Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-24 / 191. (3301.) szám

Szokolov: Magunkban hordjuk létezésünk jogosultságát Szerdán este kezdődött meg a vita a németországi zsidók helyzetéről a prágai cionista világkongresszuson - Nagy izgalmak között megválasztották a kongresszus elnökségét egy-két ér maira a világtengereken ugyan­olyan versenjtáegyvérkezés indul meg, mint amilyen elmérgesilette a háború előtti világ atmoszféráját- A félig halott genfi lefegyver­zési konferencia pedig busán végleg bezár­hatja a boltot, a delegátusok hazamehetnek és senki többé nem beszélhet a nagyhatal­mak lefegyverzésének lehetőségéről. Ausztrália is védekezni akar London, augusztus 23. Hughes, Ausztrália volt miniszterelnöke, tegnap rádióbeszédet mondott a sydneá rádióban és kijelentette, hogy a Csendes óceán partvidékein kikerül­hetetlen a háborús összeütközés. Japán hosz- szahb ideig nem elégedhet meg Mandzsúriá­val mint gyarmattal és kénytelen lesz uj le- esapolódási területek után nézni A tokiói, kormány a közel jövőben követelni fogja, hogy Ausztrália fogadja be a sárga telepese­ket. Ausztrália fehér akar maradni és nem engedélyezheti a japánok beözönléséi Ilyen körülmények között a japán támadás elma­radhatatlan- Ausztrália ma gyenge és nem állhatna ellen a sárga faj támadásának. Ki kell tehát fejleszteni a flottát és a. szárazföldi hadsereget, hogy a domínium minden lehe­tőségre fölkészülhessen. Az ausztráliai nép kötelessége az, hogy legalább addig meg­védje az országot, amíg a brit flotta megér­kezik a harctérre. Javuknak az angol pénzügyek London, augusztus 23. Az angol állam jö­vedelme 1933 április 1-től, aiz uj pénzügyi év megkezdésétől, augusztus 19-ig 222.320.760 font. azaz 4.537.229 fonttal több, mint az el­múlt évnek ugyanebben az idejében volt. A kiadások ugyanebben aiz időben 262.316.211 fontra rúgtak, azaz 35,089.233 fonttal csök­kentek. Mexikó követi a „ió“ példát Mexikó City, augusztus 23. A mexikói kor­mány szerződést kötött több spanyol hajó­építő vállalattal öt gőzhajó és tiz ágyú naszád építéséire. A hajókat hamarosan leszállítják a mexikói államnak- A kormány kijelentet­te, hogy a délamerikai veszedelmes atmo­szférában kénytelen flottáját megerősíteni, továbbá szükségesnek mutatkozott, hogy olyan katonailag fölszerelt jármüvekről gon­doskodjék, amelyekkel a nagyarányú vízi csempészetnek véget vet. A hajókért a mexi­kói kormány hetven millió arany pezetát fizet. Prága, augusztus 23. A cionista kongresszus szerdai ülésén rengeteg hallgató jelent meg, ímeTt az előzetes program szerint szerdán dél­előtt kellett volna kezdődnie a német országi zsidók helyzetéről szóló vitának. Az előzetes tervtől eltérően, a vita csak szerdán este veszi kezdetét Sokoiov elnök referátumával. A bar­na- és kékinges cserkészek eltűrtek az üléste­remből, mert — amint jelentettük — az elnök­ség megtiltotta az egyenruha viselését az ülés­teremben. Böhm Adolf bécsi nemzetgazdász beszélt szerdán délelőtt kimerítően a palesztinai nem­zeti telepítés leihe-ttőségeiről. Nagyvonalúan is­mertette úgy a nemzeti, mint a magángyanna- tositás történetét. Lényeges ellentét nincs a két módszer között. Az előadó referátumának konklúziójaképpen azt kívánja, hogy köziponti zsidó telekvásárló társaságot állítsanak föl, amely magában foglalná az összes eddigi telek- vásárló intézményeket. A telekvásárlást ilynió- don egységeser kell megszervezni, mert a spe­kulációt eredményesen csak igy lehet leküz­deni. Az elnökválasztás Délifelé hozzáfogtak az elnök megválasztásá­hoz. Mint ismeretes, napok óta foglalkoztatja ez a kényes téma az akcióibizottságot, mert a mun­káspártok azt kívánják, hogy a revizionistákat zárják ki az elnökségből. Az általános