Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-27 / 194. (3304.) szám
2 1933 áugipsatns 27. vasárnap. ^l^GM-AWAAk-HTKL^ Kompromisszum a német kormány és a cionista kongresszus vezetősége között? Szombaton szüneteitek a kongresszus tanácskozásai Prága, augusztus 26. Ma, szombaton — mini tegnap jelentettük — napköziben szü- nételtek a cionista világkongresszus tanácskozásai. Mint tegnap közöltük, Meir Groésmann, a demokrata revizionisták pártjának vezetőije, feltűnést kelt© interpellációval fordult a kongresszus elnökségéihez. Hivatkozott a hír- j lapokban megjelent közleményekre, melyek j szerint megállapodás történt a cionisták és a német kormány között áriról, hogy a német ■kormány engedélyezi három millió márkának Palesztinába való átutalását. Grossmann azt kérdezi az elnökségtől, hogy ezt a megállapodást az elnökség tudtával és beleegyezésével kötötték-e meg. Az elnökség nem adott választ Grossmanu interpellációjára és valószínű, hogy későbben sem fog adni felvilágosítást e kérdésben- Tény az. hogy egyre több momentum merül föl amellett, hogv a német kormány és a cionista kongresszus vezetősége között valóban létrejött egy előzetes megállapodás. A jelek szerint a kongresszus vezetősége az egyezmény alapján elállóit attól, hogy agitálton a Németország elleni világbojkott érdekében. A hivatalos rezolucióból, amelyet a kongresszus többsége elfogadott, a bojkott í kérdése teljesen hiányzik. A másik indítványt, amelyet Jabotinsky terjesztett be és amely a Németország elleni bojkottot is követeli, a kongresszus többsége elvetette. Ezzel szemben áll a német kormány engedélye, amely lehetővé teszi, hogy a Palesztinába költöző zsidó állampolgárok magúikkal vihetik vagyonuknak egy részét, három millió márka erejéig. Néhány nappal ezelőtt, mint közöltük, a né- ■ met kormány hivatalos cáfolatot adott ki ebben az ügyben, amely azonban elismeri, hogy ilyen tárgyalások folyamatban vannak, csupán azt tagadja, hogy a tárgyalások már befejeződtek. Rosenberg. a Hitler-páirt kiilpolitikusa. vezércikket irt a Völkiscber Beübaohterbe, amelynek lényeges neszeit ismertettük és e cikk legkiemelkedőbb pontja az, hogy Rosenberg szerint a niéimet kormány magatartása a cionista kongresszus eredményeitől és a vezetők tetteitől függ. Kétségtelennek látszik ebből, hogy a hárommilliós átutalást attól tették függővé, hogy milyen álláspontot foglal el a kongresszus a Németország ellen irányuló világbojkott tekintetében. Valószínű, hogy a német kormány meg van elégedve a kongresszus hivatalos határozatának szövegével, ami abból is következtethető, hogy a német kormány az utóbbi napokban visszavont néhány, a német zsidóságra sérelmes intézkedést- Ma például arról érkezett jelentés, hogy a be-1 tiltott Jiidisohe Rundschau megjelenését azonnali hatállyal újra megengedték, továbbá felfüggesztették azt a tilalmat is, amely a Wannseen levő hatalmas strandfürdő látogatását tiltotta meg a zsidóknak. A fürdő bejáratában lévő táblát, amely a tilalmat tartalmazta, már el is távolították. Lehetséges, hogy a prágai cionista kougresz- szus fordulópontot jelent a németországi zsidók helyzetében Eddig folyton az történt, hogy a zsidóságra nézve újabb és újabb sérelmes rendelkezéseket adtak ki, ez az első alkalom, hogy ilyen intézkedéseket visszavonnak. Nincs kizárva, hogy meetordü) az