Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-26 / 193. (3303.) szám
Tl^GAl/V\AG^ajVHTRIiaB augnsetas 96, szombat. Cáfolják a szlovenszkói országos elnök lemondásáról szóló híreket Pozsony, augusztus 25. (Pozsonyi sze-rkesz- t őségén^ telefon jelentése.) A pozsonyi Estii Újság mai száma feltűnő hirt közöl Országh József szlovenszkói országos elnök lemondásáról. Illetékes helyről nyert információnk alapján ez a híradás nem felel meg a valóságnak és minden alapot nélkülöz. Cet repülőrajt! Prágába és Budapestre is ellátogat Paris, augusztus 25. A párisi „Exselsior” jelentése szerint a francia légügyiminiszter, Pierre Col, minisztériumának néhány magas- rangú tagjával együtt szeptember végén, legkésőbb október elején rajrepügésre indul Európán keresztül. Az eddigi tervek szerint a francia repülőraj állomásai a. következők 1 esznek: Páris—Amsterdam--Malmö—Stockholm—Révai—Leningrád—Moszkva—Kiew — Budapest—Prága—Páris. A repülőraj három nagyméretű repülőgépből fog állni, személyzete 26 főnyi lesz s ezek közül legtöbben a francia légügyi minisztérium vezető tisztviselői. Feloszlatták Szepsi képviselőtestületét Az adóhivatali főnök a kormánybiztos Kassa, augusztus 25. (Kassai szerkesztőségünk telefonjelentése) A szepsi járási hivatal ma délelőtt kikézbesitette a pozsonyi országos hivatal végzését a képviselőtestület feloszlatásáról. Az országos hivatal a képviselőtestület feloszlatásáról szóló határozatát az 1933. évi 122. számú törvény alapján hozta meg. A feloszlató határozat a község élére kormánybiztost nevez ki Ábert Franti- sek személyében, aki a szepsi adóhivatal főnöke. Az országos hivatali végzés indokolása szerint a képviselőtestületet azért kellett I feloszlatni, mert folyó évi augusztus 8-án J tartott ülésén ugyanazt a személyt (Góts Bé- j iát) választotta meg a község főbirájává, akinek megerősítését a belügyminisztérium megtagadta. A feloszlatásról szóló végzést — amely kizárólag szlovák nyelven volt megfogalmazva — a képviselőtestületi tagok a nyelvtörvényre való hivatkozással nem vették át. A képviselőtestület feloszlatása Szepsiben nagy izgalmat keltett és mindenki erről tárgyal. A feloszlatással kapcsolatosan a magyar nemzeti párt szeptember 17-én országos nagygyűlést tart Szepsiben, ugyanakkor országos pártvezetőségi ülés is lesz, amelyen a,® ifjúsági csoportok szervezeti szabályait fogják letárgyalni. Nsüv izgalmat keltett Horvátországban Nendorfer volt miniszter meggyilkolása Zágráb, augusztus 25. Tegnap revolverei merényletet követett el egy fiatalember dr. Neudor- fer Miriko volt minispzter ellen. Neudovfer Mirko tekintélyes horvát politikum volt, aki egyik oszlopos tagja volt Radi'Ci parasztpártjának és részt vett annak idején Macsek és Radics mellett a zöld internacionálé megszervezésében is. Később belépett az első diktatuna-kormányiba, amelynek elnöke Zsivkovics tábornok volt. Zsivkovics bukása után Srskics kormányának is tagja volt. Később azonban, amikor a király kívánságára átalakították a kormányt, Neudorfer visszaadta a földművelésügyi tárcát és visszavonult horvátországi birtokára, a merénylet is itt érte a volt minisztert. A merénylet egész Horvátországban nagy izgalmat keltett, annál is inkább, mert hiszen a közeljövőben volt tervbe véve az úgynevezett uj alkotmányos pártok ünnepélyes zászlóbontása, amely a diktatúra állítólagos megszüntetésének előjátéka lett volna. Valószínűnek tartják beavatott politikai körökben, hogy a merényletet a diktatúra-párt bérence követte el, mért ezzel A túlzott adókivetések veszélyeztetik az adómorált Nem kell