Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-23 / 190. (3300.) szám
4 1933 augusztus 28. Menta. Irak, a folyamközi ország, a véres keresztényüldözések földje Miképen hajtotta érdekkörébe Anglia a petróleum es gyapot legfontosabb előázsiai területét? — A modern imperializmus történetének egyik legérdekesebb s legtanulságosabb fejezete Irla: VÉCSEY ZOLTÁN dr. — Második közlemény — Aliiig- Mezopotámia török uralom alatt- állott, amíg gyér és szegény lakossága nyomorúságosán tengette életét az elvadult földeken, senki sem törődött az exótikus keleti országgal. Ám a Bagdad-vasut építkezései s az újonnan fölfedezett p.etrol-eurn telepek a nagyhalaim ak figyelmét. ráirányították a török birodalom s Perzsia határán elterülő folyamközti országra. Az ország, amelyet folyton nőve! az iszap Mezopotámia, vagy — ahogy most köz,jogilag nevezik — Irak. a Tigris és Eufratesz folyó közét és Moszul területét foglalja magáiban. Mintegy 1000 km. hosszú s legnagyobb kiterjedésében 500 km. széles földcsík, amely 110 km. hosszú partvonallal tapad a perzsa öbölhöz. A Tigris és Eufratesz most Kirna városánál egyesül s a két folyam közös medre Sat el Arab néven folyik délkeleti irányban a perzsa ölről felé. Mo'bamerra város alatt, hatalmas, négy főága deltára bomlik s a keleti ág magá- bafoglalja a Perzsiáiból jövő, hajózható Karunk A Tigris és Eufratesz, meg a mellékfolyók hordotta óriási iszapmennyiség a torkolati vidéken lerakódik s egyre tovább építi a földet a perzsa öbölbe. A történeti följegyzések szerint- a Krisztus előtti 7. századiban, Assz úrban i- pal király idején még nem volt meg a két folyam közös medre, a Sat el Arab. Az Eufratesz, a Tigris, a Kerka s a Karún még mind külön torkolattal ömlött a perzsa öbölbe. 2000 évvel Krisztus előtt Suripak volt a kaldeusok nagy 'kikötővárosa, ennek a városnak a romjait az archeológusok 210 km.-nvi távolságban találták meg a perzsa öböl torkolatától. Ez négy évezredes átlagban a délmezopotámiai alluviá- íis föld évenkénti félkilométeres növekedését- jelenti. A legújabb méréseik szerint a mezopotámiai alföld-most évenként 50 méterrel bővül s halad előre a perzsa öbölben. A folyamközi ország földrajzi tekintetben három részre oszlik: 1. Déli Mezopotámia, a régi Babylonia, amelyet most Irak Arabinak hívnak, a- két hatalmas folyó torkolati vidéke, iszappal felt öltött, allu- viális föld szubtrópikus 'éghajlattal, datolya- pálma-. cukornád-, rlzstenyészettel. Ez a terület különösen fontos a- jövő szempontjából, mert gyapot,cserje- — s egyéb kultúrnövény-, — ültetvényei egyre fejlődőben vannak. Szükséges még a mesterséges öntözés kiépítése. Az egyszerű meritőkerek-eket duzzasztók és csatornák építésével pótolják, mint ahogy Baiby- ló-nia virágzása idején kiterjedt csatornahálózattal gondoskodtak az öntözésről. 2. Középső Mezopotámia, Asszíria, El Djesiré, a tenger színe fölött 400—500 m. magasságban emelkedő fentérség, amelyet az örmény Tau- rasz sok-sok patakja öntöz. Ár.patery-észtése kifejlett, azonkívül igen kiterjedt .legelőgazdálkodása van. 3. Felső Mezopotámia, mészkőből alakult, harmadkom domb- és hegyvidék. Itt vannak az ország legfontosabb kincsei: petróleum (Kerülik, Pasr i Sírin és Kiz-il Robat között, továbbá Gajaránál. Baba Gugurnál, Kalá i Naftáéi), aszfalt, só és kén. a világ leggazdagabb petroleuniterületei közül való ez. Angol érdekkörben Petroieumbugyborékok a főidből Hogy Mezopotámiában petróleum és asztalt bőségben van, az már az Izduiba-éposz s a bibliai ö z ünvizíbagyományíbói ismeretes. Kőé bárkájának