Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-26 / 193. (3303.) szám

A zágrábi merénylet Akiket kitaszítottak a németségből Harminc világhírű név megszűnt német állampolgár lenni Megsemmisített állampolgárságok — Heinricii Marni a lista élén A kitaszítottak vagyonát elkobozzák Prága, augusztus 25. A zágráibi merénylet egy (percre ismét a jugoszláv diktatúra felé te­reli Európa figyelmét s valószínűleg ez a perc is elég lesz Európának altihoz, hogy égető bajai közben észrevegye, hogy azok a problémák, amelyek három évtized óta elintézetlenül tá- ionganiak a kontinens e forró pontján, nem­csak, hogy nem enyhültek, d>e az ötéves jugo­szláv diktatúra alatt csak elmérgesedtek. Ki tudja, mi bűne lehetett Neudorfer Mirkónak a merénylők szemében; ki tudja, honnan dördült el a revolver, amely a jugoszláv politikai életet ismét fölkavarta; ki tudja, a horvát, vagy a jugoszláv forradalmárok irányitották-e a me­rényletet? Hiszen Neudorfer Mirkó, az egykor lelkes Radice-párti politikus, a diktatúra évei­ben nyugodtan ült abban a miniszteri székben, ahová csak Radics holttestén keresztül vezetett az ut, viszont a második diktátor-üormány ide­jén csöndesem kivonult a politikai életből, ma­ga után hagyva elintézetlen agrárkérdések •egész láncolatát. Lehet, hogy döntő eseményt jelent a merénylet Jugoszlávia politikai életé­ben, lehet azonban, hogy múló villanása csu­pán annak az állandóan vibráló, de kirobbanni nem tudó elégedetlenségnek, amely a diktatúra kemény kérge alatt fortyog. 1928 nyarán a skupstinábam egy monteneg- íói képviseld a szószékről revolversortüzet adott le a vita hevében az előtte ülő és hevesen Obstruáló horvát képviselőkre. Az élesre tök tötfc „érvnek" öt áldozata volt. Kettő közülük meghalt a helyszínen, a horvát parasztpárt ve­dére, Radics István pedig néhány bónáp múlva belehalt sebeibe. Tiz évig élt a jugoszláv pár­ia,mentairizmus, a el lehet mondani, hogy a re­gényes múltú parlamentek sorában az első he­lyet érdemli meg ez a tízesztendős gyülekezet, amely tiz esztendő alatt egyetlen egy törvényt sem tudott tető alá hozni, s amely első életrez­dülésétől az utolsó, tragikus gesztusig élő és állandóan, harsogó tiltakozás volt a jugoszláv egység ellen. A Radics ellen elkövetett merénylet után a belgrádi udvar elérkezettnek látta az időt., hogy bezárja a skupstina kapuit és kikiáltsa a dik­tatúrát.. Ezzel az aktussal az alkotmányosság utolsó halvány má.zát is letör ölték a rendszer­ről. Radics utolsó szavai a halálos ágyán ezek voltak: „Nép és király..." Hogy mit akart ezzel a két szóval mondani a horvát nép vezére, nem lehet tudni, a centralisták mindenesetre úgy magyarázzák, hogy Radics a király ég a nép szövetségét követelte. A következtetés me­rész, hiszen Radics egész politikai múltja, sőt mártiruma élesen ellentmond ennek a teóriának. Akárhogyan is áll azonban a dolog, bizonyos, hogy a király és a nép harcában a király ma­radt felül és ma Jugoszláviában a legmerévébb udvari politika folyik, aminek hasonmását csak a régi cári rendszerben találjuk. Az általános politikai erkölccsel is konfliktusba kellett jut­nia ennek a rendszernek akkor, amikor a ki­rály egy merész gesztussal olyan férfiúra bízta a kormányrudat, aki az 1903-ag belgrádi király- gyilkosságban aktív szerepet játszott és aki tagja volt annak a katonai klikknek, amelynek az udvartól való eltávolítását harminc évvel ez­előtt Európa összes kormányai követelték. Annyira, hogy Péter király uralkodásának első hónapjai alatt diplomata-bojkott alatt állt a belgrádi udvar és Anglia követét csak akkor volt hajlandó visszaküldeni Belgrádba, amikor a gyilkosságban résztvevő tisztek végkép el­tűntek a színről. Mindenesetre élesen karakte- rizáija a jugoszláv helyzetet áz a körülmény, hogy a parlamentarizmus kikapcsolása után a király olyan tisztnek a kezébe tette le