mindenkiben adósikkasztőt látni — A Národní List? az adthívaiaiok gyakorlatáról Prága, augusztus 25. Antónia Piinper, az ismert cseh közgazdasági politikus a Národní! Liőty vezető helyén foglalkozik az adómorál! kérdésével. Megállapítja, hogy több százezer j olyan polgára van a csehszlovák köztársa-1 ságnak, aki szívesen és minden panasz mél-1 kül rendben fizetné adóját, de azt kívánja,! hogy ezt a rendet az adóhivatal is respektál- j ja, amennyibem hitelt ad az adóva i lomások-j mák: azoknak az adóvaliomásoknak, melye-j két ezek az adófizető polgárok a mai súlyos i helyzetben is legjobb tudásuk és lel kiisme- j retük alapján állítanak össze. Minden becsületes embert kellemetlenül j érint, ha az adókivetö hatóság benne adó-! sikk&sztót lát és adóját a bevallott és tényleges jövedelmé- j nek nem megfelelő, hanem ennél nagyobb jövedelem alapján állapítja meg. Az ilyesmi kölcsönös bizalmatlanságot szül és éppen ez a kölcsönös bizalmatlanság főoka az adómorál romlásának. A kisebb vállalkozók, az iparosok és a keakarják kiprovokálni a diktatúra további fenntartását. Lehet azonban, hogy régi politikai ellenfelei tetették el láb alól Neudorfer Márkot. reskedőik Pimper szerint a mai (viszonyok közepette nehezen viselik el azokat a híreket, hogy nagyvállalatok adóhátraléka milliókra rúg, amig az adóhivatal a kisembereket végrehjtásokka 1, büntetésekkel és egyéb hasonló eszközökkel ösztökéli fizetésre. Az sem kelt jó hatást, hogy a pénzügyi kormány a rossz fizetőknek olyan engedményt ad, mint amilyen kedvezményt jelent például a munka kölcsönnel kapcsolatos rendezési módja az adóhátralékoknak is. Ennek ellensúlyozására viszont jutalomban kellene részesíteni azokat az adófizetőket, akiknek nincsen hátralékuk, mert adójukat mindenkor rendesen és pontosan fizették. A Národní Listy vezércikkírójának véleménye szerint a® adófizető közönség elkedvetlenedett hangulata kettős kárt jelentene az állam szempontjából. Az egyik az, hogy a túlzott adókivetés a* adófizetési kötelesség alóli kibúvás gondolatát involválja; a másik pedig abból áll, hogy a magas adókivetés munkanélküliséget idéz elő* Ugyanis több ezer kisember elbocsátja alkalmazottai nagy részét, sőt gyakran minden alkalmazottját, mert nem keres annyit, hogy a magasra kivetett adót kifizethesse éa adóját gyakran alkalmazottainak száma alapján Írják elő. Az állam mai adottságainak: megfelelően nagyvállalat, mely köteles rendben tartani könyveit, nyilvántartani úgy hí-1 telezőit, mint adósait: az adófizetőket. LEGUJABBSPORT Megkezdődött Budapesten az evezős Európa-bajnokság Budapest, augusztus 25- (Budapesti *®er- kesztőségünk telefonjelentése.) Az Európa evezős bajnokság első napján az előfutamokat bonyolították le a következő eredménynyel: Kormányos négyes. I. előfutam: 1. Olaszország 6-03.4; 2. Franciaország 609; 3. Svájc 6.13-2; 4. Spanyolország 6.20-4. — II. előfutam: 1. Dánia 6 p 28-6; 2. Jugoszlávia 6 p 31.8; 3. Belgium 6 p 42-3; 4. Románia 6 p 52-2. — III. előfutam: 1. Magyarország 6 p 26-8; 2- Csehszlovákia 6 p 29.6; 3. Lengyel- ország 6 p 34.6. Döntőbe kerültek: Olaszország, Dánia, Magyarország. Kétevezos kormányossal: I. előfutam: 1. Lengyelország 7 p 09.8; 2. Franciaország 7 p 13; 3. Belgium 7 p 28.6. — II. előfutam: 1. Magyarország 7 p 10.4; 2. Olaszország i7 p 16.4; 3. Spanyolország 7 p 49.2. A döntőbe az első kettő jutott. Skif: I. előfutam: 1. Dánia 6 p 40.2; 2. Franciaország 6 p 59; 3. Olaszország 7 p 01.8; 4. Belgium 7 p 46. — II. előfutam: 1. Lengyelország 6 p 49.2; 2. Csehszlovákia 6 p 50.4; 3. (Svájc 6 p 54; 4. Hollandia 6 p 54.6. — III. előfutam: 1. Magyarország 7 p 03.6; 2. Jugoszlávia 7 p 13.8; 3. Spanyolország 7 p 30.02. Döntőbe kerültek Dánia, Lengyelország, Magyarország. Kétevezős kormányos nélkül: I. előfutam: 1. Magyarország 6 p 52.5. 