Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-27 / 194. (3304.) szám

„AZ ÉBREDŐ MAGYARORSZÁG“ Irta: Szvatkó Pál A íönti cím ma ráillik Magyarországira, ■jobban, mint bármikor rá illett. De az elne­vezés tartalma most merőben más, mint va­lamikor volt, amikor kellemetlen meliék- ziöngiék és orrtf in torok kisérték a kuirausvilág egyik kisebb csoport járnak hasonló hangzású önmegjeiölését. Az ébredő magyaroktól hosszú az ut az 'ébredő Magyarországig, e amit mi itt kívül, objektiven szerelnénk most őszifelé járva Magyarország legutóbbi, sikerekben és eredményekben gazdag nyara után az „ébredő Magyarország"* 1 2 3 néven ne­vezni, gyakran az ellenkezőjét jelenti annak, amit a régi név jelentett, lia nem is az ellen­kezőjét az eredményben és a vágyakban, úgy föltétlenül a módszerekben és a kivitel­ben. Például jelenti — ez a legszebb benne s— a belső torzsalkodások után a politikai, társadalmi és vallási kJ egyensúlyozó dás t, je­lenti azt, hogy a világ közvéleménye hajlan­dó a kis Magyarországiot a politikailag lég- lobban sízuperáló európai államok közé so­rolni és szivesen megy le a Duna partjaira, ia Gellérthegy alá, ahol kitünően érzi magát, holott ma rendkívül megritkult azoknak az országoknak a. száma, ahová a távol nyugati utas nyugodt szívvel és rettenet nélkül el­kalandozhat. Ez az, amit bizonyilékként elsőnek szeret­nénk felhozni: mig a hallatlan és szinte túl­méretezett idegenpropaganda ellenére Euró­pa másutt „kongott az ürességtől", Magyar- ország ezen a nyáron megtelt. Augusztus elején nehéz volt szállodai szobát kapni Bu­dapesten. A Balaton mellékéin hemzsegtek az idegenek és számosán utaztak le a ma­— s nem vevőt, hanem barátot szerez. Az idegen nyolcvan százalékban meggyőződéses barátként hagyja el Budapestet. így volt a pompásan sikerült uljságirókongresszus után, amikor májusban-ijimiusban százszám­ra lepték el a világlapokat a rajongó cik­kek. így volt a jamboree után s igy van minden esetben, ha egyedül vagy csoporto­san jön idegen Magyarországra, akárki, akár gazdag, akár szegény, újságíró vagy iparos, politikus vagy művész, francia vagy angol, cseh vagy jugoszláv! Megfizethetetlen kincs a sok barátság a kis nemzet számára. A legutóbbi nyár után, amely alatt valósá­gos népvándorlás folyt Magyarország felé s amelynek eredménye már-már lecsapódik az európai közvéleményben, a magyarság ellenifelei kénytelenek voltak észrevenni a nagy sikert. A napokban mérges és irigy cikket olvastam egy balkáni lapban a ma­gyar idegenforgalom jelentőségéről. (A cikk írója bizonyára sohasem járt Budapesten, ajánlatos, látogassa meg a magyar fővárost és más Ív látásra jut: a pestiek biztosak a dolgukban-) Zsongilőrködés, szemfényvesztés, drága és óriási agitáció következményének tartja a cikk, hogy ma a világ Magyarország­ról beszél. Biztos ez? Voltak idők, amikor a magyar propagandánál ezerszer több lehető­séggel és pénzzel rendelkező agitáció mocs­kolta évekig rendszeresen a magyarságot Európában- Emlékezzünk a háború utánra, —■■MMwnmilIliiIIIIIIMIMSI I I ■ i lllillll lllllllIIiMII II— amikor ázsiai barbárként Alii tolták Európa elé. A múltjáról mint rettenetről beszéltek, a szokásait kifigurázták, politikáját csökö- uyösuek és gonosznak nevezték. Mi lett en­nek a propagandának a követkemzénye? Az, hogy a világ ma szereti Magyarországot­Mi itt a határon tol objektiven, azt mond­hatnám szigorral figyeljük a magyarországi fejlődést és félsz is szemünk minden hibára- Jól tudjuk, hogy Magyarországén a bábom elvesztése után bizonyos depressziós és de- kademeiás tünetek hatalmasodtak el, ami természetes egy akkora fejibekólimtás után, mint az összeomlás volt — s ezeket a szo­morú jeleket igyekezett kihasználni az ellen­propaganda. Akkoriban a kis országban egymást okolták a pártok és a felekezetek. Vádaskodtak, felesel gettek. A rend nehezen akart helyreállni, a világnak nem tetszett a békótlenkedő kis ország, a józanok kifogá­solták a lázas fantázia ki-kitöréseit, a bará­tok csóválták a fejüket, az ellenfelek a