gerendáit aszfalttal illesztette össze. Bőségében volt ez a föld a petroteumforrások- nak s aszíaltteiepeknek; de a legújabb időkig szinte alig vettek tudomást erről a pazar kincsről. Csak századunk elején fordult a -mezopotámiai petroleumíorrásókra a figyelem, amikor útleírásokból tudták -meg, hogy északi Mezopotámia harmadkori formációiban aránylag kis mélységből számos petro- leumforrás fakad. Piper angol kutató nagy elragadtatással írja, hogy a mezopotámiai olaj kémiai vizsgálat szerint ugyanolyan összetételű és minőségű, mint a bak ni. Leggazdagabb a Megdőli melletti pet- roleumterület, ahol több, mint egy tucat forrás önti a legnagyobb bőségben, a legkitűnőbb olajat. A petrolenmvidék több, mint 400 km.-re terjed ki s az olaj olyan nagy tömegben tör a felszínre, amire idáig a geológiában nincs példa. A szakértő vélemények már a század elején megáillepifötték. hogy Az angol külpolitika, különös érdeklődéssel fordult mindig azon területek felé. amelyek az indiai ut biztosítása szempontjából fontosak voltak. Már akkor, amidőn a franciák megépítették a szuezi csatornát, a perzsa öbölre s az Eufrátesz vonalára terelődött az angolok figyelme. De csupán az 1913 esztendő vált döntő jelentőségűvé a Bagdad-vasüt harci területén, A balkán-háborúk előtt, amelyek az ozmán hadsereg tekintélyét annyira, megtépázták, Anglia nem mert vállalkozni a döntő lépésre a Koweit- kérdésben. Csupán a legyőzött Törökországra kényszerit ette rá — elsősorban Németország rovására a perzsa öböl északi partvonala fölötti angol protektorátust. Mohámmá,ra sejkjét függetlenné tették Perzsia s Törökország fen- hatósága alól s széles jogkörrel kormányozta angol protektorátus alatt hatalmas területét. A Karun torkolatánál fekvő Mohammara rendkívül fontos kereskedelmi gócpont Perzsia felé s így az angolok az perzsiai kereskedelemet a kezükbe kapták. A Bagdad-vasut projektumának felvetése után Koweit került az angolok érdeklődésének előterébe. Ez az 30.000 lakosú, egészséges éghajlatú kikötőváros Kasra vilajethez tartozott, de a török fenhatóság csak annyiban nyilvánult meg, hogy a város feje, a kajmekan, évenként egy Ízben ajándékot, legtöbbször datolyát küldött a szultánnak. Anglia már 1861- ben megszerezte a város torkában fekvő szigeteket s lassanként a Sat el Arab s Koweit közötti 60 kilométeres parti csikót annyira érdekkörükbe vonták, hogy 1913-ban a török kormány kénytelen volt a Kajmakam függetlenségét elismerni, aki után angol protektorátus alá helyezkedett. így a világháború kitörésekor a török kormány tényleges uralma már nem terjedt a perzsa öbölnél, hanem csak a Karunnak a Sat el Arabba való torkolatáig. A háború forgatagában Angliára különösen aktuálissá volt Mezopotámia problémája. Basra városa volt az angol politika célkitűzése, különösen amióta, ezt a várost a Bagdad-vasüt végpontjának szemelték ki. Amikor Törökország a központi hatalmak oldalán a háborúba avatkozott, elérkezett a mezopotámiai akció ideje. 1914 november 15-én kezdődött meg az expediciós hadjárat, amely azonban két éven át semmi jelentős eredményre nem vezetett. A törökök német segítséggel kitűnően védekeztek az iraki fronton s 1915 novemberében Ktesiphónnál, 1916 áprilisában pedig Kút, el Amaráuál súlyos vereséget mértek az expe★ diciós hadseregre. írakot csupán 1917 márciusában sikerült Angliának megszereznie. Angol mandátumból »független « királyság A sévresi békében Anglia mint ina,adatár,ius területet kapta meg Irakoit 1932-ig. Az angolok 1921 augusztus 23-án Feyealt ültették' a királyi székbe