éles tendencia Németországban és a helyzet konszolidálásával párhuzamosan nyerik vissza a zsidók elvesztett jogaikat. „fl zsidókat sohasem gátolták Németországban vallásuk gyakorláséban** Bérli)], augusztus 26. A Völ ki sebei* Be- obaohíer mai száma isméi hosszú cikkben foglalkozik a cionista kongresszussal, főleg a hivatalos határozatával- A lap a megszokott hangnemben ir a rezolucióról, de " Inkább védekezik, mint támad és cáfolja a re- zolució egyes adatait. — Kiemelendő ez arrogáns támadás értéBelgrádi hir egy albániai olasz ultimátumról Olaszország „át akarja venni; Valószínűtlen követelések London, augusztusz 26. A Daily Mail belgrádi jelentése szerint Olaszország „uj támadást intézett" Albánia függetlensége ellen. Egy Tiranában átnyújtott áiliitölagos olasz ultimátum a következőkét követeli Zogu királytól: A nem olasz származású, vagy nem Olaszországban nevelkedett albán hivatalnokokat el kell távolítani hivatalukból. Albánia eladja érődéit, katonai repülőtereit és municiórak- tárait Olaszországnak. Albánia visszaküldi Angliába Sír Jocelyn Percy-t, az albán rendőrség vezetőjét és a többi angol lisztet, akik helyébe olaszok kerülnek. Albánia felmondja i hatalmai** Tiranában kereskedelmi szerződéseit a szomszédos államokkal és uj kereskedelmi szerződéseit olasz szakértőkkel vizsgáltatja fölül. Az olasz nyelv tanítása valamennyi középiskolában kötelezővé válik és az albán diákokat olasz egyetemekre kell küldeni tanulni. A tavaly bezárt katolikus iskolákat újra megnyitják. A' kortchai francia gimnáziumot olasz gimnáziummal cserélik föl. Az újságíró megjegyzi, hogy az olasz udt-wna- tumot Zogu király visszautasította. Belgrádiján állítólag' aggodalommal figyelik az incidens további fejleményeit. Jólértesült körök a Tiranában átnyújtott olasz ultimátumról nem tudnak semmit és valószínű, hogy a róla szóló hir Belgrádban született meg. kelésében — írja a névtelen cikkíró — hogy a zsidókat Németországban sehol sem gátolták meg vallásuk gyakorlásában. Sehol sem zárták be és sehol sem rongálták meg a zsinagógáikat és sohasem akadályozták meg, hogy a zsidók a zsinagógába mehessenekA szemrehányás alattomos indoka az, hogy el akarják hitetni a világ nemzeteivel, hogy Német országban vallásüldözés folyik. — Érdekes a követelés, hogy az egész civilizált világnak a zsidók mellé kell állnia, érdekes a felhívás a népszövetséghez, hogy a zsidó magánérdekek védelmére keljen- Mindez hallatlan beavatkozás Németország bel ügyedbe, mert ami Német országiban történt, az tisztára német forradalom volt, mely más államok éis népek jogait nem támadta meg. — Ha az urak azt hiszik, hogy ilyen hazug támadásokkal és provokáló határozatokkal javítják a zsidók helyzetét Németországban, úgy alaposan tévednek. A határozat szövegét Németországban meg fogják vizsgálni és meg fogják figyelni, hogy milyen tényleges következmények származnak belőle. Nem tételezhetjük fel, hogy az államok érdeke, hogy a zsidó hatalmi törekvések érdé kében népeik erejét Németország ellen vonultassák fel a cionista zsidóság magánüzleteinek íelsegi fősére — fejezi he a német lap. Pa'^ztiita a fejődés utiín Dl*. Mossiuaon, Tel Aviv kiküldöttje, nagyon érdekes nyilatkozatot tett a párisi Le Journal munkatársa előtt a palesztinai építkezések amerikai tempójáról. — A világkrizis nem érezhető Izrá-el