ke­züket dörzsölték. De a nagy-nagy elhaszná- iatilan erő, ami a magyar lélekben van, ív - marosan legyőzte a dekadencia jeleit s ; évvel a háború után megkezdődött a külső belső felépítő munka, amit a gazdasági krí­zis sem tudott megállítani többé. Sőt éppen az uij baj mutatta, mennyire megjózanult a magyar, mert a kis ország volt egyike azok­nak, amelyek a legügyesebb és a legered­ményesebb módszerekkel tudtak küzdeni a világkatasztrófa ellen- Becsületes optimiz­mussal, fölösleges jajgatás nélkül, szinte jó­kedvűen álltak csatasorba a gazdasági ter­mészetű uj harcra. Ez már tetszett a külföl­dön is. Mig sok állaim társadalma a krízisben kez­dett széteső tendenciát mutatni, a magyar­országi társadalom összeforrt- A régi ellen­tétek elpárologtak. A nagy többségnek eszébe sem jut., hogy házsártoskodással meg­nehezítse a kormány eredményes kiül- és belpolitikáját. Az erők újra ébrednek, a ta­gok zsibbadása szűrőben van, a láz múlik, egymás megértése és megbecsülése terjed, felekezeti torzsalkodás a legtávolabbról sincs többé (más kárán sokai tanult a magyar ezen a téren), az osztályellentéteket nagy mértékben eltüntette a közös szükség, a te­kintélyt szabad elhatározásából tiszteli a nép, mert látja, hogy eredményesen dolgo­zik;' — nem csoda, ha a külföldi megfigyelők Európa egyik legrendezettebb országaként állítják be Magyarországot. A magyar energia uj.jáébredt. Az illúzió és a fantázia uralmát realizmus és józanság váltotta föl, hogy álmodozás helyett munká­val kísérelje meg az előrehaladást. Nincs szélsőség, nincs bizonytalanság, nincs szer- ; télén ség. Bebizonyosodott, hogy azok, akik a ■'óbora előtt nagy guvermamentális tehetsé- et láttak a magyarokban, a háború utáni . rövid pszeudomorfózis ellenére nem téved­tek, s a magyarság most ismét az a fiatal, feltörekvő, ellentéteket amalgamizáló, ter­mékeny nemzet, ami volt hatvanhét után, a fellendülés korszakában, s ugyanaz a nyílt, igazságért küzdő, bátor és szeretetreméltó nemzet, ami volt Kossuth korában, amikor Európa szeretettel és lelkesedéssel tekintett a dunai Alföld nemzete felé- Magyarország ébred s Európa kellemes csodálkozással lát­ja. micsoda egészséges, becsületes, józan és deli fiatalember aludt soká Hegyeshalomtól Lökösházáig. gyár tó partjára olyanok is, akik előbb, amíg Magyarországhoz tartoztak, sohasem jártak arrafelé- A Hortobágy álompanorámájával gazdagabban nem egy angol tért vissza hazá­jába s most a kanadai farmon ugyanoly lel­kesedéssel beszél az Alföld népéiről, mint társai Ausztráliában, vagy az ujzélaudi tűz­hányók tövében. A közelmúltban néhány né­met újságíróval találkoztam, akik úgy lelke­sedtek Bugaciért, mint mi valamikor a svájci hegyekért. Megütközve hallgattam őket: én sohasem jártam Bugacon. Kitűnőnek tartjuk s az aktivitás ujijáébre- dése egyik jeleként könyveljük el a magyar idegenforgalmi propagandát, amely a leg­keresettebb úti cél ok közé tudta illeszteni Magyarországot, de valahogy úgy érezzük, hogy nemcsak ez a propaganda követte el a varázslatot és változtatta ismertté Magyar- országot, hanem valami más is volt ebben a meglepő pálifordulásbam, valami lélektani rejtély, valami reakció a merőben másfajta múltra s valami uj belső erő okozta, amely hosszú alé-lt idő után ismét ejősugározott a szívós és gazdag magyar lélekből és megej­tene a kontinenst, mint megejtette annyi­szor Kossuth,. Deák, Tisza időjében. Az ide­gen. aki Magyar országra jön, nem úgy távo­zik. mint az utas, aki néhány úti élménnyel és földrajzi tapasztalattal gazdagabban hagy­ja el a beutazott területet s beírja noteszébe: „ezt is láttuk" — hanem elragadtatással tá­vozik,-mint a magyarság barátja, a nemzet megértője. Hányszor szeret az utas egy-egy vidéket, egy fűn déri tájat, de nincs viszonya a vidék .lakóihoz s mellékes neki például, ki lakja a Riviérát. Zer.mattot. vagy Ostendet A magyarság nem fitogtat tájakat. De aki el­jön. annak odaadja szive-lelkét, megmutatja életmódját, örömét, bánatát, erényét, erejét Nem tesz egységes & második intemadonále