6. Hollandia 6 p 358, 3. Lengyelország 6 p 56.8, 4. Belgium 7 p 03.6. — II. előfutam: 1. Svájc 6 p 51.6, 2. Olaszország 6 p 56.4, 3- Jugoszlávia 6 p 59. A döntőbe kerültek: Magyarország, Hollandia, Svájc és Olaszország. A kormányosnégyeshen és a szkiffben Csehszlovákiának a második ©elejtéseiben alkalma nyílhat, a döntőbe való jutásra. — Végétért a vasúti munkások sztrájkja a vöröskő-margitfalvai vonalon. Gölnicbányai tudósítónk jelenti: A vöröskő-margitfalvai vasút- \ vonalon, mint jelentettük, a múlt héten sztrájk tönt ki a vasútépítő munkások között, amely tegnap többnapi békéltető tanácskozás után végétért A megállapodás alapján tegnap már az egész vonalon megindult a munka. A KEK GYÉMÁNT REGÉNY Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (8) I — Egy p^roro — vágott közbe* a detektív, j — Néhány kérdésem volna: Közölte valakivel a báró uir abbeli szándékát, hogy Altma nn ékszerész üzletébe megy eljegyzési ajándékot, vásárolni? — Nem — felelte Sárossy határozottan- — Egy léleknek sem szóltam, hiszen meg akartaim lepni a lányomat. — Volt a bár ó úrral egy időben má s vevő is az üzletben? — Igen —■ előzte meg az ékszerész a bárót a válasszal. — Egy feketeképü, barnaszemű, borotvált-arcú, elegáns fiatalember, aki cigarettatárcát vásrolt— És megvette a tárcát? — Igen, — Vájjon mibe került? — ötven pengőbe, — És kifizette az árát? — Igen, — Már ott volt a fiatalember, mikor a báró ur megérkezett? — Igen. Egy-két perccel korábban jött. — És mikor ment el? —- A báró ur után- Ugyanis nem tudott a segéddel a tárca árában megegyezni. így hát megvárt engem, aki a báró urat szolgáltam ki. Néhány perccel zárás előtt távozott. — Még egyet: hány alkalmazott volt akkor az üzletben? — A tulajdonképpeni üzlethelyiségben csak egy: a fősegéd, Takács János. Régi, megbízható alkalmazottam. A többi kettő és a bolti szolga az egész idő alatt a hátsó házi- raühelyben tartózkodott. Csak akkor jöttek elő, mikor este aártunk. — Tehát több helyiségből áll az üzlet? — Igen; az uccuról nyíló boltból, ahol a vevőket szolgáljuk ki és a két hátsóhedyiség- ből: az egyiket csak egy függöny választja el a holtból, itt áll a nagy páncélszekrény és a másik a házimiühely. — Hány bejárata van az üzletnek? — Csak egy, az uocáról. — Köszönöm — mondta a detektív és Sá- rossyhoz fordult — Kérem, folytassa, báró ur— Kiválasztottam egy nagyér tékü gyé- mántnyakéket, két platinalánc közé foglalt egyetlen hatalmas követ és megbeszéltük, hogy Altmann ur azt másnap, vagyis ma reggel féükilenc órakor elhozza lakásomra, átveszi a vételárról szóló csekket és néhány családi ékszeremet, hogy az eljegyzésre átalakítsa őket. Most a detektívet is elfogta az izgalom: szeme felélénkült, arca kipirult, látszott rajta, hogy kezdii érteni a dolgok összefüggését. — Bocsánat, hogy megint félbeszakítom — mondta. — Persze, az ismeretlen vevő hallotta beszélgetésüket? — Igen, hiszen alig egy-két lépésnyire ált tőlünk. — És az ékszert is látta? — Természetesen. A detektív elgondolkozott, majd az ékszerészhez fordult: — Honnan vette ön elő a nyakéket? — A fülkében álló páncélszekrényből. — Ha jól értettem az előbb, ezt a fülkét •egy függöny választja él. a botthelyieégtől ? így hát nem láthatta senki, mikor ön felnyitotta a páncélszekrényt és kivette belőle az ékszert? Az ékszerész összerázkódott. — De