőnek segítettek Tiszaujlakon, de néhány nap elteltével Nagyszöllős vidékét is elemi csapás érte. A termés pusztulása elvette a lét első és utolsó kereseti lehetőségét. Leg­alább 2500 embert ért kár és sem tudja, mit hoz a jövő. — A Verhovina nyomora — folytatja az „A-Zet" — most az aratás előtt éri el a tető­pontját. A megkésett termés következtében a lakosságnak teljes tíz százaléka füvei és gyökér­rel táplálkozik. Fájdalmas bizonyítékokat szol­gáltat erre nézve dr. Litov, kinek rendelőjébe a páciensek nem azért jönnek, hogy egészségi állapotukról informálódjanak, hanem azért, hogy egy darab kenyeret kérjenek. — A ruszinszkóiak aggodalommal tekintenek a küszöbön álló őszi és téli idény elé. A ható­ságokat testületek és magányosok figyelmezte­tik arra, hogy már most meg kell tenni az elő­készületeket a télre, hogy a nyomor és a két­ségbeesés fejlődésének méretei ne érhessék el a katasztrofális fokot. 5 Az „Austria" szálloda halijában csodálkoz­va állott meg Ferenc József, amikor először -látogatta meg itt egyik főhercegi rokonát. — Ily óriási? — kérdezte mosolyogva és -akaratlanul összehasonli-tóttá a bécsi Im.periál -méretei és stílusa szerint épített hatalmas pa­lotát ischli villája szerény méreteivel. Büszkén meséli az epizódot Salzkammergut -leghíresebb és hajdan 1-egtündöklőbb szállodá­jának tulajdon osnöje és emlékezik a régi időre, amikor még főhercegek királyoknak adták át a ■kilincset a szálló termeiben. — A környékező - kastélyokban hideg cere­mónia és szigorú fegyelem uralkodott. Szóra­kozni hozzánk járt a hercegi fiatalság. Ferenc •Ferdinánd trónörökös például nem tartozott örökké a zárkózott és fegyelmezett emberek -közé, aki később lett, s az Austria termei sokat •mesélhetnének viharos fiatalságáról. Világkör rüli útja előtt társaival, a fiatal arisztokrata huszártisztekkel gyakran rendezett igazi „mu- •latschag“-okat, e emlékszem egy alkalomra, ■amikor a jókedvű társaság az étterem egész •berendezését kidobálta az ablakon a tóba, sőt Ferenc Ferdinánd tiszti sapkáját is utánahaji- totta a cserepeknek. Az edényt nem menthet­tük meg, de a tiszti sapkát a főherceg paran­csára reggé! kihalásztuk a tóból és elküldtük Bécs-be. — A rákövetkező nyáron Ferenc Ferdinánd •beteg lett. Jókedve eltűnt, lesoványodott, ét­vágytalanságban szenvedett. Schöck a rég-i •Gmunden népszerű vendéglőse parancsot ka­pott, hogy üljön ebéd alatt a főherceghez és •beszélje rá az évesre. Ez sem használt s a tü­dőbeteg herceg orvosainak parancsára viláig- fcörüili útra indult, hogy igy keressen gyógyu­lást. A főhercegi különc — Gmunden legkülönösebb vendége azonban az öreg Lajos Szalvátor főherceg volt a régi időben — folytatta elbeszélését, az öreg hölgy. — A főherceg hosszú évekig remete életet élt Mallorca szigetén s csak néha jött Ausztriába, hogy meglátogassa az Tecbben időző császárt. A környéken rettegve várták a különc herceg látogatásait, mert biztosra vették, hogy Lajos Szalvátor ismét kellemetlen dolgokat fog elkö­vetni. Lajos Szalvátor a gmundeni „Austria** szállóban szállt meg e a szállodás óriási meg­rökönyödésére annak jelenlététen egy madzag­gal átkötött papirdobozból kicsomagolta a csá-l szár meglátogatásához szükséges ezredesi egyen­ruhát. A leghatározottabban tiltakozott az el­len, hogy a sok évig nem használt, összegyűrt ruhadarabokat kivasalják. Egyik zsebéből elő­kotorászta rendjeleit, s az aranygyapjas rendet előszeretettel a nadrágzsebében hordta. Több­ször átadta a legmagasabb kitüntetéseket a vendéglősnek s kérte, tegye el a „vacakot", mert elveszti. A fukar ur visszautasította azt a tanácsot is, hogy csináltasson uj ruhát az audienciára, ellenben a cipőjét valahogy meg IGYUNK KASSAI SÖRT I 12° PRIMUS GYÁRTJA: ** ^ORIAN BAUERNEBL es FIAr.t. KOSICE

Next

/
Thumbnails
Contents