Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-25 / 192. (3302.) szám
Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. H képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 K£, vasárnap 2.—Ké. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága ÜL, Panská ulice 12. IU emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11- Panská ulice 12. Hl emelet Telefon: 34184. SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP. PRHHfl A londoni gabonakonferencia tanulságai Tomboló orkán pusztította vígig Amerika Keleti partvidékét Az orkán középpontja volt — Milliós károkat okozott a vihar — Az atlanti partvidék előkelő fürdőké lyei romokban hevernek NEWYORK, augusztus 24. A borzalmas vihar, amely Amerika atlanti partvidékeit pusztítja, tovább tombol. Az amerikai meteorológiai intézet véleménye szerint ilyen erősségű vihart 1896 óta nem tapasztaltak Amerikában. A vihar nyolcvan kilométeres óránkénti sebességgel száguld a partvidéken. A vihar a meteorológiai jelentések szerint már túl van a kulminációs pontján. A terület, amelyet a vihar végigszáguldott, hatszáz kilométer hosszú. Az orkán centruma délelőtt Newyork, délután pedig Neu-England szigete volt. Prága, augusztus 24. Kalapot kell emelni a lödöni gabonakonlerencia rendezői előtt, amiért mozgósítani tudták az európai csődtömeg egyetlen megmaradt értékét, a lelkierőt és újra szemébe néztek annak a problémának, aminek megoldhatatlanságáról oly sokszor és oly alaposan szerezhettek tanúbizonyságot éppen azok, akijk most Londonba összeültek. Lelki erő kellett hozzá, hogy alig néhány héttel a csúfos véget ért gazdasági konferencia után, újra leüljenek a londoni asztal egyik szögletéhez azok az urak, akik görcsös optiimizmussal ragaszkodnak a szempontok kicserélésének módszeréhez, jóllehet az utóbbi tiz esztendő alatt ez a módszer sokszorosan csődöt mondott és éppen azokban a pillanatokban, amelyekben ugy- látszott, már kézzel fogható eredményeket ért el. Hogy tizenötévi lázas eszme- és szem- pontcsare után ott tartunk, ahonnan kiindultunk, hogy a történelem könyörtelen erőivel szemben a jóakarat és kölcsönös megértés még árnyalati eredményeket se tudott elérni, hogy a világ szinte tehetetlenül sodródik történelmi erők nyomása alatt döbbenetes végletek felé, azzal a szomorú felismeréssel gazdagította az embert, hogy a megértés fékére többet nem számíthat. Ennek a felistmerésnek éles fényében kissé bizarrul fest az újabb londoni konferencia, amely a krízis őisokát akarja megbeszéléssel gyógyítani. Természetesen túlzás lenne azt mondani, hogy a konferencia azzal az elnagyolt szándéikkal ült össze, hogy az agrárválságot megoldja. Nem, csupán arról van szó, hogy lokalizálja a veszélyt azon a ponton, ahol ma van. Amiből két dolog következik. Először az, hogy ennél még rosszabb is lehet, az autarkizmus áldásai még korántsin- csenek kimerítve, másodszor pedig az, hogy •az európai piacról lassan lemond a világ. A tengerentúli gabonaállamok hajlandók közös megegyezés alapján kontingentálni a gabonatermelést, ha megfelelő garanciákat kapnak arra nézve, hogy a nem pár excelien- ce gabonaállamok korlátozni fogják, helyesebben, hogy nem növelik a gabonatermelésüket. A nyersanyagok lázadásának igy akar gátat vetni a londoni konferencia. A korszerű veszély, az éhínség századában az anyagok katasztrofális bőségével szemben a szabályozás módszerét keresi a világ s hogy nem találja meg, hogy ez a megállapodás is, ha létre jön, üres papiros megállapodás marad, — amely legföljebb uj konferenciák alapjául fog szolgálni, magát a kérdést azonban meg nem oldja, — magából a helyzetből következik, amely a kérdést szőnyegre hozta. A helyzet alapos analízise végre is napnál világosabban kiderítette, hogy a gazdasági brob- lémáik elszigetelten meg nem oldhatók, a gabonaválság okait lehet a mezőgazdaság in- dusztrializálásában vagy a kanadai őstelevény feltárásában keresni, következményei azonban szinte szervesen belenőttek abba az általános politikai helyzetbe, amelyből kivezető utat keresni mellékösvényeken, mellékprob- lémákon vagy részletmegoldásokon keresztül, legalább is túlzott optimizmus. Az egész európai politika be van állítva a háború tanulságaira, lehet beszélni szilárd és megingathatatlan béketörekvésekral, a jelek azonban azt bizonyítják, hogy az államok a háborús lelkikényszer hatása alatt reszketve mc- eekülnek az autarkizmus bástyái,mögé. Newyofk, augusztus 24. Számtalan tengeri fürdő el ván vágva a világtól, a vihar a telefonihuzalokat teljesén használhatatlanná tette. Eddigi becslés szerint az anyagi kár ötmillió dollárra tehető. A beérkező jelentések szerint á vihar légsu- lyosaban Norfolk városát érintette. Egész városrészeket borított el a víz, a strand közelében lévő házakat annyira megrongálta a vihar, hogy