a hatal­mat, «akit. diplomáciai bojkottal távolított el Európa felháborodása ezelőtt harminc évvel az udvarból. Az ugrás tehát, amelyet Belgrád a.parlamen­tarizmus ingoványos talajáról a diktatúra szi­lárdnak látszó talajára tett, túlságosan me­rész volt már kivitelében is ahhoz, hogy komoly reményt nyújtson az ellentétek tisztázására. A diktatúra bevallott célja az volt. hogy a re­gionális kereteket, amelyek természetes akadá­Berlin, augusztus 25. A német állampol­gárság megseniiíiisitésérö 1 szóló, julius 11-én hozott német birodalmi törvény 2- bekezdé­se alapján a német birodalmi belügyminisz­ter a birodalmi külügyminiszterrel meg­egyezve hivatalosan közli, hogy augusztus 23-án számos külföldön élő és ott hazaJiatlan magatartást tanúsító eddigi német állampol­gár német állampolgárságát megsemmisíti, útleveleiket érvénytelennek Jelenti ki és semmiféle diplomáciai védelemben nem ré­szesíti. Az állampolgárságukat elvesztett egyének vagyonát elkobozzák. Azok között, akik most német állampol­gárságukat elvesztették, számos világhírű név szerepel. A hivatalos jelentés egyúttal közli a számkivetettek listáját is. A legértékesebb név rajta Heimrich Mann, a nagy német író, aki most megszűnt né­met állampolgár lenni. A listán rajta kívül a következő nevek sze­repelnek: Alfréd Apfel, egy baloldali ügyvéd, a kommunista perek híres védőügyvédje; Oeorg Bernhard, az egyik legismertebb német demokrata politikus és publicista, a német köztársaság egyik vezéregyénisége; Breitsoheid, a szociáldemokrata párt veze­tőség tagja, aki most Prágában él; EugPn Epstein kommunista; Lion Feuehtwanger, az ismert író és a „Siker" cimü könyv szerzője, amelyben a Hitler-mozgalom keletkezését vázolja; Förster, a német pacifisták vezére; Heílmuth von Gerlach, a világhírű paci­fista; Ruth Fischer, kommunista; Kurt Grossmann, a német emberi jogok ligájának főtitkára s jelenleg a prágai demo­krata menekülthivatal titkára; Albert Grziesinski, Berlin volt szociál­demokrata rendőrfőnöke; lyai voltak a jugoszláv gondolat meg valósítá­sának, széttörje. A diktatúrára azért volt szük­ség, hogy a regionális pártók helyébe olyan egységes ég az egész országot behálózó párto­kat építsen, amelyeknek gyökerei szétágaznak az ország társadul mának minden rétegében. .Ez az igyekezet természetesen csődöt mondott, mert hiszen a horvát katolikus parasztság és a szerb ortodox parasztság között olyan mély szakadékok vannak, hogy nincs olyan egységes párthálózat, amelynek huzalait ezeken a szaka­dékokon keresztül lehetne vezetni. A horvátok ég szerbek között ma is olyan merev ellentétek vannak, mint voltaik 1918 december 1-én, ami­kor a Trumbics vezetése alatt felvonuló horvát küldöttség aláírta Belgrádiban az egységök- mányt. Mert akármilyen fonákul hangzik, az ellentétek ebben a pillanatban gém simultak el. Az elemi katasztrófában, ami 1918 őszén érte a monarchiát, talán legárvábban lézengtek a horvátok, akik a monarchia szétesése idején i belesodródták a szerb expanzió árjába, hogy Emil GumbI, a matematika híres tanára és neves pacifista, aki most Parisban él; Friedrich He-ckert, kommunista képviselő; Max Hölz, kommunista vezér, az 1923-as középnámetorssági felkelés szervezője, aki évek óta Oroszországban él; Alfréd Kemr, a híres baloldali publicista és kritikus; Ottó Lehmann-Russbiildt, pacifista publi­cista, aki annakidején leleplezte a nemzet­közi fegyverkezési ipar együtt-7-dik űdését; Maslowski, kommunista vezér; Mün»euberg, a kommunista irodalmi pro­paganda vezére és megszervezője; Horn* Neumann, Thaelmann utódja a kommunista párt vezetésében. Fieok, kommunista képviselő; Berchtold Jákob, baloldali publicista; Philipp Sebe idomaim, a szociáldemokrata párt vezére, aki 1918-ban kikiáltotta a né­met köztársaságot; Setnvarzschild, a baloldali pacifista Tage- buóh kiadója, aki most