Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-24 / 191. (3301.) szám
(3B01) szám ® Csütörtök « 1933 augusztus 24 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő. R képes melléklettel havonként 2.50 Kő-val több Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.-KÍ A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prágád. Panská ulice 12. II. emelet — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111. emelet Telefon: 34184. GÖNYCIM: HÍRLAP, PRflHfl Amátodikintemacsonále problémái (sp.) Prága, augusztus 23. Nem kis dolog átesni azon a tortúrán, amit a második dnternacionálé most ülésező kongresszusa jelont a szociáldemokrata párt és a szociáldemokrata világnézet számára. A könyörtelen és bizonyára végső 'tisztulást kívánó delegátusok egymásután szúrják az izzó vasat a párt gennyes kelevényeibe: feltárják a német, szociáldemokrata párt bajait, szembenéznek a francia párt végzetes kettéosztásával, nem riadnak vissza az angol párt választási dekadenciájának bemutatásától, statisztikai adatokkal- illusztrálják a kommunista eszme térhódítását a szociáldemokrácia rovására, meghallgatják a világ minden tájáról özönlő emigránsokat, akik tegnap még miniszterek voltak, meghallgatják a párt tagjait érő korrupciós és panamavádakat -■ megkísérlik, hogy rendet teremtsenek ebben a káoszban. A sok szomorú ügy között a kongresszusnak talán egyetlen világos mozzanata a leplezetlen őszinteség és az objektív akarat, amivel a második interaacioníié tisztulni akar, megállapitani és lerázni a hibákat s megtalálni a platformot a további létezésre. Sikerül az igyekezet? Nehéz megmondani. A kongresszusról érkezett jelentésekből az újságolvasó egyelőre csupán a párt dekadenciájáról tájékozódik s szépen, autea.ikusan csokorba kötve kapja az összes betegségtünetet, amiről ugyan régen tudott már, de nem hallotta diagnóziusát a legszakavatottabb körökből, úgyszólván a háziorvosok szájából. A német szociáldemokrata párt például most mindent elismer és beismer. Hogy hibás volt a politikája, hibás volt Brüning alatt, hibás kezdettől fogva és föltétlenül másképp kellett volna cselekednie. A bizonytalanság és a határozatlanság politikája helytelen volt, mondotta Wels s oda sodorta a pártot, ahová került. Alig hangzik el a német szánom-bá- iiom és a MacDonald „árulásáról'* szóló szomorú aktus végakkordja, az elkövetett hibák letárgyalása után az elkövetendő hibák tárgyalására kerül a sor: Előáll Renaudel és referál „fasisztaizü" szociáldemokráciájáról. Amit akar, úgymond, a radikális polgári pártokkal nemzeti alapon való együttműködés s nem fasizmus, nem a demokrácia és a szocializmus alapelveinek megtagadása, csupán „alkalmazkodás a helyzethez" s a párt eddigi meddő politikájával ellentétben aktív hozzá- ■látás a veszélyben forgó demokrácia hathatós megvédéséhez, természetesen bizonyos kompromisszumok alapján, számolva a realitásokkal, elsősorban az eddig kikapcsolhatónak vélt s most hirtelen „óriási jelentőségűvé" vált nemzeti elvvel. Hiába hozza föl a párt másik része, hogy az előbb kihallgatott német szociáldemokrata pártot éppen a polgári pártokkal való szövetkezés tette tönkre, Renaudel hajthatatlan marad és, sikra száll az aktív, az erélyes, a „harcos szociáldemokrácia" fogalma mellett. Nem törődik azzal, hogy csökönyösségével végzetes szakadást eredményezhet a pártban, nem törődik a'következményekkel, mert „elves" ember s nem engedhet egyszer helyesnek elismert világnézetéből. A „harcos szociáldemokrácia", amit most uj és kétségtelenül praktikus formában Re- rtaudel hirdet, amennyiben hajlandó odaadni támogatását „a demokrácia külső és belső ellenségeivel küzdő radikális francia kormánynak", nem ismeretlen fogalom Közép- európában sem. Általában azt az állapotot értjük alatta, amikor a szociáldemokrácia — nevén kívül — megszűnik szociáldemokrácia lenrfi és magáévá teszi az antidemokratikus módszereket- Például csatlakozik azokhoz, akik az uj választások kiírása és a néphangulat uj mégha Ugatása ellen kardoskodnak. Csatlakozik a szigorított cenzúra bevezetőihez, a szabad véleménynyilvánítás megszüntetése mellett, foglal állást. A közelmúltban például tanúi voltunk annak a jelenetnek, amikor egy szociáldemokrata