egész házsorok beomlása fenyeget. Nemcsak a táviró- és telefon-, hanem a villamos hálózat is tökéletesen csödöt mondott, úgy hogy Norfolk teljesen villany nélkül van. A nagy szállodákban mindenütt gyártva ég. Sokkal nagyobb a baj azonban a kórházakban. ahol az a veszély fenyeget, hogy műtéteket se tudnaik végrehajtani. Újságok nem jelennek meg. A vihar olyan erős volt, hogy egyes helyeken a vasúti forgalmat is megakasztotta, úgy hogy a várostól déli irányba húzódó vasútvonalak teljesen használhatatlanokká váltak. Nem lehet nem észrevenni az összefüggést, ami bizonyos háborús tanulságok és az államok lázas igyekezete között van, hogy az önellátás módszerét minél szélesebb alapokon valósítsák még. Nem lehet nem észrevenni, hogy amint Franciaország lázasan erősiti nyugati határait, ahogy Németország egy hatvanmilliős népet nagy katonai formációkba akar szervezni, ahogy Európa egyes államai katonai készülődések izgalmában élnek, úgy épül, úgy magasodik a gazdasági fedezékek sáncvonala országok és országok között. Olyan a politikai atmoszféra Európában, olyan magas fokira hágott tizenöt évvel a békekötések után az egyes nemzetek között a bizalmatlanság, hogy a zavartalan árucserében mindegyik állam kiszolgáltatottságát látja. Ebbeu az elviselhetetlen lég-nyomásu politikai környezetben történhet meg csak az, hogy Svájc dús gabonatermő országok közelében háromszoros, Egyes helyeken be is kellett szüntetni a vasúti forgalmat. Washingtonban fákat csavart ki a földből a vihar Szedán délután a vihar központja Washington vö t. A vihar a főuccán olyan pusztítást végzett, hogy a főútvonal teljesen járhatatlanná vált. Lesöpörte az üzletek cégtábláit, Iákat csavart ki az orkán. Az esti órákban, mikor e ült a vihar, az Egyesült Államok fővárosának uccáit bokáig érő kő- és üvegtörmelék borította s letört és kiszakított fák feküdtek keresztben az uccukon. A forgalom már a délelőtti órákba,n teljesen megakadt, számos állami hivatalban már délben beszüntették a munkát és a hivatalnokokat haza küldték. Minthogy a vihar teljesen tönkretette Washingtonban is a villanyhuzalokat, az elmúlt éjszaka a fővárosra sötétség borult. Az uccai világítás egész éjszaka nem működött, kén egyszeres költséggel saját gabonát tér-' mesit, hogy Németországban üvegházi barackot nevelnek, amikor Magyarországon az országút árkában kell elrothadni a legnemesebb kecskeméti baracknak- Hogy csak néhány kirívó vonását emeljük ki ennek a fonák helyzetnek. A kérdés sajnos nem uj s legfeljebb szem- beötlőbb ma, mint volt ezelőtt húsz esztendővel. De az, hogy gabonával fűtötték a vonatokat Amerikában, amikor Oroszország egyes vidékein éhtifuszban egész vidékek pusíztultak ki, régi „vívmánya" az európai civilizációnak s már Popper-Lynkeus is ezt a megdöbbentő képet tárta fel az ámuló liberális világ előtt az „általános étkötele- zettségről“ szóló müvében- Az elvet akkor is féltétőlták a történelem katasztrofális sebességgel torlódó eseményei. Az általános étkötelezettség utópiájával szemben az általános védkötelezettség gyakorlata győzött sőbb azonban sikerült annyira helyreállítani egyes vonalakat, hogy voltak olyan városrészek. ahol a lakásokban volt világítás. A vihar számos háznak letépte a tetejét, a Ptomac folyó pedig kiöntött medréből, úgyhogy a folyó közelében lévő uccákat elborította a viz. Ebben a városrészben megszűnt a forgalom. A vi ág tegelőketőbb fürdői romokban hevernek Ma délben érkező rádiójelentés szerint Salisbury városát úgyszólván teljesen elpusztította a vihar. A nemzeti milícia azonnal nagy segélyakcióba kezdett; a tűzoltóság és a parti őrség lázasan dolgozik, hogy a lakosságot a kis strandházakból biztonságba hozzák. A strandon pánik uralkodik. A legelőkelőbb fürdötelep, a Virginia Beach házai romokban hevernek. Az egyik legnagyobb hotel lakóinak az utolsó pillanatban sikerült a házat elhagyni, mielőtt a hatalmas palota összedőlt. A partot egész hosszában törmelékkövek borítják. A partokon kikötött hajók és vitorlások legHogy a komplexum nem oldódott meg azóta, sőt kimélyült, vájjon mit bizonyát egyebet, ha nem azt, hogy a problémák változatlanul itt vannak, hogy a feszültség nem enyhült, hogy a világ sorsára változatlanul ránehezedik az a nemzetek közötti bizalmatlanság, ami ennek a századnak levegőjét kezdettől fogva megmérgezi. A londoni konferencia olyan szerény lett, amilyen szerénnyé tették a csalódások, amelyeket ennél az asztalnál nem iá olyan régen átélt, a raounteveresti problémáknak igazán legjárhatóbb lankáit akarja megmászni és kiderül, hogy még ezek a józan ésszel járhatónak tetsző lankák is járhatatlanok. Miért? — mert a problémák tömegének olyan sötét és komor árnyéka borítja be az összes járható utakat, hogy nem akad vállalkozó szellem, aki még ezekre az utakra is rá merne lépni-