igen — mondta izgatottan. — PerJ sze •.. világosain emlékszem: Éppen a szek- j rény kinyitásával voltam elfoglalva, mikor i az ismeretlen ur félretolta a függönyt és utá- ! nam kiáltott. Azt mondta, siet, nem ér rá 1 várni •.. Hogy látta-e, honnan veszem elő a í. nyakéket, azt nem tudom bizonyosan, mert j háttal álltam. A detektív megértőén mosolygott: — Sietett és mégis nyugodtan várt tovább! — mondta mintegy önmagának; majd megkérdezte: — Szabiad tudnom az ékezer árát? — Hetvenezer pengő--. — Teringettét — kiáltott a detektív és felugrott. helyéről. De egy pillanat múlva megint leült, újabb cigarettára gyújtott és felkérte a bárót, hogy folytassa elbeszélését— Másnap reggel a megbeszélt időiben... — Vagyis?-.. — Nem tudom pontosan az időt — mondta a báró: — fél és háromnegyed kilenc között lehetett, mikor az inasom jelentette, hogy az ékszerész megérkezett. A dolgozószobámba vezette. Néhány percig megvárakoztattam, mert éppen a borbély volt nálam. Mikor a szobába léptem, a képeimet nézegette- Úgy üdvözölt, mint régi ismerőst. Persze egy pillanatig sem kételkedtem, hogy Állmaimnál álok szemben— Mióta ismeri ön Altmann urat? — Legalább busz éve. Már azért sem gyanakodhattam, mert mindenről, amit előző este megbeszéltünk, a legpontosabban volt tájékozva. A külsején sem volt semmi ide- genezerü, ső t. a hangjában, beszédmód órában és tagléj'téseiben is pompásan utánozta az ékszerészt. így hát gyanútlanul mutattam meg neki családi ékszereimet, amelyeket egy értékes, régi ezüstládábam őrzök Az ékszerládát a dolgozószobai páncélszekrényből vettem elő. Látszólag a legnagyobb szakértelemmel nézte végig az ékszereket, sőt az egyikre ráismert, hogy tőle vásároltam. És a legkülönösebb a dologban az, hogy ezt az ékszert csakugyan. Általamnál vásároltam, még pedig évekkel ezelőtt. A detektív elmosolyodott — Bocsánat, báró uf —* mondta —• de ab- • ben igazán nem látok semmi különöset. Ai• kalmasimt egyszerűen leolvasta az ékszer- ■ dobozról a cég nevét— Csakugyan — mondta a báró szégyenkezve — erre nem is gondoltam. — Egy pillanatra elhallgatott, majd igy folytatta: — Eredetileg csak két-három ékszeremet akartam átalakíttatni, de a gazember rábeszélt, hogy tisztítás végett adjam át neki valamennyit. A detektívet elhagyta eddigi nyugalma- Felugrott, arca kipirult és szinte rárivalt a báróra: — Csak nem adta át neki minden ékszerét? — De igenis, átadtam — mondta a báró leverten; — sőt az ékszerládát is magával vitte, hogy beletegye az apró dobozokat. — De csak kért tőle valami elismervényt? — Kérem — mondta a báró — ne felejts© el. hogy én szentül meg voltam győződve, hogy Altmann a 1 állok szemben. Azzal az Alt manna.], akit húsz- éve isimerek, aki maga is vagyonos ember és a legnevesebb pesti ékszerész- Semmi okom sem volt a bizalmatlanságra, És különben sem ér tem — tette hozzá bosszúsan — mennyivel volna előnyösebb a helyzetünk, ha egy értéktelen elismervény birtokában volnék— Pedig ez nagyon fontos volna: legalább volna egy bűnjelünk. A detektív állva maradit: nyugtalanul járt fel és alá a szobában. Kis szünet után megkérdezte: — Hát a nagy gyémánttal, az eljegyzési ajándékkal mi történt? Elhozta-e legalább? — Igen, azt- elhozta. A detektív elgondolkozott: — És biztos benne a báró ur, hogy a valódi ékszert hozta ed? Ugv értem, hogy az eredetileg kiválasztott, gyémánt ínyakéket és nem valami értéktelen hamisítványt? A báróban elhüilt a vér—- Még csak ez hiányoznék! — pattant föl idegesen. — így is éppen elég a károm. — Mennyire becsüli méltósiágos uram az ellopott ékszerek értékét? 2