politikus pátoszból remegő hangon a kardjára csapott, A lefegyverzési gondolat halálos döfést kapott Anglia uj flottát épit A Daily Telegrapft szenzációs bejelentése — üyszonit uj páncélos, évi tizennyolc torpetiőüidözö, rengeteg segédbajó — London „megelégelte a tűrést és a háttérbeszoritást" — Az amerikai és Japán példa hatása Sokatmondó német kommentár az angol tervhez London, augusztus 28 A félhivatalos jellegű Daily Telegraph tengerészeti szakértője ma cikket irt lapjában Anglia uj tengeri fegyverkezési programjáról. Ez a cikk valósággal forradalmositja a világsajtót, mert általában a pacifista angol tengeri politika végét és az uj tengeri versenyfegyverkezés megindulását látják abban a nagyarányú flottaépito programban, amelyet a Daily Te- [egriaph jólinformált cikkírója bejelent. A tengerészeti szakértő azzal kezdi fejtegetéseit, hogy Amerika, Japán, Franciaország és Olaszország flottaépitö programjának bejelentése után Anglia kénytelen föladni eddigi pacáfisztikus álláspontját és olyan rendszabályokat kel] foganatosítania, amelyekkel meggátolja az angol tengeri haderő relatív légy engülés ének folyamatát. Még az uj angol állami költségvetés benyújtása előtt a parlament uj flottatörvényt fogad el, amely huszonöt rendkívül modern és a külföldi hajóknál erősebb cirkáló építését határozza el, továbbá évi tizenöt-tizennyolc torpedóromboló, számos hatalmas tengeralattjáró és sok segédhajó építésiét, ezenkívül gondoskodik a tengerészeti hadtest kifejlesztéséről, a hadi- tengerészet legénysége létszámának emefé. séröl és uj tízezer tengerészkatona toborzásáról. A bejelentett angol flotta építési programhoz a hivatalos német Wolff-ügynökség nagyjelentőségű kommentárt fűz, amelyben megállapítja, hogy az uj angol flottaprogram a tulajdonképpen még mindig miiködő és csupán 1933 októberéig elnapolt lefegyverzési konferenciára való tekintettel óriási jeI lentöségiü nemzetközi eseménynek tekinthető, mert azt bizonyítja, hogy Anglia meg- | szűnt a lef egyverzés pártján állami, szaki- | tott eddigi magatartásával és kényszerüség- ! bői belépett a versenyfegyverkező államok i sorába. A program alapjában véve nem jelent meglepetést, mert az angol közvélemény évek óta követeli a kormánytól a brit érdekeknek a tengereken való hathatósabb védelmét és a* angol flottának a többi flottához hasonló módon való kifejlesztését Az angol flotta MacDonald kormányának békés beállitotitsága következtében régóta nem a világ legerősebb flottája már és nemcsak abszolutan nem áll fölötte a többi nemzet flottájának, mint a régi békevilágban, amikor egymaga erősebb volt, mint a többi flotta együttvéve, hanem relatívan is megszűnt a legjobb flotta lenni és Amerika, meg Japán, sőt modernségben Franciaország és OíavSzország is túlszárnyalta. Az angol kormány szemm elláthat óan most megelégelte azt a gyászos helyet, amelyet óriási tengeri érdekei dacára a flottahatalmak között betöltött és egyszerre huszonöt vadonatúj és hatalmas hadihajóval, valamint a szokásos mellékhajókkal flottáját ismét a legelsővé kívánja tenni. Az angol lapok hetek óta foglalkoznak a problémával és legújabban, amikor Japán és Amerika egymásután bejelentette uj flottaépitési tervét, nyilvánvalóvá vált, hogy Anglia nem maradhat ki a versenyből. A világ várta az angol inidativát, amejy most bekövetkezett. Egyelőre csupán az angol flotta kiegészítéséről van szó, mint a japán és m amerikai flottánál történt, de 1 később valószínűleg sor kerül a teljes reorganizálásra is. Egyelőre Anglia a washingtoni flottaszerződés keretein belül marad, de nincs messze az az idő, amikor kénytelen lesz fölrúgni ezt a megállapodást és nyíltan hozzálátni a versenyfegyverkezéshez. A fegyverszünetnek vége van és ilyen körülmények között a genfi lefegyverzési konferencia sem hozhat eredményt Anglia flottafegfesztési programjának legfontosabb pontja a huszonöt uj cirkáló bekapcsolása, mert ezek nélkül a távoli Keleten levő érdekeit Anglia sohasem védelmezheti meg. Anglia eddig ellensége volt a tengeralattjáró hajóknak és el akarta tüntetni a világból ezt a fegyvernemet. Most önmaga bejelenti, hogy mindennél modernebb és nagyobb tengeralattjárókat épit. A flottaprogram megvalósítását valószín ül eg