Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)

1933-08-24 / 191. (3301.) szám

1935 augusztus 24, csütörtök. mwmMmmmKTiMmwHn'rTTTHwmmmwmti OWÍct-l •M A bibliítina alkonya (m.) A szlovák nemzeti és politikai élet nagy kavargásában, a tavalyi turócszertmártoni, trencsénteplici és zólyomi, az idei jávorinál és nyitrai események dübörgésében, Bazovsky és Vanco cikkeinek visszhangjában szinte figye­lem nélkül maradt egy, a szlovák evangéliku­sok köréiben készülő korszakalkotó változás. Pedig ez a változás nemcsak méltán sorakozik a szlovák nemzeti önébredés most említett je­lenségei _ mellé, hanem jelentőségéiben messze fölülmúlja azokat, mert nem mellék epizódja a szlovák nemzet létéért folyó küzdelemnek, ha^ nem egyike azoknak, a nemzet lelkén ék legmé­lyéiből előtörő erőknek, amelyek e küzdelem­nek irányát, célját és belső tartalmát szabják meg. Arra gondolunk, hogy a ,Jbibliistina“ végnap­jait éli és helyét csakhamar át fogja adri a szlovák irodalmi nyelvnek. Az evangélikus szlovákok ugyanis — ellentétben a katoliku­sokkal, akik Bernolák és utódainak hatása alatt a 18. század vége óta az egyházi életben is a szlovák nyelvet használták, mint népnyelvet — a mai napig az úgynevezett králicei bibliát használják. Ez a bibliafordítás az 1564—68. években készült és azok a cseh protestáns lel­készek hozták magukkal Szlovenszkóra. akik a séhmalkaldeni vallásháború, de még inkább a fcihérhegyi csata után kénytelenek voltak ba­baijukból elmenekülni és a. mai Szlovenszkó protestáns városaiban vendégszerető fogadta­tásra találtak. A králicei biblia nyelve a. 16. századbeli cseh nyelv, amelytől a modern cseh nyelv, Jungmanr. nyelve erősen eltávolodott. Ezen a nyelven készült a Tranoscius is, a szlo­vák evangélikusok népszerű énekeskönyve, Amelyet a Sziléziából Liptós zen tinik lóéra ke­rült. és ott leikészkedő Tranovsky irt és adott ki 1635-ben „Citíhara Sanetorum“, a szentek ci- terája. címmel. Tranovsky az ó-cseh helyesírás és nyelvtan szabályai szerint, irta zsoltárait, dp — amint azt Vicék, a szlovák irodalomtörténet ismert cseh művelője is megáll api tóttá — nyel­ve kifejezéseiben és mondataiban a szlovák •nép nyelvéhez közeledett, ha. a forma cseh is maradt. így került be a. 16. századbeli cseh nyelv a. szlovák evangélikus gyülekezetek liturgiájába és mivel a szlovák lutheránusok az ellenrefor- imáció súlyos küzdelmeiben a. králicei bibliából és a Tranoeciuslból merítették azt az erőt, amely képessé 'tette őket hitük megőrzésére, érthető, hogy az utódok Í6 kegyelettel ragasz­kodtak a 16. 6záza.d óta meggyökeresedett is­tentiszteleti nyelvhez, a csakrem szent nyelvvé fejlődött biblist-inálho'Z és kitartottak mellette akkor is, amikor a szlovák nép túlnyomó több­ségét alkotó katolikusok papjai hitszónokla­ta ikban már régesrég az irodalmi szlovák nyel­vet, a középszlovenszkói élő nyelvet használ­ták. Egy idő óta azonban már ők is fokozato­san áttérnek' az irodalmi szlovák nyelvre. A fiatalabb lelkésznemzedék már ezen szól a hí­vekhez, a Tranoscius és a Spevnik végén már irodalmi nyelven irt függeléket találunk és nemsokára a králicei bibliát is föl fogja váltani egy szlovák irodalmi nyelven irt bibliafordítás. Legutóbbi ülésén az evangélikus egyház egj'etemes prezsbitériuma is foglalkozott ezzel a korszakos jelentőséggel biró kérdéssel. Rohá- cck evangélikus lelkész ugyanis a szlovák iro­dalmi nyelvre fordította le a Szentirást és a Brit. Biibliatársulat, a világnak e legnagyobb bibliaterjesztő vállalatának nyomdájában a gé­pek már szedik az uj fordítást. Az evangélikus egyház egyetemes prezsbitériuma nem emelt és : nem is emelhetett elvi kifogást az ellen, hogy 1 a. Könyvek Könyve végre szlovák irodalmi nyelven kerüljön a szlovák protestánsok ke- 1 zébe. Csupán azt kötötte ki. hogy a koTrektu- 1 ráriái az utolsó szó őt illesse meg. A prezsbité- ^ rium ugyanis joggal ragaszkodik ahhoz, hogy az uj