Parisban „Das neue Tagebuch" cimen Hitler-ellenes folyóiratot ad ki. London, augusztus 25- Az asszír kereszté­nyek Bagdadból elmenekült és Ciprus szige­tén tartózkodó pátriárkája hivatalosan a népszövetség titkárságához fordult az asszír keresztényeik érdekében. A népszövetség azonnal el is merüljenek benne. Igaz, hogy az egység okmány aláírásánál megjelent a horvát küldöttség, de az első alkotmányzó gyűlésre, amelyet Sándor trónörökös hívott egybe már nem mentek el, g ettől a perctől kezdve Ra- dicsék a legélesebb harcot folytatták a belgrádi centralizmus ellen. Nem is tehettek egyebet. Hiszen a belgrádi centralizmus Horvátországot teljesen elbalkanizálta. A valamikor virágzó horvát ipar tönkre ment, a Száva völgyében elhallgattak a gyárak gépei, a jugoszláv centra­lizmus az egész ipart a délszerbiai Ibar völ­gyébe telepítette át. A horvát városok meg vannak rakva szerb hivatalnokokkal. Azokat a horvát politikusokat, akik valamikor lelkes hí­vei voltak a jugoszláv egységnek, a belgrádi centralizmus elfordította az eszmétől. A vala­mikor királyim Pribicsevics könyvét kell csak elolvasni ahhoz, hogy az ember megdöbbentő képet kapjon arról a. rendszerről, amely a két­ségbeesés szélére kergette a horvát népet. A jugoszláv politikai atmoszférára jellemző, Staimpfer, a szociáldemokrata Yorwaerts volt főszerkesztője, aki most Karlsbadban adja ki a „Neue.r Vorwaerts“-et; TuchoJski, aki Peter Panter, Kaspar Hau- ser, Ignaiz Wrobel, Theobald Tieger neve­ken számos cikket irt a német lapokba és a Weltbühne baloldali revüt adta ki; Rerahard Wedss, Bérül®, volt szociáldemo­krata rendőrfőnöke; Ottó Wels, a német szociáldemokrata párt Jelenlegi külföldi vezére, Prágába® él; Em«t Tollár, anarchista, a müncheni tanácsköztársaság egyik vezére; Jóban® Werthauer, kommunista publi­cista. Razzia Breslauban Breslau, augusztus 25- A titkos állam- rendőrség szerdán házkutatást tartott sok- száz lakásban- A nemzeti szocialista lapok jelentése szerint a .rendőrség a razzia alkal­mával százötven fegyvert foglalt le. összesen hat nagy kommunista fegyver rak tárt. talál­tak Breslauban. állandó kisebbségi bizottsága a beadvány alapján elhatározta, hogy m asszírok sérel­meiről legközelebbi ülésszakán, szeptember­ben fog tárgyalni. hogy . nemcsak a parlamentet némi tóttá el a belgrádi kormány, de elnémította a sajtót is. A jugoszláviai lapoknak ma csak azt szabad Írni, amit a sajtófőnökség hivatalból kiad. E sorok írója Például Zágrábban időzött a Ma- csék-pör idején, Macsek éli tettetése után a hor­vát diákság tiltakozott az ítélet ellen, erre ka­tonaság nyomult be az egyetemre és vérbe- fojtotta a diákság tüntetését. Erről az esemény­ről hallgattak a lapok. Egész Jugoszlávia még van rakva katonákkal, amerre utazik az ember az országban, mindenütt szuronyos csendőrök igazoltatják az utasökat a vonaton. Zágrábban karabélyos rendőrőrszemek posztóinak minden uccasarkon. A diktatúra jelei olyan kirívó for­mában jelentkeznek, a diktatúra olyan merev és olyan nyilt, hogy a népek békés egymás mellé illeszkedését nemcsak, hogy nem segiti elő. de egyenesen lehetetlenné teszi. Ez az at­moszféra, amelyben a politikai érvelésnek re­volverrel szoktak nyomatékot adni. Az asszír keresztények pátriárkája a népszövetség elé tárja népének sérelmét Ma: RÁDIÓMELLÉKLET Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- Szerkesztőség: Prága ü. Panská ulice 12. évre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 450, ^4 SzloVCTlSzkÓÍ €S rUSZÍHSzkÓÍ ellenzéki Dártok II. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. /vt /v Prága 1L, Panská ulice U 111 emelet fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több politikai ndpiLCipJQ. Telefon: 34184. Egyes száma ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—Kő. 8ŰRGÖNYCIM: HÍJ? LAP. PRAHA

Next

/
Thumbnails
Contents