Prágai Magyar Hirlap, 1933. augusztus (12. évfolyam, 172-197 / 3282-3307. szám)
1933-08-19 / 187. (3297.) szám
4 <PRSCTtMAGt^HIWi® 1933 aMgmgrtm 19, ezorafoat. A skandináv nő könnyebben megy férjhez, mióta szesztilalom van Skandináviában Nem hozományt, hanem alkoholt visz a házasságba — Aki hatszor „ebédel** konyakot,.; — Milyen furcsaságokat teremtett az északi szesztilalom? Stockholm, augusztus. Beszélj két percig egy angollal, meg fogja kérdezni, mi a véleményed az időről. Társalogj egy franciával, első kérdése az, hogy nézeted szerint lesz-e infláció vagy sem? Ha egy skan- dinávval találkozol, az iránt fog néhány perces társalgás után érdeklődni, hogy Mve vagy-e a prohibiciónak vagy sem? Mert ez az északi államok legégetőbb problémája. Meleg éghajlat alatt nem életszükséglet inni. d© kellemes. Mérsékelt égöv alatt ajánlatos. Hideg vidékeken szükséges. Ezt a nézetet azonban távolról sem osztotta Iván Bratt ur, aki „kitalálta" az európai prokibiciót. Mikor Bratt megindította. Stockholmban a nagy offenzívat, még nem ismerték Európában az amerikai gang- éter-f Hímeket és azokat az épületes tengerentúli statisztikákat, amelyek szerint a prohibició következtében Amerikában a bűnözés hallatlanul megnövekedett, anélkül, hogy az alkoholizmus csökkent volna. Brattnak tehát sikere volt és a skandinávok, akik szeretik a merész reformokat. nagy lelkesedéssel csatlakoztak az európai „száraz" mozgalomhoz. Svédország és Norvégia a részleges szesztilalmi rendszert fogadta el. Finnország pedig a teljes prohibició álláspontjára helyezkedett. Még csak egyet kell megjegyeznünk. Mikor Svédországban zár alá vették a szeszkészlete- ket, mikor a prohibiciót törvénybe iktatták és mikor a jó skandináv torkok teljesen kiszáradtak — Iván Bratt becsomagolt ég Franciaországba. költözött. Franciaországban tudvalévőén nincs prohibició ... »Spiritzentralen « és »mot boka Egy napon Stockholm uecáin sétálva, különös jelenet ragadta meg a figyelmemet. Egy üzlet előtt sorbaálltak az emberek. Kezükben kis könyvecskéket szorongatva, egyszerű munkások, vasaltnadrágu dandyk, tekintélyes családapák és fiatal diákok sorakoztak egymás mellett. A hallgatag skandinávok öblös üvegeket, hatalmas szatyrokat vagy elegáns kézitáskákat cipelve álldogáltak az üzlet előtt, amélynek bejárata fölött nagy betűkkel hirdette egy felírás, hogy itt van a „Spiritzentralen" ... Minden nagyobb városban van egy vagy több ilyen „szeszközpont". A hónap első napján a családfő zsebébe süllyesztve az úgynevezett ,,mofbok‘‘-ot, jelentkezik a szeszközpontnál, ahol könyvercskéjének felmutatása ellenében kap j négy liter alkoholt. A falvakban és a kisebb városokban nincsenek szeszközpontok. A kormány ilyenmódon hathatósan segélyezi a vasúttársaságokat, mert a hónap első napjaiban a falvak lakói valóságos népvándorlásszerü áradatban indulnak a városok „Spiritzentralen"-jei felé. ..Szeszvonatoknak" nevezik ezeket a. bosszú szerelvényeket, amelyeken szófukar, hűvös skandinávok utaznak a városok felé, ahonnan mint barátságos, éneklő skandinávok térnek vissza... A nő hozománya: 24 liter pálinka De nemcsak a vasúttársaságok kedvelik a prohibiciót. A skandináv nők- rajonganak érte, árai annál is különösebb, mert észak karcsú, szőke lányai nem vetik éppen meg a jó italt. Hogy mégis hívei a prohibiciónak, annak oka abban keresendő, hogy a szesztilalom nagyban növeli a skandináv nők férjhezmenési esélyeit. A „motbok“-ot, a szeszjegyet