cionis­ták, a vallásos cionisták és a radikálisok ezzel szemben úgy nyilatkoztak, hogy az elnökség­ben valamennyi pártnak helyet kell biztosítani. Elnökül Leó Motzkint ajánlják, aki eddig az összes háború utáni kongresszusokat vezette. Motzkin megválasztása ellen egyik párt sem emelt kifogást. Izgalmas Jelenetek Az elnökválasztás, mint előrelátható volt, igen izgalmas jeleneteket eredményezett a délutáni ülés folyamán. A tumultuózus jele­netek következtéiben az elnöknek kétszer is fel kellett függesz­tenie az ülést. A különböző javaslatokkal szemben végre is a munkáspárt javaslatát fogadták el, amely szerint minden párt egy képviselőt kap az elnökségben. Jabotinsky revizionista pártját azonban, amely az ülésteremben a botrányokat okozta, teljesen kizárták az elnökségből. Elnöknek a javasolt Leó Motzkint választot­ták meg nagy szótöbbséggel, az elnökség többi tagjai Usiskin, Rufeisen, Kaplausky, Sprinsack, Káplán és Grünbaum J- lettek. Grossmann revizionista kijelentette, hogy pártija bizalmatlan az elnökséggel szemben- A botrányok e kijelentés után újra kezdőd­tek és az általános lárma és fütyülés köze­pette Grossmann nem fejezhette be beszédét. , Szc8í©I©w referátuma a németországi zsldóü!d5zésrdl Mint említettük, szerdán- este kezdődik a kongresszus legfontosabb tárgyalási anyagá­rak, a német zsidók helyzetének és elhelyezé­sének vitája, amelyet Sokoiov elnök referátu­ma vezet. be. — Németországban — mondja többek között 'Sokoiov elnök referátumában — a zsidó tragédia újra teljes nyíltságában lep- leződött le, mint ahogy évszázadok óta nem volt rá példa. A német kormány kiközösítette a német zsidó­ságot. Az uj német törvényhozás különbséget tesz árja és nem árja fajtájú emberek között és a nem-árjákat kirekesztik a társadalmi éiet ka­tegóriáiból. A nem-árják nem lehetnek tisztvi­selők és rém lehetnek gazdasági és foglalkozási szervezetek tagjai. — Az antiszemitizmus dühöngésével szemben föl kell emelnünk erélyes és kifejezett tiltako­zásunkat. Ha nem akarjuk, hogy bohózattá 'váljék az egész zsidó emancipáció, úgy síkra kell szállnunk jogaink védelméért, amelyeket atyáink szenvedéssel és harccal értek el. Legenda az, hogy a német zsidók ellenségei a német birodalomnak. De nem lehet polemizálni azzal a világgal, amely nem akarja meghallgatni az érveket. Ha rágalmaznak bennünket, nem válaszolhatunk ifölvilágosi fásokkal. , Vagyunk, akik vagyunk... — Nem sokat ér, ha mindig csak a tudósok, a filozófusok, művészek neveit emlegetjük, akiket a zsidó nép adott az egyes országoknak. Nincs értelme, hogy ilyen ibizoryité kokkal tá­mogassuk létezésünk jogosultságát. Vagyunk, akik vagyunk és magunkban hord­juk létezésünk jogosultságát. ■Őrültség volna a zsidó világuralomra való tö­rekvésről beszélni is, amivel vádolnak bennün­ket különböző hamisítványok alapján. A zsidó 1933 augusztus 24, ©sírtóMíJHi MBMaWBtWWW—■WMMW—Ml nép mindenütt a világon kisebbségben van, nagy tömegeiben nyomorúságos helyzetben küzd a megélhetésért és csupán a számkivetés abnormális helyzetéiből akar szabadulni, mi­kor újra föl akarja épiteni régi hazáját. Mi cio­nisták e cél érdekében akarjuk koncentrálni az egész zsidóság törekvését, abban a meggyőző­désbe!?, hogy ezáltal javitjnk azoknak a zsi­dóknak a helyzetét is, akik megmaradnak régi lakóhelyükön. Más népek ügyeibe nem akarunk és nem is fogunk beavatkozni, legkevésbé akarunk más népek fölött uralkodni. — A zsidó nép öntudatra ébredt és mi, cio­nisták, a tizenhat-milliós zsidó nép avantgárd e- jának tartjuk magunkat és mint ilyen, büszkén utasítjuk vissza a becsületünk ellen irányuló sértéseket, A fajok és nemzetiségek közötti kü­lönbségek tagadását értelmetlennek tartjuk, ami ellen mi küzdünk, az az antiszemitizmus uj formája, amely ma Németországban nyilvá­nul meg. Mint a világ egyik legrégibb kulturnépe, mint a biblia és a tízparancsolat népe messze fö­lötte állunk az elméletnek, amely fajunk ala- csonyabbrendüségét akarja bizonyítani. Tudjuk, hogy megvannak különleges faji sa­játságaink, de amiképpen mi sem akarunk le? alacsonyitani semmi más emberfajtát, éopugy tiltakozunk az ellen, hogy fajtánkat rágalmaz­zák. A h?