befelezte tanácskozásait és Léon Blum ellen határozott A második és a harmadik intemadonále nem egyesül a fasizmus elleni harcra - Németország fegyverkezési jogát elismeri a kongresszus — November nyolc: szociáldemokrata ünnep Paris, augusztus 26. A második internaciouá- lé kongresszusa ma éjszaka befejezte munkáját. Ottó Bauer főelőadó jelentése után a delegátu­sok többsége határozati javaslatot fogadott el, amelyben a kongresszus elutasítja a kommunis­tákkal való egységes frontot, de kifejezi „aka­ratát a munkásosztály kettéhasadt ereje egysé­gesítésére", továbbá kipellengérezi „a Hitler- barbarizmust** és fölszólítja a munkásosztályt, valamint a világ népeit a fasizmus elleni harcra. E fő határozaton kívül a konferencia még a következő határozatokat fogadta el: 1. Valamennyi szocialista párt november 9-én az 1918-as német novemberi forradalom emlék­napján nagyarányú tüntetést rendez a fasizmus és a hitlerizmus ellen. 2. A második internacionálé teljes erejével résztvesz a hitlerizmus erkölcsi és anyagi boj­kottjának megszervezésében, azonkívül támo­gatja a fasizmus és a hitlerizmus áldozatait és menekültjeit. 3. Az internacionálé fölszólítja a szabad ál­lamokat, hogy egyesüljenek a fasizmus és a hitlerizmus által reprezentált háborús veszede­lem leküzdésére. 4. Az internacionálé fölszólitja a demokrati­kus népeket, hogy terjesszék a népszövetségi tanács elé az összes problémát, amely a világ­békét fenyegeti, igy többek között Németország agitációját Ausztriában és Danzigban. A kon­ferencia helyesli a második internacionálé és a szakszervezeti internacionálé határozatát, mely háborút hirdet a háború ellen. Az internacionálé elismeri, hogy Németországnak, mint a többi népnek, egyenlő joga, de egyenlő kötelessége is van a lefegyverzés és a fegyverkezés terén. 5. A konferencia semmiféle kedvezményt nem tesz a nacionalizmusnak, de nem foglal határo­zott állást a francia párt kebelén belül támadt ellentétek kérdésében. Bauer határozati javaslatát a kongresszus 291 szavazattal 18 szavazattal szemben elfogad­ta, a lefegyverzési határozatot 283 szavazattal 19-el szemben. Huszonkét delegátus, köztük León Blum tartózkodott a szavazástól. Azt a pótrezoluciót, amely „a zsidók ellen irányuló demagógia** ellen szól, a kongresszus egyhan­gúan elfogadta. Ma a második internacionálé végrehajtóbizottsága, továbbá a szocialista asz- szonyinternacionálé és a szocialista ifjúsági in­ternacionálé ülésezett. León Blum-ot és a francia párt balszárnyát nemcsak a plénumban, hanem a bizottságokban is mindenütt leszavazták. León Blum veresége teljes. A francia baloldali szocialisták vezére a véghatározat vitája alkalmával tartózkodott a szavazástól, mert a határozat nem mondja ki a munkásfront egységesítését és nem állítja elő­térbe a proletariátus diktatúráját és a kormány- hatalom forradalmi utón való kivívását, holott León Blum szerint erre a demokráciában is szükség van. León Blum szerint a második in­ternacionálé határozata szöges ellentétben áll a tiszta marxizmussal. A szocialista Populaire „tarthatlan Hitler- kémkedésről** beszél, mert a Völkischer Beo- bachter párisi munkatársa gyakran találkozott a szocialista delegátusokkal és a német lap min­dent előbb tudott, mint a párisi lapok. A Po­pulaire szerint a német újságírót egyszer csak a francia rendőrség közbelépése mentette meg a bántalmazástól. Lapvásárlók ne fogadják el ezt a számot képes melléklet nélkül "W MAI SZÁMUNK « KÉPES HÉTTEL 28 PIPÁL ^ ^ ^ ^ Ára a korona Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága IL, P a n s k á ulice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, SzloVeTlSzkÓÍ eS rUSZÍnSzkÓi ellenzéki pártok 11. emelet -- Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. * *1 * Prága IL. Panská ulice 12. eme et R képes melléklettel havonként 2.50 Kí-val több pOlltlKCil nCLpiLCipjQ. Telefon: 34184, Egyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2.--K& SŰRQÖNYCIM: HÍRLAP, PR AHA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents