Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-25 / 192. (3302.) szám
2 <gKKEg-MAc^aRHna^ 1938 augusztus 25. péntek Mindenki iürdőzhet! A fürdőigazgatóság uj egyéni átalánykurál a válság dacára mindenkinek tehetővé teszik csúz, köszvény, ischias, női bajok elleni kúra használatát. Minden szociális réteg számára megfelelő árosztályok. Fürdő, lakás, étkezés egy födél alatt. Prospektus: Fürdőigazgatóság, M* ö sí ’ú y & n nagyobb részét a vihar kisodorta a tengerre, mert a rögzítő láncok elszakadtak. A montauk- pointi világítótorony, amely Long.Island keleti csücskén áll, megrongálódott a viharban. A világitó torony egyike volt a legfontosabb iránypontoknak a Newyorkba behajózó hajók számára. A sandy-hocki világítótornyot is any- nyira megrongálta a vihar, hogy teljesen hasznavehetetlenné vált. Mindennek ellenére | a nagy óoeánjárók menetrendszerűen érkeztek meg tegnap este Newyorkba. A parti forgalom és az összeköttetés Kubával egyelőre megszakadt. New Jerseyben a gyümölcstermés teljesen megsemmisült. A kár, ami a megsemmisült termés következtében támadt, több millió dollárra tehető. A Newyork közelében levő tengeri fürdőket a rendőrség kiürittette. Eddig: 12 hatott A nagyobb óceánjárók nem sérültek meg a viharban. Csupán a Madisoo szenvedett kisebb károkat. A Madison-t a norfolki kikötőben érte utói a vihar, a hajó azonban ma elhagyta a kikötőt, mindenesetre két segélyhajó kíséri, hogy abban az esetben, ha valami baj történne, legalább az utasokat át tudják venniA horribilis anyagi kár mellett emberélet is áldozatul esett a viharnak. Eddig tizenkét halottat állapítanak meg, igen nagy azonban az eltűntek Száma, akik közül nagyon sokan valószinüleg a tengerbe fulladtak. Az áldozatok száma óráról- órára nő. Földrengés Nikaraguában, Orkán Ausztriában Mexikó City, augusztus 24. Privátjelentések szerint, amelyek egy Mexikóban élő volt ni- karaguai miniszterhez futottak be, Managuaban, Nikaragua fővárosában földrengés volt A jelentések szerint a Mana- gua közelében fekvő León városát a földrengés részben elpusztította. Becs, augusztus 24. Csütörtökre virradó éjszaka egész Ausztria fölött orkánszerü vihar tombolt, amely egyes helyeken 60—80 kilométeres erősséget ért el. A vihar az osztrák fővárosban is óriási károkat okozott, amelyeket egyelőire még nem lehet felbecsülni. Á tűzoltóságnak a reggeli órákban teljes apparátussal kellett hozzálátni a romok eltakarításához. ★ ★ ★ 500 falui öntött el a Sárga folyam Kínában 300.000 ember vált hajléktalanná London, augusztus 24. A „Tim<es“-nek jelentik Pekingiből, hogy a Sárga folyam kiöntött és elárasztotta a Honán tartomány 500 községét. Az áradás következtében 300.000 ember hajléktalanná vált és az egész termés megsemmisült- Shansi tartományban állítólag 2000 ember pusztult el az árban. Saoíeh városában tiz méter magasan áll a víz és több Száz ház összeomlott. León Blum a második és harmadik internacionálé szövetségét sürgeti Paris, augusztus 24. A második internacionálé kongresszusának mai ülésén León Blum francia szocialista vezér leplezetlenül elismerte a nemzetközi szocializmus dekadenciáját éis azt a határozott javaslatot tette, hogy a fasizmus hathatós leküzdésére a második iin- ternacionálé szövetkezzék a harmadik inter- nacionáléval. A beregi határon a csehszlovák határőr agyonlőtt egy magyar munkást, akinek szabályos határátlépő igazolványa volt Ungvár, augusztus 24. (Ruszinszkói szerkesztőségünk jelentése.) A beregi csehszlovák-magyar határon agyonlőttek egy magyar munkást — végzetes félreértés következtében. Ku- bis csehszlovák határőr tegnap éjszaka imbolygó alakot vett észre a határ mentén. Felszólította a magyar oldalra, igyekvő embert, hogy ■álljon meg, de az, ügyi á tsz ik, nem hallotta meg a felszólítást, mert tovább folytatta útját Magyarország felé. A határőr többszöri felszólítás után felkapta fegyverét és az ismeretlen után lőtt, aki holtan rogyott össze. A halott megmotozásánál kiderült, hogy az áldozat egy magyarországi munkás, aki csehszlovák területre járt át dolgozni és szabályszerű határátlépési igazolvánnyal rendelkezett 'A munkás nyilván ittas volt. kissé, ezért nem hallotta a határőr felszólítását.. A tragikus éjszakán munkából igyekezett haza családjához. Az iirárpirt agitácios ülést és népünnepélyt akart tartani Tiszaujlakon augusztus 20-án, de az árvíisujtotta lakosság fölháborodása kiteikezfélen elállóit e tervtől Ungvár, augusztus 24. (Ruszinszkói szerkesztőségünk jelentése.) A csehszlovák agrárpárt augusztus 20-ra népgyülést hirdetett Tiszaujlakon, amelynek folytatásaképpen nagyszabású népünnepélyt akartak tartani ökörsütéssel és egyéb látványosságokkal. A terv hallatára erős ellenmozgalom indult meg az ár- vizsujtotta magyarság köreiben és a hangulat oly elkeseredett volt, hogy összeütközéstől lehetett tartani. A népgyülést megelőző napon azután az egész programot hirtelen lefújták. Az agrárpárt kommünikéje szerint „tekintettel Tiszaujlak épülőfélben levő állapotára és a lakosság nyomott hangulatára44 a gyűlést és a népünnepélyt későbbi időpontra halasztották. — A magyar földművelésügyi miniszter újból Bécsbe utazott. Budapesti szerkesztőségünk telefonon jelenti: -KáU&y Miklós földművelésügyi miniszter csütörtökön Bécsibe utazott, hogy ott rés átvegyen az osztrák-magyar gazdasági tárgyalások befejezésé-n. A A KÉK GYÉMÁNT REGÉNY Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (5) Hirtelen elhatározással fejébe nyomta a kalapot és kirohant az ajtón- Az uocajárdán megállt. Hová menjen? A Benczúr uccába, a báró lakására? Hiszen ilyenkor a báró ur már a bankban van. Persze, oda... És vágtatva elindult a József-tér felé, a Központi Bank irányába. Útközben szinte ostromolták a különféle gondolatok- Talán észrevette a báró a csalást? De hiszen még az se biztos, hogy a rabló kivitte hozzá a gyémántot. És ha nem is vett volna észre semmit, a csekket talán még nem tudta beváltani a gazember. Hiszen ez időbe kerül, könnyen elcsípheti a bankban- De miért vitte volna a báróhoz az ékszert? Nem, ez agyrém! És ha egy zálogházban akarja értékesíteni prédáját, ott majd könnyűszerrel lefülelik. De alkalmasint nem is egy ékszerről van szó. Persze, annyit vitt el, amennyit csak bírt. Még szerencse, hogy biztosítva vannak, jutott most hirtelen eszébe és ez kissé megnyugtatta felzaklatott idegeit. Most megint visszatért előbbi gondolatára: a csekk beváltásánál is rajtaveszthetett. Hiszen alá kellett, hogy Írja. A pénztáros gyanút foghatott... Most megérkezett a bankba, felrohant az első emeletre, a vezérigazgató szobája elé. Egy szolga feltartóztatta: — Kit tetszik keresni? — kérdezte és csodálkozva nézett aiz ékszerész feldúlt arcába— A vezérigazgató urat. Engedjen Ne okoskodjék! Azonnal beszélnem kell vele. Százezrekről van szó! — Bocsánat, uram, de szigorú parancsom van, hogy senkit se bocsássák be előzetes bejelentés nélkül. Szabad a nevét kérnem? Az ékszerész toporzékolt dühében. — Altmanin ékszerész vagyok! — ordította. — Szaladjon, mert... A szolga eltűnt a párnázott duplaajtó mögött. Tüstént visszajött. — Tessék — mondta. Mint egy hatalmas erővel rúgott labda, úgy perdült, az ékszerész a szobába, A kis kopasz bankvezér kényelmesen hátradőlve ült hatalmas karosszékében és jóízűen pöifé- kelte vastag szivarja füstjét; érdeklődve pillantott az izgatott öreg ékszerészre és ironikusan megkérdezte: — No, mi aiz, Altmann, talán csak nincs baj a csekkel? — A csekkel? — Uraim Istenem, tehát mégis — Elvitte a bitang — Mit vitt el?.