bibliafordítás nyelvi és dogmatikai tekin- 1 .tétben egyaránt kifogástalan legyen. Ezért a s pozsonyi bittudományi főiskolát megkereste, i hogy a Rohácek-féle fordítást, szakszerű bírálat í alá vonja, a Brit Bibliatársulatot pedig fölkér­te. hogy addig is szüntesse be a nyomást. Nem , hé:séges azonban az. hogy a szlovák evangé- ] likasok legfőbb szervének elvi jóváhagyása j után a szlovák protestánsok számára készült ( irodalmi nyelvű bibliafordítás megjelenése már j nem várathat soká magára. Az. hogy egy, vagy ( tíz év múlva kerül-e a szlovák evangélikus csa- ] ládok asztalára és hogy Rohácek reve szere­pel -e majd a címlapján, vagy másvalakié, égé- { tzen. másodrendű kérdés. A lényeg az, hogy a 5 sz’oveiiszkói evangélikus egyház igazgatásá­nak legfőbb szerve elvileg nem emel kifogást az ellen, hogy a Szentirás szlovák fordítása belátható időn belül-azt a helyet foglalja el, . amely közel négy évszázadon át a biblistináé ‘ volt. Mert nem lehet kétséges, hogy egyszer ^ ■elkészülvén, az élő nyelven szóló bibliaforditás t teljesen ki fogja szorítani a holt nyelvűt. s Érdekes véletlen, hogy a szlovák bibliaiordi- c tás kérdése éppen abban az esztendőben került i napirendre, amikor az evangélikus világ Luther r Márton születésének négyszázötvenedik évfor- 1 dúl óját ünnepli. Luther föllépésének és műkő- \ désének egyik alapelve az volt, hogy a Szert- é írást a népnek saját nyelvén kell hirdetni, mert s csak igy ismerheti meg azt. Ezzel a nagy refor- I arator, ha nem is tudatosan, nagy mértékben m előmozdította a modern nemzeti mozgalom fej- e iődését. Az ő bibliai ordítása azon a német nyel- <\ A nemet szociáldemokrácia szánja-bánja bűneit Wels gyónása a második internacionále kongresszusán — A francia jobboldali szocialisták tiltakoznak a fasizmus vádja ellen Pária, augusztus 23. Tegnapi számunkban jelentettük, hogy a második internacionále kongresszusának tegnapi ülésén a német szo­ciáldemokrata párt válsága után szóba került a francia szocialista párt kettéosztásának problémája is. A késő esti órákban Renaudel, a jobboldali francia szocialisták vezére nyi­latkozatot adott ki, amelyben erélyesen meg­cáfolja azokat a híreket, amelyek szerint a Daladier-kormánnyal együttműködni szándé­kozó jobboldali francia szocialisták a fasiz­mushoz szegődtek és nemzeti szocializmust hirdetnek. Renaudel szerint frakciója kitart a demokrácia alapelvei mellett, csupán a kö­rülményekhez alkalmazkodik és éppen a de­mokrácia megvédése érdekében kíván szövet­kezni a hatalommal. A tegnap esti ülésen egyébként Wels, a német szociáldemokraták vezére is felszólalt, aki beismerte, hogy a német szociáldemokrá­cia a német belpolitikában a közelmúltban nagy hibákat követett eh Ez a nyílt beisme­rés a szenzáció erejével hatott a kongresz- szusra.. Wels védekezésül azt hozta fel, hogy a fiatal német köztársaságot a háború után a nyugati hatalmak nem ismerték e] egyen­rangú félnek s ez okozta a komplikációkat. A német szociáldemokratákat különösen azért a politikáért hibáztatják, amelyet Briining kor­mánya alatt követtek el. Welsz szerint a ki­fogások indokoltak. a. Szociáldemokraták tu­datában vannak tévedésüknek. Ugyanakkor azonban Wels a német kommunistákat is megvádolta, akik nem csatlakoztak egy egy­séges munkásfronthoz, aminek következtében a német szociáldemokraták kénytelenek vol­tak mindkét oldal ellen háborút viselni, a jobboldal és baloldal ellen. Ez a kettős harc felőrölte erejűiket és hatalomhoz segítette Hitlert. De Rrouekerest, a második internacionále kongresszusának egyik belga vezetőjét teg­nap súlyos autószerencsétlenség érte. A szo- Szociáldemokrata delegátus súlyos belső sé­rüléseket szenvedett, de állapota nem élet- veszélyes. Az mamerikai gazdaságpolitika körvonalai tslírai vunv »hbhh ivw i narara.