ugyanis minden •férfi megkaphatja huszonegyéves korában, ha kitölt egy kérdőivet és egy kérvénnyel együtt beküldi a „Systemet" vagyis a szeszközpont igazgatóságához. Egy külön tanács dönt az ügyben. Ha a kérdőívből kiderül, bogy a kérvényező bizonyos betegségekben szenvedett, vagy többizben megverte a rendőröket vagy hogy szeret éjszaka uccaihosszat énekelni, a tanácsnak joga van négy liter helyett havi két vagy egy litert megszavazni, vagy a kérést egyszerűen visszautasítani. Nőtlen férfiak semmiesetre sem kaphatnak többet havi két liternél és azt mondják, hogy ez az oka annak, hogy minden rendes skandináv huszonegy-huszonkétéves korában megnősül. ..A hozomány ismeretlen fogalom nálunk", — mondotta egy skandináv barátom — „viszont ne feledkezzék meg az évi huszonnégy liter konyakról vagy brandyról...“ A szeszközpontnak joga van kivételes esetekben nagyobb mennyiségű szesz vásárlására engedélyt adni. Alkalmam volt látni néhány kérvényt. „Jövő héten ünnepeljük fiam nagykorúságát. Kérek tíz liter konyakot." „A lányom esküvőjére kérek soronkivül öt i liter likőrt, Intéz üveg bort, húsz üveg pezsgőt... Egy nagy eég levélpapírosán a következőket olvasom: „Külföldi üzletibarátaim érkeznek ide. Üzleti célból kérek harminc üveg pezsgőt.." Az abessziniai császár útlevele Itt kell megjegyeznünk, hogy a Svédországba vagy Norvégiába érkező idegenek útlevelük felmutatása ellenében kaphatnak négy liter alkoholt. Ezért van. hogy a skandináv házigazda sohasem felejti el vendégétől néhány órára „kölcsönkérni" útlevelét, amelyet boldog mosollyal ad vissza. Ezzel kapcsolatban még ma is mulatnak Stockholmiban és Oslóban az abessziniai császár esetén, aki Ras Tafari korában néhány hetet töltött a skandináv országokban. A svéd kormány egy híres egyetemi tanárral kaluuzol- tatta. az előkelő idegent, aki többek között az upsalai egyetemet is megtekintette. A tudós professzor az egyetemen tett látogatás után ki- kisérte az állomásra a Rast, aki Stockholmba szándékozott utazni. A vonatra való várakozás közben a professzor hirtelen homlokára csapott: — Bocsánat, Felség, — kiáltotta — kérem gyorsan az útlevelet, elfelejtettem a vízumot megszerezni... Az uralkodó azonnal átadta az útlevelet, amely- lyel a professzor lélekszakadva rohant el. Tíz perc múlva visszatért, átnyújtva az útlevelet: — Rendben van, Felség, mindent elintéztem... Stockholmi tartózkodása idején a Ras a miniszterelnökkel beszélgetve, nem győzte az upsalai tanár szolgálatkészségét dicsérni. — Képzelje, sajátmaga ment el az útlevelemet láttamoztatni... — Láttamoztatni? — csodálkozott a miniszterelnök. — Upsala és Stockholm között? Szabad látnom azt az útlevelet? Rövid pillantást vetve az útlevél utolsó lapjára, a miniszterelnök nevetve mutatta a Ragnak a hatalmas pecsétet: — Eme útlevél felmutatójának a mai napon kiszolgáltattunk négy liter pálinkát... A szomjas skandinávok leleményessége minden emberi képzeletet felülmúl. Néhány évvel ezelőtt például megállapították, hogy a skandináv nők egészen szokatlan mennyiségben vásárolnak hajszeszt a gyógyszertárakban. A prohibiciós detektívek munkához láttak és Így derült ki, hogy a hü feleségek és lányok a férjek vagy az apák számára vásárolták a hajszeszt, amelyet ez utóbbiak távolról sem használtak fel szépségápolási célokra. Fáradságot és költséget nem kímélve, a derék skandinávok addig párolták, finomították, édesítették a hajszeszt, amíg ihatóvá nem vált. Már mint