¥a*2!frs ítéme! sajtó tárgyilagosan foglalkozik a kongresszussal Berlin, augusztus 23. A berlini sajtó rész­letesen foglalkozik a cionista világkongresszus eseményeivel, anélkül, hogy állást foglalna el­lene. A nemzeti szocialista lapok szintén meg­lepő tartózkodással írnak a kongresszusról. A „Volkischer Beobachter“ külön tudósítót kül­dött Prágába, akinek jelentése a kongresszus megnyitásakor fönnálló általános helyzettel foglalkozik. A lap közli, hogy legközelebbi szá­mában kritikai közleményt fog adni a kong­resszussal kapcsolatban. Súlyos robbanás gyakorlatozás közben Egy főhadnagy és egy őrmester meghalt Pozsony4 augusztus 23. Hivatalosan jelen­tik: A Duna melletti Bős község közelében a Dunán hidászcsapatok gyakorlatoztak. Tegnap délelőtt 11 órakor gyakorlat közben robbanás történt, amelynek következtében Winkler Ja- roslav mérnök-főhadnagy és Rózsival János őrmester életüket vesztették. Reichel Rudolf ikatonát súlyos sérülésekkel szállították a ko­máromi helyőrségi kórházba. Skrivánek Ferenc szakaszvezető és Jung Ferenc katona a robba­nás pillanatában idegsokkot kaptak. A szeren­csétlenség színhelyén hivatalos bizottság jelent meg, hogy a robbanás okát földerítse. A KEK GYÉMÁNT regény Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (4) Hogy éppen ma reggel kellett ennek az ügyetlen baromnak a lábára taposni. És a poron! Még most is sajog az arca- Az a fia­talember is jobban tette volna, ha nem avat­kozik a dologba- Ezzel csak elmérgesilette az ügyet. Igaz, hogy nemes és lovagias cse­lekedet volt tőle, legalább a másik sem vit­te el szárazon — itt elmosolyodott az öreg — de végre is, mi a manóba avatkozik más dolgába. Ez egyedül rá tartozott. •. Megérkeztek a rendőrségre- Az első eme­letre vezették őket, az inspekcióé fogalmazó szobájába. A fogalmazó, aki irt valamit, fel sem tekintett. Az egyik rendőr megállt eöőtte: — Jelentem alássam a fogalmazó urnák, behoztam ezt a társaságot. A fogalmazó felpillantott, bosszúsan, hogy újabb munka szakadt a nyakába. — Mi van velük? — kérdezte. — Verekedtek a villamoson. — Jól van- Elmehetnek — mondta a rend­őröknek, majd a villamos utasaihoz fordult: — Maguk pedig itt maradnak és várnak, amig sorra kerülnek­Altmann tiltakozni próbált: — De kérem ... — Csend! — kiáltotta a fogalmazó és nyu­godtan tovább irt. Három szék állt a fal mellett. A középsőn már ült valaki, egy betörőképü, roetásállu csavargó, aki alkalmasint súlyosabb bűn­cselekmény miatt került ide- Érdeklődve, ironikusan nézte a jólöltözött urakat. Az öreg ékszerész fáradt volt az izgalomtól ée a dühtől, igy hát, bár nem szívesen, leült mel­léje. Közben félénken pislogott a fogalmazó­ra; félt, hogy szabálysértést követ el és me­gint rendre utasítják. Megnézte óráját: tíz perccel múlt fél kilenc. A báró! — Maga miért került ide, kis öreg? — suttogta a betörŐképü. Altmnnm dühösen fordult el tőle, nem fe­lelt neki, de ez tovább alkalmatlankodott: — Adjon egy cigarettát. Az idő kínosan múlt- Az ékszerész idege­sen izgett-mozgott, siürün húzogatta elő órá­ját: háromnegyed kilenc, kilenc óra öt perc, kilenc óra húsz, fél tiz. Végre befejezte a fogalmazó az Írást, két percig korcsolyázott az itatóssal a papíron, ásított, cigarettára gyújtott és magához in­tette a betörőképüt. Hallatlan kitartással