*-?)vwtmtmmm ——r huvhi*»m Roosevelt felesleges tehernek tartja az aranyat Szenzációs interjú „Amerika urával” — Norman Davis ui utasítások* kai ión a lefegyverzési konferenciára Az amerikai elnök kitart lefegyverzési kívánságai mellett ven készüli, amelyet a ez ász — és egyesek szerint a cseh udvari kancelláriában is — hasz­náltak. Bibliai ordításának általános elterjedése révén ez a nyelv lett a müveit németek nyelvé­Hyde Park, (Newyork), augusztus 23. Roose­velt köztársasági elnök nyári lakóhelyén ta­nácskozott Norman Davis-sal és fölhatalmazta Amerika európai képviselőjét a lefegyverzési konferencián, hogy elfogadja azt a francia ter­vet, amely az általános fegyverkezési ellenőrző bizottság megalakítására vonatkozik. A javas­lat pontosan megegyezik Roosevelt eszméivel, ámbár a kivitelben Amerika néhány módosítást kivánna. Roosevelt a továbbiakban a legna­gyobb nyomatékkai kijelentette, hogy továbbra is MacDonald tervének álláspontján áll és kö­veteli a lefegyverzési konferencián a támadó fél fogalmának pontos megállapítását. Ezenkí­vül hajlandó résztvenni a franciáktól követelt általános konzulativ paktum megteremtésének munkálataiban. Norman Davis nagy optimizmussal nyilatko­zott a genfi kilátásokról. Kijelentette, hogy egy-két hét múlva Európába utazik a lefegy­verzési konferencia őszi ülésszakára. Roosevelt a lefegyverzési tárgyalások megsiettetését kí­vánja és kijelentette, hogy a hatalmaktól föltét­lenül elvárja a fegyverkezés csökkentését. Páris, augusztus 23. A Petit Párisién munka­társa beszélgetést folytatott Roosevelt köztár­sasági elnökkel. Arra a kérdésre, hogy mi Ame­rika álláspontja a biztonsági problémában, Roo­sevelt igy felelt: — Az amerikai kongresszus sohasem egyez­ne bele abba, hogy az Unió csapatokat küldjön Európába, vagy egyéb katonai intézkedéseket foganatosítson, bizonyos európai konfliktusok esetén. Viszont a kongresszusnak nem lesz ki­fogása az ellen, ha gazdasági természetű szank­ciókat kell foganatosítani a támadó féllel szem­ben. Roosevelt szerint a kongresszus föltétlenül ratifikálná a lefegyverzési konferenciának a tá­madó fél meghatározásáról szóló döntését. * Roosevelt ugyanazon a napon tájékoztatta Norman Davist lefegyverzési szándékáról és ugyanazon a napon adott utasítást diploma­táinak, hogy követeljék a gyors és tökéletes leszerelést, amikor félhivatalos angol források az angol flotta hatalmas arányú reorganizálá­sát jelentik be. Az ember ilyen körülmények között nem tudja, mitévő legyen, higyjen a le­fegyverzésben, vagy tekintse fait accompli-nak a ve rsen yf egy ver ke z és megindulását. Az angol bejelentés mindenesetre lerontja az amerikai be­jelentés értékét, ámbár meg kell állapítanunk, hogy az angol flottaprogram megvalósításának elhatározásához Amerika szolgáltatta az okot. Az amerikai köztársasági elnök lefegyverzésről beszélt, de a washingtoni tengerészeti hivatal a japán flottaépiitési program tudomásulvétele' után akadály nélküli kidolgozhatta ujj flottaprog­ramját, amely arányaiban csaknem olyan, mint az angol. A katonai tényezők és a politikai té­nyezők bejelentéseiben a nyugati hatalmaknál állandóan ellenem ond ás van és a távoli olvasó nem tehet egyebet, minthogy szkepszissel fogad­ja a nagy nyugati békebejelentéseket. Az ese­mények különös fejlődése következtében ugyan­is a leszerelési jelentések nem igen szoktak megvalósulni, míg a flották ét= a hadseregek ki­építéséről szóló bejelentések igaznak bizonyul­nak és megvalósulnák. „Bárcsak egy elhagy®!! szigeten elveszne az összes arany1* Paris, augusztus 23. A Petit Párisién munka­társa a biztonsági kérdésen kívül számos gaz­dasági és pénzügyi természetű kérdést intézett az Egyesült Államok elnökéhez. Megkérdezte, vájjon nem vezet-e az Unió gazdaságpolitikája bizonyos izoláláshoz és a nemzetközi kapcsola­tok megbontásához. Roosevelt igy felelt: — A nemzetközi együttműködést föltétlenül szükségesnek tartom. Ennek az együttműködés­nek a megszervezését nem szabad a véletlenre bizni, hanem rendszeresen