skandináv értelemben illatévá. Jelenleg a gyógyszertárak nem szolgáltathatnak ki semmiféle szeszes folyadékot, névre szóló, a rendőrség által lepecsételt és a „imotbok“-ba bevezetett orvosi rendelvény nélkül. Hatszor kell ebédelni A stockholmi és az oslói vendéglőkben számtalanszor voltam tanúja a következő jelenetnek. Bejön egy ur és rendel egy könnyű lön- csöt. Az étellel együtt a pincér a vendég asztalára helyez két deciliter konyakot. A pálinka pillanatok alatt eltűnik a szomjas vendég torkában. Az ételhez hozzá sem nyúl. Mély megvetéssel nézi azokat, akik a mellette iévő asztalnál esznek. Azután fizet és elmegy. Bemegy a szemben lévő vendéglőbe, ahol ugyancsak rendel egy löncsöt és amelyhez ugyancsak nem nyúl hozzá. Viszont ott is megissza a két deciliter pálinkát, amely minden vendéglőben elfogyasztott at- kezéshez jár. Ilyen módon öt-hat megrendelt, kifizetett és el nem fogyasztott ehéd árán bárki ihat annyit, amennyi bizonyos könnyű nyári hangulatok előidézéséhez elegendő. — Sok ur fogyaszt ilyen „ebédeket"? —- kérdeztem egy nap az egyik göteborgi vendéglő tulajdonosától. — Sajnos, nem — válaszolta könnyed sóhajjal a derék vendéglős. — Az emberek legnagyobb része drágának tartja ezt a rendszert. Inkább csempészett szeszt vesznek. Azt mondják, hogy az olcsóbb és otthon lehet meginni... »Menjünk inni Dániábaa Egyetlen északi ország van. amely még a részleges prohibiciót sem ismeri: Dánia. Kopenhága uecáin még lehet éjszakánként látni 'bizonytalan járású urakat, akik dán létükre sem lennének hajlandók ezekben az órákban kerékpárra ülni. (Dániában ugyanis három éves kortól kezdve kiiencvenig mindenki biciklizik.) Dániába való érkezésem előtt hosszabb időt töltöttem Maímőben, amely Svédország egyik legnagyobb kikötője. Feltűnt nekem, hogy szombatonként ezrekr© rugó tömegek hemzsegtek a kikötő előtt, a félóránként Kopenhága felé induló hajóiéra várakozva, öregek és fiatalok, anyák gyermekeikkel, katonák és polgárok dühösen tolongtak a jegypénztáraik előtt, eleven fürtökben lógva a hajóhoz vezető palló lépcsőin. Tudtam, hogy a weekendezés nagyon divatos az északi államokban, d© sohasem gondoltam volna, hogy a turizmus ilyen vehemenciával nyilaikoz-hatik. A dolog már annál is érthetetlenebb volt, mert Kopenhága egy órányira fekszik Malmőtől és a kikötő lakói között nincs bizonyára egy sem, aki ne látogatta volna meg többizben is a dán fővárosit. Malmö vidéke gyönyörű, ott van például Ven szigete, amelynél weekendezésre alkalmasabb helyet keresve sem lehetne találni. Miért nem mennek a malmöiek szombatonként oda, miért rándulnak ki egy városba, amely kedves, szép, múl álságos, de mégis csak város?... Ezt a kérdést tettem fel malmöi barátaimnak. A felelet egyszerű volt: — Ven szigete svéd terület... Ekkor értettem meg, hogy Malmö lakossága egyszerűen inni megy szombatonként Kopen- hágába,.. Ehhez kell: egy útlevél és két vámvizsgálat. Mindez nem riaszt vissza senkit a szombati'kopenhágai kirándulástól. A (hajóstársaságok egyre-másra épittetik a kis fehér hajókat és egyre jobban emelik a részvényeseknek fizetett tan- tiémeket. Szombaton egész nap és vasárnap délig minden félórában indul egy hajé az ígéret nedves földje felé. Hogy a fedélzeten nincs egy talpalatnyi hely sem, az természetes. A kabinokhoz, az éttermekhez és a szalonokhoz vezető folyósokon egyszerűen lehetetlen keresztül préselnie magát az embernek. Az egyetlen hely, ahol az ember nem kénytelen heringszerü életmódot folytatni, a kapitány hídja. Volt egy ismerősöm a tisztek között, aki felvezetett. A kapitány kedves ember volt. Panaszkodott, hogy minden ut után csak húsz percet tölthet Kopenhágában. — Éppen csakhogy arra van ideje az embernek, hogy megigyék egy pohár brandyt — mondotta — és máris vissza kell jönni... A korlátra támaszkodva némi melankóliával nézte a tengert. Arról ábrándozott, hogy milyen jó lenne, ha Kopenhágában legalább annyi ideje lenne, amennyi egy liter megivásához sziiksé- ges. A párkányi rendőr agyonlőtte a listaszámot festő választási kortest, aki igazolás helyett késsel támadt rá A bíróság felmentette, mert önvédelemből cselekedett Komárom, augusztus 18. (Saját tudósítónk- I tél.) Most tárgyalta a. komáromi bíróság Gre- g'iuss József párkányi rendőr ügyét, aki a múlt év februárjában, a párkányi községi választások idején önvédelemből agyonlőtt egy embert. Az ügyészség erős föl indulásban elkövetett halált okozó súlyos testisértés bűntettével vádolta .meg Greguss rendőrt. Greguss nem érzi magát bűnösnek. Előadta, hogy a kérdéses estén nyolc óra tájban szolgálatot teljesített s három egyént vett észre, akik titokban különböző föliratokat festenek a kerítésekre. Fölszólította őket, hogy igazolják magukat, az emberek azonban elfutottak, kivéve az egyiket, Kovács Józsefet, aki visszafordult és késsel szúrta meg a rendőrt. 'Greguss erre előrántotta a revolverét — s mint mondja —. ij esetésképpen a levegőbe lőtt kétszer. Kovács újra támadott a késsel, erre reálőtt, de nem volt szándékában megölni Kovácsot, j Kovácsot életveszélyes sérülésekkel az esz- ! tergomi kórházba vitték át a magyar határon és a kórházban későbben kiszenvedétt. A rendőrség kinyomozta, 'hogy a megfutott társak Juhász József és Repka József voltak, akiket a bíróság tanúként beidézett. Repka hasonlóképpen vallott, csak azzal egészítette ki vallomását, hogy amikor Kovács fölkelt, a vádlott rendőr két lépést tett feléje és rálőtt. Juhász József azt vallja, hogy a párkányi választások előestéjén, amikor még nagy agitáció folyt, ők a saját választási listájuk számát írták a kerítésekre, s ekkor lépett melléjük a rendőr. Juhász tagadja-, hogy az áldozat támadott volna. A vád- és a védőbeszéd meghal Igát ás a, valamint az orvosi szakvélemény leadása után a kerületi bíróság beigazolt na k látta., hogy a vádlott önvédelemből cselekedett és fölmentette a vád és következményei alól. Az államiügyész fölOebbezeít. Páris, augusztus hó. (Párisi munkatársunktól.) A „Manuifacture des Gobeliné", a háromszázesztendős állami szőnyegszövőmiiihely vezető igazgatója váratlanul felfedezte ama faliszőnyegek eredeti kartonjait, mik 1811-ben Napóleon munkaszobáját diszitet-tók a Tuileries-palotában. Most e karto- j nők nyomán a köztársaság újra megszöveti a I császár szőnyegeit és visszaaggatja majd régi helyükre a Tuileriakba. ' Amit a Gobelin-gyár igazgatója beszél — Szinte hihetetlen — magyarázza Monsieur Carnot, a „Manufacture Nationale des Gobeliné" igazgatója az ősi sok renaiesanee-ablakoe, magas tetejű fogadóteremben, hova Páris lármája be nem szűrődik, s csak a hatalmas kert óriás vén fái bólogatnak helyeslöleg a mohos falakra az ablak előtt, mint 1601-ben tehették, mikor a „Vert Galant" IV. Henrik hívására az első szövőszékeket állította fel ebben az épületben a flandriai Gobelin-család, ama gyapott- festő mesteremberek családközössége, kik egy uj művészetnek adták