ti ősz- szabib jogi vita fogja megelőzni, amellyel a szakértők igyekezni fognak bebizonyítani, hogy az uj program nem áll ellentétben a washingtoni szerződéssel és minden, ami történik, annak keretén belül valósul meg. Az uj angol fflottaprogramról szóló német hivatalos kommentár annak a jele, hogy a német birodalomban óriási fontosságot tulajdonítanak az uj fegyverkezés megindulásának és figyelemmel követik minden fázisát. A sorok között kiolvasható, hogy Németország a fegyverkezési egyenrangúság birtokában a maga részéről szintén hozzá akar látni flottája kifejlesztéséihez és nem tűri el, hogy Anglia, Amerika, Olaszország, Japán és Oroszország mellett a saját flottája háttérbe szoruljon. Nem lehetetlen tehát, hogy ■ mint Vilmos császár és kijelentette, hogy másképp senkivel és semmiféleképpen nem hajlandó tárgyalni, csak fegyverrel. Ha igy megy tovább, egyes szociáldemokrata pártok hamarosan előírják tagjaik számára a kötelező kard- és sarkantyuviselést. Távol áll tőlünk, hogy az, energia guverna- mentális jelentőségét lebecsüljük. Tudjuk, hogy bizonyos bonyolult helyzetekben, amikor a nézetek és a kívánságok anarchiája végzetessé válik, csak Mussolini, Kemál vagy Pilsudski határozottsága mentheti meg az országot és vezetheti a népet a szebb jövő felé. De Mussolini, Kemál és Pilsudski ezekben a szomorú és nehéz helyzetekben leplezetlenül beismerik, hogy a demokratikus módszerek az adott pillanatban csődöt mondottak és más módszerekhez: a nemzeti felrázás, a diktatórikus erély módszereihez kell nyúlni a cél: a nyugalom és a fejlődés, a jólét és a biztonság elérése érdekében. Az úgynevezett „harcos szociáldemokrácia" akkor követ el hibát, amikor úgy véli, hogy megmaradhat, szociáldemokráciának a szociáldemokrácia lényegét alkotó tulajdonságok nélkül. A szociáldemokrácia elmélete elvégre nem cél, hanem módszer a valóságos cél: az általános jólét és a nyugalom elérése felé. Még pedig az a módszer, amely éppen szociális és demokratikus eszközökkel, általános választással, sajtószabadsággal, szociális igazságossággal, lefegyverzéssel, az „elavult" világnézetek ellen való küzdéssel, kívánja elérni a jólét és a nyugalom célját. Nos, mi marad a szociáldemokráciából, ha „harcossá" válik és feladja az általános választás, a sajótszabadság, a szociális igazságosság, a lefegyverzés elveit és — a nemzeti gerjedelmek szitásával, a parlament kikapcsolásával, a kőzszabadságok korlátozásával, szociális elzárkózásokkal és megkötésekkel, régi „elavult" világnézetek, esetleg vallási eszközök igénybevételével törekszik a cél felé? Azt mondja a „harcos szociáldemokrácia": az állapotok megkövetelik e módszerváltozás ideiglenes bevezetését. Elismerjük. A cél: a jólét és a nyugalom elérése néha és néhol tényleg a diktatórikus, a nemzeti színezetű és az antiszociálisnak látszó eszközök alkalmazását követeli. De akkor minek a „szociáldemokrácia", amely önmaga nem cél. hanem éppen egy szociális és demokratikus eszköz, amely az adott pillanatban alkalmazhatatlanmak bizonyult, mert csak békés és kiegyensulyozoti időkre való, nem máskorra? Miért nem vallja be a szociáldemokrácia ilyenkor, hogy szánja-bámja 'tévedéseit, belátja, hogy módszere keresztül- vihetetlen és átadja helyét a többi pártnak, a katolikus, a polgári, a nemzeti pártoknak, amelyek természetüknél fogva liberálisaibbak lehetnek módszereik megválasztásánál, mint a szigorú elvi megkötésekkel dolgozó szociáldemokrácia? Mi belső ellentmondásnak tartjuk, ha egy szociáldemokrata párt „harciassá" válik s mint Renaudel, nemzeti, katonás, fasisztaizü módszereket fogad el „a cél érdekében". A cél a jólét és a nyugalom, ha a szociáldemokrácia nem tudta elérni, jöjjenek más módszerek, nemzetiek, keresztények, polgáriak, egyre megy s a szociáldemokrácia ne ragaszkodjék görcsösen a hatalomhoz, hanem - • írjon ki választásokat és adja át a helyét a győzőnek. Ezt követeli az a demokratikus elv, amit valaha elfogadott. Ha nem így tesz és odasiet a hatalomhoz pozíciójának megvédése érdekében, akkor a vezetők ideig-óráig helyükön maradhatnak, de a párt elveszti életelixirjét: a népszerűséget s ugv jár, mint a német szociáldemokrácia, amely most ország-világ előtt elismeri számos tévedéseit.