földjén — mondotta többek között dr. Messiáson. — Nincs munkanélküliség, nincs túltermelés és ez a kedvező helyzet azért áll fenn, mert megfelelő óvatossággal intézzük a bevándorlást. Megfelelő tőke nélkül csak a közösség számára hasznos szakmunkások telepedhetnek meg. Huszonöt évvel ezelőtt érkeztem Palesztinába és ebben az időben még paraszt-fogatokat láttam, amelyekbe szamarak mellé arab asszonyok voltak befogva. A zsidó bevándorlás tekintélyes mértékben megjavította az őslakosság helyzetét is. Még sok a tennivaló, de már nincs távo] az az idő, amelyben csak aratőgépeket és traktorokat fogunk látni az arabok kezdetleges öszvérfogatai helyett. Legnagyobb jövedelmünket a naradós-termelés képező Nemrégiben kezdtük meg a gránátalma exportját is. Vannak cement, szappan, olaj és szövőgyáraink is. Az elmúlt évben három millió pár cipőt, szállítottunk Irakba -és Szíriába, az egész világra összesen 5,500.000 láda narancsot exportáltunk. — Tel Avivban 1909-ben mindössze harminc ház volt. Nyomorúságos kis falu volt a tengerparti buckák között, A városnak most .: 70 000 lakosa van. A Holt tengerből lugko- vet és egyéb kémiai anyagokat termelünk, d Jordán partijain hatalmas vizierőre berendezett villa-nyte-lep-ek vannak. A KÉK GYÉMÁNT regény Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (7) — Fogalmam sincs Ezt csak szakember tudná megbecsülni. Részben örököltem, részben apránként vásároltam össze őket, de időközben hatalmasan megnövekedett az értékük. Mindenesetre százezrekről van szó. S ha most még a gyémántiny.akéket is hozzászámítom ... — Nyugodjék meg, báró ur — mondta a detektív. — Minden valószínűség szerint az eredeti ékszert hozta el a betyár- Ugyanis alig elképzelhető, hogy egész prédáját ilyen könnyelműen kockára tette volna. Minden jel arra vall. hogy nem közönséges betörővel állunk szembeni. És ha jól tudom — mondta az ékszerész felé fordulva — egy valamire való utánzat elkészítéséhez hetek ke l lenek ? Állmaim bólintott. Hosszabb hallgatás következett; a detektív fel és alá járkált a szobában, elgondolkozva fújta a füstöt, m-eg-megállt, látszott rajta, hogy tűnődik. —■ Még csak néhány kérdést — mondta a bárónak: — Hogyan távozott méltóságos uramtól a csaló? ... Úgy. ahogy jött; autón. Ezt onnnan tudom. mert felajánlottam neki, hogy magammal viszem a saját kocsimon, amit azzal utasít otl vissza, hogy ő maga is gépkocsin jött; különben az autó berregését is hallottam. És nem tűnt fel önnek semmi, de semmi különös a gazember viselkedésén? Valami olyan, ami esetleg gyanút kelthetett volna? — De Igen - mondta a báró és a tragikus helyzet dacára is elmosolyodott; — Már akkor - feltűnt nekem, milyen olcsó árt szabott a.", állítólagos Altimáim ékszereim átalakításáért és kitisztításáért: háromezer pengőt kiért összesen, pedig meglehetősen nagy munkáról volt szó. Megszoktam, hogy Állmaim kitünően dolgozik, de alaposan meg is fizetteti munkáját, így hát nem álltam meg, hogy kifejezést ne adjak csodálkozásomnak, amire ő azzal válaszolt, hogy ha valaki százezres üzletet köt vele, nem tekint ezresekre. Volt aztán még valami, ami gyanút kelthetett volna bennem: ugyanis azt kérte tőlem, hogy a háromezer pengőit .is fizessem ki előre, mert még aznap délután egy nagyössze- gü kifizetése van egy holland cégnek és nem rendelkezik elegendő