s 1924 július 10-én konstruálták Irak alkotmányát, amely írakot a Feysal-család férfiágának uralma alatt örökös monarchiává tette. A király szentesíti a törvényeket, egybehívja s feloszlatja a képviselőházat, gyakorolja a. végrehajtási hatalmat s a legfőbb hadúr. A mandátum idején a király önállóságát természetesen erősen korlátozta a brit főbiztos, míg a miniszterek mellé brit tanácsadók voltak rendelve. A népképviselet a két kamarás rendszeren alapul. A szenátus 20 tagból áll, akiket a király 8 évre nevez ki, mig a, képviselőházat 88 négy éves mandátum u képviselő alkotja. 1932-ben lejárt az angol mandátum, Irak független állam lett, de ez a függetlenség csak névleges, mert a folyamközi ország Anglia vazalus-áilama. Az angol töke diktál s Anglia bagdadi követe tulajdonképpen a brit főbiztos szerepét játsza. Egy esztendeje tart Irak függetlensége s ezalatt az egy év alatt semmi olyan különösöebb esemény nem történt az uj ázsiai királyságban, ami zavarólag hatott volna. Annál kényelmetlenebbül érinti most a Foreign Office-ot az El Djesira4 területén végbement véres pogrom, az asszír keresztények között végrehajtott kegyetlen vérengzés, amely az egész kulturvilág figyelmét újból a folyamközi országra irányítja. — Vége következik. — ★ ★ Az elmenekült asszír pátriárka az iraki kormányt vádolja a keresztéiygyükosságokért A huszonöté vés pátriárka Ciprus szigetén — Folytatódnak a mészárlások Nicosia, (Ciprus szigete), augusztus 22. Az iraki kormány, mint ismeretes, elűzte az asz- Szir keresztények pátriárkáját, az alig huszonöt éves Mar Simun-t. A pátriárka atyjának és bátyjának kíséretében brit repülőgépen ma Ciprus szigetére érkezett. Kijelentette, hogy az asszír keresztények helyzete kétségbeejtő. Irak határvidékén több mint 800 keresztényt mészároltak le a kormánycsapatok és a pátriárka felelőssége tudatában a® iraki kormányt vádolta meg a vérfürdőkért. A pátriárka szerint az iraki kormány a felkelő kardok két vezérének megkegyelmezett és kiküldte őket az asszír keresztények ellen. A vérengzések tovább tartanak. A Bagdadban élő asszírok szintén kétségbeejtő helyzetbe kerültek. ' y' •OíSríe. TENGERSZEM- NOVELLA - Irla: Kosztolányi Dezső — Te mondta az asszony hirtelen és megállt a hegyi ösvényen. — Emlékszel? Volt itt valami. , —■ Emlékszem — mondta a férfi. Mindkettőjüknek kitágult a szemük, mint akik visszanéznek, egy emlékre bámulna^ és ugyanazt látják. — Vendéglő — áradozott az asszony. — Egy pompás, ragyogó, európai vendéglő. Aztán egy nagy-nagy üveges tornác. Aztán egy üveajtó, egy óriási üvegajtó. — Igen — szólt a férfi. — Ott reggeliztünk egyszer. A tengerszemre nézett. De az az épület följebb van. A hegytetőn van. Húsz évvel ezelőtt jártak itt együtt. Lassan ballagtak föl a hegyre a lila csil- lagfürdők között, hogy megkeressék. Csakugyan fönn a ekgy tetején volt az az épület, kéiemeletek, szürkére meszelt ház. Sárikán valami őse meg ekeire skedés vagy falatozó, ahol hideg csirkét, málnaszörpöt, gyümölcsöt árultak. Ezt fölismerték. Bementek a hátsó kapun. Ide-oda tévedez- ve a sötét folyosókon, 'végre kiértek a napfényes tornácra, az üveges tornácra, ahonnan a tengerszemre látni. — Ez nem az — állapította meg az asszony azonnal. — Az nagyobb volt, sokkal .nagyobb. — Nagyobb és szebb — tette hozzá a férfi. Az üveges tornácon néhány vendég ozsonázott, levelezőlapot irt, kirándulók, hátizsákkal. Megszólították az öreg pincért. — Nincs itt egy másik tornác is? — Nincs kérem. —Ez lenne az? — bámultak egymásra. — De itt valami változás van. Mondja, köziben