fag­gatta bizonyos zsebmetszésről, melyet ez ál­lítólag elkövetett. Tiz óra lehetett, mikor végre valahára Alt mannákra került a sor. Előbb a neveket és lakáscímeket irta fel a fogalmazó és csak azután kezdődött a kihall­gatás. Az ügy nem volt valami bonyolult. A tanuk egybehangzóan Attmaun mellett val­lottak és miután a verekedés két főhőse ke­reket, oldott, a fogalmazó nagy kegyesen el­bocsátotta az egész társaságot, de bosszúsan megjegyezte: — Az embert mindig ilyen szamárságok­kal zaklatják! „Még olcsón szabadultam", gondolta Alt- mamin: „amilyen pechem van, itt is tarthat­tak volna" Ezzel megkönnyebbülten igyeke­zett az ajtó félé. De mielőtt elérte volna, a szomszéd helyiségből egy másik rendőrtiszt- viselő lépett a szobába. Borotvált állu, szőke, kékszemü fiatalember volt. , r— Mi újság, öreg? — kérdezte a fogalma­zótól. — Úgy féilfüllel hallottam, miről van szó. — Szamárság — hangzott a válasz: — összepoíozkodtak a villamoson. — És nem loptak el egy aranyórát? — ne­vetett a másik- — Ugyanis ez a rendes me­nete a dolognak. Félt izenegy volt, a mikor Alt mann kiment a rendőrség kapuján. Szinte- futva tette meg az utat az üzletéig. Vájjon ott lesznek-e az alkalmazottai ? És miire fogják vélni a többi üzlet esek a leeresztett redőnyöket? Elhiüit benne a vér: a boltredőnyök fel voltak tolva. Ajtóstul rohant az üzletibe. — János! — bömbölte magánkívül. — Hogy merte... hogy merészelte feltörni az üzletemet. Lakatost hivatott — a zárakat — engedelmem nélkül — Micsoda szemtelen­ség! — Csak úgy ömlött ajkáról a szó. A guta ke­rülgette. A segéd megkövültén hallgatta a szitkokat; azt hitte, főnöke megbolondult. — Bocsánat, főnök ur, de hiszen öin sze­mélyesen nyitotta ki nyolc órakor az üzletet, amikor a gyemén Íny a kiéket elvitte- Azt mondta, hogy... — Én? — Az üzletet — a gyémánt nyak- éket? — Mit mondtam, maga szerencsétlen? — Hogy a báró úrhoz megy és a kulcsokat is magával viszi, mert... — A kulcsokat? Romlott étel-ital, Ha gyomrát elrontja, Gyorsan helyrehozza. Az ékszerész a zsebéhez kapott, de csak a csupasz láncot halászta ki belőle, a rajta füg­gő kulcscsomó hiányzott- Elszédült, fejéhez kapott, az üzlet forogni kezdett körülötte s egy székbe roskadt. Nyelve felmondta a szol­gálatot; siralmas hangon makogta: — Takács, az ég szerelméért — hát meg­vakult maga? — hiszen nem én voltam- Én a rendőrségen — A segéd majd hanyatt esett — Nem a főnök ur volt? — Nem... — Hát akkor? — Ha tudnám! Ne kérdezzen- Majd ké­sőbb — Gyorsan! — Mondjon el mindent. Hogyan történt? — Nyolc órakor jött a. főnök ur-., — Hiszen mondtam ... — ... valaki, akit a főnök urnák néztünk, kulccsal kinyitotta a zárakat, néven szólított, a hátsó fülkébe ment, felnyitotta a páncél- szekrényt és -.. — Felnyitotta a páncélszekrényt!! — Igen. És azt mondta, hogy a gyémánt­tal ... — Uram Isten, ellopta a gyémántot!! — ... azt mondta, hogy a gyémánttal ki­megy a báró úrhoz, magával viszi a kulcso­kat és csak tizenegy óra felé jön vissza, m-ert még a bankiban is van dolga. Az öreg ékszerész megsemniisülten hall­gatta segédjét. Ráncos szemhéja alól nehéz könnycseppek gördültek elő. Sírt­— Tehát bent járt a páncélszekrényben;] és mást is el vihetett! Felugrott s a kis fülkéibe szaladt: a szek­rény zárva volt- Most először jutott eszébe: „Tenni kellene valamit!" Igen, de mit? Ér­tesíteni a rendőrséget- összerezzent izgal­mában; szörnyű gondolata támadt: hátha a betörő az ő külsejével kivitte a gyémántot a báróhoz és felvette a... Nem, ez lehetetlen! Hogyan tudhatta ■. • De várjunk csak, mégis- És a kép, amely tegnap est© eltűnt a keret­ből! ó, én vén szamár, még nevettem is rajta. 2____________ __________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents