Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-23 / 190. (3300.) szám
2 HU—— 1933 augusztus 23, szerda Kommunista bujtogatás okolta a Vöröskő-margitfalvai vasútvonalon kitört sztrájkot Prága, augusztus 22. A vasuíiigyi minis®-! tórium hivatalosan jelenti: A vöröskő- j maigitíalvai vasútvonal építési munkálatai | során a gölnici járás területén kitört sztrájk Ügyében megindult békéltető tárgyalásokon a vasút ügyi minisztérium megbízottja is résztvett Megállapították, hegy a bérmegállapodást teljes mértékben megtartották. A vnsutiigyi minisztérium megbizottja és a közigazgatási hatóságok szervei egyetlen esetben sem tudták megállapítani azt a vádat, hogy a munkásokkal rosszul vagy gorombán bántak Volna- A bizottság megállapította, hogy a sztrájkoló munkások nagy része hajlandó a munka újbóli fölvételére s hogy a sztrájk okát nem is tudja. A sztrájk a kommunista párt felelőtlen agitátorainak hajtogatására tört ki. Égerből Pihen be kelleli szállítani az újabban letartózlatott német nemzeti szocialistákat, meri az égert fogház már megíelt seerre. A miniszterelnök lapja a dunamenti államok uniójáról Prága, augusztus 22. A Venkov „Csehszlovákia és a dunai vánnunió“ címmel cikket közöl a dunai államok vám közösségié ellem A Venkov szerint a vámunió megvalósulása az összes résztvevő állam kereskedelmi mérlegében mélyreható változásokat idézne elő. A ma érvényben lévő törvények egyszeriben megváltoznának és részben hatályukat veszítenék. Helyüket uj nehéz tárgyalásokban megállapított törvények foglalnák el. A Venkov a dunai államok vámuniójának tervét fantasztikusnak minősíti és azt mondja, hogy megvalósítása mindenek előtt a résztvevő államok jogi berendezkedésének alapjait forra- dalmositaná. Ez azonban csak a kezdet volna. Szükségszerűen követné ezt az egész állami adminisztráció átcsoportosítása, melynek szintén öt állam tárgyalásaiból kellene megszületnie. „De folytassuk csak tovább, —• írja a Venkov, — milyen következményekkel' járna az ilyen fantasztikus tervnek realizálása. Képzeljük el, miképpen hatna a szabadkereskedelem a résztvevő halaknak állami jövedelmeire, pénzügyi helyzetére és miképpen hatna ez az „open door“-politika egyes pénzmágnások és spekulánsok jövedelmére. Budapesten és Bécsben újra meg- kedzdenék az egységes vámterület kereskedelmi megszervezését. Azonban a legnagyobb változást a mezőgazdasági és ipari termékek produkciójában okozná a vámunió. Miután minden egyes ország más- és más szociális és gazdasági feltételek között termei, a vámhatárok megnyitása a legvadabb és legelkese- redetebb versenyt vonná maga után, ami végül is „mindenki mindenki ellen" káoszában végződne." A Venkov azután a csehszlovák mezőgazdaság várható helyzetével foglalkozik egy esetleg megvalósítandó vámunió keretében. „Képzeljük el, miképpen bírnák el a csehszlovákiai föidmivesek a magyar és a többi búza versenyét. És miért volna mindez a nagy változás gazdasági és minden egyéb'b téren?" — kérdi a Venkov. — „Csak azért, — válaszolja, — hogy eleget tegyünk néhány teoretikus utópisztikus elgondolásnak, akik Lenin mintájára tudományos könyvek elvont tartalmát az életbe akarják átültetni". A Ven- íkov végül azt sajnálja, hogy cseh oldalon is akadnak a vámunióinak hívei és azzal végzi eszmefuttatását, hogy a vámunió következtében az egyik oldalon bizonyára milliárdok gyűlnének össze, mig a másikon pusztaság keletkezne. „Hogy kik kapnák meg a milliár- dokat, azt könnyű elképzelni — irja a Ven- ov. — Hogy nem a cseh nép, az bizonyos." Asch, augusztus 22. A pénteken és szombaton letartóztatott nemzeti szocialistákat ma erőts csendőri fedezet mellett Pilzenbe szállították. Erre azért volt szükség, mert Égerben az ös%es fogházi cellák megteltek. Scheisser nevű nemzeti szocialistának, akit társaival együtt letartóztattak, a csendőrség nem tudott nyomára akadni. Sdhleissert néhány nappal ezelőtt engedték szabadon, miután 88 napot töltött vizsgálati fogságban. Ezuán pedig a közársaság védelméről szóló törvény 17. paragarfusának megsértése miatt 28 napi fogházra ítélték. Tegnap este újból négy nemzeti szocialistát vittek a csendőrÚjabb magyar-osztrák gazdasági tárgyalások Bécs, augusztus 22. A riccionei tárgyalások után a figyelem most az olasz—osztrák és magyar gazdasági kapcsolatok további kiépítése felé irányul. Ma délelőtt féltizenegy órakor a Ballpilatzon Nicfcl Alfréd magyar meghatalmazott miniszter az osztrák kormány meg- bizottaival tárgyalásokat kezdett. Az osztrákok részéről a fa kivitelének biztosítása iránt nyilvánul meg a legnagyobb érdeklődés- Olaszországgal uj kereskedelmi tárgyalásokat kezdenek, amelyek által a fa, a vas- és fémáru exportját akarják biztosítani Az olasz A nemzeti szocialistáknál egy tervet találtak, amelyben Asch városát különböző stratégiai kerületekre osztják fel. A hákutatás alkalmával, amelyet a nemzeti szocialistáknál tartottak, más fontos dokumentumok is a csendőrség kézéibe kerültek, sikerült megállapítani többek között azt is, hogy hol tartják a nemzeti szocialista SA csapatok éjszakai gyakorlataikat. A négy nemzeti szocialistát, miután megállapítást nyert, hogy mindezekről a dolgokról halvány fogalmuk sincs, szabadon bocsátották. szemben elfoglalt állaspontja egyelőre miég ismeretlen. Lsiarfáifatfált az indiai kongresszus vezetőié! London, augusztus 22. Az indiai kongresz- szus jelenlegi vezetőjét, Sardar Saveeshast a kormány rendeletére letartóztatták. Az indiai kongresszus elnöke ellen ugyanis az a vád, hogy törvényellenes módon meg akarta akadályozni, hogy a vásárlók bemenjenek azokba az üzletekbe, amelyek angol szövetet árulnak. A Popolo d’ltalia az olasz-magyar barátságról Róma, augusztus 22. A „Popolo d‘ Italia“ hosszabb cikket szentelt az olasz-magyar viszony ismertetésének, amelyben elsősorban a most lefolyt kereskedelmi tárgyalások jelentőségét fejti ki. A cikk megállapítja, hogy a politikai barátság nyomán, amely a két nemzetet oly közel hozta egymáshoz, egyre nagyobb tere nyílik a gazdasági együttműködésnek. Olaszország segítséget nyújt a nehéz helyzetben lévő magyarságnak és újabb tárgyalások fognak megindulni, hogy az eddigi kapcsolatokat minél gyakorlatibbá tegyék. A két ország eddigi együttműködése további lépés a béke megszilárdítása felé. A Venkov még mindig elégedetlenkedik a Vatikánnal Prága, augusztus 22. Megírtuk, hogy a Lidové Liety erélyesen visszautasította a Venkov vati- kánellenee kirohanását. Odamonta neki, hogy a diplomáciai testület doyenjével még sem lehet úgy polemizálni, mint a kiutyabagosi helyi lap szerkesztőjével és azt tanácsolta, hogy táncprodukciói végzésére ne válasszon porcellánüzletet, mert az a hely ne.m alkalmas ilyen produkciók végzésére. A Venkov — úgy látszik, — nem nagyon szívlelte meg koalíciós laptársa intelmeit mert ma visszatér saját cikkére és a Lidové Liety válaszára. Azt hangsúlyozza, hogy intenciója egyedül az állam tekintélyének a megóvása volt, amikor hibáztatta a Vatikánnak a csehszlovák államegyházi emlékünnepély — szent Vencel ezeréves, és Priibina herceg ezeregyszázéves jubileumi ünnepsége, — ellenére a Vatikán merev magatartása Csehszlovákiával szemben nem változott. Újra felhozza azt a panaszát, hogy Csehszlovákia tizenötéves önállósága folyamán Róma nem tartotta szükségesnek csehszlovák bíborost kinevezni, Kordács érseket, aki vallási kérdések elpoli- tizálása ellen lépett fel. politikai bosszúból menesztették. Ilyen a Vatikán magatartása Csehszlovákiával szemben. Ugyanakkor Németországban Róma helyeselte a katolikus centrumpárt feloszlatását és megállapodott Hitlerrel abban, hogy a papokat távol tartja a politikától. Tehát ami miatt Kordácsnak Csehszlovákiában mennie kellett, abból Németországban a Vatikán helyeslése mellett törvényt csináltak. Hallgassunk e dolgokról, amelyek csak azt mutaják, hogy államunk tekintélye forog kockán? — kérdi a Venkov. — Miklós román herceg légiflottát vezet Málta szigetére. Bukarestből jelentik: A román légügyi' minisztérium a legközelebbi időre hídroplán- csapatrepülést tervez Málta szigetére. A repülésen 30 román hidiroplán vesz részt. A repülőiket Cárod román király fivére, Miklós herceg vezeti. kormánynak az osztrák kiviteli törekvésekkel A KÉK GYÉMÁNT regény Irta: IFJ. BÓKAY JÁNOS (3) — Tehát mennyiről összesen? — Hetvenhároinezerröl, kérem— És talán volna kegyes báró ur a vizái ni a bankot, hogy még ma délelőtt akadálytalanul íelvehessem az összeget. — Természetesen. Ezzel Sárossy levette az íróasztalon álló telefon kagylóját és vendége fülehallatára utasította a bank pénztárost, hogy a csekkével jelentkező Altmann ékszerésznek akadálytalanul fizessenek ki hét ven háromezer pengőt. — Igaz — mondta aztán, miután letette a kagylót — hogy juttatom el önhöz ékszer- gyűjteményemet ? — Az Istenért, méltóságos uram, csak nem akar ilyen hallatlan értéket valamilyen szolgára bízni! Ha elvesztené, vagy kísértésbe esnék?... Ha megengedi, úgy azonnal magammal viszem. Csak az a baj, hogy nem tudom hova tenni a sók apró tokot. Az ezüstládát is el kellene vinnem . •. — Tessék... Jól megnézte a ládát? Ugye csodaszép darab? A XVI. századból való. Remekbe készült ötvösmunka— Igen, ez rögtön feltűnt nekem. Szabadna a kulcsot is kérnem. A báró átadta a lapos kis kulcsot és barátságosan mondta: — Ha várna néhány percig, magammal vinném a kocsimon. Úgyis egy utunk van. Az ékszerész meghajolt: — Köszönöm báró ur megtisztelő jóságát, de nekem előbb a kincsesládát kell biztonságba helyeznem. Csak azután mehetek a bankba. Egyébként én is autón jöttem— Siessen a munkával, Altmann, hogy. idejében elkészüljön — intette a báró búcsúzóul. Az ékszerész még egyszer meghajolt, bezárta az ékszerládát és látható erőlködéssel cipelte az ajtó felé. Az inas udvariasan segítette fel kabátját. És néhány pillanattal később a báró hallotta a motor berregését. A bankban már várták Altmannt. Még nem volt tdz óra, mikor megérkezett. A vezérigazgató telefonüzenete meglette hatását. Udvariasan fogadták, a pénz .már elő volt készítve. Csak amikor a csekket átnyújtotta, figyelmeztette szelíden a pénztáros: — Méltóztassék a hátlapján mint forgató aláírni. Az ékszerész meglepetten nézett a pénztárosra. De csak egy pillanatig tétovázott. Elővette töltőtollát és ráírta a csekk hátlapjára: Altmann Fülöp. Balkézzel irt. És pontban tiz óra volt, mikor az ékszerész hetvenháromezer pengővel megrakodva kisétált a Központi Bank kapuján. Megint autójába ült. A bank kapusa tartotta az ajtótin. Altmann Fülöp ugyanaznap -reggel már félnyolc óra előtt elindult Mányoki úti villájából. Nyolcra már az üzletében akart lenni, hogy a megbeszélt időben pontosan raegje- lenbessék Sárossy báró Benczúr merni lakásán. Az öreg ékszerész megelégedetten dörzsölte kezét: a kék gyémántot évekkel ezelőtt vásárolta nagyon olcsón egy tönkrement mágnástól. Most szép haszonnal ad túl rajta. Persze, ezek a bankárok... Altmann maga is dúsgazdag ember volt. De hiába növekedett a vagyona, az igényei nem növekedtek. Pompás