nem alakították át? — Nem kérem. — Szinte hihetetlen. így volt ez mindig? — így kérem. Mindenesetre leültek. Fagylaltot rendeltek. Amikor a pincér hozta a fagylaltot, tovább vallatgalták. — És holt az ajtó, az üvegajtó? — Melyik üvegajtó? —kérdezte a pincér. — Az üvegajtó, az az óriási üvegajtó — és kezük kei-karjukkal mutatták, hogy milyen óriási. . — Itt csak egy üvegajtó van — válaszolt a pincér. — Ez. — És rábökött. Éppen előtte ültek. — Érdekes — csodálkoztak. — Nemi is vettük észre. Kis üvegajtó volt ez, rozoga, kopott, apró üvegtáblákkal berakva, melyeket Ízléstelen, zöldié festett vasrácsok kereteztek. Rámeredtek, gyötrődve, mert a szó szoros értelmében fájt nekik a távlat ilyen eltolódása. Mint egy álomképre meredtek rá, mint az ifjúkorukra meredtek rá. Nem isimerték föl. Tanulmányozták, hol nyílik, hova lőhet eljutni ezen az üvegajtón. — Lehetetlen — erőlködött az asszony. — Teljesen lehetetlen. — Pedig nyilván ez lesz — mondta a férfi. — Az ember, kérlek, téved. Különösen any- nyi idő után. Az ember, kérlek, csalódik. Most elmosolyodtak azon, hogy hajdan, húsz évvel ezelőtt^ milyen szépnek, csodálatosnak, tündériuek látták ezt a helyet. Kacagtak régi osacsiságukon, régi tapasztalatlanságukon. — Hiszen otthon még a mi üvegajtónk is nagyobb — állapította meg a férfi. — Sokkal nagyobb. — Nagyobb és szebb — tette hozzá az asszony. 4 Kanalazták a fagylaltjukat. Nem szóltak semmit. Hallgattak. Egyszerre mind a kettőn azt érezték, hogy megöregedtek. Nincs többé öncsalás, káprá- zat, mely megszépíti a dolgokat. Minden olyan, amilyen. Ezután már csak a világtól várhatnak még valamit. Maguktól semmit. De mit adhat a világ? Legföljebb ilyen szeAz gényes, nem is egészen tiszta üvegajtót. Az élet elmúlt. Az asszony elővette kézitükrét. Némán szemlélte benne az arcát. Ráncokat fedezett föl homlokán, a szeme körül, eddig ismeretlen ráncokat. Sápadt volt és fáradt. Száját kipirositotta. A féri, aki költő volt, kitekintett. Nézte a tengerszemet, a tengerszem jéghideg, tinta- fekete vizét, melyen egyetlen vérvölrös acél ladik libegett. Dühösen összemorcolta szemét és mint mindig, amikor bosszús volt, egyetlen vigasztalására, a munkájára, a mesterségére gondolt. — Nézd szólt az asszonyhoz. — Én alapjában utálom azokat, akiket az irodalomtörténet, nyilván vak félreértésből, „nagy költőkének nevez. Ezek többnyire hetet-havat összehordanak, jósolnak, prédikálnak, harsognak, dörögnék, mint a tenger. Olyan meddők, olyan ihatatlanok is, mint a tenger. Hidd el, a kevés több. Mennyivel több ennél a tökéletes, ha csipetnyi is. Nem figyelsz ide? — De, 'bólintott az asszony, pedig egyáltalán nem figyelt oda, mert még mindig a kézitükrére hajolt, elégedetlenül. — Tudod mit? — folytatta a férfi, aki szintén nem figyelt az asszonyra. — Ezután én inkább kis költő akarok lenni. Nem nagy. Olya kicsiny, mint ez a tengerszem. És olyan mély. — Pozsonyban tanuló diákok figyelmébe! A Pozsonyban tanuló diákok, akik lakást ég állást, keresnek magánházakbau, forduljanak az országos keresztényszocialista párt központjához (Ventur u. 9. I.), ahol ingyenesen megfelelő cián ek e t kaphatnak. — Kétszer virágzott ki az almafa egy kassai gyümölcsösben. Kassai szerkesztőségünk jelenti telefonon: Dr Héra Ignác kassai ügyvéd és a magyar nemzeti párt egyik vezérlő tagjának líradovai gyümölcsösében egy almafa másodszor virágzik. A fa ágai telke vannak gyümölccsel és mindegyik alma közeiéiben egy-egy virág nyitotta ki kelyhét- Az érdekes látvány környékszerio nagy érdeklődést keltett.