készpénzzel. Teljesítettem kívánságát és kiállítottam egy csekket hetvenháromezer pengőről. — A csekk persze a Központi Bankra szólt? — Igen, és a gazember annak rendje és módja szerint he is váltotta a csekket- Hiszen én magam adtam erre telefonon utasítást a pénztárnak— Beszólt már a báró ur a pénztárossal? — Csak telefonon. Kívánja, hogy felliivas- sam? — Még nem. Ahogy láttam, a bank kapui zárva vannak, tehát nem kell sietnünk. — De a közönség nyugtalankodni fog — vélekedett a báró- — És őszintén szólva, nem szeretném, ha híre futna... — Hiszen ezen is segíthetünk Beszélhetnék a portással? Hogyne, azonnal. A báró telefonált és néhány pillanat múlva már ott állt a portás a szobában. Még sohasem hivatták a vezérigazgatóhoz. Idegesen babrálta kabátja szélét, látható zavarban volt. A detektív keményen a szeme közé nézett és így szóit az ékszerészre mutatva: — Mondja, barátom, látta ezt az urat ma reggel a bankba jönni? — Igen — felelte határozottan a portás- — Kétszer is láttam. — Hány óra lehetett, amikor először látta?-- Tíz óra felé járhatott. — Hogyan jött? — Autón. — Nem emlékszik a 'kocsira, hogy milyen volt, vagy esetleg a számára? — Szép, acélkék kocsi volt; bizony a számra nem emlékszem. — És látta megint elmenni az urat? — Igen: mindössze néhány percig volt a bankban. Én nyitottam ki neki a kocsi ajtaját. A bankár és az ékszerész csalódottan tekintettek egymásra. — De egy jó félóra múlva — folytatta a portás — megint megjelent. Gyalog jött, nagyon sietett, szinte szaladt. És valamivel később megszólalt a vészcsengő, mire én tüstént bezártam valamennyi kijáratot. — Jól van *— mondta a detektív — ezt már tudjuk- Kinyithatja a kapukat. A portás kérdőn tekintett a vezér igazgatóra, aki helyben ha gyó 1 ag bólintott és intett •neki, hogy elmehet. De a detektív visszatartotta— Várjon csak egy percig — mondta. —-• Nem szólt semmit ez az ur a sofőrjének, mikor a kocsiból kiszállt, vagy nem adott neki valamilyen utasítást, amikor elhaijtatott? A portás sokáig gondolkozott. — Csak annyit mondott: „Vigyázz a ládára!", amikor bement a bankba. Mást nem hallottam. — Maga sem beszélgetett a sofőrrel? — No-m. — Személy leírást sem tudna róla adui? — Nem, kérem. A nagy fekete auíópápa- szem és a felhajtott bunda egészen eltakarta arcát. — Köszönöm, elmehet — mondta a detektív. — No, ezzel nem lettünk semmivel sem okosabbak — dörmögte a báró bosszúsan, ahogy a portás kiment, — Vagyis csak nagyon kevéssel — javította ki a detektív. Most az ékszerészre került a sor: szaggatottan, rendszertelenül adta elő az előző nap eseményeit, nagyjából megismételve azt, amit a báró már elmondott. A detektív türelmesen, nyugodtam hallgatta, egyetlen egyszer sem szakította félbe és csak akkor mutatott némi érdeklődést, amikor a fénykép titokzatos eltűnésére került a sor. — Persze, ez érthető — mondta mosolyogva — különben aligha tndta volna magát olyan pompásan kimaszkirózniAltmainn ur rátért kellemetlen villa mos- kalandjára. De alighogy belekezdett, a de- lektiv félbeszakíto11a. — Engedje meg — mondta udvariasan -- hogy ezt én mondhassam el ön helyett. Csak akkor javítson ki, ha hiba csúsznék eliőadá-. somiba vagy kifelejtenék valamit. Ha nincsen étvágya, A nyelve Néhány kortyf th i t T<TTT« H Étvágyát meghozza. czrrrttmrK i iuí«u in iia.i vwn ■ <■■■ l®*’1 '"wrtr-trr»an Igmándi