megszervezni. A kon- tinentálás nem föltétlenül a legalkalmasabb mód a kibontakozáshoz és nem volna baj, ha kisebb arányban megengedhetnek bizonyos áruk eddig betiltott behozatalát. Az ideál a külkereskedel­mi mérlegek pontos kiegyensúlyozása volna, úgyhogy nem volna többé szükség arany vagy ezüst transzferre. Az aranyat egyáltalán nem tisztelem és elégségesnek tartom, ha a világ jegybankforgalmát harminc százalékban fedez­zük arannyal. Az interjú végén Roosevelt a Petit Párisién munkatársa előtt példaként egy fantasztikus gazdaságpolitikai fikciót rajzolt fel, melyet előbb már Herriotnak is elmondott: — Tegyük föl, — mondotta az elnök — hogy a világ az Óceán közepén egy elhagyatott szi­getre helyezi el egész aranykészletéi. Az áruk kicserélése ennek ellenére nyugodtan folyik to­vább mindenfelé. Minden évben a népszövetség egyik bizottsága kiutazik a szigetre és megálla­pítja, hogy az arany még ott van. Egy szép na­pon a sziget a világ összes aranyaval együtt el­süllyed az Óceánba és az arany eltűnik. Mi tör­ténik? Egészen bizonyos, hogy a kereskedelem nyugodtan folyik tovább és a szakértők egy­hangúan arra a véleményre jutnak, hogy a szi­get katasztrófája szerencsés esemény volt, mert a jövőben legalább nem kell a drága inspekciós utak költségét viselni, az aranyra pedig nincsen szükség. Ezt a példát Roosevelt mesélte el, akit a vilá­gon a legtökéletesebb gazdasági szakembernek tartanak. vé és hogy ez az uj felnémet nyelv mit jelen­tett a német egység kialakulása szempont]álból, azt nem kell bővebben magyarázni. Luther pél­dáját követve, más nemzetek reformátorai is a nép nyelvére fordították le az írást. Nálunk magyaroknál Károli Gáspár gönci lelkész és kassavölgyi esperes készítette el a mindkét hit­vallású protestánsok bibliafordítását, koia ízes és tősgyökeres magyar nyelvén. Bgvedül a szlovák lutheránus templomokban olvassák a Bibliát nem a nép élő, hanem a králicei biblia ma már holt nyelvén. Olyan állapot ez., amely 'Csak nehezen egyeztethető össze a lutheri el­vekkel. amelyeket pedig különben talán sehol Európában nem követnek oly szigorúan, mint éppen a szlovák evangélikus egyházakban. Nem áll jogunkban, hogy beleszóljunk abba. milyen nyelvű biblaforditást válasszanak a szlovák lutheránus lelkészek az igehirdetés alapjául. Mi egyszerűen csak megállapítjuk azt, hogy a szlovák evangélikus egyházi életben egy nagy átalakulás készül, amely 'betetőzi azt a fejlődést, amely a katolikus szlovákoknál már a 17. században megindult, amikor Tamási Miklós 1691-ben Nagyszombatban kiadta „Prá- va katolioká rucná knizka“ cimü kézikönyvét, amelyet 6ok irodalomtörténész az első tiszta szlovák nyelven irt könyvnek tekint. A szlovák irodalmi nyelv az utolsó kaput döngeti, ame­lyet még nem nyitottak meg előtte és kizáróla­gos uralmat követel az evangélikus oltár előtt és a lutheránus szószékeken is. Ha ezt a célt eléri, és nem kétséges, hogy el fogja érni, meg­szűnik a katolikus és evangélikus szlovákok között az az utolsó különbség is, amelyet a csehszlovákizmus hívei a maguk javára szok­tak kihasználni. A kétfelekezetü szlovákok kö­zött az utolsó esztendőben jelentős közeledés jött létre. Mint egykor Moyses és Kuzmány püspökök, úgy most Hlinka és Rázus együtt küzdenek a szlovák remzet. jogaiért és autonó­miájáért. A közös nemzeti célokért vívott küz­delem háttérbe szorítja a vallási ellentéteket. Ha a szlovák evangélikusok körében nem tu­dott gyökeret verni az a gondolat, hogy a cseh- morva testvérek egyházával egyesüljenek, ugy ennek bizonyára nem csak hitelvi, hanem nem­zeti okai is voltak. Hogy a szlovák irodalmi nyelven készülő biibliafoTditás átvegye az ó- •cseh idiómáiban irt králicei biblia hagyományos szerepét, annak — ahogy mi 'látjuk — 6em hit­elvi, sem pedig nemzeti természetű akadályai nincsenek, sőt csak még jobban fogja osszofor­ráé ztani a szlovák nemzetet 3

Next

/
Thumbnails
Contents