-. Kicsoda? — Az én külsőmibe bujt a nyomorult és kivitte a báró úrhoz a nyakéket, hogy meg- kaparitsa a csekket ... Az igazgató figyelni kezdett: — Beszéljen világosan — mondta bosszúsan. — Hiszen ön személyesen hozta el ma reggel az ékszer t... — Nem én voltam, nem én voltam! — ordította Altmann. — Egy betörő kifosztotta az üzletemet! A báró fejéhez kapott: — A családi ékszereim! — Telefonáljon! Telefonálni kell a pénztárhoz, talán még nem késő-,. A báró szó nélkül lerántotta a házi telefon kagylóját: — Pénztár? Itt Sárossy- Tüstént megnyomni a vészgombot. Igen, az összes kapuk maradjanak zárva. Megvan?... Jelentkezett valaki a hetvenezren felüli csekkemmel? Felvette? A báró kiejtette kezéből a kagylót — Késő! — hörögte megsemmisültem Majd felugrott, két kézzel megmarkolta az ékszerész vállát és megrázta. — Ember, ide hallgasson! — ordította magánkívül. — Az egész családi ékszeremet elrabolták! De egy pillanattal később már kijózanodott. — Értesíteni keli a rendőrséget — mondta. Most a városi telefon kagylóját emelte le— A főkapitányságot! Főkapitányság? Itt Sárossy báró- Kérem, tüstént küldjék a hivatalomba a legügyesebb detektivjüket. Igen, a Központi Bankba. Siessenek! Némán álltak szemben egymással az igazgató és az ékszerész. Altmann szólalt meg elsőnek, — Még szerencse* — mondta ravaszkodva — hogy legalább a kék gyémánt megvan. — Igen — felelte a báró hidegen — csakhogy az ékszer az enyéim. Szabályszerűen megvettem és kifizettem. IV. A báró az ablak előtt állt és idegesen dobolt ujjaival az ablakdeszkán, az ékszerész pedig egy székben ült, fáradtan, kimerültén, mint aki képtelen a további küzdelemre, menthetetlenül veszve van és átadja magát sorsának. Egyikük sem szólt egy szót sem; szinte meg sem mozdultak, érezték, hogy egyelőre nincs mit „tenni. A detektívet várták, ő volt egyetlen reménységük. Tiz perc múlhatott el így- Most megmozdult a kilincs. A báró hirtelen hátrafordult. A bankszolga lépett a szobába, névjeggyel a kezében. A báró elolvasta: Szabó György, detektivfőlfelügyelő. — Azonnal kéretem — mondtaSzőke, kékszemü, gyerekarcu fiatalember jelent meg az ajtóban. Kifogástalan, divatos ruhát viselt. A báró csalódottan tekintett rá. Kétféle detektivtipust ismert: a sasomra, sziurósszemü, szikár, amerikai külsejű detektívet, a bűnügyi regények hősét, és a ko- pottruháju, esetlen henteekezü, elhízott budapesti titkosrendőrt. De ez nem tartozott egyik fajtához sem. Udvariasan meghajol: — A rendőrségtől jövök, méltóságos uram. Parancsoljon velemAz ékszerész feltekintett. A hang ismerősnek tetszett. És az arc is, mintha látta volna már valahol. — Hallatlan eset történt — kezdte a báró izgatottan: — egy körmönfont szélhámos ellopta valamennyi ékszeremet. — És kifosztotta az üzletemet — tette hozzá az ékszerész siránkozó hangon. A detektív felemelte kezét. — Bocsánat, uraim — mondta udvariasan. — Nagyon kiérném önöket, hogy a lehető legnagyobb részletességgel adják elő az esetet. Ne hallgassanak el semmit; a legapróbb, esetleg jelentéktelennek látszó részletekre is tépjenek ki. És ha gyanakodnának valakire, azt is mondják meg nyilán. Csakhogy bizonyos rendszert kell tartanunk, hogy tiszta képet alkothassunk magunknak az egészről. Talán a leghelyesebb volna, minthogy úgy látszik több, egymással összefüggő bűntényről van szó, bizonyos kronologikus sorrendhez ragaszkodni. — Itt elhallgatott, majd mosolyogva megkérdezte: — Megengedi, méltóságos uram, hogy leülje* és cigarettára gyújtsak? így intenzivebben tudok gondolkozni. — De kérem, hogyne — mondta a báró zavartan; gyors kézmozdulattal kirántotta zsebéből cigarettatárcáját és megkínálta a detektívet. — Bocsássa meg figyelmetlenségemet, de ez az átkozott história teljesen kihozott a sodromból. A detektív rágyújtott, kényelmesen hátradőlt egy karosszékben, aztán igy szólt: — Tehát, kiérem... Talán a báró ur lesz szives elkezdeni. Később aztán az ékszerész ur kiegészítheti elbeszélését. Elhallgatott és á báróira nézett. Ez izgatottan dörzsölte kopasz fejét- Látható erőlködéssel igyekezett rendbeszedni gondolatait. Végre megszólalt. Elmondta, hogy január 4-én, este- hét óra felé Altmann ékszerész üzletiéibe ment, hogy lányának valamilyen ékszert vásáiroiljjon eljegyzési ajándékul, *