oda nevüket. — Hihetetlen szinte, a Louvre padlásán akadtam rá erre a tiz kartonra, mikről mindenki azt hitte, hogy rég elvesztek. A szőnyegeket, miket itt, ebben a házban szőttek volt őseink e kartonok nyomán, megkímélte a júliusi forradalom és a februári, d© felgyújtották, elégették őket a com- munardok 1870-ben. A kartonokat Dubois festette 1811-ben, a nagy Dávid tervei szerint. Mikor a szőnyegeket megszőtték, a kartonok itt maradtak a „Gobelinedben és a Commune után vitték el őket a Louvre-ba, ahol nyomuk veszett. Elgondolhatja, hogy milyen állapotban leltem meg őket: 120 évig hevertek összeosavar- gatva s 60 éve nem mozdultak a Louvre-padlá- eok őserdejének zugából, hová azóta nem nyűit emberi kéz. — A császár kabinetjében hat ilyen óriáego- belin volt kifeezitve: „Les grands armes de 1‘Empire" — „Lég grands armes d‘Italie“ — „Le Génié de 1‘ Agriculture et du Commerce" — „Le Génié des Sciences et des Árts" — „La Renommée" és „La Victoire". A többi négy karton, melyet fölleltem, a négy földrészt mutatja emblémában és a kisded Aiglon, a későbbi Reichstadti herceg gyakorlótermét diszitették. Ezek tovább maradtak meg a helyükön, mert ezeken nem volt arany „N", sem császári sasok. A restaurált Bourbonok helyükön hagyták őket a teremben, melynek csak neve változott meg, s lett „Salle d‘exercice des Enfants de Francé". — De a figyelemreméltó nem e kartonok meglelése magában, hanem sokkal inkább az a tény, hogy Napóleon szőnyegeit az eredeti kéz- műhöz teljesen híven tudja megszőni a „Manufacture de© Gobelins" ma is. * A „Gobelins" igazgatójának igaza volt. A csodálatos az, hogy ebben a mohiepte. nagjokertől, sokfolyosóju házban, amely keveset változott, amióta Colibert tanácsára XIV. Lajos’ ..tctiov áltatta", s ahol a „Savonnerie", a régi műhely nyolc gobelinszövőszékéivel ma is úgy áll, mint a 17. század derekán, még él, sőt egyre fejlődik a gobelinszövés kézmüvesmüvésze-te. A „Manifacture des Gobelins" 60 „tapissier- a>rtiste“-je nem szakszervezeti munkaközvetítő hivatalokból verődik össze, hanem a régi céhek törvényét követve tanulja ki a közművet ma is. A tanomé két esztendőt kell, hogy el töltsön a Gobelins rajziskoIájában, aztán remeket rajzol és elmehet további két évre legénynek a műhelyekbe és csak, ha e két év végén remeket szőtt, akkor tartják meg véglegesen. De mester, „,artiste-tapiesier " még akkor sem lesz; hogy ezt a rangot elérje, ahhoz külön próbáját- kell adnia művészetének. Különleges, csodás művészet ez. Az emlmr nem hinné, hogy a mi villanydróton szaladó ideges századunkban még akad ember, aki művelni tudja. Aki esztendőkig minden figyelmét, minden szeretetét be'le tudja koncentrálni abba az egy négyzetméter szövésbe, amely milliméterről milliméterre terjed a gondos keze alatt, ahogy forgatja a „hajócskát", ismételve ezerszer és ezerszer az ősapák mozdulatát, amely rém változott három század alatt... — Téved — mondja Carnot igazgató ur —, a gobe 1 irts zövésben is van haladás. Ugyanoly finom., tartós, művészi munkát végzünk, mint a Lajosok idején, de — gyorsabban. Akkor egy mester egy teljes esztendőt dolgozott egy-egv négyzetméteren, most az uj munkarendszerrel, a gyapjú jobb megválasztásával sikerül csaknem két négyzetmétert szőni meg tizenkét hónap alatt. — És egy négyzetméter előállítása...? — kérdeztem. — Bizony 25.000 frankiba kerül, — felelte mosolyogva az igazgató. r Benedek Kirnlv. —--------------------— A császár i szőnyegei