kocsit tarthatott volna és mégis mindennap, mint valami szerény kispolgár, villamoson ment üzletébe. A Horthy Miklós úti villamosmegállónál már egész embertömeg várta a villamost: köztisztviselők, bankói vatalinokok, munkások, robotoló automata-emberek, akik gép- szerű pontossággal sietnek gyűlölt hivatalukba, hogy felvegyék egyhangú, lelket ölő mindennapi munkájukat. És mégis, ahogy megérkezett a villamos, elkeseredett elszántsággal vetették magukat a kocsira, mintha valamilyen elmulaszthatatlan, hallatlan boldogság után sietnénekAltmann maga sem tudta, hogyan jutott fel a villamosra: az ár magával ragadta, tolták, lökték, oldalba taszították s mire feleszmélt, már a hátsó kocsi perronján állt, vagy húsz embertársa közié, ékelve. Mozdulni sem bírt. A villamos rántott egyet s az előtte álló hatalmas ember teljes erővel taposott a lábiára. Altmann felszisszent: — Ügyetlen fráter — dörmögte önkéntelenül— Fogja be a száját! — hangzott a durva válasz. — Kikérem magamnak az ilyen gorombaságot — méltatlankodott az ékszerész- De alighogy befejezte mondatát, hatalmas pofon csattant el az arcán. Altmann szinte kővé dermedt. +■ Mint istállóban az állatokat, ha tüzet éreznek, rendkívüli izgalom fogta el a villamos utasait. Még az ülőhelyekről is felugráltak s mindenki a tűzfészek köré csoportosult. Most egy fiatalember szólalt meg Altmann • mellett; az ékszerész védelmére kelt: — Mégis csak pimaszság egy védtelen öregurait ilyen durván bántalmazni. i — Mi köze hozzá, még maga is megkap- i hatja a magáét — förmedt rá az atléta-ter- 1 metü gúnyosan hozzátette: — Éretlen i tacskó. i De ezúttal ő húzta a rövidebbet; a fiatal- i ember felszökött és villámgyorsan csapott g öklével a szeme kőizé. Most egészen föiborult i ii | a rend, általános verekedés támadt, bezu- t zott ablaktáblák csörömpöltek és az embe- j rek összevissza kiabáltak: „.Segítség! LeI csöngetni! Rendőrt!" A villamos végre meg- 1 állt, .a kalauz rendőrért szaladt, aki tehette, : kereket oldott, de Altmann hiába igyekezett- a lépcső felé, hátulról egy kemény kéz át- fogta a karját. — Csak maradjon, öregem, hiszen maga 5 okozta az egészet — mondta egy ismeretlen t férfi. Az ékszerész tiltakozni akart, de a pofon- , ra gondolt s inkább hallgatott. Tekintete a- rokonszenves fiatalembert kereste, aki védelmére kelt, de nem látta sehol; hatalmas ; termetű bántalmazóját sem látta. Végre megérkezett a rendőr. A zenebona • újra kitört, mindenki maga akarta elmagyarázni az esetet és tulharsogta a szomszédját. A rengőr megunta a dolgot: — Csend legyen! — ordította. — Mindnyájam bejönnek velem a kapitányságra, ott aztán elmondhatják, amit akarnak. A periron utasai kénytelen-kelletlen engedelmeskedtek a felszólitásnak. Valahonnan előkerült egy másik rendőr is és a nyolc-tiz- tagu társaság megindult a rendőrök között a kapitányság felé. Egy egész ujjongó gyermeksereg követte őket. Az incidens tényleges szereplői közül egyedül Altmann vett részt a menetben. Az öreg ékszerész mogorván lépkedett a rendőr előtt. Megnézte óráját: öt perccel múlt nyolc. Alkalmazottai hiába várják, kint dideregnek az uccán, nem fogják tudni, mi történt vele; talán telefonálnak a lakására és megrémítik a feleségét. És Sárossy báró! Az dühönghet csak igazán, elátkozza pontatlansága miatt és, ki tudja, talán a már megkötött üzlettől is visszalép. Az ilyen nagy urak szeszélyesek, a* ember sohasem tudhatja, hányadán van velük. Pedig csinos kis üzlet lett volna. S ez még nem minden- Ha valamelyik vevője vagy kollégája meglátná igy rendőri fedezettel az uccán sétálni, mit gondolna magában és mi lenne kitűnő hírnevéből. Átkozott história. (Folyt, köv.)
